“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Ez a kombinált edény meg jó az egyetemistáknak, azok még fiatalok és bohók. Nekem ez már főzésszámba megy, arról nem is beszélve hogy miket esznek ezek, brokkolit meg más szörnyűségeket. :)
Viszont vettem még egy forrólevegőst, egy turbo Cosorit. Ismerős ajánlotta. 60 rugó, de a harminc körüliekből már a harmadikat nem tudta használni mire végre ez bejött neki. És tényleg, ebben már én is tudok jó szalmakrumplit csinálni, a régiben meg sütögetem a halrudacskákat. :))))
"szoktál még tévét nézni ? amióta internetem van, nem igazán nézek tévét, jobb így reklámok nélkül"
No nem egészen úgy tévézem mint a nagy átlag. Először is állandóan kapcsolgatom a csatornákat körbe-körbe, hol találok valami nekem tetszőt. Azután ha van, akkor beindítom a felvételt és minden filmet onnét nézek meg később, átpörgetve a reklámokat. Ha ezt nem hagyja a csatorna, akkor már törlöm is, baccák meg a filmjüket. :) Ha lehet akkor először is megnézem a végét. Ha nincs happy end, megy a levesbe.
Namármost nem minden film rögzíthető, olyankor az egyik pécén kikeresem és dettó megnézem a végét. Ha tetszik, felveszem későbbi nézésre. Nem tom mennyi filmem van penen, laptopokból bontott 2,5" külső vinyókon meg beépített háttértárolókon, de egy frissen bontott 1 terrásra rátöltöttem az összes pent és tele lett. Számoljunk. Egy 64 gigás penre rámegy úgy 80 átlagos film, 1h 20min x 80 = 106 óra. 15 x 64GB = 960GB, cca. 1TB
Tehát az 1 terráson 15 x 106 óra = 1590 órányi műsor van, aminek a fele felnőttfilm. :)
Ez azt jelenti hogy 1590ó : 24ó=66 nap, 66 napig nézhetném egyfolytában. Hogy ez mire jó? Ezt majd akkor kérdezze meg valaki amikor a következő VH során kinyírják az összes szatellitet, beáll az információs kőkorszak és mindenki nézegetheti odahaza sziget üzemmódban amije van. :))))
Nekem nagyon bejövős a rántott békacomb, csak igazából egy-két falat. A fehértói Halászcsárdában (Szegeden) van békacomb az étlapon, ha szeretnél enni és arra jársz, ott próbáld ki! De simán grillen is jó, ha nem akarod panírozni. Enyhén halízű fehér húsa van. Gyerekkoromban a sulim melletti étteremben ettünk ilyet először, csak ott aztán kikopott az étlapról.
Nekem a könyvei is megvannak. Pár pdf-ben is, de a Vándorbab több példányban is, az anno annyira tetszett (az élelmiszermérnökin az analitikai kémiataná olvasott föl belőle egy irományt), hogy vettem belőle féltucatot, részben karácsonyi ajándéknak, részben otthonra. :)
Megsütöd benne a tükörtojást, kirakod tányérra, aztán beleizéled a gezemicéidet, és a tojásra teszed, megeszed. De még komplikáltabb cuccokat is letolnak ebben az egy edényben a kínai egyetemisták. :D
Szerettem Bächer Ivánt, anyámnak valamelyik főzős újságjában sokat olvastam.
A kecskét viszont nem, pedig egyik exem még nyájat is tartott, viszont megtanultam sajtot csinálni, azt nagyon szeretem.
Hát ha folytatni lehet a felsorolást, akkor én ki nem hagynám az angolnát, nyáron rengeteget ettük gyerekkoromban, hordták a fiatal srácok, akik szigonnyal fogták, az élmény, amikor kinyitod gyanútlanul a hűtő ajtaját, és egy tányéron ott tekergőzik egy kígyó (nyúzva tárolták), felülmúlhatatlan... :D
A kagylót is szeretem, polipot, tintahalat, királyrákot, azt még én is szoktam itthon sütögetni. Rántott béka is van itt nyáron, bakancslistás, én még csak néztem, ahogy mások eszik, de ki szeretném próbálni. Ja, és a gyöngytyúk, Németbe' nagyon sokat ettük, zsenge, finom, fácánt is szeretem, gyerekkoromban anyu meg sokszor főzött galamblevest, sokkal finomabb a tyúknál. Csigát egyszer kóstoltam, annyira nem jött be, a nyúl és a bárány se mindig. Most divatba jött itthon az őz- meg a szarvasszalámi, már a sima kisboltokban is lehet kapni, na meg harcsa minden mennyiségben. A fürjet is szeretem, meg a tojását levesbe.
Aurélnak írom, hogy itt mindig van cápaszték egy étteremben (nem kóstoltam), és hát ki ne hagyjuk a libát... :D
Ja, meg lókolbász, de azt nem ettem, viszont vásárokon lehet kapni, ott láttam szamár- meg kacsakolbászt is, hát azt se kóstoltam még.
Igazából milyen sokféle húst elsoroltunk így kapásból, közben meg tényleg az van, hogy a mindennapokban két-háromféle alapanyagot variálunk, és ezért nem is akaródzik már belőle enni, nem? Mert belefásul az ember.
A kecske is kimaradt. :) Egy hónapja voltunk Fuerteventurán, szereztem a férjemnek kecskehúst a hentesnél, és olyan pörköltet rittyentett belőle az apartmanban, mint amilyen a nagykönyvben meg van írva. :)
A kecskehúsról mindig eszembe jut ez a szösszenet:
Gondoltam rá, hogy folytatom a felsorolást ilyesmikkel, de aztán úgy voltam vele, nem borzolom a kedélyeket. :) Amúgy meg: tengeri malac, bálna, aligátor, krokodil, békacomb, garnélarák (azt is találtam a fagyóban), tintahal, polip -- még volna mit sorolni. :D
Finom is. Bár Grand Marnier-m nem volt, csak sima örmény brandym (valami beteg hozta parába, és a kolléganőim muszlimok, szóval a piákat én hordom haza, a csokikat meg ők.
Hát, azt a diósspenótot egyértelműen pont szmutitnak teremtette a világ. :) Most komolyan! A vietnámi barátnőm hozott át mindig a trutyijaiból, volt többek között spenótos is köztük, tök finom volt. Illetve hazudok, eleinte udvariasságból ittam meg ezeket, mert iszonyatos színűk volt, de a végére belejött, és minden finom volt. Vagy csak hozzászoktam a cucchoz. :)
Nincs más??? Viccölsz velem? Fácánleves? Galambleves? Fogolyleves? Sült fürj? Házinyúl? Tűzdelt vadnyúl? Tűzdelt őzgerinc? Szarvaspörkölt? Harcsapörkölt? Bárányborda? Birkapaprikás? Borjúbécsi? Bőrös malackaraj? (A malac még nem sertés alapon.)
Most átpakoltam a fagyót, találtam félkész fasírtpogácsákat (egyszer nem volt kedvem kisütni őket), egy rakás hurkakolbászt, amit elfelejtettünk, meg megtaláltam a vaddisznóhúst is, két napja vettük, de elfelejtkeztem róla, lesz vaddisznópörkölt is az egyik nap.
Van amúgy még két nagy báránycupák és báránysztékek is a fagyasztóban, szerintem megcsináltatom a férjemmel őket, mert a vendégfiú szokta szeretni ezeket. Mi meg már unjuk, de így talán elfogy végre.
