Mexikoi indiai etterem? Hogy keveredhet ez a ketto, amikor teljesen mas jellegu konyha mind a ketto? En imadom az indiai konyhat, de eddig meg csak egy indiai etterembe botlottam Pesten az Andrassy uton, tud valaki esetleg mashol is?
Udv
Beo
Mi történt a Marcello pizzériával a Bartók Béla úton? Régen jártam ott, és el szerettem volna menni a párommal, de a tudakozó nem tudta a számát, a telefonkönyvben sem találtam...
Megváltozott a neve? Megszűnt? Ha ez utóbbi, milyen ehhez hasonló pizzéria jellegű helyet tudtok ajánlani, ahol azért másfajta kaja is van?
Micsoda véletlen! Pont azért loggoltam be, hogy az újból megnyilt Mokkáról érdeklodjek és lám-lám van is egy kis hozzászólás...
Jómagam nem fogyasztottam ott semmi étket - egy koktélt kivéve - de az étlapot forgatgatva nagyon gondolkozóba estem. Valaki más járt már esetleg arrafelé? Wittmanék netán? Élmények?
A rövid látogatásom után azt mondhatom, hogy valami újnak mondható kezd ott kialakulni - legalábbis én még nem találkoztam sehol a Cuisine Evolutive felirattal, ami a "hely szellemét" fémjelzi... És azt hiszem, hogy a séf is "friss hús" a hazai piacon.
Szóval, ha más is bátorkodott/-na elmenni, érdeklodve várom a beszámolót... de elobb-utóbb jómagam is betérek párommal...
Uj, érdekes hely, nem kicsit "avantgard" konyhával. Mokka étterem, Sas utca eleje. Rántottszeletet meg töltöttkáposztát nem kell az étlapon keresni, de a legeszementebb kombinációkat (kacsacomb rozmaringfagylalttal hogy csak egyet emlitsek) igen. Nem túl olcso (két fő, borral együtt ugy 15k körul átlagban), de az élmény megéri.
Marlene Dietrichnek alakja köré építette a Molnár utcában a tavaly nyitott kávézó-étterem az imidzsét. A pincér jelezte kérdésemre, hogy általában diszkrét jazz szól, csak éppen valami születésnapot ünnepelnek a galérián. Szerencsére ottlétünk félidejében váltottak, s egy kellemes néger bluesra váltottak át.
Eredetileg csak inni szándékoztam, lévén aznap délben eléggé belakmároztunk másutt, de a laskagombacarpaccio elcsábított. Párom hasonlóképpen volt a mákos gubával. A gomba finomnak bizonyult, bár kicsit merészebben is lehetett volna ízesíteni, csak semmi köze nem volta carpacciohoz. Meg volt ugyanis sütve és nem is volt éppenséggel olyan nagyon vékonyra szelve, hogy e nevet kiérdemelje. A mákosguba alapvetoen rendben volt, azt csak akkor lehet elrontani, ha kispórolnak belole valamit. Értékelendo, hogy több jóféle bor van kimérve is, a palackárak sem vészesek, értsd nem emelkedik az áruk a duplája fölé. (Mert ugye láthattunk olyat is, hogy a Gere Kopár cuveé ami 5500 és 10000 között mozog, egy helyen, tételesen a Boráriumban 30.000 ft legyen, de másutt sem ritka a 200%-os felár, ami egy-egy jobb és drágább bornál csillagászati összeg lehet.) A gombához egy deci Vylyan chardonnayt ittam, nem annyira, mintha ez illett volna legjobban a gombához (szerintem inkább ment volna hozzá egy ennél könnyebb fehérbor, mondjuk egy 2000-es Légli blanc) de pillanatnyilag ez érdekelt a leginkább – a nem barrique-olt változatát az idén még nem kóstoltam ennek a bornak.
Egy szó mint száz elsore alapvetoen pozitív érzésekkel távoztam a Marlenebol. Ajánlom másoknak is. (Pontozás: 80 a 100-as skálán)
CILANTRO (Mammut 1)
Mexikói indiai vendéglo.
