Anyu is készített időnként, aztán amikor elerte a szüleimet a koleszterin-vész, tiltólistára került 😔 Kár, szerettem. Én nem próbáltam még, pont a vese miatt, velőt viszont szoktam. Rántva, vagy csak egyszerűen pirítósra, szeretjük. Nem könnyű ahhoz sem hozzájutni, kellene nekem is egy hentes haver 😜
Én biztosan nem húznám a szám a vesevelőre (szentkleofás, 40 éve nem ettem!), csak azt sajnálnám, hogy akkor a gombás szűzből nem kapok 😁
Itt pedig kitart a liba a héten, tegnap a szokásos körettel, ma férjem még mindig azzal vitt belőle magával, én pedig egy színessalátás, avokádós, balzsamecetes salátát raktam össze. Került bele egy kevés ecetes szilvabefőtt és kecskesajt is. Ez már tényleg a vége, kevés hús és ropogós bőr ( beraktam a grill alá ropogósodni) a faráról és szárnytövéről.
Figyel a hűtőben egy 60 dekás csontos pecsenye libamell, még ingadozok, hogy mivé fejlesszem... :) Birsalma piré lesz a körete, az biztos. Nem holnap, mert a laskát sem szeretném várakoztatni.
Most estem haza, és hogy legyen valami Márton napi eledel, útközben beugrottam egy sparba, és vettem egy vákumozott fél libamell filét. Idei ez, ne aggódjunk.
Nemes, jó anyag, rosszabbra számítottam. Viszont ma már biztos nem állok neki egy ilyen receptnek, bármennyire is érthető. :)
Pont serpenyősre gondoltam, de megpróbálom posírozás nélkül, sütőben lassan befejezve. Hátha.
Tegnapról maradt jó adag sült almából készült egyszerű püré. Nem is kell ehhez más vacsira.
Holnap töltöttkáposzta: végre már savanyítottból. Ki kell tartania pár napig.
Konkrétan most a vakvarjús, születésnapi szombatra* gondoltam, de úgy sejtem, ezt te is tudod 😜
Libaságok szépen fogytak, jutott is, maradt is, nem fogunk jövőre éhezni, ha ezen múlik 😁 (Ti. Márton napján: aki libát nem eszik, egész évben éhezik.)
*Szombaton rám a veszprémi História Malomkertben főznek, érettségi találkozó okán. Szokásos vegyes tálak lesznek (liba nélkül), ami nem különösképpen érdekfeszítő, de majd a saját főzésű ír vörös és meggyes sörükkel kárpótlom magam. A somlóimat pedig eladományozom.
Se a szombat, se a kacsa nem Márton napi. Jó-jó, szárnya van és vízi, de Márton napkor libát eszünk, slussz-passz 😁
(Egyéb napokon mi is inkább a kacsát részesítjük előnyben, viszonylag gyakran is készítem. De ha már tartjuk a hagyományt, tegyük azt rendesen. És hát a liba is finom tud lenni 😉)
Madár már a tepsiben, holnap csak betolom a sütőbe. Töpörtyű finom, zsír hűl, levest mindjárt leszűröm.
De-de, benne volt, majdnem 1/4 kilónyi. Persze nem hízott máj, de azért lesz belőle egy kis sült máj, egy darabkát a levesbe is dobtam. Zúza, szív is benne volt. Szárnyának csak a töve, pedig a középső részén vannak a legfinomabb húsok 🙁
Mára maradt frankfurti leves, amit en kelbimbóból főzök, jobban szeretjük. Kisütöttem egy lidles kakaós csigát mellé.
Megküzdöttem valamint a holnapi napra rendelt libával, 5 kilós volt a jószág. A levest ma megfőzöm, valamint kisütöm a hájat, amiből bőven el volt látva a madárka 😊 Előkészítem a libasültet is. Holnap sütöm a húst, hagymás tört krumpli és párolt lila káposzta lesz hozzá. Jön ebédre a "vejem" is, aki ugyan nem Márton, de azért Marci 😁
