Minden elismerésem. Kint voltam a versenyen, de a befutód után sajnos nem tudtam gratulálni Neked. Nagy teljesítmény volt, amit őszintén csodálok.
- Egyébként én is résztvettem életem első tájfutó versenyén.-
Ezt a megjegyzést figyelmen kívül hagyom mert nincs mögötte pl: 1 kettőspont, 1 kötőjel, és egy zárójel bezárva. :-(((((((
:-))) már megint... nálam ez alapból hozzáértendő!! bocs... legközelebb kiteszem.
figyelem a többieknek is! MOST LESZÖGEZEM, hogy hozzászólásaimmal SOHA NEM AKAROK BÁNTANI SENKIT. Ha mégis úgy tűnik, akkor alighanem a :-) véletlenül lemaradt.
Gratulálok mts! ;-))) Nyugodj meg, egy maraton sokkal lazább mint egy hosszútávú tájfutóverseny. (Persze bizonyos megkötésekkel.) De egy maratont "csak lefutni" sokkal könnyebb mint egy OHB-t "csak lefutni"!
Ez derék! Kemény dolog, hogy a kimerültség ellenére is tartottad magad! (Csak győzd kiheverni!) Ilyet amúgy csak versenyen szabad csinálni. Edzésen, ha az ember eléhez, abba kell hagyni és hazamenni, mert különben többet árt, mint használ. (Erősítsetek meg!) Persze csak a testnek; a léleknek mindenképpen használ. (Hisz ti is tudjátok, hogy a maraton nemcsak fizikai, hanem pszichikai küzdelem is.)
Jelentem, én is terjesztem a "kergemarhakórt", vagyis a futóbolondságot: tegnap elvittem a menyasszonyomat egy 6 km-es körre. Közben szenvedett, mert még nem tudja, hogy kell hosszú távot kevés energiával lihegés nélkül futni, de mondtam neki, hogy ha belejön, ez el fog múlni, és élvezni fogja a könnyű 12 km/h-s kocogást. 6 perces kilométerekkel csináltuk. Aztán mivel nekem kevés volt, megcsináltam ugyanazt a kört 4 percesekkel is...
mts!
Minden elismerésem a Tiéd! Hallottam a versenyről a hétvégén eleget. :o)
Régebben mindig hangoztattam, hogy egy tájfutó sem normális. :o) Azóta a topiklakók közül sokan megismerték a barátaimat, akik 90%-a tájfutó. Már nem merem nagyon szidni őket, mert esetleg az mondják, hogy zsák a foltját... :o)
Szóval, gratula!!!!
Zsazsi
Az álmok azért vannak, hogy megvalósuljanak ….
…. a filmekben. :-(
A verseny részemről az akarat diadala volt. Az erő(m) leszerepelt.
A légvonalbeli 24.525 m-en nekem ~28.100 m-t sikerült mennem.
A cél közeli átfutó ponton a pálya ~2/3-ánál nagyon sokan feladták a versenyt. Nagyon elcsigázva haladtam az átfutó felé. Az ifi lányok két dobogósával kerülgettük egymást megegyező pályaszakaszon. Aztán ők befutottak, nekik ott már vége volt. Nekem is végem volt. 150 perc körül jártam. Láttam, hogy tuti nem lesz meg a 180 percen belüli idő. (De ezt még akkor tűztem ki, amikor úgy tudtam, hogy 150 perccel fognak nyerni.) Gondoltam, rá hogy milyen könnyű lenne leadnom csak az „első kör” térképét, s a másodikét otthagyni, felsétálni a célba, s véget ér a szenvedés. De nem tettem. Nem tehettem.
Mert, ahogy a pontra értem, meghallottam a KedveSem bíztatását. Nem láttam őt. Egyrészt, mert már elég fáradt voltam ellátni a nézőkig. Másrészt meg a pálya elején belecsapott egy ág a szemembe és ez erősen korlátozott. S az is csak 3-4 pont múlva jutott eszembe, hogy legalább valami intés félét kellett volna produkálnom felé.
Nem tehettem, mert még ott volt az a rengeteg edzés mögöttem, a tanítványaim, Ti. Önkívületben ittam meg a frissítőm, szemeztem egy-két banánnal, de nem az enyémek voltak. S tovább indultam.
Egyébként a pálya első felében egy-két kisebb hibával haladtam, az elején még elég jó tempóban. Később derült ki a pálya elemzésénél, hogy lehetett volna néhol jobb útvonalat választani.
Nagyon nehezen ment a második kör. A végén már sétálni is nehezen bírtam. Rosszul voltam, valószínűleg eléheztem. Már nem érdekelt, hogy mennyi idő alatt, de meg akartam csinálni. Fejben sem tudtam úgy figyelni, ahogy akartam. Jelentősen hibáztam. Nem tudtam megjegyezni a következő pont kódját.
