Tipikusan az a szörnyeteg, akit a liberális oldal az egekig dícsér, nyilván sokszoros jellemhibái miatt
Úgymint: kóros dörgölőzhetnék, sznobéria, nagyképűség, magyarellenesség, felületesség, gond nélküli seggnyalás, felsőbbrendűségérzet,álszent hazudozás, ideológiai zavarosság ( ld Izraelbe kell menekülni a tomboló antiszemitizmus elől)
Nem elhanygolható tényező, hogy nem pszichiáter, nem az orvosin végzett.
Tény, ami tény, hogy első osztályú pozőr, fezőr,és lelki kókler.
na itt egy kis olaj a tüzre, spec érdekes részletek vannak benne
Vérbeli komédiás szeretnék lenni
NSZ • 2003. november 19. • Szerző: Pogonyi Lajos
Amikor majd először kerülök olyan helyzetbe, hogy csak jegyzetből tudok előadni, letészem a lantot. Egyelőre heti húsz órát tartok, ez állítólag sok - mondja a ma hetvenéves Popper Péter pszichológus, közíró.
- Lassan már egy éve, hogy kiszállt a publicisztikaírásból, pedig a 168 Órában remek sorozata volt Ezek mennek mostanában címmel. A televízióban Istenek órája címmel valóságos vallástörténeti „kurzust” tartott. Megunta ezt is, vagy feladta?
– A két műfajt ne mossuk öszsze. Nagyon szerettem a televízióban dolgozni, ahol 1963 óta készítettem műsorokat. De amikor 1998-ban Orbánék megnyerték a választásokat, rá néhány hétre kidobtak a tévéből. Ez így van rendjén, egy ilyen baloldali pasit, mint én vagyok, ki is kell penderíteni. Az Istenek órája című sorozatot talán azért szerették az emberek, mert nem akartam sem téríteni, sem előítéleteket kelteni. A másik műsorom, amelyet megszüntettek, a Szókimondó című kamaszműsor volt, improvizált helyzetjátékok.
- A publicisztikaírásból miért lett elege?
– Ez év januárjáig rendszeresen írtam a 168 Órába, a másik lap a Népszava volt, időnként a Mozgó Világ is kért tőlem cikket. Az az igazság, hogy meguntam, belefáradtam. Miért? Ezt a koalíciót támadni nem akartam, dicsérni meg nem tudtam. Ami a mostani ellenzéket illeti, halálosan unom őket. Legalább olyan ötlettelenek, mint a kormány. Mindig ugyanaz a vádaskodó szövegük. Mint a végtelenített magnószalag. Nagyon fárasztó hallgatni őket. A politikai publicisztikához mondanivalóra van szükség, ebből viszont kifogytam, én sem ismételhetem folyton magamat.
- Korábban nagyon is volt mondanivalója, ami miatt gyakran megfenyegették. Netán az is közrejátszott a döntéseiben, hogy szinte minden egyes írása után valamilyen atrocitás érte? A Kossuth téri Pick Büfében például egyszer valaki odament önhöz, és azt mondta: Mi járatban errefelé, Popper úr? Hisz itt nincs is kóser kaja. A lányának egyszer azt mondta egy taxis a Ferihegyi repülőtér drosztján: Kislány, innen nincs közvetlen járat a Dob utcába. Ezek után meg merjem-e kérdezni, hogy mit szólt ahhoz, amikor a Fővárosi Ítélőtábla fölmentette ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkészt, volt MIÉP-es képviselőt a közösségelleni izgatás vádja alól a „galíciai jött-menteket kirekesztő” cikke miatt?
– Az említett incidensek számomra nem túl jelentősek. A nevelt lányomat annál inkább megviselték, akit végül elküldtem itthonról. Amerikában él. Amikor Szabó Albert felfüggesztett büntetést kapott, akkor írtam a gyűlöletbeszéd ellen, amiért nagyon kikaptam.
- Kiktől?
