> Te látsz olyan [illem]szabályokat, amiket egységesen tudnak, és betartanak a tanárok?
Azt nem mondtam, hogy mindenki betartja, de attól még vannak. Pl. szemetelni sem illik, de ezt vagy nem mindenki látja, vagy ha látja is, nem mindenki tartja be. De attól még nem illik. Na valahogy így gondolom én azt, hogy vannak illemszabályok, amelyeket a korrekt tanár betart. Ilyen például, hogy nem kérdezek a gyerektől olyat, amely kérdésre nem elvárható, hogy tudja a választ (tudom, szubjektív valamennyire, de azért van olyan, hogy fair play). Nem feleltetek olyan gyereket, aki szemmel láthatóan rosszul van, és alig él. Mert abban mi a jó? Nem adok rosszabb jegyet valakinek, ha a feltett kérdésekre hibátlanul válaszol, csak azért, mert én tudom, hogy lenne viszont más, amit nem tud. A tanárnak is játékszabályok szerint kell játszani. A gól az gól, akkor is, ha a rosszabb csapat lőtte. Ugyanígy nem adok olyan jegyet, amelyre a felállított és ismertetett szabályok alapján a gyerek nem számíthatott. Stb., stb., stb.
>> Alapigazság, hogy a tanár úgyis tudja, hányast ér a gyerek tudása."
> Alapigazság?
Mondjuk van 6 osztályod, átlag 30 gyerekkel, az 180 gyerek. Hányról tudsz mit? Mérd meg (vagy méresd meg ) egyszer igazán.
Hát nem ezt mondom? "c) valami megfogható alapja is legyen annak, ami a tanár fejében a gyerekről kialakul. Ki tudja, a tanár sem tévedhetetlen... " Nem vetted a finom iróniát. :)
Megmérni a szó szoros értelmében meg nem lehet, lásd előző hozzászólásom.
> Ez szó szerint: önkény.
Lásd előző hozzászólásom.
>> Ha a tanár úgy gondolja, hogy az illető tudása nem ér annyit, akkor bizonyítsa be."
Ezt úgy értettem, hogy nagyon gyenge magyarázat egy tanártól az év végi elvártnál rosszabb jegy adására, hogy 'de én tudom, hogy a gyerek nem tudja'. Ha ez a gyerek jegyeiből nem leszűrhető, akkor vagy nincs igaza a tanárnak, mert a gyerek mégis csak jobban tudja, vagy annyira béna a tanár, hogy saját bevallása szerint nem olyan jegyeket ad, amilyeneket kellene. Ez mindkét esetben a tanárt minősíti. Ha a beírt osztályzatokból X jegy az elvárható következtetés, akkor a tanárnak kutya kötelessége azt adni, ismét csak a fair play szabályainak megfelelően nem illik rosszabbat.
> Javaslom: negatív dolgot ne akarjunk bizonyítani, mert az úgyis sikerül.
Hát pontosan erről van szó. Ha mégse sikerült, akkor a tanár megérdemli, hogy azt a jegyet kelljen adnia, amelyre a saját évközi osztályzásából következtetni lehet. (Kéretik ezt nem úgy értelmezni, hogy felszólítottam a tanárt arra, hogy mindenkiről bizonyítsa be, hogy hülye.)
>> Ha ezt nem sikerült megtennie jegyekkel /na nehogy már ne sikerüljön.../, akkor istenkém, megint csak a gyerek nyert.
Úgy látom, ebben sem vetted az iróniát.
Magyarázatot lásd fent.
> elkötelezettje vagyok az emberek egyenrangú kapcsolatának. Az alapvető bajom az "iskolával", hogy ezt nem tűri !!!
Alapvetően én is híve vagyok az egyenrangú emberek egyenrangú kapcsolatának. Van, amiben a diák is egyenrangú. Például a fair playhez való jogában. De azért van olyan, amiben bizony nem az. Pld. tudásban és élettapasztalatban valószínűleg. És a társadalmi ranglétrán betöltött pozíciójában bizonyosan. Ez sajnos az ember és a társadalom sajátja, bár nem véletlenül. Ez is vitakérdés?
Tudást szerinted hogyan lehet mérni? Úgy van, sehogy. Kellően nagy számú, szúrópróba-szerű, ugyanazon tudásszegmensre vonatkozó
teljesítményméréssel statisztikailag valószínűsíthető, hogy a delikvens tudásáról megközelítőleg helytálló képet kapunk.
Ha százezer évig élünk. Na de mivel nem élünk annyi ideig, mit tudunk tenni? Azt, hogy szúrópróba-szerűen ellenőrizzük a tejesítményt, és jobb híján ebből vonunk le némi (többé-kevésbé helytálló) következtetést a tudásra vonatkozóan. Nagyátlagban illik bejönnie. Ennél nem hiszem, hogy jobbat tudna mondani bárki is.
Egyébként viszonylag ritkán szokott előfordulni, hogy ugyanabból az anyagból kétszer is mérik a delikvens teljesítményét legjellemzőbb talán a nagydolgozat, amelynek a jegyét éppen ezért többen súlyozva szokták figyelembe venni (micsoda önkény!).
