Szóval az a gond hogy későn, vagy korán(?), de biztos nem jó időpontban születtünk. A 80-as években a hard rock, heavy metal és általában a rockzene volt a csúcson, mert a pénzemberek (akik egyben a média, s ezáltal a közizlés irányítói) abban láttak fantáziát. No persze az akkori itthoni rockzenekarok nemigen ezért voltak népszerűek, viszont őket meg az segítette, hogy volt egy nagy közös ellenség, akit együtt lehetett utálni, és így együtt lehetett lázadni. (Legalább is én így gondolom.)
Ma már nincs olyan dolog (rendszer) amivel ilyen egyértelműen szembe lehetne helyezkedni. A pénzemberek is meggondolták magukat, nem csoda hisz a playback és a masina által szolgáltatott kíséret lényegesen olcsóbb, és így lényegesen nagyobb a profit.
Ezek ellenére én azért reménykedek, hogy egyszer majd csak változik a helyzet.
Háát... mondjuk az Eleven Hold? Igaz nem ismerem a teljes albumot, csak amit itt ott lehet látni, de az nekem tetszik. (Hallottam őket néhányszor a fehérvári dalostalálkozón, amikor még utcazenész stílusban nyomták.) Igaz én jó báli zenekart is meg tudok hallgatni józanon is. (No persze nem mindegy, miből áll a repertoár.)
Meg aztán pl. a Black Out-ék sem olyan nagyon vének. (Bár a topic örökbecsű alakítója, guitarGod pl. utája őket.)
Nekem mondjuk a korábban általad említett Venus jön be kevésbé. Igaz elsősorban az "imidzs" meg a diszkós megszólalás miatt - amik persze tudom, pont a piac feltételeihez való igazodás kényszere (?) folytán alakultak így.
Mindezeken túl mélyen egyetértek azzal, amit az általános állapotokról írtál, és engem is bánt. (Már csak azért is, mert ha eredeti szakmámat űzném, művelődésszervező lennék.)
Patkó
Borsodban merre? Még a végén kiderül, hogy földik vagyunk.
Szép dolognak tartom, hogy egy gitározásról szóló topicban be mered vallani, hogy olyan zenével foglalkozol, ahol nem a gitározás a fő szempont. Tulajdonképpen még irigyellek is azért, mert ez neked tetszik és megtalálod benne a számításaidat. Ismerek jónéhány zenészt, aki a szórakoztató műfajt szívvel lélekkel űzi, és persze pénze is van belőle.
Az is igaz, hogy ez nem egyenlő a zenei igénytelenséggel, ismerek jó példákat erre is, de nem ez a trend.
Hallottam már báli zenekart igényesen szólni, stb, és a közönség is észreveszi többé kevésbé, de ritkaság.
Viszont én ezt a műfajt olyannyira utálom, hogy el se megyek bálba, vagy ha már el kell mennem, leiszom magam minél előbb, hogy el tudjam viselni.
És persze másból élek, nem pénzt várok a zenéléstől.
De minden határon túl ráfizetni sem szeretek.
Nem jó, amikor a fuvaros, a kocsmáos, a klubvezető, stb mindenki kaszál, csak te, aki valójában dolgozol vele, te fizetsz rá mindig. Már sokmindennel próbálkoztunk, sajnos kevés sikerrel.
És nem a báli zenész tehet róla, ő csak a lehetőséget használja ki. A média viszont tehetne az ugy érdekében, mert sajnos az ország minimum 99%-a befolyásolható. Nemcsak a zenei ízlésre gondolok, hanem az általános értékrendre. Addig, amíg a Dáridó a főműsorszám, melyben király dzsimi barátunk hamisan playbackel, meg a butító sorozatok, amerikai faszkodások stb, addig itt mindenki csak butulni fog.
A maradék 1%-ra oda kéne figyelni.
Miért nem találok igényes rádióadót?
Miért csak amerikai akciófilmek vannak este a TV-ben? (Na jó ritkán van valami más is, de jórész tömegtermék)
Na jó nem szídom a rendszert... Szídják elegen.
Nekem nem az fáj, hogy a báli zene működik, hanem az, hogy pl az igényesebb jazz, blues rock stb műfajok le vannak radírozva a magyar palettáról.
Mutass nekem egyetlen lemezt, amit fiatal magyar előadók játszanak, az utóbbi 2-3 évben jelent megés bármi köze van pl. az igényes rockzenéhez!