– Meg fog lepődni: az SZDSZ-es barátaimtól. Hogy képzelem én azt, hogy egy liberális demokráciában bírálni merem a független bíróság ítéletét, különben is vélemény- és szólásszabadság van hazánkban – mondták. Most viszont több olyan aláíró nevét is láttam az ifjabb H. Lóránt felmentése elleni tiltakozó levélen, aki annak idején kioktatott, mondván: lábbal tiportam Szabó Albert véleménynyilvánításhoz való jogát. Elhiszem, hogy a jog nehéz helyzetben van, amikor el kell döntenie: mit lehet, és mi az, amit „már nem”. Ezen a területen nincsenek éles határvonalak. Lehet, hogy a „galíciai jöttmentek kirekesztésére” való felszólításban nincs agresszív cselekedetre való felhívás. Az idézett mondat a tettekre utalás szintjén viszont hat. Próbálkoznak, meddig lehet elmenni. A fokozatosságot tartom veszélyesnek. Inkább arra vagyok kíváncsi, hogy a csudába, honnan kerülnek elő hatvan év távolából szinte ugyanazok a jelszavak? Hogy tud feltámadni a régi szellem? A nyolcvanas évek második felében írtam egy cikket Hétköznapi fasizmus Magyarországon címmel. Összegyűjtöttem, hogy általános iskolás gyerekek milyen antiszemita dalocskákat énekelnek. Egyiket fejből tudom, mert megragadott. „Auschwitz, Auschwitz, régi szép idők. Összedőlt kemencék, zsidótemetők, zsidó vér, zsidó vér, jaj de jó, jaj de jó, szappan lesz belőle, halihó, halihó.” Ezt tizenkét éves gyerekek énekelték. A dalok nyilván nem genetikai úton, de tovább öröklődtek. Akkor azt írtam, amit ma is igaznak tartok. Nevezetesen: Magyarországon Istóczy, sőt Szent László király zsidókat korlátozó rendelkezései óta mindig volt ilyen-olyan antiszemitizmus. Semmi baj. Amikor ifjabb voltam, létezett egy bornírt kifejezés: kultúr-antiszemitizmus. Ez annyit jelentett, hogy nem szeretjük a zsidókat, persze azért nem kell őket megölni, bocsássuk meg nekik, hogy zsidók, csak ne engedjük közel őket a magánéletünkhöz, a családi szféránkhoz. Ezzel sincs semmi baj, mert akkor még nem tudták, hogy mindez hogyan végződik. Auschwitz után azonban aki ilyesmiket terjeszt, az szerintem potenciális gyilkos.
- Fogadjunk, hogy menekül a munkába. Bár egyszer azt mondta, hogy maga a „legtöbbet dolgozó lusta ember Budapesten”. Úgy tudom, heti húsz órát tart különböző egyetemeken. Ez volna a lustaság? Tanít a Zsidó Egyetemen, a Bálint György Újságíró Iskolában és a Színművészeti Egyetemen, sőt a Buddhista Főiskolán is.
– A politikai publicisztika írása, mint mondtam, értelmetlenné vált számomra. Az értelmetlen dolgokat viszont nem szeretem, és ilyenkor „megpattanok”. Én vállalom azt is, hogy 1994 és 1996 között Horn Gyula miniszterelnök személyes tanácsadója voltam. De amikor 1996 őszén azt kezdtem érezni, hogy már csak karácsonyfadísz vagyok, leköszöntem, és barátsággal elváltunk. Alapvetően depresszív alkatú ember vagyok. Legjobb barátom és egykori főnököm Liebermann Lucy pszichológus egyszer azt mondta: Nézze, Péter, a depressziónak egyetlen egy igazi ellenszere van – az aktivitás. Vállaljon mindig többet, mint amennyit bír, legyen mindig restanciája, higgye azt, hogy a körmére égnek a dolgok, és akkor nem lesz semmi baj. Hozzátette: ha majd megöregszik és kifullad, akkor feltör magából a depreszszió, s azt mondják, hogy ez „öregkori involúciós depreszszió”. De mi mindketten tudni fogjuk, Péter, hogy maga már négyéves korában depresszív alkat volt, de jól egyensúlyban tartotta magát. Vagyis, itt keresendő az igazi ok, amiért állítólag sokat vállalok. Ma már annyit megengedek magamnak, hogy válogatok a feladatok között. Határidőt szabtam magamnak. Amikor először kerülök majd olyan helyzetbe, hogy csak jegyzetből tudok előadni, akkor letészem a lantot, véglegesen befejezem. Az elvem: ha a diáktól a vizsgán megkövetelem, hogy könyv nélkül feleljen, akkor nekem is jegyzet nélkül kell tudnom előadást tartani. A valláspszichológiát a bölcsészkaron tanítottam, most a Buddhista Főiskolán és a Zsidó Egyetemen adom elő. A Színművészeti Egyetemet nagyon szeretem, rendezőknek hatáspszichológiát adok elő. A buddhisták és ők a nagy kedvenceim. Az előbbiek tudják, hogy a diplomájukat semmire sem használhatják, tehát azért tanulnak, mert csakugyan érdekli őket a téma. A színművészetisek között kreatív örömet érzek, amikor a művészi hatás keletkezéséről beszélgetünk. Sokat lehet játszani velük.
- Nyugodtan vallja be, magába is szorult egy kis ripacsvér is, ha ez nem sértő./p>
– Dehogy is az. Jól látja. Vérbeli komédiás szeretnék lenni. Egész életemben sokat sündörögtem a film és a színház körül, de ha az ember nem eléggé tehetséges, akkor ez az érdeklődés áttevődik a szerelmi szintre.