Igen izgalmas (kulinárisan) és kellemes estét töltöttem itt. Az érdekes párosítás feltétlen indokoltságát illetoen nem sikerült meggyoznie az üzletvezetonek, aki egyben a pincéri feladatokat is ellátja. De ezt messze ellensúlyozta jelenlétének jótékony hatása, ami általában pozitív szokott lenni egy hely szolgáltatásaira. Nemcsak azáltal, hogy a kiszolgálás eleve sokkal közelebb van a jogosan elvárthoz, vagy akár azt meg is haladja figyelmességben, szívességben stb, hanem azért is, mert ha állandóan ott van a munkaadó, akkor egy képzavarszeru fordulattal élve nem táncolnak az egerek. Vagyis mindenki végzi a feladatát, amire szerzodött.
S itt jól végzi. Igaz, mexikói specialitást csak egyet kóstoltunk, ami nem volt rossz, de túl izgalmas sem, otthon aránylag könnyuszerrel reprodukálható. A csodás produkció az indiai „részlegben” bontakozott ki.
Jó volt a burgonyapogácsa, igen ízletes a helyben sütött kenyér (hagymás 229, túrós 279), nagyon kellemes volt a zöldségcurry (más neve volt, de ki emléxik rá) és végül, de nem utolsósorban zseniális volt a marhahúsból készített raguszeruség, melyet talán a fiákerpörkölthöz tudnék hasonlítani kinézésében (1550).
Itallap még nem volt s pár ételt is hiába rendeltünk, de ezt tudjuk be annak, hogy a hely nemrég nyitott. A korsó Kronenbourg ára 680 korsónként, ami hát túlzás. Lényeg, hogy lehet visszafogottan is rendelni, 2500 ft-ért az ember több zseniális indiai különlegességet megkóstolhat s még ihat is valami hozzá.
nekem úgy tunik, hogy nagyobb élet volt itt amíg a Törzsasztalhoz tartoztunk.
Próbáltam lépni az ügyben, kaptam is választ az egyik moderátortól némi ido elteltével, de azóta semmi...
Talán, ha nemcsak én javasolnám, hogy a Konyhaasztaltól helyezzenek vissza a Törzsasztalra, akkor nagyobb lenne az esély a sikerre.
Kedves Medwegy.
Sajnos nem. Bár ki tudja, a sors útjai kifürkészhetetlenek. Hátha így kellett lenie. :-))
Azért én (mi) sem bántam meg, de legközelebb mást választunk.
micimacho,
a medwe beszámolót nem olvastad a Tortugáról?
Sokáig ez volt az egyetlen étterem, ami egyszerre kapott pozitív és negatív szmájlit.
Most már csak egy feketepontja van.
Sokat olvastam itt a Tortugáról, és elmentünk kipróbálni.
Igazából csak azért írom le mindezt, mert úgy éreztem, hogy egy csodaszupertutihely, és ezzel a várakozással is mentem oda.
Igazából nem nagyon csalódtam, de mégis, egyes ételek el voltak sózva, egyesek meg elbírtak volna még fűszert. Volt olyan is, ami pont jó volt, sőt, jól megsütött steaket már rég ettem, de itt igen.
Szóval volt sós, meg sótlan, így statisztikailag minden príma volt. :-))
Minden más korábban leírt igaz. Udvariasak, szívélyesek, kellemes a hangulat, a zene hangerelye pont jó, és nem utolsó sorban igen kedvező áraik vannak.
Itt van az én verzióm is mindjárt megnézem e Tiedet.
A Dragonyos
Hogy a legelején kezdjem, ezév áprilisában vettem egy Magyar Turizmus Kártyát, melyhez csatlakoztatott füzetecske arról tudósít, hogy a vasúti, tömegközlekedési, távolsági busz, múzeumlátogatás és egyéb kedvezmények mellett bizonyos éttermekben is kedvezményt kapnak a kártyatulajdonosok.