A gyűjtőn Évi várt. „Csokit, üdítőt!” hajtogattam neki a befutón hatalmas sprintelés közben. Miközben ő lazán kocogott mellettem.
259:59 lett a vége.
Rengeteg. Négy óra, húsz perc.
A cél után leültem. Tömtem magamba a csokit és a cukros, színes, szénsavas lét. Fáztam, remegtem.
De olyan jó volt a táblára nézni. Hogy volt értéklehető eredményem. A feladók között meg rengeteg „nagy” név.
A végén 25. lettem, amit én 22 –iknek értékelek, mert leszámítom belőle a külföldieket.
A helyezéssel meg vagyok elégedve. Meg azzal, hogy végigmentem. Az időmmel, s a szerzett rangsorponttal nem.
Tanulságok:
- Még több edzés.
- Az emlékek megszépülnek, mert mára egy nagyon kellemes versenyre emlékszem. :-)
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tudok majd a maratonon. Mert most, azt hittem, hogy felkészült vagyok …. :-(
Ja és még egy tanulság:
Az álmok azért vannak, hogy megvalósuljanak ….
…. a filmekben. :-)
Számomra mind a saját szórólapomból, mind a macsa által megadott lap infoiból az derül ki, hogy szintidő nincsen, mindenkit sportszerűen megvárnak (eredményhírdetés 2.30-cal a rajt után van). Az útvonal nem lesz lezárva, így ez nem lesz szűk keresztmetszet.
Azért esetleg érdemes rákérdezni.
Aki még nem unja a zöld háromszög témát, az kukkantson ide. (Az Ördögorom után és a TV torony előtt egy kicsit bizonytalan voltam az útvonalban, úgyhogy lehet fikázni.)
Az ob-s tájfutóknak meg gratuláció! Írjatok élményt! (Vagy vért és könnyeket, ha az volt...)
Még mindig eladó a vivicittás nevezésem, írjatok/hívjatok!
Vasárnap elmentem a Normafához, és futottam kb. 9 km-t. Sütött a nap ezerrel, tele volt a környék kirándulókkal, én meg tökre élveztem, hogy ott suhanok el mellettük. Igaz, hogy sokat kellett kerülgetni, de cserébe bezsebeltem egy-két elismerő pillantást, főleg az emelkedős szakaszokon. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen jóidős-ünnepléses napokat egy-egy jóleső futásra! Csak azok a kellemetlen rovarok ne lennének! Egy repülős fajta beszállt a pólómba, és csak igen érdekes mozgáskombinációk után sikerült megszabadulnom tőle (szerencsére ez már egy elhagyatottab helyen volt, így nem látta senki). Ráadásul jól meg is csípett. Nem tudjátok, melyik az a vitamin, amelyiknek utálják a szagát az ilyenek (vagy ez csak tévhit?)?
Rcs, én is megkaptam a fotót Prágából, de nem túl előnyös :), meg az idő sincs rajta, ezért nem rendelem meg, azt hiszem.
ám mivel 30 percet csúszott rajt, ekkor éppen bosszankodtam, hogy kétszer kell bemelegítenem.
S a második valahogy nem sikerült olyan tutin.
A rajtlázam meg egy kicsit át volt csapva rajtapátiába ezekben a percekben. :-)
Nem akarom mts poénjait lelőni, de megnéztem az eredményeket és ha nem bánja, kommentálom.
A felnőtt férfi pálya 24,5 km-re még 1080 m szinttel sem tűnik letálisnak, de az eredmények alapján azt kell hinnem, mégis az volt. A győztes 172 percet ment, a mezőny nagyobbik része van 200 és 300 perc között. 36 sikeres teljesítő mellett van 25, aki feladta! Ez már nem is simán hosszútávú, hanem majdnem ultra... Mts kemény volt, végigment. Harzol itt szerénykedett tegnap, de nem mondta, hogy dobogós lett!
"de titkon megfogadtam, hogy megpróbálom rohamcsigát nem szem elől téveszteni"
Lelkiismeret ez a mondat futo palyafutasom egyik legnagyobb sikere :))(azert volt mar nem egyszer hogy te hagytal le engem!)
Az esti felmaraton Almadiban lesz a Magyar Marathon klub szervezi es mintha nyuszi kapna toluk mindig szorolapokat. Valamikor juliusban van a honlapjukon meg nincs semmi.
Kivi! Engem lattal nekem is gyanus voltal de ez a kerekparos cucc jo alca :))
Jó, hogy írjátok a havi összesítéseket, fel kell már tápászkodnom a tespedtségből...
Szégyenlem leírni mennyit futottam mostanáig, na de majd május elején én is dobok majd egy pár nagy számot, remélem:)
Ha már március: "csak" 97 km-t futottam, januárban 160-at, februárban 155-öt. Ja, és ma nyomtam egy 30 km-es túrát a Börzsönyben. :-) Locsolkodás helyett...
