Két propeller van benne, és egy villanymotor. Egyik a motor tengelyen gyorsan pörög, ez adja a felhajtóerő nagy részét, másik a gömbbel és a motor testével együtt ellentétesen lassabban.
Az egyszerűbbekben csak nagyjából van beállítva a fordulat úgy, hogy közel legyen a lebegéshez, meg egy infra közelségi szenzor, így érzi ha közel van alul valami, és akkor növeli a fordulatot. A komolyabbakban IMU (giró-gyorsulásmérő) is van, ezek aktívan szabályozzák a gyorsulást, csak lassan engedik esni.
A dolog nem új, radaroknál régóta használnak fázisolt antennarácsokat. Itt viszont diy konstrukcióban készítették el, olcsó wifis mikrokontrollerekből. Szoftver varázslás az egész, alig van hw igénye. Csoda, hogy ezt meg lehetett csinálni a uC-be épített Wifi egységgel.
Különösen tetszik, ahogy a tükörben is látszik a Wifi visszaverődése.
Azért csak leírom még annak a normális bizonyítását, hogy a kifeszített kötél geodetikus.
A kötél akkor feszes, ha végei már nem húzhatók jobban szét egymástól. Más szavakkal, az L hosszúságú feszes kötél alakja az a görbe, amelynek végpontjai közötti távolság a legnagyobb az összes L ívhosszúságú görbe közül. Az a görbe pedig, amelynek végpontjai közötti távolság a legnagyobb az összes L ívhosszúságú görbe közül, egy geodetikus.
Bizonyítás.
Legyen g egy L ívhosszúságú görbe, és legyenek végpontjai p és q. A távolság definíciója szerint a p és q közötti d(p,q) távolság az összes p és q közötti görbék ívhosszának infimuma. Mivel g egy p-től q-ig tartó L ívhosszú görbe, ezért mindig d(p,q) ≤ L. Ha g maximalizálja a végpontok közötti távolságot, akkor szükségszerűen d(p,q)=L. De ez azt jelenti, hogy g egy geodetikus.
Az tetszik neked benne, hogy leköveti, ahogy létrejön a feszes kötél. Lóg ahogy akar, aztán mozgatjuk a pontokat a szárakon, és megfeszül, aztán lehet ráhajtani a kúpra.
Azért én ezt picit máshogy fogalmaznám. Az tetszik nekem benne, hogy precíz matematikával bizonyítja, hogy maximális OP távolság esetén a kötél egyenes, nem pedig valamiféle "fizikai meggondolás" alapján azt mondja rá, hogy "nyilvánvalóan" az.
Ezt most értem. Az tetszik neked benne, hogy leköveti, ahogy létrejön a feszes kötél. Lóg ahogy akar, aztán mozgatjuk a pontokat a szárakon, és megfeszül, aztán lehet ráhajtani a kúpra.
Valóban jó, bár én egyenértékűnek tartom azt is, ha nem foglalkozunk azzal, hogyan jött létre, hanem csak azt vizsgáljuk, milyen kell legyen, ha egyensúlyi helyzetbe került.
te:Ebből a mondatból az látszik, hogy hallgatólagosan úgy definiáltad a zárt kötél feszességét, hogy egy zárt kötél akkor feszes, ha egy pontját kiválasztva nincs másik azonos hosszúságú zárt görbe, ami ezen a ponton megy át.
én:
Szó sincs róla. Nem egy (vagyis tetszőleges) pontját kiválasztva, hiszen úgy nem is igaz. ...
Te: Miért? Szerntem igaz.
A kötélhurokról volt szó végig. A kötélhurok legfelső pontja is "a kötél pontja".
És konnyen lehet találni olyan másik görbét, ami átmegy ezen a felső ponton, és pont olyan hosszú, mint a legalsó pontból induló geodetikus.
Ez viszont arra a mondatra is igaz, amit idéztél, és elég jő magyarázatnak tartottál, nem?
Nem. Ott nem eleve a geodetikusságból indultunk ki, hanem abból, hogy a(z esetleg nem egyenes) kötéllel lezárt háromszög szárai a leghosszabbak legyenek. Ebből következett, hogy a kötél egyenes.
Ez viszont arra a mondatra is igaz, amit idéztél, és elég jő magyarázatnak tartottál, nem?
Mivel ennyi gond van a geodetikussággal, nem feltétlenül kell felhasználni a fogalmat.
Mehet úgy a gondolatmenet, hogy a két pont között feszített kötél a legrövidebb lesz, kiterítve egyenes szakasz, ezt ráhajlítva a kúpra ez a lasszó alakja.
Aztán a végén mellékesen megemlítva, hogy ja, hát ez egyben geodetikus is.
Szerintem az a probléma, hogy a feszességet automatikusan a geodetikussággal azonosítod, ami persze igaz, de nem ez a definíciója, és még csak nem is a lokális extremalitás, hanem a lokális egyértelműség, ld. pl. az ezt megelőző hozzászólásomat.
Ebből a mondatból az látszik, hogy hallgatólagosan úgy definiáltad a zárt kötél feszességét, hogy egy zárt kötél akkor feszes, ha egy pontját kiválasztva nincs másik azonos hosszúságú zárt görbe, ami ezen a ponton megy át.
Szó sincs róla. Nem egy (vagyis tetszőleges) pontját kiválasztva, hiszen úgy nem is igaz.
Hanem arról a pontjáról van szó, ahol a csomó van, ami a kiterített kép szakaszának két végpontja összeragasztása, amit a cowboy húz lefelé a lasszó szárával.
Azt hiszem, a gömbön (illetve egy általános felületen) való feszességre a lokális extremalitásnak megfelelő definíciót lehet adni az alábbi módon.
Azt mondjuk, hogy a kötél egy kiválasztott pontjában feszes, ha a pontnak van olyan környezete, amelyben a kötél tetszőleges két pontja nem köthető össze ugyanolyan hosszúságú másik görbével, mint ahogyan a kötél megy. A teljes kötél pedig akkor feszes, ha minden pontjában feszes.
Szerintem azt nem vetted észre, hogy kimondatlanul használtál egy új definíciót a kúpon lévő zárt görbe feszességére ennél a mondatnál:
- feltételezzük, hogy most van másik azonos hosszuságú ezen a ponton keresztül
Ebből a mondatból az látszik, hogy hallgatólagosan úgy definiáltad a zárt kötél feszességét, hogy egy zárt kötél akkor feszes, ha egy pontját kiválasztva nincs másik azonos hosszúságú zárt görbe, ami ezen a ponton megy át. De mivel a zárt görbéknek nincs egy természetes módon kiválasztott pontjuk (mivel általában nem összeragasztással keletkeznek), azt is hozzá kell tenni, hogy a pont tetszőleges lehet. Ezzel a kúpon lévő feszesség definíciója le van tudva, de egy általános felületen (pl. gömbön) ez a definíció nem jó, ahogy azt lejjebb is említettem.
