Generálhatsz hozzá magyar feliratot. A képeket láthatólag az AI-vel csináltathatták. Ahogy mi is, Alkinoosz palotájának kapujában lévő két robotkutya esetében. Bár mi még tán jobb kutyákat is csináltunk annó:
Alekszandr Kondratov "A három óceán titkai" c. orosz nyelven 1971-ben kiadott könyvében közli ennek a hajónak a képét:
A következő szöveget fűzi hozzá: "A magas hátsó résszel rendelkező hajó, amelyet egy ókori egyiptomi agyagedényen ábrázoltak, nem az egyiptomiak használták a Níluson való hajózáshoz. A Vörös-tenger térségében azonban nagyon gyakoriak az ilyen „idegen” hajók ábrázolásai. Egyes tudósok úgy vélik, hogy ezeken a hajókon a Perzsa-öbölből érkeztek vendégek Egyiptomba, mások szerint pedig indusztriális tengerészek. Lehet, hogy ezek a hajók a titokzatos Melukha országból vagy a nem kevésbé rejtélyes Dilmun országból érkeztek."
Egyébként az edfui Hórusz-templom reliefjei közt is több hajó van:
„Isteni építők: A sebtiukat kozmikus mérnökökként írják le, akik fontos szerepet játszottak az univerzum formálásában és a templomok építésében, így azok szerves részét képezték az ókori egyiptomi kozmológiának.
Kozmikus jelentőség: A templomokat az eredeti „Teremtés szigetének” szimbolikus másolatainak tekintették, ahol az univerzum elkezdődött, és a sebtiukat ehhez a kozmikus teremtés alapvető cselekedetéhez kapcsolták.
Szöveges bizonyítékok: A sebtiukat az edfui templom feliratai említik, ami szöveges alapot szolgáltat az ókori egyiptomi mitológiában betöltött szerepükre.”
Ezek szerint, az egyiptomi templomok formája, az ősvízből kiemelkedő szárazföld „másolata”. Azonban a temetkezési masztabák, a zikkuratok, a piramisok is hordozzák ezt a jelképet. A sebtiukat, mint a teremtés „démonait”, vagy a Teremtő, vagy teremtők segédeit nem emelték isteni rangra az egyiptomiak? Azonban készítettek maguknak olyan temetkezési figurákat, szobrokat, akik a túlvilágon őket fogják szolgálni. Ez is egy másolása a dolgoknak, amit a mítoszokból lestek el? :-)
Divine Builders:The Shebtiu are described as cosmic engineers who were instrumental in shaping the universe and building temples, making them integral to ancient Egyptian cosmology.
Cosmic Significance:Temples were viewed as symbolic replicas of the original "Island of Creation" where the universe began, and the Shebtiu were associated with this foundational act of cosmic creation.
Textual Evidence:The Shebtiu are mentioned in inscriptions at the Temple of Edfu, providing a textual basis for their role in ancient Egyptian mythology.
Scholarly Debate:Some scholars, like David Rohl, have proposed interpretations for "Shebtiu" as "the Senior Ones," linking them to the Mesopotamian Seven Sages (apkallu) and potentially the seven demons (sebittu). However, the translation and exact meaning of the term are not fully established within Egyptology.
"Shebtiu" refers to ancient Egyptian texts found at the Temple of Edfu that describe enigmatic divine builders who are said to have shaped the universe alongside the gods and constructed temples as cosmic replicas of creation's first moment. These texts symbolize divine order and hint at a forgotten layer of Egyptian theology, though the etymology of "Shebtiu" and its precise connection to the Mesopotamian "sebittu" (the seven demons/sages) remain a subject of ongoing academic discussion, according to this Groups.io thread.
"Hiszen elég világosan írtam, hogy a "jemeni mellvért" (mellvértnek vagy pajzsnak írják))."
Ok, már ez is egy fontos információ, amit köszönök, Acid Well volt olyan kedves és részletekbe menő tájékoztatást és sok nagyszerű képet is mellékelt...
Ezekre az oldalakra jutottam a tárgy eredetét kutatva. Feltehetőleg kiásták és illegális adás-vétel után aukción árulták.
A minai kereskedelem egész Arábiára kiterjedt, sőt távolabbi, nemzetközi államokra is, ahol gyarmatokat hoztak létre a Ma'innal folytatott kereskedelem és az abból származó bevételek kezelésére. Ennek fő bizonyítéka egy körülbelül hetven monumentális feliratból álló csoport, amelyet a Ma'in Királyság határain túl fedeztek fel, és amelyek a minai írásmódban, a minai nyelv írott formájában íródtak .
