Keresés

Részletes keresés

LvT Creative Commons License 2001.07.13 0 0 14
Kedves rumci!
Lehet, hogy a Keleti nevek magyar helyesírása ilyen definíciót ad, de a kunrei-siki és a monbusó-siki közt nincs több különbség, mint a Hepburn és a magyar rendszer között. Én szerintem a Hepburnre való hivatkozás csak "rövidítés", különben hosszasan taglalni kellett volna pl., hogy a szótagképző n írásbeli hasonlulásának szabályait; az egybe-, külön- ill. kötőjeles írást feltételeit...
Előzmény: rumci (13)
rumci Creative Commons License 2001.07.12 0 0 13
Idézem a magyaros átírás „definícióját” a Keleti nevek magyar helyesírásából: „A japán nyelvi elemek magyar helyesírásában a japán nyelv Hepburn-rendszerű átírását vesszük alapul. Az angolos írású mássalhangzókat a amgyar megfelelőikkel helyettesítjük; a rövid magánhangzókat (a, i, o, e, u) változatlanul hagyjuk, s a japán nyelv hosszú időtartamú magánhangzói helyett a megfelelő magyar hosszú magánhangzókat használjuk fel (ó, é, ú). A magánhangzó-kettőzés két önálló szótagot jelöl (goon, Niigata). A szó(tag)végi -i magyar átírása mindig -i, azokban az esetekben is, amikor a japán szó(tag)vég kiejtése félhangzós -i, azaz a -j-hez áll közel (Meidzsi). Ez az eljárás, amely a Hepburn-átírásban is megtalálható, lehetővé teszi a japán nevek és szavak latin betűs átírásának egyértelmű magyar átbetűzését a japán nyelvben járatlanok számára is” (503).
Előzmény: LvT (11)
LvT Creative Commons License 2001.07.12 0 0 12
Errata:
a kurziválásnál ejtett hiba miatt kissé több lett az i az iie szóban, mint kellett volna: remélem most már sikerül csak két i-vel leírnom.
Előzmény: LvT (11)
LvT Creative Commons License 2001.07.12 0 0 11
Utólagos szövegelemzéssel be kell látnom, hogy tényleg nem mondtál olyat, hogy a Hepburn-rendszer átbetűzés lenne.
Akkor viszont másba kötök bele :-)). Szerintem a magyar átírás önálló rendszer, nem a Hepburn "másolata". A hasonlóság csupán abból ered, hogy mindkettő a fonetikai elvet próbálja elsősorban érvényesíteni.
Több jelentős eltérés is akad a Hepburn és a magyar átírás között: pl. a wo partikula, melyet a magyarban a kiejtés szerint o-nak írnak; vagy a gégezárhang+cs hangkapcsolat, mely a Hepburnben tch, a magyarban pedig ccs. A hivatalos Hepburn-változat aposztróffal különbözteti meg a szótagképző n-t a mórakezdőtől összetételéi határon, amennyiben ez nem egyértelmű: san + yó = san'yó, ten + in = ten'in, a magyarban a kötőjel használatos: szan-jó, ten-in.
Végülis minden fonetikai bázisú rendszer, így a Hepburn is, ha akarom, visszavezethető az "eredeti" portugál rendszerre. De a transzliteráló és a traszkriptív rendszerek közti különbségeket is meg lehet a két kezünkön számolni...

De ha már hozzászóltam, kiegészíteném a hosszú magánhangzók írását, néhány dologgal, ami az előző hozzászólásomból kimaradt:
* az ou betűpár nem feltétlenül jelent hosszú ó-t még a mombusósiki-rómadzsiban sem: összetételi határon és a nem udvarias stílusú jelentőmód jelenidejű igék végén az o+u hangkapcsolatot jelöli; ezeket minden rendszerben ou-ként adják vissza, pl. omou 'gondol, vél';
* etimológiai alapon oo betűpárt ír minden rendszer összetételi határon, pl. Matoori családnév
* "nincs" hosszú í a japánban: történelmi okok miatt ez mindig i+i hangkapcsolatnak minősül, így minden rendszer iiiie 'nem'
* alapvetően megállapítható, hogy csak fonetikailag vannak hosszú magánhangzók: prozódiailag, hangsúlyozás szempontjából, történelmileg ezek magánhangzókapcsolatok.
* ugyanez fokozottabban igaz az -i végű "kettőshangzókra" is, melyet erősít pl. az -i "jelzői melléknévrag" szerepe, pl. akai 'vörös' ~ akaku-naru 'bevörösít'.

