These Two Aline Species Ruled Earth? Linda Moulton Howe - Across an hour of scorched-earth disclosure storytelling, Linda Moulton Howe details a hidden power structure on Earth—two primary extraterrestrial factions, the Ebans and the Tall Whites/Nordics, with insectoid “Trilloids” appearing in enforcement roles. Testimony describes underground installations, android workers, hybrid and cloning programs operating at scale, and technology far beyond human capabilities. The portrait that emerges is not of casual visitation, but administration—human institutions interacting, and possibly negotiating, with non-human powers. The enduring question: who truly governs this arrangement, and at what cost to humanity?
Video shown Tuesday during a House committee hearing on “unidentified anomalous phenomena” purported to show a missile being fired at an object, which a congressman called an “orb,” off the coast of Yemen in 2024.
The video was played at a Task Force on the Declassification of Federal Secrets hearing that focused on “unidentified anomalous phenomena,” also known as UAP, which are unexplained objects seen in the sky.
Rep. Eric Burlison, R-Mo., said that the video was taken on Oct. 30, 2024, and shows an unknown object being tracked by an MQ-9 drone, also known as a Reaper.
A second MQ-9 drone not seen in the video fired a Hellfire missile at the object, Burlison said.
The video appears to show a speeding image, apparently the missile, enter from the left of the screen and make contact with the object, which continues but deforms and tumbles, and smaller objects (one of them very faint) come off the back.
A House Oversight Committee task force held a hearing on Tuesday about transparency issues within the federal government regarding Unidentified Anomalous Phenomena, commonly known as UAPs or UFOs. Several witnesses testified about their encounters with UFOs and the need to improve protections for whistleblowers.
Kiss László csillagász Szerdán szóban is elmondtam a Jazzy rádióban. Igen, Avi Loeb szerintem (is) sarlatán, aki szégyentelenül visszaél a felé forduló figyelemmel.
<Hirtelen de sok lett a csillagközi objektum. 100 év alatt semmi, majd 8 év
alatt 3>
ez most megint nem neked szól, túl bonyolult és tele van számokkal... a hozzászólásod csak ürügy az alábbiakhoz:
Kiss László csillagász Játék a számokkal, avagy meglepő-e, hogy jön egy üstökös a csillagközi térből? Jelenleg két olyan üstököst tartalmaznak a modern csillagászati katalógusok, melyeket a Naprendszer valamelyik óriásbolygója állított a csillagközi térbe vezető hiperbola pályára. Egyikük a C/1980 E1 (Bowell), a másik a C/2024 L5 (ATLAS); előbbit a Jupiter, utóbbit a Szaturnusz nagy közelítése lökte ki. Kezdjünk el közelítéseket alkalmazni - figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas durva egyszerűsítések következnek! 1980 és 2024 - kb. 40 év alatt két kidobott üstökös. A Naprendszer 4,5 milliárd éves, kerekítsük le ezt 4 milliárdra, azaz 4 ezer millióra. Hanyagoljunk el mindenféle fejlődést a bolygóközi térben és mondjuk azt, hogy amit most látunk kidobási gyakoriság, ez végig kb. ennyi volt. Akkor ha 40 évente elmegy egy rendes, méretes üstökös, akkor 4 ezer millió év alatt kerek 100 millió (10^8) db kirepülő üstökösmag adódik. A Tejútrendszerben van kb. 100 milliárd csillag (10^11), ha mindegyik olyan aktív, mint a Nap, akkor 10^19 db intersztelláris üstökös simán kószálhat a Tejútrendszerben.Közelítsük ezek után a Tejútrendszert egy százezer fényév oldalélű, négyzet alaplapú lapos téglatesttel, aminek a vastagsága ezer fényév. Ennek a nagyon durva Tejút-modellnek a térfogata 100 ezer x 100 ezer x ezer = 10^5 x 10^5 x 10^3 = 10^13 köbfényév. Ha minden egyenletesen van kitöltve mindennel, akkor ez 10^19 db üstökös/10^13 köbfényév = 10^6, azaz egymillió üstökös köbfényévenként.A Nap körüli üstökösfelhő, az Oort-felhő kb. 1 fényév sugaró gömb. Ennek a térfogata kb. 4 köbfényév (azaz a pít hárommal