Viszont mivel mind az egyes tárgyak tananyagai, mind az egyes tanárok által alkalmazott számonkérési módszerek különbözőek (pld. sok kicsi vs. egy nagy, részterületek tesztelése vs. átfogó számonkérés, estelegesen régebbi anyaghoz visszatérés, etc.), bizony a diákok teljesítményét is lehet különböző módokon értékelni, még akkor is, ha ennek végeredménye egy jegy az ötfokozatú skálán. Te ezt önkénynek nevezed. Én a minél tökéletesebb kép alkotása érdekében felhasznált tanári szabadságnak.
Jelen példában kétlem, hogy a javuló tendenciájú osztályzatok ugyanannak az anyagrésznek az egyre tökéletesebb elsajátítására utaltak volna, valószínűbb, hogy más-más területekből szerzett jegyek. Szóval ha valaki mondjuk az ókori Róma történelmét ötösre tudja, az ősközösséget viszont kettesre, akkor az bizony nem feltétlenül jogosan pályázik az ötösre történelemből, csupán azért, mert Róma később jön időben.
És végül szeretnék eloszlatni egy félreértést. Én nem mondtam olyat, hogy ha ugyanabból(!) az anyagból a diák egy későbbi időpontban jobb jegyre felelt, kötelező átlagolni. Sőt. Csak annyit, hogy a körülmények nincsenek a jegy mellé írva. Ezt hadd tudja már a tanár.
És természetesen mindvégig korrekt tanárt feltételezve írom, amit írok.
A többire majd még válaszolok, bár nem nagyon akarom elhinni, hogy ennyire félreértetted volna, amiket írtam.
Ha mar tobbfokozatu osztalyzas:
Tolunk nyugatabbra (pl. franciak) 20 fokozatu az
osztalyzasi rendszer, viszont 18-20 ig gyakorlatilag nem adnak jegyeket. Kerdes: akkor mi ertelema van az egesznek? Felesegem meselte: felevig tanult ott kinn egyetemen, es egy francia lanynak a kiseloadasat agyon dicsertek, igy kell csinalni ,stb, stb., es kapott egy 16-ost, ami ott nagyon jo jegy, akkor a tobbit 17-20-ig ki kapja?
Mi ertelme ekkora skalanak, ha nem hasznaljak ki?
A masik fel:e 1-7-ig bukas. Ha nem megfelelt, akkor nem mindegy, mennyire nem felelt meg? Mondjuk ha atlagolok, es sok jegy van akkor szamithat, de pl vizsgakon abszulute semmit nem mond, hogy mennyire bukott meg az illeto.
Mint várható volt az osztályozás feldobta a hangulatot.
Hozzáteszem én is a magamét.
A jelenlegi ötfokú (valójában csak négyfokozatú) rendszer szerintem nem túl jó (asszem nem vagyok ezzel egyedül).
Átlagolás:
Fiktív példa. Van három gyerekem.
Átlaguk 3,6; 4,4; 4,6. Évvégi jegyek: 4;4;5.
Igazságos ez?
Úgy gondolom, hogy a tanárra kell bízni, hogy hogyan súlyozza a szerzett érdemjegyeket, nálam sem azonos értékű minden jegy és ezzel a tanulók is tisztában vannak, nem "titkos" az átlagszámító módszer.
Nálam bevált módszer a feles jegyek eldöntésére az, hogy ilyenkor azt mondom, hogy még egy súlyosabb jegyet szerezned kell a jobbik jegy eléréséhez egy viszonylag nagy anyagrészből. Általában az a hatása, hogy az "ügyeskedők", az "inkább rábeszélem a tanárt" stílusú gyerekek rögtön megelégednek a gyengébbik jeggyel, és csak azok vállalják, akik tényleg komolyan is veszik.
Az igen feles átlagnál a delikvens évközi dolgozatait újra megnézem, hogy mennyire voltak erősek, vagy gyengék a jegyek. (Minden dolit elteszek.)
Mit tanítsunk? Mivel létezik tanterv, törzsanyag, meg ilyesmik, szerintem ne itt vitassuk meg.
Nekem is vanak ötleteim, ha van érdeklődés, inkább nyissunk erre egy külön topicot.
"Osztályzás: Én úgy döntöttem, hogy ha már lehet egzakt számokat használni, akkor az arra is jó, hogy minden kételyt eloszlasson: én szigorúan átlagot számolok, év végén az évi összes jegyből (félévi jegyet nem véve), és punktum. Csak egészötnél nézek ilyeneket, mint tendencia, stb... "
Ez is egy stratégia. Arra alkalmas, hogy csökkentsd a konfliktusaid számát, persze, ha meghírdetted. Másra nem.
Hogyan jelzi ez a szám azt, hogy tanítványod az év végére megtanult kötélre mászni, de év közben még nem tudott?
Ha az az üzeneted - ami a tanítványt elkiséri (felcimkézi!) -, hogy: Tud kötélre mászni, akkor ezt az 5-öst fejezi ki. A hármas azt jelenti - ezen a skálán -, hogy a kötél feléig bír felmászni.