Átnéztem továbbá néhány harcművészettel foglalkozó könyvet: az eredmény több mint lehangoló: sógun, szenszei, de dojo, ryu, egymástól néhány oldal különbséggel szerepel az Iejaszu és az Ieyasu átírás, sőt az angol átírással írt szavakban sehol nincs jelölve a hanghosszúság; ennek pedig jelentésmegkülönböztető szerepe van: így a judo jelenthetné azt is, hogy 'tízszer'. És a nevek felcserélt sorrendben vannak, pl. Morihei Uyeshiba; holott mi legalább megtehetnénk figyelhetnénk arra, ha már többeket ugyanez a magyarokkal szembeni gyakorlat felszólalásra késztetett a "Magyar személynevek megfordítása" topikban. Így egyébként az sem derül ki, hogy kinek mi a pontos neve, mivel pl. a kérdezett Mijamoto Muszasi esetében a sorrend jó, mivel a Mijamoto felvett helynév. Alapvetően amúgy sem hű angol művekből történő szolgai átvételektől hemzsegnek ezek a művek, el kellett volna japánul tudó és Japánt ismerő lektor. (De kínaiak is ugyanilyen rosszul jártak...)

Előzmény: rumci (10)
rumci Creative Commons License 2001.07.11 0 0 10
Pontosítanám a pontosítást. Én nem írtam olyat, hogy a Hepburn átbetűzés lenne (már csak azért sem lehetne, mert a japán írás nem betűírás). Én azt írtam, hogy a magyaros átírás átbetűzéssel nyerhető a Hepburnből. És ez legjobb tudomásom szerint igaz.
Előzmény: LvT (8)
Haliti Creative Commons License 2001.07.11 0 0 9
Szeretnek a japan kulturaval megismerkedni. Talan itt talalok Magyarorszagon elo japant, akivel fel lehetne venni a kapcsolatot.
A japan technika mar meggyozott, kozelebbrol is megismerkednek japan emberekkel.
Talan tudnek tanulni valamit.

Bye

LvT Creative Commons License 2001.07.11 0 0 8
A topiknyitó kérdésre az alábbiak szerint válaszolhatok:
A nindzsa ma már olyan magyar szó mint amilyen angol pl. "goulash", nincs ok nem fonetikusan írni.
A jelenkori japán neveket egyértelműen magyarosan írjuk át, és a történelmi személyek esetén is helyesebb ehhez tartani magunkat, mint azt Jamadzsi Maszanóri is tette magyar nyelvű japán történelemkönyvében.
A cs'i ~ ki probléma más: ha a téma kínai, akkor qi ~ chi ~ cs'i írandó; ha japán, akkor ki. Legfőképpen mivel nem teljesen felcserélhetőek: a taj-csi cs'i-fogalma jelentősen eltér pl. az aikidó ki fogalmától. Egyébként mindkét fogalomnak a hindu Kundaliní-kígyó-ra megy vissza: talán használhatnánk ezt...

rumcit pontosítanám: a Hepburn-rendszer nem használ átbetűzést, mivel pl. nem tesz különbséget a kanával kétféleképp leírható dzsi szótag között: ez vagy z+i, vagy d+i.

Továbbá, a Hepburn nem hivatalos, csak a legelterjedtebb átírása a japánnak. Ha van hivatalos, akkor az a monbusó-siki, amely mint a neve mutatja, az japán Oktatási Minisztérium rendszere és az egyetlen, amely alkalmas az átbetűzésre. A harmadik jelentős rendszer a kurei-siki. A Pingyi által felhozott daimjó szót a három rendszer szerint háromféleképpen kell átírni. Ez azért van, mivel a hiraganában a hosszú magánhangzókat két jellel írják le: a szótag magánhangzóját megismétlik, kivéve az ó esetén, ahol a második jel az u. De a hosszú hangok írásmódja esetén a japán sem egységes, mivel a katakana esetén inkább a "hosszítójelet" teszik a szótagjel mögé.

Az átbetűzést nem igénylő nem nyelvészeti szövegekben nincs érv arra, hogy ne magyar átírást használjunk. Meglivorn állításával szemben az o ~ wo partikula kivételével ez egyértelműen átírható Hepburn-re, az pedig nem egyértelműen írható át kanára.

