Alapításkori gondolatok!
Úgy gondoltam, és ez egyre többekben is megfogalmazódott, hogy Budafok - Téténynek szüksége lenne egy valódi, gyűjtő, befogadó, pozitív szemléletű törzsasztalra, ahol mindennapjaink apró-cseprő ügyei mellett megbeszélhetjük a közélet eseményeit éppúgy, mint megismerkedhetünk kerületünk értékeivel, helytörténetével, hagyományaival, kultúrájával, de beszélhetünk a város alakulásáról, fejlődéséről és neuralgikus témáinkról, így környezetünk állapotáról, teendőinkről. Mindez egy hosszú mondatba foglalva, persze nem fért bele a topic címbe, de elsősorban ezeket gondolom, javaslom itt napirendre venni és ezzel kapcsolatban álló embereket meghívni, és persze sok mindenki mást, kerületieket, vagy akik csak érdeklődnek utánunk, korábban itt laktak, emlékeik vannak.
Szeretném tehát, ha beindulna itt egy igazi fórum, nem feltétlenül napi hozzászólások százaival, vagy csevegéssel, de néhány aktuális, fajsúlyos vagy kevésbé, de sokakat foglalkoztató ügy áttekintésével és folyamatosan helyi kulturális, történeti értékeink bemutatásával. Utóbbi szempontból is nagy kincsestár kerületünk és messze nincs kihasználva, bemutatva a már feltárt sok érték, anyag.
Persze várom a javaslatokat, az észrevételeket, merre menjünk, és azok csatlakozását, akik eddig is nézegették a kerületi vonatkozású topicokat, de belépni, hozzászólni nem akartak.
Moderációval kapcsolatos kérdéseknek a helye:
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186758 itt található!
Nocsak! Van még valaki, aki nevén nevezi a Rezovárt? (Úgy emlékszem, utoljára tavaly emlegette valaki, a fatornyával együtt. Hát igen, azért nagyon sokan ismerték azt a helyet még távolabbról is.)
Szeretettel üdvözöllek körünkben Tibor! Kedves emlékező perceket szereztél azzal, hogy felemlítetted a Rezovárt. Hogyne, amikor gyerekkoromban rengeteget fociztunk az akkoriban még előtte lévő nagy térségen. Aztán a laszti jó néhányszor berepült a kőfal mögé, kénytelen volt az ember bemászni és a vadrózsa bokrok közül kihalászni.
Meg a Törley mauzóleum kertje!
Mond csak, nem ismerhetjük mi egymást? Email gyün.
A Péterhegyi úti kápolna közismertebb neve: Szent Szabina kápolna.
Mellette a kánai szabinai romoknál már említett Szúnyogh Xavér Ferenc OSB
bencés szerzetes kezdeményezésére, s az általa szerzett telken, halála után 1984-ben
dr. Szennay András pannonhalmi főapát felszentelte ház, a Pannonhalmi
Szent Benedek Rend Tanulmányi Háza áll.
A házban egyetemi tanulmányaikat folytató bencés szerzetesek laknak, jelenleg
négyen: Halmos Ábel OSB, aki a házfőnöki teendőket is ellátja,
Bakos Gergely OSB, aki a belgiumi Leuveni egyetemen tanul,
Lőrincz Krizosztom OSB, aki az ELTE kémia szakát végzi és végül
Ontko Henrik OSB, aki szintén az ELTE hallgatója, de már földrajz szakon.
A Tanulmányi Ház jeles napja a pénteki hittancsoport foglalkozásokon
csúcsosodik ki, de ennél többet már a Péterhegyiek, Kelenvölgyiek ide fórumon…
Még annyit, kerületi kapcsolódásnak, hogy a Barossi Bibliakörnél említett
Bínzberger Ákos pannonhalmi alperjel is sok időt töltött itt el...
dobka-nak és a többi néma barátnak illetve egymondatos fórumozónak! :)
Helyreigazítást tennék!
Mivel az Eötvös-villa (alias Karthauzi-lak) az 1860-as évek elején épült,
így: 48-as (majd 67/71-es) vallás- és közoktatási miniszterünk nyárilaka
névadóregényét sajnálatos módon nem itt, hanem sokkal inkább máshol
írta meg.
Elnézést a tévedésért.
Mindazonáltal e budai villa, a Svábhegyen megindult, s sajnos veszteséget
termelő Fogaskerekű vasút egyetlen nyereséges vállalkozása lett, minek után
nagyvendéglővé és a környékbeliek kedvelt bálozó helyévé alakították át.
A vasút társaság kezében volt tehát a villa 1874-től, s a Fogaskerekű 1890-es
évek elei Széchenyi-hegyig történt meghosszabbítása és a nem sokkal később,
a századfordulón megnyílt Griff Szálló (későbbi Vörös Csillag) megnyílásáig
jól működő svábhegyi rendezvényhely volt.
E fővárosi védettség alatt álló épület ma kétlakásos társasházként üzemel. (De ez már Svábhegy, múlt, jelen, jövő fórumának muzsikája...)
Nagyon nagy szeretettel üdvözöllek körünkben!
Örülök, hogy kiugrasztva hallgatásodból, nem csak mint olvasónk,
hanem HOZZÁSZÓLÓként is köszönthetünk Téged.
Sőt a jelekből ítélve, ha a rádióamatőrködéshez nélkülözhetetlen jó
verbális képességekhez viszonyítjuk a mai napon, a klaviatúra iránt
megnyilvánuló szeretetedet, hát van mit olvasnunk, s nagyon remélem,
(a rokforti és zygotai gondolatot kontrázva) még lesz is mit olvasnunk
Tőled!!