- Önző ember, mert a fiatalok karbantartják magát, és szerintem sokat tanul tőlük. A rendszerváltás után nem sokkal Izraelbe ment tanítani.
– A fiatalok akaratuk ellenére nagyon vigyáznak rám. Nekem jót tett, amikor 1992 és 1994 között dacból kimentem, és vendégprofesszor voltam az izraeli Bar-Ilan amerikai alapítványi egyetemen.
- A mesterei a már említett Liebermann Lucy, illetve a Kossuth-díjas pszichiáter, György Júlia voltak. A két idős hölgy, úgy tudom, nemigen szívelte egymást. Mit tanult György Júliától.
– Azt, hogy százszázalékosan figyelni kell a másikra, és arra, akit analizálok. Nehogy a végén már csak magamra tudjak figyelni.
- Fontos önnek az emlékezés?
– Ha totálisan elveszítem az emlékezetemet, én sem vagyok. Az emlékezés adja az identitásomat.
- Ha már az emlékeknél tartunk, mi jut eszébe, ha azt mondom: Lenin Intézet? Ide járt a többi között Pozsgay Imre, Konrád György, Vajda Mihály és Szűrös Mátyás is. Ha jól tudom, Pozsgaynak gyakran megírta az orosz leckéjét.
– Ez így van. A mai MTV székházában működött egykori Lenin Intézet hallgatói rendszeresen összejárnak, nem tagadják le a múltjukat. Én azonban ennél szívesebben veszek részt az általános iskolai és gimnáziumi találkozóinkon.
Nézzétek, nekem Popper politikai attitűdjeiről fogalmam sincs. Viszont az tótzicher, hogy az emberekhez baromira nem ért, halovány segédfogalma sincs az emberi természetről. Mást ne mondjak, az általa vezetett felvételi bizottság döntött úgy 1983-ban, hogy nekem nem a SOTE ÁOK-n kellene tanulmányokat folytatnom.
a nagybetűs emberről csak annyit: volt miből kifejlődnie,tekintettel a posztávós bm-nél eltöltött kvázi-kihallgatótiszti (na jó, kihallgatás-pszichiátriai) évekre...
A kitűnő tudósról: a jellegzetesen pszichológiai lektűrök, tárgyi tévedések és felszínességek tömegéből építkező könyvek lehetnek persze népszerűek, ezekről végtelenül modoros formában lehet műsorok tömegében nyafogni, futtatva Szenes Andrea által, de hát ez meg a szakma...
Én spec. kezdettől fogva, mióta először láttam, ki nem állhattam. Sznob, nyafog, affektál, műájtatos, műegyüttérző, kókler, divattrendeket lenyúló, és látszik rajta némi gonoszság, közömbös kegyetlenség is. Zavarodott nőket ügyesen megkopaszt könyveivel, de ennél még az "ita piros, hol a piros" is becsületesebb.
És ekkor tetejében mit üzen a megújulásra törekvő MSZMP-nek 1989-ben a Népszabadságban, amikor egy egész ország, és benne egypártja az átalakulás, a felszabadulás lázában égett? ~ "Megálljatok! Ne tegyétek, szétveritek a Pártot!"
A többi már csak hab a tortán:-(
Hogyan öljük meg magunkat? címmel írt egy könyvet. Provokatív a kérdés. Provokatív az ember is, aki feltette. Groteszken válaszol rá. Azt tanácsolja, esztétikusan kell megölnünk magunkat, ne csináljunk horrort a halálunkból. Ne szurkáljuk össze, ne akasszuk fel magunkat, mutatósabb, ha például éhen halunk, vagy egy jó konyak társaságában megfagyunk.
Komoly pszichológus ilyet nem mond. De Popper karcos, maró humorú közíró is, aki elcsen elemeket a szépirodalomból. Aki nem fér a bőrébe, nem fér a tudományágába, még kevésbé nem létező laboratóriumába. Belekotyog mindenbe. Roppant kíváncsi. A politika ugyanúgy érdekli, mint mondjuk a színészek természetrajza. Hozzászólási ingere van, ami persze szereplési kényszerrel párosul. Tévében, rádióban, be nem áll a szája. Szaporázva fûzi egymáshoz a szót. Vehemens. Gyakran akár föl is paprikázódik. Nem objektív. Mer végletekig szubjektív lenni. Hadonászik a kezeivel. A mimikájával még azt is "lejátssza”, amit mond. Örök nyughatatlan. Egy nagy mû helyett ír sokféle sikeres könyvet. Még pénzt is keres velük. Még népszerûsége is van. Nem úgy beszél, mint egy komoly tudós, hanem médiában, könyvekben, cikkben cseveg, anekdotázik, diskurál. Magától lemond az egyetemi katedrájáról, de közben százfelé tanít, az egész országban bárhol talál katedrát, nem tud nemet mondani a meghívásoknak. Összevissza lázong, zsörtölődik, de közben egész lényéből árad, hogy fenemód élvezi az életet. És másokat is erre biztat. Nincs benne semmi tanáros, papos, tévében is láthattuk, hogy kamaszokkal is korkülönbségre fittyet hányva, áradó természetességgel beszélget, vitázik. Mindenki haverja, aki fogadatlan prókátorként belekotyog az életünkbe, aztán annyira közvetlenül viselkedik, hogy már nem is vesszük észre, csak úgy, hívatlanul "szólított le” minket. Velünk van, jelen van, miközben súlyos dolgokról szól, szórakoztató ember.
