A munkavezető (legalább egy korbácsot találtak volna a kőfejtő jeleknél eltemetődve) írástudókkal ellenőriztette a napi teendőket, reggeli kávé mítingen mindenki megkapta az utasításokat, fejmosást és a palatáblákra írt piktogramokat.
„Jelen információk alapján Egyiptom a 4. dinasztiában (de talán korábban is - Szfinx projekt) már képes volt komplex, több ezer csomópontos információs rendszert működtetni - elektronika nélkül. Mást nem nagyon lehet elgondolni.”
Mondjuk elgondolni lehet, de nem hiszem el, hogy levél küldöncök, vagy szóbeli információ közvetítők segítségével vezényelték le a munkálatokat. A szóbelinél is meg írásbelinél is nagy a hibalehetőség. [Tévedni emberi dolog].-(
Amit ma mondhatunk, hogy az információ élő hiarerchikus láncon keresztül áramolhatott a piramisnál, a helyi és turai kőbányákban, az asszuáni kőfejtőknél, a nílusi hajóflotta és a raktárvárosok esetén is. Valós idejű korrekciós rendszer, vagyis analóg vezérlőrendszer működött: minden nap mérések, eltérésjelentések, azonnali korrekciók működhettek - nem utólag javították, hanem folyamatosan korrigálták. Személyes, hierarchikus, élő kommunikációs lánc lehetett, mint egy hadsereg hadműveleti rendszere. Jelen információk alapján Egyiptom a 4. dinasztiában (de talán korábban is - Szfinx projekt) már képes volt komplex, több ezer csomópontos információs rendszert működtetni - elektronika nélkül. Mást nem nagyon lehet elgondolni.
„Persze nagy tudás a geodézia, a csillagászat, a kőmegmunkálás, de azt megoldani, hogy a logisztika rendben legyen egy olyan építkezésen, ahol évente egy katedrálisnyi mennyiségű kő kerül beépítésre, olyan pontossággal, ahogy azt látjuk, az önmagában elképesztő. Ha elfogadjuk az 5000 fős építési létszámot, azokat baromi jól kell tudndod mozgatni, hogy ne legyen nagyobb hiba, ne legyen se túl sok, se túl kevés a kő.”
Igen, ez nehezen érthető mai szemmel. A modern társadalom pénzre, szerződésre, egyéni érdekekre épül. Az ókori Egyiptom kozmikus rendállam volt. A Máat volt az erkölcsi, társadalmi rendjük, a létezési keretük.
A piramis építése nem munka volt, hanem vallási kötelesség. A piramisépítések idején nem munkaidő volt és fizetség, hanem szolgálat és részvétel a rendben. Az akkori embereknek a piramisok munkálataiban való részvétel szent küldetés volt. Az egész vallási alapú társadalom szerintem egyként vett részt ebben a szent küldetésben. Egy olyan civilizáció volt ez, amely képes volt évtizedeken át egyetlen, transzcendens cél köré szervezni önmagát. Ebben a civilizációban másképp működött az emberi elme, mint korunk emberénél. Manapság az egyéni szabadság az első, a piramisépítők korában a közös, kozmikus-vallási cél.
A másik, hogy a piramisépítő projektekben nemcsak 4-5 ezer ember vett részt, hanem akár 20-30 ezer ember is, akik nem rabszolgák, hanem főállású specialisták voltak, generációkon át ugyanazt a munkát végezték.
(Tized)ekkora építkezésekre ma projekt szoftverek bontják le a lépéseket, excel táblákban és vállalatirányítási rendszerekben folynak az infok, miből mi lesz, mire mikor és hol lesz szükség. Kapacitásvizsgálatokkal nézik meg, hogy hol lesz szűk a keresztmetszet. Ezekre anno hogyan készültek fel? Nekem ez az igazán fehér folt. Hajó kell, fa kell, ember kell, az embernek enni kell, a földekről sem hiányozhatnak folyamat, szóval a szervezés létszükséglet.
„Persze nagy tudás a geodézia, a csillagászat, a kőmegmunkálás, de azt megoldani, hogy a logisztika rendben legyen egy olyan építkezésen, ahol évente egy katedrálisnyi mennyiségű kő kerül beépítésre, olyan pontossággal, ahogy azt látjuk, az önmagában elképesztő. Ha elfogadjuk az 5000 fős építési létszámot, azokat baromi jól kell tudndod mozgatni, hogy ne legyen nagyobb hiba, ne legyen se túl sok, se túl kevés a kő.”
