Az, hogy egyre több nő ki akar szakadni a férfitól való alá-fölé rendelt viszonyból, szvsz a férfiak elférfiatlanodásának következménye.
Szvsz pedig nem. Mindkét mondatrésszel egyet értek, de szerintem nincs összefüggés közöttük. Szerintem ez az egész onnan indul, hogy az emberek nagyságrendekkel több információhoz jutnak, mint évtizedekkel korábban. Több utat, alternatívát látnak maguk előtt, ezért a választás során is nagyobb a felelősség. Én úgy gondolom, hogy összeomlottak azok az alpok amik korábban adottak voltak és most mindkét nem keresi a helyét a világban. Mint férfi hagy tegyek annyit hozzá az elférfiatlanodáshoz, a mai világban már nem is lehet a korábbi férfiideák szerint élni. Szerintem mindkét nem a másik elvárásaihoz próbál igazodni, a probléma ott kezdődik, hogy egyik nem sem tudja mit várjon el a másiktól. Ez jó, mert mindenkinek van választási lehetősége, ugyanakkor rossz mert állandó bizonytalanságot is eredményezhet.
Korábban a vallással kapcsolatban felmerült valami olyasmi, hogy az lényegében csak egy önigazolás vagy legalábbi a felelősség átirányítása (bocsi, nekem ez legalábbis így jött át). Szerintem (én legalábbis annyit tennék hozzá) ez egy kívülálló, aki csak a felszínt ismeri vagy csak elképzelése van a dologról.
Kedveseim, tantörténet következik az emancipációról
Ötéves, középsős Eszter lányom napok óta nem akar szoknyát venni. Ez elég kellemetlen, mert kicsit dundi és csak három nadrágja van, ami széltében és hosszában egyaránt jó, ebből is kettő elég snassz. Ma végre kibökte, hogy miért makacskodik: Peti nevű csoporttársa csúfolta a szoknya miatt, hogy milyen csúnya. Világos: Peti most éppen ráébredt fiú voltára, számára a szoknya mint nőies dolog csúnya, momentán teljesen elutasítja.
Ekkor mint okos anya magyarázni kezdtem a lányomnak, hogy mondja el a Petinek, hogy a fiúknak OK a nadrág, a lányoknak meg OK a szoknya. Eszter visszakérdezett, és ez számomra a pofára esés volt: Jó, de akkor a lányok miért hordhatnak nadrágot?
Még nem sikerült értelmes választ adnom.
Üdv: M.
Pupuhoz csatlakozva én is nagyon szivesen látnék sokkal több nöt a Parlamentben, mert tullépve kamaszkorom egalitariánus meggyözödésén, hogy a férfiak leginább csak reprodukciós szerveik konvex-konkáv vonulataiban különböznek a nőktől, azt hiszem valóban van mentalitásbeli különbség a két nem között, aminek kiegyenlitettebb megnyilvánulása mindannyiunk javát szolgálná.
Mindazonáltal nyomatékosan eltanácsolnék mindenkit attól, hogy torz formában, adminisztrativ eszközökkel akarjon ilyen fajta kiegyenlitést megteremteni.
Kedves AndRea, köszönöm jóságos, aggódó féltésedet, valóban nagy kár lenne értem. :))
De mondd, tényleg komolyan gondoltad, hogy majd nekiállok itt olvasmányokat ajánlgatni egy olyan embernek, aki saját bemutatkozása szerint olyan, amilyen és nem is akar változni egy cseppet se? Ergo akármit is olvasnál, a logikus gondolkodás képességét, az empátiát és a gyűlöletmentességet nem lehet egykönnyen megtanulni könyvből, pláne, ha még bevallottan hiányzik is a motiváció a jobbulásra. Azért kívánik Neked továbbra is jobbulást, hogy lásd, van, aki van annyira "címzetes más", mint Te, hogy nem kezd el az aljasságodra fröcsögéssel válaszoni, különös tekintettel a TB gratulációs topicban jelenlévő, teljesen más kontextusra és az abból kiszakított, eltérő szövegkörnyezetbe helyezve csúsztatásos jellegű félmondatra ...
Kedves MsOutsider!