Szerintem a tanítás eredménye, hogy MEGTANULT.
Ha ezt elértétek (együtt), akkor 5-ös. A Te munkád is 5-ös!
Ha nem, akkor még nincs vége a folyamatnak.
Ha otthagyod út közben, akkor kit osztályozol? Magadat?
Amúgy - OFF - nemtom, észlelitek-é, hogy ezek a jó súlyos, 10-20-30 soros beszólásaink hogy távol tartják az IQ-free, mindenhova-belejópofizok-szivatok típusú topiklovagokat? :))) Hajrá a hosszú - de tartalmas - beszólásokért :)))
szerintem - és ez persze szigorúan saját vélemény - az osztályzás szükséges nyűg. Én minél kevesebb jeggyel viszem az évet, mindig az uccsó hetekben jön egy kis dömping... erre nem vagyok büszke, de ettől még így van. De: ha - a példád szerin ellőször a gyerek egy egyest kap, mert adott időre nem tudta, amit kellett volna, aztán egy hétre rá ötöst, mert akkorra már tökéletesen, akkor az azért lehet hármas, mwert annak fontos üzenete van: határidő utánra teljesíteni valamit messze nem azonos azzal, mintha határidőre lett volna kész!!! Innentől kezdve, persze a jegy nem tisztána tudást tükrözi, de nem is csak az a fontos!!! A tudást amúgy a jegy soxor nem tükrözi tisztán, ellenben a teljesítményt... Volt már olyan, hogy az egyik legjobb tanulóm oltári pocsék dolgozatot írt. Tudtam róla, hogy tudja az anyagot, de ez a dolgozaton nem látszott. Tudás: 5. Teljesítmény: 1. Dolgozatjegy ergo: 1. Mindig azt mondom nekik, hogy a tudás az, amit az ember különösebb rákészülés nélkül is, azonnal elő tud szedni a fejéből (na, jó, nem azonnal, de gyorsan). Soxor hallottam, hogy "ezt a szót már régebben megtanultam, de..." itt szoktam közbevágni: "Akkor nem tanultad meg. Mert akkor most is tudnád." OK, ez túlzás, mert felejtés is van a világon, de, asszem, mindig vették az üzenetet. Nem elég tudni - bizonyítani is tudni kell ezt. A jegy erről - is - szól. SZVSZ.
Shalina!
"Véleményem szerint a jegyek átlaga még az aláktól eltekintve is kevesebb, mint 4,2, szóval túl nagy szája nem lehet a delikvensnek. Más kérdés, hogy figyelembe szokták venni a 'javuló tendenciát', esetleg olyan is lehet, aki a mindkét irányba a legszélsőségesebb jegyet a véletlenfaktor kiiktatásának szándékával nem veszi figyelembe. Gondolom, azért lehet, hogy esetleg más tanár megadta volna az ötöst.
Ha pl. március 5-ére a tanítvány nem tanult meg egy matematikai összefüggést (1-es! - daing!), ám március 22-ére egzakt módon mérhetően tudja (5-ös!), akkor Ő 3-ast kap? Ez a 3-as minek a mérőszáma? A meteké nem lehet, mert azt tudja, hiszen megmérted. Akkor mit mutat?
"Szerintem az osztályozás egy nagyon összetett témakör, de azért vannak itt is illemszabályok, amelyeket tényleg illik betartani."
Te látsz olyan szabályokat, amiket egységesen tudnak, és betartanak a tanárok?
"Alapigazság, hogy a tanár úgyis tudja, hányast ér a gyerek tudása."
Alapigazság?
Mondjuk van 6 osztályod, átlag 30 gyerekkel, az 180 gyerek. Hányról tudsz mit? Mérd meg (vagy méresd meg ) egyszer igazán.
"De a jegyek arra vannak (nem feltétlenül ebben a sorrendben), hogy a) ezt a gyerek is megtudja, b) a szülő is megtudja, c) valami megfogható alapja is legyen annak, ami a tanár fejében a gyerekről kialakul. Ki tudja, a tanár sem tévedhetetlen... "
"Csak" ember.
Ha komolyan veszem azt a szót, hogy MÉRÉS, akkor az iskolai osztályzás nem fér egy lapra vele.
"Szóval elsőként fontosnak tartom, hogy lehetőleg ne egy-két jegye legyen a gyereknek, mert arra alapozva akár képet kialakítani, akár 'átlagot' számolni igen nehéz."
OK. A mérési mintavétel témaköre.
"Ez után jönnek olyasmik, amik már az illető tanár belátására vannak bízva, hogy milyen megfontolások alapján ad egyes jegyeket, illetve, hogy milyen súllyal átlagol."
Ez szó szerint: önkény.
"Ha a tanár úgy gondolja, hogy az illető tudása nem ér annyit, akkor bizonyítsa be."
Javaslom: negatív dolgot ne akarjunk bizonyítani, mert az úgyis sikerül.