Az aggályaiddal magam is egyet értek. Főként, ami a logisztikát illeti. Ami a vízi úton történő szállítást illeti, lehetett hatékonyabb a homokon szánozásnál, de az is komoly szervezést igényelt. Főként, ha figyelembe vesszük a Nílus áradás időszakát. A nagy, hosszú rámpa építése és azon való felhúzás, szerintem felejtős. A kisebb magasságokba emelés,(daruzás) szintén komoly logisztikát, sok jó szakembert igényel. Tegyük fel, hogy mindezt megoldották „okosban”, ahogy az akadémikus tudomány elképzeli. De akkor, miért nem folytatták az utódok? Hová lett a nagy tudás 1-2 generációval később?
"Egy ilyen szintű mérnöki kultúra nem 100 év alatt alakul ki. Ehhez kell generációkon átívelő kőmegmunkálás, csillagászati mérés hagyománya, geodéziai tudás, szervezési kultúra, kozmológiai világkép. Ez minimum 1000–2000 évnyi előzmény."
Egyetértek. Ha adunk is 3-400 évet az egyiptomiaknak, nem tűnik elégnek. Pláne úgy nem, hogy minden, ami utána készült csak nagyvonalakban hozza azt a tudást és pontosságot, ami a Nagy Piramisba be lett építve.
A szervezési kultúrát kiemelném: ha az összes többit semmisnek tekintjük, csak a disztribúció mekkora munka lehetett. 2 millió tonna kő minimum. Egy nagy katedrális kb. 150e tonna, egy nagyságrendell kisebb és sokszor azokat is évtizedekig építették. Ezt előre ki kellett kalkulálni. A terveket el kellett készíteni. Úgy, hogy a piramis nem csak egy kőtömb, hanem járatok vannak benne. A köveket a bányából ki kellett szállítani, az építkezésre pedig be, mégpedig úgy, hogy ott legyen minden, ami kell és ott, ahol kell (230 méteres élhossz! Ha rossz helyen rakod le, újra fel kell venned és valakiket akadályozva el kell juttatnod a jó helyre). És ne legyen több, mint ami még nem akadályozza magát az építést. Ez még ma sem egyszerű feladat számítógépekkel, képzett mérnökökkel. De agyagtáblákon nekem megoldhatatlannak tűnik. Azt értem, hogy a kövek nagy része csak magkő és akár menet közben is lehetett velük tetrisezni, de a spec kövekkel ilyent nem lehetett tenni. Ha csak a "légkamrákat" nézed, azokat a kövekbe bele kellett vésni úgy, hogy az emelkedés szögét tartani kellett. Hogy a végén egy valódi kamrát kapj.
Vagy csak képzelj el egy 230x230 méteres építkezést, ahol körülötte -gondolom- hegyekben áll a kő, hogy mindig mindenhova jusson, ne kelljen állni. Hogyan kommunikálsz? Nincs rádió, a többség még olvasni sem tud. Engem ez a része ámít el. Persze nagy tudás a geodézia, a csillagászat, a kőmegmunkálás, de azt megoldani, hogy a logisztika rendben legyen egy olyan építkezésen, ahol évente egy katedrálisnyi mennyiségű kő kerül beépítésre, olyan pontossággal, ahogy azt látjuk, az önmagában elképesztő. Ha elfogadjuk az 5000 fős építési létszámot, azokat baromi jól kell tudndod mozgatni, hogy ne legyen nagyobb hiba, ne legyen se túl sok, se túl kevés a kő.
Göbekli Tepe: a civilizáció előtti csillagtemplom - Göbekli Tepe kora: Kr. e. 9600–8800. Ez 7000 évvel megelőzi Egyiptomot, és mégis monumentális kőépítészet, precíz geometria, globális szimbolika, csillagképi állatmotívumok.
A Vulture Stone (Pillar 43) – kőbe vésett csillagtérkép - A 43-as oszlop állatai nem totemek, hanem csillagképek. Több független kutató (Sweatman & Tsikritsis, 2017) statisztikai elemzéssel mutatta ki:
az állatok pontosan megfelelnek a zodiákus csillagképeinek Kr. e. 10 950 körül.
Göbekli Tepe fő csillagállatai:
Oroszlán - Leo csillagkép
Bika (aurochs) - Taurus csillagkép
Skorpió - Scorpius csillagkép
Madár (keselyű) - Cygnus / Sagittarius csillagkép
Kígyó - Hydra csillagkép
Róka - Aquarius csillagkép térsége
Pont ugyanaz a mag, mint Egyiptomban. Ez egy közös, ősi csillagvallási rendszer maradványa.
A 43. oszlop központi alakja: Skorpió..... Ez azért döntő, mert Kr. e. 10 950 körül a tavaszpont a Skorpió–Mérleg határon állt. Pont ugyanaz a gondolkodás, mint később Egyiptomban a korszakcsillagképekkel.
