Noa, lennenek ötleteim a hashajtásra, pl némi tej kovászos uborkával, de gondolom gyerekeknek ez még nem adható. nekem mindenesetre kivalóan rendbe tartja amit kell:-)))
susok,
ma voltam az első CTG-n, meg megismerkedtem az Ernő bácsival, nagyon szimpatikus volt, de azért az is biztato volt, hogy az en dokim effektive csak egy hetet van külföldön, tehát még az is lehet, hogy éopen itthon lenne, ha hamarabb szülnék. De nem fogok, mert még annyi dolgom van addig, hogy ez a gyerek nem jöhet hamarabb. A jövő hét kedden a terhesgondozóba megyek CTG-re, fél 12 körül, akkor majd gondolom találkozunk. Mindenesetre addig is megnezem a Kikaban a macis anyagot.
mosomasa,
én nem is tudom, hogy mondhatnak ilyet az emberek. Szerintem nincs annál cukibb, mikor egy gyereknek hurkás a lába, meg a nyaka, meg mindene, és jól meg lehet harapdálni. Szerintem az elhizás nem itt kezdődik... És egyébként ilyenkor mit mondasz? Oké, a jövő héttől diétázunk? vagy mit?
Noa, én srem tudom mennyire van eltúlozva a bölcsőhalál, ezért si kérdeztelek benneteket, hogy kinek mi a véleméyne...
Bocs hogy ilyen sűrű vagyok, de ritkán jutok a topichoz.
Még régebben valaki felvetette a szorulós baba témát. Hát nekünk ebből kijutott. Régebben négy-öt napig sem volt kaki. Azt mondta a gyerekorvos, hogy anyatejes babáknál ez lehet normális, mert a tej szinte salakanyag nélkül szivódik fel. DE semmiképpen ne hagyjuk négy napnál tovább. Igy aztán jött a hőmérő meg a glicerinkúp. Igen ám, de ezeket nem jó szokássá tenni, mert nem tesznek jót a bélnek. Mikor három hónaposak lettek, azt mondta a doktorbácsi, hogy szitán nyomkodjunk át paradicsomot kanállal és azt etessük meg velük naponta egyszer kétszer gyógyszer gyanánt. Ez természetes dolog és működik. Betartottuk a tanácsot és azóta rendben van a székletük. Mióta a szopi után naponta gyümölcsöznek, próbáljuk a barackot és a parit preferálni és az almát, banánt kisebb mennyiségben adni.
A mi Kisbulcsúnk most volt 3 hónapos, és a 60,5 centijéhez 5500 gr (56 cm-vel és 3300 grammal született). Minket azzal boldogítanak, hogy régebben többet hízott, most miért alig az átlagot, de kinek van kedve ilyen melegben enni!?
Most már le tudja kötni magát pár percre, de elég hamar elfárad a nézelődésben. De csak lesz jobb is!
Tényleg, ti tudjátok, hogyan és mikor lehet házilag ellenőrizni a baba érzékszerveit? Pl. mikortól fordul a hang felé? A fiatalúr ugyanis elsősorban nézni szeret, a hangokra csak akkor reagál, ha erősek - vagy ha látja a szánkat.
Megint ezer éves témákra fogok válaszolni többségében, de előbb:
Szeretettel gratulálok a mi ügyes Csucsukánknak és a trónörökösnek! Mág egyszer sok boldogságot!
Gyömbér! Én nagyon sokat hezitáltam a légzésfigyelő körül. Nem tudom, mennyire van eltúlozva ez a bölcsőhalál ügy, hiszen laikus vagyok, de mindenféle újságok éppen eleget ijesztgetik az embert. Elolvastam minden fellelhetőt róla, de nem lettem okosabb. Megkérdeztem gyerekorvosokat, egyik ajánlotta, másik szerinte felesleges. Végül nem szereztünk be, de bevallom, azért vártam, hogy kinőjenek a veszélyeztett korból (állitólag 2-4 hónap), most nyugodtabban alszom. Amihez viszont éppen félelmemben konzekvensen ragaszkodtam, az a háton altatás. Persze nem minden baba hajlandó erre, nekem szerencsém volt. Az aggodalmam biztosan eltúlzott, mint mindig, hiszen a rizikófaktorok közül (dohányzó a családban, koraszülöttség, hason altatás túlöltöztetéssel párositva, stb. ) egyik sem illett ránk, de akkor is...
Susok! Köszi a felajánlást a lengyel forditással kepcsolatban, te mindig olyan figyelmes vagy! Végül azonban összeszedtük minden technikai és elméleti tudásunkat a kispapával és összeraktuk őket. Képzeljétek, bizonyos csavarok és részek hiányoztak az ábrához képest, már éppen a hajunkat téptük, amikor rájöttem: az ágyneműtartós változat leirása volt a dobozban. Ja és a doboz tiszta ramatty állapotban volt, amikor hoztuk fel a második emeletre, potyogtak a szintén szakadt zacskóból a csavarok. Szerencse, hogy mind meglett. Végül az ágy egyébként nagyon szépséges és a lányok össze vissza ficánkolnak benne, olyan tágas.
Gyömbér, teljesen igazad van, én is szoktam fenyegetőzni ilyen esetekben, de persze minden itthon derült ki. Azért felhivtam az áruházat és biztositottam magam, hogy ha nem lesz meg egy csavar is, akkor kiszedik a kiállitott darabból.
Buksi!
Szivesen látnék képet Petiről, hiszen csak egy-két napos volt, amikor láttam - kiváncsi vagyok a legénykére!
Kérdés a gyakorló anyákhoz: Milyen teát adtok a nagy melegben meg úgy általában a babáknak. A granuláltakban nem bizom, mert nagyon cukrosak, de folteresben nem találtam megfelelőt. Van valakinek valami bevált ötlete?