Mellesleg bármelyik átírást is választjuk, a kiejtést külön meg kell tanulni: a szóvégi -u és -i esetén legtöbbször a hangképző szervek ugyan a megfelelő pozícióban vannak, de légmozgás nem történik, ugyanígy az átvett szavak ejtéskönnyítő betoldásai esetén pl. téburu (< table); a ni szótagban az n enyhén palatalizált, ugyanígy a hi szótagban a h úgy hangzik, mint a német ich szó ch-ja; az önálló szótagi n inkább csak nazalizálja az előtte álló magánhagzót; a dz affrikátában a zár gyenge artikulációjú; a si szótagban az s fonetikailag közelebb van egy palatális (azaz skandináv-típusú) sz-hez, mint a magyar s-hez (Ezért például az orosz rendszer szi-nek írja át).

Rorimack Creative Commons License 2001.07.05 0 0 7
Haliho!

Pingyi: hogy milyen hasznos a Hepburn:
hogy hivjak a Dragonball fohoset? Ugye, hogy Songoku... Pedig ha magyarul lett volna irva, senki sem akad ki ma a Szongokun... :) (OK, itt a francia kozvetitonyelv is bekavart...)

Szerintem nagyon zavaro a szamuraj egy Daimyo mellett...

A baj gyokere egyszeru: ha csak japan modra romadzsizol, akkor az bizony ou... ha magyar, akkor hosszu o.. es ha angol, akkor vizszintes vonas, de ugye ilyen a magyar nyelvben nincs... ;)

R.

Előzmény: PINGYI (5)
rumci Creative Commons License 2001.07.05 0 0 6
Ha „a magyar fonetikai szabályok szerint próbáljuk leírni a japán szavakat, csak kavarodáshoz vezet”. Igen, például rögtön tudjuk, hogy kell kiejteni. :-))
Előzmény: PINGYI (5)
PINGYI Creative Commons License 2001.07.04 0 0 5
Szerintem az, hogy a magyar fonetikai szabályok szerint próbáljuk leírni a japán szavakat, csak kavarodáshoz vezet. Mág akkor is zavaró, ha egy könyv vagy írásmű elején jelzik ezt. A Hepburn-féle átírás már világszerte elterjedt. Jobb lenne, ha alkalmazkodnánk ehhez az egységes rendszerhez.

Nekem a magánhangzók nyújtásának jelölésével vannak problémáim: van ahol hosszú magánhangzóval jelölik, van ahol megduplázzák a magánhangzót és van ahol egy u-t tesznek a utána. A lenti példánál maradva: daimyó, daimyoo, daimyou. A Hepburn-féle átírás szerint vagy vízszintes vonallal a magánhangzó felett, vagy kettőzéssel kellene jelölni.

Előzmény: Rorimack (4)
Rorimack Creative Commons License 2001.07.04 0 0 4
Haliho!

A Hepburn atiras hivatalos atirasa a japan nyelvnek. De nem magyar nyelvre!

A szotarak, es nyelvkonyvek: szerintem itt mindossze annyi tortent, hogy akik ezeket keszitik, azoknal ott a sokeves japan rutin, Hepburn-ostul, igy "termeszetes", hogy igy irjak, bar szerintem hiba (ok, most mar nem az, de tavalyelottig meg az volt ;)

A magyar atirasbol ugyanolyan gyorsan, es logikusan vissza lehet porgetni az angolra (bocs, Hepburn ;), es egyertelmubb a japanul nem tudoknak.

A tsu/tu helyett ugyanolyan egyertelmu a cu (lsd. pl. cuba), de az r/l mokan ez sem segit... ;)

(Es, igen nagy baj, hogy az uj konyvek vegen nem kozlik az idegen szavak kiejteset... :(

Kivetelek: konkretizaljunk: a szamuraj az ugye szamuraj, de a shogun az mikortol lehet so'gun? Vagy a daimyou Daimjo? (Telleg, ez elobbi veszelyes, mert konnyen atszaladhat daimju' ba, az egyertelmuseg miatt... ;) A tachi az tachi, vagy tacsi? stb..

Szerintem szebb, es tisztabb lenne a magyaros atirat. Csak a megszokas tiltakozik ellene... :)

R.