Popper Péter, a neves és közkedvelt pszichológus, ma hetvenéves.
Ez a nagybetűs ember már 89 előtt is Kádárék környékén (Hornék környékén) sertepertélt. A pszichiáterek utálták (talán ma is utálják), mert kóklernek tartják, aki beleüti az orrát abba, amihez nem ért. (Persze Péter Gábort is utálhatták, mert ő meg hipnotizálni is szokott, amíg el nem vitte az ördög...)
PP, a nagybetűs ember az állampárt tanácsadója volt, öngyilkossági dolgokban. Gy.k. valakit el kell takarítani, de mondjuk az elütés, vagy sima legyilkolás nem megy. Ekkor jött PP, a nagybetűs ember, aki megvizsgálta, van-e lehetőség az öngyilkosságra, és ha van, akkor hogyan lehetne belehajszolni a delikvenst.
Azóta nem szeretem. Abból a fajtából való, aki állandóan attól retteg, hogy "őket" ki akarják irtani, és ezért akit lehet kiirt. (Mondjuk, mint Grósz rettegése, hogyha nem ő lesz hatalmon, jön a fehérterror.)
Esbeta férje
válasz erre | adatok | e-mail 2001-04-06 18:13:05 (44)
Az első szakasszal egyeértek, a másik kettővel nem.
Mivel indokolod, hogy "sötét politikai prostituált" ?
azért pl. mert amekkora semleges, (kicsit összekacsintós professzor)-módra fogalmazta meg** mennyire hasonlít a kommunizmus egy valláshoz (képek, oltárok, sérthetetlenség stb.)**
már-már a diák úgy érezhette nem kedveli "elnyomóinkat"
namost meg nyíltan felvállalja Horn támogatását 1. hála a múltbeli támogatásért 2. DéGé lelki gondjainak feltérképezését pedig gondolom a kutatásai (a hatalom hatása az elmékre) érdekében----és Gé harcképességének megőrzése végett----vállalta.
Lesz dolga bőven Gabival a' biztos..
onogur
válasz erre | adatok | e-mail 2001-04-11 11:08:46 (46
Ha Popper aggódna szellemi állapotunk nyugalmáért akkor meggyőzte volna Gyulust, hagyja abba :-)))
De a könyve kissé előbb született, szerintem is kissé zavaros, de akkori sikerét köszönheti annak is, hogy a "nép" számára ezek az információk még Édesvíz kiadói szinten sem voltak elérhetőek. Bár Popper azért a newage módon kever valóban mindent össze ahogy emlited.
Szerencsére ma már más a helyzet.. a dharma (buddhizmus pl.) tisztán kerülhet az ember elé...és a bölcsességek megértése csak rajtunk múlik.
Szerintem Popper fokozatosan feléli azt a tőkét amit összekovácsolt, apróra váltja, csak nem veszi érszre. Tipikus zárt renszeres szindróma...
Így tesznek a vezető "értelmiségiek".
Ha Popper Péter írt volna egy könyvet, melyben beszámol az indiai útjain szerzett tapasztalatairól és megosztotta volna velünk azt a tudást, melyből kifejlesztette önismereti és önfejlesztési gyakorlatait…Akkor azt szíves örömest olvasgatnánk.
De nem ez történt, a tudás rejtve maradt a nagyközönség elől.
Vajon miért?
Popper saját elmondása szerint félt minket, egyszerű halandókat. Hogy megzavarná az agyunkat. Hogy mondanivalói torzulatokká válnának, növelnék pszichés rendezetlenségünket, szemléleti zűrzavart szülnének. Mert egy egészen más gazdasági, kulturális alapokon keletkezett világszemléletet és gondolkodásmódot nem lehet eredeti formájában átültetni a mai európai kultúra eszmevilágába.
Marhaság!
Ezzel a szöveggel meg lehet etetni azokat a milliókat, akik még soha nem olvastak Lao-ce-t, Jungot, Láma Ole Nydahlt vagy akár György Lajost, stb.