Gyomber,
a dagadás bizony a szülésig fog nagy valószínűséggel tartani, de utána, ha nem is rögtön, de pár hét alatt lemegy. Én is tisztára pánikba estem, főleg, amikor le kellett már húzni a jegygyűrűt is...de visszajött és ugyanúgy lötyög, mint előtte.
Mi tagadás, valóban szépen gyarapszik a fiunk. Sokan kövérnek jellemzik, pedig egyáltalán nem az. Egy szép, formás kisbaba, akin helyes hurkácskák vannak ott ahol lenniük kell. Volt olyan kedves rokon(!!) aki azt tanácsolta, hogy pár szoptatás helyett inkább teát adjak a fiamnak, mert akkor biztos nem fogom elhizlalni. Meg ne engedjem ennyit enni. Nem tudom az ilyenek mit gondolnak. Talán mondjam félúton a Ferkónak, hogy bocsi, ennyi volt, nem kapsz többet, mert dagadt leszel?? :-o
A védőnőnk is mondta, hogy nem dagi, és különben is, ez a gyors fejlődés hamarosan lelassul, szóval, nem lesz 35 kilós egyéves korára.
Susok ma találkozunk remélem, ha nem , akkor majd ir meg, melyik kikaban lattad a macis függönyt, mert itt Törökbálinton én nem emlékszem, hogy lett volna. Bár mi úgy döntöttünk, hogy a függöny inkább egyszerűbb mintás lenne, mert sok lesz már a maciból, viszont a baldachint, meg az ágyneműt szivesen megvarrnám belőle. Szerinted arra is jó lenne az általad emlitett anyag?
Nálem elkezdődött a kéz és lábdagadás, gondolom elsősorban a nagy meleg miatt. Reggel beleteszem a lábam a cipőbe, és napközben nem merem kivenni, mert félek, hogy nem megy vissza, és akkor hogy jövök haza. Elég vicces lenne:-))) Ez most akkor már a szülésig fog tartani?
Én egyébként nagyon nehezen viselem a meleget, nagyon szenvedek, és most itt a festés tapétázás közepette még pihenni sem tudok itthon:-(((
Buksi, bátrak vagytok, hogy túráztok egy hétig. Majd számolj be, hogy birta a gyerkőc a gyűrődést!
Hogy bírjátok ezt a nagy meleget?? A hozzáértők azt mondják, hogy hamarosan ném enyhülésre lehet számítani. Azért remélem nagy változás nem történik, mert Mojo itthon lesz 2 hétig szabin és szeretnénk mindenfélét csinálni és ezekhez bizony jóidő kellene!!
Ma elmentünk és vettünk Petinek etetőszéket és hátihordozót, bár ezt inkább Apának, hogy könnyebb legyen Petit fuvarozni a kirándulások alkalmával!:))
Az egyik sarokban bébikompok voltak kiállítva és próbaképpen beletettük Petit, hogy mit szól hozzá. Nagyon tetszett neki!:) Egyből rávetette magát a tálcán található csavarható-tekerhető-nyomkodható-forgatható kütyükre. Persze csak próba volt, mert a sógoroméknak még megvan amit a gyerekeik használtak, így venni nem akarunk, csak kipróbáltuk. Na volt is sírás, amikor kivettem belőle! Hatalmas könnycseppeken keresztül nézett le a bébikompra és hajolt előre, mintha vissza akart volna menni játszani még egy kicsit!
Az etetőszék is tetszik neki, amikor hazaértünk Mojo összerakta és Peti már abban fogyasztotta el a Petit Danonját!:)) Jó nagy tálcája van és nagyon tetszik neki, hogy a kis játékait lehet rajta ide-oda tenni, lehet ütögetni, stb.
A hátihordozó igazából a jövőhéten lesz felavatva, egy hetet a Zempléni-hegységben, Sárospatak környékén töltünk majd.
Azt hiszem nem csináltunk rossz vásárt a ma beszerzett cuccokkal!:))
További jó nyarat! Vigyázzatok magatokra és a babócákra!
Hosszas hallgatás után, ismét itt vagyok.
CSucsuka, fogadd gratulációimat.
MI két hétig elvoltunk, apa szabin volt és úgy döntöttünk elutazunk anyósomékhoz erre az időre, hadd babázzanak ők is egy kicsit. Ez azért is jó dolog, mert apósom erdész és a férjem szülei így egy erdő közepén laknak, ahol teljes a nyugalom. A két hét alatt szinte egész nap (minden nap) kint voltunk, ami meglátszik mind Ferkón, mind rajtam, mert lett jó kis színünk. KÖzben a kisfiunk szombaton betöltötte a 2. hónapját.
Ma úgy indult a visszarázódás, hogy tanácsadásra mentünk és megkaptuk a BCG utáni második szurit. És lássatok csodát, Ferkó nemhogy nem sírt, először rámnézett kissé elhúzott szájjal, beszéltem hozzá, mire nevetni kezdett!! A szuri alatt.
Azt mondták, ilyet még sosem láttak.
Paramétereink is megnőttek, természetesen. Most 6400 gramm és 60 centi a "pici" fiú. Mit ne mondjak, tud fájni a karom és a hátam, amikor hosszasan tartogatom, így a hosszas tartgatásokat sajnos le kell rövidíteni. A hőségtől amúgy sem tudjuk csinálni, mivel összeragadunk és mindketten vizesek leszünk.
Kismamák (kisbabák)hogy vagytok? Hogy bírjátok a hőséget?? Csak, mert a fiamon látom és magam is érzem, hogy nyüglődés az egész!
