A kínai datolya igénytelen növény. Jól tűri a hőmérsékleti szélsőségeket, a nyári +40 °C-tól a téli -20 °C-ig.
Hosszú tenyészidejű növény, sok napsütést igényel. Csonthéjas termései októberben, novemberben érnek. A hosszúkás vagy elliptikus gyümölcsök kezdetben zöldek, majd vöröses rozsdabarnák lesznek. Méretük 1,5—5 cm között változó. A barnás-vörös héj alatt fehéres, ropogós, vagy lisztes hús borítja a csonthéjas magokat. Ízük édeskés, néha kellemesen illatos. Sok fajta frissen is kitűnő csemegének számít. Aszalás után datolyaszerűvé ráncosodó gyümölcsei adják az igazi élvezetet.
Azt hittem, hogy egész télen eszegetem a jujubát a bokorról. (Ld. 137.h.sz.) Tévedtem. A hóesés után beszállt a konkurencia, és tegnap reggelre alig maradt néhány szem. A rigók leették.
Így éretten egészen más. Sokkal édesebb és más az aromája. Már ráncosodik, kezd aszalódni, de a belseje még puha, krémes. A héja kicsit zavaró, vagy apróra rágom, vagy kiköpdösöm mint a magját.
Van két nagy jujuba fám, ami erősen tövises. Már mind lehullatta a le nem szedett termést. Viszont kaptam egy alig (és apró) tövises 20 cm-es tövet két éve. Na az 'megbokrosodott', nem nőtt túl nagyra, de már a következő évben 60 cm-esen termett. Idén meg rogyásig volt terméssel. Már sokat leeszegettem róla, de még mindig dugig van és egyáltalán nem potyog. Lehet, hogy egész télen a fáról ehetem a gyümölcsét?
Megkaptam a választ. (Megint fagy előli mentés-nap volt.) Az, amit vérmérséklettől függően nevezhetek vékony hajtásnak, vagy levélgerincnek a növény jelen állapotában ugyanolyan könnyen leválik terméssel együtt, mint róla az egyes levelek. Tehát a megmaradása nem függ attól, kötött-e rajta termés. Csak azok a hajtások vesznek részt a korona további kialakulásában, amelyek már kezdettől fogva vastagabbak.
A csíranövényről sajnos nincs képem, éppen tegnap gyomláltam ki egyet. Arról megismerheted, hogy a levélnek megdörzsölve jellegzetes illata van, és vaskosabb a levél, mint az akácé, és hát az alakja is más, hegyes csúcsú.
Nálunk 3 idősebb fácska van, elszórt magokból sok kikel magától, fájó szívvel, de gyomlálom.
Eljutottunk oda, hogy a meglevő három fajta jujuba gyümólcseit összehasonlítsuk. (A fagyveszélyes reggel miatt leszedtem, ami már többé-kevésbé érettnek nézett ki.)
A Lang volt az első, azt már két éve kóstolgatjuk. Engem talán az édesgyökérre emlékeztet a leginkább, de zöldbab-beütés nélkül, és az édesség intenzitása messze nem olyan. Most még csak az elsők színeződtek rajta félig-meddig. Mivel úgyis megy az aszaló, kettőt betettem; derüljön ki, úgy milyen.
A Nostrano Grosso fája is elég nagyra nőtt, de arról az előző években lepotyogott minden, most mutatkozott be. A leírásokkal ellentétben nagyobbak lettek rajta, mint a Langon, és eddig egyikben sem találtunk magot! Puhább, és édesebb a másik kettőnél. Sajnos, a darazsak elég sokba belerágtak. Hamarabb kezdett érni, mint a Lang.
A Fellini Giuggiolo még csak derékig ér, de ahhoz képest sokat kötött. Viszont kevés nőtt teljes méretűre. Ez tűnik a legkorábbinak, a teljesen érett nagyon sötét, már csokoládészínű. Ez a legzamatosabb, és a Lang-nál édesebb is.
Namost, a fajtanevek azok, amiken rendeltem, és kaptam őket. De egyik sem úgy néz ki, mint a képkeresőben rájuk kapott találatok bármelyike. Kevés az elérhető kép, és az a benyomásom, hogy az árulók csak betesznek egyet bármilyen fajta jujubáról, amin éppen elég sok termés látszik. Ezenkívül tövis nélküli fajtáról már olvastam, de mag nélküliről még nem. Még egy megjegyzés: rájöttem, hogy a giuggiolo az olaszoknál egyszerűen a jujubát jelenti, tehát inkább csak a Fellini a fajtanév.
Ha egy videónál nyelvi akadályod van, úgy tudod megoldani, hogy átiratot kérsz, és azt beadod a kedvenc webfordítódnak. Ha a feltöltő beállította, az újabbak ezt megteszik helyben is, érdemes szétnézni a nyelvi beállításoknál.
Igen, a jujubáról lehet találni magyar nyelvűt, én konkrétan a konténeres nevelés miatt ajánéottam az angolt.
Megint virágzik a jujuba. Történetesen nőtt mellé egy muskotályzsálya, amely nagy kedvence a kék fadongóknak, de mézelő méhek is próbálkoznak rajta. Hiába szálldosnak a közelben, a jujuba virágait látványosan ignorálják. A korábban lencsevégre kapott vegyes aprónép sürgölődik rajta.
Különös fajzat ez a jujuba. A leírásokban az szokott lenni, hogy a levelei szórt állásúak. De az a benyomásom, hogy valahol félúton van az összetett levél felé. A kihajtó nagyszámú vékony hajtás növekedése leáll kb. arasznyi méretnél. Ősszel lehullanak róluk a levelek, aztán maguk is elszáradnak, és később gyenge hatásra leválnak. Mintha összetett levél gerinceként funkcionálnának. Mindezzel ellentétben rajtuk fejlődnek a virágok is, ahogyan egy átlagos ág esetében várható. Ki fogom figyelni, milyen hatása van annak, ha termés is kötődik.
Ahol új ágat tervez növeszteni, a friss hajtás is sokkal vaskosabb, jól megkülönböztethető. És hamar hoz vékony hajtásokat is oldalt. A képen látható mindez - egyelőre virágok nélkül.
További furcsa jellemző, hogy az ágak karomszerűen lefele görbülnek. Néhány gyümölcsfám pont ellentétesen csinálja: az új hajtások erősen felfelé tartanak, alig győzöm lekötözni őket.