(Én például bármit el tudok rontani, és bárkit le tudok lombozni pár perc alatt. Fordítva nehezebben megy.)
"Ha ezt nem sikerült megtennie jegyekkel /na nehogy már ne sikerüljön.../, akkor istenkém, megint csak a gyerek nyert."
Ehez: elkötelezettje vagyok az emberek egyenrangú kapcsolatának. Az alapvető bajom az "iskolával", hogy ezt nem tűri !!!
vurugya - kösz.
"Kedves Csabio, aki a kenguru matekversenyen országos első, az bekarikázás tantárgyból kapja a pontot? Aki az érettségin nem olvassa el rendesen a feladatot, s ezért a pontozási útmutató alapján nem jár egyetlen pont se, az olvasásból kellene bukjon, nem matekból? A kérdésedet ha komolyan veszem, az ide vezet."
Ha igazán elkezded komolyan venni, akkor nem ide vezet.
Nekem oda vezetett, hogy csomó szokásos dolgomat a helyére raktam - amiről kiderült, hogy tök máshol van, mint addíg gondoltam (illetve nem gondoltam, hanem szoktam).
Én azt vizsgálom, hogy a gyereknek (és általában bárkinek is) mik a motivációik, milyen erők vezérlik a viselkedését, mert azokra az erőkre érdemes nekem is építenem vele kapcsolatosan.
Az egyik legerősebb erő: a megfelelni vágyás.
"Ha a gyerekedben nem alakul ki az az igény, hogy értve tanuljon meg valamit, akkor a nagyobb törianyagokkal nem fog megbirkózni, mondhatni, ugyanúgy becsapja magát, mint az, aki tudja a képletet, de fogalma sincs az alkalmazásáról."
Teljesen egyetértek.
Viszont, hogy milyen igény alakul ki, az az adott tekintélyszemélytől függ, mert neki akar megfelelni a gyerek.
"Egy tanár tudja mérni, hogy biflázott vagy értve tanult szöveget hall."
Ezt valószínüleg.
"Ha a gyermeked tanára érti a dolgát, bizonyára azért adott ötöst, mert a 20 mondattal a gyermeked történelemtudásának megfelelő bővülését látja."
Definiálta valaki már, hogy mit jelent a "történelemtudás" ? És mit jelent egzaktul a "tudás megfelelő bővülése" ?
Szerintem nincs olyan 20 mondat, amelynek tudása szignifikáns "tudáselőnyt" jelent.
Én ezt az egészet JÁTÉKra venném: Játsszunk matekot, játsszunk nyelforgatósdit, játsszunk múltban kutakodót...
"Egyébként nem érdemes belekontárkodni a tananyagba,"
Szerintem a "tananyag" egy igazán mesterséges és önkényes dolog, amit nem istenek állítottak össze.
Ez sem tabu!
"mert mindig az életkornak megfelelő szinten kell mindent megtanítani. Ha a görög birodalom nagy gazdasági és társadalmi összefüggéseiről próbálnál a gyermekednek előadást tartani, bizonyára unná. Nekünk annak idején a tanító bácsi sok érdekes történettel, mitológiai mesével, a tankönyvi szöveg és képek kiegészítő magyarázatával tanította a görögöket."
Egyetértek. Ez igazán EMBERI.
"Továbbá, Csabio, írod ezt: "Hát akkor javaslom, hogy írjunk elő magunknak értelmesebb, jobban átgondolt dolgot."
Persze, hogy ezt írom. Nekem az nem erős érv, hogy "ezt írta elő valaki". Ha nem működik, akkor csináljunk olyan szabályokat amik támogatják a megtanulás folyamatát!
"Tudunk jobbat. Ha nem tudunk akkor, ne mi tanítsunk." mondatot helyesbítem:
Tudunk jobbat.
A topic címe: "Jó tanár - rossz tanár?"
Benne sok jóérzésű hozzászólást olvasok, alkalmatlan rendszerben ügykölődő-vívódó jó-rossz (EMBERI) tanároktól.
Szerintem nem az adott szabályrendszer által meghatározott halmazon kell az oktatás problámáit megoldani, hanem ezt a halmazt kell kitágítani.
Osztályzás: Én úgy döntöttem, hogy ha már lehet egzakt számokat használni, akkor az arra is jó, hogy minden kételyt eloszlasson: én szigorúan átlagot számolok, év végén az évi összes jegyből (félévi jegyet nem véve), és punktum. Csak egészötnél nézek ilyeneket, mint tendencia, stb...
Amúgy szerintem ez a tanár rutintalanságát mutatja, hogy 3,8-ra 3mat akar adni, Ha eccer annyira tökewtlen, hogy látja, hogy a gyerek 4esre áll, de nem érdemelné meg, akkor nem nagy etws 3masra alakítani a dolgot... Persze jogosnak sem feltétlen jogos...