Megpróbálom behozni az utolsó két hét termését, de nem tudom mennyi idő alatt fog sikerülni.
Hát nem semmi, amit végigcsináltál! Nagyon ügyesek voltatok és klassz, hogy nem hagyott el a humorod a nehézségek közepette sem. Nagyon sok boldogságot kívánok még egyszer a kis Danihoz:))))))))))))))))
Úgy látom nagyon egyforma az ízlésünk:))) Nálunk ugyanezek a macik vannak: egyszínű vaníliasárga a fal és a plafon, és kb. 90 cm magasságban sorakoznak a „macik a könyvespolcon” bordűrformájában. Szerintem is nagyon aranyos minta, a gyerekek kedvelni fogják a nagy, élénk színű macikat. A Kika-ban találtunk olyan anyagot sötétítőfüggönynek, amin szinte hajszálra ugyanezek a macik vannak. Nagyon illik a tapétához.
Mi szeretnénk bérelni légzésfigyelő párnát a Madarász kórházban, de még nem kezdtünk hozzá. A férjemnek volt gyerekkori asztmája, allergiája, így nagyon megnyugtató lenne. Még nem nagyon foglalkoztam vele, de lehet, hogy jobban megéri bérelni, mivel az igazán veszélyeztetett kor a 2-6 hónap, azt hiszem a Kismamában olvastam, hogy az 1-2 hónapos korra még nem jellemző a bölcsőhalál.
Az Ikeás fejvédőt mi is az ágyhoz alakítjuk (140*70), és úgy húzom be. Sajnos a Burda-szabásminták tényleg sosincsenek magyarul. Sőt. Én most lepődtem meg, amikor a szoptatóspárnánál mindenféle egzotikum-nyelv szerepelt, de angol az nem. Még szerencse, hogy a férjem „konyít” a némethez is.
Csucsuka! Még nem olvastalak el, de ami késik nem múlik:))) Addig is puszi a kis családnak:) Várjuk a képeket is a kis hercegről!
Susok, én is megvartam ama Burda szoptatós párnát és nagyon bevált éjszakára - félig fekvő helyzetben megy a dolog, tehát én is tudok pihenni. Az anyagok keménységéhez azt tudnám tanácsolni, hogy ne használjatok a mosásnál öblítőt! Sokkal lágyabbak a ruhácskái és a pelusok is, mint a mi cuccaink. Ebből kiinddulva a mieinknél sem fogok öblítőt használni...
Én nagy baldachin rajongó voltam, de végül nem lett baldachinja őúraságának, mert imádjuk alvás közben nézegetni, amit baldachin esetén messziről nem nagyon lehet. Viszont még nem tettem be a fejvédőt a kiságyba, de erősen gondolkodom rajta, mert mindig máshonnan veszem fel a gyereket, mint ahová leraktam:)))
Tehát ott kezdeném, hogy hétfőn bementünk a kórházba, hogy kivegye a doki bácsi a madzagot. Akkor már 20 percenként voltak jósló fájásaim, amelyek nem fájtak igazán, úgyhogy vigyorogva dicsekedtem velük)). Varratszedés előtt kérdezte a doki, hogy vannak e már fájások, mire mondtam, hogy pont most jön egy, ezért rögtön letaperolta a hasam, és nagyon örült a dolognak. Ezekután felpattantam a vizsgálóasztalra, ahol megállapította, hogy semmi tágulás és még magasan van a méhszáj, majd megmutatta a madzagot, amit úgy kapott ki, hogy nem is éreztem). Jót mosolyogtak rajtam, mert teljesen ledöbbentem, milyen vastag is volt…
Ezekután otthonosan berendezkedtem, apát hazaküldtem. Estére egyre sűrűbbek lettek a jóslófájások, cirka 10 percenként jöttek. A szülésznő megvizsgált – vagyis vizsgált volna, ha eléri a méhszájamat – ezért úgy döntött, hogy felmegyünk a szülőszobába. Ez hajnali 2 órakor volt. Ott megvizsgált az ügyeletes doki, semmi változás, CTG-re raktak, ahol irodalmi görbét állítottam elő. Az ottani szülésznő szerint „ezekkel már akár tágulni is lehet”. De megbeszéltük, hogy akár el is múlhatnak, ami reggel 6-ra meg is történt, úgyhogy visszamentem a terhespathológiára. A szobatársam viszont elkezdett fájdogálni, de nemigazán tudta, hogy ezek már azok a fájások, mivel az első babáját programozott császárral hozta világra, és ez a baba is úgy volt tervezve. Dél körül megnézte a doki, délután ki is kapták a „pici” lányzót (51 cm, 4 kg). Így ott maradtam egyedűl – mármint a szobában -, amit igazándiból nem is bántam. A szerda jól tellt, ugyanis kedvenc barátosném szinte egésznap bennt volt és sokat dumáltunk. A jóslófájásaim pedig egyre kellemetlenebbek lettek, elment a nyákdugó, ezért délután felmentem a doki bácsihoz, de még mindig semmi változás, vagyis annyit kierőszakoltam, hogy talán egy kicsit lejjebb van a méhszájam… Na ez után már nem nagyon aludtam éjszakánként (mert ugye a jóslófájásoktól simán tud aludni az ember lánya). Csütörtök délelőtt kaptam új szobatársat, aki másnapra volt kiírva – szintén második baba, szintén kislány – aki estére meg is szülte a kislányát. Viszont nagyon jó „tippeket” kaptam tőle. Doktor bácsival megbeszéltük, hogy csütörtök délután nem szülünk, mivel akkor rendel, erre én rögtön meg is vígasztaltam, hogy én éjszakai szülést terveztem, amit nagyon megköszönt, és megkérdezte nem lehetne e inkább reggel 8-2-ig ütemezni? Én meg kialkudtam nála, hogy legyen jó 2-3-ig is. Kicsit jobbnak igérkezett az éjszaka, mivel elkezdtem guggolgatni a még mindig csak jóslófájásnak minősített fájások alatt. Hajnali háromra elfogyott a kincstári optimizmusom és eltörött a mécses… Rendesen kiakadtam, hiszen ezek még csak jóslófájások, nekem meg már leszakad a derekam és fáj a hasam is, és még semmit sem tágultam… Jól kibőgtem magam, aztán megmostam az arcom és ettől egy kicsit megnyugodtam.
