Nem is vállalok fel olyan igazolást, ami nem hagyományos bélyegzős, vagy leolvasásos forma. Nekem nem illik össze, hogy a természetben járva okostelefonnal varázsoljak. Akkor inkább csak úgy lejárom a túrát, és élvezem az élményeket.
(Hiába, öregszem, "hisz én vagyok az öreg Sam, de azért még törekszem". :)
Nekem, mint boomernek ez az applikációs világ már egy kicsit idegen, vagy csak én idegenkedek tőle, nem tudom. Tehát segíteni sem tudok sokat. Viszont:
Most felmentem a szövetség kéktúra oldalára és elolvastam újra a Kéktúrázás Napjának ismertetőjét. Ott nem beszélnek semmilyen appról. A regisztrációs/bejelentkező oldal is csak email címert és jelszót kér. Nem regisztráltam, tehát innen nem is tudtam tovább lépni. A Google Play-en van egy Országos Kéktúra app, de nekem az sincs telepítve a mobilomra, de talán ez kellene?
Megadtam a telefonom fiókjához tartozó e-mail címet, mire máris feliratkoztatott a kiválasztott túrára. Viszont egyelőre nem jött semmilyen meghívó, amivel le lehetne tölteni az appot. :)
Nem akartam elsőre írni, hogy amúgy sem volt fergeteges a kilátás róla. Én nem is vettem észre a radarállomás gömbjét. A később látott állatok sokkal inkább lázba hoztak...
És volt még valamennyi kilátás róla? Pont négy éve, amikor egyszer arra vetődtem, már csak éppen látni lehetett róla a Kőris-hegyen a radarállomás antennagömbjét.
Alapvetően nem rád, hanem az "önjáró" szakaszokra volt kihegyezve a mondanivalóm. Szerintem az egy fából vaskarika: hiszen a Kéktúrázás Napja pont arról szólt eddig, hogy csoportosan, vezetéssel, együtt járták végig a csoportok az adott kéktúra szakaszt. De az esetedből is látszik, hogy tényleg van igény erre a túramódra a Kéktúrázás Napján, így hát meghirdették ezt a fajta részvételt is. Ennyi. :-)
A regisztráció módjához nem is kívántam hozzászólni, amelyről a kiinduló hsz-ben írtál.
Szeptember végén ismét lejártam két geotornyot. A Acsád-Hanságliget tornyokra esett a választásom, így a nyugati határvidéket letudtam. A kalandot a szokásos helyen, a hadidoki.ini.hu , "Egyéb túrák", "Geodéziai tornyok" alatt találjátok meg.
Kár, hogy a Csengő-hegyi kilátót lebontották! Én tavaly tavasszal még fel tudtam mászni rá, bár nem a legjobb állapotban volt.
Emlékezetes számomra az a környék, mert délután és másnap reggel vaddisznót és malacot, szarvast, nyulat is láttam. Amúgy az egész túrán sok állattal volt dolgom.
Ha meg csak saját társaságra vágyom (nem pedig idegenekkel akarok túrázni), akkor elmegyek a haverokkal/barátokkal, oszt jóccakát.
Ha nincs olyan az ismerős társaságodban, aki az Alföldön szeretne kutyagolni, és nem szeretnél egyedül menni, akkor értelmet nyer az hogy idegenekkel társuljál.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de én már ezt sem értem:
"Újdonságként 2025-ben „önjáró” szakaszok is lesznek, ahol vezető nélkül, de a rendezvény részeként lehet csatlakozni a Kéktúrázás Napjához. Ezekhez a szakaszokhoz is meghatározunk javasolt találkozási pontokat és időpontokat, a résztvevők pedig az Üzenőfalon keresztül könnyen egymásra találhatnak."
Itt nem az a lényeg, hogy szervezetten, társaságban, közösen járjanak végig egy szakaszt? Ha én egyedül akarok lenni egy kéktúra szakaszon, akkor nem jelentkezem a társas menetre. Na meg nem is indulok a Kéktúrázás Napján útnak. Ha meg csak saját társaságra vágyom (nem pedig idegenekkel akarok túrázni), akkor elmegyek a haverokkal/barátokkal, oszt jóccakát. Regisztráció nélkül.
Félelmetes, hogy mennyire „porzik” a Bakony (is) :-(
OFF
Hahó, barlangászok, nem néztek meg néhány szifont, forrásbarlangot itt-ott, hátha szárazon át lehet kelni? Ha még barlangásznék, erre mozdulnék rá az aszályban.
