Itt nem nagyon találsz orvost, legalábbis igazit nem. Inkább hobbydoktorok irkálnak ide, azok is viszonylag ritkán.
A problémád - a leírás alapján megitélve - viszér lehet. Sokat lehet róla olvasni a neten, nézz utána. Még jobb, ha megmutatod urológusnak is, már csak azért is, hogy megnyugtasson és ne az járjon állandóan a fejedben, hogy rákos vagy. Nagyon sok férfinek van ez az elváltozás, nekem is. Én rendszeresen járok rákszürére, de nem csinál vele semmit a doki, azt mondja, nem kell megmüteni.
ha van itt orvos kérdezném: az egyik here(jobb) normálnak tünik a hátterében a here felett érezhetőek erek egy érszerűség(ez gondoloma a mellékhere) a balnál olyan a here felett mintha egy összegubancolodott érköteg lenne,vagy csomó kiemelkedő kerek dudorokkal(fél dionyi kb).nekem egyértelműen a mellékherének valami betegsége lehet.lassan nő.már megvan vagy 10 éve.vagy több...(most vagyok 25)az iskolában 2001 ben asszem volt egy tájokoztató akkor jöttem rá hogy ez hererák,de azóta utánanéztem és egyértelműen vagy jóindulatú,esetleg rosszindulatú mellékhere daganat,vagy visszér?... orvoshoz kéne mennem ,de valahogy nincs kedvem feldaraboltatni magam(meg hogy sajnálgassanak),bár ez tudom nem kedv kérdése.meg kiderül ha netán átterjedt a másikra az halálos itélet lenne akármit csinálnak... nagyszerű amugy van már egy rákos a családban rajtam kívűl(bélrák)..... :-(( ha ez az...
Ma voltam dokinál kontrollon, azt mondta szépen gyógyul úgyhogy nyugodt vagyok, bár még érzékeny és kicsit úgy járok mint aki alól kilopták a hintalovat.
Engem ma "metszettek meg", hát, asszem hasonló volt a (226)-ban írtakhoz, csak nekem nem begyulladva volt csak nagyon érzékeny és nekem teljeset csináltak. A műtét maga egy rémálom volt, eléggé fájt. Kértem utána gézt az alsóba, ami valamennyit védett is, de lemenni a lépcsőn egy emeletet az kb. 10 perc volt. Ha a makk hozzáért az alsóhoz akkor 1 percrig nem mertem továbbmenni. Nem is tudtam volna hazamenni de egy barátom elvitt hál' Istennek, bár beszállni a kocsiba az 5 perc volt. Otthon be az ágyba pihenni kicsit, aludni nem mertem, aránylag jól is ment, amíg fel nem keltem, ekkor vettem észre hogy a géz frankón ráragadt a makkra. Hát leszedtem, de egyrészt legrosszabb ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, másrészt kicsit vérzett is és hajszál híján el is ájultam, be tudtam még botorkálni és leültem a ventillátor elé. Maga a seb kicsit fáj csak mondjuk vettem be Algopirynt. Dél körül volt a műtét és az első pisi még nem volt meg és nem nagyon merek elaludni addig (utána sem), mondjuk alig ittam valamit szomjas is vagyok mint állat. Ennek ellenére nem bánom hogy megcsináltattam, csak az első hét teljen el gyorsan.
Nekem vagy 7 évvel ezelőtt volt. Kb 8-9 cmes vágás-hegem van a has alsó (lágyék) részen. Egyébként abból a szempontból rutinműtét, hogy állítólag elég gyakori (amikor én bent feküdtem egy énekes volt az egyik szobatársam, ő is emiatt; azóta eltűnt az együttesével a süllyesztőben..). Én a Korányiban voltam, mert oda tartozom, azt nem tudom hogy magánklinikán hogy megy. Asszem 4-5 napig benn is voltam. 1ébként írhatsz a címemre is, hogy ne kelljen mindenkit ezzel untatni.
Gyermeknemzési problémáról nem tudok, éppen egy hónapja lettem apa.
