Érdekes, hogy Síposnak minden szavát lehetett érteni, pedig nagyon viszafogottan énekelt, ennél sokkal jobban ki tudja ereszteni a hangját. Gondolom a dal ezt kívánta, én csak nagyon rövid részt láttam belőle, a dalt csak a szerző előadásában hallottam eddig.
A karácsony szerencsére nagyon jól sikerült, de ez az adás pocsék volt. Két előadás volt, amit végig tudtam hallgatni, a többi annyira borzasztó volt, hogy egyiknek se jutottam a végére. Torres Dani és a Bikini szórakoztató volt, de nagyon zavaró volt, hogy nem élő zenekar kísérte, ettől olyan hakni szerű lett. De ő legalább tényleg szórakoztató volt, és technikailag is jó.
Sipos Péter viszont nagyon meglepett. Ahogy a Holnap hajnaligról, most a Ballag a katonáról derült ki majd negyven év után, hogy van mélysége, zeneileg és szövegileg is. Végre nem egy érthetetlen nyafogásnak tűnt, hanem egy háború ellenes balladának. Megrázó volt, rendkívüli. Nagyon tetszett.
Töredelmesen bevallom, én sose szerettem a Neotont, nem az én világom. Heninek azonban nagyon drukkolok, hogy vigye tovább ezt a dalt, és a dal is vigye tovább őt.
Ez az egyszerű kis "táncdal" azért a maga idejében megnyerte a Yamaha fesztivált Japánban és hatalmas sláger volt, nem csak itthon. Rosszabb "alapanyagból" Heninek is nehezebb lett volna dolgoznia.
Én az aranygombot is megnyomtam volna neki, nehogy végül kiessen az 5-ös keretből. Jó, hogy ez nem történt meg és remélhetőleg igaza lesz: "háromszor akarja elénekelni a dalt".
Igen, Heni annyi szenvedélyt, érzelmet vitt bele, anivel ezt az egyszerű kis táncdalt Ady: Elbocsátó szép üzenetének szintjére emelte. Mondom, én is csak most jöttem rá, hogy a két mű ugyanarról szól. Ady a férfi, Heni a nő oldaláról írta meg az utolsó együttlét fájdalmasságát.
Köszönöm az egyetertő véleményt, nekem mindig nagyon fontosak az írásaid, örülök a megerősítésnek.
Én a Holnap hajnaligot kb. negyven évig le se bagóztam, nem érdekelt. A többi Neoton dalt meghallgattam, mint annyi mindent a 80-as években, de ez a szám sose tudott lekötni, leginkább untam.
Erre jön Dér Heni, és akkora produkciót letesz az asztalra, hogy elkezdett érdekelni ez a szám, és élveztem. Ezt csak a legeslegnagyobb tehetséggel lehet, máskülönben fél másodpercig se hatott volna rám.
Nem fogunk egy nevezőre kerülni. Ez nem tehetségkutató, hanem az állami tv szombat esti showműsora. Itt annak kellene lennie az alapnak, hogy minden fellépő teljesen profi, és technikailag tökéletesen megoldja a műsorszámát. Ehhez képest a fellépők közül Vida, Borbély, Gigi, Heni és Kati tettek le az asztalra profi, technikailag jó produkciót. A többiek fájdalmasan dilettánsak voltak, hamisan, rossz tempóban, élvezhetetlenül csináltak valamit a színpadon, amiért pénzt kaptak, bár nem profik. (Illetve a Vastagokat nem tudom, mert őket egy pillanatra se tudom elviselni.)
Ó, bocs! Nem csak a Demjén dalt éneklik együtt, legutóbb az Edda "Ünnep" c. dalát is előadták (most obta fel a facebook). Borzalmas! Gigi visít, a rap betét szót sem érdemel.
Én nem vagyok ilyen szigorú Jenniferrel, hiszen -ha belegondolunk- ez volt az első ilyen jellegű fellépése (a Dal-t nem számolom, ott a zenekar mellette volt). Egyszerre kellett élőben énekelnie és táncolnia, ezt nem mindenki tudná, még a gyakorlott énekesnők sem. Delhusa is "csak" elénekelte ezt a - egyébként férfinak írt- dalt, szinte egyhelyben állva.
Gigi nekem nem tetszett, sok volt a rá jellemző hajlítgatás, ami nem illett a számhoz. Ráadásul haragszom is rá, amiért egy Demjén dal erejéig összeállt Curtis művészúrral, azóta minden DPK rendezvényen fel is lépnek vele.
Dér Heni nekem akkor is tetszett volna, ha a stáblistát énekli el, a Sztárban sztár műsorban látott teljesítménye miatt nagyon megkedveltem.
Még egy megjegyzés: a férfi előadók közül nekem az "öreg rocker" Joe tetszett a legjobban, főleg a refrént énekelte kiválóan és tetszett még Borbély Ricsi is, akinek mostanra szép, kiforrott hangja lett!
