Szerintem pont ez(is) lenne az értelme egy ilyen topicnak,hogy tanuljunk a mások hibáiból(ez persze csak keveseknek sikerül,én pl.a sajátjaimból is nehezen tanulok☹️).
Megismerjünk olyan helyeket,melyeken még nem-vagy csak futólag- jártunk,vagy egészen más szemszögből néztük eddig.Egy ilyen élménybeszámoló megírása elég munkás dolog,sajnos a többség nem is vállalkozik rá.Pedig sokszorannyian mászkálnak erre-arra,mint amennyien megosztják az élményeiket.Én pl.sokszor magamnak írom,mert így legalább egy darabig meg lesz,és vissza tudok olvasni.
"A matricát nem is lehet másként,csak kàrtyával fizetni."
Mégis csak a Balkán, én sem merném a KP-t állami alkalmazottra bízni. :)
"Én eddig háromszor érkeztem ide bejelentkezni Horvátországból,többnyire délután,és mindig nyitva volt.Szeretem ezt a helyet,mert közel van a rendőrség is,ahová a kapitányság után menni kell,és max.fél óra az egész."
Én is szeretem, nyugis hely, látszik, hogy annyira azért nincsenek leterhelve. Eddig nekem sem kellett még várnom sem. Az meg külön előny, hogy általában közel van az aktuális szálláshoz, így délelőtt hamar ott lehet lenni, mindenféle fennakadás nélkül.
Béci panaszkodott múltkor, hogy döglött a topik, gondoltam feldobom némi tartalommal, hátha érdekel mást is ez a vidék. Én is úgy szeretem olvasni, Béci, dqr79, fehérvári2, illetve a te beszámolóidat is (meg akiket még kihagytam, nem szándékosan, csak rövid az eszem).
A Kotori-öböl csodálatos,nagyon impozánsak a hegyek,épületek,maga az öböl.
Nekem maga a víz színe,az átláthatatlansága fura volt,többször próbáltam lenézni sznorkelező maszkban,de az ég világon semmit sem láttam,csak nagy sötétséget.Egyszer horgonyoztam az öböl nyugati csücskében,nem messze onnan,ahol most ti voltatok,de ott sem nyűgözött le maga a víz.
Összességében nem töltöttem eddig túl sok időt az öbölben(mindig rohanok valahova☹️)ami feltűnt nekem mindkét alkalommal,hogy kevesen voltak a vízben,igazán nagy strandokat-mint pl.Horvátországban- nem is láttam.(szerencsére).
Tavaly a zelenikai bejelentkezés után egyenesen mentem pl.Barba.
A matricát nem is lehet másként,csak kàrtyával fizetni.
Én eddig háromszor érkeztem ide bejelentkezni Horvátországból,többnyire délután,és mindig nyitva volt.Szeretem ezt a helyet,mert közel van a rendőrség is,ahová a kapitányság után menni kell,és max.fél óra az egész.
A Kamenari-szoroshoz kellemes emlékek kötnek, hiszen az egyik itt töltött nyaralás hozta meg a szerelmet Montenegróval. A tavalyi beszámolómban is megénekeltem már (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167565984&t=9172969), hogy milyen szeles, hullámos és forgalmas szakasz mindez, nyilván ez idén sem változott. Idén viszont az új közlekedési stratégiámnak köszönhetően (reggeli hajózás) mindhárom kényelmetlenséget sikerült egyszerre kiiktatni, egy-két napot leszámítva jó tempóban, kevés zötykölődéssel lehetett teljesíteni a Kotori-öböl egyik szó szerint rázós szakaszát. Reggelente különféle nagy tengerjáró utasszállítókkal sikerült csak összefutni, illetve a korábban már említett kompokkal.
