Többször is felvetődött bennem, hogy össze lehetne állítani egy kék-túra atlaszt, amelyben a bélyegzők pontos (hűlt) :) helye,
Olyan Harry Potter-félére gondolsz, ugye, amiben a bélyegzők kényelmesen tudnának mozogni meg fityiszt mutatni? Netán maga a Kék is, ha valahol épp lezárják. :-)
Pár hónapja volt a televízióban (M1-en) egy kis beszélgetés a hazai túristaságról, ahol - nem tudom már biztosan - de talán a Kalmár László említette, hogy több országban szabad (a tulajdonos köteles eltűrni és segíteni a sátorozókat), míg Magyarországon tilos.
Na ja, de próbáltad már komolyabban használni is ezeket pl. az OKT egy szakaszának megtervezéséhez? Mert én kb. 3-4 katalógust használok, közöttük az MTSz-félét is, mégis többször probléma volt az OKT vonalán, hogy nem leltünk szállást. olyasmi katalógus összeállítására gondoltam alant, amelyben pl. iskolák vagy "falusi nénik-bácsik" alkalmilag szállásként (sátorhelyként) alkalmazható birtokuk/hely(i?)ségeik vannak összeszedve. Remélem sikerül megvalósítani a TFSz ilyen irányú törekvését! (ld.: Természetjárás c. lapjuk!)
Többször is felvetődött bennem, hogy össze lehetne állítani egy kék-túra atlaszt, amelyben a bélyegzők pontos (hűlt) :) helye, a szálláslehetőségek és tájékozódát segítő infók, térképek lennének. Nyilván, ez nem kis munka, de csak egyszer kell megcsinálni, aztán csak pontosítgatni. Ezzel meg is lenne oldva minden szervezési gond.
No persze lehet, hogy csak számomra problémás ez az ügy... Mások hogy csinálják?
ha lenne egy kis túrista szállás katalógus, ami a főbb túraútvonalakra összpontosít
Több ilyen is van. Az MTSZ egyik időszakos kiadványa ezekkel foglalkozik. Azonkívül a www.hotels.hu oldalon nagyon sok panzió/vendégház/turistaszálló is megtalálható.
Csak - szerintem - sokan abból indulnak ki, hogy minek szervezkedjenek, ha a közelben is tudnak túrázgatni? (Én nem!)
Ha a vadkempingezési szabad/nem szabad vita kérdése merült itt fel az előbb, akkor arra csak annyit tudok mondani, hogy a nyáron kipróbáltam (egyszer) és majd' beszartam, amikor mindenféle fura hangok jöttek a szántóföldön az erdő és a település felől. Nem sokat aludtam, az biztos! Az tény, hogy nem megengedett, viszont nem mindig elkerülhető. Jobban szeretem inkább a legális szállásokat. Talán meg is lehetne oldani, ha lenne egy kis túrista szállás katalógus, ami a főbb túraútvonalakra összpontosít - így levéve a szervezési gondokat a bakancsoskodni kívánó túristákról. Iskolákban még nem szálltam meg soha. De nem is biztos, hogy 1-2-3 személy részére kinyitják. Nagyobb csapattal nyilván egyszerűbb a megoldás, de van, hogy egyedül vágok neki egy-egy szakasznak.
Ebben igazad van. Tényleg nem egyszerű megszervezni a szállást és az utazást az ország másik feléből, bár nyáron a szállás megoldható sátorral, élelmezés a falvakból, és az utazás sem lehetetlen feladat egy kis tervezgetéssel.. A kék elég népszerű teljesítménytúra útvonal is. Már az OKT vége is nagyrészt le van fedve az Öreg Bence Nagy-Milic túrájával (tavalytól). Ha jól összeválogatnák az emberek a megfelelő teljesítménytúrákat, legalább a felét megtehetnék így. Ha akarják.
...és ha megnézed a Dél-Dunántúlit vagy az Alföldi-Kék Túrát, akkor még nagyobbat döbbensz.
:-o
Szerintem a hosszútávú túrákra már sokkal jobban kell készülni, anyagilag jóval megterhelőbb és így azok, akik csak egyszerűen túrázni szeretnének, hogy a természetben legyenek, azok nem mennek el ilyen messzire a lakóhelyüktől. Szerintem sok olyan túrista is van, aki résztávokat teljesített az OKT-ból, és nem mindet.
Részemről is leginkább a megszervezés adja a fő problémát. (1. szállás, 2. utazás az "eldugott" helyekről)
Az elmúlt négy év teljesítései:
1996: 82fő
1997: 53fő
1998: 98fő
1999: 64fő
2000 szeptember 30-ig: 52fő
2000 október 9-ig összesen 3576 sorszámozott OKT jelvényt adtak ki. Az MTSZ statisztikái alapján a legnagyobb részarányban a budapesti illetve a kelet-magyarországi lakosok teljesítették az OKT-t. A külföldiek közül az osztrákok körében népszerű hazánk legismertebb túramozgalma. Az elmúlt négy évben közel 20-an barangolták végig a közel 1100 km-t.
Kicsit kevesellem ezeket a számokat, főleg annak tükrében, hogy egy-egy nagyobb teljesítménytúrán több százan is elindulnak. A természetjárásnak ez a formája miért nem olyan népszerű?
Tök jó a fotóalbum! (A múltkor néztem, 2 kép össze volt cserélve.)