Helyesírás-javítás... nos, nemtom, melyxik törvényben, hol van ez, nekem tavalyelőtt hívta föl rá a figyelmem az egyik tanárkollegám... Lehet, hogy átvert? :)))
Véleményem szerint a jegyek átlaga még az aláktól eltekintve is kevesebb, mint 4,2, szóval túl nagy szája nem lehet a delikvensnek. Más kérdés, hogy figyelembe szokták venni a 'javuló tendenciát', esetleg olyan is lehet, aki a mindkét irányba a legszélsőségesebb jegyet a véletlenfaktor kiiktatásának szándékával nem veszi figyelembe. Gondolom, azért lehet, hogy esetleg más tanár megadta volna az ötöst.
Viszont igen korrektnek érzem, hogy felajánlottad a lehetőséget újabb jegyek szerzésére, ha ezzel nem kíván élni, akkor pláne ne háborogjon. Mert mi az, hogy azt úgysem tudja megírni? Ha feltételezem, hogy amúgy korrektül összeállított dolgozatokat szoktál íratni, és nem arra mész, hogy direkt kiszúrjál a nebulóval, akkor egy ötösre pályázónak (ha már volt olyan balga és begyűjtött néhány rosszabb jegyet), bizony meg kell tudni ötösre írni egy ilyet. Ha tudja, hogy nem képes rá, akkor meg miért akar ötöst? Ugyebár.
Szerintem az osztályozás egy nagyon összetett témakör, de azért vannak itt is illemszabályok, amelyeket tényleg illik betartani.
Alapigazság, hogy a tanár úgyis tudja, hányast ér a gyerek tudása. De a jegyek arra vannak (nem feltétlenül ebben a sorrendben), hogy a) ezt a gyerek is megtudja, b) a szülő is megtudja, c) valami megfogható alapja is legyen annak, ami a tanár fejében a gyerekről kialakul. Ki tudja, a tanár sem tévedhetetlen... Teszem azt, ha a tanár ugyan úgy gondolja, hogy a gyerek nem annyira tudja, ennek ellenére mindig ötös dolgozatot ír és ötösre felel, hát akkor ő nyert. :)
Szóval elsőként fontosnak tartom, hogy lehetőleg ne egy-két jegye legyen a gyereknek, mert arra alapozva akár képet kialakítani, akár 'átlagot' számolni igen nehéz. Persze ez most nem merült fel kérdésként, talán mert ez alapvető.
Ez után jönnek olyasmik, amik már az illető tanár belátására vannak bízva, hogy milyen megfontolások alapján ad egyes jegyeket, illetve, hogy milyen súllyal átlagol.
Viszont pontosan a gyermek és a szülő korrekt tájékoztatását véve alapul, (válasz az 1. pontodban vázolt 3,8-as problémára) véleményem szerint _nagyon_nem_illik_ az x,5-ös értéket jócskán meghaladó átlagra a rosszabb jegyet adni. Ha a tanár úgy gondolja, hogy az illető tudása nem ér annyit, akkor bizonyítsa be. Ha ezt nem sikerült megtennie jegyekkel /na nehogy már ne sikerüljön.../, akkor istenkém, megint csak a gyerek nyert. /A 'jobban tud ennél, jobb jegyet adok' esetet általában nem kell annyira bizonygatni, azt rendszerint könnyebben elhiszik, legalábbis a gyerekek és a szülők. :)/ Összefoglalva: szerintem nem túl fair dolog a bizonyos jegy biztos tudatában lévő gyereket az évközi tájékoztatással ellentétben rosszabb jeggyel lezárni, mint amire számíthatott.
Bazi hosszút fogok írni, aki nem bírja cérnával, az ne olvassa végig, legjobb, ha tartalomjegyzéket írok e célból:
TARTALOM
1. mit beszélgetett egyik kolléganő egyik szülővel az osztályozásról - amikor a tanár jegy nélkül tudja, milyen a gyerek...
2. milyen osztályozási gondjaim vannak, - amikor a tanár semmit se tud a gyerekről...
3. válasz Csabionak, opponálás, kritika meg tanácstalanság gerjesztése...
4. egyebek: hány vé a négy vé meg efféle kiskaliberű dumák...
Tehát:
1. Messziről indítom: Itt az utóbbi időben rászálltak a jegyekre (a vezetőség), hogy legyenek beírva jegyek, mert a diákok haladását a szülő így tudhatja meg.
Ezek után a fenti párbeszéd hangzik el a tanáriban(körülbelül, rövidítve, általam élesítve, kicsit sarkítva):
Szülő: A gyerek jegyeinek átlaga 3,8 és a tanárnő 3-ast akar adni neki.
Tanárnő: Igen, mert nem tudja négyesre az anyagot.
Szülő: De a jegyeiből ítélve inkább négyesre tudja, mint hármasra.
Tanárnő: A jegyek mutatnak valamit, de a gyereket ÉN ismerem, hogy milyen. A Gyanó Vendelnek is hasonlóak a jegyei, de neki négyest adtam, mert órákon jelentkezik meg megpróbálta azt a szorgalmi feladatot is megoldani, aminek az Ön gyereke neki se kezdett, még ha Vendel nem is tudta megoldani.
Szülő: azt hittem, a jegyek arra vannak, hogy az év végén ne érje meglepetés a szülőket.