Előzmény: Meglivorn (3)
Meglivorn Creative Commons License 2001.07.04 0 0 3
Rumci nagyon pontos volt, de azért én hozzáfűznék valamit.

A Hepburn-átírás hivatalosnak nevezhető (nem tudom belefoglalták-e valamilyen szabványba, azért írom így), ugyanis minden nyelvkönyv és szótár azt használja.

A magyaros átírás jó amíg az ember egy regényt olvas, és csak magyarul, de amikor elkezd a neten turkálni, és idegen nyelvű szövegeket használni, nagyon hamar iszonyatosan zavaróvá válik a kettősség.

Ráadásul a hangok kiejtése sem olyan egyértelműen párosítható, és a magyar átírás eredménye sokszor olyan mint amikor a régi könyvek végén közölték az idegen szavak (angol, francia) kiejtését.
Azokon is mindig jókat kacarásztam.

Szóval szerintem jobb ha az ember a Hepdurnnél marad, ami akár változtatás nélkül vissza is írható a japán írásra (kana). Persze a kivételek, kivételek.

Rorimack Creative Commons License 2001.07.04 0 0 2
Haliho!

Koszi!

R.

rumci Creative Commons License 2001.07.04 0 0 1
Rosszul kurziváltam, javítom:
A magyar helyesírás szabályai szerint: „202. a) A nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át. Bizonyos meghatározott esetekben azonban más átírási rendszerek is alkalmazhatók.”
A kérdés tehát valójában az, hogy a japánnak van-e latin betűs írása vagy sem. Legjobb tudásom szerint Japánban 2000. január 1. óta az angol is hivatalos nyelv, így a Hepburn-átírás a japán nyelv latin betűs írása; ugyanígy már régebb óta a kínainak latin betűs írása a pinjin, tehát elvben azt kell használnunk (de csak a Kínai Népköztársaságra érvényesen, ez az egyik baj), ez azonban magyarul (sőt szinte bármely európai nyelven) nagyon nehézkesen olvasható. A szerbbel fordított problémák vannak, hiszen amíg a szerbhorvátot egy nyelvnek tekintették, addig volt latin betűs írásuk, azóta egyre kevésbé, bár tudtommal még tartják, mégis gyakrabban látni a hibás Koszovó, Milosevics alakokat, mint a helyes Kosovo, Milošević írásmódot. Szóval amennyiben a Hepburn a hivatalos japán latin betűs írás, elvben azt kell követni (nem túl nehéz a kiolvasása, így nem okoz komolyabb gondot), márkanevekben már rég ezt tesszük, hiszen nem a Szanjó, Micubisi írásmódot használjuk. A Keleti nevek magyar helyesírási című remek kiadvány (majdnem ezer oldal; státusa: a helyesírási szabályzat melléklete) azonban nem ezt a megoldást támogatja (ti. 1981-ben jelent meg). Ez a megoldás is azonban a Hepburn-féle átírást veszi alapul, és azt a következő átbetűzési szabályokkal alakítja a magyaros írásmódra: a hosszú magánhangzók ékezete a Hepburn-beli vízszintes vonal (makrón) vagy kúpos ékezet helyett rendes magyar éles ékezet (á, í, ú, é, ó), a mássalhangzók körében pedig: ts > c, ch > cs, z > dz, j > dzs, y > j, sh > s, s > sz, w > v. (A mai magyar gyakorlat ettől egy ponton eltér: a dz helyett z-t használ, e megoldást a magyar japanológusok egyetértése hitelesíti.)
Ennek értelmében – és itt kanyarodnék át a kérdésed másik részéhez – természetesen a geisa alak lenne a helyes, igen ám, de arra a helyesírási szabályzat 205. pontja vonatkozik, nevezetesen, hogy: „a nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) átvett és már meghonodosott szavakat – a forrásnyelvre vonatkozó átírási szabályoktól függetlenül – a magyarban szokásos kiejtésük szokásos kiejtésük szerint írjuk: szamovár, tajga, gésa, pagoda, karate, szamuráj, tájfun, dzsunka, láma, mecset, minaret, számum stb.” Az ez utóbbi kör meghatározta írásmódtól én magyar nyelvű szövegben semmi körülmények között nem térnék el (ha nyelvoktató célja is van a munkának, akkor az első előforduláskor megér egy lábjegyzetet, többet nem), ezek ugyanis már inkább jövevényszavak a magyarban, mint idegen szavak. (Az ilyen kivételek számát azonban jobb nem bővíteni, tehát a korábban magyar helyesírási munkában a fenti szakmellékleten kívül elő nem fordult, a Magyar helyesírási szótárban javasolt bonszaj írásmód mindenképp tévedés eredménye, hiszen az bonszai, vagy ha mindenképpen jövevényként akarjuk írni: bonszáj a banzáj analógiájára.) Az e körbe nem tartozókat is javaslom inkább magyarosan írni (nem haszontalan előszóban vagy függelékben átbetűzési táblázatot mellékelni), hiszen magyar szövegben könnyebb így kiolvasni, és amennyire tudom, a tudományos-ismeretterjesztő irodalomban is ez a szokás. Ha japán tárgyú nyelvészeti tanulmány írsz magyarul, akkor talán már a Hepburn a jobb választás, de én még akkor is a magyar átírást tanácsolnám, nem ciki az.
Szórakoztató mű esetében egyértelműen a magyaros írásmódot tanácsolnám.