Mindegyik, a múltba tekintő visszaemlékezésed olvasása, írásod kép-
belisége miatt nagy felüdülésemre szolgált.
Ezúton kérlek hát:
NE TARTSD MAGADBA TÖBBI MEGOSZTANDÓ TÖRTÉNETEDET!
Faramuci rádiós zsargonnal élve tehát:
MARADJ BEKAPCSOLVA irányunkba!
És akkor most sorra, amikről írtál és amiket csak megemlítettél, pár sort:
dunai merítőhálós halászbárkák:
A Kő-ér patak Duna torkolata és a csepeli hajóátkelő (Gyár utca) közötti,
cca. 2,5km-es szakaszon összesen 12 csodatákolmány állt, melyek a következő
képen néztek ki:
8 db 200 literes hordón kialakított 3x3m-es placcon egy kb. 2x2m-es nyeregtetős
fabódé állt, melyből mint egy darus szerkezet, egy gém nyúlt ki. Erre a karra
csörlővel egy kb. 3x3m-es hálót rögzítettek, melyet leengedtek a fenékre, s bő
halterméssel emeltek onnan fel.
A bárkák 8-10 méterre a parttól álltak, a rájuk való bejutás egy korláttalan, két-
pallónyi lélekvesztőn volt lehetséges, mely bizony nem hétköznapi mutatvány volt.
Az utolsó ilyen bódét a 70-es évek végi egyik hideg telének jege zúzott szét. Így volt? Hogyan emlékszel? Kis- és Nagykőbánya utcák érdekességei:
Itt voltak a hajdani barlanglakások.
A Kiskőbánya utcai lakásokat tömedékelték, azaz a 60-as években az óbudai
Gázgyár kohósalakjával töltötték fel. Ezt az anyagot a főtén keresztül a csapadék
folyamatosan kimossa, minek következtében az így környezetbe jutó mérgező,
többszörösen veszélyes hulladéknak minősülő kadmium és cianid származékok
elszennyezték a környezetet.
A területet mihamarabb mentesíteni kell, gondoskodni kell a szennyezőanyag zárt
lerakókba való elszállításáról. Gondolom errefelé is ”csibészkedtetek”? :) Ruhagyár területén lévő víztorony:
Ez, a még a 30-as évek végén, a 40-es évek elején, a Suppan-féle Konzervgyár
vízellátására épített tározó, ma is áll a Bíbic utcában.
Jelenleg önkormányzati tulajdonban van, a víztornyot a bérlő lakásnak felújította. Errefelé is elkóboroltatok? Fennsíki gyalogsági lőszerek:
Erről villa tudna mesélni, de ma is található még belőle bőségesen.
Kerületi vetélkedő sorozat: Fekete-Fehér, Igen-Nem címen, 1970-ben futó, s Vitray Tamás vezette TV-vetélkedőn
szereplésünk sajnos egy banális tévedésen alapuló hibán elcsúszott.
Történt ugyanis, hogy a kerületünk mellé sorsolt XII. kerületi csapattal fej-fej mellett
menve egy térképhiba miatti kérdésből adódó baki miatt kiestünk, s estünk el az akkor
jelentős nyereménynek, s nagy értéknek számító 6 millió forintos ajándék óvoda
megépítésétől.
A kérdés a következő volt:
Melyik utcát nevezték el a XXII. kerületben egy híres magyar irodalmárról?
A megcélzott válasz a Madách Imréről elnevezett utca lett volna, mely utcát egy tévedés
okán egy olyan, a 30-as évekből szereplő városrendezési térképről olvasták le a kérdezők,
melyen szerepelt ez a Péter Pál utcai leágazás, de ezt az akkori magáningatlanra jelölt
kis meredélyt csak jóval később pótolta az utókor. A Budafoki Területi Rádiókluról mesélnél még… Kálusz utca:
A Kálvária utca régi lerövidítése.
Kispiaci búcsúk:
A Bérkocsi utca – Mező utca sarkán lévő piacot a kényszer szülte az 1930-as években.
Történt ugyanis, hogy az ekkoriban, Mohácsról Budapestre feljövő, ún. kofahajók, az
éjféli indulásuk ellenére is csak de. 6-7 óra tájban érkeztek meg Budafokra, amikor már
a nagy piac telítve volt, így a dél-magyarországi őstermelők áruikat itt rakodták le, s
mozgó standjaik egészen a 80-as évek beépítéséig (Mező utcai kis lakótelep) állhattak.
Érdekes esemény kapcsolódott e kispiachoz:
Itt volt minden év november 15-ei Szt. Lipót napja utáni első vasárnapján a Szt. Lipót
napi búcsú: sok-sok vásárossal, mulatságossal és persze ez elmaradhatatlan ringlispíllel. Gondolom elmaradhatatlan részvételeddel. Kolonits villa:
A hajdani Kolonits rétnek nevezett, most az Arany János utcai lakótelepnek helyet biztosító
terület közepén állt, s áll ma is mementónak ez az egyemeletes épület.
Egyes feltételezések szerint Kolonits néni oldalági leszármazottai még élnek Érd környékén.
Udvarhelyi tanár úr:
Az Árpád utcai és a Gádor utcai Általános iskolákban magyart, történelmet és németet
tanította, Ják utcában lakó Udvarhelyi István tanár úr (†1987) nevéhez sok helytörténeti
kötődés fűződik.
1963/64-ben ő alapította, a nyugdíjazásáig működő, sok helybéli fiatalnak örömet szerző
Régészeti Szakkört. Akkoriban a hegyen sok családi házas építkezés és állami beruházás
zajlott, ahol az alapozásokhoz kiküldött kisdiákokat az ott fellelhető érdekességek össze-
gyűjtésére buzdította.