Ez azt jelenti, hogy már a jégkorszak végén ismerték a precessziót.
A Vulture Stone nemcsak csillagtérkép, hanem haláljelenet, lefejezett ember, zuhanó objektum..... Sweatman szerint ez a Younger Dryas becsapódás emlékműve.
Kr. e. 10 800 körül üstökösdarabok csapódnak a Földbe, klímakatasztrófa, civilizáció-összeomlás. Ez lehet az „özönvíz” eredete. De... nem áll fenn egyértelmű, közvetlen bizonyíték arra, hogy kb. Kr. e. 10 800 körül nagyobb üstökösdarab csapódott volna be a Földbe, amely globális hatást váltott volna ki.
A tudás menekítése a katasztrófa után - A túlélők szétszóródnak, magukkal viszik a csillagtudást. Ez jelenik meg később Egyiptomban, Mezopotámiában, Indiában, Közép-Amerikában. Ezért ilyen archaikus az egyiptomi vallás már az I. dinasztiában - nem fejlődik, készen jelenik meg.
Egyiptom mint a jégkorszak előtti tudás örököse - Ez magyarázza a hirtelen megjelenő monumentális tudást, a csillagkódolt építészetet, a mély időszemléletet - Kákosy, a „szent múlt” állandó emlegetését - „az istenek kora” „az első idő (Zep Tepi)” ..... elveszett aranykor emléke.
A nagy folytonosság - 11600 éve Göbekli Tepe - Precessziós csillagvallás..... 4500-5000 éve Egyiptom - Csillagkódolt királyság (Piramisszövegek)...... 2100 éve Dendera - Kőbe vésett zodiákus.
A bizonyítékok ma már együtt ezt mutatják: Göbekli Tepe = őscsillagtemplom.... Egyiptom = ennek továbbvivője.... Piramisok = kozmikus időpecsétek. A civilizáció nem lineárisan született, hanem ciklikusan újraindult.
A denderai zodiákus késői, de a benne szereplő csillagképek pontosan ugyanazok, mint a mezopotámiai rendszerben, de egyiptomi istenekkel azonosítva. A rendszer már létezett, csak korábban nem volt szabad kőbe vésni, mert a papi csillagtudás szájhagyományos, titkos rendszer volt. Ugyanez történt a piramisszövegekkel: sokkal régebbi hagyományt rögzítenek.
Orion = királyi túlvilág
Szíriusz = újjászületés
Oroszlán = napkorszak
Bika = termékenységi korszak
Skorpió = halálkorszak
Vízöntő = áradáskorszak
A bizonyítékok alapján az ókori egyiptomiak ismerték és szent rendszerbe foglalták a kulcsfontosságú csillagképeket, jóval a görög zodiákus előtt — csak nem horoszkópként, hanem kozmikus történelemként. Ez pontosan illik ahhoz a mély időszemlélethez, amit Kákosy is leírt.
Amennyiben az ókori papok, csillagászok, több száz éves ciklusokat feljegyeztek, akkor a visszakövetkeztetés módszerével több ezer évre is „visszatekinthettek”. Ahogy a mai kozmológusok az ősrobbanásig „visszatekerték” az órát. Olyan nagy távolságok és időtartamok vannak az univerzumban, hogy gyakorlati igazolást szerezni távoli feltételezett eseményekről szinte lehetetlen. A régészeink már tudják, hogy a múlt nem könnyen adja át titkait.;-)
Az Orion csillagképet és a napéjegyenlőségeket viszont kiválóan ismerték, jelölték. Az Orion-öv mindenhol látszik, a legtöbb ősi kultúrának szembetűnő lehetett, erősen domináns, évszakhoz kötött és pszichológiailag „kapuszerű”. Az ősi Egyiptomban újjászületési zóna, Orion a gízai piramisok, Osiris király égi útja a Tejút... az Orion-öv útját, preccesszióját az égi meridiánon évezredeken keresztül figyelhették, feljegyezhették az egyiptomi csillagász-papok. A Szfinx pedig az átmenet őre, amely tekintetének vonala, tavaszi napéjegyenlőség idején, az Oroszlán házában - 9-11 ezer éve - egybeesett a Leo csillagképpel a horizont legalján Ezt biztosan kiválóan ismerték, dokumentálták. Teleszkóp nélkül is.
„Bár nem volt Hubble-távcsövük, az ősi civilizációk rendelkeztek valamivel, amivel mi ma már ritkán: több ezer éves folyamatos adatsorokkal.”
Az a helyzet, hogy a mai csillagászok is rendelkeznek több ezeréves adatsorokkal. Erre épült a tudományuk. Azonban a szabad szemmel követett égitestek nem adnak annyi információt, mint a teleszkópok.