Előbbiekkel nem csak reggel, hanem délután is, amikor kifelé hajóznak az öbölből. Az alábbi képen látható hajó éppen a legszűkebb szakaszon közlekedik, a második képen méretarány kedvéért egy közepes RIB előz jobbról:
Tivati utunk (erről a követkető részben) során nem maradhatott el a szokásos kompozás sem, ahonnét aztán meg lehet csodálni a szorost és annak sűrű hajós forgalmát, illetve lehet fogadásokat kötni arra, hogy melyik motorcsónakos lesz olyan tahó, hogy megpróbál még átslisszanni a komp előtt, bősz kürtölésre késztetve a kompkapitányt:
A szoros azért is jó terület, mert nagyon eltérő tengerfenék jellemzi a különböző szakaszait, kiváló hely horgonytesztelésre, és nem titkolt szándékom volt, hogy a fórumon mostanában többször is tárgyalt (Index Fórum) új Ankerplex horgonyomat alaposan vallatóra fogjam a különféle aljzatokon. Ez sikerült is, az öböl palettájáról tényleg sok körülmény között sikerült kipróbálni az új szerzeményt. Ezekről majd rakok fel részletes videót is, csak még össze kell szedni, vágni.
A szorosbeli hajózás hangulatáról szintén készítettem mozgóképes felvételeket, azokat is hamarosan próbálom majd veletek megosztani.
A tavalyi beszámolóban leírtam (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167586515&t=9172969), hogy jártunk ugyan csónakkal a Kotori-öbölrendszer legbelső öblében (https://maps.app.goo.gl/bFmwMhWCEFshRkyCA), a "valódi" Kotori-öbölben, de ez csak az Aquarium Boka névre hallgató, tengerbiológiai intézet által üzemeltetett akváriumra terjedt ki. Idén a reggeli órák nyugodt és kihalt vizein volt lehetőség az öböl két partján békében végighajózni, illetve napközben a kotori óvárost is kicsit "megsétálni". Cápát és delfint ugyan nem láttam (a szintén Kostanjicában nyaraló magyarok távozásunk után 1 nappal fotóztak utóbbit), csak nagyon hasonlót:
A kotori kikötőben viszont sok érdekes és nem éppen olcsó vízi alkalmatosságot volt lehetőség körbecsónakázni. A kikötő világítótornya stilizált vitorla, amelytől nem messze megtaláltam a tengeri benzinkutat is, amit ugyan nem vettem még sosem igénybe, de ha egy nap nagyobb hajóm lesz (itt a fórumon azt tanultam, hogy erre az igény előbb-utóbb szükségszerűen megérik) és erre járok, jó tudni, pontosan hol keressem.
Korán reggel még csak a hajótaxik legénysége készítette elő járművét, a tehetősebbek és kevésbé sietősek még durmoltak, így szinte feszített volt a öböl tükre:
A tengerbiológiai intézet tövében a kis kápolna még mindig nagyon látványos és jó navigációs pont a város határában:
A belső öbölből távolodva nagyjából Dobrotánál, a Szent Mátyás templomnál jött szembe egy nagyobb tengerjáró hajó:
Ezt követően pedig végre feljött a Nap Kotor fölé is, így napsütés borította be az öböl nyugati hegyvonulatát is:
A városról: Kotor is a tömegturizmus áldozata lett. Egyrészt már délelőtt 10-kor is áll a dugó a városba vezető utakon, megy a dudálás, illetve sorba kell állni a szabad parkolókért, a sok helyben járó autó miatt büdös kipufogógáz terjeng mindenfelé. Az óvárost pedig a tengerjáró hajókról egyszerre megrohanó turisták töltik meg reccsenésig, ami így augusztus második felére már a helyiek türelmét is kikezdi:
Közben pedig mindenhol kerregnek a falra szerelt légkondicionáló kültéri egységek, melyekről nemes egyszerűséggel a gyalogosok fejére csepeg a kondenzvíz. Ahol nem, ott az öbölben kvázi szabvány 6 literes ásványvizes palackba gyűjtik, ahonnét aztán pár óra múlva túlcsordul és folyik szanaszét.
Ettől függetlenül maga a város szép és hangulatos, mint nagyjából bármelyik óváros az Adrián.
Ugyan nem csináltam róla képet, de az óváros északi kapuján belépve található "Macska Parknál" (Cat Park – Google Térkép) egy nagyon tehetséges fiatal hölgy olajfestékkel készült festményeit készíti és árulja, mely közül sok tengeri és hajós tematikájú. Nagyon hangulatos, autentikus művei vannak, és külön plusz pontot érdemel, hogy hajós szempontból is figyel a részletekre, például a fenderek vagy bóják helyes ábrázolására, de még a bikacsomóra is.
