Nekem a Zygota méretű kétkezes egléz fiatalon se ment. Ha levest eszem, akkor már jól is laktam. Sokat gyötörtek ezzel gyerekkoromban, mikor kötelezően minden áldott nap levessel kezdődött az ebéd. :-(
Hagyományt én januárt elsején követem. Mindig sütök malacot és lencsefőzelék van hozzá. Ettől leszünk állítólag szlpek és gazdagok.:-)
A Nils Holgersson mese megvan, de nem tudom a vadliba nevét.
Úgy rémlik, már asszony voltam, mikor felvettem ezt a Márton napi szokást. Nem vagyok babonás, hogy ettől lesz jó dolgom, de szeretem a szokásokat. "Márton napon, ki libát nem eszik, egész évben szűkölködik." A libák levágásának ideje volt, és eladták vagy tartósították télire. Aki szegény volt, libára nem tellett, vagy mindent eladott; nagy eséllyel a következő év is szegényes volt.
Nálam holnap lesz, de kacsa. Bőven elég a mérete. Nem csak azért holnap, mert a napja van, hanem mert itt vacsorázik a gyerekem, időzítettem a finom ételt. Sült zöldségekkel és cukormentes befőttel, ecetes szilvával.
Amúgy több dologgal vagyok úgy mint te, Boszi. Addig tologatom az ételt, hogy majd holnap is jó lesz, hogy néha a kukában végzi. Szívem szerint nem dobnék ki semmit, de nem jól mérem föl vásárláskor vagy főzéskor, hogy mikor fogy el.
Mustáros, amit beterveztél, biztos három külön étkezés nekem. Sokat változtam öregségemre.
Erről a Márton napi szokásról, Stockholmban hallottam először. Bár ők nemigen ettek ilyesmit, volt valami mese Márton libáiról, de már nem emlékszem rá.
Miután nálunk már a szülők is a pesti aszfaltra születtek, soha semmi Márton napi liba nem volt, senki nem ismerte ezt a szokást a családból. A nagyszülők se, pedig ők még valódi vidékiek voltak, Heves, illetve Szatmár megye szülöttei.
Ettől függetlenül 56 után elég sok libát ettünk, mert akkoriban még együtt árulták a libát a májával és ezen volt a hangsuly. Azt hiszem akkoriban a kacsa nem vlt divatban, de Zürichben rájöttem, hogy a kacsasült sokkal jobb mint a liba. A kacsamell nagy kedvenc nálam, csinálok is aránylag gyakran, már ameddig még telik rá. Az árakat csak utólag nézem meg, ha egyáltalán, mert különben már száraz kenyéren élnék.:-((((
Mostanában a depresszió totál elveszi az étvágyamat. A mult héten 2 napig semmit nem ettem, csak be- benézzem a jégszekrénybe, de semmihez se volt kedvem. Már nem is igen vásárolok, mert csak megromlanak nálam a dolgok. Lényemnek a gondozónő hoz valahonnan kaját.
De a hétvégén ipari mennyiségben gyártottam marhapofából pörköltüt, még holnapra is maradt, nálam is és Lényemnél is. Aztán majd csak lesz valahogy, vasárnap elutazom aztán majd meglátjuk, vagy nem.:-)
Márton napnak, ami 11-én lesz, mi már szombaton „hódoltunk”. Persze, hogy a liba volt a főszereplő a menüben, hiszen,"aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" tartja a mondás, és én bizony nagyon nem szeretek éhezni. A bevezető fogás, vagy előzetes néhány falat libatöpörtyű volt friss vágott zsemlével. Utána jött a java, mégpedig először libaleves lúdgégetésztával, majd sült libamell burgonya gratinnal és párolt vörös káposztával. De, hogy ez a kedves madár az édességből se maradjon ki, lúdláb szelet kerekítette le a finomságokat. Erre az alkalomra még az abrosz is libás volt. A vendégeink és mi is jól éreztük magunkat. Nálatok volt vagy lesz valami liba ilyenkor?
A feleségem ma nézte meg a bolti számlát és képedt el velem együtt, hogy mindez mennyibe került. De hát ez volt az ára annak, hogy – legalábbis a babona szerint – a jövő évben ne éhezzünk.
Tényleg nem semmi!!Ó, csak ne lennék gyönge leányka, aki a vonattól is reszket::)) Bátran rohannék egész a könyvtárba.....nincs versmondós/ írós hangulatom, de igen örülök, hogy kidugtátok az orrotokat, s megtaláltátok )nem mindenki::(( mesemondó kedveteket. Bár nem mind mese, ami mesének látszik...
