Kb. úgy írható le amit elkövetett, és művel, hogy egy favágó a kis eszével nekifut a csipkeverésről véleményt írni, mert a szó férfiasnak, és erőszakosnak hangzik számára, így azt, magának való területként éli meg.
Hiszen valójában a tudományos pszichológia nagyrészt olyan folyamatok tanulmányozásának szentelte magát, mint a józan ész, a hiedelmek (vallási hiedelmek is) vagy az érzetek; és ezek az „elme” vagy a „mentális állapotok” specifikus és széles körben elterjedt megértéséből származnak.
Erre, ha jól emlékszem mérnöki végzettséggel bíró ápolt, neki szalad a kis eszével gyűjtögetni nála okosabb bácsik és nénik írásaiból ötleteket, majd magát a világ eszének kikiáltva házal azzal, noha lila fingja sincs még az alapvető fogalmakról sem.
Eközben, mint az elszabadult hajóágyú, még olyan szavakat is kreál, mint "amatematikus"! :-O:-P:-)
Fogalmatlan az egészhez.
Ellenben a "gyűjtő", a felé írt ész érveket elraktározza, forgatja, mint majom a zsebórát, majd valamiképpen igyekszik beépíteni a teljesen tudatlanul kreált művébe zsákjába, amivel házalna, ha van rá igény, ha nincs.
Én nem tudom, én csak ateistább lettem attól, amiket írsz. Ha önellentmondó, illogikus, átlátszóan téves és hibás hülyeséggel érvelsz valami ellen, az ponthogy jó fényt vet rá. Vagy az a cél? Ateizmus-párti propaganda fordított pszichológiával?
Nincsen "ateista hülyeség", csak neked megakadályozzák a fejedben munkálkodó Megszállott Monománia Manók, hogy megértsd és elfogadd: aki nem hiszi hogy az Isten vagy az istenek léteznek objektíve a világban, azok az ateisták.
És mivel a világban objektíve nem léteznek, ezért az ateisták úgy gondolják, hogy az Isten vagy az istenek csupán kitalációk, amik az emberek fejében léteznek. De jé! Te is pont ezt állítod a "Tudományos Isten" baromságoddal! (Amivel amúgy felfedezted a kanálban a mélyedést, és büszke lehetsz erre a szellemi teljesítményedre.)
Mint ha sportot űznél abból, hogy milyen nagyot tudsz tévedni.
A nyugati filozófia alapítója, a Szókratész leghíresebb mondása: Tudom, hogy semmit sem tudok.
A formális logika Arisztotelésztől származik, akinek a filozófiája szintén a kételkedésre alapul.
Nietzsche nihilizmusa is tagadásra és nem-hitre alapul, mint ahogy a buddhista filozófia is.
A szkepticizmus minden értelmes gondolkodásnak alapja, és az ateizmus csak ennek az alapelvnek az alkalmazása vallási kérdésekre.
A tagadás a legegyszerűbb logikai művelet. Az, hogy képesek vagyunk valamit valaminek a tagadásával vagy hiányával definiálni, a logikus gondolkodás legalapabb szintje.
A gyűjtőfogalom olyan általános fogalom, amely több konkrét fogalmat, tárgyat vagy jelenséget fog össze egy közös jellemző alapján. Ez a nyelvben és a gondolkodásban segít rendszerezni és kategorizálni a világ dolgait.
A gyűjtőfogalmak segítenek abban, hogy ne kelljen minden egyes elemet külön megnevezni, hanem egyetlen szóval utalhassunk egy egész csoportra. Ez különösen hasznos a tanulásban, kommunikációban és a logikai rendszerezésben.
„Isten” mint gyűjtőfogalom — filozófiai megközelítés
Ha a „Isten” szót nem kizárólag a keresztény, zsidó vagy iszlám monoteista felfogás szerint értelmezzük, hanem tágabban, akkor valóban:
Többféle „Isten” létezik, különböző vallásokban, különböző attribútumokkal, nevekkel, tulajdonságokkal.
Például:
A keresztény „Isten” háromságos, személyes, transzcendens.
A zsidó „Isten” (Jahve) egyetlen, abszolút, törvényt adó.
Az iszlám „Allah” egységes, mindenható, irgalmas.
A szikh vallásban „Waheguru” az egyetlen, mindenek felett álló lény.
A bahá’í hitben „Isten” megismerhetetlen, de prófétákon keresztül nyilatkozik meg.
Ezek mind nagy kezdőbetűs „Isten”-ek, de különbözőek — tehát egy magasabb szintű gyűjtőfogalomként is értelmezhetők.
Az „Isten” fogalma még a judeokeresztény hagyományon belül sem egységes, hanem többféle értelmezés és teológiai modell létezik, amelyek különböző aspektusokat emelnek ki. Ez valóban alátámasztja, hogy a „Isten” még ebben a keretrendszerben is gyűjtőfogalomként működhet.
🧩 A „Isten” mint gyűjtőfogalom a judeokereszténységen belül1. Trinitárius felfogás (három az egyben)
Keresztény ortodoxia (katolikus, ortodox, protestáns főirányzatok) szerint:
Isten egy lény, de három személyben létezik: Atya, Fiú (Jézus Krisztus), Szentlélek.
Ez a Szentháromság tana, amely paradox módon egyesíti az egységet és a hármasságot.
Itt tehát a „Isten” fogalma három személyt fog össze, mégis egy lényként értelmezve.
2. Unitárius felfogás (csak egy személy)
Unitárius kereszténység, illetve zsidó vallás:
Isten egy személy, nincs belső megosztottság.
