MEGYESI GUSZTÁV:
Borászati gyakorlatok
A miniszterelnök nemrégiben katonák közt járt, és megtetszhetett neki a katonaélet, mert azt mondta: az a cél, hogy "mindenki vonuljon be katonának". Túl sok az alkalmatlan fiatal, és ez nekik se jó, hiszen "azokra kicsit másként tekint az ember, mint a katonaviseltekre".
Hát, nem tudom. Elottem egy videofelvétel kimerevített képei, épp sorkatonaságot viselo, életeros fiatalembereket mutat, amint egy katonai dzsip ajtaját nyitják. Az újságban megjelent fotó alatt mindjárt képaláírás is található: "A fiúk a pincészetbe indulnak". S csakugyan: a következo képen gyakorlóruhába öltözött, szolgálatban lévo magyar honvédek állnak felfejlodve a pinceszerben, és kannákba bort töltenek.
A felvétel a honi valóságfeltárás és igazságkeresés jegyében készült: valaki három napon át szalagra rögzítette, hogy a tapolcai kiképzobázis honvédjeit kivezényelték a helyi pincegazdaságba, ahol eroltetett menetben bort fejtettek muanyag kannákba. A honvédségnél most mindenki fel van háborodva, hogy ilyen eset még nem fordult elo a honi hadtörténetben, államtitkártól kezdve vezérkari fonökön át a laktanya parancsnokáig mindenki vizsgálattal fenyegetozik. Utóbbi, miután nagy nehezen felocsúdott a hír okozta döbbenetbol, már meg is kezdte a vizsgálódást, s megállapította, hogy a katonák kiképzés helyett tényleg bort mértek, de csak két napon át, és feltehetoen egy ornagy parancsára, már sejti is, hogy kicsoda, de nem mondja meg.
Mármost az nyilvánvaló, hogy országos méretu vitának nézünk elébe, a képviseloház pártállás szerint azon fog anyázni a ciklus végéig, hogy két vagy három napig folyt-e a borászati gyakorlat, és tényleg magyar ornagy áll-e az ügy mögött vagy egyenesen az orosz titkosszolgálat, már csak azért is, mert mint kiderült, a felvételt a laktanya egyik tisztje készítette, gondolom, szintén sorkatonák igénybevételével (világosító, gyártásvezeto, sminkmester etc).
Az egészen persze nincs mit csodálkozni. Ez a katonaság épp olyan züllött, ostoba és impotens, mint az én koromban volt, azzal a különbséggel, hogy én nem bort fejtettem, hanem vezérkari tisztek hétvégi telkét ástam, s téglát szállítottam ezredemmel idült alkoholista elhárító tiszteknek és törzsfonököknek. A név nélküli videós tiszt szerint Tapolcán is errol van szó. A laktanyában a tisztek tudta nélkül nem történhet semmi, de ha mégis, akkor is tény, hogy a borgazdaság szolgáltatja a kiképzobázis repikeretét, és ha kell, egyéni igényeket is kielégít.
Értjük, mirol van szó. Bármibe lefogadom, hogy a vizsgálat végére az összes érintett makulátlan és absztinens lesz, aki semmirol se tudott, egyedül az ornagy fogja nagyon megszívni, nála jobban már csak a sorállomány, rábukhatnak leszerelésükig a folyosóra, nem lesz idejük centit se vágni. Ez az én idomben is így volt. Azzal a különbséggel, hogy létezett szolidaritás. Az elképzelhetetlen volt, hogy midon valaki a katonáit megdolgoztatja a parancsnok telkén, vagy eladja a sorállomány összes derékszíját és mikádóját a lillafüredi mészégetoknek, akkor mindezt mondjuk lefényképezze vagy magnóra vegye, és mikor úgy érzi, hogy eljött nála a "D-nap", akkor bevigye a Néphadsereg címu újsághoz, amely busás honorárium fejében azonnal leközli.
Mára azonban úgy látszik, hogy a katonaság is lezüllött a közélet szintjére. Mostanra vált egészen világossá, hogy a társadalmi elorelépésnek, sot, már az életben maradásnak is egyetlen tárgyi és intellektuális feltétele van: videokamera birtoklása és annak szakszeru kezelése. Magyarországon egy közepes kamkóderrel is hatalmas pályát lehet befutni a közéletben, segítségével felebarátunk, szövetségesünk, bizalmasunk, fonökünk és beosztottunk, de még tán tulajdon anyánknak is minden lépését rögzíthetjük, és adott pillanatban lejátszhatjuk a legszélesebb nyilvánosságnak; aki ad magára, még szépen meg is vágja a felvételt. A mai helyzetben, amikor már mindenkinek van a saját környezetérol egy könyvre vagy egész estét betölto mozifilmre való kompromittáló anyaga, legcélszerubb az volna, ha az állampolgár egyenesen saját magáról készítene felvételeket, lehetoleg leleplezoket, és azt egy kelloen extrovertált pillanatában a köz elé tárná. "Tessék, ott van egy alak, aki éppen lop, na, az vagyok én." "Ez meg egy magnókazetta, fehéren-feketén rajta van, hogy milyen szar ember vagyok."