Az érdekel, hogy milyen beavatkozással jár a dolog (egyáltalan miképp gyógyítható kezelhető), illetve egyáltalan mi jöhet szóba, mivel jár, és érdemes e valami spec. kórházat keresni, vagy rutin dolog?
Nem fognak hozzányúlni...ahhoz, sem azokhoz! :-) Nyugi.
Lágyékban ejtenek egy kis vágást és úgy távolítják el azt a visszeret. Nem is altatnak, csak gerinctáji érzéstelenítés van. Az egészben a legrosszabb a műtét utáni pár óra, amikor érzéketlen vagy és esetleg bepisilsz.
Ma nekem is átvágták az un fitymakantárt. Már többször berepedt és ráuntam, megcsináltattam. Remélem ezután minden ok lesz. Egész jól néz ki így eltekintve a varratoktól. A körülmetélés szerintem azért egy kicsit durva.
Ma nekem is átvágták az un fitymakantárt. Már többször berepedt és ráuntam, megcsináltattam. Remélem ezután minden ok lesz. Egész jól néz ki így eltekintve a varratoktól.
haaaat,inkabb talan ne piszkaljuk azt....
ha nem kene a fityma valamire,akkor nem növesztette volna ra a termeszet.
egyszer tevedtem ra veletlenül egy hereltekröl szolo oldalra,haaat,2 napig nem aludtam rendesen...
erröl ennyit.
Attila
Kiran:
Valóban túlreagáltam a dolgokat, arra a mondatodra, hogy ki honnan VALÓ. A (fő)városiak hajlamosak lenézni a falusiakat, pedig itt sem kell mindenki a tyúkokkal és megy túni a földet. Lemaradás van a testkultúrában és a kmség megítélésben is. A kórházban a folyosón álló betegek közül ha valaki ismerős lett volna, tuti beszédtémává váltam volna. A doki meg jó nyugtasson, de valahogy abban a helyzetben nem voltam nevetős kedvembe. Az egész műtét nagyon élénken megmaradt bennem, tisztán emlékszek a szavaikra, az arcokra. Néha mintha érezni vélném az első injekciókat. Amit nem értek, hogy mindneki más továbblép és él boldogan a beavatkozás után. Te azonban már hónapok óta próbálod eltántorítani az emberkéket. Ennyire tönkretette volna az életedet?
Bundee:
Lehet, hogy tényleg túl általánosan fogalmaztam. Nem azt miondtam, hogy ezekután mindenki álljon sorba az urológusoknál. A fontos az lenen, hogy az apák tanítsák meg a fiaikat mosdani. Persze a méhnyakráknak vannak más indikáció is. Ahol meg az előbbi nem evidens, azok nem olvasnak internetet. Egyik haverom ismerőse például orvoscsalád, mindenki hitgyülis. Náluk az volt, hogy a nemi szerv érintése is bűnnek számított. A gyereküket 15 évesen kellett körülmetélni, mivel olyan súlyos gyulladások és hegesedései voltak. Erre utána büszkén mesélik, hogy a fiuk ezt a rendíthetetken hit miatt érte el, ahogy a Bibliában is meg van írva. Paff, erre nem tudtam it mondani. Egy nőnek, hogy lehet gusztusa egyáltalán egy mosdatlan palihoz? Hát ennyi, nincs happy end.
Nem tudom mit höbörögtök. Kiran majdnemhogy leparasztozott.
Egypár dolgot én sem írtam oda le:
Késői gyerek vagyok, a szüleim és én köztem 36 ill. 42 év a korkülönbség.
Nem csak a nemi dolgokban, de egyébként is alig van közös témánk. Mindkettő értelmiségi
vidéken. Azt mondjuk ők rontották el, hogy nem szokatták rá arra, hogy pisiléskor húzzam
hátra az előbőrt. Idősebbeként viszont már belecsüngött a vizeletsugárba és fröcskölt. Ezek
után máskép csináltam. Ekkor meg a fitymám alá jerült levegő, a smegma és néha a maradék
pár csepp vizelet idegesített. Járás közben éreztem, hogy csúszkál a makkomon a fitymám,
így állandóan mehettem törölgetni, tisztán tartani. Aztán egy nyáron az uszodában elkaptam
egy jó kis fertőzést. Az meg állandóan gennyedzett a húgycsőből, s az szintén a fitymám alá
került. Ez is szerepet játszott benne, hogy fontolgattam a műtétet. De hát kinek szóljak?
