Kösz szépen, neki is futok azonnal. Ez a legegyszerűbb kérdés, ami a Magyarulez olvasása közben felmerült bennem, és milyen hamar meg is oldódott a rejtély.
A statisztikához mit szültok egyébként (idegen nyelv ismerete)?
A keveréknyelvnek nem elsődleges ismérve a szavak átvétele, épp azt fejtegettük, hogy a nyelv szerkezetét sokkal kevésbé érik változások, mint s szókincset, l. LvT szentenciája, mely szerint szerencse, h romlik a nyelv, mert már nem uraliul beszélünk, nem szó szerint idézem.
Ádám! Hogy lehet kikapcsolni az automatikus nagybetűvel kezdést a wordben:)?
Való igaz, a "Hunglish" szó a magyarosan (kiejtéssel, típushibákkal= beszélt angolt jelenti.
A topicnyitó által felvetett jelenség teljesen más, jórészt proccság ill. az anyanyelv hiányos ismerete lehet az oka. Ha adott társaságban (pl. munkahely) az angol súlyosan jelen van, akkor szellemi restség okán a magyar kollegák egymás között is keveréknyelven beszélnek. Mert lehet ugye menni mítingre, de értekezletre is :-))
A német pedig elrettentö példa a majdnem full :-) elangolosodásra, tkp. bármely újságot, magazint veszel kézbe, vagy bármely müsort nézel TV-n. Nagyon szubjektív észrevétel - Ausztriában nem ilyen borzasztó a helyzet.
A baj az lenne, ha úgy kerülnének be angol fordulatok a nyelvünkbe, hogy nem illeszkednének a mi rendszerünkhöz.
Amíg honfitársaink 85%-a nem beszél idegen nyelvet, ez elég esélytelen... Szerintem sem kell félteni a magyar nyelvet az elangolosodástól, és éppen azok használják a legtöbb "idegen szót" (ez szerintem nem egy komoly nyelvészeti kategória), akik nem beszélnek angolul. lightos (ezt nemrég egy barátom nagypapájától hallottam, nagyot röhögtem a bajszom alatt), decens, stb, valamelyik engem is idegesít, de én az olyan ősmagyar szavaktól is ki tudok ugyanígy készülni, mint a fránya, vagy a ripsz-ropsz. A mérvadó pedig nem a lexikon, hanem a nyelv szerkezete, ebben LvT-vel teljesen egyetértek.
Apropó decens. Ti is úgy vettétek észre, hogy csak fiatal értelmiségiek használják?
A nyelvtudásról:
A cikkről csak annyit, hogy a nyelvoktatás módszereit kéne megváltoztatni, az da-vissza fordításnál modernebb módszerekkel ugyanis akár ugyanennyi órában sokkal nagyob eredményt lehet elérni. A cél pedig nem a nyelvvizsga, mert ma egy középfokút úgy is le lehet tenni, hogy az ember a városnézésen és a nyári élményekről való beszámoláson túl nem tud kommunikálni az adott nyelven.
Egy domináns nyelvi környezetben természetes folyamat a "hunglishizálódás", amennyiben a zárványban élő közösség nem elég nagy ahhoz, hogy innovatívan használja a nyelvet. Ez a nyelvcseréhez vezető folymat köztes lépése, és nem igen róható fel a "hunglish"-t használóknak. Sokkal inkább az "anyanyelvi tömbnek", ha nem segíti pótolni a kopó nyelvi állományt, illetve az idegen nyelvi környezetnek, ha nem tesz aktív erőfeszítéseket a hozzá való asszimilálódás kivédésére/lassítására.
Azonban itt Magyarországon kb. tízmillió ember használja a nyelvet. Ekkora tömegre nem lehet olyan erős hatást gyakorolni, hogy az szignifikánsan hasson a nyelvre. A magyarok pongyola nyelvhasználata már egy-két ezer éve tart: ez az oka, hogy nem beszélünk ugorul.
Alapszó-készletünk 85%-a átvétel, a nyelvben olyan súlyos idegen hatások figyelhetők meg, mint pl. a névelő, az accusativus cum infinitivo (pl. "Láttam őt menni.") stb. Mégis az alapszókészletből a finn-ugor rész a legproduktívabb, így ha az élő beszédet vizsgáljuk, akkor az arány megfordul, az idegen elemek aránya 15%. A nyelv agglutináló maradt, a műveltségspecifikus problémákat (pl. alárendelő tagmondatok) a nyelv természetéből szervesen eredő elemekkel oldta meg.
Nincs igazán okunk félni tehát a magyarországi "hunglishtól". Lehet, hogy az angol átvételek mennyisége felzárkózik a német jövevényszavak mennyiségéhez, de ezek nagyrésze az egyes zsargonok, a konyhai nyelv része marad, a maradék pedig adaptálódik a magyar szókészlethez. Lehet, hogy nyelvtani hatások is érik a nyelvet, de a két struktúra olyan különböző, hogy ez nem lehet igazán maradandó.