Dér Heni csodálatos volt. Ő annyi érzelmet, mélységet, iróniát tett bele ebbe a dalba, amit Hatvani Emeséék etedetileg bele se írtak. Világ életemben utáltam a Neotont, számomra olyanok mint a mekis hamburger, soha életemben nem tudtam megenni. Ötven év után jöttem rá, hogy ez egy k..va kemény szakítós dal, amikor egy Henihez hasonló kemeny csaj úgy kiadja a pasija útját, hogy a fal adja a másikat. Még a legmegalázóbb dolgot is elsüti, azért még leszek a barátod. (de többé hozzám se érhetsz)
Szirota nemhogy művészileg, de technikailag se tudta megugrani a dalt. Ez egy igazi táncdal, nevezetesen tangó. Végig a tangó tempójában, ritmusában kellett volna énekelni. Az elsőtől az utolsó ütemig érezni kellett volna ennek a táncnak a jellegzetes lüktetését. Szirota meg azt hitte, hogy valami popária. Halgasd meg az eredetit a még nagyon kis fiatal Delhusával, a hangja után még egy olyan botfülű és el tudná tapsolni a tangó ritmusát, mint én. :-)
Nekem is Radics Gigi és a Boldogság és én című egykori Cserháti dal tetszett a legjobban. Radics Gigi tökéletesen magáévá tette a dalt, ezúttal nemcsak technikailag volt tökéletes, de költészetben is. Rengeteg saját gondolata, érzése, tapasztalata volt erről a dalról, és nagyon jól át is tudta őket adni a hallgatóknak. Nagyszerű előadása volt, egy nagyszerű lírai dalnak.
Wolf Kati technikailag jó volt, zeneileg. Ő teljesen félreértette a dalt. A vigyél el nem ócska melodráma, hanem egy zenés szatíra, az egész szövege egymerő irónia. Katona Klári előadásában minden hangon érződött az idézőjellesség, a játékosság, amikor az ember humorral próbálja elűzni a depressziót, de nem megy. Hát Wolf előadása üres volt, mint egy szép doboz, amiben nincs ajándék.
Nagyon jó adás volt a mai! Hiába, azok a 80-as 90-es évek kiemelkedően jók voltak!
Érdekes, hogy több Presszer dal is szerepelt és az előadók is nagyon jók voltak.
Gigi nem tudta kihagyni a saját kis "hajlítgatásait", nekem az eredeti jobban bejött, viszont Dér Heninél nem hiányoltam a férfi duettpartnert, bár időnként hallottam, hogy Bereczki Zoli belekornyikált. Azt hittem, majd neki ad arany gombot, de örültem, hogy anélkül is továbbjutott.
Tetszett még Szirota Jennifer, ügyesen énekelt és táncolt, sajnálom, hogy nem jutott hely számára a középdöntőben.
Wolf Kati szépészeti beavatkozáson esett át, végre eltűnt a két szemöldöke közötti "furcsa" kiemelkedés, alig lehetett ráismerni.
Vajon miért nem vagyok meglepve, hogy pont a 70-es, 80-as évek adásában kap 2 dal is aranygombot...
Eszméletlen jó lett a műsor, mióta az operett korszak kikopott (végre), és a közönség is rettentő jól osztogatja a pontokat.
Múlt héten Gubik Petra 37, most a Cserháti-dal kapta a 38 pontot, ha jól emlékszem. Teljes az összhang.
Egy apró negatív kritikám azért csak van, szerintem a Balázs Fecó-dalt Veréb Tamás elszúrta, rettentő rossz volt az időzítés végig, nem ott szólaltak meg a sorok, ahol kellett volna, vagy én vártam túlontúl az eredeti dalt... Wolf Kati se hozta 100%-ban Katona Klárit, de az egy szódával még azért elment.
A dal csodálatos, nagyon erős hangulata van, mindig is az volt. Én gyermekkoromból úgy emlékszem, hogy azon a nyáron tényleg nagy szárazság volt, és ahogy Kovács Kati megnyerte vele a 72-es fesztivált, megjött az esős idő. Persze nem emiatt, hanem akkor még normális volt az időjárás, és augusztus 20. után mindig hűvösre fordult az idő.
Én a műsorszámokat néztem, a műsorvezetőket akkor láttam, amikor a továbbjutókat mondták be. Két szám volt, amit elindítottam, de három taktus után kilőttem, Dopeman és egy Czakó Juli nevű hang és katakter nélküli vértelen lány. Nem is tudom, hogy gondolták. Zalatnainak fiatal korában olyan hangja volt, hogy le lehetett bontani vele Jerikó falait, ebből a Julikából csak a meleg levegő jött ki, de az is csak módjával.
Sok jelentős dala volt, én a két "esőset" szeretem a legjobban, Az add már uram az esőt, és az Eső és ént, azon a legendás felvételen, amelyen Szabó Gáborral és Pege Aladárral, adta elő a dalt.
Ráadásul odaadták annak rendkívül ellenszenves hólyagnak a régi Omega egyik ikonikus dalát. Ez a férfi nem méltó arra se, hogy kiejtse Kóbor János nevét, nemhogy a dalát elénekelje.:-(
Mondjuk mindegy, én csak Petrát fogom meghallgatni felvételről.
még jobban emelné a szinvonalat, ha olyanokat szerződtetnének, akik szépen, tisztán énekelnek, és nem okoz fizikai fájdalmat a hallgatásuk. Majdnem min olyan volt, mint a hajóskapitány körme a városháza hirdetőtábláján a Cápa című filmben. :-(
