"...az egyiket örökre odaadnám Neked..."
Sajnos, nekem két élet is kevés lenne! :...((
Az egyikben (az elsőben) csak a szívem irányítana! És átlépnék minden határt és törvényt! Odaadnám valakinek, aki engem nagyon szeret!
A második már nem is érdekes...
Ha volna két életem...
Az egyikben jó kislány maradnék és mindenkinek segítenék.
A másikban pedig nem érdekelne semmilyen konvenció, és csak a legbelső hangra hallgatnék és ha mindenkit magamra haragítanék, menedéket kérnék 1. számú egómtól.
Attól függ. Ha ugyanazokkal a féltételekkel elkezdhetném újra ezt a jelenlegit (vagy párhuzamosan elkezdhettem volna egy másikat, akkor szinte biztos, hogy ugyanaz lenne mind a kettőben. Mert hogy az utólag rossz döntéseket is én hoztam valamikor, ami akkor és ott, az akkori fejemmel teljesen logikus - vagy legalább is érthető - ma is.
Ha tényleg beleszólhatnék a dolgokba, akkor például a másik életemben még mindig élnének a szüleim.
Ha pedig teljesen elrugaszkodok a fantáziám irányába, akkor nagyjából ugyanazt írhatom le, mint banya - amiről egyébként a Piramis szám is szól, és ami valahol az élet egyik alapvető ellentmondása, a szabadság-felelősség, vagyis: amint szeretsz, kötődsz, felelősnek érzed magad, már nem lehetsz szabad, és vice versa. Nincs jó választás. Én személy szerint próbálom a kettőt kompromisszumosan összebékíteni, az egyensúly azonban a kötődés felé billen el.
Cirip,
a véleményed megértem.
A hithü mohamedán --férfi--
például azzal kezdi a reggeli imát, hogy
"Hála neked Allah, hogy férfinak születtem."
De egy ismerősöm--férfi--
azt mondta:
"Ha lehetne, akkor mégegyszer
NŐNEK születnék, és rettentő nagy K . lennék..."
Mivel a jelenlegi egy életem nőként élem a kettes számúban férfi lennék.
Egy veszélyét látom:
Jó nagyot szívnék, ha magamat venném feleségül... Nem tudom, hogy lennék akkor okosabb.
kedves banya,
mondd merre lofralsz. itt kell ulni a topic mellett, nem vesszoseprun pasztazni ezt szep hopelyhes ejszakat, hm? nem irnak vissza, erted eztet? jo banya, nezz a kormere a te hiveidnek...
kedves banya,
mondd merre lofralsz. itt kell ulni a topic mellett, nem vesszoseprun pasztazni ezt szep hopelyhes ejszakat, hm? nem irnak vissza, erted eztet? jo banya, nezz a kormere a te hiveidnek...
.5offt:
Erdekes, 'Ha volna két életem' , mar mingyart haromnal is tartunk, vagy a mostani nem szamit (hisz abbol meritunk)?
Masik erdekes dolog, hogy mar ezt a kettot is felosztjuk, alom/valosagra, mirol almodunk, s ha tenyleg lenne mit tennenk (so a valosagrol s az almokrol almodozunk :).
Lehet ezt meg fokozni, miert ne lehetne reinkarnacio mellett ket eletunk ?, hisz ha tobb enunk van, miert ne letezhetne belole parhuzamosan ketto ?, ha pedig 'csak' egy van ami oly sok oldalu, akkor is felmerul bennem a kerdes, kinek van tobb elete, hisz _en_ lehet hogy csak egyszer letezek .. (upsz, bocsi a kontarkodasert, be is fejezem :o)
Egy ókori keleti bölcs így fogalmazta me a véleményét: "Egy embernek számos élete lehet itt a földön.Ezt a mostanit éljed úgy, mintha ez lenne az utolsó !"
Sajnos én nem fogadtam meg időben ezt a tanácsot - szóval a következő életemben megfogadnám.És ezt másoknak is javaslom.
mongyatok sokan, hogy ujraelet. mi az. miafneaz.
aszt is mondjatok, hogy jol ki kell ezt az egyet elni. hany ev az elet. ha lavirozgatsz, teszemazt harmin eves korodra megvan a diploma. ha nem olyan a csaladi hatter, nekiallsz hazra gyujteni. jobb esetben talalsz egy jo lanyt akivel osszealsz. "egy eletre". buli osztondijbol. hetekig hideg etelek. hulyesegeket mondok.
harminc utan vegyunk ot evet, hogy stabilazalodj. akkor mar nem buli a buli. nem olyan, mint. gyerek jon, our darling, and so on...
a kerdes eleve rossz. " ha lenne ket..." ha lenne (megis), es az elsobol magaddal vinnel tapasztalatokat, milyen lenne a GYERREKKOR????? ne ma' !
ha pedig nem tudnal semmivel tobbet, ugyan mindegy. de a gyerekkor. az akkor is csak...