Arra gondoltam, hogy a tavaszi Európa Vándorlás kapcsán mennénk az AK Bács-Kiskun és Csongrád megyei szakaszára, már ha az esemény útvonala követi az AK útvonalát. Ezideig még ezt senki nem erősítette meg. Mint ahogyan azt sem, hogy ez az Európa túra "központilag" szervezett vagy minden csoportnak magának kell megszervezni és csak a találkozó helyek és idők adottak.
A "másként nem is lehet" arra vonatkozik, ha egyszál magadban veszed be magad az országba, nagyon a belsejébe, fehér nőként, mondjuk úgy a 80-as évek végén.
Ha nagyobb társasággal nyomul vki a felkapott és sokat látott/ tűrt üdülőhelyeken, akkor nincs gond az európai ruhával. Kérdés persze, hogy ilyenkor mit lát igazándiból az adott országból, ahol spec. férfiuralom van hivatalosan.
Én mondjuk néha élveztem, hogy kiszolgáltak (nők), ők hordtak vizet, készítették a kaját (zöldes színű bárányhús kerülendő, de mindig lehet valami fogadalomra, zarándoklatra, böjtre hivatkozni) néha dühöngtem, dehát nem az én életem, nem az én értékeim. A böjt és egyebek akkor is jól jönnek, amikor nőt ajánlanak fel éjszakára és hosszan és érzékletesen bizonygatják, hogy tiszta, körül van metélve. Brrr.
De ez egy másik történet.
Nem tudom válaszoltam-e, de az a lényege, hogy utazóként dönthetsz: beolvadsz vagy maradsz, ahogy jöttél. Nem az esetleges negatív élmények számítanak, hanem az esetleges pozitívak. :))
Hamarosan elkészül egy újabb kis összeállítás a honlapomon, természetesen a kéktúrához kapcsolódik.
Érdemes felcsigázódni...
Idejében szólok mindenről.
Úgy néz ki, hogy nekem OK a január 6 a gyaloglásra (Vinye-Zirc). Ki jön még? Javaslat: a pécsi sebessel mennénk Vinyéig, így a pécsiek is tudnának jönni!
"...Jómagam Marokkóban férfiruhában gyalogoltam (másként nem is lehet ..."
Kedves Lord! Ezt hogy érted? Igaz, mi egy nagyobb társasággal jártunk Marokkóban itt-ott, de nem tapsztaltam, hogy bármelyik hölgy útitársunkat nagyon negatív élmények érték volna, pedig voltak néhányan, akik kicsit "európaira" vették az öltözködést. Elég éles ellentételek láthatóak egyébként az ottaniak öltözködésében is (vidék vs. város).
pataporc írta:
"Gratulalok!!! Minden elismeresem!!! "
Ez már a harmadik gratuláció, úgy érzem kell rá valamit válaszolnom.
Köszönöm, és örülök, hogy így érzitek, bár én most utólag úgy gondolom, hogy nehezebb volt elhatározni, mint végigcsinálni. A teljesítménytúrákhoz képest ez a műfaj könnyebb, mert nem vagy időponthoz kötve (egy tervezett etapot el is halasztottunk a vasutassztrájk miatt), nincs szintidő, ha valamit meg akarsz nézni, hát megnézed (Tátika, Siroki vár, sztupa, aggteleki barlang, ..., bár a 4,5-5ös átlagunk azért így is megvolt), és hát gondoljatok bele, átlag havi 100 km nem olyan vészesen sok. Viszont jóval több munkát, készülést igényel. Utazás, szállás, csomagszállítás (merthogy a cél sosem ott van, ahol a rajt :-)), információgyűjtés, régen látott ismerősök felkutatása, újak szerzése, topicnyitás :-)))
Egy ilyen akció (bár nem kötelező egy év alatt megcsinálni, de mi így akartuk a millenniumot ünnepelni), elég sok szabadidőt és anyagi forrásokat felemészt, érdemes ezzel is számot vetni, amikor belevág az ember.
És muszáj megemlítenem, hogy nagy szerencsém volt a túratársak kiválasztásával. Bár inkább Ők választottak engem :-). Egy volt tankörtársammal és az Ő edzőjével csináltuk végig vagy 90%-ban. A legnagyobb szerencsének (bár ez nem is szerencse, inkább istenáldása) azt tartom, hogy mind iramban, mind mentalitásban nagyon közel álltunk egymáshoz. Amiben különböztünk, abban pedig jól kiegészítettük egymást.
Szóval sokat vesztettem volna, ha ez a túra, pont ez és pont így, kimarad az életemből.
Én a túrát arra "használom", hogy lemérjem magam, hogy mindannak ellenére, amit magammal művelek egészséges élet és testmozgás terén, hol tartok fizikailag. Nos, mindig kellemesen csalódom, sőt, elmondhatom, hogy az utóbbi tizenöt(!) évben, bár a sportos élettől állandóan távolodom, egyre jobban megy, és egyre jobban is tudom élvezni a túrákat. Ebből is látszik, hogy a túrázás nem fizikai állapot kérdése. A Kinizsi százas például kifejezetten egy lelki gyakorlat, a mély meditáció egyik formája, de az ezt nem tudja, és soha nem is fogja megérteni, aki még nem próbálta. És ez így is van jól.
Nem akarok ebbe részletesen belemászni, talán, ha egyszer több időm lesz, majd kielemzem a Túramesék, túrafilozófiák topicban.