Amennyiben egy civilizáció magas szintű csillagászati, kozmológiai ismeretekkel rendelkezik, (rendelkezett), akkor hová dugta a földi és az űr teleszkópjait?
1. A Nagy Piramis és más templomok óriási, rögzített megfigyelőeszközökként funkcionáltak. az ő „teleszkópjuk” maga a mozdíthatatlan, kőbe faragott geometria és matematika volt. A gízai piramisok építése előtt már létezhettek a szent helyszínen csillagászati megfigyelőhelyek.
2. A Nabta Playa civilizáció 5500-9500 évvel ezelőtti idősávban már konkrét megalitikus, csillagászati vonatkozású előzménye volt az óbirodalmi piramisépítészetnek.
3. Bár nem volt Hubble-távcsövük, az ősi civilizációk rendelkeztek valamivel, amivel mi ma már ritkán: több ezer éves folyamatos adatsorokkal. A sumérok agyagtáblákon, az egyiptomiak templomfalakon rögzítették az égbolt változásait generációkon át. A 2026-os régészeti várakozások szerint az új technológiák (mint a müon-tomográfia) segíthetnek feltárni, hogy voltak-e a piramisokban olyan eddig ismeretlen kamrák vagy optikai elrendezések, amelyek segítették a megfigyelést. Egyes elméletek felvetik a „camera obscura” (sötétkamra) elvén alapuló ősi megfigyelőhelyek létét is, ahol a fény egy apró lyukon át vetült a falra, létrehozva az égbolt képét.
„Ha a civilizációt az anyagi technológia (internet, űrrepülés) alapján mérjük, akkor mi tartunk előrébb. Ha azonban a civilizáció mércéje az univerzummal való tudatos összekapcsolódás és a transzcendens törvényszerűségek anyagi formába öntése, akkor a Nagy Piramis építői olyan tudás birtokában voltak, amelyet mi ma még csak próbálunk visszafejteni.”
Amennyiben egy civilizáció magas szintű csillagászati, kozmológiai ismeretekkel rendelkezik, (rendelkezett), akkor hová dugta a földi és az űr teleszkópjait? Mivel a szabad szemmel való csillagvizsgálás elég kezdetleges műfaj. A távoli galaxisok megszámlálása még ma sem befejezett, csak becslések alapján történik.
Amennyiben a Nagy piramis egy „időkapszula”, akkor miért nem hagyták benne a „gépeiket és szerszámaikat”, amivel készítették? Azzal még jobban ámulatba ejtettek volna bennünket. ;-)
Mert nem a materiális produktumok alapján, hanem filozófiai értelemben transzcendentális értékek alapján, mint a matematika, a csillagászati precesszió, a kőfizika és a rezonancia alapján közvetít üzenetet minden idők embere számára. Míg a modern ember a technológiát az anyag feletti uralomra használja, az egyiptomi piramisépítők a tudományt (matematikát, fizikát) a szakrális renddel (Maat) való összhang megteremtésére fordíthatták.
Ha a civilizációt az anyagi technológia (internet, űrrepülés) alapján mérjük, akkor mi tartunk előrébb. Ha azonban a civilizáció mércéje az univerzummal való tudatos összekapcsolódás és a transzcendens törvényszerűségek anyagi formába öntése, akkor a Nagy Piramis építői olyan tudás birtokában voltak, amelyet mi ma még csak próbálunk visszafejteni.
Az elveszett civilizációk kutatása is rámutat arra, hogy a mi, szinte végtelen világegyetemünkben a megszámlálhatatlanul sok életforma evolúciója nem mind egy irányba vezet, hanem elképzelhetelenül sok fejlődési útja van az életnek és az értelemnek.
„Egy ilyen szintű mérnöki kultúra nem 100 év alatt alakul ki. Ehhez kell generációkon átívelő kőmegmunkálás, csillagászati mérés hagyománya, geodéziai tudás, szervezési kultúra, kozmológiai világkép. Ez minimum 1000–2000 évnyi előzmény. A legkoherensebb kép ma az, hogy létezett egy hosszú fejlődésű, magas szintű őskultúra, ennek tudása részben túlélte a globális kataklizmát, Egyiptom ezt a tudást örökölte töredékesen, a Nagy Piramis ennek a hagyománynak az utolsó nagy megnyilvánulása.”