közelítettem a 4 x r^3 x pi / 3 térfogat-képletben). Az intersztelláris üstökösmagok sűrűsége és az Oort-felhő térfogatának szorzata becslést ad a jelenleg a Nap gravitációs tere által dominált Oort-felhőben az intersztelláris üstökösök számára, ami a fentiek alapján 4 millió. A feltételezések nagyon durvák, de a nagyságrend világos: milliós-tízmilliós számban száguldozhatnak az Oort-felhőben a más csillagoktól kiszakad üstökösök. Ha a kidobódó üstökösök mellé a kisbolygókat is belevesszük, a méreteket lenyomjuk egész kisméretű égitestekre (az 'Oumuamua pl. egészen apróság volt), akkor akár a százmilliós-milliárdos nagyságrendet is elérhetjük a Nap 1 fényéves körzetében. Nem, semmi meglepő nincs abban, hogy látunk ilyen fura vendégeket. Éppen csak korábban a felfedező műszereink nem voltak elégségesek, illetve a szerencsefaktor is belepökhetett a levesünkbe. Az alkalmazott közelítések között van, amit realisztikusabb (=komplikáltabb) számolásokkal felváltva növelni is, csökkenteni is lehet a becsült üstökös/köbfényév sűrűséget. Nekem az ösztöneim azt súgják, hogy a mérleg a végén a még több felé billenne el a Naprendszer térségében. Értem én, hogy milyen romantikus az idegenek űrhajóját odaképzelni, ahol nincs, és jól látom is a követőim, olvasóim reakcióin az elbizonytalanodást a "neves harvardi professzor" médiamegjelenései nyomán. De nem, a 3I/ATLAS-ra ráfogni, hogy a "Loeb-skálán 4-es értéket vesz fel és van alapos ok feltételezni az űrhajó-hipotézist" az simán sarlatánság. Szélhámosság, csalás, fantazmagóriák etikátlan futtatása a tömegmédiában. A tudományban természetesen semmit és semminek az ellentétét nem lehet abszolút biztosan kizárni. De nem, itt tényleg egy tudományosan érdekes, de amúgy kutyaközönséges üstökösről van szó, minden megfigyelési adat ezt mutatja.
A 3I/ATLAS csillagközi üstökös olyan aktív, hogy a magjából kibocsátott anyag nagy része a Nap irányába áramlik ki nagy sebességgel, és így nem a megszokott módon a Nappal közel ellentétes irányba alakít ki csóvákat.
Milyen irányba mutatnak egy átlagos üstökös csóvái?
Az üstökösök gáz- és porcsóvái általában a Nap-üstökös félegyenes körüli irányban vagy a nagyobb méretű porrészecskékből, illetve a Nap sugárnyomásának kevésbé kitett porszemcsék alkotta porcsóva esetében az üstökös keringési irányával közel ellentétes irányban alkotják a porcsóva egy részét. A gáz- vagy ioncsóva a Nappal közel ellentett irányú és keskeny.
A 3I/ATLAS üstökös csóvája
Az idén július 1-jén felfedezett, a csillagközi térből érkezett, a Naprendszeren áthaladó 3I/ATLAS üstököst már a világ nagy távcsöveivel is folyamatosan követik, és július 21-én a 2,4 méteres Hubble-űrtávcsővel (HST) David Jewitt, a Kaliforniai Los Angelesi Egyetem (UCLA) Föld-, Bolygó- és Űrtudományi Tanszékének világhírű kutatóprofesszora vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport is megfigyelte. A felvételek készítésekor az üstökös naptávolsága kb. 3,83 CSE volt, a Földtől pedig 2,98 CSE. Arról már beszámoltunk, hogy Jewitt és munkatársai HST-megfigyeléseiből kiderült, hogy a 3I/ATLAS üstökös magjának átmérője mintegy 5,6 km, és az átmérője nem lehet kisebb 0,32 km-nél. A július 21-i HST megfigyelések idején a 3I/ATLAS üstökös a Nap felé közeledőben volt a kisbolygók főöve távolságában (a napközelsége 2025. október 29-én lesz a Naptól mintegy 1,357 CSE-re. Az üstökös magja még távol a Naptól, a Jupiter pályája távolságában is aktív volt, vagyis kómája és csóvája is volt, de a Naphoz közelebb, a HST-megfigyelések idejére nagy kómája és egyre növekvő csóvája lett. Nagy távcsövekkel az üstökösmag vízjégtartalmát is kimutatták, ami a Naphoz közelebb kerülve még jobban megnöveli az üstökös aktivitását, és így majd egyre több gáz és por szabadul ki a magból. A HST és a földi távcsövek többsége a látható fény tartományában főleg a porkómát és porcsóvát mutatja, mert a por fénye dominál, de a gázt is ki lehet mutatni megfelelő szűrőkkel vagy színképi megfigyeléssel.