A történet egészen másról szól. Popper sorozatának egyik első könyvében azt írja, hogy teszteli az olvasókat. Ha kedvező a fogadtatás, akkor jönnek az újabb részek.
És jöttek, mázsaszámra. Alapvető lényegétől megfosztott, emészthetetlen buddhizmus keverve kínai univerzizmussal, pszichológiával, ezoterikával, jógával és még egy csomó csalamádé-alapanyaggal. Az eredmény: érdektelen és értéktelen könyvek.
SUMÉR politikai prostituáltnak nevezi a szerzőt, valószínűleg nem alaptalanul. Mert először is: a gyakran még kétszáz oldalt sem elérő füzetecskék, ha belegondolunk, nagyon drágák. Látszik rajtuk, hogy a kiadványok erősen profitorientáltak…
Ajaj, jut eszembe, mit is írt Lao-ce az Út és erény könyvében?
"Nincs nagyobb bűn, mint engedni a mohóságnak, nincs nagyobb baj, mint ha valaki nem tudja mérsékelni magát, nincs gonoszabb veszedelem, mint a nyerészkedési vágy".
Hát igen, van aki vizet prédikál és bort iszik.
Másodsorban tudjuk jól, hogy a kultúra területén mire lehet pénzt és támogatást szerezni. Az alapvető szempont, hogy a globalizáció egyik eszközének, a multikultúrának az útját kell egyengetni. És lehetőleg támadva, rombolva a családközpontúságot, a nemzeti identitástudatot, a keresztény hitet, szellemiséget. Magyarul: az ezeréves tradíciókat.
Gyanítom, hogy Popper Péter alkut kötött, vagyis megmondták neki, hogy mit és hogyan írhat - a támogatás elnyerése fejében.
Sikerült.
Önnevelhetjük, önfejleszthetjük magunkat, fogyaszthatjuk a gondosan és tudományos módon összeállított szellemi táplálékot, példabeszédeket olvashatunk a hazugságról, a halálról, tanácsokat kapunk, hogy hogyan kövessünk el öngyilkosságot, persze mint a topikindítóban, van egy kis zsidózás, fasisztázás. Ha egyetértünk Popperrel, akkor nem olyan anakronisztikus butaságokkal foglalkozunk, mint család, hit, nemzet, a határainkon túli magyarság helyzete, ááá, nem. Ha haladunk a korral, akkor inkább FREE TIBET! feliratú transzparensekkel tüntetünk a kínai követség előtt. Hiszen ezt teszik világszerte, ez a HALADÁS.
Kedves Babra,
ez az én szememben egyszerű irodalmi-stilisztikai bűvészmutatvány. Aki "az életet amúgy egészében, örömeivel és sikerajándékaival egyetemben" megveti (9§), az nem bonyolódik pitiáner pártcsatározásokba, nem érdekli jobb- és baloldal, sem a különböző izmusok - egyébként semmitmondó - szélmalomharca, hanem nagy ívben le soirja az egészet.
Jó, lehet, hogy az itt leírtakat nem magára értette, de amíg valaki ennyire nyakig ül a "mayában", addig nem szerencsés, ha másoknak ideális viselkedésmódokról kezd magyarázni.
Akik olvasták a műveit, azok számára nyilvánvaló, hogy egy nagybetüs EMBER-ről
beszélünk. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ennek eléréséhez csakis egyfajta
út létezik -mint azt nagyon sokan gondoljuk. Főleg nincs ez összefüggésben a
politikai-történelmi-társadalmi-stb felfogásunkkal. (Pedig mennyire igy vélekedünk)
Egyszóval egy értékes ember bionyos véleménye valamiről nem szentírás. Ugyanúgy
igaz lehetegy másik szemszögből az ellenkezője is. A pszichológia egyébként is
azt bizonyit be, amit akar. Vagy az ellenkezőjét.
Néhány mondat a topicinditó könyvből. Az egyébként súlyos mondanivalóba sikerült
humort, némi iróniát csempészni. Ajánlhatom mindenkinek.
(Ettől még nem kell P.P. minden nézetével azonosulni...)
Hogyan öljük meg magunkat ?
1.§
Jól képzett öngyilkos soha még csak célzást sem tesz öngyilkossági
terveire. Aki meghalási szándékáról beszél, az két hatást ér el
ismerősei körében :
Amíg él : "Csak jártatja a száját, úgyse meri megtenni!"
Amikor meghalt : "De sokáig lamentált, amíg rászánta magát!"
Halálunk mindenkinek legyen meglepetés, életünk frappáns zárópoénja.