Azt magam is gyanítom, hogy egy fejlett civilizációnak több ezer év előzménye van. Azonban nagyon hiányos a bizonyíték róla. Amennyiben a Nagy piramis egy „időkapszula”, akkor miért nem hagyták benne a „gépeiket és szerszámaikat”, amivel készítették? Azzal még jobban ámulatba ejtettek volna bennünket. ;-)
A Nagy Piramis szándékosan, teljesen elzárt rendszer lett. Nem maradt működő bejárata – még a beavatottak számára sem. A végső rituálé után a papok a még nyitott járatrendszeren keresztül hagyták el a piramist. A gránit záródugók csak ezután kerültek a helyükre, majd kívülről fejezték be a turai mészkővel burkolást és tüntették el a bejáratot. A piramis így szándékosan vált véglegesen zárt rendszerré. A Nagy Piramis olyan időkapszula, amely nem információt, hanem rendet őriz, és amelynek értelme az emberiség fejlődésével együtt tárul fel.
Egy ilyen szintű mérnöki kultúra nem 100 év alatt alakul ki. Ehhez kell generációkon átívelő kőmegmunkálás, csillagászati mérés hagyománya, geodéziai tudás, szervezési kultúra, kozmológiai világkép. Ez minimum 1000–2000 évnyi előzmény. A legkoherensebb kép ma az, hogy létezett egy hosszú fejlődésű, magas szintű őskultúra, ennek tudása részben túlélte a globális kataklizmát, Egyiptom ezt a tudást örökölte töredékesen, a Nagy Piramis ennek a hagyománynak az utolsó nagy megnyilvánulása.
„a Nagy Piramis egy passzív technológia. Nem sugároz semmit, de a puszta létével, tömegével és geometriájával olyan "tisztító állomást" hoz létre, ahol az emberi idegrendszer visszanyerheti eredeti, kozmikus (azaz koherens és zajmentes) állapotát. Ez a "kozmikus rend élményszerű megtapasztalása" – ahol a fizika és a tudat eggyé válik.”
Ez nagyon jól hangzik, így 5000 év távlatában. Amikor elkészült, volt simára csiszolt fehér burkolata, de nem volt nyilvánosan használható bejárata. Még az akkori fáraónak sem. Az istenadta nép, pedig csak messziről csodálhatta, mit sem tudva arról, hogy a kozmikus rend megtapasztalását szolgálja.
A Nagy Piramis nem épület, nem erőmű, hanem kozmikus szimfónia kőbe fagyasztva: a végtelen kör (π), az örök növekedés (φ) -a világegyetem rend, az ember része ennek a rendnek, az építészet a kozmológia földi leképezése -, az idő nagy ritmusa (precesszió), a történelem disszonanciája (kataklizmák), és a végső feloldás az emberi koherencia: annak az állapotnak az elérése, amikor megszűnik a belső és külső világ közti feszültség, és az ember újra összhangba kerül a létezés rendjével - rezonanciafenntartás. A Nagy Piramis nem egy „haszonelvű” gép (power plant), hanem egy tudati tértechnológia.
Az állapotváltozás fizikája - A Nagy Piramis olyan extrém módon zajszegény, szimmetrikus és rezonánsan stabil teret hoz létre, amely a benne tartózkodó ember idegrendszerét ehangolódás útján alacsony zajú, nagy koherenciájú állapotba kényszeríti. Ez az állapotfizikai átrendeződés a tudat szerkezetének teljes újraszinkronizációját eredményezi. Az emberi idegrendszerre optimalizált tér. Nem a piramis van ráhangolva a kozmoszra, hanem a piramis különleges tere kényszeríti rá az embert, hogy „behallgasson” a saját biológiai és tudati működésébe.
a Nagy Piramis egy passzív technológia. Nem sugároz semmit, de a puszta létével, tömegével és geometriájával olyan "tisztító állomást" hoz létre, ahol az emberi idegrendszer visszanyerheti eredeti, kozmikus (azaz koherens és zajmentes) állapotát. Ez a "kozmikus rend élményszerű megtapasztalása" – ahol a fizika és a tudat eggyé válik.
A legnagyobb technológia nem az, ami hozzáad a világhoz, hanem az, ami visszavezet a rendjéhez.
Mert a Nagy Piramis kőbe írja, hogy a Földalatti kamra az alvilág, a Királynő kamrája az átmeneti világ, a Nagy Galéria az emelkedés, a Királykamra a csillagvilág. A fenti égboltról és a lenti földről folyamatosan együtt gondolkodtak. A piramis a növekedés és az idő szimfóniája: a geometria segítségével ábrázolták az égi és földi erők egyensúlyát, a születés, halál és újjászületés ciklusát. Ozirisszé válni = átrendeződni, újjászületni. Az egyiptomiak számára a geometria nem absztrakt matematika volt (ezt csak korunk értelmezi így), hanem a kozmosz működésének láthatóvá tétele.
Geoffrey Drumm elmélete (melyet „The Land of Chem” néven publikál) meglepően részletes és minden egyes belső kamrának specifikus funkciót tulajdonít a vegyipari folyamatban. Az ő elmélete szerint a Nagy Piramis egy metán- vagy ammóniagyártó üzem volt.