Péntek reggel jött a vizit, ami az én esetemben igen jókedélyű szokott lenni, viszont pont görcsöltem, ezért vizsgálat lett belőle, DE már SZŰK EGY UJJNYIRA kitágultam! Felküldtek megint CTG-re a szülőszobára, persze most nem volt semmi fájásom, bár a gép mutatott kettőt. Különben a gépen kívűl a fülem vörösödése is nagyon jól mutatta a fájásokat))).
Szombat reggel az éjszakás Ágika már érdeklődőtt, hogy miért nem mentünk éjjel szülni. De én már azon az állásponton voltam, hogy csak 3 perces fájásoknál megyek fel. Évike, a nappalos azt tanácsolta, hogy ne szoljunk az ügyeletes dokinak (mivel igen erős keze van) a fájásokról. Délelőtt megvizsgállt, és neki már simán befért 1 ujja. A fájások jöttek, hol negyedórásak voltak, hol 5 percesek, én jókat guggolgattam. Amíg a gyerekágyon voltam látogatni, a szülésznő a doki bácsival megbeszélték, hogy ma még nem fogok megszülni. Sóska volt ebédre, ezért kértem apától egy fél grillcsirkét, amit jóízűen bezabáltam délután 2-kor. Apa ¼ 7-re ért be, elvettem tőle a csomagot, mondtam, hogy kipakolok és pisilek, úgyhogy nem jövök túl gyorsan. Ahogy mentem vissza, szólt az Évike, hogy ezt a két falatot még bekapja, aztán megvizsgál, hogy legyen összehasonlítási alap. Mondtam, hogy akkor szólok a férjemnek, de lebeszélt róla, hogy úgy is pikk-pakk végzünk. Elmentem pisilni, majd a vizsgálóba. Vártunk egy fájást, és már befért 2 ujja is! És azt is megkérdezte, hogy ugyan nem fojt el a magzatviz valamikor, mivel ő úgy érzi… Mondom azt csak észrevettem volna… erre kihúzta az ujját és szépen fojdogált a magzatvíz! Én meg örömömben elsírtam magam, ez volt ¾ 7-kor. Lehívta az ügyeletes dokit (tehát nem tudtam megúszni, de tényleg igen erős keze van). Úgyhogy végre mehettünk a szülőszobába. Apát behívattam a folyosóról, segített összepakolni a szükséges dolgokat. Teljesen nem kellett összecuccolnunk, ugyanis a gyerekágyas osztályon egy hely sem volt, úgyhogy tudtam, hogy szülés után ugyanoda fogok visszakerülni (különben annyian szültek, hogy végül a pathológián két babás szobát is csináltak).
Szépen felvonultunk a szülőszobába, éppen volt egy szülés, már eléggé a vége felé tartottak a tágulásnak.Apát hazaküldtem enni és a táskáért, amit neki összekészítettem a szüléshez. Engem már lent leborotváltak, fennt pedig megkaptam a beöntést, majd dolgom végeztével szépen lezuhanyoztam. Ekkor még előadtam magam, bugyi volt rajtam betéttel))). A vizsgálótól a legtávolabbi, szuper hiper amerikai szülőszékes szülőszobába kerültem (délelőtt Évikével kibeszéltük az előnyeit). Fél óra CTG következett, amivel elégedett volt a szülésznő (Frida) is. Ezután felkelltem, mert feküdni nem volt jó, és szépen elbeszélgettünk, készültek elő a szomszédban a kitoláshoz, úgyhogy minden műszerről megkérdeztem, hogy mi mire való (nem riogatni akartam magam, de jobbnak láttam, ha tudom, hogy mivel és miért nyúlkálnak belém)))). Aztán mondta Frida, hogy nem sokára jön az ügyeletes doki, jó lenne, ha addig meg tudna vizsgálni, mert akkor a dokit már le tudja beszélni, aminek nagyon örültem. Viszont a vizsgálat szerint nem történt semmi. Frida megkérdezte, mit szólnék egy kis izomlazító injekcióhoz. Mondtam, hogy örülnék neki – iszonyú görcsösnek éreztem magam. Megkaptam a szurit, megjött apa is, a szomszédban pedig elkezdődőtt a szülés – ekkor ½ 10 volt. Megkérdezték, hogy bennt maradunk e, de mi inkább kivonultunk (nem akartam, hogy esetleg rossz benyomásunk legyen). Na ekkor kezdődőtt az igazi haddelhadd. Apa mérte a fájásokat és a köztes időt – 2-3 percenként jöttek, 1-1,5 percig tartottak -, és próbáltunk valami jó taktikát kitalálni. Próbáltam tudatosan lazítani magam, mert észre vettem, hogy bár már „rég” elmúlt egy fájás, én még mindig görcsben vagyok.