2.§
Soha nem szabad búcsúlevelet írni. A búcsúlevél hiteltelenné teszi
életünket és halálunkat. Ha még van mondanivalónk az élők számára -
mondjuk el nekik. Ha még maradt ütésünk és simogatásunk - üssünk és
simogassunk. De "visszaszólni a megsemmisülésből" - ez szánalmas és
megvetésre méltó. Azt bizonyítja, hogy gyávák voltunk cselekedni
életünkben és
elnémulni halálunkban. Ha halálunk nem elég büntetés azoknak, akiket meg
akartunk büntetni szeretetükért, akkor egy szemrehányó levél aligha kelt
nagyobb bűntudatot bennük. De gyanúba kerülünk, hogy ezen a primitív
módon még egy kicsit tovább akarunk élni.
3.§
A tisztességes öngyilkos nem végrendelkezik. Nincs komikusabb annál,
mint amikor egy ember az örökkévalóság kapujából visszafordulva, még
gyorsan polgári jogi ügyeket bonyolít. Ne röhögtessük már ki magunkat.
4.§
Öngyilkosságot soha nem követünk el családi, vagy ismeretségi körben.
Önkéntes halálunk csak a legzártabb magánügyünk lehet. Ezért az
öngyilkos utazzon el meghalni, a legjobb, ha külföldre távozik. Erre a
célra még kölcsönt is szabad felvenni.
Hátrahagyott javainkból majd megtérítik az illetékesek. Az ember ne
spóroljon a halálán.
5.§
Esztétikusan kell megölnünk magunkat. Jó ízlésű ember nem csinál
horrorfilmet a halálából. Ezért szigorúan tilos :
- mindenféle tárgyat magunkba szúrni, ereinket felvágni, mert a seb, az
alvadt vér gusztustalan.
- felakasztani magunkat - mert a kilógó nyelvű, püffedt, fekete arcú
hulla ijesztően csúnya és groteszk.
- kinyitni a gázcsapot, vízbe ugrani - ugyanezért.
- levetni magunkat valamilyen magas épületről - mert az eldeformálódott
test méltóságát vesztett és értelmetlen húshalmaz.
- gyógyszereket, vegyszereket enni nagyobb mennyiségben, mert öntudatlan
állapotunkban könnyen magunk alá csinálhatunk. Sőt, ha ügyetlenek
vagyunk, halál helyett csak meghülyülünk és életfogytiglan ápolnak
minket.
6.§
Ezért az elegáns ember, aki ad az esztétikumra, a kezdetleges módszerek
helyett :
- Éhen hal. ( Egyáltalán nem kell enni, két-három nap múlva már nem
érzünk éhséget. Kellemesen bágyadtak leszünk.
Közben igyunk, de csak tiszta vizet, hogy ki ne száradjunk, mert nagyon
kellemetlen és rossz szagú (acetonos) lesz a
leheletünk. A végén egyre többet fogunk aludni, majd "szívgyengeségben"
[ általános keringési összeomlás ] csöndesen és
valószínűleg álmunkban elhalálozunk.)
- Megfagy. (Egy üveg jó konyak társaságában elheverünk egy havas erdei
tisztáson, és addig nézzük a csillagokat, amíg ringató kábulatban
átsuhanunk a nemlétbe.)
7.§
Öngyilkosságból csak jelesre szabad vizsgázni. Vagyis meg kell halni.
Akit pótvizsgára utasítanak megmentés útján - az süllyedjen el
röstelkedésében. Nem komoly ember. Az élők között van a helye.
8.§
Az elkeseredettség, a kétségbeesés a legkevésbé alkalmas lelkiállapot
arra, hogy befejezzük életünket. Ilyenkor csak dilettánsok követnek el
öngyilkosságot. E szabály hátterében a következő megoldás lappang :
Materialisták számára : Életünk ritmusosan lélegzik, mint minden, ami
él. Van dagálya és apálya, felemelkedése és
alázuhanása. Létünket a paradoxon nagy törvénye szabályozza, amely azt
tanítja, hogy mennél nagyobb erővel taszítanak a
körülmények lefelé, annál inkább megnövekszik a felhajtóerő, és
előbb-utóbb érvényesül. Éppen úgy, mint amikor egy parafadugót nyomunk a
víz alá. Ezért aki a kétségbeesés mélypontján öli meg magát, bizonytalan
szívvel lép ki az életből,
mert sejti, hogy a dolgok közeledő jóra fordulásáról mond le.
Idealisták számára : Végül mégsem lehet tudni, hogy nincs-e a dolgoknak
odaát folytatása. S minden vallás és misztika egyetért abban, hogy
változtatni - önmagunkon, kapcsolatainkon, érzelmi állapotainkon - csak
itt, e földi életben lehet. A túlsó síkon csak szemlélet van és
megítélés.