A Föld körül keringő HST-ről és a földi távcsövekkel július 21-én megfigyelve a 3I/ATLAS üstökös csóváját, ha az a Nappal ellentett irányba terjed ki, akkor égi keleti irányban, vagyis egyenes állású képen bal felé elnyúlt alakzat, ugyanis a pálya ívéhez közeli a Nap-üstökös félegyenes, és a gáz- és porcsóva is ennek közelében lehetne. De a HST-képen (l. fentebb) a csóva a Nap felé terjed ki, amerre a felvételen a Nap irányát („To Sun”) jelző nyíl jobbra mutat.
Miért a Nap felé irányul a 3I/ATLAS üstökös jól látható porcsóvája?
Jewitt és munkatársai szerint arról lehet szó, hogy az üstökös magján a legnagyobb aktív terület hosszú ideig a Nap irányában van, és így a Nap hosszú ideig melegíti. Ez a legvalószínűbb akkor, ha a mag forgástengelyének iránya a Nap felé mutat, vagyis az egyik forgási pólus környékét állandóan megvilágítja a Nap, az ellentétes irányban levő pólust nem (ott hosszú ideig éjszaka van).
A 3I/ATLAS üstökös forgástengelyének a Nap irányába vagy annak közelébe mutató irányát Colin Orion Chandler és számos munkatársa a Vera C. Rubin Obszervatórium 8,4 méteres Simonyi Survey Telescope (korábbi nevén LSST) távcsövével június 21. és július 7. között végzett megfigyelése után következtették ki. Ezt a HST-megfigyelések is alátámasztották.
Jewitt és munkatársai figyelembe vették, hogy az üstökösmagok legtöbbjének tengely körüli forgási ideje 10-15 óra körüli, és az anyaguk hővezetési tulajdonsága milyen, így a felszín alatti néhány centiméteres mélységben is emelkedik a hőmérséklet, ami az illékony gázok jegeit és a vízjeget felmelegíti. Ennek következtében a felszíni, illetve ahhoz közeli jegek erősen szublimálnak, és nagy mennyiségű gáz és por hagyja el ezt a területet nagy sebességgel. A porcsóva jobban megfigyelhető, mint a kómában és csóvában levő gáz, ezért egyelőre több megfigyelési eredmény van az üstökös porcsóvájáról.
Egyébként az is lehetséges, hogy a 3I/ATLAS a Nap felé közeledő pályaszakaszon nagy méretű aktív felülettel fordul a Nap felé, amit a Nap majdnem merőlegesen (felülről) süt, és lassan fordul el a forgási periódus miatt, akkor is eléggé felmelegedhet a terület, és sok anyag nagy sebességgel elhagyhatja a felszínt, de valószínűbb, hogy a mag forgástengelye a Nap irányába vagy annak közelébe mutat.
Akár a Nap irányú forgástengelyről vagy a lassan elforduló és hosszú ideig besugárzásnak kitett nagy aktív területről vagy mindkét lehetőségről van szó, a nagy sebességgel kiáramló porszemcsék a Nap irányába áramlanak ki, és a Nap sugárnyomása és a napszél ereje sem elegendő az üstököscsóva hagyományos irányának kialakításához.
A mostani HST-megfigyelések alapján a 3I/ATLAS porkómája fotometriai megfigyeléséből 1-100 mikrométer közötti méretű porszemcsék teszik ki a kóma és a csóva poranyagát, és az üstökösmagból az ebbe a mérettartományba eső porszemcsékből másodpercenként 6 kg és 60 kg közötti tömeg hagyja el a magot. Ezek a HST-eredmények megerősítik a Vera C. Rubin Obszervatórium távcsövével végzett megfigyelésekből meghatározott porkibocsátási rátát.
A Naprendszer koránál idősebb, legalább 7 milliárd éves korú 3I/ATLAS üstökös a Tejútrendszerben eddig megtett hosszú útja alatt valószínűleg több csillag közelében elszáguldott már, mielőtt a belső Naprendszerben áthaladva üstökösaktivitást mutat. Ez a nagy aktivitás azt jelentheti, hogy még elég jeges-poros anyagot tartalmaz a kis égitest a felszíne közelében. Az elkövetkezendő hónapokban érdekes lesz majd követni és megfigyelni azt, hogyan alakul a csillagközi égi vándor aktivitása.
A hír a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt témaköréhez kapcsolódik.