Az, hogy egyre több nő ki akar szakadni a férfitól való alá-fölé rendelt viszonyból, szvsz a férfiak elférfiatlanodásának következménye. Szvsz a férfi feladata a nő+gyermek csoport körül, főleg utóbbiak érdekében a külvilág felőli támadások elhárítása, meg valamelyest a megélhetés biztosítása, valamint a csoporton belül az érdekek összehangolása. De ezt a mai férfiak elutasítják és nőtársukban is anyucit keresik. Így a nők kénytelenek a sarkukra állni, szervezni a család tevékenységeit, stb.
Nekem férfias férjem van, amellett hogy időnkétn emlékeztetnem kell a feladatára. (Neki meg engem az enyémre.) Mindannyian változunk, alakulunk az évek során és egymást is alakítjuk. Na ehhez kell a szeretet, hogy ha a másikon faragni kell, ne az élőfába vágjunk. Én többé-kevésbé tradicionális kapcsolatunkban jól érzem magam és szvsz ez a lényeg.
Ezzel együtt gyakran megkapom tőle, hogy feminista vagyok. Ezt el is vállalom addig a pontig, hogy a nőknek egyes esetekben sajnos nemcsak a külvilágtól, hanem a partnerüktől szemben is védelemre van szükségem, és pontosan ezt tartom tragédiának manapság és szerepzavarnak. Vagyis hogy akinek leginkább a biztonságot kellene nyújtania, az a legnagyobb veszélytényező. Nem tartom férfiasnak az agresszivitást pl. Számomra a Férfi bölcs, megfontolt, önfeláldozó, erős, védelmező. De ha bármelyikünknek szüksége van segítségre, mellette áll a másik. Lehet, hogy fizikailag: ápolni kell, lehet, hogy meghallgatni, biztatni, stb, amit az élet hoz. De sosem rombolni a lelkét, megalázni és ez kölcsönös kell legyen.
Lehet, hogy az egészről csak azért vélekedek így, mert az utódok minőségi felnevelését fontosabbnak tartom a jelen problémáinál, ennek rendelem alá a férfi-nő kapcsolatról alkotott képemet.
Na most az, hogy egy nő dolgozik-e, karriert épít, vagy karrierje a családja ez hadd legyen az ő dolga, illetve kettejük dolga, meg amit az élet hoz magával. Lehet, hogy tíz évet családra fordít és ez bőségesen kamatozik majd később.
Hogy kellenek-e apolitikába nők: persze. Azt mondják sokan, hogy a család mellett nem lehet ppolitikus egy nő, meg valamelyik terület kárát látja. És ez nyilvánvalóan majdnem mindig így van. De hol van az megírva, hogy csak 25-40 évesig politizálhat egy nő, később nem? Lehet, hogy furcsán hangzik, de matronákból szvsz sokkal jobb politikusnők lennének. Mint ahogy nem adnék mandátumot huszonéves fiúknak sem, bár demokrácia van. Valami negyven évnél húznám meg az alsó korhatárt és ez férfira, nőre egyként vonatkozna. Sokkal békésebb, bölcsebb lenne a légkör. Valaha vének tanácsa vezetett egy csomó népet, várost, országot és ez bizonyára nem véletlen.
Elnézést, hogy sokat írtam, köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: M.
Ha Te azt tudnád, kedves Ms, hogy én már milyen rég óta nagy vagyok! :o)))
Ez a "vannak nők" andREÁnak szólt, aki szisztematikusan kétségbe vonja női mivoltomat, a gondolkodásom miatt! :O) Persze, ha az ő képébe a libalegelő fér bele... Na de, aki nincs itt - arról nem beszélünk.
A kártya isteni dolog! Szellemileg tökéletesen felfrissít, kikapcsol, tudod amikor megszűnik tér és idő! Az első időben még lelkiismeret furdalásom volt :o), de működik az élet nélkülünk is erre a pár órára. Csak javasolni tudom! :o)
Nagyonis hasonlóan gondolkodunk! :o) Nem véletlenül én is "emberekről" beszéltem. Mert vannak ilyenek + olyanok, akár a nőket, akár a férfiakat nézem.