A háziorvosunk ill. az iskolaorvosok is beleértve az asszisztenseket nők. Szerinted, hogy
állhatam volna eléjük a problémámmal? A tornatanárunk is nő volt, aki még az öltözőbe sem
mert bejönni. Már pont ő fog minket rászoktatni a tesiórák utáni zuhanyzáshoz. Pedig nem
ártott volna, mert végül is ez is a szociális fejlődés része. A gimiben a férfitesitanárunk
mondogatta, de nem tehette kötelezővé. Így hát megmaradtunk egy szemérmes társaságnak.
Egy évig volt úszásóránk, de akkor is igyekeztünk több kis csapatban vetkőzni, akkor is
törölközővel stb. A zuhanyzás is fürdőnadrágba ment a strandon, ami égő volt idegenek előtt.
Ez belémrögzült, s ezért van az, hogy most sem fogom magam mutogatni. A koliba elsőként
nem vettek fel. A körülmetélésemet csak egy évvel később tudta csak meg három barátom.
Korábban tesztképpen szóbahoztam nekik máshoz kapcsolódva, hogy lásssam a reakciójukat.
A gimiben nem sportoltam, ők viszont rávettek teniszezésre és kondizásra. S ha ők elmentek
zuhanyozni, akkor kénytelen voltam én is. Aztán túl estem rajta, észrevették, hogy nincs
fitymám. Teljesen jogos szerintem, hogy azt hitték zsidó vagyok. Aztán elmagyaráztam nekik.
Megértők voltak. Belegondolva mások is lezsidóztak, de mi van akkor? Ők is ugyanolyan em-
berek, mint mi. Talán gazdagabb, meg ügyesebb. Szerintem Magyarországon még a világ-
háború után 50 évvel is utálják őket. Csak tunmám miért. Nekem nem ártottak. A melegekről
úgyanez a véleményem. Mindenki azt csinál otthon azzal, amit akar. Rajtuk kívül az eddigi
két barátnőm tudja. Ő nekik tetszett, bár szakításkor tett megjegyzést az egyikőjük. Ennek ellenére diszkrétek maradtak.
A családban úgy terveztem, hogy kmségem én és az apám titka marad. Anyám csak utólag
tudta meg végül. Apám, aki korábban sohasem volt túl nyitott szintén mesélt fiatalkori bajairól.
Neki egy elég fájdalmas kantárszakadással kezdődött a nemi élete. A műtét után rendes volt,
s a kezembe nyomott egy Kámaszútrát és Szilágyi Vilmostól: Szexuális kultúránk című köny-
vét. Ekkor éreztem magam igazán úgy, hogy férfiként kezel. Azt mondta, hogy fejlesszem
magam a leendő barátnőim kedvéért. Aztán a körülmetélés csak ritkán jött szóba. Anyám
megkérdezte egy hónappal később, hogy nem bántam-e meg. Ha néha egy filmben utaltak rá, akkor kiváncsiak voltak a reakcióimra. Aztán az is elmúlt.
A műtét pedig elég durva volt, mivel a doki hirtelen odaszól a segítő srácnak, hogy gyorsan
adjon még gézt, mert valamiért nagyon vérzik. Aztán elállt pár perccel később. Még aznap
hazaengedtek. Másnap magamtól szedtem le a kötést, ahogy mondta a doki. Később az egész
bedagadt, de egy hét alatt a gyull.csökkentők segítettek. Ami zavart még, hogy az öltések
néhol meglátszanak, illetve, hogy pár beépült és nem hullott ki. Mindegy, így legalább egyedi.