Ma'in : egy ősi királyság volt a mai Jemen területén. Vadd volt nemzeti istene , A beszélt nyelv a minaic volt . A királyság az i. e. 8. században jelenik meg a történelmi feljegyzésekben, és az i. e. 7. század utolsó negyedében átalakult városállamból királysággá.
Két jól ismert, déloszi oltárokról szóló szöveg, amelyek a Kr. e. 167 utáni időszakból származnak, az Égei-tenger és az ókori Jemen közötti kapcsolatokról tanúskodnak. Újra megvizsgálva ezt a két fontos feliratot, ez a cikk azt állítja, hogy mindkettőt minaiaiak állíttatták (képekkel!): https://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/aae.12229
Ma'ih, az ókori Qarnawu és a Minean állam egykori fővárosának helye a Jawf-mélyedésben található, mintegy 100 kilométerre északkeletre Szanaától. Néhány temploma a 19. század közepe óta ismert, de még mindig feltáratlanok. A Francia Régészeti Misszió 1980 és 1985 között végzett munkálatai során új épületeket kutattak fel Kamna, al-Baydà és Khirbat Hamdân közelében. 1988 és 1992 között a két feltárt templom, az 'Athtar dhû-Risaf' as-Sawdâ-ban és a Nakrah Barâqish-ban lenyűgöző építészeti és kronológiai információkat szolgáltatott, amelyek lehetővé tették a terület vallási építészetének új értelmezését.
Mivel nem értek hozzá, nem biztos semmi, ám végül... felmerült még egy isten neve: Athtar dhu-Qabḍ és így rátaláltam még több írásra!:
Egy jemeni királyé lehetett az ie. 4. sz-ban. Állítólag jelenleg az Arab Emírségekben van. Azt írják Abu-Dzabi Múzeumban van kiállítva, ugyanis a megtalálás után ellopták és kicsempészték Jemenből. A mellvértet állítólag Ma'inban, Al-Jawf tartományban fedezték fel, mielőtt kicsempészték volna.
Egy csomó nyelvről nem tudjuk ma már hogy ejtették ki a leírt szavakat, még ha el is tudjuk olvasni az írásukat (pld. a sumért, ami nem sémi nyelv volt), ha meg se fejtettük, mint az etruszkot, ott ez gyakorlatilag elképzelhetetlen. Jó pár kihalt nyelv van.
Egyébként itt azt írják az ősi Ma'in királyságban (i.e. 8 - i.sz. 1. sz.) a "minai" nyelvet beszélték és ezen is írtak (ami v.leg sémi nyelv, közel az arabhoz).
"Jó megfigyelés. A jemeni arany mellvérten lévő sábai írás tényleg hasonlónak néz ki, mint az etiópiai."
Köszi az infót!!! Igen, meg is akartam jegyezni, hogy Jemenből, sőt Jeruzsálemből is vannak nagyon hasonló formájú és stílusú írásemlék.
Nem tudod véletlenül, hol került elő ez a lelet? Feltehetően az Arab-félszigetről, de ennél pontosabb helymeghatározásra lennék kíváncsi...
Jemenből: Jeruzsálemből:
"Az hogy más kontinenseken is kifejlődött írás több jele hasonlít egy másikra (itt többször felvetődött pld., a Húsvét-szigeti vs. harappai, etruszk vs. magyar, egyiptomi vs. maja stb.), sokszor nem azért van mert ismerték egymást, hanem ahogy az írás kialakult."
Nyilván ennek is jelentős szerepe van, ugyanakkor a letisztult formák - mi9nt ezek is - már egyedi sajátosságokat mutatnak. Ráadásul a betűk stílusa is rendkívül hasonló.
Persze, a jelek hangzósítását is figyelembe kell venni, ami tovább erősíti - vagy csökkenti - két különböző helyről származó írás rokonságát.
Sajnos nem találtam infót ezen írások nyelvére, megfejtésére, kivéve kissé elfogult hazai próbálkozásokat.
Jó megfigyelés. A jemeni arany mellvérten lévő sábai írás tényleg hasonlónak néz ki, mint az etiópiai.
De Etiópia és Jemen (Sábai királyság) egy korszakban (az i.e. 1. évezred) azt hiszem erős kapcsolatban álltak egymással.