Íme a folyamat részletes lebontása a kamrák szerint:
1. A Földalatti Kamra (The Subterranean Chamber) – A gázfejlesztő
Drumm szerint ez volt a folyamat kiindulópontja. Itt nagy mennyiségű szerves anyagot (például guanót vagy növényi hulladékot) kevertek vízzel.
A funkció: Egy anaerob emésztő tartályként működött, ahol a bomlási folyamatok során metángáz szabadult fel.
Bizonyíték: A kamra szabálytalan aljzata és a benne található mély aknák a gázképződés során keletkező üledék kezelését szolgálhatták.
2. A Királynő Kamrája (The Queen’s Chamber) – A vizes oldat készítése
Ebben a kamrában történtek a folyadékalapú kémiai reakciók. Drumm szerint itt állítottak elő egy telített oldatot (például mésztejet vagy ammónium-hidroxidot).
A "Légaknák": Szerinte ezek nem csillagászati tájolású járatok, hanem beömlőnyílások, amelyeken keresztül a piramis külsejéről adagolták a vegyszereket (például kénsavat vagy sósavat) a kamrába.
A rézkapcsok (Gantenbrink-ajtó): A járatok végén található réz szegecseket elektródákként vagy olyan érzékelőkként értelmezi, amelyek a folyadékszintet vagy a kémiai reakció intenzitását jelezték.
3. A Nagy Galéria (The Grand Gallery) – A kompresszor
Ez a leglátványosabb része az elméletnek. A Galéria meredek emelkedője és az oldalfalakon található 28 pár bemélyedés (horony) Drumm szerint egy mechanikai szerkezetet tartott.
A funkció: Egyfajta lengődugattyús rendszer vagy súlysorozat mozoghatott itt fel-le, amely a gázokat sűrítette össze.
Rezonancia: A Galéria kialakítása segítette az akusztikus rezonanciát, ami katalizálta a gázok keveredését és sűrítését, mielőtt azok a Király Kamrájába kerültek volna.
4. A Király Kamrája (The King’s Chamber) – A végső reakció és a gránit szerepe
Ez volt a piramis "szíve", ahol a legnagyobb nyomás és hőmérséklet uralkodott.
Vörös gránit: Miért használtak gránitot a mészkő helyett? Drumm szerint azért, mert a gránit kvarctartalma piezoelektromos tulajdonságokkal bír, és bírja a hőt és a savas környezetet.
A "Szarkofág": Nem koporsó, hanem egy nyitott tartály, amelyben egy katalizátor (például vas-oxid vagy más fém) volt elhelyezve. A sűrített gázok ezen a katalizátoron áthaladva alakultak át a végtermékké.
Tehermentesítő kamrák: A kamra feletti hatalmas kőtömbök nem csak a súlyt tartották, hanem egyfajta "hűtőbordaként" vagy nyomásszabályozó tartályként funkcionáltak, hogy a rendszer ne robbanjon fel a feszültségtől.
Drumm rendszere belsőleg koherens, de nem kompatibilis a kőzetfizikai valósággal. A piramis túl tiszta, túl ép, túl nyomtalan ahhoz, hogy vegyi üzem lett volna. Viszont pontosan olyan, amilyennek egy tudat–állapotgépet várnánk. A piramis nem metánt termelt, hanem embert alakított át és az építők korának világmindenség modellje volt.
Nézem azt a videót és feldühít a balfék G.D. Jó, megbolondultam, azért még lehet véleményem a hímsoviniszta világszemléletről. Kezdve a Kardasov skálával, az egyesnél ugye taccsra vágod a saját bolygód, kettesnél meg már kikacsingatsz a Födön kívülre is. De ez nem elég, felzabálnád az egész világegyetemet is, ha lehetne. Ez egy torz szemlélet, hibrid tenyésztett agyfertőzés, amit direkt nyomatnak és lám beszivárog az oktatásba, játékokba, hogy minél korábban kondicionáljuk pusztítás-fogyasztás-cserére a lelkeket. Ja a hímsovinizmust ezúttal úgy értem (most szabadon)a férfias játékok: fegyver, haladás, gépek. Azt hiszem a világunk is jól szemlélteti, hogy az I-es típusú civilizáció végül felfordul a gyárakban, és a nyers olaj oltárán feszül keresztre. Miután pár napra kiütött ez a videó, lássuk miről is szól, innen folytatom:
Hát ennyire ökrök lettek volna Egyiptomban? Műtrágya? Bár az tényleg nagyon fontos, választási pénzek születnek belőle, balfékeknek. A napszúrás elég rossz közérzetet okoz, de hülye azért nem lesz tőle senki. Régen nem kellett árnyék, mert mézzel, őscetekkel folyó paradicsom volt és őstenger is, ezt csak azért írom, mert erős a gyanúm, hogy Drumm napszúrás után adott életet az elméletének. Mindenekelőtt a kábult riporter benyomja a gyilkos edényeket, meg a vörös fény hajterápia reklámot. Na erről beszéltem! Direkt nyomás mert az agy már nem bír ellene tiltakozni, el vagyunk kapva. Marad a lakatlan sziget ha nyugalmat akarsz. (De ide benyomunk még egy almareklámot!)
