Az is lehet áldozat, aki nem tud róla. Légy szives, gondolkozz el ezen - hidd el, nem rossz szándékkal mondom.
Üdv
szalonna
PS. Mécs Imre gyalázásával pedig nem tudom, miért engem aposztrofálsz. Nem voltam kint a temetöben, és ha jobban meggondolom, nem is szoktam temetöben kiabálni. Ez persze még nem azt jelenti, hogy nyugodtan kijöhetsz siromhoz :)
Jaj, mert te ismered a kerület összes lakosát, vagy legalábbis a többséget.
Összekeveri a Bence Gyuri a szezont a fazonnal. Már nem a Fiko káeftét vezeti. Polgármesterként szvsz körültekintőbben kéne sáfárkodni a lóvéval, azé mer a Joszi bemondott valamit a tévében, az még nem alulról induló össztársadalmi kezdeményezés.
Tudod, kedves Baphomet, én nem tagadom, hogy engem -mert, hogy az életem nagyját az átkosban éltem le- néhányszor "megvezettek" Nem szégyen ez (nekem), inkább kellemetlen.
Te hogy vagy ezzel?
Néhány tucat hozzászólással elébb már leírtuk a Mansfeld történetet, de kénytelen vagyok röviden a kedvedért megismételni a lényeget:
'56-ot követően egy darabig úgy nézett ki, hogy rendeződnek a dolgok Mansfeld életében. Csepelen dolgozott és tanult. Aztán, két év elteltével hőssé akart válni. Nem tudom az okát, csak a tényeket. Egy nálánál idősebb társasághoz csapódott, akik elhatározták, hogy fegyvert szerezve, szabotázs akciókkal "megdöntik" a rendszert. Lefegyvereztek és elraboltak egy követségnél posztoló rendőrt, terveik szerint meg is kellett volna ölniük, de addig könyörgött, míg elengedték. Újabb akcióra nem kerülhetett sor, mert néhány nap múlva lebuktak. A bíróságon Mansfeld, mint a társaságból egyedüli fiatalkorú, elvállalta a főkolompos szerepét, abban bízva, hogy így enyhébb ítéletet kap. Tévedett. Mindegyikőjük életfogytiglani börtönbüntetést kapott.
A lelkileg összezavarodott, bosszúvágytól fűtött gyerek, egy, a vele közös cellába lévő rabtársa ösztönzésére elhatározta, hogy megszökik és megöli az őt feljelentő személyt.
A szökés közben egy eséstől eltörött a keze. A kényszerű kórházi kezelés okozta vesztét, mert ott rátaláltak és visszavitték a hűvösre.
Néhány hónap múlva a másodfokú tárgyaláson, társai ítéletét helyben hagyták, (ők '59-ben szabadultak) Mansfeld pedig a szökés miatt kötelet kapott.
Ennyi a történet...
> 56-ban áldozatok voltunk. Mindannyian. Nem kell megértened.
Én '56-ban 16 éves voltam, nem voltam áldozat. A Körtéren együtt építettem a barrikádokat Benedicty Gáborral, ő 19 éves volt akkor. Néhány nappal később Gábor elesett, ő '56 hősi halottja. Az édesanyja az osztályfőnököm volt - még a 10. érttségi találkozón is gyászruhában emlékezett a fiára. Szvsz Gábor és édesanyja '56 áldozata volt, én nem.
Miért nem állítanak Benedicty Gábornak szobrot?
> Most ahhoz nem akarok hozzászólni, hogy "fideszes csôcselék"-et irtál.
A "fideszes csőcselék" szvsz elsősorban a Magyar Köztársaság 3 legelső közjogi méltósága, akik Mécs Imre '56-os halálraitélt temetőbeli gyalázásában résztvettek.
Jerzy
--
De itt nem volt kórus kiabálása Mécs Imre esetében. Na most mit lehetett tenni ebben a helyzetben, ugye nem volt könnyü dolog ott, ahogy álltunk a köztársasági elnök úrral, a házelnök úrral.
[Dr. h.c. Orbán Viktor]
"1956-ban áldozatok voltunk, mint Tóth Ilona, mint Mansfeld Péter."
Ez itt kérem szépen a süketek párbeszéde! Azt hittem, érthető és egyértelmű volt amit a Mansfed kölyök '56-os "forradalmi" tetteiről többen is leírtunk.
Az alig 16 éves gyerek kihasználva a káoszt, haverjaival naphosszat, lopott tehergépkocsikkal,(22db.) jogosítvány nélkül furikázott. A "vérbíróktól" igen súlyos, 1 évig tartó börtönbüntetést kapott, 3 évre felfüggesztve. Furcsa módon, az ítéletben egy szó sem esik politikáról!
Hát bizony ezért tényleg szobor jár neki!