Sztyepp!
Nem sértődtem meg - ez a Te véleményed. Senkit nem akarok meggyőzni semmiről. Jól érzem magam mint tánczenész, annak ellenére hogy időnként tele van a hócipőm. Sosem lett volna olyan felszerelésem amilyen van, ha mereven ragaszkodtam volna a Büszke Nagymenő image-hez. Életem a zene, és büszke vagyok rá hogy meg tudok élni belőle. Az pedig hogy: aki jobb, az játszik, az itt is érvényesül, hiszen mi is felkérésre játszunk. Felkérések pedig vannak folyamatosan, sőt általában félévre előre bevagyunk táblázva.
A 80-as evek szinte teljes hard/heavy generacioja Kramert hasznalt.
Pokolgep - Nagyfi (asszem ezt a hangszert vette meg kesobb a Daczi Zs.)
Ossian - Marothy
Beatrice - Lugosi
Lord - Eros A
Nekem ket Kramer volt a kezemben, mindakettonek nagyon jo nyaka volt. (a hangjukra nem emlekszem, ugyhogy valoszinuleg egyik iranyba sem logtak ki az atlagbol).
Ja, a Szobi SZörpnek tagja -e itt vmelyik topiclakó? Pécsett hallottam őket és a Váczi Eszter hangjától meg egy saját nótájuktól meg vagyok hatva. Ők is vmi funky felé vitték az ügyet. Bár most már elég sok a funky banda, nem?
Semmi baj a fikázással. A torzításai az AX30-nak valóban nem túl jók, ha kihajtom. Sőt, a delayei sem túl frankók. Meg tök bonyolult az egész. Rohadtul nem vagyok matekos. Szóval nagyon finom rátétekkel használom. EQ kikapcs, az erősítőn (régi csöves) visszavettem középtájra a presence-t és a treble-t. basszus is minimális.
A gitáromat úgy készíttettem, hogy ne legyen rajta hangszínpoti. Csak egy hangerő meg a pickup kapcsoló van rajt'. Utálok sokat tekergetni .:)
Hát igen. Ez a különbség köztünk. Én ilyen szintű kompromisszumot soha nem tudnék kötni. Inkább életem végéig a próbateremben leszek, vagy összetöröm a gitáromat, de ezt soha nem fogom csinálni. Végül is most sem ebből élek. Bocs, ha esetleg megbántottalak, nem állt szándékomban.
Egyébként Pesten jobban veszik a zenénket. Egyelőre csak azért megyünk vidékre, mert egyelőre kevés pesti helyre tudtunk bejutni. Mert ugye itt is van egy csomó zenekar, és a klubok telítettek. Verseny van, aki a jobb az játszhat.
Már jó másfél évtizede kompromisszumot kötöttem magammal. Nem csinálok titkot belőle, tánczenész vagyok. Többnyire lagzikban és bálokon zenélek. A bálokon szívesebben játszom, jobb lehetőségek vannak az önmegvalósításra. Aki vendégként odamegy, részben azért teszi ezt mert tudja hogy ki fogja reggelig szórakoztatni. Tehát jobb a közönség hozzá állása a zenekarhoz, jó kontaktus alakul ki a zenekar és a közönség között. A lagzi az teljesen más. Aki ott van, azért van ott mert meghívták. Vendég, és szórakozni akar. Egyes emberkéknek érdekes elképzelései vannak a szórakozásró. Teljesen mást várnak, mint amit te szíved szerint játszanál. Viszont nagyobb pénzt lehet akasztani. Ez nagyon csúnyán hangzik, de ez a helyzet. Magyarországon más zenét nehéz eladni. Tömeges igény nincs a színvonalas zenére. Saját elképzeléseink próbatermünk falain belül maradnak. Volt idő mikor saját számokból állítottunk összeműsort, és a kutyát sem érdekelte. Feneketlen kút.
Szóval ha zenélésből akar valaki megélni, bizonyos fokig fel adnia magát.
Borsod megyében ez a helyzet.