Aztán vannak olyanok is, akik a lelki-érzelmi adottságukból adódóan domináns vagy visszahúzódó (extovertált-introvertált) típusúak, ám mégsem tetszik nekik saját alkatuk, helyzetük, de nem tudnak tenni elenne különféle okok miatt, vagy csak nagyon nehezen.
Aztán vannak olyanok is, akik a lelki-érzelmi adottságukból adódóan domináns vagy visszahúzódó (extovertált-introvertált) típusúak, és tetszik nekik saját alkatuk, helyzetük, mert különféle nehézségek ellenére is belátták, hogy 1 életük van, amit úgy szeretnének leélni - tiszteletben tartva másokat - ahogyan nekik megfelelő!
:o)))
És ez példaértékű (is) lehet!
:o)))
Jó pihenést Neked!
big
Megnéztem én is az oldaladat, gratulálok! (Csak nem Oriza is... :o)?, vagy félreértettem?)
Én "hivatalból" alkotok, értem az örömödet! :o)
De Neked nem is kell mondani, aki az apró szépségekre fogékony vagy, hogy az egész élet egy "alkotás". Egy szépen tálalt vacsora, egy jó smink, a virágok jó elhelyezése, a gyerek :o) - annyi minden van, amivel kifejezheti az ember, hogy én - én vagyok, összetéveszthetetlen és megismételhetetlen! :o)))
A demokráciában pedig próbálj meg hinni! Nincs jobb, és hidd el nem csak a mesében igaz, hogy Sok lúd disznót győz! Az X-et jó helyre kell tenni!
:o)))
big
Szia big-lesz (és mikor leszel big?)
Hát hallod-e, jól megy néked, hogy gyerek mellől éccaka kártyázni jársz... nem valami nőies cselekedet... lehet, hogy télleg nem vagy Te nő (én nem bánnám :-) ?;-)
És mi az, hogy "vannak nők..." ? Nem jár ki ilyesmi minden nőnek? Hmm... hogy is van ez?
az emberek döntő többsége szeret alá-fölé rendelt viszonyban élni. ezt én is így látom.... még a fölérendeltség szeretetét meg tudom érteni, de a másikat....?
Dehát az egész vallás is erről (is) szól. A többségnek szüksége van valamiféle külső-felső irányításra, valakire, akiről hiszik, hogy figyeli őket, aki megdícséri őket, ha jók, és megbünteti őket, ha rosszak, aki mentesíti őket az önállóság, a döntés, a felelősség súlya alól, mint ahogy a gyermeket a szülő, így hát kitalálnak maguknak ilyen olyan teremtő(ke)t, isten(eke)t, keresnnek maguknak vezetőket, pásztorokat.
Vagy csak egy domináns élettársat választanak maguknak.
A másik típusúak meg kikiáltják magukat isteneknek, mert imádják a hatalmat, a befolyásolást, a velük szembeni hódolatot, az engedelmésseget...
Aztán vannak olyanok is, akik a lelki-érzelmi adottságukból adódóan domináns vagy visszahúzódó (extovertált-introvertált) típusúak, ám mégsem tetszik nekik saját alkatuk, helyzetük, de nem tudnak tenni elenne különféle okok miatt, vagy csak nagyon nehezen.
És szvsz ezek a fenti típusok nem feltétlen nemfüggők. Főleg nem a biológiai nemtől. A társadalmi nemi szerepek viszont alakulhatnak ehhez kapcsolódva (lásd korábbi mondókáimat).
A harcot persze hogy elsősorban magunkért vívjuk, dehát nem elszigetelten, és akár egy 1személyes harc is lehet hatással másokra.
Most "csak" ennyit :-)))
Kiadós alváshiányom van, kicsit pótolni kéne.... Üdv. MsOut.
Bigikém, a szívemből szólsz!
Szvsz a nők teljesen egyenrangúak kell legyenek, - végtére is pont olyanok, mint mi, csak okosabbak, ravaszabbak és életrevalóbbak.
És teljesen másképp vannak bekötve, - már aki igazi nő...
A férfi életének értelmét leginkább a méhkaptárban lehet tanulmányozni, - no, nem a dolgozók között, - azok valószínűleg nők gatyában...
És nekem mindegy, hogy egy nő alattam, vagy fölöttem van - sőt, a magam részéről ragaszkodnék is a változatossághoz, amelyik de laktat, vagy mit is csinál...