Szóval téves, ha általánosítja, hogy ki mit tenne, ha a másik bolygóra ér. Az egy dolog, hogy neki műtrágya kell mert szerinte a földönkívüli világban ez a legfontosabb.
A fémek kinyerése is elég férfias, mint a karcinogén hullagrill. Na most, ha kinyertük a fémeket akkor gyárakat kell építeni (ha nem hozol magaddal). Azt mondja Drumm, hogy az Annunaki evidence, hogy fémbányászatban, vegyi anyagokban utaztak. Hm. A riporter ekkor felriad, és rákérdez, hogy honnan jöttek az Annunakik ide? Most a gyengébb idegzetűek ne olvassák tovább: ők a Marsról jöttek, és mindenük megvolt, hát spontán vagy unalomból esetleg direkt, közbejött a majom spin-off liezon. Azért el kellene dönteni, hogy rakétát akarunk kilőni, vagy műtrágyát keverni. Ha el akartak repülni itt hagyva a meggyalázott majmokat, akkor újjáépítették a hajókat a fémből és orövoár. Na de mi volt az úti cél, ha a Marsnak annyi. Amikor a riporter már eléggé felélénkült, a mandró leoltja, hogy ő nem is gondolta ezt komolyan, nem is a földönkívüliek piramisoztak.
A jégkorszak után kellett menteni a menthetőt, ekkor a riporter már-már George dáblw Bush-ra hajazó majomtekintettel árulja el felmenőit. Rövidzárlat. Jön az egyik fétis: muskéták, bombák. Nagyon szerencsés vagyok, hogy lenémítva nézem a fordítást, és így nem kell a szereplőket. Mert a főhős nagyon megérdemelne egy botox injekciót a szemöldökei közé.
Utána jön Avebury henge mint akkumlátor. Az áramlat dallammal módosítja a vetőmagokat. Ezt annyian mondják, még a végén igaz lesz, mint a tech-soviniszta világvallás. Jó, adjunk esélyt ennek az elgondolásnak, hiszen már nem megfagyva, de még dideregve a túlélőknek élelemre van szüksége, ehhez pedig mezőgarázdálkodás kell. Én ugyan beértem volna hallal, nyúllal és vadmálnával is, de mindig a férfiak döntenek.
A villámlást forszírozzák megint - áram a kövekben - ? A henge pozitív (ezt már megbeszéltük a méheknél is, pont hogy negatív) de lehet, hogy a kifinomult neolitikus neurotikus kifejlesztette a villámcsalogatást. A riporter felteszi végre a kérdést, hogy miért kell villám? Nem hiszem el: műtrágya! Felteszem én is a kérdést, hogy miért nézek ilyeneket? Csakis az lehet az oka, hogy az életfogytig tartó tanulást injektálták belém a nyugati démonok, pedig kézzel-lábbal tiltakoztam ellene régebben, erre sok szemtanú is van. Elalszik az életösztön: víz, gáz, hűtőszekrény, szájfény, és a végén még ilyen videók megnézésére is ráveszik az embert tudat alatt. Megtudjuk, hogy vízben oldódó nitrát képződik a villámnak hála. Éppen túlélték a kataklizmát, és máris milyen nagy tettekre ragadtatták magukat! Ez szép. Amikor feladnám, jönnek a göbekli táskákkal, és a húsvéti szigetekkel, de ezekben csak annyi a közös, hogy a mindennapi zivatarfelhőinket add meg nékünk ma.
Itt idegi alapon beletekerek, de a tollas kígyóba is a villám csap. Á értem már! Az obeliszk is csalétek a villámnak. Hiányolják a képet a folyékony higanyról, a Nap és Hold piramisok alatti alagútrendszerből, hát ezzel én is így vagyok. A beágyazott csillámot is megnézném kicsit. Evidence: a higanyt az arany és ezüstérc feldolgozásához használták a nagy alkimisták.
Beletekerek: a fehér ló mint villámgenerátor...