Az hogy más kontinenseken is kifejlődött írás több jele hasonlít egy másikra (itt többször felvetődött pld., a Húsvét-szigeti vs. harappai, etruszk vs. magyar, egyiptomi vs. maja stb.), sokszor nem azért van mert ismerték egymást, hanem ahogy az írás kialakult. A legkorábbiak lerajzoltak valamit (ház, nap, csillag, madárfej, stb.) és azt jelentette, majd az írás egyszerűsödése miatt ezek a végletekig egyszerűsödtek, geometriai jelekké (az ember egy vonás lett, a ház egy fordított V betű, stb.), majd jöttek az ábécék, mint pld. Egyiptomban, a görögöknél... (s jó ideig keverve a korábbi szó/szótag jelekkel).
A lényeg, hogy egy olasz bevándorló Amerikába vitt magával középkori térképeket, melyek eredetijei Marco Polo útmutatásai alapján készültek. Majd ezeket átmásolták pergamenekre a 15-16. században. A legmeglepőbb, hogy ezek ábrázolták a Bering szorost és Alaszkát.A tudományos világ hamisítványoknak tartotta ezeket.
Olshin 13 évet töltött a térképek vizsgálatával és a könyve megírásával. Viszont az alapos vizsgálat sem tudta bebizonyítani, hogy ezek fiktív valamik lennének. Sőt, további rejtélyek kerültek a képbe. Pld. kapcsolatot talált egy 2. századi tudós, Klaudiosz Ptolemaiosz térképeivel is. Mivel Ptolemaiosz térképei is érdekeltek, amit itt is említettem már: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=168818056&t=9000303
Olshin írja a könyvben:
"Vajon ez a rengeteg térkép és szöveg valóban visszavezethető Marco Polo és elbeszélésének híres hagyományára? Későbbi másolatai-e ezek olyan korábbi műveknek, amelyek ténylegesen a Marco Polo család örökségéhez tartoznak? Vagy esetleg a tizennyolcadik vagy tizenkilencedik században hamisították ezeket a dokumentumokat, kartográfiai érdekességekként, amelyek a megtévesztést szolgálták?
Ezen a ponton csak találgatni lehet, de számos hasznos kérdést feltehetünk: Ha ezeknek a dokumentumoknak valódi kapcsolatuk van a Polo-hagyománnyal, akkor a történeti feljegyzésekben is lehet róluk más említés. Ha a gyűjtemény dokumentumai puszta hamisítványok, fel kell tennünk a kérdést: Ki állított össze egy ilyen bonyolult műsorozatot, a különböző darabok közötti komplex kapcsolatokkal és a több nyelvvel? És mi lehetett a motiváció? A Vinland-térkép esetében a hamisítás lehetséges indítékai politikai vagy pénzügyi jellegűek lehettek, de a Rossi-dokumentumok esetében a motivációk sokkal homályosabbak lennének.
Maguk a dokumentumok is nyújtanak bizonyos nyomokat eredetükre vagy forrásaikra vonatkozóan, és ezek közül néhányat kiemelünk itt.
A Ptolemaioszi Kapcsolat
Ahogy a könyv elején már megjegyeztük, a térképek és lehetséges eredetük megértésének egyik kulcsa a ptolemaioszi tartalmuk. Klaudiosz Ptolemaiosz (kb. i.sz. 100-170) a hellenisztikus Egyiptomban élt és dolgozott, csillagászati és földrajzi írásokat alkotva. A Geográfia (Földrajz) című műve átfogó képet ad az oikoumenéről – a lakott világról –, amennyire ő (és forrásai) ismerték és megértették abban az időszakban. A Geográfia általános információkat tartalmaz magáról a térképkészítés tudományáról, valamint földrajzi helyek koordinátáinak hosszú listáit, amelyekből a korabeli ismert világot lefedő térképsorozatot lehetett rajzolni. Ptolemaiosz saját kezűleg készített térképei közül egy sem maradt fenn; a koordinátáit azonban a századok során újra és újra felhasználták térképek létrehozásához. Ahogy új felfedezések történtek, különösen a tizenötödik és tizenhatodik században, az átalakításokat és kiegészítéseket egyszerűen beépítették ebbe az ősi térképészeti keretrendszerbe. A térképkészítők csak jóval a késő reneszánsz idején kezdtek végre elölről, elvetve a régi ptolemaioszi koordinátákat, és pusztán empirikus kartográfiára cserélve azokat.