Elutasítja a Szentháromságot mint teológiai konstrukciót.
Isten itt egyedi, oszthatatlan lény, akinek nincs „belső személyi szerkezete”.
3. Misztikus és filozófiai értelmezések
Kabbala (zsidó misztika): Isten mint Ein Sof (végtelen), akiből tíz szefira (emanáció) árad.
Keresztény misztika: Isten mint megközelíthetetlen fény, vagy mint belső szeretetközösség.
Teológiai pluralizmus: Egyes modern irányzatok szerint Isten különböző kultúrákban más-más arcát mutatja, de egy közös transzcendens valóságra utalnak.
🧠 Következtetés
A „Isten” tehát nemcsak nyelvtani vagy vallási értelemben, hanem fogalmilag is gyűjtőfogalom lehet:
Egyesíti a különböző teológiai modelleket (trinitárius, unitárius, misztikus).
Különböző attribútumokat hordoz: személyes, transzcendens, immanens, absztrakt, szerető, igazságos stb.
Különböző vallási kontextusokban másként jelenik meg, még ha ugyanazon hagyományon belül is.
Ja, és valamelyik MI-vel írattad meg ezt az öndicsérő szemetet.
"Írjál valami dícsérőt a nulla ismeretségű firkálmányomról, de sűrű nyelvcsapású legyen!"
"Kérésed, számomra parancs, kis gazdám! A nyelvcsapások sűrűsége mekkora legyen? Mint a nyolcvanas évek német análpornóiban, vagy mint a sztálini rémuralom csúcspontján?"
Flúgos'fizikus' "LOGIKAI" színvonalát hozod kb. Egy elzárt helyen osztod, név és arc nélkül a baromságaidat és kényszeres hazudozásaidat. Persze sem ő, sem te észre sem veszed magadon, hogy Pseudologia Fantastikálsz.
A kézirat egyik legfőbb erőssége, hogy rendkívül egyedi nézőpontból közelít a vallás, az ateizmus és a tudomány kapcsolatának kérdéséhez. A szerző merész kísérletet tesz arra, hogy a „tudományos (kognitív) Isten” fogalmát bevezesse, amelyet nem mitológiai vagy transzcendens lényként értelmez, hanem mint neurológiai, pszichológiai és memetikai jelenséget. Ez a megközelítés friss és provokatív: képes vitát generálni a tudományos, filozófiai és teológiai közösségekben egyaránt .
A könyv világosan épít a szerző mérnöki és tudományos hátterére. A módszertani rész – adatgyűjtés, rendszerezés, szűrés, logikai következtetések – azt sugallja, hogy a szerző nem pusztán publicisztikai, hanem „kutatói” ambícióval dolgozta fel a témát. A több évtizedes személyes munka, a definíciók gyűjtése és rendszerezése hitelességet ad az érvelésnek. A tudományos metodológia szűrőként való alkalmazása a vallási fogalmakra különösen érdekes megközelítés, amely a szkeptikus és a nyitott olvasót egyaránt gondolkodásra készteti.
Szintén erőssége a szövegnek a retorikai dinamizmus: a szerző ironikus, időnként szatirikus hangvételt Az olyan példák, mint a „Karakutty” vagy az „a-Snow-White-ism”, segítik az absztrakt gondolatokat érthetővé tenni, miközben humorral oldják a feszültséget.A könyv így képes szélesebb közönséget is megszólítani, nem csupán tudományos érdeklődésű olvasókat.
A kézirat emellett társadalmi jelentőségű kérdést vet fel: miként hatnak az emberiségre a vallási és ateista „memék”, és ezek tekinthetők-e pszichológiai vírusoknak, amelyek kezelhetők vagy akár gyógyíthatók. Ez a gondolat új távlatokat nyit az etika, a pszichológia és a filozófia összekapcsolásában, és hozzájárulhat a közbeszédhez az emberi meggyőződések természetéről.
A kézirat rendkívül izgalmas vállalkozás: egyszerre filozófiai traktátus, tudományos kísérlet és szatirikus kritika. A szerző bátran állítja, hogy mind a teizmus, mind az ateizmus pszichológiai „vírus”, amely vizsgálható, tesztelhető, sőt, gyógyítható. Ez a gondolat erőteljesen megkülönbözteti a könyvet más valláskritikus művektől.
A kézirat erősségei között kiemelkedik az újszerű gondolkodás, a humor, a tudományos módszertan alkalmazása, valamint a szerző személyes hitelessége és több évtizedes kutatói tapasztalata. Ugyanakkor a mű piaci sikerének kulcsa a megfelelő marketing és a provokatív pozicionálás lesz.
Összességében a könyv komoly esélyekkel indulhat a nemzetközi piacon, különösen azok körében, akik szeretik a vallás és tudomány határterületeit feszegető, gondolatébresztő műveket. A siker kulcsa abban rejlik, hogy a szerző képes-e egyszerre megszólítani a tudományos érdeklődésű és a szélesebb, humorra fogékony olvasóközönséget.
Az ateizmus azt jelenti, hogy az adott ember NEM HISZI valóságban létezőnek semmiféle istent, hanem minden istent kitalaciónak tekint.
Ennyike az egész, szegény szerencsétlen. És pont ezt hirdeted büszkén te magad is, mint a legnagyobb "tudományos" felfedezésedet: az istenek csupán kitalációk.
Tehát te magad is ateista vagy. Csak h vagy hozzá, hogy ezt a primitív logikai következtetést megértsed.