Így került elő 1964 őszén (Horváth Lajos hajdani kisdiák, most az Egyesült Államokban
mikrobiológus) révén: a Kísérleti lakótelep gödreiből többek között: római kori lándzsa-
hegyek és pénzérmék.
A lelkes kistársaságok a környező padlásokat ”leseperve” rengeteg régi rokkát, mángorlót,
faszenes vasalót mentett meg az utókornak, melyeket az akkori Művelődési Házba (mely
egy antikommunista partizánhős, Geisler Eta nevét viselte, ma az Elektromos Művek XXII.
kerületi kirendeltsége működik benne) gyűjtöttek össze.
A leletek értékesebbje, leleményes műgyűjtők kezén, a Nagytétényi úton megépült új
Művelődési Házba történt áthurcolkodáskor kézen-közön eltűnt.
Pista bácsi mentett meg az 1930-as évek elején tomboló, s természetesen kis hazánkat
sem elkerülő gazdasági világválság munkanélküli mérnökeit foglalkoztató ínségmunka
program keretében a kerületünkben alkotó fiatal mérnök: Joachim András, tehetséges
festőművész több képét.
E képek közül kettőt Garbóci Lászlónak sikerült, úgy tűnik véglegesen városrészünknek
megmenteni, úgy hogy a Budafoki Könyvtárral leltárba vétette, s ezáltal onnan, illetve a
könyvtár esetleges megszűnése esetén kerületünkből elvihetetlen a két műalkotás.
Ezek: -Kollmann Raffael (Ráfi bácsi), az utolsó budafoki kisbíró portréja
-Budafoki barlanglakás részlet Kapcsos Lajos tanár úr:
A Budai Nagy Antal Gimnázium igazságosan szigorú testnevelő tanára 1966-ban, a
tragikusan (szívinfarktusban) elhunyt kollégája helyére ugrott be.
4-5 éve ment el ő is örökre. Megfogadtátok-e a füles mellé kapott útravalót?
Röviden ennyi gondolatébresztőt adtál, melyet újra nagyon köszönök, köszönünk!
Kérlek egészítsd ki emlékeiddel az itt leírtakat, s hozzál közénk még sok-sok ilyen és ehhez
hasonló történetet, amennyiben kedvedet és örömödet leled a velünk való társalgásban!
És erre kérném a hallgatásba burkolózó kerub mestert is!
Nagyon érdekes volt olvasni visszaemlékezéseidet, melyek itt aztán valóban helyén vannak, hiszen a topik címe is jelzi, hogy az ide írókat mi tartja össze. Soraidból úgy tűnt, hogy neked is jól esett emlékezni diákkorod csínyeire.
A közelmúltban, egy igen forró napon éppen egyik topiktársunk, nicknevén: villa szervezésében látogattunk el a Háros-szigetre, mely látogatásunkról nem is olyan régi hozzászólásokban képes beszámolókat is olvashatsz. Abból megtudhatod, hogy éppen azok az általad már akkor is látott indás növények adják a terület érdekességét, értékét, ami nem más mint SZŐLŐ! Igaz, hogy nem a nemesített, hanem a Vitis riparia nevű faj. Ma is ugyanolyan vadregényes a sziget általunk látott része, mint annak idején lehetett. Ma a sziget élővilága védelem alatt áll, ma ezért nehezebb bejutni oda, bár katonák már nem őrzik.
Igen, amilyen nagy volt a lendület a nyár elején, olyan silány lett az eredmény aug. 1-re. A jelenlegi internet lehetőséget borzalmasak, vagy horribilisek. És sajnos a kiút sem látszik, bizakodásra semmi sem ad okot. Marad a munkahelyi netezés, vagy a drága és fehér foltokkal teli adsl. Vodafonnal vigyázz! Egyenlőre napi max 2 órákat megyeget, a népek eléggé idegesek is emiatt (forrás: vodafonos ügyfszolis barát)
Sziasztok!
Először is szeretném megköszönni miqmaq-nak a segítségét, és ezúton (miqmaq-ot) olvasva szeretném megkérni az éjszakai élet nagyöregjeit, hogy segítsenek nekem megírni a húszoldalas Kossuth esszét az OKTV-re. Minden érdekel, ami Kossuthot Budafokhoz, a Barosshoz, Albertfalvához illetve Budatétényhez köti.
Köszi: Manfréd
Nos, akkor "felüdülésképpen" egy diákélmény a hatvanas évek végéről, BNA gimnazista időmből.
(Ami nem nélkülözi a csínyt sem)
Tikkasztó nyári délután. Felkaptunk (csapatostul)cajgánkra, irány a Kis-Duna! /"Bejáratott" útvonalunk volt oda: Tűzoltó-torony Kertészeti Kutató (rózsakert), vissza: Gyár utca-Sörház u. - Temető és a megszűntetett Kinizsi u./
Nagy fürdés, ugrálás a víz fölé hajló hatalmas szigeti fák koronájáról, stb...
Akkoriban eléggé szigorúan zárt terület volt, még katonai járőrök is fel-fel bukkantak. Minket nem zavartak el sohasem. Átmentünk a homokos talajú sziget túloldalára, a nagy Duna ágig.
(Itt megállok: a sziget őserdeje mindíg megfogott. Hatalmasra nőtt fák, buja aljnövényzet, számomra azóta is ismeretlen indás futónövények sora. És rengeteg madár! Zengett az egész erdő. Sok vércse fészkelt ott akkoriban. Jó magasan, de mással össze nem téveszthető víjjogásuk ámulatba ejtő, visszhangzó zengzete mai napig a fülembe cseng.)