"Történészeink" bármennyire is kutakodtak, egyéb, hiteles, '56-os cselekményére nem bukkantak!
> 1956-ban áldozatok voltunk, mint Tóth Ilona, mint Mansfeld Péter.
Nem. 1956-ban Tóth Ilona orvostanhallgató magatehetetlen embernek nem nyújtott orvosi segítséget. Mansfeld Péter pedig ugyanúgy NEM volt áldozat 1956-ban, mint Te vagy én.
> Rájuk emlékezve valójában azért állítunk emlékmuvet, hogy ez soha többé ne történehessen meg.
Két rendhagyó figurára emlékeztek és meggyalázzátok 1956 valódi hőseinek / áldozatainak, például Mécs Imrének és Göncz Árpádnak a becsületét, választási kampány céljaira, v.ö. (286):
> -------------------------------------------------------------------
Mécs Imre és barátja, Göncz Árpád is hozzájárult ahhoz, hogy a "tömeggyilkosok közül egyet sem állítottak elo"! ...a mai napig...
> -------------------------------------------------------------------
Orbán Viktor a Mécs Imrét a temetőben gyalázó fideszes csőcselékről az ATV Napkelete c. műsorában, 2001. november 10.-én:
> -----------------------------------------------------------
Bánó András: És az, amikor azt mondja a Mécs Imre, hogy fel kellett volna akasztani? Az nem olyan, ami?
Orbán Viktor: Bocsánat, bocsánat, bocsánat. Csak hadd ne törjük itt meg a beszélgetés nyugodt hangnemét. Az egy másik tészta. Nem mondom, hogy finom tészta, csak azt mondtam, hogy ez egy másik tészta, ami az MSZP-vel történt, és egészen más dolog ettöl egy ’56-os halálraítéltnek a fogadtatása a régi bajtársai körében. Tehát én úgy érzem, hogy bánthatta Mécs Imrét, akár egyetlen szó is megbánthat egy embert. Söt, idönként egyetlen szó jobban megbántja, mint egy kórus kiabálása. De itt nem volt kórus kiabálása Mécs Imre esetében. Na most mit lehetett tenni ebben a helyzetben, ugye nem volt könnyü dolog ott, ahogy álltunk a köztársasági elnök úrral, a házelnök úrral. De szerencsére, tudják, az embereknek a reflexei azok idönként sokkal jobban és gyorsabban müködnek, mint ezt mi gondolnánk, vagy akár a sajátjaink, akikröl pedig azt gondolhatná az ember, hogy végül is az a dolgunk, hogy a miénk dolgozzon, a mi reflexeink müködjenek a leggyorsabban. És az emberek nagyon okosan és bölcsen reagáltak a helyzetre, és mi ennek részesei voltunk, tehát mi is azt tettük, mint az emberek többsége, beleértve a köztársasági elnök urat és magamat is. Ugyanis, amikor Demszky Gábort kezdték kifütyülni, illetve ott kiabálni, akkor elkezdtük mondani a miatyánkot. Amikor pedig az MSZP-t - hát valóban ott már skandálás-szerüen, nagyon sokan eröteljes kifejezésekkel illették -, akkor pedig onnan hátulról egyszer csak az emberek elkezdték énekelni a Boldogasszony Anyánkat, és az MSZP elnöke és küldöttsége az a Boldogasszony Anyánk eröteljes hangjai mellett koszorúzta meg az ’56-os áldozatok emlékmüvét, ami önmagában is egy beszédes kép volt.
> ---------------------------------------------
Igy van. Az igazság ilyen egyszeru. 1956-ban áldozatok voltunk, mint Tóth Ilona, mint Mansfeld Péter. Rájuk emlékezve valójában azért állítunk emlékmuvet, hogy ez soha többé ne történehessen meg. Se velünk, se gyermekeinkkel, sem pedig az azok gyermekeivel. Ez tényleg ilyen egyszeru.
Én azt vitatom, hogy - szerinted - Tóth Ilona és Mansfeld Péter nem felelnének meg a követelményeknek. Egyrészt Tóth Ilona már kapott emlékművet, tehát az ő méltó helye megvan már a Nemzeti Hősök Pantheonjában.
Mansfeld Péter neve fennmaradt. Fennmaradt azért, mert oly aljas gonoszság vetett véget életének, amely példa nélkül álló.
Persze azt kérdezed, jogosan, hogy a többi áldozatnak miért nem állítunk egyenként emléket.
Én úgy gondolom, hogy valamilyen oknál fogva e két név fentmaradt, a nemzet ápolta emléküket 33 esztendőn át, míg végre szabad lehetett őket emlegetni. S többek közt e két ember neve maradt meg az akkori dicső napok boldog forradalmárai közül. Egyfajta szimbolummá, a forradalom jelképeivé lettek, alakjuk '56 eszméit sugallja. S ha szobrot, emlékművet állítunk nekik, akkor az nemcsak róluk szól, hanem 1956 eszméiről is.