Patkó:
Itt nem arról van szó, hogy nem próbálom megtalálni a közönségemet és csak fikázok a világba. Hidd el, olyan helyekre megyünk játszani, ahol elviekben olyan emberek fordulnak meg, akik szeretik azt a fajta zenét amit játszunk. Ahol kifejezetten észrevettük, hogy nem szeretnek minket, oda nem mentünk vissza. Én a maximális érdektelenségről beszéltem (és BIBIKE is). Arról, hogy egy helyen játszatna akár Sting is, vagy Peter Gabriel vagy akárki, azzal se foglalkoznának. Esetleg tőle is kérnének egy Charlie-számot. Nem tudom, Te hol játszol, ha még tapasztaltál ilyet, akkor nagyon irigyellek érte. Mert sajnos sok zenésztől hallom ugyan ezt a panaszkodást. Ez Magyarország. :(
Semmi effekt, semmi torzító-pedál, semmi... csak egy kábel, meg az erősítő - Powerstate PGT100 - (és ami benne van). Mégis tetszik a hangzás. Bár szobahangerőn nem szólal meg (lévén csöves a torzító), de ha 30-40 watt fölé tekerem elég jó. Ja, és semmi bajom nincs az analóg EQ-rel. Bár így elég őshagzást kelt a hangszer, de nekem pont ez a nyersesség kell.
Egy kis reverb mondjuk nem ártana.
Specky pl. Marshall Valvstate-tel rendelkezik, és neki sincs semmi problémája az EQ-rel. és ő sem használ effektet (csak a beépített reverb-öt).
Szóval szerintem a jó hangzás nem a digi EQ-en múlik.
Ebben természetesen igazad van, egy jó EQ (minimum harmadoktávsávos) egy gyenge teremben (főleg amikor a beállás van közönség nélkül) valóban életmentő lehet.
Egyre inkább az az érzésem, hogy írogatunk itt, mint valami lexinkoba, és ha valaki betéved, sok okosat olvashat, de persze mi magunk között olyasmiről beszélünk, amit már úgyis tudunk.
Amit a Fender gityókról írtál, az is megállja a helyét: egy Fender hidas hangszer eleve jobban szól bármelyik Floydosnál, de ha ráadásul kínai Csicsumicsi márkájú híd, akkor ne is beszéljünk róla. A mexikói Stratók meg tényleg nagyon jók az árukhoz képest.
SZTEPP !
Kétféle megoldás van:
1.) beadod a derekad, és játszol valami populárisat, ami nem is biztos, hogy rossz zene, de mindenképpen erős kompromisszum.
2.) kitartasz a saját elképzelt stílusod mellett, beleölöd az összes pénzed, szabadidőd, stb évekig, leszervezed a koncertet jó helyszínen, kiplakátolsz, hirdetsz, propagálod a bulit, bejönnek harmincan, buksz rajta minimum 15-20 rugót.
Néha persze le lehet szervezni fixpénzes bulikat. (mi 30-nál többet sehol se kaptunk, és egy Furgon+egy kocsi tele van motyókkal, ráadásul nem is akármilyen a cucc)
De a fixpénzes buléin meg a szervező bukik, mert cseszik tenni az egészért valamit, csak vár a sültgalambra. Megcsináltunk a csapattal kb 30 ilyen bulit két év alatt. Mostanra már egyreinkább úgy látjuk, hogy a következő megoldás marad:
2.1 - te hivod meg a közönséget, eteted, itatod, hogy meghallgassák a zenédet, ami egyébként kurva jó, csak szar sem kiváncsi rá.
2.2 - nyomod a bulikat, mindegyiken kevés ember, és deficit. (Ez a két eset, ami csődhöz vezet)
2.3 Goto 1. csinálsz valami olyasmit, mai esetleg befuthat. Elmész valami táncolható langyos szar felé, vagy valami divatos aggresszív baromságot csinálsz. Persze itt is vannak jó példák: a Venus, vagy a Zanzibár az első eset értékesebb vonalába tartozik, de ez még kevés.
Ha nem áll mögéd valami pénzes szponzor, és nem jelented ki, hogy bugymill pólóban szoktál szeretkezni, akkor még mindig semmi.
Innen kezdve jöhet nekem a Szörényi Szemölcs, hogy ők mennyire el voltak nyomva...
Akkor mi mit mondjunk? Zeneileg megesküdnék rá, hogy a fórumban beszélgetők 80%-a üti veri a régi zenészek szintjét. (Még a mostani szintjüket is) Nem véletlen kellett a szuper Omega bulira a Göme meg a Szekér: ott is csak a Debreczeni tud valamit a többiek kutyaütők.