Könnyű volt átjutni, a műszaki alakulat nehéz gépei gyalogszerrel jól járható utakat vágtak.
A rövidke erdei séta (mit beszélek: bandázva, harsányan keresztülvágtunk a szigeten!) után irány Csepel! Mivel sokadjára vágtunk neki a folyó átúszásának, tudtuk, spórolni kell az energiával. A sziget északibb részétől elindulva pont a túloldali utolsó csápos kútnál érünk majd ki akkor is, ha kissé folyás ellen úszunk.
Jóleső fáradságot érezve értünk át a túlpartra.
Pihenés szóba sem került, hiszen a Lakihegyi oldalon érett a cseresznye! Nem szép dolog cseresznyét lopni, elismerem. De nagyonis finom vót! Korábban egy ízben előfordult, hogy jött a csősz sós puskával - úgy oldalba talált, hogy jó anyámnak alig győztem füllenteni: biciklivel elcsúsztam, akkor horzsolódott le az oldalam. Jujj! Hogy csípett az visszafelé! (Erősen elhalványult nyomát azért őrzöm. Hja, fiatalabbak! Hogy mi is az a sós puska? Tessék utánajárni!)
Erőgyűjtés a visszaúthoz, ez annyit tett, hogy felbandukoltunk folyás ellen úgy kilométernyit, aztán irány vissza a túlpartra!
Mint gyakorlott Duna-átúszók, tudtuk, valamivel a Gumigyár feletti részen, de már a sziget végén túl érünk majd partot. Útközben van alkalom megpihenni, mert a sziget után több homokdűne keletkezett. Ezeket - magas vízállásnál - elfedte a folyó, de mi tudtuk, hogy ott vannak. Nos röpke szusszanás és irány a part. Itt már óvatosabbnak kellett lennünk, mert sok a horgász... Egy-kettő mindíg akadt, aki szóvá tette, hogy itt - ahogy ők mondták - pancsolunk és zavarjuk őket.
Ezért, mondom, csak óvatosan...
Jól elfáradva kibotorkáltunk a vízből szárítkozni kezdtünk, amikor ellentmondást nem tűrő hang szólított magához mindannyiónkat. Körülpillantva gimnáziumi testnevelőtanárunkat vettük észre, aki úgy 50 méterre tőlünk horgászott.
(Kapcsos Lajos tanár úr akkor már lehetett vagy 45-50 éves, de hatalmas, kisportolt ember volt. Vastag keretes szemüvege és szögletes arca szinte állandóan-mérges tekintet kölcsönzött neki, pedig valójában nagyon jóindulatú és megértő, ugyanakkor igazságosan szigorú ember volt.)
No, megszeppentünk, de nagyon! A "csapatból" ketten is tanítványai voltunk, mi nem mertünk elfutni, a többiek sem mindannyian.
A parton sorba állított bennünket és azzal kezdte, hogy a két tanítvány kapott egy-egy jókora fülest! (Hatalmas, erős kezei voltak, korábban kalapácsvető volt!) Ugyanazzal a mozdulattal mindkettőnket atyaian megölelt és minden lelkifröccs helyett ezt mondta: "Figyeltelek benneteket, nagyon klasszul csináltátok! De többet meg ne lássalam egyikőtöket se a Dunát átúszni!"
Lehet, mások számára nem túl érdekes egy ilyen történet. Tulajdonképpen teljesen mást akartam vele elmondani, mint maga a történet:
A Budai Nagy Antal gimnázium tanárainak páratlan nevelési szelleme számomra meghatárózó lett egész életemre. Meglehet, nem az ország legjobbnak mondott tanintézete volt, de emberséget és tisztességet lehetett tanulni, tapasztalni.
Üdv!
Mivel ma van a 150 Ft-os éjszakai kedvezmény utolsó napja, egy netes hír az Indexről:
Ellép mellettünk a világ internethasználatban
Napi Gazdaság 2002. július 31., szerda 12:20
A TNS új elemzése szerint az e-kereskedők egyelőre nem tudták meggyőzni az embereket az online vásárlás előnyeiről. A magyarországi internetelterjedtség még mindig az utolsók között van, viszont a hazai online felhasználók több területen is a világ élmezőnyébe küzdötték fel magukat.
A Taylor Nelson Sofres (TNS) Global e-commerce 2002-es jelentése szerint az internethasználat versenyében a felnőtt népesség 63 százalékos arányával Dánia átvette a vezetést az egy százalékkal alacsonyabb internetpenetrációt elérő második helyezett USA-tól. A vizsgált országok átlagértékéhez (34 százalék) az utolsó helyezettek között találhatjuk 10 százalékos "eredménnyel" Magyarországot, két százalékkal lemaradva Romániától, alig megelőzve Bulgáriát, Indonéziát és az utolsó Ukrajnát. Magyarország a két éve is tíz százalékos internetes lefedettségét nem tudta bővíteni, míg az ugyanekkor a középmezőnyben szereplő, akkor már 22 százalékos Csehország mára 28 százalékosra tudta növelni ezt az arányt.
Ezeket olvasva, igazán elgondolkodhatna felelős kormányunk, hogy milyen megoldást támogat éppen. Havi 15 ill. 40 óra a kutyának sem elég. És az is röhej, hogy ma drágábban és lassabb netelérést kaphatunk, mint eddig, vagy akár évekkel ezelőtt is, holott ennek épp az ellenkezőjének kellene lennie ahogy szerte a világon. Így mindenhova megyünk, csak nem Európába, de még a Balkán is beelőz minket.
