Ne tegyél bele!
Ha jól tudom, azt hívják úgy, hogy ízfokozó.
Van akinek allergiát okoz. (Pl. nekem, pedig nem vagyok egy kényes típus.) Az ízt inkább máshogy fokozd!
a leveles tésztát kell kiengedés után kinyújtani, az egyik felét fűszervajjal megkenni (margarin, vegeta, petrezselyem, bors, fokhagyma, szerecsendió), félbehajtani, belül legyen a szottyos rész, majd kívül némi tojásozás után mákkal megszórni, majd felvágni csíkokra, masnit formálni belőle vagy megcsavarni és megsütni.
na, ez szerintem némi módosítással működhet a kaporral is.
Tökös palacsinta
Csinálsz egy sima palacsintatésztát, lehet kicsit sűrűbb. Egy kisebb, zsenge tököt meghámozol, legyalulod. Nem kell kinyomni a levét! Belekevered a palacsintatésztába és megsütöd a palacsintákat. Kapros tejföllel töltöd.
Ki fogom próbálni, bár még elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet.
Vagy ~ rétes:
Réteslap, 1/4 kg túró, pohár !sűrű! tejföl (Savót kiönteni alóla!), csokor kapor, só, tojás. A túrót villával összetörjük, bele hajigáljuk a többi alkotót is -a kaprot (szára nélkül) apróra sarabolva,, tojást héja nálkül-, alaposan eldolgozzuk. 2-3 eka morzsával besűrítjük, hogy ne follyon, a rétegenként olajjal megspriccelt 2-3 réteslapra tesszük, melyre először vékonyan morzsa-ágyat teszünk, fölgöngyöljük, tojással megkenjük a tetejéj, 30-40' alatt piriropogósra sütjük!
Végül sajnálkozunk, hogy mennyi munka, és már nincs nyoma sem...
"Ezt régen férfiak csinálták kinnt az udvaron, ha jól emlékszem."
Most is csak:
"Api! ki ne merd nyitni a konyhaajtót, míg ki nem szellőzik a büdös!"
Egyébként én így csináltam:
Alaposan mosószeres csutakkal kívül-belül ledörzsöltem a gépzsírt róla csap alatt, két liternyi vizet alaposan megfőzetm benne, kiöntöttem, és a gázlángra tettem először rendesen, majd szélei felé is forgatva, míg az egyész csillogó acélkékké lett, szinte átízzott...
(Némileg itt-ott füstölt, nem is lett olyan szörnyű büdös.)
Utánna forróvíz !!!Nagyon VIGYÁZZva a robbanó gőzre!!!
Törölgetés-olajjal bekenés!
Most olyan mint valami horrorfilm-bogár, a falon.
No, egy újabb kérdés:
Már Szilveszter napján sem bírtam megbírkózni a vöröslencse elkészítésével! A barna színűből minden további nélkül issteni salátát csinálok, a vörös főzése gondot okoz. Meddig kell főzni, áztatni? (most speciel rövid ideig (3-4 perc) áztattam, s rövid ideig főztem, nyers is maradt...) Ha meg tovább főzöm, akkor szétfől:o(.
Ja és ugye nem lesz bajom, ha nyersen eszem meg:o)))
Azért tettem idézőjelbe a szakácskönyvet, mert sokkal inkább tanácsadó könyvnek kellene hívmi.
Az egészségkímélő többek közt a húsmentest jelenti. (Úgyhogy ebből a szempontból nem ez a kedvencem.)
Ilyen alapos könyvet én még nem láttam ebben a témában.
Többek közt részletesen leírja, hogy hogyan kell beavatni a serpenyőt. (Meg még rengeteg mindent.)
Más:
Kaptunk egy csomó kaprot. A tökfőzeléket utáljuk, de a kaprot szeretjük. Krémleves volt, kapros tejfülös hús volt, most valami süti lenne jó, de bármilyen kapros ötletet szívesen vennénk.
Saját fenekén megáll, csak úgy kell fordítani, hogy a nyele le ne rántsa! Nekem tökhagyományos van - még- 25 éves!
Nekem nincs, én is kerestem, azután rájöttem, fölösleges, mert úgy viselkedne, mint a láng-elosztó műxik, és hőveszteséget is okoz!
A tűzhely mellett a fali kampósoron a palacsintasütő, vakaró-kaparó-szűrű-szedő kanalak mellett.
Nem is olyan túl nagy, 40/20 centis+ nyél és a fül-akasztó.
aquila, kedves, valahol már leírtam nagyon ezt a kínai ropogós tésztát, talán valamelyik kínais topicban...
Tojásos tésztából: a tésztát negyedórára beáztatod hideg vízbe, leszűröd, leöblíted, lecsöpögteted, egy órára a hűtőbe teszed. Nagyonnagyonforró bő olajban kell aranysárgára sütni (elvileg merítőhálóval). Azután tálalhatod akármikajához köretnek, pl. minden kéznéllevő hozzávalót felaprítva gyömbérrel, szójaszósszal, ötfűszerrel, borral, mézzel bepácolod, és azután hirtelenkisütöd.
Másik verzió: a tésztát kifőzöd azon magyarosan sós vízben, leszűröd, öblíted, kevés olajat keversz hozzá. Az "adalékokat" elkészíted, ahogy szeretitek (pl. mint fent, vagy mint bokor írta, amikor minden jó, összekeversz mindent (tésztát, zöldséget, húst...), és jól összepirítod.
Ehhez már érdemes esetleg fűszerolajat (szezám, tökmag) használni a tésztára, illetve házilag is csinálhatsz hozzá ízesített olajat: kicsi olajon szezámmagot, vagy gyömbért és/vagy fokhagymát (a gyömbér-fokhagyma igen jó kombináció) pirongatva.
Van egy spéci íze, amit én szeretek, alighanem valami olajtól lehet. Azt mondta a nagycsarnokban a bácsi, hogy szezámolajat használjak, de az ára elriasztott.
Kukapozititv, ez jó :-) Tényleg úgy néz ki szegény, de én is csúnyán orditanék azzal, aki kidobja!
A piritott tészta különben csakis fantázia kérdése. Nekem mindig egy kicsit más, de mindig ugynazzal a lelkesedéssel faljuk fel... :-)
Viccelsz? Háztartás nem lehet meg Hoi Szin szósz nélkül!:))) Nálam is mindig van otthon. Kicsit off, de elmondom. A nyáron messze-messze utaztam, és az uram távollétemben meglepiként kiselejtezte a spájzot, szétszedte, kifestette, újrapolcozta, szóval minden olyan munkát megcsinált, amire ember lánya rá nem vetemedik. Hazajöttem, volt nagy öröm, hálálkodás, mifene. Majd egy-két nap múlva kerestem a Hoi Szin szószt, nem találtam. Kerestem erősebben. Még erősebben nem találtam. Aztán kiderült, hogy a párom kidobta, mert úgy ítélte meg, hogy az kukapozitív. Na, azt a világvégét ne tudd meg, amiben szegénynek része volt!:)))))))) Úgyhogy volt egy futása szombaton délelőtt a nagycsarnokba, ahonnan halálra vált arccal tért meg, hogy teúristen, ez ilyen drága dolog? Mondok neki: hát szerinted miért ordétoltam ennyire, hogy kidobtad?:)))
Receptet köszönöm, ki fogom próbálni.