Nekem nem kellene másik élet, sőt nem is igen gondolkodtam eddig ezen. S hogy miért nem?
Két év múlva harminc éves leszek.
Az elmúlt huszonnyolc évben voltak sikerek. Elvégeztem a középiskolát, szereztem ezzel egy érettségi bizonyítvány, s a szakmámban elhelyezkedve ma is „első" munkahelyemen, „első" főnököm mellett dolgozom. Szeretem a munkámat. A fizetésemből megélek, futja erre-arra. Kaptam magas állami kitüntetéseket, pénzjutalmakat, tárgyjutalmakat. Megházasodtam nagyon (?) fiatalon, 21 évesen. A Testvéreim is kijárták a maguk iskoláját, Ők is felnőttek, a saját lábukon állnak és boldogulnak. Nagyon nagyszerű húgaim vannak és nagyon boldog vagyok, hogy jó testvérek vagyunk. Anyám végre hosszú, nehéz évek után - özvegy, 16 éve egyedül nevel minket - végre egyenesbe jött.
Az elmúlt 28 évben voltak kudarcok. Elszúrtam a főiskolai felvételit, a házasságom három év alatt tönkrement, stb.
A jó dolgok - szerintem - sokszor következnek a rosszakból, esetlegesen a kudarcokból, mert csak a bolond nem vonja le a megfelelő konzekvenciákat a vele történő eseményekből. Az élet igencsak nagy küzdés, verseny, versenyfutás az idővel, magunkkal.
A jövő még oly sok jót, no meg rosszat hoz majd, nehéz út lesz. Elég nekem egyszer végigjárni, nem akarom még egyszer. Történt, ami történt, nem hiszem, hogy újat adna egy másik élet. Bízom abban, hogy amikor egyszer vége lesz, úgy lesz vége, hogy akkor is azt gondom majd, amit most: eddig minden OK volt.
Nos fentiek vonatkoztak arra, hogy miért nem akarok én másik életet a mostani után.
Ha arra kell gondolnom, hogy egy másik élet párhuzamosan a mostanival, hát... Nem!
Vagyok, aki vagyok: hol szabad, hol rab, hol vidám, hol szomorú. Ez így teljes, számomra nem szétválasztható.
Banya szerint: „Lehet, hogy csak nekem szúrt szemet (aúúú!), hogy a legtöbbünk az egyik életében jól megfelelne a társadalmi elvárásoknak (amit már annyira megszokott és úgy is él), a másikban meg +valósítaná önmagát. Tehát a vágyainak engedelmeskedne, itt a_szabadságon_ van a hangsúly. S miután tudjuk, hogy ez az egy van (?), hát ebben próbálunk egyensúlyozni. Néha lázadva a kötelezettségek ellen, néha beletörődve, de álmodozva, hogy mi lenne, ha...
És talán ettől szép az egész..."
Igen! Helyes is, hogy próbálunk „egyensúlyozni", mert ugye jó, ha a társadalmi elvárásoknak is megfelelünk (azért ugye itt is vannak keretek, amelyeket magunknak szabunk meg), no meg egyéniségünk is szárnyal. Na erre mondtam fentebb, hogy így teljes.
Hogy a szabadságon van-e a hangsúly? Mikor mondja magáról az ember, hogy szabad? Én szabadnak érzem magam. Mikor mondom, hogy nem vagyok szabad, nincs szabadságérzetem? Pl. ha a családomban, a munkahelyemen túlzottan elnyomottnak érzem magam? Vagy nem azzal foglalkozom, amit igazán szeretek? Vagy...? Ezeken a „szabadságomat akadályozó" tényezőkön, helyzeteken lehet változtatni! És kell is!
És igen: álmodozni, álmodozni. De nem csak ettől szép az egész!
érdekes /és értelmetlen/ a kérdés.
3-4 millió éve soltikának és emberke/?/társainak elég sok élete volt néha
elórébb mentünk néha viszazuhantunk,de talán öt-tizezer évnél többet egyikünk se maradt le.Mostanság a Y2K előt soltika a magát értelmiséginek nevező kultúrált kőbaltás elitektől tart.
Node félre bánat félre bú,nem olyan könnyű mostanság sem belesűriteni egybe,
úgyhogy kell a francnak a két élet, soltikának elég ez az egy is.
most már álmos vagyok üdv:
soltika + Finci kutya
... akkor sok pénzt spórolnék...és betenném egy bankba... és jól megjegyezném a számlaszámot, meg mindent... és amikor újraszületek jól eszembejutna...és könnyebben kezdem a másodikat... Hmm... ez hülyeség... ?!
neduddgi,
UHhh... mekkoranagy Fa..tális tévedés!!! (hiába, túl sokat ittam - ez lehet mencség? Ments ég!)
Na nézzük, van-e a BÁRban fatál is? Malyd azzal kiengesztellek...