Sajnos az általam még fel nem fedezett „kártyaelfogadó helyek” eléggé kint tanyáznak, így beletelt egy háromnegyed év, míg sikerült egy ilyen étterembe eljutni. No hát ez volt a Dragonyos, a Gazdagréten, a Torbágy utcában, ahol már belépéskor megtudtuk, hogy nem ismerik a Magyar Turizmus Kártya (más néven Hungary Card) intézményét. Sebaj mondtuk, ha már itt vagyunk, akkor nem megyünk át a Kispesti halásztanyára csak azért, mert ott talán nagyobb szerencsével járunk kártyaügyileg.
A hölgy, aki kiszolgált vélhetoen egyben üzletvezeto (és talán tulaj) is, készséges volt, kedves is, kissé talán rezignált. Ami értheto, tekintve, hogy jövetelünkig hosszabb ideje magányosan tölthette az idejét. (Még szerencse, hogy medwével voltunk s nem michelinnel, aki rögtön kifordult volna mondván, hogy o nem lesz egyedüli vendég valahol…) Ott-tartózkodásunk két órája alatt is csak két asztal népesült be a terem másik oldalán. Érdekes, hisz azért az ár/érték arány azért turheto s az éttermekben nem dúskáló környezo lakótelep igazán elláthatná vendégekkel Dragonyost.
A belso tér egész kellemes lett volna, (klasszikus fabokszok, kedélyes kocsma-illusztrációk a falon) csak azok a sárga gyertyák és sárga szalvéták ne lettek volna mindenütt. No s persze a muvirágról is lemondtam volna, a vizet imitáló ragasztócsepp dacára - inkább semmilyen növény, mint munövény. De legalább nem szólt a rádió, csend volt, ami a zajnál vagy zajtipusu zenénél sokkal jobb, a megfeleloen megválasztott zenénél csak egy fokkal rosszabb.
Az étlap elég hosszú volt s nem túl fantáziadús. Ami nem feltétlen baj. Volt rajta pár izgalmas tétel, ezek közül igyekeztünk választani. A Medwe roston sült juhsajtot (950, ha emlékezetem nem csal) rendelt és szarvasszeleteket flambírozott gyümölccsel, krokettel. (1690 mintha) (Nem állta meg, hogy ne jelezze: a szarvas fantázianeve kissé balszerencsésen volt megválasztva: „frissen lottnek” titulálta ugyanis az étlap megszerkesztoje. Mert ahogy a frissen fogott hal jobb, mint a pár napos, úgy ez a vadhúsra nem igaz. S persze ama szarvas ott a szomszéd tányéron is „kezelve volt” a lövés után.) A juhsajt elég jónak bizonyult, bár e mufajban sokkal jobbat is ettem a Café Körben vagy a Budagyöngye Cafe Segajában (Név nem biztos, a sajtbolt keretében megnyílt kávézóra gondolok.), a salátaköret nagy adag volt, jó ízu is, bár esztétikusabban is fel lehetett volna tálalni. Na jó, legyek jobbindulatú: ízlésemnek megfelelobben is el lehetett volna rendezni s mindjárt egy szubjektív megállapítás lett az álobjektívbol. A szarvassal kollegám sokkal jobban meg volt elégedve, mint én. Ami rendjén való, hisz o rendelte .