Tanárnő: Igen, de az embertelen dolog lenne, ha egy gyereket csak számok jeleznének, én a tudását közepesnek tartom.
Szülő: Szóval az évközi jegyek semmit sem érnek, arra nem lehet adni Önnél.
2. Elég régóta tanítok, osztályozok (ez utóbbit nem szeretem csinálni), s régóta fejlesztgetem azt a rendszert, ami szerint a legnyugodtabb lelkiismerettel jövök ki egy jegylezáró óráról. Sok éven át alakítgatott elveim a következők:
Az évközi jegyeket átlagolom, ha öt tized, akkor megadom a jobbat. Az évközi jegyekben tükrözöm, ha valaki órán sokat dolgozik, vagy házi feladatot nem csinál vagy szorgalmit csinál (Mindezt pontozással, 4 pont egy jegyet ér).
Csillagos ötös értéke 5,2 és az alá jegyek értéke 2 tizeddel kevesebb, pl. öt alá = 4,8.
Év végén a teljes évet átlagolom, s ez dönt, ha ez valahány egész négy tized és öt tized közé esik és a második félév átlaga valahány egész öt tizednél jobb, akkor a jobb jegyet kapja év végén.
Év közben és év végén is írhatnak egy javítódolgozatot abból az anyagrészből, amiből rossz jegyük volt, s annak a jegye rendes jegyként kerül a többi közé.
Ma kiakadt egy diák a jegylezáráskor. Más tanár megadná neki erre az ötöst, úgy derült ki.
1. félév: 4 4 2 5, 3
2. félév: 5 4, 5 5 5 4
Mondtam, írjon az ötösért, esetleg két jegyet is szerezhet még. Azt mondja, azt nem akarja, mert az a dolgozat úgysem fog neki sikerülni.
Megkérdeztem más kollégákat is, kiderült, hogy ezerféle osztályozási módszer van csak az isin belül is! Mit szóltok? Ti mit tettetek volna a helyemben?
3. Kedves Csabio, aki a kenguru matekversenyen országos első, az bekarikázás tantárgyból kapja a pontot? Aki az érettségin nem olvassa el rendesen a feladatot, s ezért a pontozási útmutató alapján nem jár egyetlen pont se, az olvasásból kellene bukjon, nem matekból? A kérdésedet ha komolyan veszem, az ide vezet. Egy csomó képletet be kell tanulni matekból is. Aki ezeket bebiflázza, az biflázásból jeles, matekból még nincs kettes. Jó, de aki értve tanulja meg, annak a matekhoz való viszonya jelentősen javul. A biflázók ellen ilyenkor nincs jó gyógyszer. Ha a gyerekedben nem alakul ki az az igény, hogy értve tanuljon meg valamit, akkor a nagyobb törianyagokkal nem fog megbirkózni, mondhatni, ugyanúgy becsapja magát, mint az, aki tudja a képletet, de fogalma sincs az alkalmazásáról. Egy tanár tudja mérni, hogy biflázott vagy értve tanult szöveget hall. Ha a gyermeked tanára érti a dolgát, bizonyára azért adott ötöst, mert a 20 mondattal a gyermeked történelemtudásának megfelelő bővülését látja. Ha a tanár csak biflázásra adott ötöst, OK, akkor csak később fog kiderülni, hogy gyermekednek gondja van a törivel, csupán biflázásból jó. Egyébként nem érdemes belekontárkodni a tananyagba, mert mindig az életkornak megfelelő szinten kell mindent megtanítani. Ha a görög birodalom nagy gazdasági és társadalmi összefüggéseiről próbálnál a gyermekednek előadást tartani, bizonyára unná. Nekünk annak idején a tanító bácsi sok érdekes történettel, mitológiai mesével, a tankönyvi szöveg és képek kiegészítő magyarázatával tanította a görögöket. Nem hasznosabb volt-e, mintha komolyan elkezdett volna mondani egy középiskolás törikönyvet? Én tán épp ennek hatására kezdtem a görög tudomány és mitológia iránt érdeklődni már kiskokromban.
Továbbá, Csabio, írod ezt: "Hát akkor javaslom, hogy írjunk elő magunknak értelmesebb, jobban átgondolt dolgot.
Tudunk jobbat. Ha nem tudunk akkor, ne mi tanítsunk."
Hát ezen nem tudom, mit értsek, kérlek, részletezd. Miért ne én tanítsak? De ha más tanít helyettem, s elolvassa, akkor ő is úgy érzi, hogy ne tanítson? Merthogy az osztályozásnál tán tudnék jobbat, de akkor is kötelező, munkaköri leírásomban szerepel.
4. Bocs, nem jól számoltam a véket. Akkor most vészámolásból kaptam egy egyest, de matematikából attól még lehetek valamivel jobb, ugye?
Ti lezáráskor hogyan veszitek figyelembe az első félévet?
