oké, besétáltam a saját csapdámba: ha Alan adna dobolós koncertet elmennék rá? igen :)
amúgy anno, amikor kijött az unsound methods, akkor a lemezre raktak egy kerek matricát, ami tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy ez Alan Wilder, aki éveken át csiszolta a dm zeneiségét vagy valami ilyesmi
a kérdés hülyén volt feltéve, elismerem. azon gondolkoztam, hogy mi tesz valakit azzá, aki, és ebből aztán mi következik. például: elmennél Martin Gore gitározik koncertre? persze el, de Martint azért nem mint gitárművészt szeretjük. elmennél Dave Gahan egy bárszéken ülve énekel acapella koncertre? persze el, de vajon az Dave-nek valóban a profilja (nem). anno én nem voltam Andy dj set-en, és bár valószínűleg rohadt jó hangulat volt, de... ilyesmik jutottak az eszembe
Amúgy a kérdésfelvetést annyira nem értem... Szerinted lenne Eignernél jobb választás? Nem tartod őt elég profinak? Vagy zavar a jelenléte a koncerteken? A profizmusa szintjét nem tudom megítélni, annyira nem vagyok dobőrült, hogy el tudjam helyezni Eignert a skálán, szimplán dobzenét nem hallgatok. Ráadásul szerintem nem sok példát látunk arra, hogy ilyen szóló koncertezést világhírű zenekarok háttérzenészei bevállalnának. Ezért IS volt ez a koncert számomra különleges.
Legyünk nagyvonalúak és adjunk meg bősz 1%-ot annak, hogy valaki egy Eigner szóló koncertre ennek az embernek a zsenije miatt megy el... Hátmax valami fanatikus dobos, aki szakmai szemmel tudja ezt nézni/hallgatni/megítélni, bár szerintem még akkor is a DM neve lett volna a vonzó. Természetes, hogy a DM miatt voltunk rá kíváncsiak, és én itt arra találtam visszaigazolást, hogy Ő egy jó döntés a zenekar szempontjából, inkább hozzátesz, mint elvesz a jelenléte a zenekar hátterében (teljes értékű tagnak sosem tartottam, nem is fogom). Hogy az jó döntés-e, hogy élő dob szerepel a Depeche Mode zenéjében, na az más kérdés. Amúgy ezt a vonalat emlékeim szerint szent Alan kezdte el erősíteni a SOFAD körüli időszakban (?). Ez kb. olyan téma, mint hogy szükséges volt-e Martin beállítani egy ilyen kvázi állandó gitáros pozícióba, vagy hogy zavaró-e Dave rock/blues őrülete... Sok egyetértésre ezekben a témákban nem számítok. :)
hoppá, nem számonkértem, pláne nem degradáltam. éppen ellenkezőleg: nagyon tetszett a beszámoló. a feltett kérdés pusztán kíváncsiság, nem hangulatkeltés.
Ez elég egyéetelmű dolog: Valszeg soha nem mentem volna Recoilra 2010-ben, ha nem ismerem meg Wildert a Depeche Mode által. Miért mennék olyanra, amit nem ismerek és semmi kapcsolatom azzal a zenével?
miért is kellene elvonatkoztatni, hogy jön ez ide(?!?!?!)... gondolom az életed minden pillanatát elvonatkoztatva éled... javaslom a számonkérő és degradáló stílust tartsd meg magadnak meg másnak(!)...
Igen, kezdetben volt jegy 24.000.- Ft-ért is, VIP jegy, ami így utólag nem tudom miben különbözhetett attól a normál jegytől, ami nekünk volt, és ami 12.000.- Ft-ba került. Hogy ez sok vagy sem? A VIP jegyért szerintem igen, a normál jegy már így fogadhatóbb volt talán, hozzátéve, hogy itt mégiscsak egy profi zenészről beszélhetünk, aki kedvenceinkkel világszerte turnézik, lehet őt fikázni, de szerintem nagy név, a szakmájában bizonyosan. Ráadásul szerintem komoly energiát/munkát pakol abba, hogy a srácok, különösen Dave végig tudja/akarja csinálni a koncerteket, amiért én külön értékelem az ő jelenlétét az együttes környékén. Persze, nem szoktátok őt szeretni, merthogy szétpüföl mindent, amit ti a DM-ben szerettetek anno, amikor még kicsiny klubokban, közösségekben lehetett különcködni a Depeche Mode-ra, de szerintem itt látni kellene, hogy egy dolog az otthoni elmélyült albumhallgatás, a régi klubhangulat iránti nosztalgia, és más a stadionos, nagyslágeres népünnepély. Eigner az utóbbihoz tesz hozzá, nem is keveset.