Ezért a dilettáns öngyilkos a leggonoszabb csapdába esik bele : épp azt
az elviselhetetlen lelkiállapotot konzerválja időtlen időre, ami elől az
öngyilkosságba menekült.
9.§
Ezért akkor kell megölnünk magunkat, amikor elégedettek és boldogok
vagyunk. Egyedül ez az öngyilkosság hiteles, mert bizonyítja, hogy nem
gyávaságból, menekülésképpen vagy önútálattól sarkantyúzva távozunk az
élők sorából, hanem azért, mert megvetjük az életet amúgy egészében,
örömeivel és sikerajándékaival egyetemben. Az ilyen öngyilkosságot soha
nem bánjuk meg, és példaképpé válhatunk minden idők utánunk következő
öngyilkosai számára.
Majd' minden könyvét olvastam. Okos és művelt ember. Hihetetlenül öntelt, azért annyira nem zseniális, mint amennyire gondolja magáról.
Épp ezért hhetelenül cinikus gazember, aki számításból, tudva-tudván, hogy hazudik, rágalmaz, becsmérel, minden morális gátlást félrelökve.
Számomra egy nagy talány. Miként válhat egy ilyen művelt ember ilyen sötét politikai prostituálttá, aki napilapok színtjén hazudik, rágalmaz naponta, a legprimitívebb bolsevik politika stílusában.
Én azt hittem, hogy népi ülnök, ti.minden tetű tárgyalásán ott ül Kunos, Kovács, Tocsik etc.Remélem még sok hasonló gazember ítéletét végig fogja hallgatni!
Nekem tetszik PP filozófiai felfogása. Egy dolgot biztosan tanultam tőle: kételkedj (és gondolkozz). Tetszik, hogy gyakran úgy mond ki valamit, hogy kérdez. Sugallja a választ, de nem akarja kimondani, mintha maga sem volna 100%-ban biztos benne.
Emberileg és politikailag egy sebzett embert látok benne, akinek sérülései már nem fognak begyógyulni soha. Ha valaki „túlzsidónak” érzi, olvassa el az „Út a tükrökön át” c. könyvét. Nem mondanám, hogy hízelgő dolgokat ír Izraelről és a lakosairól. Azt is leírja, hogyan egyezteti magában a zsidóságot a magyarsággal. Számomra az derült ki, hogy ő egy zsidó magyar és nem egy magyar zsidó, de ez szubjektív megjegyzés a részemről.
A fent említett könyvből sok megtudható erről az EMBERRŐL. Minden nagy elmének lehetnek hétköznapi kis piszkos történései, gyarlóságok. Ha van és kinyilvánítja a politikai, vallási és etnikai hovatartozását halott. Könnyű őt lerántani a piedesztálról és besározni.
A távol-keleti eszmeiséget azt hiszem inkább megtanulta, mint magáévá tette. De ez a műveiben is fellelhető. Odament, úgy próbált élni aztán kifakadt: nektek szerzeteseknek könnyű itt elszigetelten a világ végén élni, meditálni, lelket üríteni, de tennétek ezt meg egy metropoliszban. Márpedig PP egy városlakó. Tetszik neki az a világ, vágyik rá, de képtelen benne élni.
Csak egy könyve van, ami igazán ellenkezik a felfogásommal: „Hazugság nélkül”. Ez számomra vérforraló élmény volt, de nem részletezem, mert semmi köze a zsidózáshoz és a komcsizáshoz és amint látom ez a topic abba az irányba sodródik.
Ismerős amit írsz, Popper akaratlanul is jellegzetesen ószövetségi figura (nem hiszem hogy tehetne róla), szerintem is enyhén szólva hiteltelen a keleti vallásokról alkotott véleménye. Ha még mem olvastad Nietzschétől az Antikrisztust, feltétlenül olvasd el. Nietzsche zseniálisan elemezte a vallásokat és az azokat megtestesítő morális típusokat.
Popper korábban érdekes könyveket írt mindenféle buddhista/taoista/ezotrikus témákban. Néhányat el is olvastam közülük, de valahogy mindig az volt az érzésem, hogy ő maga is csak félig-meddig hisz abban amit leír. Nekem nincs gondom azzal, ha valaki materialista, és azzal sem ha nyakig merül a metafizikába, de szeretem, ha legalább a saját rendszeréhez következetes.
Nekem a topikindító alaptörténet is erről szól. Tkp. kollektíve bujócskát játszanak az Istenükkel, mintha az egy kicsit rövidlátó vénember lenne, akit egy kis trükkel ki lehetne cselezni. Ugyanakkor a szövegkörnyezetből egyáltalán nem egyértelmű, hogy mire érti a "fasizmus" kifejezést.