Mustárosunk!! Szívből gratulálok!!Készítsen már valaki kis videókat!!
Mesélek én is, bár semmi különös nincs, de a semmiről is tudok mesélni.
Készülök a könyvem újabb bemutatójára, az úgymond „hivatalosra”, mert ez a helyi könyvtárban lesz a hónap vége felé, és nem csak az utcabéli ismerősök körében, mint a múltkori. Egy ismerős remek rövid kis reklámvideót csinált, azt a hét végétől fogom a Facebookon villogtatni, ahol egyébként növényes sztorikkal tartom fenn az érdeklődést a könyvem iránt. Ez biztosít mindennapi elfoglaltságot, ha már kimozdulni a házból önállóan nem tudok. Ezen a héten nemcsak növényekről írtam, hanem sárkányokról is. Hogy miiiii? Igen, sárkányokról, mert vannak sárkányfák, meg sárkányfüvek, sőt sárkánygyümölcs is. És ennek a témának a felvezetése kapcsán az állati sárkányoknak is utánanéztem. és ez egy kicsit messzire vezetett. De sok érdekességet olvastam róluk. Például azt, hogy valamikor a 16. században egy, az állatokat rendszerező tudós, beleépítette a rendszerébe a sárkányokat, anélkül persze, hogy bárki látta volna őket. De a komodói sárkány (ez egy varánusz faj), meg a repülő sárkány (egy agámaféle) bizony létezik.
Aztán elég sok időt töltök keresztrejtvényekkel, elmém csiszolása érdekében. De nem azzal a mezei, egyszerű skandinávval, hanem a fogósabb olasz keresztrejtvényekkel, meg agyonbonyolított változatival, ahol nekem kell megtalálni a fekete négyzeteket is, s amellett olyan meghatározások vannak, amelyekre alig lehet séróból válaszolni, mert ki a manó tudja, hogy mi Tóth Ede népszínműve, vagy ki az a Nobel díjas tudós, aki a fertőző betegségek kemoterápiáját bevezette, stb.
Ami az egészséget…, frászt, inkább a betegségeket, nyavalyákat illeti: a kéz hónappal ezelőtti vérképem némi vérszegénységet mutatott, meg vashiányt, meg valami gyulladást is jelzett. Erre kaptam B vitaminos szurikat, lórúgás dózisban 5 héten át, és lényegesen javultak a paraméterek, majdnem teljesen helyreállt minden, vagyis minden azért nem, de már nem kell mindennek állni.
A november soha nem volt az én hónapom. Legszívesebben átaludnám a napokat, mert ha alszom, nem kell gondolkoznom és az jó. Kezdek lemondani a főzésről, ami nem esik a nehezemre. Viszont a 48 kilómmal azért vigyáznom kell, hogy egyek rendesen.:-(
Per pillanat minden ki és átalakulóban van. Remélem a jövő év elejére tudni fogom már, hogy mit akarok csinálni a problémával.
A sötétségen kívűl semmi bajom nincs. Lényem itt van most nálam, holnap megy haza. Kellemesenn átunatkoztuk a hétvégét. Sokat ment a tv rengeteg dokumentum filmet néztünk, illetve aludtunk mellette.:-)
Ifjabb barátom külhonban múlatja az időt, ő ott szeret orvoshoz járni. Szvzs makk egészséges, de persze valami hülyeséget mindig ki lehet találni, ha jól fizet a a betegbiztosítója.
Holnap megyek szemorvoshoz, k0váncsi vagyok mit mond. Szerdán pedig öreg z.n. rokonomat kisérem szemműtétre. KÖzben meglátogatom a körzetimet is egy labor beutalóért. Szóval irtó izgalmasan töltöm a napjaimat.:-)))
Nekem iszonyatosan azok a konténer hajók, mondhatnám félelmetesek. Lényem tudna sokat mesélni róla, sokszor helikopterrel eresztették le őt hibakeresésre. Ha nem voltak nagy hullámok, akkor valami gyors hajóval vitték a tetthelyre. rengeteg pénz, ha egy ilyen hajó álldogál csak valahol.
Ha holnap jó idő lesz, elmegyünk megnézni egy felvonulást. Ifjabb emberem elképzelni se tudja milyen ez, csak remélem, hogy a hangulat is jó lesz ha az idő megembereli magát. Tudod, aki egy unalmas országban él, kimarad az ilyen jó és izgalmas dolgokból.
Kdezsoe nekem is sokszor az eszembe jut. Igazságtalan az élet a jókat viszi el.