A csi más kérdés. A pinjin qi IPA megfelelője: [tc'i] (a [c] visszakunkorodik jelezvén, hogy nem valódi palatális ty-t, hanem kicsit előrébb képezve kell a zár-rés hangot ejteni). A magyar tudományos átírás a k'i, c'i alakokat adja (nem tudom, mitől függ, melyiket kell választani), a magyar népszerű a csi-t, angol: ch'i, francia: k'i, ts'i, német: tji, orosz: ci (nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem A kínai nevek és szavak magyar átírása című füzetkétől, amely a szótagtípusok összehasonlító táblázatait tartalmazza). Japánból semmiképp se írj át kínai szót, csakis kínaiból, tehát: csi, a magyar tudományos átírás használata ugyanis csupán filológiai szakmunkákban szokásos.

Előzmény: rumci (0)
rumci Creative Commons License 2001.07.04 0 0 0
A magyar helyesírás szabályai szerint: „202. a) A nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át. Bizonyos meghatározott esetekben azonban más átírási rendszerek is alkalmazhatók.”
A kérdés tehát valójában az, hogy a japánnak van-e latin betűs írása vagy sem. Legjobb tudásom szerint Japánban 2000. január 1. óta az angol is hivatalos nyelv, így a Hepburn-átírás a japán nyelv latin betűs írása; ugyanígy már régebb óta a kínainak latin betűs írása a pinjin, tehát elvben azt kell használnunk (de csak a Kínai Népköztársaságra érvényesen, ez az egyik baj), ez azonban magyarul (sőt szinte bármely európai nyelven) nagyon nehézkesen olvasható. A szerbbel fordított problémák vannak, hiszen amíg a szerbhorvátot egy nyelvnek tekintették, addig volt latin betűs írásuk, azóta egyre kevésbé, bár tudtommal még tartják, mégis gyakrabban látni a hibás Koszovó, Milosevics alakokat, mint a helyes Kosovo, Milošević írásmódot. Szóval amennyiben a Hepburn a hivatalos japán latin betűs írás, elvben azt kell követni (nem túl nehéz a kiolvasása, így nem okoz komolyabb gondot), márkanevekben már rég ezt tesszük, hiszen nem a Szanjó, Micubisi írásmódot használjuk. A Keleti nevek magyar helyesírási című remek kiadvány (majdnem ezer oldal; státusa: a helyesírási szabályzat melléklete) azonban nem ezt a megoldást támogatja (ti. 1981-ben jelent meg). Ez a megoldás is azonban a Hepburn-féle átírást veszi alapul, és azt a következő átbetűzési szabályokkal alakítja a magyaros írásmódra: a hosszú magánhangzók ékezete a Hepburn-beli vízszintes vonal (makrón) vagy kúpos ékezet helyett rendes magyar éles ékezet (á, í, ú, é, ó), a mássalhangzók körében pedig: ts > c, ch > cs, z > dz, j > dzs, y > j, sh > s, s > sz, w > v. (A mai magyar gyakorlat ettől egy ponton eltér: a dz helyett z-t használ, e megoldást a magyar japanológusok egyetértése hitelesíti.)
Ennek értelmében – és itt kanyarodnék át a kérdésed másik részéhez – természetesen a geisa alak lenne a helyes, igen ám, de arra a helyesírási szabályzat 205. pontja vonatkozik, nevezetesen, hogy: „a nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) átvett és már meghonodosott szavakat – a forrásnyelvre vonatkozó átírási szabályoktól függetlenül – a magyarban szokásos kiejtésük szokásos kiejtésük szerint írjuk: szamovár, tajga, gésa, pagoda, karate, szamuráj, tájfun, dzsunka, láma, mecset, minaret, számum stb.” Az ez utóbbi kör meghatározta írásmódtól én magyar nyelvű szövegben semmi körülmények között nem térnék el (ha nyelvoktató célja is van a munkának, akkor az első előforduláskor megér egy lábjegyzetet, többet nem), ezek ugyanis már inkább jövevényszavak a magyarban, mint idegen szavak. (Az ilyen kivételek számát azonban jobb nem bővíteni, tehát a korábban magyar helyesírási munkában a fenti szakmellékleten kívül elő nem fordult, a Magyar helyesírási szótárban javasolt bonszaj írásmód mindenképp tévedés eredménye, hiszen az bonszai, vagy ha mindenképpen jövevényként akarjuk írni: bonszáj a banzáj analógiájára.) Az e körbe nem tartozókat is javaslom inkább magyarosan írni (nem haszontalan előszóban vagy függelékben átbetűzési táblázatot mellékelni), hiszen magyar szövegben könnyebb így kiolvasni, és amennyire tudom, a tudományos-ismeretterjesztő irodalomban is ez a szokás. Ha japán tárgyú nyelvészeti tanulmány írsz magyarul, akkor talán már a Hepburn a jobb választás, de én még akkor is a magyar átírást tanácsolnám, nem ciki az.
Szórakoztató mű esetében egyértelműen a magyaros írásmódot tanácsolnám.

