Topik a csillagos égbolt szerelmeseinek, minden, ami távcsővel, fényképezőgéppel, ccd-vel vagy szabad szemmel elérhető, legyen az bolygó, hold, üstökös, aszteroida, vagy épp sarki fény.
Alternatív tudósok ("kérésre bármit tagadok, cáfolok") a szomszédos topikokban keressenek menedéket!
Persze azt értem.
De ekkor olyan távolabbi objektumok válnak láthatóvá amik egyébként nem? Pl itt vagyok A pontban. Elnézek valamerre egy egyenes mentén, amin van B pont x távolságra és D pont 2 x távolságra és E pont 3x távolságra. Ha B pont a lencsehatást okozó objektum, látom E pontot mert B pont pont úgy fókuszálja a fényt felénk, hogy az egyébként nem látható E pontot láthatóvá teszi.
Viszont ugyanakkor D pontot mondjuk egyébként is láthatnánk mert az még belül esne azon a távolságon amelyen belül nagy távcsövekkel észlelni lehetne, de most nem látjuk mert az ő fényét is eltéríti B pont?
Másrészt meg, meg tudják mondani hogy a lencsehatás következtében látható objektumok milyen távolságra vannak? Nem szenved hullámhossz torzulást a fény a lencsehatás következtében amitől aztán nem számítható biztonsággal a távolsága?
Harmadrészt pedig, ha beleütköztünk a lencsehatás jelenségébe, nem lehetséges hogy kezdünk elérkezni a jelenleg észlelhető távolság határához, amin túl már nem állapítható meg az objektumok távolsága vagy helye és ideje, mert a hozzánk érkező fény biztos hogy egy vagy több lencsehatáson megy át?
Igen, általában (vélhetően) fekete lyuk, kvazár vagy nagy tömegű galaxis. Plagizálni nem szeretnék, javaslom az Alta Vistát, húsz találattal kimerítő grav.lencse cikkekre lehet bukkanni.
(Annyit azért még: eléggé ritka jelenségről van szó, a nagyítás és távcsőméretek növelésével nem feltétlenül "lesz tele az ég" gravitációs lencsével.)
Bővebbet tudnátok mondani erről a gravitációs lencse hatásról? Ezen a fotón meylik lenne a lencsehatást okozó objektum, vagy annak nem feltétlenül kellene látszania?
Ezek szerint minél messzebbre tudunk nézni a távcsövekkel egy távolságon felül már mindig beleütközünk a lencsehatásba?
> Bocs a jelen lévő szakcsillagászoktól, ők mindezt nyilván tudják. :)
Ehhez elég egy erős amatőr szint is. Egyébként kik a jelenlévő szakcsillagászok? :)
Üdv.:
MoDS
U.I.: Ha vannak, akkor van valakinek Linuxos/Windowsos ION-ja? (Idl On the Net, Java classok, illetve appletek IDL-hez) Az IDL-t régen lehetett tölteni, de ION-t azt sajnos nem lehet és barbároknak nem adnak árinformációkat. :/ Nézzétek meg a Research Institute honlapján a demokat. Nekem szakdolgozathoz kellene, egy kód eredményét akarom vele vizualizálni, de egyszerűbb lenne Javaban megírni a kezelőfelületet, mint tisztán IDL-ben (és fordítás nélkül futna mindenütt).
És még vannak olyan tudósok, akik most a 21.században vallják, Isten miattunk teremtette mindezt! Az ilyen fotókat széles körben terjeszteni kellene: ezeken látszik, milyen kevés is az, amit beláthatunk, érzékelhetünk egyáltalán a "számunkra" teremtett világegyetemből... (A képen látható legtöbb galaxis u.i. érzékelhetetlen lenne mai technikánkkal, ha nem lenne a gravitációs lencse!) (Bocs a jelen lévő szakcsillagászoktól, ők mindezt nyilván tudják. :))
Gondolod ha valaki tényleg kijönne egy távcsővel a barlang elé észlelni:
1. Ha látnák az amerikaiak nem néznék valami miniágyúnak :)
2. Ha látnák is hogy távcső, elsőre az jutna eszükbe hogy az üstököst akarják vele nézni? :)
Távcső felújítási munkálatokba kezdtem.
Tud valaki főtükör felfogatására valami jó ötletet? A jelenlegi megoldással nem vagyok teljesen kibékülve. Jelenleg ugyanis a főtükör tartó korong 3 ponton állítható a leggyakrabban alkalmazott megoldás szerint. A főtükörtartó mivel egy ponton van felfogatva, a távcső forgatásakor ha kicsit is, de elmozdul.
Gondolkodtam olyan megoldáson, aminek alapján a főtükröt nem a fenéklemeznél fogatnám fel egy ponton, hanem a távcső oldalárahárom ponton készítenék a távcső hossztengelyével párhuzamos 3 darab nútot 120 fokonként a köpenyen körbe.
ezen a hosszúkás núton nyúlna be a három profil ami a főtükröt tartaná is, és a beállítását is végezné, aszerint hogy a núton előre vagy hátra mozdítanánk a tartóprofilt. A főtükör tubusra merőleges elmozdulását is ezek akadályoznák meg, mivel pontos méretre készülnének. Azt nem tudom hogy a hőtágulás mennyiben okozná a tükör feszülését. Valami olyan megoldást szeretnék amit házilag is meg tudok csinálni, viszont nem lötyögne a tükröm össze vissza.