Lehet, hogy elég lett volna részleges metélés is, hogy lecsapják a makk előtti részt, de én
akartam ezt a végleges tiszta megoldást. A frenulumot nem szedte ki, hanem lent összevarta.
Itt valami szintén elcseszhetett, mert egy pár milliméteres csonk kilógott elég hülyén. Azt
végül nagy fájdalom árán magamnak leoperáltam. Lehet, hogy vissza kellett volna menni kontrollra inkább.
A topicban nem akartam regényt írni. Nem is elrettentésnek szántam.
Én őszintén leírtam a történetemet, mert szerintem hasonló problémával küszködő emberek olvassák a topicokokat, mégha nem is mernek beleírni. Nem hiszem, hogy metélteknek egymást kellene meggyőzni az előnyökről vagy a hátrányokról. Aki előtte van, az úgyis magától eldönti majd, hogy vállalja-e. Úgy érzem nem kell ezt tovább ragozni.
KMH bíztatott, hogy írjam le a részletes történetemet. Íme:
Pesten születettem, katolikusok vagyunk (persze nem minden vasárnapi templomba járók), és a családunkban soha nem beszéltek a körülmetélésről. Mint legtöbb fiú, én is szűk fitymával születettem, amit kb. 3 éves koromban kitágítottak. Halványan emlékszem arra, hogy fekszem egy asztalon, kivilágítva, valamit csinálnak a farkammal, ami még után napokig nagyon fájt. Úgy látszik, a művelet nem volt teljesen sikeres, mert a bőr egészen kamaszkoromig nehezen jött hátra és ezért nagyon utáltam a "fütyimosást", ahogy akkor hívtuk. Amikor lehetett és Apa nem ellenőrizte, elblicceltem, aminek persze az volt a kellemetlen következménye, hogy viszketett és sokkal nehezebb volt megtisztítani, amikor lebuktam. A dolog akkor oldódott meg igazán, amikor rendszeresen maszturbálni kezdtem és a bőr a folyamatos edzéstől eléggé kitágult.
Kb. 10 éves lehettem, amikor megjelent Dr. Spock könyve a Csecsemőgondozás és gyermeknevelés, és ott olvastam először a körülmetélésről, de akkor még nem tudtam, hogy milyen is lehet az. Azután vagy 3-4 év múlva megjelent a következő könyve, a Tinédzserek könyve, ami világosan leírta, hogy mi az, és hogy Amerikában "igen gyakran elvégeztetik". Ez persze egy eufémisztikus megjelölés volt, hiszen akkor (a 60-as évek végén, 70-esek elején) a fiúk kb. 90%-t újszülött korban körülmetélték. A dolog elkezdett nagyon érdekelni, és mindenfélét elkezdtem olvasni, ahol a körülmetélésről szó volt, pl. afrikai, ausztráliai útleírásokat stb. Időközben jól megtanultam angolul, és így még többet tudtam a körülmetélésről olvasni, pl. amerikai könyveket, meg folyóiratokat, ahol persze részletesebben tárgyalták a dolgot. Elég sokszor eltűnődtem azon, hogy vajon jobb lenne-e metéltnek lenni, de semmi konkrét lépést nem tettem (hiszen még kiskorú voltam), a szüleimnek pedig nem mertem előhozni a dolgot, azután meg amikor felnőttem, azt gondoltam, hogy most már mindegy. (Ha jól sejtem, az osztálytársaim között nem volt metszett, illetve a párhuzamos osztályba járt egy fiú, akinek Rojtos Kuki volt a gúnyneve. Akkor még nem jöttem rá, de most már tudom, hogy nyilván azért, mert metélt volt.)