És ki van elnyomva? Kik töltik meg minden évben a Népstadiont, vagy a BS-t illetve ma már kolosszeum? (Egyébként én is elmegyek az Illés-Metro-Omegára, de Illésen majd kimegyek inni)
És szívesebben látnám a mai csapatokat ilyen nagy bulikon. Nem akarok neveket említeni, de vannak itthon nagyon tehetséges fiatalok.
Ők vannak elnyomva...
A zenéléshez közönség kell, a közönséghez a MÉDIA támogatása, de a médiát csak pénzzel (és elég sok pénzzel) tudod megvenni, mert mindenki azt teszi. Úgyhogy mered az örömzenélés a haveroknak a tizenpárév hangszeres gyakorlás után.
BIBIKE!
Az eq témát még egy dologgal kiegészíteném: Ha sikerül a saját soundunkat felépíteni, beilleszteni a zenekar hangásába, nagyon hasznos lehet az egészet eq-zni. Gondolok itt egy tré akusztikájú terem visszacsengő frekvenciáinak megvágására, ami által elkerülhető a teljes hangzás szétmosódása.
Amit a Fenderről, Marshallról, ART SGX 2000-ről írtál, az nagyon igaz. A Korg AX30G árához képest korektűl szól, de nem is egy kategória az előzőleg említett cuccokkal.
SZTYEPP!
Amit a közönséghez való viszonyulásod elgondolkodtatott egy cseppet. Az a véleményem, hogy ha nem csak magadnak akarsz játszani hanem el akarod adni a zenédet, akkor megfelelő réteget célozz meg vele. Stanley Jordant sose fogod látni a Dáridóban.
Anatol!
110 körül lehet kapni mexikói Fender Stratocastereket, ami lényegesen jobb mint egy 60-70 ezres Squier kínából. Egyébként a Squier strato és stagemaster között a legszembetűnőbb különbségek: a stagemaster karcsúbb, kecsesebb testű (super strat forma), hangszer feje fordított helyzetű, tehát alul helyezkednek el rajta a kulcsok, satus és valami kínai floydroset szereltek rá. A szedőfej kiosztása: HSS és HSH (HSH csak külföldön kapható) Szerintem próbáld ki mind a három hangszert, lehetőleg egyszerre. Érezni fogod a különbséget a mexikói fender javára.
életem első gitárját készülök megvenni, tipp kellene. úgy néz ki, Fenderhez tudnék relatíve olcsón (10-20 százalékkal olcsóbban) hozzájutni, tehát lehetőség szerint az (vagy hasonló árfekvésű). a sima stratocaster (a 60-70 ezres darab) és a legalapabb stagemaster (80-90 ezer, ha jól emlékszem) között mi a különbség, melyik jobb?
mondom a szempontokat. úgy három-négy évig mindenképpen ezt szeretném nyúzni, tehát komolyabbat addig nemigen veszek. amatőr zenekar plusz magányos gyakorlás, azaz nem csak hetente egyszer... újabb rock, britpop, punk rock és hasonlók (nem latin és nem jazz például tehát).
"Fender Twin Rewerb. Hátamon feláll a szőr, olyan ütősek a tiszta, vagy a finoman torzított hangjai.
Roland Jazz Chorus: szintén iszonyatos
Peavey Classic... és még sorolhatnám, de ezekkel úgysem mondok újat."
Hát igen. Ezek az álomerősítőim. Egyszer már majdnem a kezemben volt egy Classic 90(!) rugóért, aztán a tulaj úgy döntött, hogy mégse adja el. :( Az a baj, hogy ezeknek piszkosul fenn van az áruk, és qrva nagy mák kell ahhoz, hogy olcsón kifogj egyet.
OFF:
Olvastam a honlapotokon a Tököli Sörfesztiválon történtekről. Hát nekem is van egy pár ilyen élményem, bár mi nem rockot játszunk, hanem funkyt. Tragédia, hogy az embert szinte le se szarják. Szombaton Szekszárdon a Rolling Rockban játszottunk, gyakorlatilag maximális érdektelenség mellett. Egy hónapja ugyan ott - jobb közönség volt mondjuk, de - odajött egy faszi, hogy miért nem játszunk Charlie-t, meg ne vágjak már fel, hogy nem játszunk magyar számokat. Különben is nagyképű pestiek vagyunk, ugye. Bazzeg ezek tényleg azt hiszik, hogy lagziban vannak. Tudod mi a gáz? Hogy egy csomóan eladták a zenét, és húzzák mindenkinek a nótáját. Persze ők sokkal jobban keresnek vele, mint mi. :(
sztyepp barátom, akkor az AX-et neked találták ki. A tisztább hangszínei tényleg jók, jóval megelőzi az árkategóriáját.