Ma estétől kezdve nem tudom, hogy miképpen fogok netezni esténként, de az biztos, hogy nincs kedvem havi 20e Ft-os telefonszámlákat gyártani. Más megoldás nem lévén, ha néhány napon belül nem mozdul semmi, muszáj lesz a Vodafone-os lehetőséget választanom, mert még mindig az a legolcsóbb, de sebességben már az is visszalépés egy modemhez képest is.
"Túl hosszúra sikerült előző írásom"
Ez csak előny!!!
"pedig szívem szerint szót érdemelt volna (van mit mondanom) a Háros-sziget a kis-Dunával, a finánc-laktanya, de a csak szőrmentén említett munkásotthon is (egy része nagyanyám elbeszéléséből) csakúgy, mint a Sajtgyár, a Puch kertészet, meg megannyi diák-emlék."
Én nagyon-nagyon remélem, hogy még írsz ezekről az emlékeidről, mert pont ez az értéke ennek a topiknak! Felidéz és megőriz olyan dolgokat, amik amúgy feledésbe merülnének, és olyan hangulatokat, élményeket közvetít, amik pótolhatatlanok!!!!
Pedig kopik az emlékezetem!
Saját magamat lektorálva több bakit fedeztem fel.
Például: akkor még nem is létezett Falka utca,
84x valahanyadik volt.
A pék nem lehetett Schmidt, mert Schmidt Karcsi bácsinak az Árpád utcában volt hentesüzlete, a temető utcájának sarkán - ma is áll, szatócsbolt-szrűség működik ott.
Akaratom ellenére kimaradt: tudtommal a Kolonits család utolsó (?) tagja Boriska néni volt, aki még a negyvenes évek végén kivándorolt a tesvéréhez Santa Fe-be, ott is hunyt el. Ezután államosították a házat.
Túl hosszúra sikerült előző írásom, pedig szívem szerint szót érdemelt volna (van mit mondanom) a Háros-sziget a kis-Dunával, a finánc-laktanya, de a csak szőrmentén említett munkásotthon is (egy része nagyanyám elbeszéléséből) csakúgy, mint a Sajtgyár, a Puch kertészet, meg megannyi diák-emlék.
Üdv: HG4I, aki Tibor
Írtad/kérdezted:
HG4I, HG4I jelentkezz, jelentkezz!:
Szívesen olvasnám további gondolatébresztő budafoki visszaemlékezéseidet, de addig
is, mint rádióamatőrködésben kevésbé járatos, mondhatnám abszolút járatlan, röviden
megtudhatnánk mi is az a HG4I?
Nem igazán gondoltam arra, hogy bekapcsolódjak ebbe a topicba, hiszen nincsenek igazándiból naprakész ismereteim a XXII. kerület (belső) életével kapcsolatban. Csupáncsak megörültem (még tavaly) egy ilyen - hogy is mondjam? - aktív környezetvédő, lokálpatriota, kulturált hangvételű, sokszínű, stb. vitafórum láttán.
Ezért is bátorkodtam további minden jót kívánni.
Mindazonáltal kérésedre röviden magamról:
Eredetileg "hegyi" vagyok (Ják u.). Iskolák: az akkor "vadi"új Gádor, majd BNA. Közben MHSZ, Kossuth L. u., rádióklub - a nagy szerelem: a rádiózás. Főiskola, egyetem - rádiózás. Munka - rádiózás, hobby - rádiózás. (Féreértés ne essék: egyáltalán nem vagyok valami szakbarbár egyed!)
Rádióamatőr sport: többszörös magyar bajnok, 6Xvilágbajnok (ez büdös öndícséret). Világjárás, külhoni munka, előnyugdíj. Szép család (a család minden tagja "mérgezett egér" - rádióamatőr), alsó középpolgári életviszonyok. Családi ház az agglomeráció gyengébb környékén (Budafokra nem futotta). Ennyi. + a szülőföld tisztelete, szeretete.
A topic igazándiból az emlékeim miatt bizsergette meg a szívemet. Szó volt itt sokmindenről, ami nekem is ismerős. Vöröskút, Szabinai romok, kastélyok, villák, Tétényi fennsík, szőlőtermelés-borászat-pincészet, Tündér-lépcső...
Persze sokmindenről (még) nem esett/estehett szó.
A dunai merítőhálós halászbárkákról, a BMTE, meg a "Spari" pályáról, a Kis- és Nagykőbánya utcák értékeiről, a ruhagyári telepen lévő víztornyról (megvan még?), stb...
Emlék (kissé fanyar): a fennsíkon található járatokat a II. VH idején lőszerraktárként is használták. Rengeteg gyalogsági lőszer volt ott. Gyerekfejjel - úgy 8-10 évesek lehettünk - sokat összegyűjtöttünk belőle. (Én nem mertem hazavinni.) Iskolatársam a sparherdbe dobta - tisztességgel robbantak is a lőszerek. Szerencsére sérülés nem történt. Nagy botrány lett belőle...
Rádiózás és a kerület: bizonyára sokan emlékeznek még a kerületek vetélkedő-sorozatára a TV-ben (Vitray vezette). Ha jól emlékszem, a XII. ker. volt az ellenfél, a Budafoki Területi Rádióklub biztosította a közvetlen rádiókapcsolatot a Budapest (kör)szálló és a Tóth J. u. - Kereszt u. sarkán lévő (akkor új, korábban tán a Munkásotthonban volt?) könyvtár között. Azóta, ha kezembe kerül (sajnos nem elég sűrűn) az akkoriban megjelent helytörténeti munka, mindig arra gondolok, ez a vetélkedő annak idején milyen nagy lökést adott az ezirányú kutatásoknak. (Jól emlékszem? Promontor-Tétény a címe?)
