De akkor hogyan bocsátja ki az atom a fotont, ha korábban nem is volt benne?
A mezők nem egymásra rakott írásvetítő fóliák.
Kissé bugyuta a példa, és tautológia az egész...
de próbáld úgy elképzelni, hogy van a kvantum inga.
Az ingának különböző rezgési módusai lehetnek.
De a határozatlansági reláció szerint nem állhat meg függőlegesen.
Oxomoron: ha függőlegesen "állna" közben a sebessége végtelen kellene legysen.
Mi magunk is ilyen ingákból vagyunk, vagyis az ingákat nem láthatjuk.
Viszont a különböző rezgési módusokat úgy tapasztaljuk, mintha azok különböző részecskék lennének.
Vagyis valójában fotonok nem keletkeznek.
Az inga egyik rezgési módja átadja az energiát egy másik rezgési módnak.
De aszavannai majmok ezt nem hinnék el, ezért valószínűleg a tankönyvekbe még hasonló gondolatok se kerülnek bele. Helyette a misztikus magyarázatok divatosak. Kettős természet, egyszerre két résen át tud menni. Hát nem lenyűgöző?
Gyerek koromban a világ sokkal izgalmasabb volt, amikor még szinte semmit nem értettem, és rengeteg dolog varázslatnak tűnt.
A. C. Clark: A primitív ember számára a fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól.
Miért kedvelik az emberek a varázslatot és a misztikus magyarázatot?
Mert azt nem kell (nem lehet) érteni. Az valami heurisztukus dolog, hogy egyesek képesek rá.
Például a baziliszkusz olyan gyorsan rugdalja a vizet, hogy ott már a sebességfüggő erők miatt a folyékony vízet szilárd talajnak érzi.
Szerintem sem laknak fotonok az atomban, mert foton-részecskék nem léteznek.
Hiába mondja a kvantumfizika, hogy a "foton az elektromágneses kölcsönhatás közvetítő részecskéje", nincs semmiféle kísérlet, amely azt mutatná, hogy fotonok laknának az atomban.
De akkor hogyan bocsátja ki az atom a fotont, ha korábban nem is volt benne?
Képzeljük el, hogy egy kismama megszüli a gyermekét.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy kibocsát magából egy gyermeket.
De ki lenne az a bugyuta, aki azt állítaná, hogy a szülés előtt a gyermek nem volt benne az anyában?
Ez igaz, de az is, hogy a rezonátorban rengeteg foton azonos kvantumállapotban van. Ezt a bozon viselkedés teszi lehetővé, és ezeknek a fotonoknak a sokasága váltja ki az indukált emissziót a gerjesztett atomokban.
Hitachi szkóp, igazi japán minőségi "tömegtermék". Öröm még tekergetni is, elegáns darabok.
A neten föllelhetők a sok vintage műszer között. Jó áruk van, és tökéletesen működnek.
Mindenki digitális cuccokat akar, miközben az analóg műszerek többet érnek a maguk módján. Azokkal minden mérés egyben fizikai kísérlet is, ettől van az a varázsuk.
Nem rossz az a szkóp, vagy 30 éve nem láttam ilyet... :-) Ilyen is csak az ELTE-n van már.
Egyszer láttam ott egy nixie csöves frekvenciamérőt. Abból is valami őslényt. Nagy kerek cső, kicsi számok körben, valahogy úgy elrendezve, mint a mutatós óra számlapja. Mérés közben ezek a számok villogtak körbe-körbe, aztán, mikor letelt a kapuidő, megállapodtak egy cikkcakkban elhelyezkedő számértékben.
Úgy gondolod, hogy a fotonok benne vannak az atomban, és onnan szabadulnak ki, amikor az atomok leadják a fotonokat?
Sose jutott volna eszembe, hogy ezt ennyire félre lehet érteni. :-)
A rezonátorban van sok foton azonos állapotban, mind azonos frekvenciájú, azonos fázisú. Az ilyen esetet jól lehet fél-klasszikus szemlélettel kezelni: a sok foton egy nagy amplitúdójó EM mező, és ez hat az atomban levő gerjesztett elektronra. Nagyobb valószínűséggel adja le a fotont fázis szinkronban a mezővel. A fél-klasszikus azt jelenti, hogy a sok foton állapotot mint klasszikus mezőt, egy EM állóhullámot kezeli, míg a gerjesztett atomot mint kvantumrendszert, melynek peremfeltételeit az EM mező határozza meg.
Úgy gondolod, hogy a fotonok benne vannak az atomban, és onnan szabadulnak ki, amikor az atomok leadják a fotonokat?
Nincsenek benne. Ahogy neutrínók sincsenek a kvarkokban.