Azt nem tudom, hogy tudatosan mikor láttam először metélt farkat. Talán egy amerikai nudi magazinban, talán másutt, az uszodai öltözőben. Az biztos, hogy kamaszkorom óta arra vágytam, hogy metélt legyek, és ezért amikor csak tudtam (és ameddig bírtam), hátrahúzva tartottam a bőrt. Pl. amikor már rendszeresen jártam úszni, az elindulás előtt visszahúztam a fitymát, és már úgy vetkőztem, zuhanyoztam és felöltözés után is visszahúzva tartottam és azt reméltem, hogy metéltnek nézek ki. Persze, olyankor a csupasz makk miatt sokszor felállt a farkam, és amikor visszament, a bőr előrecsúszott és a szőr aláment, ami rohadt kellemetlen tudott lenni. Ráadásul elég hosszú volt a fitymám, még felállva is teljesen befedte a makkot, ezért dugáskor is kézzel kellett hátrahúzni, s persze mindig rosszkor csúszott vissza. Hát szóval, fitymával az élet nem egyszerű. (Érdekes, hogy nem volt dolgom olyan csajjal, aki előhozta volna a metélést, meg a saját ilyen tapasztalatait. Talán azért, mert akkoriban - a nyolcvanas éves elején - még nagyon kevés külföldi, amerikai stb. volt itt, így kevés metélt farok volt forgalomban. (Persze az arabok, meg a négerek az egy más dolog, de hát másmilyen csajok jártak!)
Szóval így éltem harmincas éveim közepéig. Aztán 1995 nyarán összeszedtem valami fertőzést, aminek következtében egy pár kis csomó jelent meg a makkon. Nagyon be voltam szarva. Már minden féle eszembe jutott (péniszrák stb.), meg hogy le kell vágni. Amikor vagy egy hónapig nem múlt el, fölhívtam B.-t, egy általános iskolai osztálytársamat, aki orvos lett és megkértem, hogy nézze meg. Elmentem hozzá a rendelőjébe, amikor más nem volt ott. Megnézte, és azt mondta, hogy egy jelentéktelen gombafertőzés, amit kenőccsel el lehet mulasztani. Azt is hozzátette, fontos, hogy a makk levegőzzön, ezért a fitymát mindig tartsam hátrahúzva. S ekkor elmagyarázta (amit persze tudtam), hogy a körülmetélésben épp az a pláne, hogy a makk szabadon van, szellőzik, s ezért kevésbé fertőződik meg. Majd csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy fontoljam meg a körülmetélést, különösen akkor, ha a fertőzés esetleg kiújul (ami gombafertőzésnél előfordul). Amikor meghallottam a bűvös szót, a szívem hevesen dobogni kezdett, de csak valami olyant tudtam kinyögni, hogy hát túl öreg vagyok én már ahhoz. Megkérdeztem B.-t, hogy ő maga metélt-e. Azt mondta, hogy nem, de körülmetélés-párti és az egyik fiát is, egészségügyi okokból körülmetélték. Azt is elmesélte, hogy tisztasági okokból ő a bőrt állandóan visszahúzva tartja.
Kiváltottam a kenőcsöt, azzal kenegettem a makkot és a bőrt visszahúzva tartottam. Kb. két hét alatt hozzászoktam ahhoz, hogy a makk közvetlenül érintkezik az alsóval, a fertőzés pedig nagyjából egy hónap alatt elmúlt. A fedetlen makk tökéletesen működött, a bőr már szinte soha nem csúszott előre. Közben folyamatosan az járt az eszemben, amit B. mondott. Akkor ősszel eszméletlenül sok dolgom volt, így igazából időm sem volt rá, de a dolog egyre jobban foglalkoztatott. Nagyjából az ősz végére eldöntöttem, hogy amint lehet, megszabadulok a fölösleges bőrtől. Azt tudtam, hogy ha valaki, akkor B. segíteni fog.
A következő január közepén vettem egy nagy levegőt és az egyik este felhívtam B.-t és megkértem, hogy segítsen. Egyáltalán nem csodálkozott. Másnap vagy talán harmadnap találkoztunk, akkor részletesen elmondott mindent, hogy ambulánsan csinálják, utána haza lehet menni, próbáljak utána egy pár napot pihenni stb., és megígérte, hogy keres egy urológust, aki elég diszkrét, de ugyanakkor nem fog akadékoskodni. Nagyjából egy hét múlva jelentkezett egy névvel és telefonszámmal. Felhívtam az orvost és a következő hétfőre megbeszéltünk egy találkozót. Elmentem, az orvos megnézett, s azt kérdezte, hogy tényleg eldöntöttem-e. Természetesen igent mondtam, és megbeszéltük az időpontot is, a következő hét péntekjét. Azt mondta, hogy célszerű pénteken csinálni, mert akkor ott van utána a hétvége a pihenésre.