Ez nem vicc. Itt most már a létezés egyedüli szubsztanciája, hogy bebizonyosodjék, rongy emberek vagyunk mindannyian, mindenki lop és csal, nem bír magával, rongálja a nemzetet. Hogy ez így legyen, egyéni érdek is. Ha ugyanis a feljelentésem nyomán bebizonyosodik, hogy közönséges szélhámos vagyok, csaló, akkor ez száz százalék garancia arra nézvést, hogy az égvilágon semmi bajom nem lesz, épp ellenkezoleg, ha lelepleznek is, teljes mértékben szabad elvonulást kapok, sot, busás lelépési díjjal. Logikus, hiszen a hatalom belolem él. Ebben az országban zéró kimenetelu játékrendszer van érvényben: a fiúk úgy vélik, ha minél több mocsok derül ki nemcsak ellenfeleikrol, de saját szövetségeseikrol, sot, az általuk irányított intézményekrol is, ok annál tisztábbak lesznek a közvélemény szemében. Minél több botrány és árulás van, annál kevesebbet foglalkozik a választópolgár az o mocskukkal, és senkinek se jut eszébe, hogy ami van, az éppen az o produktumuk, és éppen nekik kellene leleplezniük és megszüntetniük, de nem teszik, hogy aztán a nagy káoszban a végén a haza tiszta kezu, józan és bölcs vezéreinek tessenek. Szinte önjáró a rendszer: bor van, kanna is egyre több, videofelvétel pedig a nap minden percében készül, az ország saját magát adja a kezükbe. Erre épül a mechanizmus; ha nem volnának borpincészeti gyakorlatok, ezek belepusztulnának. És ami még külön elony: a vesztes se biztos, hogy rájön, át van verve, hiszen mennyivel jobb bort fejteni a pinceszerben katonaruhában, mint teszem azt, elméleti kiképzésen órák hosszat a honvédelmi miniszter képmását nézni, ráadásul ahol bor van, ott csurran-cseppen is valami.
Menthetetlen ország.
Népszabadság, 2001. február 20.: "...elkészült az MSZP egységes kommunikációjára vonatkozó javaslat. E szerint az elemzéseket, kutatásokat, háttértanulmányokat a József Attila Alapítvány által felkért szakemberek készítik majd."
Megyesi Gusztáv: A mi Szücsünk
(Czoma Kálmán apropóján)
"Mint ahogyan az egész független és szabad és demokratikusan megválasztott kormány is általunk legitimálja hallgató beleegyezésével a civilizálatlanságot; tulajdonképpen maga a miniszterelnök is egy másik Szücs, semmi közünk hozzá, s nagy a gyanúm, az ő körzetében is részeg volt a postás. Ezenközben egy közönséges buffó, egy zeneipari tévedés meg ott röhög a Ferihegyi reptér kormányvárójában és széltyúkokról, szélbaromfiakról beszél, a szabad és független magyar sajtó pedig vele röhög, hogy mennyire jópofa. S nem az a bűn, hogy a magyar sajtó ott van, hanem hogy a civilizálatlansággal és a bunkósággal együtt röhög, együtt viccelődik, kuncogva, kacsingatva odamond ahelyett, hogy azt mondaná, elég, ez már szalonképtelenség. Micsoda mosdatlanság.
De nem, így nem lehet élni. Az nem lehet, hogy ezek márpedig igenis a mi Szücseink. Nem, ezeket csakis a posta küldhette, mi nem lehetünk ennyire hülyék. Ez az ország tíz éve képtelen megfejteni, hogy mi történik vele: nincsenek oroszok, pluralizmus van és szólásszabadság, szabad akarat, akkora, amekkorát pacsai szűcsök és géplakatosok el nem tudtak volna képzelni. Erre fel (vigyázat, amikor e sorokat írom, a kultúra napja van!) vad, geszti bolondok, gyújtogató, csóvás emberek, úrnak, magyarnak egyként rongyok rajzolják az országimázst, írta volna a múlt hét végén Ady, ha nem lett volna épp az Operabálon.