Nem értlek, miért bátsz, baretom! Jó volt az a rendszer úgy, ahogy volt 49-től fogva. Kicsit belepiszkítottak, de azt ment tova. Most nagy a gáz, mert már nem lehet visszahozni. Pedig mindent megtettek érte anyagiakkal meg minden, de nem megy.
Azt írod, meglepett és felháborított véleményem. Nem tudom miért. Azt vitatodd, hogy ahhoz, hogy valaki szobrot kapjon, valamilyen szempontból példa értékű tetteket kell végrehajtania, és ezt meg is kell tudni testesítenie, vagy azt, hogy Mansfeld Péter és Tóth Ilona nem felel meg e követelményeknek?
Én azt gondolom, hogy azok a tettek, amiknek az elkövetésével vádolták őket, nem dicséretes tettek, és legkevésbé sem szeretném, ha bárki követné példájukat.
Mindkét esetben történt igazságtalanság is, és ezért mindketten nemcsak tettesek - ha azok -, de áldozatok is. Az igazságtalanul eltúlzott ítélet okán, különösen Mansfeld Péter esetében. (Tóth Ilona bonyolultabb ügy, bár én biztos nem ítélem ilyen büntetésre, több okból. Nem utolsó sorban fiatal kora, meggondolatlansága, és szubjektíve védhető motívumai miatt.) Áldozatoknak azonban nem szoktunk egyénileg szobrot állítani, mert a szobor mindig a cselekvő, ráadásul a kiemelkedően pozitívan, azaz példaszerűen cselekvő emberről, vagy még gyakrabban: kiemelkedő teljesítményről emlékezik meg.
Más kérdés, hogy a negatív hősök nem kapnak szobrot, legfeljebb nevüket őrzi meg az emlékezet. Két példa: Matuska Szilveszter és Oszama bin Laden. Mindkettőjük neve fennmaradt és fennmarad. De tudod-e vajon, hogy kik ültek a biatorbágyi vonaton és kik haltak meg a három elpusztított amerikai irodaházban? Másképp emlékezünk a pozitív hősökre, másképp a negatívokra, és másként az áldozatokra.
Neked aztán van bőr a képeden! Az elvtársaidnál jobban senki nem ért a likvidálásokhoz. Még te mersz itt célozgatni?
Ha a jobboldalnak "kiérlelt módszerei" lennének, akkor közületek már senki nem rontaná itt a levegőt a beteg eszméivel.
Miből gondolod, hogy a véleményed megrengeti a világot? Vannak neked önértékelési zavaraid, - hidd el...
És ha a sereg mostani állapota nyerte el a tetszésedet, akkor csak gratulálni tudok. Marhára értesz a dolgokhoz.
Amúgy meg téged még sorkatonának sem valószínű, hogy besoroznának, - azért vannak minimálkövetelmények, - nemde?
És nyugodtan legyen mérve az értelmi szintem általad, - mindenesetre ha már lemondasz a velem való vitáról, akkor a felszabaduló idődben megtanulhatsz akár még magyarul is, kis hazaffym...
Jó köpködést, te polgár!
:O))))
"Nem vitathatom Mansfeld Péter érdemeit mert nem voltam ott, de hiszem, hogy hős volt!
Annál inkább érzem megalázónak, hogy a nemzet seggnyalója/Bayer Zsolt / használja fel piti választási célokra az emlékét!"
Tudod, drága, a nemzet seggnyalójának lenni becsülendő. Nemúgy hazaárulónak...
"Szobrot szerintem annak kell állítani, akinek az élete valamilyen értelemben példaszerű. Nemcsak a valóságban kell annak lennie, hanem ezt szimbolikusan is meg kell tudni testesítenie.
Ennek a követelménynek se Mansfeld Péter, se Tóth Ilona nem felel meg. Ezért szerintem egyikőjüknek sem helyes szobrot állítani."
A lényeg, hogy Kádár Tömeggyilkos János viszont megfelel a követelményeknek.
Tévedésben leledzel ismételten. Az elvtársi idők tisztjeiről az a véleményem ami. De inkább megismétlem: ingyenélő, léhűtő, a társadalom nyakán élősködő, semmittevő bagázs volt. A mostani sereg már kezd emlékeztetni arra, amilyennek lennie kell. A nyugati, amerikai army meg kifejezetten szimpatikus, olyannyira, hogy ha kicsit odébb születek, tán magam is a seregben élem ki a militarizmusom hivatásosként. De az elvtársi sereg hallatán csak köpni lehet.
Mindenesetre az értelmi szinted eztán ehhez lesz mérve általam.