Nagyon tetszik a "Kálusz" (Kálvária u.) felújított burkolata, kár azért az elmaradt 30-40 méterért... Nos a kálusz igazi téli gyermekparadicsom volt. Nem túlzok, nagyon sok tucatnyian szánkóztunk nap, mint nap (jóanyánk ellenére késő estig). Az ügyesebbje a templom előtti térig kicsúszott.
Aztán a búcsúk a kis-piacon...
A Toldi M. u. és az Árpád u. sarkán volt egy kis pékség (a pék /talán Schmidt?/ átellenben lakott. Helyén ma lakás és kerékpár javító működik).
Az otthon megkelesztett sütnivalót fillérekért megsütötték - édesanyám sokszor szalasztott...
Záli (Zomzelli) mama is ott dolgozott, amolyan árukiadóként. Mivel sokszor ólálkodtunk arrafelé, jól ismerte a "kölyköket", rengetegszer mi tologattuk ki a frissen sült áruval teli kocsikat a raktárba. Jutalmul sosem felejtett el adni néhány friss-ropogós falatot a selejtből. Hej! De finom is volt!
Végül a hozzám legközelebb álló Ják utcai (46 sz. volt) volt) játszótérről. Akkoriban még nem állt a Falka u-i óvoda, meg a lakótelep sem.
A Kolonits villa állt egyedüli épületként a környéken, igazándiból uradalmi majorságként működött. A melléképületek egyikében nagyteljesítményű daráló működött, a környék állattartói még a hatvanas évek vége felé is oda jártak daráltatni.
A házhoz tartozó (egykoron az Arany J. utcáig érő)parkját a háború után igazán tágas játszótérré alakították, még egy nagyobbacska focipálya is belefért. Ment is állandóan a grunfoci...
A park óriási fenyői, tölgyei, a telket szegélyező mandulafák (de kár, hogy kivágták az összeset!), a néhány naspolya, meg a rengeteg fügebokor ideális környezetet teremtettek.
Egy-két télen néhány ott lakó felnőtt vezetésével és felügyeletével (meg a közkutat használva! Sic!)jégpályává alakítottuk magunk szórakoztatására.
A játszótér éveken keresztül helyt adott sok helyi, öntevékeny szervezésű gyermeknapi rendezvénynek (hála érte az azóta már elhunyt főszervezőnek, Udvarvarhelyi tanár úrnak). Bábműsor, zsákbafutás, lángosevés, stb...
Ahol ma az óvoda előtti buszmegálló található, egy jókora (Isten tudja, honnan származó) sittdomb volt. A hosszú évek alatt teljesen benőtte az orgona, meg más bokrok, szinte áthatolhatatlan dzsungel keletkezett. Ott lehetett csak igazán jól indiánosdit, meg rabló-pandúrosdit játszani saját magunk fabrikálta "fegyvereinkkel", télen szánkózásra volt alkalmas - a göröngyös földúton az Árpád utcai keresztig csúszva. No meg ott lehetett jó csúzli-ágast vágni. A mellette elterülő rét (óvoda helye, akkor még nem álltak házak az Arany J. u-ban sem) volt a környéken a legalkalmasabb sárkány-eregetésre.
Az udvarháztól délre, dél-nyugatra a gondozatlan gyümölcsösben (barackfák) játszottunk egy egyedülálló játékot. Azóte sem hallottam hasonlóról. Ez a játék a "Fa fogó". Az akkor már öregecske, ugyanakkor masszív és magas fákat úgy telepítették, hogy az egyikre felkapaszkodva sorban át lehetett ugrálni a többiekre...
(Megjegyzendő: 1-2 horzsoláson kívül nagyobb balesetre nem emlékszem.)
Ha túl hosszúra nyújtottam volna - elnézést érte!
A rádióamatőrködésről - tekinve, hogy nem biztosan közérdeklődésre számot tartó dolog, kissé "off topic" - inkább "magánban".
Röviden annyit, hogy a HG4I az én rádióamatőr hívójelem, ami alapján a világ bármely más amatőre tökéletesen "be tud azonosítani".
Valami hasonló, mint a gépjárművek rendszáma, de egyben felségjel is és még sok mást is jelent...
Üdvözlettel: Tibor
P.S.: nem szeretem a nickeket, ezért névvel írtam alá.
Igazából Szenderffy atyáról annyit tudok, hogy ugye ellátja a kelenvölgyi plébániát is, és ott alapított anno egy cserkészcsapatot, mivel nagyon szereti a fiatalságot, a gyerekeket. Ez olyannyira éltető erő számára, hogy megható volt, amikor nyár elején a Törley mauzóleumban tartott cserkészmisén is elérzékenyült, és egy kis ideig küszködött is a szavakkal mert akkora öröm volt számára látni a sok kiscserkészt a tábori miséjén az első padokban ott a szabad ég alatt, gyönyörű panorámával. Lehet -sőt biztos- hogy a természet maga ott többet ért, mint bármilyen gyönyörű díszítésű barokk templombelső. Azt tudom, hogy ő sem tudott avval betelni, hogy olyan szép helyen misézhet.
Én nagyon szívesen megemlékeznék Szenderffy atyáról, de az a nagy igazság, hogy őróla nem tudok igazán személyes élményekből beszámolni, mivel őt nem ismertem olyan nagyon közelről, szemben Bucsi atyával (na meg az elődeivel), akinél még ministráltam is és akinek a plébánián tartott hittanóráin is állandó résztvevő voltam, nem beszélve kirándulásokról és hasonló szép élményekről.
Úgyhogy marad mások beszámolója az atyáról, amire én is nagyon kíváncsi lennék.