Amelyen egyébként Dávid Ibolya miniszter asszony méltatta Pintér Dezső életútját, Sepsey Tamás államtitkár léggömbökön ugrált, s ha egy kipukkadt, jóízűen kacagott, a körbenállók megtapsolták; a magyar elit, a mi Szücseink"
Pénteken kaptam, de csak most lett időm beírni.
Két nagyon elgondolkodtató cikket olvastam.
György Péter: Zámbó Jimmy és Mázsa Péter : Nemzeti Minimum - Meddig tart a magyar állam?
Látszólag nagyon eltérő témája van a két írásnak, de tulajdonképpen ugyanarról szól.
Mi lesz velünk? Olvassátok el, mindenkinek javaslom, pártállásra való tekintet nélkül.
Két kis idézet:
György Péter: " A civilizáció semmi egyéb, mint mértéktartás és felelősség - olyan pillanatokban, amelyekben épp a legkönnyebb a legalpáribbnak lenni.....
...S az üzenetet, amelyet közvetített, akkor is meg kell értenünk, ha saját kulturális normáinktól és formáinktól független, idegen módon halljuk meg. Az idegen világok megértése : önmagunk jobbá tételének első lépése lehet. S talán nem árt érdeklődést mutatni azok iránt, akiktől az Idő újra és újra megvonja a társadalmi szolidaritás ismert formáit, a akik végül mi magunk vagyunk. Mert nyomát sem látom annak, hogy az eli Magyarországa civilizáltabb lenne azoknál, akiknek jelenlétéből egyébként nem kér. "
Mázsa Péter: ".. De honnan kezdhetünk bizakodni abban, hogy felkészülőben vagyunk a köztársaságunk elött álló roppant kihívásokra... ...Erre a kérdésre előzetes válasz adódik.Csak akkor készülhetünk fel a nagy vonalakban ismert, részleteiben azonban végiggondolatlan kihívásokra, ha a helyzet felmérése és a felmerülő problémák ötletes megoldása során mindannyiunk számára nyilvánvalóan sikerült elkerülünk az amatőrséget. A rokonszenvesnek tünő jelszavakkal nyomuló, talán jó szándékú, de mindenképpen ellentmondásteli, végiggondolatlan és ellenőrizhetetlen, tehát veszélyes amatőrséget. ...A politikától azonban - az állampolgárok kényszerítően kreatív közgondolkodása nélkül - láthatóan nem várhatunk többet, mint a pártokhoz csapódó amatőr értelmiségi gondolatfoszlányok inycsiklandó tálalását. ..
...De mindenek előtt - ..tisztáznunk kell.. Hogyan fejleszthetjük az észt nyilvánossá?"
"Úgy nyilatkozott Várhegyi Attila kultuszminisztériumi államtitkár, hogy Siklós Mária építészkamarai kizárása egykoron nem a mostani kormányzat, hanem a kamara szégyene lesz? az épület időtállóan hírdeti mahd egy virulens korszak erejét, és akkor már különben sem az lesz a kérdés, hogy milyen lesz az épület, hanem a tény: a nemzetnek van színháza. A Népszabadság riportere ugyan fölvetette, hogy a kizárás, nem mellékesen, etikai, nem pedig szakmai alapú volt, a politikust ez már igazán nem érdekelte. Az akcionista politizálásnak amúgy is az a lényege, hogy a hatalmi szándék erejéhez képest minden egyéb elgyengül és lényegtelenné válik. Ha például egy szakmai szervezet mindenáron érvényesíti alapszabályát, akkor magára vessen. A nemzeti kobontakozás szempontjából bizonyos esetekben jobban tenné, ha szemet hunyna tagjai alapszabályszerűtlen viselkedése fölött. Ez a kormányszintre emelt etikai relativizmus egyre súlyosabban rongálja a hazai közéletet, amennyiben kikezdi az önkormányzatok és önálló szakmai szervezetek, szövetségek függetlenségét. A polgári rendet hírdető kormány épp a polgári létállapot alapját, a szabad akaratú véleménynyilvánítást lehetetleníti el, amikor pl. helyhatósági választáson útépítést ígér be a neki szimpatikus jelölt megválasztása esetére, máskor mellékessé válhat a határon túli magyarságot úgy-ahogy, de mégiscsak valamennyire képviselő világszövetség sorsa, ha az - önállóságának ügyét illetően saját téves feltevésében - olyan elnököt választ, amelyik nem a kormány favoritja, aztán többmilliárdos futballpálya-rekonstrukciót igér, ha a szakszövetség leváltja az addigi elnököt, és a sort helykíméleti okokból nem folytatom.