Én attól undorodom, amikor metálra próbálják használni, mert nagyobb gain-nél valóban recseg ropog a torzítója, egyáltalán nem úgy vislkedik, ahogy kéne, élettelen lesz.
A Marshall megint ízlés dolga, a régiek jók, én szeretem őket.
Tiszta soundhoz persze én is mást választanék:
Fender Twin Rewerb. Hátamon feláll a szőr, olyan ütősek a tiszta, vagy a finoman torzított hangjai.
Roland Jazz Chorus: szintén iszonyatos
Peavey Classic... és még sorolhatnám, de ezekkel úgysem mondok újat.
Erősebb torzításoknál az ART SGX a kedvencem, mert az analóg része tisztán áthozható, ott van minden pengetési tranziens a helyén. Az ART már 10 éve elkezdte azt az iskolá, hogy párhuzamos a digitális rész az analóggal: így használhatjuk a digitális effektezés előnyét, sokoldalúságát, és az analóg effektezés direktségét, meleg hangját.
Csodálom, hogy a mai újabb effektek ezt kihagyják, és rögtön egy konverterrel indul az egész effekt. (Hallható is többé kevésbé)
Egy ART SGX szeteroban használva majdnem ugyanaz, mint egy tökös analóg cucc egy stúdióeffekttel. Nagyon jó, és hihetetlen változatos. Kíváncsi vagyok, mikor fogják űberelni, de szerintem nem mostanában.
Én alapvetően tiszta soundokat használok, szóval nekem bejön az AX30G. Néha tényleg egy kicsit sistergős, az biztos, de színpadra egyelőre tökéletesen megfelel. Az meg, hogy a torzító milyen, szerintem ízlés kérdése. Szerintem a torzítói meglepően jók, nekem sikerült nagyon jó soundot kihozni belőle. Bár én alapból utálom a Marshallokat (bocs) és azt a kása torzítót, ami azokból kijön. Jobban szeretem a konkrétabb, de finobban szóló, nem kifejezetten rockos soundot.
Én a helyetekben inkább az analóg EQ-k használatával vigyáznék.
Egy előfokban lévő eq azzal, hoyg kissé kiemelsz egy tartományt, gyakorlatilag iszonyatos fázistolásokat, futássi idő különbségeket okoz a jelen, magyarul: nemkiívánatosan torzítja a gitár hangzását.
Érvényes a kakiból várat építeni elv, vagyis ha gyenge hang megy az erősítőbe, azt már hiába eq-zod.
Innen kezdve jöhet a kérdés: akkor minek az eq?
Tök jó, hogy ezekben az effektekben digitális eq-k vannak. Ha már egyszer áttettük a matek világába az egész gitársoundot, akkor ot már sokkal szabadabb kezünk van. A digitális eq-knak is megvan a hátulütőjük, azonban finomabb korrekcióknál, ha már egyszer mindenképp digitális a cucc, én inkább azt javaslom, hogy az effekt eq-ját használjuk.
Más tészta, hogy az AX30G összes paramétere nem a valóságnbak megfelelően működik, valószínűleg ezért nem szólt túl jól. De egy komolyabb digitális motyó eq-ja már azért azt csinálja, amit egy eq-nak tennie kell.
Rövid összefoglaló: kis mértékű eq-zás, ha egyáltalán kell, és akkor is ha lehet, digitális síkon.
Ja és persze ott az előny, hogy programonként más beállításaid lehetnek, esetleg néhány proginál extrém eq-zás lehetséges. Míg az erősítőn lévő analóg eq minden hangszínre egyformán ráül.