A jelenlegi szemlélet szerint a különböző mezők úgy viselkednek, mint csatolt oszcilátorok.
Na most itt válik érdekessé a kérdés, ontológiailag.
A csatolt oszcillátorok esetén az energia oda-vissza leng a rendszer két komponense között.
És a folyamat nem pillanatszerű. Tehát nem úgy kell elképzelni, hogy az egyik oszcillátor rezeg, aztán hirtelen már a másik oszcillátor rezeg csak. És hát az is nagyon ritka, hogy a teljes energia átmegy az egyikből a másikba.
A fényt gerjesztett atomok bocsátják ki. A visszacsatolás úgy jön létre, hogy a gerjesztett atom spontán módon viszonylag ritkán ad le fotont, de ha sok más foton van azonos állapotban..."
Úgy gondolod, hogy a fotonok benne vannak az atomban, és onnan szabadulnak ki, amikor az atomok leadják a fotonokat?
Hol vannak a fotonok az atomban, mielőtt az atom leadja?
"A fényt gerjesztett atomok bocsátják ki. A visszacsatolás úgy jön létre, hogy a gerjesztett atom spontán módon viszonylag ritkán ad le fotont, de ha sok más foton van azonos állapotban..."
Úgy gondolod, hogy a fotonok benne vannak az atomban, és onnan szabadulnak ki, amikor az atomok leadja a fotont?
Hol vannak a fotonok az atomban? Az elektronfelhőben, vagy az atommagban?
Ha a súrlódás nem veszteség lenne, hogyan számolnád ki a rezonanciafrekvenciát? A másik topikban olvastam, hogy ennek valami köze van a gombapaprikáshoz.
Bocs, az elektronika nekem olyan mint az anyanyelv, néha elfelejtem, hogy nem mindenkinek az.
Egy rezgőkörben a tárolt energia és a veszteség aránya határozza meg a körjóságot, amelyet Q-val jelölnek. Minél nagyobb, annál több periódus alatt csökken adott százalékot az amplitúdó.
Pl. egy hinta kis súrlódás esetén sokáig leng, ha nagy a súrlódás, egy-két lengés után már nagyon lecsökken a kilengése.
Na most, ez a Q fordítottan arányos a sávszélességgel. A sávszélességet a következő módon értelmezik: külső frekvenciával meghajtják a rezgőkört, és nézik, milyen amplitúdóra áll be. A hinta hasonlattal: periodikusan lökdösik, és mérik a kilengés nagyságát. Akkor lesz a legnagyobb az amplitúdó, ha pont eltalálják azt a frekvenciát, amin magától rezeg. Ha eltér, akkor a maximumhoz képest csökken az amplitúdó. Minél nagyobb a Q, annál keskenyebb az a frekvencia tartomány, amelyen belül a maximum adott százaléka felett lesz az amplitúdó.
Ha egy visszacsatolással energiát visznek be, a Q megnő. A hinta hasonlattal: nézi valaki, hogyan leng, és a megfelelő ütemben kicsit lökdösi. Ha a súrlódás miatt elveszett energiát részben pótolja, akkor tovább leng, nagyobb a Q. Ha teljesen pótolja, akkor begerjed, végtelenre nő a Q, sosem hagyja abba. Ez az oszcillátor.
Na most, a lézer egy ilyen oszcillátor. A rezonátora az úgynevezett Fabry-Perot, két egynás fókuszába állított tükör. Ebben a 2L/c hullámhossz egész számú többszörösének megfelelő hullámhosszú fény pont fázisban találkozik a visszaverttel, rezonancia alakul ki. Ez tehát egyfajta rezgőkör. Önmagában is nagyon magas a Q értéke, mert nagyon jó tükrök vannak benne, alig van veszteség.
A fényt gerjesztett atomok bocsátják ki. A visszacsatolás úgy jön létre, hogy a gerjesztett atom spontán módon viszonylag ritkán ad le fotont, de ha sok más foton van azonos állapotban, akkor kölcsönhatásban indukált emisszió alakul ki (bozon statisztika), leadja a fotont olyan módon, hogy fázisban-frekvenciában megegyezik a többivel. Ez erősítés szinkronban, begerjed, folyamatos rezgés alakul ki. A keletkező fény spektruma sokkal keskenyebb, mint a rezonátor sávszélessége. Ez felfogható Q sokszorozásnak.
(ha elárulod, milyen végzettséged van, hozzá tudom igazítani a hozzászólásokat)
Olyasmi, mint rezgőkörben a pozitív visszacsatolással megvalósított Q sokszorozó. A lézer vonalszélessége sokkal keskenyebb, mint a passzív Fabry-Perot rezonátoré.