Mióta megvan a csónakmotor, most először sikerült kicsit meggyalázni a propellert, Kotorból hazafelé: a Scurda-patak (folyó?) kifolyásánál (https://maps.app.goo.gl/hSy5XhWgF6YYrtAGA) haladtam lépésben, éppen a parti látványt bámultam, elhaladtam egy nagy piros laterális jel mellett, gondoltam is, hogy mi a francnak van itt egy nagy piros bója, amikor hirtelen kerregést hallottam magam mögül (mint amikor túl száraz a betonkeverővel a mix), és rázkódni kezdett a kezemben a motor karja. Gyorsan kivettem üresbe, lenéztem, és akkor szembesültem a ténnyel, hogy amatőr módon sekély vízre futottam és éppen rotakapa üzemmódban a medret szántom. Jól megijedve kiemeltem a motort, a szemrevételezés alapján el nem hajlott semmi, csak a propellerlapát peremét sikerült picit sorjásra reszelni. Meghajtva semmilyen extra vibráció vagy teljesítményvesztés nem volt tapasztalható. Valószínűleg szerencsém volt, mert a patak által kihordott laza üledék elnézőbb volt, mint a tengerfenék kemény kőzete. Szóval a bámészkodásnak ára van, néha az utat is nézni kell, a nemzetközi egyezményes jelzések pedig nem véletlenül vannak kihelyezve!
A tavalyi beszámolóban is érintettem Herceg Novit (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167567592&t=9172969), amiből két dolog maradt ki: a felső vár, illetve a partmenti sétány. A felső várat (Kanli kula – Google Térkép) idén felkerestük, de igazából nem adott nagyobb élményt, mint az alsó vár. Oké, a kilátás pazar, és valószínűleg nagy élmény lehet itt egy-egy koncertet meghallgatni:
De alapvetően sem messzebb nem lehet ellátni innét (nyílt tenger az egyik irányban, Tivati-öböl a másikban, szemközt meg a Kumbori-szoros), mint az alsó várból, sem egyéb érdekesség (pl. kiállítás) nincs most a felső várban, így aki alulról érkezik, annak szerintem elég az alsót megtekinteni.
De mit keres itt ez a beszámoló, ha egyszer a hegytetőn lévő várnak nem sok köze van a csónakhoz? Nem sok, de a vár melletti országút aluljárójában príma hajós tematikájú graffitiket találtam:
Tavaly már részletesen bemutattam (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167567117&t=9172969) a a Perasttól egy nagyobb kőhajításnyira fekvő két, Gospa od Škrpjela és Sveti Đorđe névre hallgató szigetet, melyek közül előbbiről "Our Lady of the Rocks" angol néven találni a legtöbb információt az interneten (Our Lady of the Rocks - Wikipedia). Idén annyival voltam szerencsésebb helyzetben, hogy a szállástól 2-3 percre volt csónakkal, így majdnem mindegyik reggelt a szigeten kezdtem, hiszen így teljesen egyedül lehetett felfedezni a rajta lévő épületek finom részleteit, illetve gyönyörködni a Perast felett magasodó hegy mögül felbukkanó Nap első sugaraiban, ahogy megszínezi a környező hegyek és völgyek zöld felszínborítását és kihangsúlyozza a mélykék tenger hullámait. Csendes, nyugis, festői. És nem akar letaposni a szelfiző és harsány turistasereg.