A féladag halászlevem (350) kissé el volt sózva, a paprikamennyiséget is sokallottam benne. Nem a fuszerpaprikától kell suru legyen egy halászlé. Szóval sokkal jobbakat is ettem e mufajban, meg foztem is jobbakat persze. A rántott borjúláb (1050), amit második fogásnak választottam alul volt sózva, ami nem baj, de nem volt eléggé megfozve s így elég rágós volt, ami viszont kellemetlen. Hatalmas adag tartárt kaptam hozzá és mirelit sült krumplit. Az adag messze elmaradt Fogas vendégloben, a Tabáni kakasban vagy pláne a Szent Jupátban felszolgált borjúláb-adagtól. S amit leginkább hiányoltam: a második fogás tálalásakor nem volt meg ama bizonyos visszahokölés, a pozitív sokk, amit az adag és az esztétika együttese jobb helyeken biztosít. S mi tagadás az utóbbi idoben kevesebb pénzért ettem jobb helyeken. (Lásd a Kármánról és a Gösser Korsóról írottakat – de pl. a rántott borjúláb utoljára Jupátban is csak 900 volt, és másfélszer akkora.) S el ne felejtsem: a külvárosban egy hasonló kisugárzású helyen a sör (Gösser) nem kellene 375 ft legyen korsónként. Hanem mondjuk 250. Legfeljebb. Nem feltétlen a Ráday utcai Kókusz presszó a mérce, ahol a Dragonyos elott iszogattam 110-ért korsóját az ászokként eladott házi fozésunek. (Nem volt rossz! Sot!), hanem mondjuk a már emlegetett Kármán vagy a Kiskorsó 250-280-ja. (E helyek egyébként sokkal elegánsabbak, jobb hangulatúak és központi fekvésuek. No és persze most indultak nemrég olyan helyen, ahol már ment tönkre egy s más… Lássuk, meddig bírják.)
Hogy mégis kellemes élményként raktároztam el a helyet, az két dolognak tudható be: kellemes volt a társaság, (amit a hasonlóan nonprofit szellemben, hobbiból tesztelo medwe személye jelentett) továbbá igen emberi és alapvetoen kedves a kiszolgálás. Így medwe, aki a jelexerint emotívabb nálam, két sárga pöttyel szándékozott jutalmazni azt a helyet, amit én a „nem kifejezetten olcsó, igyekvo amator” azaz a „felejtheto” kategóriába sorolnék inkább.
Kármán vendéglo - Szobi u, a Nyugatihoz közel. A Petit France helyén.(Elindulsz az Oktogon felé, a Podmaniczki után az elso utca balra)
Nem mondom, hogy csúcsgasztronómia, de azt igen, hogy az Általad megadott igényeknek megfelel.
Gyertyafény, nyitott kandalló, faparázs, diszkrét elegancia, asztalokon fuszernövények, koriander, oregánó, majoranna, citromfu (ötletes, stílszeru és olcsó megoldás) nagyon kedvezo árak (libamájpürével töltött pulykamell roston sült zöldséggel 850, harcsapaprikás fokhagymás csuszával 800, vasalt csirke kemencés krumplival, fokhagymás tejfellel 800, sör 280 egy korsó, vadraguleves 350)
Adagok kicsik, minoség közepes.
De mindent egybevéve korrekt ár/érték arány, s kellemes élmény.
Hasonló, de még alacsonyabb árfekvésben muködik az újra megnyitott Gösser Kiskorsó.
Itt még a pincérek is barátságosabbak, nem mintha amott gorombák lettek vona, de azért volt bennük egy adag hidegség.
A kaja igen szépen van felszolgálva, messze az árszínvonal felett. Adagokkal sincs baj. Minoség itt is közepes.
Hirtelen e kettot ebben a keretben.
S persze ha pénz nem gond, akkor Kisbuda gyöngye.
Ha a kaja másodlagos, ajánlhatom a Marlenet is.
Nem a legolcsóbb, de azért az elfogadható kategóriába tartozik a Bajai Halászcsárda,
a 21-es busz végállomásánál
Értékelést a www.medwe.hu honlapon találsz.
Hajaj! Mennyi pizzat megettem en ott! Igaz, akkor meg egy csaladi haz alagsoraban mukodo irodatechnikai kft voltunk, es csak 93-ban adtak el a hazat a kinaiaknak. :-)
a topik nyitó kérdését folytatva... fiatal hölggyel, hangulatos, gyertyafényes, kulturált, eldugott, kevés népség stb. helyre, ahol nem hagyod ott a fél fizut és nem kell szótár az étlap böngészéséhez és ahol nem hoznak 15 féle okkult villát az ételhez ?