Így jött el a körülmetélésem napja. Megkértem B.-t, hogy kísérjen el. A kórház előtt találkoztunk, s együtt mentünk fel az orvoshoz. Ott átöltöztem olyan zöld kórház nadrágba és ingbe, és addig beszélgettünk, viccelődtünk, amíg műtős nem jelentkezett, hogy mehetünk. (B. meg volt fázva, ezért nem jött be nézni. Kár, mert lehet, hogy kedvet kapott volna.)
Olyan volt az egész, mintha egy filmet néznék. Bementünk, lefeküdtem a műtőasztalra, az orvos volt ott, egy korombeli műtős, meg egy szigorú tekintetű idősebb műtősnő. Magából a műtétből nem láttam semmit, mert egy paraván mögött folyt, s az érzéstelenítés után csak annyit éreztem, hogy valamit matatnak a farkammal. Közben diskuráltunk az orvossal, s műtős srác meg közvetített, hogy mi történik. Egy fél óra alatt kész voltunk, a farkam úgy nézett ki mint egy múmia, csak a húgycsőnyílás látszott ki a kötésből. A műtős srác visszakísért az orvos szobájába, s közben elmesélte, hogy ő is átesett ezen a műtéten, ne izguljak, a seb hamar meg fog gyógyulni. Még vagy fél órát ültem az orvos szobájában, elmondta, hogy mit kell majd csinálni, és megbeszéltük, hogy másnap (szombaton) reggel bemegyek és leveszi a kötést. (Ezen egy kicsit csodálkoztam.) Ezután bementem dolgozni, és senki sem sejtette, hogy hol jártam aznap reggel. Sem napközben, sem éjszaka (sem később) nem voltak fájdalmaim. Aztán szombat reggel bementem a kórházba, ahol az orvos "volt kalap, nincs kalap" jelszóval letekerte a kötést és akkor megláttam frissen metélt farkamat. Nagyon jól nézett ki, a vágás közvetlenül a makk alatt volt, semmi fitymát nem hagyott és a frenumot is leszedte. A seb 10-12 öltéssel volt összevarrva. A nagyon elegáns kék cérna úgy két hét alatt esett ki. Az első héten csak úgy tudtam zuhanyozni, hogy egy műanyag fürdősapkát tekertem a farkamra, hogy a sebet ne érje víz. Nagyon hamar gyógyultam, semmi bajom nem volt, csak egy kisebb vérzés egy pár nap elteltével. Nagyjából három hét után elmerészkedtem úszni. A dolog remekül működött.
Az ügyet nem vertem nagy dobra, s a legközelebbi barátaimnak is csak hónapok múlva mondtam el. Egyik sem csodálkozott vagy mondta azt, hogy bolond vagyok. Néha élcelődtem azon, hogy nem kaptak-e kedvet, de nem. Nekem egyébként nem volt semmi negatív tapasztalatom a dologgal. (Lásd egy korábbi hozzászólásoma!)
Akkoriban nem volt barátnőm, így nem volt olyan, aki látta előtte is, meg utána is. Érdekes, hogy amikor először voltunk együtt azzal a lánnyal, aki most a feleségem, valószínűleg tapasztalatlanságból, nem vette észre, és én hívtam fel rá a figyelmét. (Egy amerikai barátom, persze szintén metélt, ugyanezt mesélte az első itteni tapasztalatairól.) Azóta persze nagyon tetszik neki a dolog. Azt mondja, amit nagyon sok más nő is mond, hogy a metélt farok sokkal "szebb". Metszett farokkal sokkal jobban lehet dugni, a bőr nem mozog annyit, és az is mese, hogy a makk érzéketlenebb lesz.