:O))))
Természetesen, én tiszteletben tartom, ha TE a férfivezetőket jobban szereted.
Csak az nem tetszik, ha ezt kivetíted, és kijelented, hogy a nők általában jobban szeretnek férfihatalomtól függeni, mint nőitől.
Szerintem a hatalom az hatalom, a függőség az függőség, a kiszolgáltatottságnak nincs neme.
Egy főnök-beosztott reláció pedig akármilyen jónak is látszék, kőkeményen hatalom és kiszolgáltatottság viszonya. Persze sokféle fokozata létezik. De itt a dolog lényegét tekintve tökmindegy, hogy milyen neműek vannak a két oldalon.
Nem nagyon látom a logikát az érveléseidben: ha a Te véleményedet támogatja valami, akkor az nő-férfi vezető kérdése, ellenkező esetben pedig egyszerű bunkóság.
Mind a mai napig nem nagyon hallok nőt ocsmányul beszélni semmilyen fórumon, ha netán mégis megszólalhatnak.
És továbbra sem értem, hogyan lehet alkalmasabb egy bunkó férfifőnök csak azért mert biológiailag hímnemű, egy kulturáltabb, igényesebb, szakmailag, emberileg is megfelelő nőnél csak azért, mert véletlenül nőnemű.
Én a másik esetre is látok példát (én, és nem a férjem): hogy egy nő, igen EGY szál is megváltoztatja a légkört a "hímes legelőn".
Kedves NaNe,
örülök, hogy tetszenek. Azért vannak ott, hogy hátha másoknak is örömet szerzek vele, hátha segítenek másoknak is, hogy vegyék észre az apró szépségeket körülöttünk ebben az amúgy igen randa világban. (Igen, én csináltam / csinálom őket, nem szeretek másoktól kapott / lopott idegen tollakkal ékeskedni. Szeretem az alkotás örömét. Csak a kemény napi robot miatt kevés jut belőle.)
Ugyan, ugyan: demokrácia... Én nem hiszek benne. Papíron persze létezik...
De akik a politikai-gazdasági hatalomra szert tettek / tesznek, azt csinálnak a nagy többséggel, az országgal, amit akarnak. Természetesen teljességgel a jogszerűség látszatát keltve, megtámadhatatlanul.
Ha ők EUt akarnak, az lesz. El lesz intézve. És mért kérdeznének meg?
Azzal, hogy meg lettek választva, onnantól övék a pálya. Legalább 4 évig. Azalatt kell minden lehetőt elérniük. Saját maguknak. És szinte senkinek nem tartoznak felelősséggel, nem lehet őket leváltani, mentelmi joguk van... Nos: ugyan, miért kérdeznék / hallgatnák meg a csóresz népet, akikből élnek? Egyedül csak a belső emberségük, lelkiismeretük, küldetéstudatuk szabhatna gátat... Ha lennének nekik ilyesmijük...
Szia,
kártyázni voltam ((AndREA!, vannak nők, akiknek ez is kijár! :O) )) elég fáradt vagyok.
Röviden válaszolok, holnap (ma) bővebben.
Nem véletlenül használtam az egyenrangúságot! :o) Naná, jogilag rendben van a dolog!
De a lehetőségek.! Főleg aválasztás lehetősége! (Nem elsősorban a magánéletre gondolok, bár ott is tapasztalni félelmetes eseteket.)
Erre az igényre szerencsés esetben a család ad modellt, vagy barátok.
Eddigi életemben azt tapasztaltam az emberek döntő többsége szeret alá-fölé rendelt viszonyban élni. Aki lenn van, le is nyomják. És úgy marad. :o(
És megváltozik az értékrend és marad a túlélésért folytatott küzdelem. (Nevezzük vegetációnak?)
De nem lehet mások helyett élni! A "harcát" önmagáért mindenkinek magának kell megvívnia. Vagy nem. :o)
Muszáj EU képeseknek lennünk? hmm...
Bewnnünket soha nem kérdeztek meg, hogy akarjuk-e az EU-t, most meg már azzal jönnek, hogy addig verjük a választók fejét, míg ki nem jön az 52%.
Ez akkor most egy demokratikus muszáj?