Popper többször járt Indiában, asramokban, hallgatott gurukat, de ahogy cselekedeiteit és írásait elnézem, mindebből nem sokat értett meg, vagy legalábbis túl magas volt a kerítés, amin megpróbált átmászni. Az általa példaképnek tekintett keleti gondolkodástól (és a hiteles kereszténységtől is) tökéletesen idegen az a fajta pártosság, ahogyan ő akarja a világot jókra és rosszakra felosztani. Ha Popper tényleg a Taot élné, akkor pontosan tudná, hogy az általa legjobban utált emberek szemén kinézve saját magát is gusztustalan féregnek látná, és az általa oly fontosnak tekintett eszmei küzdelem nem több a magunkkal hozott komplexusok Brown-mozgásánál. Azzal, hogy a világ eszmei polarizáltságán nem képes kívül tartani magát, sőt az egyik pólus mellet harcba száll, automatikusan a másik pólust erősíti. (Ehhez egyébként nem kell Indiába menni - Jung is leírta, akit P.P. egészen biztosan olvasott.)
Az önmagunkkal folytatott bujócska egyik kellemetlen mellékterméke, hogy mindazt a rosszat, amit magunkban nem veszünk észre, mások számlájára írjuk. És bár lehet, hogy (szerencsés esetben) részigazságokat meg tudunk fogalmazni, összességében mégis a renszerbe bevitt össz-zavar mennyiségét növeljük. A projekció (kivetítés) lényege ugyanis nem az (mint sokan hiszik), hogy a másikban látunk valamit, ami benne nincs, hanem az, hogy sajátmagunkban nem látunk valamit, ami bennünk van. Ha én pszichológus lennék, biztos nem kürtölném világgá, hogy ugyanúgy tudok projektálni, mint azok a politikusok, akiket ugyanezért fricskázgatok (és amivel nem oldok meg semmit).
Popper szvsz - ha tényleg igazán mély önismerettel rendelkezne, ami minden keleti filozófia alfája és omegája, egy pszichológusnál pedig alapkövetelmény - akkor írna egy levelet egykori gurujának, hogy neki ez az ázsiai izé nem megy. Elmondaná, hogy pechére túl mélyen gyökerezik benne a hadakozás utáni vágy, hogy nem képes megélni a "minden egy"-et, hogy ő és az ellenfele (ellensége?) minimum kettő és vannak pillanatok, amikor legszívesebben négybe aprítaná. Ez sokat emelne a szememben a renoméján és százszor hiteleseb lenne, mint az a polit-buddhizmus, amit jelenleg művel.
Utolsó könyve, amit olvastam: Az Istennel való sakkozás kockázata.
Istennel szabad és érdemes is sakkozni, de a szabályokat célszerű betartani.
Igen, ami jobboldali, az már természetesen uszitó, antiszemita és fasiszta.
Legyen az Vasárnapi Újság, Pannon Rádió, Magyar Demokrata vagy Magyar Fórum. Azt hiszem, nem volt mit kifelejtenem...:-(((
Ha a VAU minden ragalmazot feljelentene akkor a kepviselojuk egesz nap a birosagon ulne. Minden magara valamit ado szadeszes leuszitoza a musort ez a szadinal kotelezo a partagsagihoz.
Udv, Nikosi
UI.: T. hasas_pasas ne ved sertesnek amit irtam, akinek nem inge ne vegye magara.
Tehát szerinted a Vasárnapi Újság antiszemita és uszit.
Ami a BTK 174/B paragrafusa alapján büncselekmény és öt év szabadségvesztéssel büntethető. Miért nem teszel feljelentést? Amit mondasz, az rágalmazás és feljelentést vonhat maga után.
Dudith Andras
azok az ismeroseim, akiknek pszichologia szakon tartott eloadasokat.
Onogur
Rendszeresen hallgatom a Vasarnapi Ujsagot, olvasom a Magyar Forumot (is). Igy ismerem mindket oldal velemenyet.
Nikosi
A Moszadot a kepviselo azert emlitette meg egy teljesen eltero szovegkornyezetben, hogy zsidozhasson. Az, hogy a Moszad milyen szervezet, ebbol a szempontbol teljesen indifferens. (Ez olyan, mintha egy, a tarsasagban levo kinait sertegetnek azzal, hogy egy barmilyen temaban folytatott beszelgetes alatt "lesargazom" altalanossagban a kinaiakat, majd ezt azzal magyarazom, hogy a kinaiak nem tartjak be az emberi jogokat, tehat jogosan sargazok.)
Izrael itt offtopic, szivesen vitatkozom rola - ahelyen, mondjuk a Kozel-Kelet temaban. Hm?
Popper Péter nagyon jó fej. Pszichológiát tanított nekünk. Láss csudát nála mindenki értette miről van szó, még azok is simán átmentek akik előző évban a másik tanárnál bukásra álltak.