Oké, igazat kell adni a fent ostorozott turistáknak is, hiszen a sziget minden szempontból bakancslistás hely: mind a tenger felől nézve gyönyörű, mind a szigetről körbetekintve rendkívüli a látvány, ráadásul minden napszakban más arcát mutatja a táj, hiszen a Nap állásától és a napsugarak beesési szögétől függően a környező hegyek és völgyek más-más textúrát rajzolnak ki, más lesz hangsúlyos, más a víz színe, más a hangulat. Késő délután például ez az élmény fogad:
Napkelte viszont még sejtelmesen üres a sziget:
A napsugarak aztán mediterrán módon színezik meg az egész tájat:
Idén, a tömeg hiányában vettem észre először, hogy mekkora halak úsznak a sziget körül, illetve azt is, hogy egy óriási szélrózsa mutatja az égtájakat a járófelületen:
A Kotori-öböl egyik nagy attrakciója Kotor és Herceg Novi mellett Perast városka (https://maps.app.goo.gl/kTwjhbvEWY15LvsZ6). Autóval a bejutás igen nehézkes, fent az országúton kell hagyni a kocsit és lesétálni, vagy máshonnét hajótaxival felkeresni a tenger irányából. Eddig emiatt minden évben kimaradt, de idén szerettük volna bepótolni. Hát nem pótoltuk be (jelige: hogyan nem voltunk Perastban - parafrazálva a klasszikus kabarét: hogyan nem találkoztam bartók bélával - Google-keresés). Mármint a csónakkal 10 perc alatt ott voltunk a partjainál, de egyszerűen olyan szinten a horvátországi túlzsúfolt sztárvárosok szintjén hozza, hogy senkinek nem volt kedve kiszállni. A taxihajók folyamatosan cikáznak a partjainál, teljes mértékben fittyet hányva a minimális hajós etikettre is, tényleg profitmaximalizálás zajlik ott, és a szárazföldön is. Folyamatosan hömpölyög a turista-áradat, poshadt, talán szennyvízszag terjeng már a vízen is, csalódás közelről. Végigcsorogtunk tehát a part mentén, és csak a szépre fogunk belőle emlékezni, mert az építésze és úgy általában a egész látvány tényleg pazar:
Két érdekes megfigyelés Perastról: az egyik az, hogy a tűzoltóság konkrétan a tengerparton van, a tűzoltóautók a parti sétányon várják letakarva a bevetést:
A másik érdekesség, hogy a településnek csak pár darab rendes, nem is túl nagy strandja van, jellemzőan a két végén. Közte pedig végig csak a hajók cikáznak, egy-két biztonságosabb stéget leszámítva máshol nem igen lehet a vízbe menni. Azért ezt célszerű szem előtt tartania annak, aki Perastban tervez szállást foglalni. A keleti végén így néz ki a strand:
A fenti, késő délutáni képeken túl napkeltekor sikerült kényelmesebben végighajózni Perast mellett, erről hamarosan teszek videót is.
Montenegróban a horvátokhoz képest elvileg szigorúbb szabályok vonatkoznak a hajóhasználatra, erről már tavaly is beszámoltam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167565545&t=9172969. A lényeg annyi, hogy minden csónakra - hossztól és motorteljesítménytől függetlenül - kell a vízhasználati engedély, a vinjeta (vagy vinjete, tudja a franc, egyelőre nem tudok kiigazodni a különböző délszláv nyelvek közti egybetűs különbségeken). Tavaly már kitapasztaltam, hol található a kapitányság, így Zelenikába elugorva sikerült is rendezni a szükséges engedélyt. Aki ide menne, ne feledje, hogy a bejárat a tenger felől van, nem a főút irányából. Ha a pálmákat látod, már közel jársz:
Az engedélyhez kellett az összes hajós papír: hajólevél, biztosítás, jogosítvány, személyi, illetve az utasok papírjai is (!). Bankkártyával kifizettem a pár eurós költséget és máris kezembe nyomták a matricákat. Szerencsém volt, mert az ajtóra ki van függesztve ez nyitvatartási rend, ami köszönőviszonyban sincs a neten található infókkal, ráadásul valami olyasmi szerepel rajta (szigorúan helyi nyelven, angol véletlenül sem), hogy van egy hosszú ebédszünetük, és különben is csak délelőtt van ügyfélfogadás. Mivel pont ennek a fogadási időnek a vége előtt érkeztem 2 perccel, az egyik dolgozó konkrétan az arcom előtt vágta be az ajtót, de aztán pár másodperc múlva újra nyílt az ajtó és megkérdezték, hogy mit akarok. A vinjeta-igényem hallatán érezték, hogy ettől azért nem fognak megizzadni, így behívtak és megcsinálták a papírokat, és gondolom közben hülyének néztek, hogy ilyen pici hajóra kikérem az engedélyt. A vízirendőrt két hét alatt kb. 3-4 alkalommal láttam a tengeren, nem igazoltattak senkit, csak békésen járőröztek. Pedig azért volt egy-két kretén idén is a vizeken, nem csak jetskivel, hanem vitorlással is (motoros üzemmódban), de valószínűleg máshol van náluk az ingerküszöb.