Ptolemaiosz munkássága azonban meglehetősen kifinomult volt a maga korában; magában foglalta a szárazföldekre és tengerekre vonatkozó legújabb ismereteket, és felhasználta az utazók beszámolóit. A koordináták hosszúsági és szélességi rácson alapultak. Ptolemaiosz munkái bekerültek az arab világba, ahol számos későbbi földrajzi írásban is felhasználták, például al-Hvárizmi (kb. i.sz. 780-850) műveiben.
A vizsgálat tárgyát képező dokumentumok szempontjából fontos megjegyezni, hogy a Geográfia csak a tizenötödik században jelent meg latin fordításban. Ebben a gyűjteményben azonban egyértelműen látunk ptolemaioszi jellegzetességeket olyan térképeken, amelyek látszólag sokkal korábbi időszakból származnak. A „Fantina Polo 1. térképén” (lásd 6. tábla) egy rácsos térképet látunk, amelyet Fantina Polo írt alá „1329” évszámmal. Egy másik ilyen elrendezés található a „Moreta Polo 1. térképén” (lásd 8. tábla) és a „Moreta Polo 2. térképén” (lásd 4a és 4b ábra). Ezek a dokumentumok is a tizennegyedik századból származó dátumokat viselnek, jóval azelőtt, hogy Ptolemaiosz földrajzi munkája bejutott volna Európába. Valójában csak 1400 körül hozott egy gazdag és magasan képzett firenzei férfi, Palla Sztrozzi, egy kéziratot Ptolemaiosz Geográfiájából Konstantinápolyból Firenzébe. Ezt néhány évvel később fordította le latinra Jacopo d'Angelo, egy görög és latin nyelvtudós. Ez két alapvető kérdést vet fel: A térképek készítőinek volt hozzáférésük Ptolemaiosz Geográfiájának egy példányához, mielőtt Európa többi része hozzájutott volna? Vagy a térképek későbbi keltezésűek, mint amilyennek feltüntetik magukat?
Különösen, ha az utóbbi igaz, akkor az, aki elkészítette őket, ismerte Ptolemaiosz munkásságát. A ptolemaioszi jellegzetességek számos helyen egyértelműek itt. Először is, ott van maga a rácsrendszer, bár nem úgy tűnik, mintha Ptolemaiosz a rácsvonalak közötti távolságra vonatkozó jelzéseinek megfelelően lett volna lefektetve. Aztán ott van a Brit-szigetek torzított ábrázolása, amit a ptolemaioszi koordináták alapján készült térképeken találunk. A „Moreta Polo 2. térképének” hátoldalán lévő rajzon például (lásd 4b ábra) a Brit-szigetek északi része kissé „elforgatva” látható északkelet felé. Ez a jellegzetesen ptolemaioszi vonás, amelyet a „Moreta Polo 2. térképen” látunk, megjelenik például egy 1490-es térképen is, amely az adott régió Ptolemaiosz-féle koordinátalistáján alapul (lásd 17. ábra).
A „Moreta Polo 2. térképén” szintén számos ptolemaioszi helynevet találunk, mint például Serica, Cattigara és Campalu. Más ptolemaioszi jellegzetességek közé tartozik a nyugat-afrikai partvonal alakja, amely délnyugat felé görbül (lásd 18. ábra). Ezen kívül ott van Dél-Ázsia különös ábrázolása. Ptolemaiosznál India egyáltalán nem félsziget, hanem egy kelet-nyugati irányban futó partvonallal rendelkezik. Közvetlenül ez a ptolemaioszi India alatt található a nagy Taprobane sziget (a mai Srí Lanka). Számos korai földrajzi műben, ahogy Ptolemaiosznál is látjuk, ennek a szigetnek hatalmas arányokat tulajdonítanak. A „Moreta Polo 2. térképének” hátoldalán és a „Moreta Polo 1. térképének” elülső oldalán lévő ábrázolás egy furcsasága, hogy ez a hatalmas Taprobane mintha beépülne magába az India Gangem-be (azaz a Gangesz alatti Indiába) (lásd 19. ábra). A Polo-térképeken azonban Taprobane-nak az indiai szubkontinensbe való beépítése mellett egy másik Taprobane sziget is megjelenik délkeletre. Taprobane e duplikációja valójában nem volt szokatlan a korai térképeken.
