parajesus
en a heatrow imigration officeben jartam hasonloan.
Mikor a hindu no vegigkerdezett, hogy miert jovok, hol lakom majd, mennyi penzem van. Mikor mondom hogy tanfolyamra jovok es itt a szallodafoglalasom itt a repulomjegyem egy het mulva vissza, van nalam 50font plusz egy visa gold. Magyarorszagrol jottem stb..
Nezegeti a pecseteket latja, hogy sok az EU pecset benne. MOndom sokat jarok tanfolyamra.
Ramutat egy pecsetre, hogy ekkor bementem az EUba de meg nem mentem ki, hogy lehet? Mondom hogy az a pecset mai, es a frankfurti atszallaskor kaptam:)
Szoval akkor mit fogok dolgozni angliaban? mondom semmit, tanfolyamra jottem.
Gondolkodik, elvonul, visszajon egy nagydarab hinduval (ugy nezett ki mint kabir bedi), ujra az egesz. Kozben lehet sejteni mekkora sor volt mogottem:)
Bemegyek, mondom
-Egy olyan orvosi számra, vagy mire lenne szükségem, nem tudom hogy hívják.
-Regisztrációs számra gondol?
-Igen, arra.
-Itt él?
-Igen.
-Itt dolgozik
-Igen.
-Honnan jött?
-Magyarországról.
-Itt dolgozik?
-Igen.
-Itt él?
-Igen.-itt már azt hittem csak szórakozik.
-Egy pillanat szólok a fönökömnek.
Fönök be, fenti kérdések újra, majd ...
-Útlevele van?
-Van
-Munkavállalási engedélye?
-Az is van.
Papírok átad. Útlevélben keresgetés, pedig minden oldalon rajta vannak a tudnivalók angolul is...
Majd hirtelen meglel egy tavalyi török turista vízumot és betűzgeti.
-Á, maga török!
-Nem, magyar vagok.
-Akkor miért van török vízum az útlevelében?
-Mert tavaly ott nyaraltam.
-Akkor most törökországból érkezett?
-Nem, magyar vagyok és Magyarországról érkeztem.
-Akkor miért mondta, hogy török?
És dühösen elvonult. Elképzeltem magam amint átugrom a pultot és egyszerűen megfojtom a szerencsétlent, s ettől rögtön job kedvre derültem. Már azt hittem, hogy az angol tudásom tényleg ennyire kritikán aluli, de ahogy körbe néztem a mögöttem felgyülemlett sorban állók már röhögtek és a fejüket fogták mint én, puszta szolidaritásból. Aztán ez fokózódott és a végén a szuperciki: még mindig nincs regisztrációs számom...
Egy ismerősömmel történt a következő sztori, miután mindenét ellopták. Helyszín a rendőrség.
> Jegyzőkönyv felvétele:
> Én: - Jó napot, X. Y. vagyok. Ellopták a tárcámat minden iratommal együtt.
> Szőke rendőrnő: - Foglaljon helyet.
> (Leülök)
> Szőke rendőrnő: - Kérem a személyi igazolványát!
> Én: - (ÁÁÁÁÁÁ) AZT IS ELLOPTÁK!!
>
> :-))))
Hasonlóan bunkó bosszúm nekem is volt. Azaz, fogalmazzunk úgy, hogy tudok ilyenről.
Ma már kicsit szégyenlem is magam érte, de akkor nagyon is igazságosnak gondoltam.
Akkor és ott egy rendkívül bunkó katonatiszt Daciája volt a szenvedő alany: Egy a tulajnak bizonyára szomorú emlékű hajnalon piros olajföstékkel bájos kis virágocskákat, napocskákat, kiscicákat, kiskutyákat és vidám pálcikagyerekeket festett valaki a gépkocsira. A vidám gyerekarcok az ablakokra kerültek, a többi bájos gyermekrajzszerű figura a lemezfelületet díszítette.
A következményekről sajnálatos módon már nem sokat tudok, mert - hogy, hogy nem - a tett délelőttjén leszereltem.
IMHO az egyenlet jobb oldalanak is csak a vege log be a te kepernyodre/fenymasolodott a papirodra, amiben a P ismeretlen eppen aranypart alkot valamivel, es zarojel bezarva.
Nyilvanvaloan machinaltak valamit az egyenlettel, ami megintcsak nem latszik, hiszen a P-hez es a zarojelhez lathatoan nem nyultak, de a harom egymas alatti kiiras ezt sejteti.
Kerdes (klasszikusan es fantaziatlanul): hany eves a kapitany?
Na jo, mert ilyen rendes srac vagyok - meg jokepu, felisteni testtel - megosztok veletek egy sotet cikit az ifjusagombol.
Tortent egyszer, hogy az altalanos iskolaban a nagy zajjal jaro focizas miatt rankszolt a suli gondnoka.
Aztan megint, es utana hetekig nyaggatott, foleg engem, dacara annak, hogy bar nagy hangom volt, nem en szolgaltattam egyedul a zajt. Megis engem talalt meg.
A szoalsok hatastalansaga miatt aztan elkezdte a moszerolast. Szepen lassan merget csepegtetett a napkozis tantoneni fulebe, aminek a vegen mar nem hogy focizni nem focizhattam, hanem meg moncsicsivel sem jatszhattam, mert az is tulontul zajos elfoglaltsag. Szerencsere sohajtozast azt lehetett, es egy nagyon kedves osztalytarsam a szukseg orajan meghallgatta a bajom.