NaNe
(PS. Jók a képeid a honlapodon, te csináltad?)
Nyilván muszáj valahogy EU-képesebbek lennünk talán.. mert elég snassz, mondhatni cikis, hogy a világ fejlettebb része nőt szinte egyáltalán nem lát Magyarország döntéshozói között, és nekik ez már furcsa, elszoktak tőle, és a kis butáknak mindjárt a diszkrimináció jut az eszükbe.
Vagy észbe kaptak a választási cirkuszra készülődők, hogy netán jó lenne azoknak a szavazatait is +célozni, akiknek nem tetszik a kirekesztettség.
Vagy mert tudják, hogy a kötelező dolgok nyilván csak az ellenérzést fogják fokozni, és ezáltal igen ravasz módon saját malmukra hajtják a vizet. (Jó kis trükk: "na ugye megmondtam!")
Kedves big-lesz,
nem mondtam, hogy a nők jogai vannak zuhanórepülésben. Arra vigyáznak, hogy papírforma szerint Európa-képesek legyünk.
A nők lehetőségei vannak zuhanórepülésben. A jogok csak akkor érnek valamit, ha lehetőség is van azokkal élni. De arra vigyáznak, hogy a nők távoltartása a döntési, és egyéb, alkotói, társadalmi pozícióktól, megbecsülésektől jogszerű legyen.
Lásd pl. ezt az alább idézett hírt a díszpolgárságról. Ezt csak direkt lehet így csinálni, csak direkt lehet egyetlen olyan nőt sem találni, aki alkó- és/ vagy társadalmi munkásságával ne érdemelné ki legalább anyira azt a díjat, mint az a 41 férfi.
(bevallom: irigyellek, hogy szabadúszó lehetsz... nekem is mindíg ilyen álmom volt -ma már nem álmodom-, de a piszkos anyagiak sohasem engedték...)
andREA: Ha nem is hiszed: én is nő vagyok. Mégsem irtózom a női vezetőktől. Nem szeretem a férfi és nem szeretem a női vezetőket. Én a jó vezetőket szeretem. Nemtől függetlenül. Csakhát én jó vezetőt igen elvétve láttam/látok.
Láttam viszont pl. egy pénzügyi szolgáltató intézményben (versenyszféra) sok nőt egyhangú, betanított típusú munkát végezni naphosszat, és közben a (férfi)manager időnként közéjük jött, jókat kiabált velük, ordenáré módon, trágárkodva, klasszikusan képviselve a karrierépítő, ambíciózus, lendületes, fiatal, célorientált férfivezető típusát. Hát én mindeközben viszont nem láttam, hogy a nők nagyon el lettek volna ragadtatva a dologtól. Sőt: sírni láttam egyiket-másikat.
Egyébként: hallottam olyan kutatási eredményről (és ezt kivételesen el is hiszem, mert logikus, és én is tapasztaltam), hogy jóval hatékonyabb, dinamikusabb, kulturáltabb a munkavégzés, ha mindkét nem közel azonos arányban van jelen minden pozícióban, minden szinten. Mert a másik nem jelenléte akaratlanul is ad valami pozitív feszültséget, mindíg érezni valamiféle jótékony szikrát, ami plusz motivációt ad, hogy jobbak, ügyesebbek, szebbek, kedvesebbek, urambocsá' kulturáltabbak legyünk.
(Munkailag mellérendeltségi viszonyra értem csak, mert a főnök-beosztott reláció eleve egy hatalmi-kiszolgáltatott kapcsolat, ezért az más kategória.)
Kedves Topictársim,
nem tudok hova lenni az örömtől. Bevallom: féltem ide leírni a véleményemet, mert korábbi, és egyéb netes tapasztalataim azt mutatták (különösen a politikafórumban), hogy a más véleménynek hangot adót üsd-vágd, nem apád (érdekes: ebben a szólásban mért az apa van?), habzó szájjal szidják a másikat, trágárságot köpködve szét... valami eszeveszett gyűlöletmegnyilvánulást tapasztaltam:fujj-lefeministáztak (amit kitudjamért, nálunk a leszbikussággal azonosítanak), de minimum női voltomat vonták 2ségbe. Számomra felfoghatatlan módon egy igazi nőt nem érdekelhet más, csak a receptkönyvek, a divat, a szappanoperák, a romatikus ragacsos regények, a műkörmök, a pletykák, a hajfesék, körömlakk, szempillaspirál, meg sok más hasonló....