Valamikor fél nyolc után értünk a hajóra, ekkor még DM-DJ set szólt, nappali fényesség, szolid létszám, max 150 fő. Hálás tapsika, DJ le, Lakeside X fel... Már korábban is feltűnt ez az együttes, valamilyen cikk kapcsán került elém a nevük, akkor rákerestem kifélék ők. Cseh banda, a Memento Mori turnén a prágai koncerten volt előzanakar. Aki kedveli a Placebo szerű zenéket, az itt nem csalódhat, stílusában, az énekes hangszínében, gitárosában valami hasonló történik, nagyon nem ismerem az életművet, de gyanítom, hogy amit nálunk most kb. 40 percben előadtak, az az előzenekari műsor lehetett, amit itt lehet lekövetni:
Korrekt volt, igényes volt, semmi kellemetlenség, jó zenét játszottak, szerintem a jelenlévők is vevők voltak rájuk. Eleve azt hiszem olyan közönség volt jelen, akiket érdekelt is, amiért jöttek, még mindig jobb volt így, mint hogy tele legyen a hely fintorgó cipőorrnézegető, fanyalgó, unalmukban pulthoz járkáló formákkal. Beszélgetésről amúgy nem lehetett szó, levitte a fejünket a hangerő. Szóval működött a Lakeside X, jól esett ez is. Majd jött Eigner...
Eleve szerintem merész dolog csak így egy szál dobszerkóval, sportcipővel színpadra menni, ahol nem viszi el a balhét énekes, gitáros, egyéb zenész, nincs kivetítés, show, ez nem mutatós, nem viszi a szemet... Itt nincs kecmec, színtisztán a teljesítmény fog számítani, nincs benne szemkápráztatás, kivagyiskodás, allűrök... Mindezek nem is hiányoztak! Emberünk becsületesen végigtolta a maga több mint egy óráját. Voltak lágyabb és energikusabb részek, atmoszférikus alázenék, sötét hangulat, misztikum... Nyilván a hangszeres tudása profi, gondolom mindent tud, amit itt lehet, amennyire ezt laikusként meg tudom ítélni megmutatott mindent, amit a dobokból, ütemekből, különféle dobverők hangjából ki lehet hozni. Szerintem profi volt, tele energiával, mint egy úthenger végigzúzta amit kellett, nem spórolta ki a lendületet a sztoriból. Isteni jók voltak az alapok, amikre dolgozott, összességében marhajó zenét csinált így egymaga is.
Klubhangulat volt, nekem nagyon adta a „valami különlegesnek vagyunk most a részesei” feelinget, úgyhogy kár lett volna ezt kihagyni. Aki ott volt sokat kaphatott ettől az órától, valahol úgy éreztem, hogy nem volt hálátlan Eigner, beleadta a maxot ennek a maroknyi embernek is. Lehet baromság, de valahol úgy éreztem, hogy a tisztelet itt kölcsönös. Szerintem Eigner alázatos volt, ugyanazt adta nekünk is, mint egy 50-60 ezres stadionban, és ez jól esett tulajdonképpen. Külön kiemelném azt a néhány fiatal kb. 20 éves srácot, akik végigbulizták az egészet, frankón öröm volt nézni ahogy tolták az érzést huszonévesen, rajtuk/velük is jól szórakoztunk. Kár, hogy ilyen öreg vagyok már, be kellett volna állni közéjük ugrálni, egy kicsit bánom is, hogy ezt nem tettem meg :).
Aki értékelhető hang/kép anyagot lát az Eigner szóló koncertekről, ne legyen fukar, ossza meg velünk is. Az ostravai fellépésről találtam pár videót a kíváncsi néhányaknak:
A neten fellelhető szövegek eltérnek ettől, két helyen is, de én eskü így hallom, mint ahogy ezen az oldalon leírtam. Addig is, amég nincs kint a hivatalos oldalon a szöveg, nem tudjuk kinek van igaza, majd kiderül. Ha hibát látsz, ne fogd vissza magad, nyugodtan kritizáld :)
Néha szoktátok emlegetni az A-hát, és az előbb belelapoztam Angela Carter (a hres, de már elhunyt angol írónő) Book of fairy tales című gyűjteményébe, és hol nyílt fel először a könyv?
A 4. fejezet főcíménél, ami "Good girls and where it gets them", és a legelső mese címe, eredete - East o' the sun, west o' the moon (Norwegian)