Közben megszületett a baba, lassan vissza mentünk, előszőr pisilni mentem, aztán a vizsgálóba, ahol Frida kissé fájdalmasan vizsgált meg – a szavaival élve „próbált segíteni” de én ellentartottam – ami azt eredményezte, hogy egyszer-kétszer feljajdultam, talán egy félujjnyit tágultam. Apa később bevalotta, hogy kissé betojt, hogy mi lesz itt később, ha ennyire dúrva az eleje. Ekkor hullt le az állarc, és ezután már bugyi nélkül adtam elő magam)). Visszabattyogtunk a helyünkre, megint ½ óra CTG. Nekem egyre erősebbek a fájások, már alig bírtam feküdni, a papír szerint egyre gyengébbek… De Frida bíztat, nem a papír számít, hanem, hogy én mit érzek.
Apa rengeteget segített, fájások között törölgette az arcom, próbált velem beszélgetni ez néha ment, néha nem… Bár volt úgy, hogy 2 fájás között mindketten elaludtunk – én a labdán, ő mögöttem a széken. Aztán én ültem a székre, és rá támaszkodtam. Csak az volt a baj, hogy mire kidolgoztunk valami jó hatásos módszert, hogy elviselhető legyen, addigra nem használt. A végére már csak az előre görnyedés tette elviselhetővé a dolgot. Egyre jobban csináltam a légzést is közben, csak valahogy mindig nyeltem levegőt, aminek eredményeképpen a fájások között jókat böffentettem, szeremcsére ez a végére elmúlt.
Közben mindig mondták, hogy már mióta gyűrjűk az ipart. Néha elbattyogtunk a vizsgálóhoz, meg vissza, ezek az utak állítólag elég hosszan tartottak, mivel útközben 3-4 fájás volt, ami 3-4 „pihenőt” is jelentett – egyszerűen nem tudtam tovább menni. 11 óra után jött az áttörés, elkezdtem tágulni. Frida minden vizsgálatnál „segített”, de ekkorra már rájöttem, hogy tudom hagyni. A harmadik ilyen szeánsznál, amikor már 3 ujjnyira nyitva voltam, meg is jegyezte, hogy ő egyre „durvább” dolgokat művel velem, én pedig egyre jobban tűröm. Persze kezdtem „hozzászokni” és tényleg haladt tőle a dolog. Ekkor hívták be a dokimat, 2-re ért be és nem látszott rajta, hogy 20 perce telefonáltak neki. Én mondtam is neki, hogy engedélyezte 2-3-ig is a szülést, hiszen nem beszéltük ki, hogy éjjel vagy nappal)). Vele is kibattyogtunk a vizsgálóba, ahol jól megkínzott – igaz én is befeszítettem rendesen. Viszont 4 ujjnyira nyitva voltam! Visszasétáltunk erőltetett menetben – egyszer sem volt pihenő, apa rögtön reklamált, hogy ez vele nem ennyi idő volt (de én egyre messzebb akartam lenni a vizsgálótól))).
És akkor kezdődőtt a dolgok „jó” része… Még az osztályon mondta az Évike, hogy 4 ujjnyinál is tessék vigyorogni! Ők meg ellenőrizték – Gabika tud még mosolyogni? – Persze, ha vége a fájásnak! És vigyorogtam, csak azt nem értettem, hogy mért mindig fájás közben akarnak beszéltetni, mert az nagyon nem ment. Megálltunk a mosogatónál, mert azt mondta a doki, hogy most már ne igyak – nem mintha sokat ittam volna addig – mert ha esetleg nem válik le a lepény, akkor altatnia kell. Így a mosogató mellett kiöblögettem a szám, és valahogy ott is ragadtam… Ők hárman – a doki, Frida és a párom – elkezdték összeszerelni a szülőszéket, nekem meg jött egy jó kis izmos fájás. Egyszer csak hallom a doki hangját – miután megvitatták melyik alkatrész hogyan és hová kerül – hogy mi lehet velem, esetleg már meg is szültem? Na odajöttek megnézni, kérdezték, hogy fájás? Bólogattam. Van-é már székelési ingerem? Újabb bólogatás. Mért nem szóltam? Erre szerencsére vége lett a fájásnak, úgyhogy kétoldalúvá vált a kommunikáció. Gyorsan megbeszéltük, hogy a következő fájás után felpattanok a székbe, de már jött is a fájás, ami jó hosszúra sikeredett, úgyhogy közben öltöztem át a zöld szülőingbe. Ezután következett a „felpattanás” ami fájó derékkal, óriási hassal igen érdekes mutatvány lehetett. Ahogy felültem és beállították a háttámlát, a derékfájásomat mintha elvágták volna.
Utólag megkérdeztem apától, meddig voltam a széken, ugyanis az időérzékem teljesen elhagyott. Két fájás közötti időt kb. 10 percnek éreztem, még szundikáltam is közben, kivéve, ha beszélgettünk a dokival az internetről, közös ismerősökről. Közben bejött egy kismama is, akinek a doki bácsi „csinálta” a hármas ikreit, ugyanis elment a magzatvize, úgyhogy szegényt Őt is kibeszéltük. Utólag kiderült, hogy 20 percig voltam a székben és a szünetek 1-1,5 percesek voltak.