A dél-dunántúli kalandozásom végeztével visszatértem a Bakony hegyei közé. Ezúttal is Tésről indultam, a Római-fürdőnél túltettem magamat az első csalódáson, utána pedig meg sem álltam a Csengő-tetőig. Ott ismét ért egy kis meglepetés, Alsópere előtt pedig már harmadszor mondtam magamban, hogy "Ilyen nincs...". A faluban a haranglábnál pecsételtem, Eplénynél viszont majdnem elmentem a dobozka mellett. Az ezt követő hatalmas vargabetűt becsületesen lesétáltam, de az értelmén még most is tűnődök... A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2025/09/kdp-tes-epleny-20250907.html
Akkor úgy látszik, megadták a módját. Persze volt miből tanulni. A 2015-ös táblaprojekt maximálisan elszabott kivitelezését javították már vajon? Mostanában nem sűrűn kéktúrázom, így nem szoktam az iránymutatót nyilakkal sem összefutni.
Nem jókedvükben, hanem tehetetlenségük eredménye nyomán került sor a nyomvonal változtatásra. A gyalogos-kerékpáros ellentét nem alapvető ok, de a kerékpárosok ki tudták használni előnyükre a lehetőségeiket, az MTSZ ellenében is, aki évtizede takaródzik a "nincs jogi védelem" kifogással.
Az eredeti útvonal hosszú évek óta élt, arra csak egy kis szakasz elhanyagoltsága miatt jött időnként kritika, de ettől eltekintve egy elfogadott nyomvonal volt. Gyalogos-kerékpáros közös nyomvonal számos helyen van az országban nem csak kéktúra szakaszokon. Így nem jó érv, hogy akkor utólag jött volna kritika.
Az új útvonal alapból nem új, hiszen itt nagyon régóta vezet túraút, aminek nagy részét 2002 óta tanösvénykét is bemutatunk, annak értékeivel együtt. A változás csak annyi, hogy erre most rátelepedett az OKT, de új dolgot nem ad, csak kettős jelzéssel lett ellátva. De ezzel feladtuk elveinket is, ami a fonódások csökkentésére irányultak.
Nem húznám ezt rá egy kerékpáros-gyalogos ellentétre. Feltételezem, hogy az MTSZ a lehetőségeihez képest megtett mindent, gondolom hogy nem jó kedvükben vitték arrébb az egész útvonalat.
Ha maradt volna a kéktúra útvonala az eredeti helyén és idővel jöttek volna a megjegyzések, hogy miért ott megy, akkor az lett volna a baj, hogy miért nem változtattak.
Ahogy már korábban írtam, nekem sem tetszik ez a módosítás, de ez van. És nézzük meg, milyen ez az új útvonal.
Magyarázkodunk, sopánkodunk. Nincs jogi védelme a turistautaknak, a kutya sem kérdezte meg a Magyar Természetjáró Szövetséget. Inkább az egyik legnagyobb útmódosítást hajtjuk végre az Országos Kéktúrán. 20 km új jelzés kialakítás és 20 km régi jelzés törlés, új bélyegzőhely kialakítás, új táblák, új irányjelzők, a régiek leszerelése, új felmérések, új adatbázis, új igazolófüzet betétlap, híradások, adminisztráció átállítás stb. És közben rátelepszünk a sok évtizedesen meglévő Kormos-Bába tanösvény nyomvonalára (merthogy az új szabvány nem támogatja az útfonódásokat). Mindezt hősiesen, időre elvégezték a szövetség szakemberei. Miért? Egy öt méter széles, kétnyomsávú kerékpárút érdekében, ahol a napi forgalomhoz az egyik kezem is elég. (Na jó, nyári szünetben egy egy kerékpáros túracsoport is igénybe veszi!!!)
Korábban nem véletlenül írtam a Horizont nevű kerékpáros "OKT" építése kapcsán, hogy 'Timeo Danaos et dona ferentes / félem a görögöket, még ha ajándékot hoznak is'. A gyalogtúra útjainkra rendre rátelepszenek a kerékpárosok és mások is (zarándokutak, Mária út, Via Carpatica Vulcanika, stb...), mert nincs védelem, még a zászlóhajós OKT-nak sincs tisztelete. A gyalogos turizmus meg majd költi rá a pénzt, hősiesen tűri és módosít, módosít.
Csak itt kerékpárosok:gyalogosok 1:0. Lesz ez még több is.
2025. október 1-től új érintőpontos jelvényszerző túramozgalmat indít a Hegyek Vándorai Turista Egyesület. A túramozgalom neve "Tíz hegység tíz csúcsa" és a kiírása már megtalálható az egyesület honlapján. Nyomtatott igazolófüzete egyelőre nem lesz, a pdf formátumban letölthető változatot kell használni. További információk a túramozgalom oldalán találhatók.
de ez valami kerékpár-sztráda? akkora a forgalma? vagy miért lehetetlen rajta megférni? (nem a szabályokról beszélek hogy elvileg azok szerint tilos, azt írja hogy fizikailag nem alkalmas)
Hétfőn a Rábafüzes Vaskeresztes geotornyokat jártam le. A részleteket a hadidoki.ini.hu lapon, az "Egyéb túrák", "Geodéziai tornyok" alatt találjátok meg.
