Talán még emlékszik valaki a fotós beírásomhoz. Szerintem olvassák a topikot, mert rendesen bepaliztak. Történt ugyanis, hogy hétvégén buli volt, úgyhogy elkattintottunk négy tekercs filmet, gondoltam előhívatom őket. Osztottam, szoroztam, volt egy kedvezményre jogosító kártyám, úgy számoltam ötezer alatt megoldom. Mentem a szokásos helyre (első hiba). Mient megláttak azonnal lecasaptak rám. Hogy üzemel az objektív? Nem akarok vakut venni? Vagy szűrőt. Mondom nem, más ügyben jöttem, és különben is most telekonverterek meg adaptergyűrűk foglalkoztatnak (második hiba). Öt másodpercen belül tele voltam aggatva prospektusokkal meg árjregyzékekkel. Közben persze az eladónő kedvesen mosolyog. Mondom igazából filmet akarok előhívatni. Erre még szélesebb mosoly, PR szöveg, blablabla, mert miért 1 napos, csak 300+ az egy órás, +ajándékfilm +miért akarom a kártyát felhasználni, +ők tudnak jobbat, szebbet, ++ajándék üdítő .... Most itt ülök a gép előtt, két felhasználatlan kedvezményre jogosító kártyával, 4x24 papírképpel, 4 negatívval, 4 tekercs 100-as nyersfilmmel, 4 doboz kólával, és egy kitöltött aláírt adaptergyűrű megrendelőlap igazoló szelvénnyel. 9000 forinttal szegényebben. Jövőhéten megyek, kifizetem az adaptert, és eladom a fényképezőgépem :-))
Tegnapi sztori, ha van meg olyan kollegam, aki nem tudja, kit takar a ZOH nev, hat most majd ramismer.
Egyik kollegat bucsuztattuk, a Romai parton ultunk be egy teraszos helyre sorozgetni. Osszetoltuk az asztalokat, s mivel kiszolgalas nem volt, ezert nehanyunkra harult a feladat, hogy a helyukre bepreselodott kollegaknak kihozzuk a kert italjaikat. Egyik kollegano Martinit ker, majd kicsivel kesobb, hozzateszi, hogy hosszut. En tovabbitottam a kerest a pultso csajnak, o kicsit csodalkozva visszakerdez, hogy akkor ez most ket deci legyen-e, mondom, igen, hogyne. Vizespohar elovesz, Martini zutty bele, kiviszem, kollegano enyhen csodalkozik, majd kicsivel kesobb azert rakerdezett, hogy miert ilyet hoztam amikor o rosso-t kert.
Most persze nem hiszik el, hogy amugy tudom, mi az a rosso, es tenyleg csak legkori zavarok voltak, na mindegy.
A vizsgára készülésről egy hajdanvolt klubtársam jut eszembe. A tantárgyakra lehet hogy rosszul emlékszem, de a lényegen ez nem változtat.
Felvételezni készült vmelyik egyetemre, előröl-hátulról megtanulta a kémiát és a matematikát. A felvételi előtti napon, valamikor este tíz tájban megnyugodva tette le a kémiakönyvet: tőle aztán nem tudnak olyat kérdezni, amit ne tudna. Utoljára még kézbevette a felvételi tájékoztatót, és átlapozta. Ekkor hűlt meg benne a vér: ahová ő készült oda biológiából kellett felvételizni. Egy év múlva azért simán fölvették.
Eszembe jutott még egy hülye helyzet. Néhány évvel ezelőtt történt, amikor Kispestről átköltöztem az Árpád-híd közelébe. Ugyebár ugyanaz a metróvonal, csak pont a másik irányból kell megközelíteni a munkahelyet – nagyon nehezen szoktam meg, hogy a Ferenciek terénél az addigi jobb oldal helyett, a bal oldali peronhoz kell menni (vagy fordítva?). Álldogáltam a peronon és éreztem, hogy nagyon stíröl egy srác, tudtam, hogy meg fog szólítani. Jött a metró, felszálltam, a srác odaállt mellém: „Ne haragudj, hány megálló a Ferenc körút?” Jaj, gondoltam, de gyenge ismerkedési mód… Mondom neki: „Nincs szerencséd, rossz metróra szálltál, az pont a másik irányba van.” „Biztos?” „Biztos.” Mire bemondják: „A Kálvin tér következik…” Alig volt ciki átmasírozni a szemközti oldalra –lehetőleg úgy, mintha semmi sem történt volna… :)
Hasonló velem is megesett már:
EGyik délután sikerült végre hazavergődnünk a gyerekemmel, aztán 5-l0 perc mulva csengettek. Egyik lakó a házból hozta a lakáskulcsomat, mondván, hogy bennefelejtettem a postaládában. Erre meglehetősen bambán megkérdeztem: Dehát honnan tudta, hogy a miénk??
szerintem ha viszont a jobb szemére van neki térlátása, akkor simán kérhetne pénzt néhány orvostól, akik 40 évig publikálhatnának az emberről, akinek fél szemmel is van térlátása : )
Ma reggel hallottam a hírek közt, hogy egy "huszas éveiben járó férfi bepereli a háziorvosát és az államot, amiért az influenza elleni védőoltástól időlegesen lebénult és bal szemére elvesztette térlátását..."
Hasonló elhalálozós nekem is volt. Szakmai ujságot kell postázni minden hónapban/nagyedévben. Egyik alkalommal telefonáltak egy egyetemről hogy sajnos a tanár úr meghalt, ne küldjünk több újságot. Van ilyen, csak olyan hülyén jött ki a helyzet...
Eszembe jutott egy régi sulis történet, még most is ég a pofám miatta....
Szakközépben a bemutatkozó napról lemaradtam. Legközelebb egy tesiórára mentem. Látom hogy az egyik csaj beszél a tanárral, majd kibiceg a kispadra. Olyan tettetett volt, azt hittem hogy meg akarja úszni, hát muszály volt beszólnom : mivan, az alkalmi sánták napja van ma??? ehez bárgyú mosolyt képzeljetek el.
A csaj nem szólt semmit. Aztán esett le a tantusz hogy tényleg rövidebb az egyik lába szegénynek. Majd el süllyedtem...
Nem éppen vizsgasztori, de ma történt meg és rettenetesen égő volt.
Egy CD-nek külső kartondobozt kell csináltatnom, a nyomda viszont, ahol dolgoztatunk, nem vállalta a dolgot, viszont megígérték, hogy kerítenek valakit.
Valóban, nem sokkal az ígéretet követően felhívtak, hogy itt a szám, XY Béla bácsit kell keresni, ő dobozkészítő...
A foglalkozás némileg furcsának hatott, de felhívtam, mert szükségem van a mütyürökre. Egy kedves idős néni vette fel a telefont. Az első, ami gyanús volt, hogy Béla bácsit kértem és erre azt mondta, hogy ő az...
Sajnos, két szó után kiderült, hogy az oly aktívnak és csodálatos szakembernek tartott Béla bácsi évekkel ezelőtt meghalt...
Hát, ennyi mai sikerélményem.