A topic címe alapján egy "Problem English" c. angol nyelvtankönyv jutott eszembe, amit két anyanyelvi angoltanár írt, akik sokáig tanítottak Magyarországon. Ők Hunglishról olyan nyelvtani hibák kapcsán beszéltek, amelyek jellegzetesek magyar anyanyelvűek angol beszéde közben. A könyv rövid, nyelvtankönyv-szinten szenzációs, olvasmányos, mindenkinek nagyon ajánlom, aki tanult/tanul angolul. Az más kérdés, hogy az általad említett Hunglish tejlesen mást jelent...
Szerintem a magyar nyelvet nem kell jobban félteni, mint magát a magyarságot. Amíg az utóbbi létezik, az első is meg fog maradni. Mindig meghatódok, milyen ízesen, hagyományokhoz hűen tud megszólalni egy-egy határon túli magyar, és ilyenkor arra gondolok, hogy az ellenséges környezet, az ellenállás adott esetben éppen erősítheti a nyelv megőrzését, hiszen az egyfajta reakció, passzív ellenállás eszköze is.
Kedves Niburu!
Van a nyelvi normának egy enyhén paradox megközelítése, mégpedig az, hogy az a hiba, amelyet sokat követnek el, már nem számít hibának. Attól, hogy angol jöbvevényszavak elterjednek, semmi kár nem éri a nyelvet. Szerintem nem is ez a hunglish. Ki kapja fel a fejét a szendvicsen vagy a gólon.
Szerintem nem olyan újkeletű a hunglish, és a magyar nyelv párszor már lerázta. A baj az lenne, ha úgy kerülnének be angol fordulatok a nyelvünkbe, hogy nem illeszkednének a mi rendszerünkhöz. Bár a baj szó itt is viszonylagos, például az OK szerintem senkit nem zavar, pedig igazán nem ősi magyar forma.
Kis Ádám
Szerintem mindig a leginkább használt nyelv az ami bevonul az irodalomba, bár van néha fordítva is, de a mai elektronikus világban, amikor az emberek általában kevesebbet olvasnak, ez a fordított irány már kevésbé működik.
Igaz pl, hogy az argó egy része is elvész a tömegek számára, de idővel mégis nagyon sok szó helyet kap a nyelvben, hovatovább olyan szavakat, amiket tíz tizenöt húsz éve még nem használt , csak egy szűk réteg, ma az írott sajtó hasábjain is megtalálunk.
A hunglish hazánkban viszonylag újkeletű, de ez nem jelenti azt, hogy nincs meg a veszélye annak, hogy először a bulvárlapok, majd lassan az összes médiatermék ezzel legyen tele.
"ha valaki NBA-közvetítés néz a német DSF-tévéadón, tökéletes német-angol keveréknyelvet hall." en olyankor mindig a falat kaparom es kismillioszor folteszem magamban a kerdest:
miert nem a eurosport nyomja az nba-t?
Fontos kérdés, azonban a kezdet kezdetén tisztázni kellene, milyen nyelvi rétegben kívánjuk a jelenséget értékelni. Már 1986-ban folytatott erről egy nagy vitát a Magyar Nemzet, amelyiknek a számomra az volt a legszomorúbb tapasztalata, hogy voltak, akik halál komolyan ettől féltették a magyar nyelv jövőjét. Mások viszont ugyancsak halál komolyan provincializmussal vádolták az angolos nyelvhasználat ellenzőit, és a mocsárba süllyedéstől óvták a magyart.
Tapasztalatom szerint a művelt szaknyelv nem angolosodott el, hála a Simonyi professzor nevével fémjelezhető műszaki elit felfogásának. Persze, a zsargonban és a diáknyelvben rengeteg az angol szó, fordulat, ez azonban nézetem szerint mindaddig megbocsátható, amíg van anyanyelvi alternatívája, és nem nyomul be az irodalmi nyelvbe.
A magyar nyelvészek körében gyakran esik szó egyfajta "szociokulturális hagyomány"-ról, mely talán a nyelvújítással jött létre, és mind a mai napig tart, és az a lényege, hogy nyelvünk minden nyelvi jövevény megpróbál asszimilálni, és a nyelvújító akciók gyakran sikeresek. Erre jó példa a sportnyelv. Nem a közismert futballnyelv-újításról szeretnék írni, hanem a kosárlabdáról. Ajánlom az érdeklődők figyelmébe Hartyányi Zsolt többnyelvű kosárlabdaszótárát, melynek magyar részében NINCS IDEGEN SZÓ. Ezzel szemben, ha valaki NBA-közvetítés néz a német DSF-tévéadón, tökéletes német-angol keveréknyelvet hall. Ha a magyar közvetítés ilyen mértékben lenne vegyes, a nézők nem értenék.
Kis Ádám
85-87-ig két évet töltöttem az USÁ-ban, ahol az emigráció Hunglish-nak nevezi azt a magyar beszédet, amelybe angol szavakat csempésznek magyar ragozással.
Ez természetes azoknál akik kint élnek.
Ellenben azt veszem észre, hogy ez mostanában itthon is kezd úgymond divattá válni.
Mi erről a véleményetek?