Azért örülök, mert itt mintha valamiféle kulturált vitát látnék, mégha nincs is egyetértés (de hiszen akkor unalmas is lenne...), mégsincs anyázás, meg köpködés, durvaság... (eddig legalábbis - bár még nem olvastam el minden betűt - lehet, hogy csak figyelmetlen vagyok?)
Szóval ennek örülök.
Sajnálattal látom itt is, hogy sokan keverik a biológiai és a társadalmi nemiséget.
Az előbbi eléggé konkrét, mondhatni: "kézzelfogható" :-) És nehezen változtatható. Ha egyáltalán. A természet adta, készen kaptuk. És itt tényleg nincs értelme egyenlőségről (= egyformaságról) beszélni.
A másikat viszont elsősorban az emberek hozták - hozzák létre, alakítják, sok-sokminden függvényében térben és időben: a politikai-gazdasági hatalmi erőviszonyokhoz szorosan kapcsolódva. És igen vitatható módon. Merthát pl. milyen nevetséges hallani a kijelentést, hogy a nőket védelmezni kell, mint valami kiskorút, aki gyámságra szorul?
Pláne: mitől kell védelmezni? Nem inkább olyan körülményeket kéne biztosítani, hogy ne kelljen védelmezni őket? Vagyis inkább nem kéne őket bántani. Ugyakkor, akik leginkább szónokolják ezt, mindent megtesznek, hogy ne legyen a nőknek beleszólásuk még a saját ügyeikbe sem?
A nyugati kúlturkörben a nök zsákmányolják ki a férfiakat megfelelö idomitás után.
Utalok itt Esther Vilar-ra.
Ezért tényleg nem ártana az egyenjogúság, hogy a férfiak egyenjogúak legyenek - de ezt a férfiak sem akarják. Jobb szeretik az édes szolgaságot.
Ühüm, az bizony!
De legyél erős, ehhez hasonló, csak hosszabb szófosást kellett nem is olyan régen, egy református eskembeskem alkalmából végighallgatnom. A prédikáció csúcsa az volt, midőn a lelkész kijelentette, hogy "a férfiú feje a Krisztus, a nő feje a férfi"! Bravó! Majdnem elröhögtem magam, még szerencse, hogy sikerült fojtott köhögéssé konvertálnom az ingert...
Csót:
b
Kedves AndREA!
Esmét mosolyt fakasztottál az arcomra! :o)))
Valóban, a pontos fogalmazást - és nem csak itt - nagyon fontosnak gondolom, sok félreértést el lehetne kerülni! Tudod, van az idézőjel, vagy egy pici szmájli...
Figyelj, én egész életemben szabadúszó voltam / vagyok, így az lehet egy kérdés, hogy a női vezetőt szeretem, vagy megszoktam? :o)))
Most már megyek, mert 6-kor kelteni kell a gyereket is - tudod, ez nálunk a mama dolga!
:o)))
big
ps: Annak azért örülök, hogy Gönczöl Katiban és TB dolgában is egyetértünk!
Jó éjt!
Én az érdekérvényesítésre gondoltam - ha már jogsérelemről van szó!
Nem hinném, hogy egyet tudok veled érteni. Mert ebben az esetben az tud jól képviselni, aki hasonló sérelmeket él át.
(Vagy gondolj Gönczöl Katalinra, kíváló volt - képzett, empatikus stb. :o)
Te pár napja kétségbe vontad női mivoltomat a gondolkodásom miatt - :o))) -, hát lehet, hogy ez sem fog tettszeni:
Nem gondolom, hogy a férfiak a teremtés koronái. Gyarlóak vagyunk. Vannak okosak - buták, tanultak - tanulatlanok, erősek - gyengék, becsületesek - becstelenek, szórakoztatóak - lehengolóak (és még ezernyi szempont) a nők és a férfiak között is! Mert emberek vagyunk, vagy mi a szösz.
Na persze van köztünk különbség, egy apró...
:o)))
big