Volt olyan tolófájás, amikor 4-szer is tudtam nyomni, de volt néhány, amikor csak kétszer. Apa rengeteget segített – úgy készültünk, hogy bennt se lesz a szülésnél, de ott csillogtatta a szemeit mellettem végig)). Fogta a fejem, két fájás között megtörölte az arcom, tartotta az oxigén csövét – ugyanis közben egy „kissé” tachikard lettem, ezért méregették a vérnyomásom meg a pulzusom (190) is. De a párom megnyugtatta őket, hogy biztos attól van, hogy nem ittam eleget – mármint vizet természetesen. Kaptam egy kis vizet, majd egy kis szájsprét is és idővel normalizálódott a helyzet. Volt két fájás, amit teljesen egyedül csináltunk apával, de általában vagy a doki vagy a szülésznő vagy mindketten segítettek. Végül kispocok 3 fájás alatt született meg: az első alatt 3 nyomással bekerült a szülőcsatornába, a második alatt megint 3 nyomással lejutott a közepéig – nekem ez volt a rossz egész szülés alatt, mert nagyon feszített, de Fridával megbeszéltük, hogy a következőre meg lesz. Az utolsó fájásnál egy nyomásra kibujt – vagy inkább kirepült – az egész gyerek, egyszer a nyakára volt tekeredve a köldökzsinor. Ahogy kicsusszant belőlem, rögtön kinyitottam a szemem, (addig csak szorítottam, ahogy apa mondta) és azt láttam, hogy pörög a szülésznő kezében és ordít, mint akit nyúznak – ekkor volt ½ 4. Az addigi álomkórságom elmúlt, mintha nem is lett volna, teljesen felébredtem. Rögtön a hasamra tették, ahol azonnal halk hüppögésbe csapott át. Mi ketten apával egyszerre sírtunk és rötyögtünk a boldogságtól… Ahogy abbamaradt a zsinor lüktetése elvágta a szülésznő, persze előbb megkérdezte, hogy apuka akarja-e, de mi kórusban mondtuk, hogy ő aztán nem, a doki meg mondta, hogy én meg nem férek hozzá.
Ekkor apával elmentek fürödni, meg méreckedni, és minden adatot mondtak nekem is (3000 g súlyú , 51 cm hosszú, 37 cm fejátmérőjű). Csak az Apgar-ra kellett rákérdeznem (10/10). Közben kijött a lepény is, amit rendesen megtanulmányoztam, igazándiból egy darab tüdőre hasonlít. Mondtam, hogy apa nem lesz rá kiváncsi, csak én vagyok ilyen kis érdeklődő).
Aztán visszakaptam az én tágra nyílt szemű Danimat, apa csinált rólunk fotókat. Nem azért, hogy dicsekedjek – de persze azért)) – a kollégái azt hitték, hogy császárral szültem, ugyanis teljesen sima volt a fejem (pedig épp a méhszájamat varta a doki). Aztán odaadtuk a csecsemős nővérnek, mert attól féltettük, hogy megfázik.
A gátmetszés előtt kaptam szurit, de a varrás alatt egyszer felszisszentem, úgyhogy kaptam még egyet. Négy varatom volt, ami igazán a kivétel előtti napon feszített, úgyhogy a varratszedés nekem megkönnyebbülés volt.
Varrás közben persze humorkodtak – az én bőrömre – a doki megkérdezte, hogy akkor most visszaállítsa a szűzhártyám eredeti állapotát? Mire a párom is mondott valami okosságot, én meg kézzel – mivel a lábam fel volt rakva – tiltakoztam, hogy nekem teljesen megfelel a szülés előtti állapot. A doki közben elmesélte, hogy mióta szeretne visszavonulni, de én ott rögtön megbeszéltem vele, hogy még Dániel kistesóját meg kell várnia!
Aztán vissza tornáztam magam a vájúdó ágyra – mindenáron emelgetni akartak, én meg inkább átmásztam, mint egy rák. Magunkra hagytak egy kicsit, apával kibeszéltünk egy két „fontos” dolgot, elküldte az sms-eket, aztán én meg őt haza, hagy pihenjen. Benyakaltam több, mint 2 liter vizet, közben jött a Frida, hogy 6-ig pisilnem is kéne, de még katéterrel sem tud fenyegetni, mert az előbb használták el az utsót. Én meg mondtam, hogy engem nem lehet csak „úgy” fenyegetni, hanem inkább gyorsan kérem azt az ágytálat – hamár nem lehet még felkellnem – mert már nagyon kell…
Aztán visszavittek a pathológiára, ¼ 8 –kor felkelltem zuhanyozni, mert nem éreztem magam túl szalonképesnek, én is elküldtem a magam kis sms-eit, aztán jól bereggeliztem, és elmeséltem az ottani pocakosoknak. Teljesen fel voltam pörögve, de tényleg nagyon jó érzés volt, ahogy ez a kispocok megszületett.
Aztán megbeszéltük a nappalos szülésznővel, hogy jöhet a baba, de éppen átszóltak a gyerekágyról, hogy az egyik egyágyas szoba kiürült, úgyhogy inkább én költöztem))).
Igaz, hogy a Délpesti kórház nem kapta meg a baba-barát címet, de szerintem jobb némelyik ilyen címet kapott kórháznál, ugyanis mama-barát is. Minden kérdésemre normálisan válaszoltak a csecsemősök, mindent megkérdeztek, hogy tudom e vagy mutogassanak. Amikor bedurrantak a melleim, segítettek megmasszírozni és fejni. Mondjuk én nagyon készültem, hiszen szinte nincs is mellbimbóm, de a kórházban is lehet venni fejőgépet, bimbóvédőt és mindenben segítenek. Ezen felül pedig nekem még jobb dolgom volt, mert egy régi jó ismerősőm a csecsemősök részlegvezetője, és ő sokat jött be hozzám külön is. (De a többiek viselkedésében nem látszott változás, miután ez kiderült).