Ja, a fenti szabályok csak a matekra vonatkoznak. Tanítok számtechet is, ahol az osztályozás lényege, hogy mindenki ötös, aki gyengébb valamivel, az négyes. Talán kétszer adtam hármast az utóbbi két évben, de ott a diák nem is akart együttműködni. Mindez azért, mert sztechből csak az igyekezetet tudom mérni, ha valakinek otthon nincs gépe, akkor hátrányban van a többivel, órán meg úgyis együtt dolgoznak velem, s a készségek beléjükrögzülnek... Azért kíváncsi vagyok a véleményetekre erről is...
"Nem ismerem a 20 mondat tartalmát, de ha ez volt az anyag, az ötös jogos."
Rendben. De nem a történelem rovatban, hanem a bebiflázás rovatban a helye.
Én azért dicsértem meg (az ötösért), mert azt bizonyította, hogy képes megtanulni szöveget, és ez a képesség arra jó, hogy majd értelmesen összerakott szöveget is meg tudjon tanulni.
"szerintem a jó tanár tisztában van a tanulók tudásával érdemjegy nélkül is"
Én azt hiszem, hogy ez az osztályozósdi soha nem volt a helyén. Az adott tanár (akit egyébként emberileg kedvelünk) azzal sincs tisztába, hogy mit mér.
"jegyet meg azért ad, hogy tudassa a tanulóval, szülőkkel, osztálytársakkal az előmenetelt"
De hát ha el sem találja, hogy valaminek a hosszát, vagy a sebességét méri éppen, akkor ez az adat csak félre tájékoztat mindenkit.
"és mert előírás, hogy jegyet kell adni."
Hát akkor javaslom, hogy írjunk elő magunknak értelmesebb, jobban átgondolt dolgot.
Tudunk jobbat. Ha nem tudunk akkor, ne mi tanítsunk.
Másik ember mínősítése nagyon érzékeny dolog. Igazán egzaktnak kell lennie ilyen minősítő rendszereknek, hiszen sorsokat befolyásolhat.
Csabio: "Engem az is rendkívül érdekel, ki mit mér az osztályzattal. "
A konkrét példára reagálva:
Nem ismerem a 20 mondat tartalmát, de ha ez volt az anyag, az ötös jogos. Ha a fiad nem tanulta volna meg, akkor ne kapjon egyest sem?
"Tehát a fiam bebiflázott 20, számára teljesen közömbös mondatot... "
A tanításban felhasznált tankönyveket a szaktanárok szabadon választhatják ki, valamint azt is ők határozzák meg, hogy egy-egy könyvből mely anyagrészeket milyen fontosnak tartanak. Ez a tanár joga és felelőssége.
(Talán ismerős a soha ki sem nyitott matematika tankönyv.)
Hogy mire adjunk osztályzatot és mit mérünk vele?
Igazából nem szabad egy kiragadott jegy alapján ítélni, szerintem a jó tanár tisztában van a tanulók tudásával érdemjegy nélkül is, jegyet meg azért ad, hogy tudassa a tanulóval, szülőkkel, osztálytársakkal az előmenetelt, dícsérjen, elmarasztaljon, akit lehet ösztönözzön a tanulásra és mert előírás, hogy jegyet kell adni.
"Én nem akarom, hogy a gyerekem sok időt töltsön olyan környezetben..."
Ezzel egyetértek, magam sem szeretem, hogy a tanórák zömén gyakorlatilag tényanyag átadása történik rettentően elhanyagoltak az olyan 'lényegtelen' dolgok, hogy gondolkodásfejlesztés, véleményalkotés, vitakészség fejlesztése, stb.
Bár ezekhez szükséges ismeret is, amit csak memorizálással lehet elsajátítani. Többször is hallottam, olvastam elismert tudósok, kutatók szájából, hogy diákként sok memoritert kellett megtanulniuk és ez bizony sokban segítette őket.
(A képzavarért elnézést).
Sziasztok!
Engem az is rendkívül érdekel, ki mit mér az osztályzattal.
A fiam ötödikes, és történelemből pl. a Görög birodalom leckéből 5-ösre felelt.
El olvastam az általa kíválóan megtanult leckét: 20 mondatból ált.
Arra gondoltam, hogy bármilyen 20 mondat egy ókori birodalom életéből - önkényesen kiragadott, és sehogy sem hordoz (ezek legalább is maradandóan fontos információkat.
És hogy került pont az a 20 mondat oda, a könyvbe?
Tehát a fiam bebiflázott 20, számára teljesen közömbös mondatot (amit csohányjuliskának volt szerencséje magából kitermelni, mert valamilyen
magasztos szempont rendszer alapján ő kapta a jogosultságot, és a hozzá tartozó pénzt, az erre illetékes személytől), ami egy számunkra ismeretlen (tehát nem hiteles) személytől származnak, majd ezt megfelelő ütemben kiontotta magából, és erre kapot egy 5-öst töriből.
Miért nem bebiflázásból és kiontásból kapta?
Mert azt valóban jól csinálta, ez látszott.
Milyen képességét mérte még ez az osztályzat a gyereknek?
Mi köze ennek a történelemhez?
És mit jelent az, hogy valaki jól tudja "a" történelmet?
Van olyan, hogy "a történelem"?