Bakker a tavaly vásároltam véletlenül egy Soligor zenitprizmát. Ráhajítom mostanában a távcsőre, beledugom a kolimátort és szépen kivágta a lézerfényt a távcsőből a falra. Megnézem jobban a prizmákot kb olyan 4-5 fok eltérés van a 90fok-tól. Szétszereltem rögtön hogy vajon milyen technológiával pakolták össze?
Végül is egy fröccsöntött műanyag peremhez szorul a síktükör amit a prizma hátoldala mögé dugott szivacsdarab nyom a peremhez. Nem semmi. Javíthatom ki, mert eladni pofátlanság lenne, eldobni meg sajnálom ha kiadtam érte az x pénzt.
> az adott erőtér adott helyén a sebesség dönti el
Amit írtál jó, félértettelek a szóismétlés miatt.
Bővebben: a sebesség vektoráról, aztán a nagyságáról beszéltél. Ez általában pongyola megfogalmazás, sőt abban a képben, ami először bevillant (első kozmikus sebesség kiszámítása középiskolában a körpályán való haladáshoz szükséges erőt a gravitációs erőadja) rossz is. Azért ennél általánosabb levezetést is láttam már (:/) itt a kinetikus energia számít, az pedig a sebesség(vektor) nagyságának a négyzetétől függ, az meg ugyanaz ha a vektorból számolom, mintha a nagyságokat veszem.
Hm, kár volt megszólalnom, főleg úgy, hogy semmi könyv nincs a közelemben, amelyben utánnanézhetnék. :(
Engedelmeddel igazad van, de az adott erőtér adott helyén a sebesség dönti el, hogy a pálya ellipszis vagy hiperbola (vagy határesetben éppen parabola) lesz. A naprendszer esetében ezt a határesetet nevezzük harmadik kozmikus sebességnek, ha jól emléxem.
> egy adott centrális gravitációs tér valamely adott pontjában adott vektorral jellemezhető
> sebességű tömegpont pályája a sebességtől függően bármilyen kúpszelet-görbe lehet
A kiemelt szöveg felesleges, a sebesség nagyságát, irányát a vektor adja meg. Egyébként elméleti mechanikában inkább potenciálokkal és kinetikus + poteciális energiataggal szoktak számolni. Ha kinyitjátok a Landau: Elméleti fizika sorozat első kötetét egész csinos dolgok vannak benne. Langrange mechanikát tárgyal, levezeti a Newton törvényeket (máshol axióma), néhány klasszikus megmaradási törvényt (energia, impulzus, impulzusmomentum), továbbá a Kepler törvényeket. Vannak benne példák különböző potenciálokra, és a bennük lehetséges pályákra.
A nyilak végpontja és iránya "biztos", mivel a Nap felé mutatnak, így könnyen megszerkeszthetőek (természetesen a csóva a nyilakkal ellentétes irányú - megközelítőleg :)), a hosszuk annyira pontos, amennyire egy üstökös csóvahosszúsága előre megjósolható. (Tehát semennyire :)).
Egy malomban őrlünk. A konkrét esetben valóban jó az ellipszis, de egyébként egy adott centrális gravitációs tér valamely adott pontjában adott vektorral jellemezhető sebességű tömegpont pályája a sebességtől függően bármilyen kúpszelet-görbe lehet.
Azt hittem, egy malomban őrlünk... (Mindenesetre én a "kúpszelet-görbe" helyett prózai módon valszeg megelégedtem volna a szimpla "ellipszis" kifejezéssel...) :))
Ez talán a legjobban használható:
To find Comet Ikeya-Zhang, look in the western sky shortly after sunset and locate the planet Mars -- that will be a red point of light about 18 degrees up from the horizon. (An outspread hand at arm's length covers about 15 degrees, so Mars is a bit higher than one hand-span.)
To the right of Mars are two bright stars in a nearly vertical line. The comet is at the same height as Mars, to the right of the two bright stars about as far again as the distance from Mars to the stars. Observers should be able to see the comet's bright, star-like nucleus surrounded by a fuzzy cloud of dust and gas called the coma. The comet's tail streaks points nearly straight up from the horizon.
_Közelítőleg_ jöhetett "arról bentről", nyílván lehet egész elnyúlt pályája is. Olyan is lehet, hogy valamikor tényleg a Nap irányában látszik. Nem ezért röhögtem.
Ha geometriailag végiggondolod azt a feladatot, hogy "Egy adott pontra (ez lesz a Föld) illesszünk egy kúpszelet-görbét úgy, hogy az adott pontban a görbe érintője megadott irányú legyen és a fókuszpontja egy másik adott pont (ez lesz a Nap) legyen", akkor kiderül, hogy a feladat megoldható bármilyen megadott irány esetén, egyetlenegyet kivéve.
Pontosabban szólva abban az esetben a kúpszelet egyenessé fajul és tartalmazza a fókuszpontot, de ennek a visszafordítása a gyakorlatba azt jelentené, hogy a kisbolygónak át kellene mennie a Napon. A hír komolyságát nem akarom vitatni, de a pongyola fogalmazás azért késztetett röhögésre, mert eltalálták az egyetlen irányt, ahonnan nem jöhet.