Végül mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legyen bennt a párja végig, minden lehetőséget próbáljon ki, mert soha nem lehet tudni, hogy melyik használ éppen neki, és hallgasson az ösztöneire! Nekem pl rengeteget számított, hogy 100 %-ig megbíztam mind a szülésznőben, mind az orvosomban, nem hiszem, hogy egy idegen orvosra rá mertem volna bízni magunkat. Megkérdezték utána néhányan, hogy fájt? Igen, fájt, de ahogy megszületett a pici, mintha egy éles késsel elvágták volna a fájdalmat, és utólag nem is tudom felidézni, csak a jó dolgokat. Ha nem tartozna az ember felelőséggel azért, hogy ebből a picinyke emberpalántából egészséges embert faragjon és mindent megadjon neki a lehetőségeihez képest, én minden évben szülnék egy babát… De így csak egy kistesót kap a 3. Szülinapjára)))
Dani holnap lesz 3 hetes, 3-4 óránként 20-30 percet szopik, szépen hízik (naponta 4-5 dekát átlagban), szerencsére csak akkor sír, ha éhes, vagy szomjas, vagy ha segíteni kell egy kicsit a a kaka-matyi elleni harcban. Lassan lesznek képeink is, majd szépen megkérem Estee-t, hogy tegye fel, hogy ti is lássátok a mi kis szemünk fényét!
Remélem nem nagyon untattalak Benneteket, köszönöm a türelmeteket, hogy elolvastátok!
köszi, én auzt hiszem szoptatós párnát inkább veszek, mert nincs türelmem töltögetni, inkább csak ágyneműt, meg baldachint varrok, meg függönyt.
Akartam kérdezni, hogy mi a vélemény a légzésfigyelő készülékkel kapcsolatban? Ti vesztek/vettetek?
mondom nekem az Ikeával az a problémám, hogy a méret nem stimmel. Nekem viszont van Burdás fejvédő szabásmintám, de megmondom őszintén, hogy meglepett, hogy magyarul nincs leirás. Na nem azért, mert megértem az angolt, de a varrónők nagyrésze tudtommal nem beszél nyelveket:-))) Neked sincs magyar nyelvű leirásod susok?
Képzeljétek, tegnap lett kész a gyerekszoba tapétázása, és annyira nagyon szép lett. Olyan a fal, amin olyan, mint macik ücsörögnének könyvespolcon. De csak az egyik falat tapétáztuk ilyenre, mert túl erős a minta, a többi, meg olyan, mint ennek a háttere, és macis bordűr van mindenhol. Olyan cuki.
Susok, a szabasmintat honnan vetted, valamelyik folyoiratnak volt a melleklete? Ha igen, melyiknek?
(A kolleganom most lesz nagymama es szivesen varrna egyet a leendo anyukanak. :-))
Nem kell éhgyomorra menni, sőt a CTG előtt egyél valamit és talán még egy pohár kóla sem árt meg. Inkább ez, mint azok az idióta praktikák. Én először a szülésznőhöz mentem és utána terhesgondozóba, de abszoltút mindegy a sorrend.
Mi vettünk a Corában ágyneműt, és ahhoz a mérethez 2 db kétrészes ágyneműt. Mivel elég sokszor jártam az anyagboltokban, nagyjából megjegyeztem, milyen minták vannak. A fejvédőt én varrom. Szerencsémre a Babaruha-börzén sikerült vennem egy IKEA-s fejvédőt 200 (!) Ft-ért, amihez sikerült olyan anyagot vennem, mint az egyik ágyneműhuzat. Így az egyik garnitúra teljesen harmonizáló lett, lényegesen kevesebb munkával.
Az anyagok miatt ne aggódj, idővel és a mosással betörnek, megpuhulnak. A kész ágyneműket is ezekből varrják. A Textillandiában a pincében viszont vannak nagyon szép (igaz nem babamintás) ágyneműanyagok és flanellek. Rendkívüli jó áron (280 széles kb. 800 Ft).
susok, köszi a listát. Vérvételre nem kell éhgyomorra menni ugye? Tehát elég ha mondjuk odamgyek 11-re vérvételre, aztán fel a szülésznőhöz CTG-re, és utána doki? Piglettel megyek, mert most visz el a szülésznőhöz, ugyhogy majd te is megismerheted...
Monix,
nekem is sokat keményedett éjszaka a hasam. Volt, hogy arra keltem fel, hogy kőkemény, és nagyon fájt. A doki azt mondta rendben van. picit simogattam és jobb lett. Biztos aRRébb tette a buksiját vagy ilyemi.
Susok ezek szerint te is varrogatsz. Én amit ágyneműnek akarok varrni túl keménynek találom az anyagokat, nem olyan kis pihe-puhanak, mint a boltban kapható szettek. Te fejvedőt varrsz, vagy veszel és csak huzatot varrsz rá? Ikeában néztem fejvédőt, de sajnos csak az ő általuk gyártott ágyra jók. Máshol meg csak ilyen feleseket találok, olyat ami teljesen körbeér a kiságyon, nem. Persze tudom vegyek kettőt:-)))
Gyömbér,
Nem mondta a doki az ivást, csak hogy az oldalamon kell feküdni sokat, mert úgy dolgozik jobban a vese. Azért mióta írtad, már nem iszom annyit. Amúgy csak így dagad nagyon, ha dolgozom, és egész nap ülök. Ha otthon vagyok és jövök, megyek úgynem.
Probaby,
Én kedden voltam 24.hetes. Én a szüléshez (okt.30.) viszonyítom hogy hány hónapos vagyok. Így most 6 hónaposnak gondolom magam:-)) De végülis lényegtelen. Én nem igazán érzem a rúgkapálást. Csak ha hanyatt fekszem, és fogom a hasam. Hanyatt feküdni meg nem igazán bírok, meg tudom, hogy nem is jó. Az UH-n is rúgkapált, én meg nem is éreztem. Biztos felfogja a hájam:-/ Szóval én akkor érzem ha fekszem, reggel, vagy este, meg kaja után szoktam még. Biztos akkor kevesebb a helye. Nekem a hasam alja olyan kőkemény, és főleg éjszaka. Ma is olyan rosszul aludtam tőle.