Ha tehetitek, próbáljatok ki egy jó hangszert egy jó torzítóval úgy, hogy nincs digitális rész, és persuze jó erősítővel. Minden eq lineárban, illetve kikapcsolva. Meg fogjátok érteni a dolgot. Ez a hangzás egy szobában persze nem hasít annyira, de színpadoniszonyatosan jó: ott van minden tartomány a helyén, nem mossa el sem a basszusgitár mélyeit, sem a szinti magasabb tartományát. Nem véletlen vált iskolává, a Fender+Marshall, vagy a Gibson+Marshall egy darab kábellel összekötve. Ős-erő van benne, ami kipusztul a mai extrém digitális effektezésnél. Viszont nem tűnik maii szemmel nézve modernnek. Én személy szerint az egész effektezész utólag a hangmérnökre bíznám: egy tuti gitársoundból lehet jó vastag, szép hangterű soundot csinálni élőben is és stúdióban is, de egy eleve kiherélt, AX30-ból jövő sistergésssel nem tud mit kezdeni egy jó hangmérnök se. (Bocs a fikázásért, de nekem nagyon műanyagnak tűnik a torzított hangja, a tiszta vagy enyhén torz hangjai viszont elég szépek, csak ma olyasmit kevesen használnak)
eppen gitart akarok venni, es raakadtam a Kramer cegre, azon belul is a gitarjaikra
a Kramer gitarokrol annyi emlekem van, hogy Horvath Tibi is egy Kramert hasznal az oktatovideojan
nem volt eros elhatarozasom Kramert venni, de eleg erdekes a honlapjuk:
http://www.musicyo.com/brandpos.asp?dept_id=1
Azon belul is az arak:
egy hethuroson akadt meg a szemem, 229$ az ara.
Eleg meggyozoen nez ki az arahoz kepest.
A gitarrol itt egy velemeny, erdemes elolvasni:
A srac eleg jo velemennyel van rola, egy pickup csere utan - mint olvashato - mar egesz turheto a gitar.
Elvegeztem a regisztracoit, stb, es kiprobaltam a megrendelest - persze, a kartyaszamomat nem adtam meg.
Igy kijott egy vegosszeg: 556 USD
A kezbesitesi dij, a postakoltseg masfelszer annyi, mint a gitar ara?
Erdekes...
Megint meg akarom nezni a gitart a fooldalon, es furcsamod egyszerre eltunt.
Na mindegy.
De nagyon felkeltette az erdeklodesemet, mert ennyi penzert (~80000 Ft) nem is lehet normalis gitart kapni, nemhogy egy hethurost.
Gondolom, nem lehet valami nagy durranas a gitar, de megiscsak egy hethuros.
Van valamelyikotoknek valami eloismerete a Kramerrel kapcsolatban?
Keith Richards-ot már egyszer megvédtem ebben a topicban, de megteszem mégegyszer... Mi alapján állítod Keith-ről, hogy "gyatra" gitáros? Ilyeneket általában azoktól hallottam eddig, akik nem ismerték a Stones munkáját... Ha a Rolling Stones-t csak egy Greatest Hits erejéig ismered, hogy Satisfaction meg Angie, akkor bőven van még mit hallgatnod tőlük... Nem tudom, ismered-e pl. a Midnight Rambler-t, Can't You Hear Me Knocking-ot, Stray Cat Blues-t, etc. és még sorolhatnám... Keith nagyon "feelingesen" játszik, ha valakiről, akkor róla nem lehet azt állítani hogy nincs érzés a játékában. Ha meg virgázás kell, ott van a Sympathy For The Devil, a Hold On To Your Hat, etc. Plusz rengeteg stílusban ott van, erre ismét csak jó példa a Stones eddigi stúdióalbumai. Ha nem szereted a Stones-t akkor mondd azt, de Richards-ról azt állítani, hogy "gyatra", azért elég merész dolog. Sokkal többet tett le már ő az asztalra annál...
Igen, igen! Végre valaki, aki ismeri Mick Taylort! Tőle én is nagyon sokat kaptam... Nagyon egyedi és eredeti a játéka, abszolút lélekből játszik, szinte beszél a gitár. Egyrészt nagyon jó szólói vannak, másrészt pedig mindig tud olyasmit hozzátenni a legalapabb ritmushoz is, amitől berosálok... Ha vki tipikus Mick Taylor-t akar hallgatni, akkor ajánlom neki bármelyik Stones koncertet 1969 és 1974 között (főleg a 72-es turné nagyon jó), vagy a Through The Lonely Nights szólóját, az All Down The Line-t, a Time Waits For No One-t, a Star Star-t, a Sway-t, vagy akármelyik más Stones számot ebből a korszakból. Meg természetesen a szólóalbumait is. Mick Taylor tényleg nagyon jó gitáros.