Tipp: ha már az ember bemegy Zelenikába elintézni a papírokat (dél után már dugó is van itt a főúton), akkor az út túloldalán meg lehet ejteni a bevásárlást is: a környék méretben és választékban legnagyobb áruháza található itt (https://maps.app.goo.gl/H4tVE45U479atK2L7), vele közös parkolóban pedig egy olcsón-nagyadagos pizzázó-pljeskavicázó (https://maps.app.goo.gl/uzVzZYeWBHYnkLp36).
Ez a bójasor nem a strandhatárt jelzik, hanem háztáji kagylókeltető tartozik hozzá, mert itt a faluban lakók mind halásznak és kagylót nevelnek. A szállásadónk is egyik este beállított egy nagy lábos főtt fekete kagylóval (Fekete kagyló – receptek, leírás, tippek | Nosalty) csak úgy. Majd megkért, hogy ha már úgyis csónakkal járok minden reggel, akkor az ő kagylóhéj-maradékát is vigyem már magammal reggel és valahol bent borítsam vissza, hogy visszaadjuk a tengernek azt, amit lehet.
Ugyan a Google Maps jelöl egy Kostanjica Beach nevű strandot (https://maps.app.goo.gl/YYUjTpbhQYew7LGS7), de ilyen a valóságban nem létezik (a hozzá társított képek a szomszédos Hotel Lavanda saját stégjén készültek), hivatalos strand itt nincs. Mint megtudtam, a falubéli lakók építettek ki két betonozott stéget, közte kipucolták a tengert a nagy kövekkel, elrendezték a placcot, évről évre próbálják csinosítgatni. A bójasor egy betonozott kagylókeltetőhöz van kötve, magukat a bójákat a helyiek csónakjainak a rögzítésére használják.
Mivel a korábbi években már szinte mindenhová sikerült eljutni a Kotori-öbölben, így idén tematikus utakat bonyolítottam a csónakkal: főleg az öbölrendszer azon részeire akartam eljutni, ami eddig mégis kimaradt vagy csak messzebbről sikerült megnézni.
A korábbi évek tapasztalatából kiindulva tudtam, hogy napközben tele van a turistákat szállító kis és nagyobb hajókkal a tenger, sok hullámot keltenek és elvonják a figyelmet a látnivalóktól, így idén reggelente hajóztam ki, már a napkelte előtt. Mire beindult az élet az öbölben, jellemzően már visszafelé tértem a bázisra az 1-2 órás útjaimról.
Emiatt fotóimon meglepően kevés vízi járművet fogtok majd látni, illetve a magas hegyek miatt a nap sem süt még mindenhol.
Reggelente gyakorlatilag simán ki lehetett az öbölrendszer mélyéről jutni a nyílt tengerre úgy, hogy 2-3 hajónál többet nem láttam a vízen. Érdekes élmény volt ennyire egyedül lenni ekkora víztesten. Sőt, valahol kimondottan vicces volt, hogy a korai órákban inkább csak az öbölbe szinte cipőkanállal behajtogatott, óriási tengerjáró hajók jöttek szembe a mellettük eltörpülő 3.2 méteres gumicsónakommal, hogy délelőtt már a többszáz turista a hajó gyomrából szétspriccelve a kotori óvárosban szórja a Eurót, illetve a Kamenari-Lepetani szakaszon közlekedő kompok keresztezték csak utamat:
Reggelente ráadásul a tenger is jellemzően nagyon csendes volt ebben a 2 hétben, mindössze egyetlen olyan szeles nap volt, amikor a napfelkeltekor egész egyszerűen nem volt kedvem vízre szállni, mert látszott, hogy nem fogom tudni még siklásba sem vinni a csónakot, akkorák a hullámok. A többi napon viszont nagyon jól hajózható volt a tenger, simán lehetett volna akár csutkagáz közelében is közlekedni, a 25-30 km/h-s tartomány pedig még kényelmes is volt. Ennek megfelelően a horgonyzásra kijelölt, szélvédettebb (pl. morinji - https://maps.app.goo.gl/QGJHYT4cw38bXDGHA, krtolei - https://maps.app.goo.gl/RJ3uXUZfmN6HcBY87) öblökben akár tó vizéhez hasonló sima víztükör fogadott, ahol a különböző méretű motoros is vitorlás yachtok pihenték az előző nap fáradalmait:
Persze voltak azért meglepetések is, például a Kék-barlang túra (Blue Cave – Google Térkép), amihez az út első felében, az öbölben a turistákat szállító speedboatok "szintidejéhez" hasonló időt futottam, köszönhetően a jól hajózható vizeknek, a nyílt tengerre érve azonban nagyon más körülmények fogadtak, de erről majd külön fejezetben számolok be.