Üdv:
Zegzug
Ui: Azonban Mikmaq lenne egy témába vágó kérdésem. Mégpedig a Péterhegyi úti kápolnáról és az ott tevékenykedő papokról mit kell (ill. érdemes) tudni? Érdekelne kicsit közelebbről. Lehet hogy már volt róluk is szó, ha igen akkor elnézést a figyelmetlenségemért:)
A visszhang pozitív, egy bizonyos pontig. Mármint az anyagok szkenneléséig és a képmutatásig :-). Még mindig átadás-átvételi őrületben vagyok, a szabadidőmet nehezen tervezem, ezért az időpontra két nap haladékot kérek.
dobka-nak és minden a karthauziak iránt felkeltette érdeklődőnek
A franciaországi Grenoble melletti Chartreuse területén 1084-ben Szent Brúnó
reimsi kanonok és hat társa alapította fehér kámzsás, hallgató szerzetesrendjének
első karthauziait IX. Gergely pápa hozzájárulásával IV. Béla Árpád-házi királyunk
honosította meg Magyarországon.
Hazai történetük során összesen 6 kolostor fűződik a nevükhöz.
Sorrendben a következők:
1.
A rövid életű, Batu kán tatárjai elsodorta, még 1238-ban alapított, a bencések
elhagyta monostorába betelepített ercsényi (ma Ercsi) kolostor.
2.
A mongol betörésektől falvaikat védő szepesi szászság, habarccsal megerősített,
majd 1 km hosszú, 150-170 cm széles fallal körbevett, hatalmas, 90 hektáros
erődjére épült, a mai Szlovákia területén lévő felvidéki lethoni (Létánfalva)
karthauz, mely a köztudatban Menedékszirtnek (Lapis Refugii-nak) is neveztetett.
Itt építették fel, az 1299-ben délvidékről érkezett és megtelepedett szerzetesek
az Alpokban fekvő, Grenoble melletti nagy Carthusiára emlékeztető kolostorukat,
mely a rend magyarországi első vallási központja lett.
3.
A Menedékszirt filiájaként szolgáló lechniczi vagy lehnicai (ma Dunajec),
1308-ban elkezdett, s 12 év alatt felépített karthauz.
4.
Az 1300-as évek derekán alapított, Heves vármegyei, az Eger mellett lévő
felső-tárkányi: Segítségvölgyi Mária-kolostor.
5.
Lövöldi kolostor, a Tapolca melletti, Szent Mihály völgyi Városlődön,
1347-ben Nagy Lajos adományozta Templomdombra emelt karthauz.
6.
Jókai lőcsei fehér asszonyában is megénekelt, még 1786-ban is létező
karthauzi kápolnája.
Az ercsényi kolostor karthauziait a tatár, a lethonit és a lechniczit az 1430-as évek
huszita támasdásai, míg végül a tárkányi, lövöldi és lőcsei szerzeteseket a török
hódoltság és a reformáció mosta el végleg Magyarország partjaitól.
dobka kérdésére válaszolva tehát a Svábhegy és a Széchenyi-hegy édesvízi
mészkövével fedett dolomit fennsíkjában kelet felől hátra harapódzó, majd
délkeletnek forduló, a harmadidőszak üledékeibe vájódott völgye mentén
húzódó Karthauzi utca nevét nem az ezen a környéken sosemvolt szerzetesek
rendházáról, hanem sokkal inkább az utca alsó szakaszán, békére, nyugalomra
s alkotói magányra vágyó, s itt telket vásárló, majd azon svájci stílusú, díszes
fatornácos villát építő Eötvös József báró karthauzi lakáról kapta.
Itt írta 1842-ben első jelentősebb prózai művét, a franciaországi utazása alatt
szerzett személyes tapasztalásai alapján, s Victor Hugo illetve a francia romantika
hatása alatt született Karthauzi című regényét.
Az íróként, politikusként, a reformmozgalom egyik irányítójaként, s a RÓZSÁK
SZERELMESEként megszerzett nagy tekintélyének és népszerűségének tisztelegve,
a hálás utókor e budai néma barát lakot:
Eötvös-villa-nak, míg ahol áll Karthauzi utca-nak keresztelte el.
Jókai ricsajos nyaralója mellett tovább menve, Eötvös csendes hegyilaka körüli,
ápolt kertjében szép rózsái illata jelezte a hozzáigyekvők útirányát…
Íme a karthauzi-lak, ma: (XII. Karthauzi utca 14.)
slr!
Kezemben az 1928-as Szesztay-féle 1:5000 méretarányú Budafok rendezett tanácsu
város határának általános térképe:
14 db A/3-as lapon, színes nyomásban
és az 1941-es Kókai-féle 1:15000-es katonai léptékű, Budafok és Albertfalva térképe:
2 db, A/3-as lapon. színes nyomásban.
Az átadás-átvátel procedúrája ügyében hívlak, Yann Arthus-Bertrand albumod díszes
mahagóni borítású emelvényeden való szemrevételezésem után, a könyv használt
voltára való tekintettel fél áron átveszem.
Amennyiben üzleti ajánlatom nem találna pozitív visszhangra, úgy ppapa segítségét
kérném.
Zegzug és Fráter dimanche testvéreim :)!
Az idén október 20-án 75 éves, Bucsi atyát váltó, 4 évi Szt. Lipót plébániatemplom
béli, s előzőleg egy évig (1996) a kelenvölgyi plébániával közösen vezetett Budafok-
-felsővárosi Jézus Szíve templomot is megjárt, Budafoktól búcsúzó Szenderffy atyáról
nem lenne kedvetek hosszasabban emlékezni...
Üdvözletem a fiatal Kossuthos Manfrédnek és az ”öreg” rádióamatőr HG4Inek!