Kiss László csillagász Az ufó-teória halála a vonalas ábra, avagy napi csillagközi. Újabb cikk a 3I/ATLAS intersztelláris kométáról, mégpedig az Európai Déli Obszervatórium 8 m-es távcsövével végzett spektroszkópiai mérések elemzésével. Első képen a magból egységnyi idő alatt felszabaduló nikkel mennyisége a naptávolság függvényében, a másikon a ciánmolekulák termelési sebessége szintén a Naptól még távolság szerint. Mindkét ábrán türkíz (kék) szimbólumok a 3I helyzetei, ahogy közeledik a Nap felé balról jobbra, az összes többi pont meg más üstökösök. Mint a szerzők is megjegyzik, a kómát dominálja a por, ugyanakkor a nikkeltermelés drámaian megugrott a közeledés közben. Mindebből a mag anyagának kémiai összetételére vonnak le következtetéseket. Egy újabb üstökös jó részletesen megvizsgálva. Részletek: https://arxiv.org/abs/2508.18382
Kiss László csillagász Vasárnapi hírek a csillagközi üstökösről. 1. Egy nagyobb nemzetközi csapat körbejárta a kérdést, hogy milyen jelenleg is aktív űrszondák lennének képesek megvizsgálni a közelükben elsüvítő 3I/ATLAS-üstököst. Összesen 15 szonda helyzetét és műszereit átnézve ígéretes lehetőségekre mutatnak rá: (i) szeptember 4-én a Psyche; (ii) október 3-án az összes marsi szonda; (iii) november 4-én pedig a Juice lenne képes értelmes méréseket végezni. Mindezeken túl a Europa Clipper, a Hera és a Lucy űrszonda is esélyes, hogy áthalad a 3I csóváján. És ha még ez sem lenne elég, három napszonda, a SOHO, a Solar Orbiter és a Parker Solar Proba kameráinak látómezején is át fog haladni a különleges égitest. Ízelítőül a szondaközelítések képei szeptember 4-én (első kép, alul a szonda és az üstökös), október 3-án (második kép, közepétől lefelé a Mars és a 3I) és november 4-én (harmadik kép, közepétől balra a 3I és a JUICE). Fogalmazzunk úgy, hogy ez kissé alaposabb vizsgálat, mint annak a hűbelebalázs javaslata, hogy irányítsuk a Junot egy pár perces elhaladásra. Részletek: https://arxiv.org/abs/2508.157682. 2. Mindeközben a NASA SPHEREx űrtávcsöve infravörösben fotózta az ATLAS-t és 4.2 mikronos hullámhosszon szép kiterjedt szén-dioxid kómát detektált, miközben a víz és a szén-monoxid vonalon semmi nem látszik (negyedik kép). A mérések elemzése arra utal, hogy viszonylag sűrű porkóma veszi körül, aminek a saját hősugárzása elegendő ahhoz, hogy infravörösben nagyobb üstökösmag látszódjon, mint a látható fényben. Részletek: https://arxiv.org/abs/2508.15469 Szóval nem, nem ufó...
DR. KISS LÁSZLÓ CSILLAGÁSZ ELŐADÁSA UP Rendezvénytér, Budapest 2025. szeptember 24. (szerda) 19:00
Vendégünk Dr. Kiss László, Akadémikus, Széchenyi-díjas fizikus, csillagász, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kutatóprofesszor, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója, aki lenyűgöző előadói stílusával és páratlan szakértelmével vezet végig bennünket a kozmosz legizgalmasabb kérdésein.
Az emberiséget évszázadok óta foglalkoztató kérdés: egyedül vagyunk az univerzumban? A csillagászat legújabb eredményei új megvilágításba helyezik ezt az örök dilemmát. Létezhetnek-e más bolygókon kialakult életformák? Milyen nyomokat keresnek a tudósok a Naprendszerben és azon túl? Megtörténhet-e a közeljövőben, hogy kézzelfogható bizonyítékot találunk földönkívüli élet létezésére? Mikor történhet meg ez pontosan?
Az előadás során Kiss László bemutatja a legújabb exobolygó-kutatásokat, a marsi élet lehetőségét, és a tudományos közösség válaszait az UFO-jelenségek kapcsán. Szó lesz a következő évek legnagyobb űrmisszióiról és arról is, milyen esélyünk van arra, hogy a következő évtizedekben választ kapjunk az emberiséget leginkább foglalkoztató kérdésre. Az univerzum tele van rejtélyekkel – itt az idő, hogy együtt tárjuk fel őket!