Szóval, fiúk, aki eddig csak gondolkozozzott rajta, vágjon bele bátran!
Először is velem tényleg megtörtént (1999), s valóban így. Nem azért írtam le ilyen hosszan, hogy mások kéjelegve kárörvendjenek. Ilyen a magyar egészségügy. A műtét előtti procedúra
kellemetlen is indokolatlanul megalázó. Egy aranyeres műtét biztos szórakoztatóbb. A doki
egyébként mással is poénkodott, de azt inkább kihagyom.
Elvileg ha megnéztek egy szakkönyvet, akkor azt írják, hogy a serdülőkor végére a makk elvileg túlnövi a makkot, s annak jórészét szabadon hagyja. Ez a standard megfogalmazás, ami sok magyar férfira nem igaz. De, mint már írtam nem az dönti el egy partnerkapcsolat szexuális minőségét, hogy most metélt vagy-e vagy sem. Elég szégyen az ránk, férfiakra nézve, hogy a legtöbben nem tudják orgazmushoz juttatni a hölgyeiket. Szégyenérzés kezdetben bennem is volt. Kellemetlen, hogy férfiöltözőbe kis pulyák ujjal mutogatnák rám. Az apjuk van ilyenkor a
legnagyobb zavarban. Gyerekkori dolgok belém rögzültek, tehát még most se szívesen mutogatom magamat. Egy nudista strandra egyelőre képtelen lennék elmenni.
A nők szerintem pozitívan állnak hozzá a körülmetéléshez. Bár, nem az ő testük. De ha belegondolok, hogy évente 4000 nő hal meg méhnyakrákban, akkor igenis ez a műtét hasznos. Ennek ellenére, mint már írtam egy emailben nem vagyok róla meggyőzödve, hogy a fiamon ha lesz kötelezően végrehajtatom. Nem hiszem, hogy jogom lenne rá, hogy döntsek róla. Szinte senki nem tudja közelebi ismerősökön kívül, hogy min mentem keresztül. Az egyik ismerősöm is vállalta a műtétet, és ő sem bánta meg. Ez végül is ingyen volt a kórházba neki is. Magánklinikán valószínüleg diszkrétebben le lehetett volna bonyolítani, ahol
mindenféle arab orvos örömmel vagdalkozik. Egyébként a muzulmánokról is egy külön világ. A középkorban az első dolguk volt, hogy az elfogott keresztényeket erőszakkal körülmetéljék, mert ha ez után is imádkoztak, akkor halálbüntetés várt rájuk. Szaud-arábiában ezért is nem nézik jó szemmel a nem KM emberkéket. Olvastam valahol, hogy egy segédmunkást addig nem engedtek ki a börtönből, amíg bele nem egyezett a fitymájának levágatásába.
A védekezésen én is a gumihasználatot értettem, illetve a könnyebb behelyezést. Az sem igaz szerintem, hogy a makk érzéketlen lesz. Az érzőidegeknek a vége újra kialakul a seb környékén. Száraz lesz, de ezen egy kis krémmel lehet segíteni. Előváladék meg termelődik.
Kiran, szerintem jobb lenne elfogadnod magad, így ahogy vagy!
KMH
Már miért lenne KM-ként könnyebb a védekezés? Mert gondolom, a teherbeejtés elleni védekezésrol beszélsz. Itt nyilván a gumira gondolsz, ott pedig nem látom, mennyivel könnyebb km-ként használni.
Egyébként részvétem, nekem sincs nagy véleményem az egészségügyrol.
Nem tudom a műtét mikor volt, de a történet sokkal inkább szól egyes emberek (közöttük orvosok) bárdolatlanságáról, ha tetszik primitívségéről, mintsem arról, hogy milyen borzasztó a körülmetélés.
Nekem úgy látszik szerencsém volt, senki sem zsidózott vagy tett gúnyos megjegyzéseket a szerszámomra, pedig amikor az uszodában vagy a kondiban vetkőzök, vagy pucéran mászkálok a nudin vagy a gőzben, soha nem szoktam eltakarni a metélt farkamat!