Ígértem, hogy lesz beszámoló az idei montenegrói útról is (elsősorban gumicsónakos szemszögből), így hát bele is kezdek, idén is több részben elmesélve az élményeimet, hátha másnak is ad jó ötletet - ahogy én is sokat tanultam és inspirálódtam az itteni kollégák beszmolóiból. A tavalyi beszámoló sorozatomat itt találni (Index Fórum), valószínűleg többször is fogok hivatkozni a korábbi élményekre.
Kotori-öböl kalandok gumicsónakkal #1: a bázis
Az idei évben a korábbiakhoz hasonlóan új helyen foglaltunk szállást, most Kostanjicára (Kostanjica – Google Térkép) esett a választás, ami a Kotori-öböl rendszerében a belső öblök egyike, a Morinji-öböl szélén fekszik (pirossal karikázva a panorámaképen):
Kis falu, kis strand, kevés ember, nulla nyüzsgés. Az öböl körül futó országút szeli át, erre nincs dugó, mondjuk túl sok infrastruktúra sem, boltba például a szomszéd faluba, Morinjba kell járni. Cserébe itt tényleg nyugodtan lehet pihenni:
A szállásadóval már a foglaláskor leegyeztettem, hogy szeretném a csónakot kikötni. A szomszédja - a strand melletti bójasor tulajdonosa - simán bele is egyezett, teljesen ingyen tudtam 2 héten át ilyen békés körülmények között tárolni a csónakomat - hahó, horvátok, 10-15 EUR/nap bójabérleti díjjal!
A bójasorhoz kötöttem az egyik horgonykötelet, a parti betonstéghez a másikat, így kihajózáskor az egyiket mindig be is szedtem, hogy legyen velem elég kötél. Természetesen az elején sikerült olyan rövidre vennem a köteleket, hogy kiszálláskor "kirántotta" alólam a csónakot a feszülő kötél, így kétszer is landoltam a vízben a stégre lépés helyett (hajós fail videó gyűjteményekben kötelező elem az ilyen jellegű bezuhanás), de aztán korrigáltam a hibát.
Mivel a bójasor gyakorlatilag a strand részét képezi, így itt felúszó kikötőkötél helyett lesüllyedő horgonyköteleket használ mindenki a hajó rögzítéséhez. Ennek ellenére nekem mégis sikerült egyszer a saját kötelemet feltekerni a propellerre, ami azonnal megfogta a motort. Szerencsére csak alapjáraton, így a hajtásnak nem lett baja és a kötelet is kézzel simán le lehetett tekerni, de azért az összes kötelező bénázást kipipáltam az idei úton, egyedül a zárva hagyott benzintank szuszogós "trükk" maradt ki.
Említésre méltó probléma volt még az is, hogy a legközelebbi benzinkúton (https://maps.app.goo.gl/TwowMNJf8iRPgFfv7) az első tankolásom után a motor rendre leállt alapjáraton. 98-as "prémium" benzint tankoltam, van plusz papírszűrő is a karburátor előtt (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167390331&t=9172969), szóval nem tudom, miért lehetett mindez, aztán a második tankolás után (ugyanott, ugyanazt) ez elmúlt. Ezeket leszámítva egyéb incidens nem történt, probléma nélkül sikerült hajózni, közel 18 üzemórát pakolva a motorba.