Siklós Mária kizárása egy kamara legitim döntése volt, és mert ezzel szemben hatalmi lépés jogszerűen nincsen, megjelenik a hatalmi arrogancia, és egy államtitkár eldönti, kinek mi lesz a szégyene a jövőt illetően.
Kezemben egy levél, Patonai Dénes, a Magyar Építészek Szövetségének elnöke címezte a miniszterelnöknek:
" Mind az előző Nemzeti Színház, mind a legutóbbi Nemzeti Színház ügyében a magyar építészek teljes tudásukkal vettek rész a feladat megoldásában. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy erre itt nincs szükség. Itt egy tervre van szükség, amelyet Silkós Mária minden hivatalos szakmai elítélő vélemény ellenére, a hazai és a nemzetközi szokásokat és előírásokat mellőzve, pályáztatás nélkül, közvetlen megbízás alapján kapott meg az Ön által kijelölt kormánybiztostól. (..) Sajnálom, hogy a legjobb építészek nem vehettek részt a nemzet színházának szellemi megalkotásában és a Nemzeti Szaínház egy építészeti torzóként fogja reprezentálni korát, melyben megfogant." A levél szeptember közepén íródott, válasz a mai napig nem érkezett rá, ami nem meglepő, miniszterelnökünk egy hetvenes évekbeli brit piár-szakirat szerinti problémamegoldó típusra van belőve, nem pedig válságkommunikálásra. "
".. a liberális és az oligarchikus demokrácia közötti különbség a tét."
Arra gondoltam: mit szólna az utóbbihoz Arisztotelész ha feltámadna?
Azonban félek, hogy a szerzőnek nagyon is igaza van:
" .. könnyen előfordulhat, hogy még mindig szabadon fogunk választani... csak éppen leválthatatlan és egymással is összekuszálódott oligarchiák fogják cserélni egymást, és két választás között gyakorlatilag beszámoltathatalan lesz a mindenkori kormány..."
Alakul...
Üdv. mic.
"Mértékadó jobboldali személyiségek attól tartanak, hogy Demszky Gábor SZDSZ-es kampányirodát csinál a fővárosi önkormányzatból stb.stb.
Nos, Demszky szemében még szálka sem látszik, a mértékadó jobboldali személyiségeknek viszont máregy ideje meg van a maguk gerendája, az Országimázs Központnak keresztelt, az idén 4,3, jövőre (ha jól tudom) már 7 milliárd adóforinttal gazdálkodó Fidesz-kampánycentrum. Tessék már emiatt is aggódni egy kicsit."
(H.Kovács János)
Ha rendszeresen és régóta (min. 4-5 év) olvasod az ÉS-t, akkor magad is tudod, hogy nincs igazad. KZ és MG az ÉLET-ben történő aktuális eseményekről, fennforgó személyekről ír rendszeresen. (Vetésforgó: 3 hetente) Így kb. 2 éve a jelenlegi kormányról. Régebben a régebbi kormányokról.
Ha van türelmed végigolvasni a hetilapot, remek sportcikkeket olvashatsz: KZ és MG írásait is.
Annyira tehát nem együgyüek.
Nem hinném, hogy az igazság bajnokai, csak teszik a dolgukat: megírják amit látnak. Az, hogy ismétlik önmagukat (esetleg) nem az ő hibájuk. Az események is ismétlik önmagukat, illetve egy helyben toporognak
Igen, és ha a stílust kritizálnád, előre mondanám: ezekről az eseményekről ilyen stílusban lehet írni.
Na, és a Torgyán? Róla mi a véleményed?
üdv: ms
Most meg fogsz lepődni, de MG egy mondatával tökéletesen egyetértek ! Azzal, hogy az a fő elmedoktor is közzétehetne egy listát. Mindjárt volna is két ötletem arra, ki legyen a listán: KZ és MG. VI csak azért nem, mert benne még az értelem halvány szikrája feltűnik néha a README sorozatban.
KZ-nek és MG-nek ellenben mindenről ugyanaz jut az eszébe (lásd Móricka). Van néhány sablonjuk, pl.: kajatót, bánya, Kövér bajusza, Orbán király stb. Ezeket variálják hetek, évek óta. Ha ehhez hozzáveszem, hogy az igazság bajnokaként állítják be magukat, akkor a diagnózis : skizofrénia, vagy súlyos üldözési mánia.