Meg is beszeltuk, hogy este majd... hehe.... huha... Talalkoztunk is, es az iskolaval hataros kertes hazak egyiken keresztul megkozelitettuk az iskola gondnokanak a vetemenyeset, ami szerintem nem igazan volt legalis, dehat mindegy, a lenyeg, hogy nem zavart senkit az epulet mogott, mert oda nem lehetett kijarni.
Gondoltuk bemaszunk, es nemes bosszukent a masfel honapos moszerolas es az egyeb kib*szasok miatt felszantjuk es soval behintjuk a vetemenyest. Epp errol olvastam, ugyhogy a szot olyannyira tett kovette, hogy vittem magammal egy fel kilo sot is. Valahogy azonban nehez volt kezzel meg felaraszos bottal szantani, meg aso sem volt, ugyhogy a sot azert szetszortuk, biztos ami biztos, de szantani nem szantottunk.
Dolgunk vegeztevel indultunk volna, amikor...
...amikor a kedves tettestars kozolte, hogy o most muszaj, szukseg es nagybetus imperativusz: szarnia kell. Es nem fogja hazaig elvinni.
Hm-hm... A termeszet nagy ur, ilyesmiben nincs trefanak helye: ha menni kell, hat menni kell.
Ekkor hatalmas fenyvillanassal lang gyult az agyunkban: a tokeletes bosszu eszkozet kaptuk meg!
A bosszu barna folyamkent a labon allo kaposztak es paradicsomok, eprek, salatak es repak eheto reszein landolt.
Ez utan egy dolog maradt hatra: angolosan tavoztunk.
Lord_Oberon
p.s.: A gondnokot latnotok kellett volna, igy azert elegge durvanak tunik a retorzio... Megis, higgyetek nekem: kevesebbet kapott meg igy is, mint kellett volna. Sokkal-sokkal kevesebbet.
Nem, ez tavaly, tavalyelott es azelott is volt mar tema, de altalabn nem az elso nap utan jon elo, csak kesobb.
Sonkas teaolaj?! Bakker, ebbol milliokat lehetne csinalni! Kepzeld, hogy eladnank furdoolajnak, meg minden. Made by bocimobil, vonalkod, osszetevok felsorolasa (kulonos tekintettel a "fuszerek" menupontra), miegymas. Kis marketinggel oriasi kasza, utana meg megtanitalak bogrebol es cseszebol teat inni, meg serpenyoben hust sutni, es nem zarkozom el egyeb ilyen perverzioktol sem. Na, kiraly lesz vagy mi?
Tennap.
Ulok a lepcso tetejen, a kuvaszunk ott lebzsel mellettem, majd eltavolodik kicsit. Szolok neki, hogy jojjon ide, ha simit akar, amit meg is tett. Odadorgolozott hozzam, csupa szivjosagbol, minek kovetkezteben egyreszt 4 kilo szor tapadt egybol a ruhamhoz, majd a dorgolozes vegen elkezdtem legurulni a lepcson. Hat igen, kicsit nagy elannal kedveskedett a szentem, es ugy 60 kg joszandek fizikailag instabilla tesz.
Meg jo, hogy nem akkor jott haza a szomszed, es nem ejtette el a taskajat a rohogestol. Az olyan ciki lett volna...
Haver magába' üldögélt hajnaltájt valamelyik kocsma padján, amikor figyelmes lett a nem sokkal mellette üldögélő két íkúhuszár csajszi beszélgetésére:
- Baszki, tegnap megismerkedtem egy sráccal, dumáltunk kb. 5 perce, amikor egyszer csak azt mondja, hogy szopjam má' le!
- Fú de bunkó, micsoda paraszt állat! És erre te mit mondtál neki?
-Hát, végül is sziget van, nem?
Szia Tűz! Örülök, hogy visszatértél, annak pedig főleg, hogy már jól vagy. Ilyenkor arra kell gondolni - nálam beválik - hogy lehetne rosszabb is a helyzet. Pl., ha a barát és a főnök ugyanaz a személy... :-))
anyám mesél egy sztorit a kolléganőjének (aki köztudottan kicsit butuska volt):
-....megyünk ott nagy elánnal...
kolléganő közbevág:
-Nagy Elán? hmmmm.... érdekes, nem ismerem... ez az új nő a kutatóknál?
Érdekes, ez a protkó-téma számomra nem annyira ciki - talán mert kisgyerekkoromban nagyapámat látva ez is az élet mindennapos történései közé tartozott.
Nagyapám fogsora nem volt az a húdejól sikerült példány, kényelmetlen volt neki, ezért szinte állandóan mozgatta, ki-be, gyakran ki is vette és a legkülönbözőbb helyeken felejtette ott. (műhely, pince, sufni) Aztán ha hiányolta, ugrasztotta a népet (nagyanyám, én ? gyakran az albérlő fiatal lány is) és serényen kerestük a protkót szerte a házban (kertben, sufniban etc.)!
Na igen, errôl nekem is beugrik valami:
Velencén pancsoltunk, amikor egy kissrác nagy elánnal behúzott mellettünk a vízbe, és éktelen nagy külsôségek közepette próbálta fontossá tenni magát. Egy tata küldte ki ôt a búvárszemüvegért. Gondolom, sejtitek, mit kerestek...
Szerencsére nem tapasztaltam meg, milyen érzés lehet, mikor egy protkó alattomban a lábikrámba harap, mert a kissrác még elôtte lecsapott a szökevényre.
Látnátok kellett volna a tata üdvözült mosolyát :D