Vannak további érdekes kapcsolatok is, amelyek talán még nem teljesen tisztázottak, Ptolemaiosz munkássága és Marco Polo elbeszélése között. Ptolemaiosz Geográfiájának szövegében egy ponton arról olvashatunk, hogy „1378 sziget” van „Taprobane körül”. Ez a pontos szám szerepel Marco Polo 1486-os latin kiadásában (amit Kolumbusz is használt). Ez a harmadik kiadása a Polo szöveg Pipino-féle változatának, amelyet a dominikánus szerzetes, Francesco Pipino írt. Az eredeti, 1315–1320 körül összeállított Pipino-féle változatban, amely megelőzte Ptolemaiosz nyugati bemutatkozását, is szerepelt ez a szám? Ha igen, lehetséges, hogy a Polo elbeszélésének korai változatai valahogyan átvettek információt Ptolemaiosztól."
„Gyakran provokatív a mosoly, bizonyos esetekben jobb elrejteni, pont úgy, mint a politikai nézeteidet, vagy az anyagi helyzetedet. Bolond keresi a bajt.
A kínai nagyon teherbíró és jól nevelt nép, csípem őket. „
Milyen érdekes, hogy a színjátszás „logója” a mosolygós és szomorgós álarc. Ez arra utal, hogy az őszinteség a kettő között található. Vagyis, színészkedésből áll a világ.
Ami a Kínai népet illeti, tipikus példái az alkalmazkodásnak. A túlélés bajnokai. Nem véletlen, hogy ma már nekik áll a zászló. Viszont kevés nép tolerálja azt, hogy csak azok uralkodjanak felettük, akik arra valóban alkalmasak. A Kínai ilyen, komoly áldozatok árán. Azonban, az áldozatokat már az első emberi populációk is megkövetelték, és meg is adták az „isteneiknek”. Nem azoknak a vezetőknek, akik ezzel visszaélve, istenként sanyargatták a népüket.
Nekem mindig emlékezetes marad, Teng Hsziao-ping reform kommunista mondása, hogy „nem számít milyen színű a macska, a lényeg, hogy megfogja az egeret”. :-)
Gyakran provokatív a mosoly, bizonyos esetekben jobb elrejteni, pont úgy, mint a politikai nézeteidet, vagy az anyagi helyzetedet. Bolond keresi a bajt.
A kínai nagyon teherbíró és jól nevelt nép, csípem őket.
Az Ázsiai emberek jóval többet mosolyognak, mint az Európai és Amerikai emberek. Ez lehet a vallásukból eredő „lelki beállítottság”? Vagy csak az állandó elégedetlenség szítása ül ki az arcunkra? :-(
Az talán túlzás, voltak azért e világban is örömteli pillanataik. A kevés ábrázolás viszont érdekes felvetés! A sziklarajzokon nem kérhetjük számon, a mindenhol található ősanya szobrocskáknak sincs látható arckifejezése, vagy lekopott. Az első jellegzetes, talán az Egyiptomra jellemző: Hathor mosolya, és Ozirisznak is voltak boldog pillanatai. Az Istenek mosolyoghatnak, az emberiség pedig vagy kiszolgálja őket, vagy harcol. Általában előszeretettel, és nem kényszerből harcol, öl, rabol, elfoglal. Később megrendszabályozzák őket, eme erkölcsi törvények hatására lesznek sokan, akik változtatnak a viselkedésükön. De hol vannak a mosolyok? Az etruszkoknál már előfordul síremlék, szarkofág, melyen a tulajdonos kedvesen, derűsen tekint a külvilágba, gyakran együtt ábrázolva élete párjával. Gondolkodom a mosoly evolúcióján, előbb vicsor lehetett, elijesztés, már abból kiindulva, hogy hosszan kitartva fárasztó. Mindenképpen manipulatív jelleggel bír, ezért is van egy olyan megkülönböztető kategóriája, mint "őszinte mosoly". Valószínűleg akkor lett felkapott, amikor elterjedt, hogy bizalomébresztésre alkalmas. Rengeteg fajtája van, olyanok is mint a tettetett, álcázó, megtévesztő, vagy diplomatikus. Ennek megfelelően az emberiség kulturális örökségében megjelenő mosolyokról, vagy azok hiányáról nem lehet teljes bizonyossággal állást foglalni. 🙂😺
Milyen érdekes, hogy az „Isteneken” Mona Lisán és Buddhán kívül kevés alkotás mosolyog, a feltárt műtárgyak között. Az emberek ennyire komolyan veszik azt, hogy csak a túlvilágon lehetnek boldogok?