Úgyhogy Veér doktor, lássuk csak az a listát, de iziben !
Nem enyhíti. Van (illetve jó lenne, ha volna) számos etikai szabály, amit bűntetlenül meg lehet szegni. Ezt az egyet kivéve. Illetve gyanúm szerint nálunk ezt is meg lehet.
Virágzó ország
"Nem értem mi ez a cirkusz a miniszterelnöki imázslista közzététele körül, hiszen nem történt több, mint hogy végre ki lett jeletve: az ország egyenlő a kormánnyal, tágabban értelmezve a fiúkkal.
Akkor viszont mi a gond?
....Ha azt vesszük, hogy az ország egyenlő a kormánnyal, akkor szemmel látható a jólét. Az emberek fő tápláléke a szarvasgomba, az évi rendes szabadság akár a százhetven napot is eléri, amit távoli, egzotikus országokban töltenek el."
(MG)
Nemrég húztam el a Országház mellett, kihallatszott a hattyúdal. :)
Átfutottam a múltheti cikket. Amit Kis János mond - nem túl jelentős mondat. Úgy értem bárki számára nyilvánvaló dolgot mond. Én nem tudom mennyire súlyos etikai vétséget követett el a két újságíró illetve enyhíti-e a vétséget a mondandó esetleges súlya/súlytalansága.
Persze, hogy nem, ugyanis erre valóban nincs mentség. Egy ilyen eset után jobb helyeken egyetlen lapban sem puklikálhatnának az illetők.
Mondom ezt annak ellenére, hogy Seres Dekódert kifejezettem kedvelem. :-)
ÉLET
"Ennyi volt.
Torgyánnak vége.
Ezt kizárólag állampolgári elégedettség mondatja velünk; ez a jó érzés semmiféle ideológiai avagy politikai szemponthoz nem kapcsolódik....
...Az elvtelenség és a tartalmatlanság szemérmetlen nárcizmusa fogja egységbe ezt az alakot; de tévednek, akik azt hiszik, hogy szerep és játékos között azért van némi távolság.Nem , a mégoly imitált indulatok és tudatos halandzsák előadója zsigerileg ugyanolyan, mint a megjelenített figura.
Torgyánnak most vége,s ott pukkadt ki, ahol erre a legkevésbé lehetett számítani: cserbenhagyta a veszélyérzete.
..Torgyánnak azért van vége, mert a személyes imázs lebomlásának folyamata visszafordíthatatlan.
Torgyánnak vége, mert nem lehet vele választásokra menni, mert többé sem a Fidesz sem a kisgazdapárt nem engedheti meg magának.
... Vele a politikai intézménnyé szemtelenedett agresszív semmi tűnik el az életünkből..."
(mt)
Most nem vesztegetnék sok szót az utolsó számra, csak néhány apróságot említek:
1. Váncsa egy fotó kapcsán kezd bele a kajatótozásba. Úgy látszik ez már szabvány (ISO 00) az ÉS-nél. Ezt annyival ügyesebben teszi KZ-nél, amennyivel mondjuk jobban ért az "ámítógép"-hez. Apropó: néha olyan érzésem van, hogy az ÉS-t a Microsoft műhelyeiben készítik. Természetesen nem technikai értelemben!
Amúgy ez a cikk legalább akkora bravúr, mint mikor a Megyesi egy sajtóhibából kiindulva kikövetkeztette, hogy ezek mindenre képesek a cél érdekében (valami Felcsúti focimeccsről volt szó, ahol lemaradt a cserét jelző zárójel).
3. Most inkább azt várom, hogy az MSZP kongresszusról mit fognak írni. Pl. mit szól KZ ahhoz, hogy visszatért a vezetésbe Osztap Bender legjobb magyar tanítványa , vagy az univerzális büfé-ruhatár szakos vodkaszakértő.
Eljut.
Amúgy: az általad felsorolt lapokban írogató ún. "baloldali" újságírók oly mértékben biztosak abbn, hogy igazuk van, hogy természetesnek találják azt, hogy az általuk kritizáltaknak hiányzik egy kerekük (előagyuk).
Namost aki szellemileg fogyatékosnak titulálja azt, akivel nem ért egyet, azzal én nem értek egyet.
Majd küldd el a cikket a Demszkynek. Biztos nem olvasta... Bár ha az egész könyvet küldöd el neki, lehet, hogy lemond. Bár a Kovács is, csak másért.
Orbán viszont nem. És nem azért, mert nem érti, hanem mert ő megértette.