Én nem akarom, hogy a gyerekem sok időt töltsön olyan környezetben, ahol értelmetlenségekkel foglalkoznak (mint hogy bebiflázás és visszaböfögés), és ahol a tekintély személy sincs tisztában azzal, hogy milyen játszmákat játszanak.
Szóval, milyen is a jó tanár?
Úristen, és én még azt hittem, hogy jó fiú vagyok, és magánszorgalomból csinálom! :-)))
Megadnád ezt a törvényt? Nekem nehezen hihető, amit mondasz. Hogy szól a paragráf?
Bizony, a tanár részéről az érettségin súgni, főleg rosszat, de jót is, nehezen minősíthető dolog.
De ugyanakkor én is kerültem olyan helyzetbe, hogy segíteni kellett: az idei franciaérettségin egy elég idióta rajz alapján kellett szöveget írni a jelölteknek, és a _rajzot_ nem tudták értelmezni. Ezért kapjanak rossz jegyet franciából? Némi erőfeszítéssel rá lehetett ugyan jönni, hogy azon a helyen, ahol egy hosszú vonalon keresztbe egy rövid nyíl van, és a szöveg zárójelben a nem kanyarodni szavakat adja meg, ott valójában egy vonallal áthúzott nyilat kellene elképzelni... node aki nem ilyen okos, az matekból már megkapta a rossz jegyét, ha tud franciául, miért kell ilyen hülyeségek miatt pontot veszítenie?
Nos, míg megfejtitek eme rendkívül érdekes matematikai feladványt, reagálnék párat:
VP: törvényben leírt kötelessége egy tanárnak a helyesírási hibákat MINDEN tantárgy esetén javítani!!! Tehát pölö matekdolgozatban - más kérdés, hogy pontot azért nem kell levonni :)))
Na, persze, tudom én, hogy a tanítás nem kell, hogy feltétlenül a törvényexerint menjen - soxor nem is menne úgy - de azért ha lehet, azé illik betartani őket, elvégre a jogkövető magatartás a polgári erények egyik legfontosabbika, ezt már Szent Orbán is megmondta anno :)))).
Azt meg egyszerűen nem látom át, hogy miért gondolja egy felügyelőtanár, hogy neki aktívan segíteni kéne érettségin egy diáknak... Az érettségi nem arról szól!!! Az azért van, hogy felmérje, a gyerek birtokában van-e az elvárt szintnek ÖNMAGÁTÓL, és SEGÍTSÉG NÉLKÜL. Punktum! Milyen példát mutat az a tanár, amelyik szarik a szabályokra - még,ha jószándékból is?
Ez a véleményem.
na tessék, el is írtam: 4v4p helyett 3v4p kell a szövegembe. Az nem úgy volna korrekt, hogy 4v4p helyett 3v4p kell a szövegembe helyett 3v4p helyett 4v4p kell a szövegembe kell a szövegedbe? :-)))
Mellesleg szerintem is hatványról van szó inkább. :-)
Ha 3 v-t látsz a négyből, az szűklátókör vagy szemészeti probléma?
Továbbre is fennáll a lehetőség mindenkinek, aki nem tud 3-ig, ill. 4-ig számolni, hoghy egyet használjon helyette. :-)))))))))
Kedves 3v4p!
Nem vetted volna észre a smiley-t?
Én is kijavítom a helyesírási hibákat!
Inkább afféle célzás volt, hogy nem tudják a matekot, mikor én fontosnak tartom, hogy magyaros fogalmazással tanítsam a definíciókat meg minden.
Persze, nem tartozik hozzá a matek az általános műveltséghez, OK, nincs haszna az ebbéli tudásból a mindennapok emberének. De akkor a sporteredmények ismerete miért tartozik hozzá? (Lásd műveltségi vetélkedők...)
Dear Upalong!
A nyelvvizsga példa volt, de nem arra nézve, amit kifogásolsz benne. Olvasd el GZ erre adott válaszát, hogy mi lenne, ha a matekérettségit végigtotózná valaki. Akkor GZ példáját is kifogásolnod kellene, ugye?! Nos, én értettem, mire gondol ő ezzel, eszem ágában se volt a matektotózás miatt kötözködni, olyan irányban feleltem neki, amilyen irányú a kérdés volt, olvasd el, kérlek!
Persze, hogy az a lényeg, hogy ne segítsen a felügyelőtanár! Viselje el azt, hogy nem segít, s ezzel nem vágódik be a diákoknál, pláne akkor, ha nem ért hozzá!
Hát én most betegesen kiváncsi vagyok a nyelvvizsgára, mer kistyuty már tartott sajtótájékoztatót közmegelégedésre angolul, de nemtom, a Rigó utca mit szól a színvonalhoz... :-)
vvvvpppp! (megszólíthatatlan vagy)
Igazad van a szakosodásban! Tök beteges! Javíts csak! És röhej, hogy azt mondjuk emelkedetten: "általános műveltség" arra, amitől a magyaros kiütést kap... Mert vagy beismerjük, hogy mégse, vagy a kollégák hmmm...