A csi más kérdés. A pinjin qi IPA megfelelője: [tc'i] (a [c] visszakunkorodik jelezvén, hogy nem valódi palatális ty-t, hanem kicsit előrébb képezve kell a zár-rés hangot ejteni). A magyar tudományos átírás a k'i, c'i alakokat adja (nem tudom, mitől függ, melyiket kell választani), a magyar népszerű a csi-t, angol: ch'i, francia: k'i, ts'i, német: tji, orosz: ci (nem magamtól vagyok ilyen okos, hanem A kínai nevek és szavak magyar átírása című füzetkétől, amely a szótagtípusok összehasonlító táblázatait tartalmazza). Japánból semmiképp se írj át kínai szót, csakis kínaiból, tehát: csi, a magyar tudományos átírás használata ugyanis csupán filológiai szakmunkákban szokásos.

Előzmény: Rorimack (-)
Rorimack Creative Commons License 2001.07.03 0 0 topiknyitó
Haliho!

Eddig a Harcmuveszet-eseket nyaggattam, gonodoltam, most atjovok ide...

Szoval, hogyan is kell magyarul irni?

En ugy gondolom, hogy kiejtes szerint, szoval pl hiaba geisha a gesa, magyarul gesa lesz.

De ha igy kellene, akkor pont ott nem talakozhatunk ezzel az irasmoddal, ahol leginkabb elvarhatnank (nyelvkonyvek, ismeretterjeszto munkak Japanrol).

Az ok: a szakirodalom nyelve, a "hivatalos" atiras mast mond. (Es pl. igy "egyertelmubb" egy cikk)

Kerdesek:

Hogyan is kellene irni a kovetkezo szavakat:

ninja/nindzsa

Miyamoto Musashi/ Mijamoto Muszasi

stb...

Hol varhatjuk el a magyaros irasmodot, es hol megengedheto a nemzetkozi forma?

Es mi a helyzet a kovetkezo esetben:

egy szorakoztato mu, (semmi tudomany ;), ahol a nagy harcos (aki karatet tanult), "belso erot" hasznal. Ez kinaiul (na jo, angolul) chi (eredetiben qi-nek kellene irni), ami, hala a sok vilagjobbito csodakonyvnek, eleg elterjedt fogalom a magyar nyelvben. Japanul ugyanez ki.
Melyiket illene hasznalni? A chi-t, hogy erthetobb legyen a szoveg? A ki-t, hogy tobb koze legyen a valosaghoz?

Varom valaszaitokat, es termeszetesen a tovabbi kerdeseket is... ;)

R.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!