Gyömbér!
Én is akkor megyek CTG-re. Majd találkozunk. A héten volt az első + vérvétel, vizelet. Nekem most a szülészeten volt a CTG, mert a múltkor mikor felkértük a szülésznőt, kérte, hogy ilyenkor keressem meg, hogy beszélgethessünk és kicsit megismerjük egymást. Éppen nem volt akkora hajtás, így rám tette a CTG-t, beszélgettünk közben, sőt kitöltötte annak a rengeteg papírnak a nagy részét, amit a szüléskor szoktak, így akkor már csak az akkor aktuális kérdések lesznek + a vizsgálatok. Szerintem Te is beszéld meg a szülésznőddel, Panna mondta, hogy a többiek is már így csinálják, így talán kevesebb macera lesz akkor, amikor már úgyis mással van elfoglalva az ember és tele a nadrágja:)
A vizelet és a vérvétel a szokásos helyen volt, és utána érkezési sorrendben kell 13 h-tól az Ernő bácsi elé járulni. Biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogod. Az IVF pedig külön "varázsszó", szüléskor is speciális odafigyelést kapnak a lombikbabák.
Anyagboltok:
Hercegprímás u. és József A. u. sarok,
Erzsébet krt. 34.
Textilandia: az Oktogonon lévő házasságkötő és a Király u. között,
Váci úton a Westenddel szemben az Adidas bolt mellett,
Szt. István krt. ha elindulsz a Duna felé bal oldalon az első sarok.
Jó vásárlást!
Minden attól függ, hogy milyen hangulatban vagy és hogy fogod fel a dolgot.
Ha jó kedved van és belemész te is a játékba, akkor jót lehet játszani: hanyattfordítod aláteszed a pelust, és mire az elejét ráhajtanád addigra már hasra is fordult és ezt lehet ám folytatni azt hiszem a végtelenségig, mert a fiatalúr nem hiszem, hogy megunná! Nagyon tud örülni. Amikor visszafordítom fülig ér a szája, de már abban a pillanatban fordul is vissza a hasára!:)))
Aztán ha nincs kedved hozzá, akkor azért bosszantó egy kicsit, hogy annyira mozog, ficánkol, hogy nem lehet tisztábatenni. De azért ilyenkor is belemegyek a játékba 1-2-3 fordulóig, de aztán szigorú vagyok, de igazságos és határozottan becsomagolom a pelusba!:)))))
Monix, kicsit korainak tunik a lábdagadásod, bár ennyi hetesen nekem a kezem dagadt. Nem mondta a doki, hogz kevesebbet igyal?
buksi, ugy elkepzeltelek benneteket, biztosan faraszto, de gondolom vicces is a sdolog nem?
Probaby szerintem ha odafigyelsz, nem biztos, hogy még 6-8 kilót fogsz hizni. Én 24 hetes terhességemkor lettem egy kicsit leszidva, és azóta gyakorlatilag 3 kilót hiztam összesen, és 12 hét telt el. Ha egy picit jobban fgyelsz, biztosan menni fog. Én nyitottam egy kis kalóriás füzetet és kőkeményen szémoltam a kalóriákat. Igy is napi 2000-t vittem be, de 4 hét alatt nem hiztam egy kilót sem, mig a gyerek 800 grammról 1800-ra hizott. Szóval figyelni kell kőkeményen.
susok, kedden megyek CTG-re 11-13 között kell mennem, és akkor bemutat az Ernő bácsinak is. te is akkor mész a jövő héten nem? Gondolom találkozunk. Az eheti egyébként milyen volt? Lenn csinálták a terhesgondozóban, vagy fenn a szülészeten? Nem emlékszel rá merrefelé irtad, hogy hol vannak jó anayglelőhelyek?
Én úgy számolom, hogy utoljára január 11-én volt meg utoljára és ma július 11-e van, tehát ma léptem a 7. hónapba. Te nem így számolod? Egyébként ma töltöm a 26. hetet.
Ha másképp számolod írd meg hogyan.
Néha nekem is keményedik a hasam, főleg a gyomor környékén. Akkor olyan mintha a nem létező hasizmomat tudnám kőkeményen befeszíteni.
Neked mennyit rug-kapák a baba? És mikor?
Szia Probaby,
Na egy cipőben járunk súly ügyileg. Engem is kikészít nagyon a dolog. Engem lelkileg is bánt, hogy ilyen viziló vagyok, de majd csak lefogyunk nem igaz? Hogy hogy már a 7.-be léptél? Amúgy semmi gubanc? Te nem keményedsz?Nekem állandóan keményedik a hasam, és úgy húzódik ha járkálok, hogy nem igaz. Meg ezt a meleget sem bírom.
Na jó, mindíg csak én panaszkodom itt senki más, úgy hogy abba is hagyom, mert kiutáltok:-))))
Szoktam írni, amikor valami érdemleges dolog történik velem. Pl. amikor lumbágóval a kórházban voltam, stb. Egyébként most "minden rendben". Kicsit sokat híztam és ez egy kissé elkeserít. Na nem az alakom miatt, hanem mert olyan nehezen mozgok, háztartási munkát alig tudok végezni, mert fáj az összes izületem. Terhesség alatt 10 kiló jött fel eddig, de az összes lombikkal mindennel együtt 24!!! kiló. Na ezt viselemén nehezen. Amikor ez az egész kezdődött 1999. januárjában 67 kiló voltam, most 91. Azt mondta a védőnő, hogy még 6-8-ra bizton számítsak.
MA LÉPTEM A 7. HÓNAPBA!!!