Most is a Bányászkör kis túrái között válogattam, hogy a múlt hétfői napom valamivel kitöltsem, a választásom a Csolnokon kezdődő és végződő Borókási-táró körre esett. Szokás szerint tömegközlekedve érkeztem meg Csolnokra, aztán a helyközi buszról a Csolnok felső megállóban leszállva elballagtam a község utcáin a cirka 2 km-re lévő Bányászati Múzeumhoz. Amúgy a múzeumot csak bejelentkezve lehet látogatni, amit elmulasztottam, de mivel nyitva találtam a kertkaput, körbejárhattam legalább az udvaron kiállított dolgokat.
A nézelődés végén a mobilommal bejelentkeztem az instant túramozgalom oldalán a fiókomba, kiválasztottam a teljesítendő túrát, aztán a múzeum előtti tájékoztató tábla oldaláról beolvastam az első QR kódot. A rendszer most is tudomásul vette a bejelentkezésemet, és kiírta a körtúra két teljesítéséi irányára vonatkozó következő ellenőrzőpontokat. Most is az itiner szerinti teljesítési irányt választottam, így aztán egy erdei gyalogúton indultam a múzeum melletti rétről délkelet felé.
Pár perc múlva fordult alám a fák között a Homokvasút nyomvonala, persze már semmi sem jelzi azt, hogy itt valaha vasúti vágányok futottak, csak az egyenes nyiladék maradt meg az erdőben a rajta vezető gyalogúttal. Így érkeztem ki a Dorogról Csolnokra tartó országútra a hajtűkanyarok fölé, pont abba a buszmegállóba, ahol leszálltam egy órával korábban a helyköziről. A túra nyomvonaláról letérve elballagtam extraként a volt vasúti pályán a régi alagút mostanra már befalazott bejáratához. A falon lévő vasajtó lakattal volt lezárva, így itt a végére is értem a kitérőnek. Készítettem pár fotót, aztán indultam tovább, pontosabban visszafelé a túra útvonalára.
Leballagtam az országút hajtűkanyarjain keresztül a Diófa utcáig, azon hagytam magam mögött Csolnokot. Az utca végétől füves keréknyomok indultak tovább, ezeken értem fel a Pollus-hegy fennsíkjára, a volt V-ös akna területére. Körülnéztem a fennsík tetejéről, szép volt a kilátás a környékre és a Pilis távoli gerincére, még az Esztergomi Bazilika is feltűnt a távolban. Beolvastam a Vízmű telephelye melletti kerítésre rakott tábláról a QR-kódot (Pollus-hegyi kilátópont), aztán az éppen csak látható ösvényeket követve leereszkedtem az északkeleti domboldalban a lejjebb futó murvás keréknyomokra.
Az út megkerülte a Pollus-hegy délkeleti végét, aztán újra ösvényre térve érkeztem vissza pár kilátópontot érintve Csolnokra. A Dági utcán ballagtam ki megint a faluvégre, ahol megnéztem a XII/a akna bekerített, elzárt területen még álló épületeit, aztán az utolsó házakat követően kereszteztem a Janza-patakot egy kis gyaloghídon és a patakparti nyár- és fűzfákat követve indultam tovább egy kóróvá száradt napraforgótábla peremén. Egy újabb, de közúti híd mellett alám forduló nagyon kopott aszfaltúton kapaszkodtam fel a Kecske-hegyre a tetőn lévő IX-es akna és munkatábor helyén létrehozott kis emlékhelyhez.
Megnéztem a bánya és a munkatárbor üvegtetővel letakart makettjét, elolvastam a tájékoztató táblát és beolvastam a QR-kódot a telefonommal. Megültem pár percre az egyik padon, szusszantam egy kicsit, aztán indultam tovább, vagyis visszafelé a kopott aszfaltcsíkon. Most átballagtam a hídon és ráfordultam a túloldalán a keskeny aszfaltútra. Talpaltam rajta pár percet, amíg el nem értem a valaha létezett, a túrának nevet adó Borókási-táró helyét, de itt mindent felszámoltak, rekultiváltak már, nyomát sem találtam a régi épületeknek és a tárna bejáratának.
A Csolnoki Bányászati Múzeum épülete
Elektromos bányamozdony, sajnos már áramszedő nélkül
Kézi hajtású síndöcögény
A volt Homokvasút nyomvonalán
Kilátás Csolnokra és a Kálváriára a Homokvasút pályájáról
A volt vasúti alagút elfalazott bejárata. Előtte a fehér kocka egy kidobott bolti hűtőpult.