Manfréd:
20 oldalas Kossuth esszéddel kapcsolatban felmerült bennem a kérdés, vajon miért
nem mozdult meg, avagy megmozdult-e kerületünk a Kossuth Rádió Kossuth évével
kapcsolatos felhívására, melyre az idén, szeptember 19-én kétszáz esztendeje, Monokon
megszületett kormányzónk előtt tisztelegve, a róla elnevezett közterületek (utcák és
terek) jelentkezhetnek, hogy közülük választva a Magyar Rádió bemutathassa az adott
település Kossuth utcája vagy tere nevezetességeit, illetve a még megmaradt Kossuth
Lajoshoz köthető emlékeit.
Nos Budafokunk régi főutcája igazán bővelkedik látnivalókkal, nem beszélve az utca
városrészi szempontból, központi fekvéséből adódó szerepére.
Hisz itt van többek között a: -Kossuth Lajos Általános Iskola (a volt Polgári iskola),
-régi községháza,
-pincészetek (Lics, Promontorbor, benne a 525,3 hektoliteres Szent István hordóval…),
-Szent Kristóf Jazz-Galéria,
-Janzer Frigyes Pincemunkás szobra,
-Soós István Borgazdasági Technikum (tavaly volt 100 éves),
-Budagok-Tétény Általános Ipartestület, stb., stb.
Kossuth kultusz kerületi hagyományait majd az éjszakai műszak nagy öregjei megéneklik...
HG4I, HG4I jelentkezz, jelentkezz!:
Szívesen olvasnám további gondolatébresztő budafoki visszaemlékezéseidet, de addig
is, mint rádióamatőrködésben kevésbé járatos, mondhatnám abszolút járatlan, röviden
megtudhatnánk mi is az a HG4I?
Szervusztok budafokiak!
Nagy szeretettel olvastam a topicot és
minden résztvevőnek további jó egészséget,
elszánt tenniakarást kívánok.
Jómagam is budafokinak tartom magam, bár most
nem ott (itt?) élek. Szüleimhez gyakran
ellátogatok, ilyenkor - ha tehetem - körül is
nézek. Tiszta szeretettel, örülve az
épülésnek-szépülésnek, bosszankodva, ha a hanyatlás jeleit látom.
Legutóbb megfogott a Törley kápolnánál
rendezett megemlékezés - de sokat játszottunk az
elhanyagolt sírhely környékén. Meg hányszor ugráltunk le a REZOVÁR épületének oromzatáról...
Nos, nem nosztalgiázni akarok, hanem
csupán jókívánságaimnak akarók szót adni.
slr!
ragyogó - és mint az látszik - "működőképes"
ötlet volt ezt a topicot megnyitni.
Folytassátok!
Mindenkit szeretettel ölel - egy földi, aki Tibor
Miért lenne off-topic az, ami mindnyájunk épülésére szolgálhat? Csak gazdagodhatunk azáltal, hogy ilyesmiről is beszélgetünk. Ha valakinek nem vágna éppen az érdeklődési körébe, nyugodtan átugorhatja.
Ez a könyv valóban egy csoda. Nekem a gyerekeim kedveskedtek vele Karácsonykor, tényleg nem lehet az élménnyel betelni. Az ember csak kinyitja és máris elvarázsolódik.
A szabadtéri kiállítást még nem láttam, de tervezem megnézni. Ezek szerint egy esti időpontban kellene menni. Van még kedve valakinek eljönni az egyik este?
Jóvanna! A dolgosoknak is üdv! Főként nekik. Ugye így már jó. :))))
Persze, hogy nagy élvezettel végig olvastam mindent, de mikor éjfél körül a következő beírásomra került volna a sor, valami rejtélyes okból nem működött az Index-fórum. A portál ment, a fórum nem.
Ezért most ömlesztve adom a leírtakhoz a még tegnapi hozzászólásaimat:
Drbit-mikmaq: jó a purparlétok 2727-től 2733-ig. Úgy látszik, drbitnek csak méltó tereferetárs kell, aztán szárnyal, mint a … És mily nyelvi lelemények: "vedlkőzés", "allkini"! :)))))))
Igen, mikmaq! Örömömet leltem a búvárkodásodban. Érdekes volt olvasni, hogy miként alakult a Bibliakör tagjainak élete. Az előszállásiak munkálkodása egészen elképesztő. Jó lenne látni a gyűjteményüket.
Slr-mikmaq-villa: nagyon tetszett a Csendes Óceánon tett kalandozásotok. Döbbenetes, hogy mai napság milyen távoli területekkel is kapcsolatokat lehet találni.
Különösen jó mikmaq szóvillogása (Budufuku, Tetenuku)
A Szesztay-féle térképről majd külön részletesebben.
Hohó! Hahaha! Mikmaq!
Ezt nem hiszem el. Hogy te a vilulával kapcsolatban korábban is pont Tuvalura gondoltál! Nagy kópé vagy, hogy most ilyen ügyesen összehoztad!
Vagy netán mégis van ilyen, hogy a Föld túlsó pontjára szinte egy időben utazik két topiktárs?
Épp a napokban néztük meg ezt a szobrot. Nagyon el van dugva ott a templom mellett, a fák alatt. Nagyobb teret kaphatna a szépen felújított tér hangsúlyosabb helyén.
Érdekes az információd az első világháborús katonai temetőkről.
Az említett karthauzi kolostor tényleg egy kicsit kiesik a fősodorból. Van egy Karthauzi utca vagy út a XII. kerületben is, ott ahol régebben az orvosegyetem III. Belklinikája is volt. Lehet valami köze egy ott fellelhető rendházhoz ?