Beletekerek: spanyol viasz: ugyanazok a működési mechanizmusok az összes titokzatossá kikiáltott építménynél. A világ összes struktúrája: ekkor a riporter egy megbűvölt kígyóként moccan, bár eddig sem volt éber.
Beletekerek: mokattam-formáció, ez mind mészkő. Szerápium és ultrahang, ugorjunk.
Szerencsére három óra után már felirat sincs, így elengedem. Senkinek sem engedném a megtekintést!!!
Az istenkirály Ozirisszé válása és a jövő orvoslása ugyanannak az időtlen tudásnak két különböző olvasata. Az egyik a lélek nyelvén szól, a másik az idegrendszerén. A Nagy Piramis nem választott köztük. Egyben tartotta őket. A valódi felismerés:
a legmélyebb tudás nem csak technológiai – hanem emberi is. A Nagy Piramis nemcsak egy elképesztő technológia emlékműve, hanem annak bizonyítéka, hogy az ember legmélyebb tudása nem a gépekről, hanem önmagáról szól.
Elysium - rezonancia - jövő orvoslása - Ozirisszé válás...... mind ugyanarra a kérdésre válaszol: hogyan lehet az embert újra egésznek érezni?
A Királykamra gránittere nem enged meg „labor-alkímiát”, de megenged egy rituális–proto-alkímiai kísérletet, ahol az átalakítás tárgya elsődlegesen az ember, másodlagosan pedig a finom anyag (illat, pára, hang).
A felsorolt nyomok: feketedés, mikroszkopikus elszíneződés, pirolízis-jellegű égés, oxidáció, kalcit újrakristályosodás, sóvirágzás a kamrákban együtt kizárják az anyagtermelő alkímiát. A beavatási eszköz: az ember „fekszik” az átalakulásban.
A gízai Nagy Piramis Királykamra déli falának néhány centiméteres megsüllyedése és a tehermentesítő gerendák elmozdulása lassú, hosszú távú statikai–anyagfizikai folyamatok eredménye: nem robbanás, nem földrengés, nem „alkimista baleset”.
Ha belső robbanás (pl. hidrogén) történt volna, akkor kötelezően látnánk radiális repedéshálókat, spallációt (kőfelület lepattogása), sokkhatásos mikrorepedéseket kvarcban, irányított deformációt (nem lassú süllyedést). Ezek nincsenek jelen. A fal nem „szétfeszítve”, hanem lassan elmozdulva viselkedik. Ez dinamikus eseménnyel nem egyeztethető.
Egy földrengés hirtelen, rángatózó terhelést ad, inkább nyíró- és csúszási sérüléseket okoz, repedések irányítottak, nem „kúszóak”. A Királykamrában nincs jellegzetes szeizmikus töréskép, nincs összeomlási nyom és nincs rétegelcsúszás.
Ha savas, hővel járó vagy gázfejlődéses kísérlet zajlott volna, lett volna pl. savmarás a mészkövön vagy hőátalakult ásványfázisok stb. Semmi ilyesmi nincs dokumentálva, nem hagyott maga után nyomot.
A legvalószínűbb magyarázat - lassú statikai kúszás - tervezett engedés. A Királykamra felett több millió tonna kő, koncentrált terhelés van - gránit (merev) + mészkő (rugalmasabb) - idővel a kőzet kúszik. A gránitgerendák nem díszek, hanem energiaelvezető elemek, elnyelték és szétosztották a terhelést - elmozdultak, működtek, kezdeti feszültségeket elnyelték, ma már statikus állapot van - a matematika szimfónia gránitterem még ma is áll, és még évszázezredekig állni fog, ha az ember nem siet a természet helyett pusztítani.
Drumm elmélete érdekes, de ipari méretű vegyipari termelésre a bizonyítékok hiányoznak. Viszont biztosnak tűnik, hogy a piramis nem passzív sír. Aktív energetikai–szimbolikus rendszer, de nem termel energiát és nem termel ókori-ipari méretekben kémiai anyagokat. Akusztikailag aktív rendszer - a Királykamra gránit tere rezonáns frekvenciákon erősít hangot, 110–120 Hz környéki állóhullámok vannak, dobolás, kántálás → testrezonancia keletkezik. Ez a rendszer a tér, hang, izoláció és geometria révén pszichofiziológiai állapotváltozást idézett elő - ember-tér kölcsönhatás, az idegrendszer átkapcsol. Pára–légáramlás mint szabályozott mikroklíma rendszer is biztos létezik. Csillagászati funkció, irányultságok egyértelmű. Alkalmi kémiai használatra vannak jelek, pl. feketedés, mikroszkopikus elszíneződés egyes kamrákban, oxidáció, pirolízis, kalcit újrakristályosodások, sóvirágzás.... magyarázhatók szerves égéstermékekkel, páravándorlással.