Fenn a Pollus-hegyen
Kilátás a Pollus-hegyről
Murvás keréknyomokon
Lassan visszaérek az ösvényen Csolnokra
Mezők szélén
A IX-es akna és munkatábor emlékhelye
Földúton, később keréknyomokon, aztán ösvényre térve értem fel a Magos-hegy oldalában szintező gyalogútra. Maga a gyalogút egy pár lépés széles mesterséges teraszon futott végig a hegyoldalban, itt régebben egy földút haladt szintezve, de mivel mostanában már nem használják, visszavette a helyét a természet. Viszont a kilátás szép volt a ligetes hegyoldalból, ezt csodálva és fényképezve értem vissza Csolnok fölé, majd jutottam ki a temető főkapujához. QR-kód olvasás után megkerestem a temetőben a bányászemlékművet, aztán indultam tovább a mobilomra letöltött trekket követve.
Kicsit később ismét kitérőt tettem a túra nyomvonaláról: útba ejtve a kálvária pici kápolnáját felkapaszkodtam a stációkat követve a Mókus-hegy fennsíkjának peremén álló kálvária keresztjeihez, onnan pedig megnéztem és körbefényképeztem Csolnok és a környék panorámáját. Visszatérve a túra útvonalára egy mezei földúton ballagtam egy darabig a távoli Nagy-Gete felé, aztán egy erdősávban újra rátértem a volt Homokvasút pályájára. Erről lefordulva sétáltam el a volt Auguszta-aknához. Ez egy dzsindzsás erdőfoltban található, egy Hotel Trófea nevű kis fa kulipintyótól indult egy kanyargós ösvény a házikó pottyantós budiját is érintve az emlékkőhöz. QR-kód olvasás után indultam tovább.
Innen már nem volt nagy kunszt visszatérni a Homokvasút nyomvonalára és elballagni rajta addig a pontig, ahol rátértem még a reggel. Közben átballagtam a vasúti pályán a Szent Borbála utca hídja alatt, ez megvolt már a kisvasút idejében is. A bányászati Múzeumhoz visszatérve beolvastam másodszor is a túra kezdő QR kódját, így lezártam a túrát, a rendszer közelte is, hogy sikeresen teljesítettem. Most már nem volt más dolgom, mint elsétálni a központban lévő Schmidt cukrászdához a „jelvényért”, vagyis a felépítendő kis bányatáró újabb bronz téglácskájáért. Meg is kaptam, aztán a buszig volt még időm meginni egy tonicot a cuki előtti egyik napernyős asztalhoz letelepedve.
Innen már csak pár perc séta volt a községháza melletti buszmegálló, még volt annyi időm, hogy végignézzem az esővédő házikó könyvespolcain a felhozatalt. A világirodalom klasszikusai sorozatból volt kinn eléggé sok könyv, de nem nagyon tudtam belemerülni a címek olvasásába, mert megjött a busz és pár perc múlva már Dorogon voltam vele a vasútállomáson. A begyűjtött darabbal együtt már öt téglácska megvan a nyolcból a felépítendő bányatáróhoz!
Megjegyzés: Ezen a túrán az ösvényes részeknél nagyon jól jött a mobilomra letöltött trekk!
Siklóernyős indul a Magos-hegy pereméről. Ez a kép az aszfaltútról készült öléggé nagy zoommal.
Mesterséges teraszon a Magos-hegy oldalában
Bányászemlékmű a csolnoki temetőben
Felkapaszkodtam a kálvária keresztjeihez
Kilátás Csolnokra a keresztektől
Mezei úton a Nagy-Gete felé
A kis kulipintyó neve Hotel Trófea.
A Szent Borbála utca felüljárója a volt Homokvasút felett
Tegnap Dorogon jártam és mivel volt pár percem a vonat érkezése és a helyközi busz indulása között, azt az állomás körüli császkálással töltöttem. Így vetődtem el a gyalogos aluljáró lejárója melletti kéktúra pecsételőhelyre is, ahol a bélyegző dobozkája mellett egy, a fényképeken is látható szövegű tábla volt felszerelve két példányban.
Belegondolva tök logikus, hogy felhívják a kéktúrázók figyelmét arra, hogy új pecsételőpont keletkezett a Nagy-Getén és tényleg célszerű ezt az előtte lévő pecsételőponton megtenni. Most nem állt módomban ellenőrizni, hogy a Nagy-Getét követő pecsételőponton (Tokodon) is fel van-e szerelve a kis táblácska a pecsétes doboz mellé, de ha igen, akkor megemelem az MTSZ előtt a képzeletbeli kalapom és elkönyvelek magamban egy kis piros pontot a szervezet javára. Csak remélni tudom, hogy az összes új pecsételőpontot megelőző és követő pecsételőpontokon is ki van téve már a táblácska!