Anno nagyon sokat fényképeztem, de az új gépem, már nem is annyira új, elvette a kedvem. Ezen nincs még egy kis rés se ahova a fényképező kártyáját be lehetne dugni. Egyáltalán semmi se lehet rjta bedugni. Egyetlen usb luk van rajta:-(((
Köszönöm a nagy betűket. Természetesen rejtvényt se tudok fejteni.:-( Szerencsére a "család" ad elég tennivalót, sok időm nem lenne az olvasásra, de azért nagyon hiányzik.Ha mégis ráérek, akkor a tv-n dokumentum filmeket nézek. Ilyesmire soha nem volt régen időm. Sok érdekeset láttam már, bár elég nagy a veszély, hogy jól elalszom a tv előtt, nappal is! Hétfőtől megint más lesz az élet, mert minden nap főzni fogok, csak tudnám mit!
Holnap feltehetően elkap a nosztalgia hullám, végül is életem legszebb 10 napja volt 1956 okt. 24 - nov. 4 közti iső.
Emlékezek még a Varázslóra? Még mindig azt a masinát használom, amit ő vett a nejének, hogy barátkozzon a fotózással. Ő nem barátkozott meg vele. Én sem lettem egy picit sem profi. Sokszor eszembe jut. Pedig itt van az orrom előtt örökké. Ha van valami érdekes, akkor rákattintok. Márpedig van. Először is egy építkezés. Állítólag egy szálloda lesz kikötővel. Csak a fele kilátásom takarják el. Az sem biztos, hogy baj lesz. Gondom egy ilyen építmény, ha beüzemel ad érdekes látnivalót.
Most csak annyi, hogy ástak egy gödröt és hordják bele a követ.
Én itt voltam minden nap, vártam Nagyonka beszámolóját, hogy megcsinálta-e azt a paprikás krumpli maradékból meg még ebből-abból azokat a fasírtszerű plecsniket, kisütve. S ha nem próbálta ki, akkor azért remélem, hogy a vállalt kötelezettségét sem realizálta, és így még életben van.
Boszi, rád való tekintettel egy számmal nagyobb betűkkel írok. Egyébként az én szemem is romlik, a makula degeneráció halad, fejlődik, pedig mindenféle szemvitaminnal kúrálom. Időnként kettőt látok egy helyett, ha meg távolabbról ránézek a tévére, akkor az arcok pillanatokra eltorzulnak.
Szerencsére a könyvem reklámozásával foglalkozom, s ez kitölti jól az időmet. November végén lesz még egy könyvbemutatóm, az ad elég sok feladatot. A Facebookra írok posztokat. A növények sok érdekes témát nyújtanak. De azért fordítok időt az olasz keresztrejtvényekre is, amikre az utóbbi időben buktam rá. Sokféle variációja van, és általában elég nehezek, sokszor kell utánanézni ennek-annak. De nagyon jó.
Az utóbbi hetekben az olvasást viszont hanyagoltam, de itt van kézközelben az a könyv, aminek az első ötven oldalán jutottam túl kb. egy hónappal ezelőtt. De már nem emlékszem belőle semmire, így újra fogom kezdeni. Ez egy krimi, a címe: A dominó gyilkosságok.
Tudjátok ma mit reggeliztem ? (délben persze , mint mostanában szinte mindig )
Szombati maradék paprikás krumplit összepasszíroztam , adtam hozzá lisztet/tojást /borsot , és fasírtszerű plecsniket formázva , olajban kisütöttem . Kis időre leborítottam , hogy megpuhuljon a külseje , és egy nagy bögre teával jól esett .
Ezt simán sóban-vízben főtt krumpliból is meglehet csinálni , sőt kolbászkarikákat is lehet a közepükbe tapicskolni . Egy reggelinek ez is jó .
Hozzátok szólok, felvágott nélkül élő tesóim::::)))!! Én sem, én sem szeretem a felvágottat. De leginkább a hartai kolbászt azt szeretném::::)))És a mindenféle körözöttet imádom. A tojáskrémet is.
Pirítós vajjal. fokhagymával, lekvárral, jöhet!
Évtizedekig nem reggeliztem. Mostanság szertartásosan eszem reggel. Tudjátok, a gyógyszerek. Amiket KELL szednem. És azokhoz dukál a reggeli.
Lassan sült tépetthúsból is szoktam kennivalót készíteni. Reszteltmáj maradékból, főtt tojás hozzáadásával pástétomot. Olajos halból krémet; ezt állítólag Krudy kezdte.