Emlékszem rá, amikor már boltból kellett zacskóban venniük a tejet, mert a valahányadik szomszéd eladta az utolsó tehenét.
Nyüglődtek, hogy mit csináljanak a tejeszacskókkal, mert szemétszállítás nem volt a faluban! (80-as évek eleje-közepe) Szüleimmel hordtuk haza (a városba) kidobni a kukába. Szinte minden mást újrahasznosítottak.
Fel nem merült, hogy eltüzeljék, elássák, vagy kihordják az erdőszélre.
Tudom, hogy nem ez volt az általános, de volt ilyen is.
Telesen más, mikor spórolásból, vagy valamilyen "öröklött" hagyomány/szokás miatt van kisebb negatív hatásod a környezetre, de amúgy nem különösebben érdekel, mert sose nevelték beléd, meg más az, mikor szándékosan törekszel rá, akár a spórolás rovására is. Nem kizárólag generációs dolog, de ismerve az idősebb generációt, elég jelentős részük magasról tesz erre a szempontra - egész egyszerűen azért, mert az ő életükben ez nem volt szempont soha, kisebb bajuk is nagyobb volt ennél akkoriban, meg nem is volt a közbeszéd része semmilyen szinten kb. Emiatt sokan közülük gyakorlatilag egy modern hóbortként néznek az egész "zöld" gondolkodásmódra, és legyintenek csak.
Én ezt inkább személyes beállítottságtól függő és kevésbé korosztályos dolognak érzem.
Ráadásul, pl. falusi nagyszüleim életvitelükből adódóan sokkal kisebb terhet róttak a természetre, mint (minden erőfeszítésem ellenére) én. Nem a környezettudatosság vezérelte őket, hanem a józan paraszti ész. Az újrahasznosítás közel 100%-os volt.
Valóban jó a spanyolok geometriája, és ezek szerint jól eltaláltad a te méretezésedet is. Hamarosan rakok fel részletes beszámolót képpel, videóval a saját tapasztalataimról, szerencsére volt lehetőségem tematikus tesztnapot tartani különféle aljzatokon:
Qrva meleg volt még a vízen is. A vízben viszont kellemes. :))
Most kimondottan hajózni való a Duna. Lement és letisztult a víz. A horgonyok jól teljesítettek. A kisebbet hátul dobtam ki csak kötéllel (~20méter/ 4méteres víz) Szinte azonnal elakadt és tartotta rendesen a csónakot, pedig a hátulról jövő sodrás annyira nyomta, hogy nem tudtam kézzel visszahúzni. Tolatni kellett motorral. Ha nem tapasztalom, sosem hiszem el, hogy az a 20x25cm-es háromszög ekkorát képes tartani. Nem tudom mibe ásta be magát, amikor felhúztam teljesen tiszta volt.
Ez is egy sztereotípia. Nem lehet ezt generációkra fogni, bármely generációban előfordulnak a "beleszarok" egyedek.
A magam részéről meg azt látom hogy többségében a 20-30-as korosztály "heréltet" azonnal, ha költeni kellene rá. Megveszi a 15-30milliós autót, de ne nézze senki madárnak, hogy Ő majd holmi környezetvédelem miatt költeni fog. Meg amúgy is, eggyel több ilyen autó az semmit sem számít. A baj csak az, hogy ő a 30milliomodik aki ezt mondja.......
Ennek ellenére nem állítom, hogy ilyet csak az említett korosztály csinál.!!
Nem herélünk DPF-et, EGR-t és szoftvert. Egyrészt mert nem értünk hozzá (nem véletlenül), másrészt mert meggyőződésem, hogy értelmes ember ilyet nem csinál.
Megértelek, de az a helyzet, hogy az idősebb korosztály abban a korban nevelkedett, meg élte le az életét, amikor kb semmilyen szintű környezettudatosság nem létezett. Nagyapámra se tudok haragudni ilyen dolgok miatt, 80 évesen már nem fog megváltozni, ha egy életet leélt így. Anyámat még próbálom terelgetni (60x éves) de őt se könnyű. 40 körül meg magyarázni se kell ilyesmit. Generációs különbség.
