Lehet félreérthetően fogalmaztam a 98/99-es korosztály sikerességét a későbbi felnőtt válogatottba beépülés vonatkozásában gondolom, nem pedig az up eredmények alapján.
U18-ban lehet kizúgtunk, de sztem már akkor látszott többekben a későbbi potenciál. Aztán ez egy részükből nem jött ki, ahogy az már lenni szokott, de mások meg legalább eljutottak a felnőtt nemzetközi szintig. Ha jól emlékszem a korábbi kulcsember Hornyák már akkor leszálló ágba került (valami gerinc problémája is volt neki), Keti akkor még csak szélső volt, így elég soványok voltunk belső posztokon, Lakatos és Háfra. De persze már régen volt, lehet nem mindenre emlékszem jól.
Egyrészt várható volt, másrészt hatalmas áldozatot hozott, mert a párjával most vettek házat közel a volt csapatához, mert ott gondolták folytatni a kézilabda utáni létet, de ezt néhány hazardírozó klubvezető megakadályozta.
Szerintem (nem ideértve persze azokat, akik még nincsenek harminc évesek) a legtöbbeknek abban a korban volt a csúcsformája az utóbbi időkben.
A magyarok közül?
Mégis kinek?.. (Nevet még nem írtál.)
Tomori szerintem az első fradis időszakában volt a legjobb (2010-15 - ekkor volt 23-28 éves), utána jöttek a sérülések...
Zizi is ekörül, neki a válla ment szét.
Misi is 27 éves kora körül volt a csúcson, 30 éves korára szétment a válla, érdemben vissza sem tudott térni.
Schatzl Nadine is a fradis időszakában volt a legjobb, kb 23-28 között...
Háfra 20 évesen volt a csúcson (OK, az ő esete speciális). Tóth Gabi most lesz 29 (!), érzésre kb 36-ot mondanék, mert már fiatalon ott volt. Hogy most jönnének a legjobb évei, erősen kétlem.
Planéta?.. Szabó Laura? Lakatos?..
Sokaknál sérülések szóltak közbe, másoknál kiégés, rosszul menedzselt pályafutás, de hogy a magyarok 30 körül érnék el a csúcsformájukat...
Szerintem (nem ideértve persze azokat, akik még nincsenek harminc évesek) a legtöbbeknek abban a korban volt a csúcsformája az utóbbi időkben. Az, hogy valaki harmincévesen már hanyatlóban van, még a magyaroknál se jellemző. Az már inkább, hogy egy 24 éves játékos jobb, mint a nála öt évvel idősebb másik a pályafutása során bármikor is volt vagy lesz. De az már egy másik téma.
Tényleg korai még ifi korban értékelni: lehetnek sérültek, később érők, és fordítva: lehetnek korán érők, később megsérülők / rosszul menedzseltek / kiégők.
A junior korban pedig vannak, akik már felnőtt válogatottak, és azért nincsenek ott a maguk korosztályában...
Szóval csalóka.
Ezzel együtt, hogy a mai 30 év körülieknek kellene vinni a prímet a válogatottban, az jól hangzik, de mikor volt erre példa? (Esetleg a kapus poszton kívül.)
Mert egy átlag skandináv lehet, hogy ma már tényleg akkor van karrierje csúcsán, nem futja ki magát korán, plusz regeneráció, életmód, és egy csomó dolog, ami révén sokáig ott tudnak lenni a topon...
De egy magyar?
Ki az a magyar (nemzetközi szintű) mezőnyjátékos, aki 30 éves kora körül mutatta a csúcsformáját?
Én ilyenre nem nagyon emlékszem, ha volt is ilyen, elenyésző esetben fordulhatott elő...
Viszont tényleg türelmesnek kell lenni (ha nem is könnyű).
Nem véletlen, hogy a felnőtt válogatott 2024-ben lépett szintet (persze kellett hozzá szerencse, hazai pálya, sok egyéb tényező), de ekkor töltötte be a belső posztos játékosaink többsége a 24-25. életévét.
Azt elvárni 21-22 évesen Klujbertől (Vámostól, Tóvizitől, a sérülése miatt kicsit később odakerülő Kuczorától), hogy vigyék el a válogatottat, valószínűleg irreális elvárás volt.
Simon Petra egyedi eset, de neki már volt kikhez becsatlakoznia.
Persze ez az elméletem csak akkor áll meg, ha innentől stabilan jók leszünk.
Ha csak kifutott eredményeket hozott a tavalyi év, akkor az egész - optimista - szcenárió megy a kukába, de remélhetőleg nem így lesz. :-)
Az a csapat az U17-ben tíz évvel ezelőtt 3. lett. Pl. a harmadik helyért játszott meccsen 34 magyar gólból 20-at Lakatos Rita és Hornyák Bernadett lőttek. Egyikük se lesz már válogatott soha. Egy évvel később az U18-ban kizúgtunk a 8 közt.
Egyébként, talán észre se vetted, de a te gondolatodból pont az következik (amivel egyébként egyetértek), hogy az utánpótlás-versenyeknek, főként az U17-nek, nincs jelentősége. Mert nem következik belőlük semmi a felnőtt mezőnyre nézve.
"Az előző korosztályból is talán Fazekas és Keceli látszott jobbnak, aztán két év után most is ők ketten és a kettő közül is az egyik súlyosan megsérült....."
Súlyosan megsérült....? Keceli Reni szerintem októberben már rendben lesz. A sérülése nem súlyos, viszont kétségtelenül nagyon rosszkor jött.
".....Márton Gréti akkor nem volt ott, mert két NEKA játékost vittek (ami persze lehetett politikai döntés is...."
Te jó ég, hogy lehet ilyen hülyeséget leírni?:O
'Fradista Utazóval' ott voltunk a korosztály első komoly megméretésén, a 2015-ös kvalifikációs tornán - itt rendezték a Tromosban - három balszélsőt is neveztünk, Márton Gréta valóban nem volt köztük. Emlékszem FU-val beszéltünk a torna után és megállapítottuk h nem is lett volna oka őt beválogatni, a három másik játékos nagyon jól teljesített. Egy év múlva aztán már ő is a keretben volt.
Méghogy politikai döntés...... Arról nem beszélve hogyha van sportklub amelyiket a politika is kiemelten támogat az éppen a Ferencváros.
A 2000/01-es korosztályban volt vagy 10-11 tényleg tehetséges mezőnyjátékos up-ban nemzetközi szinten is, akik közül mára ketten vannak ott a válogatott szűk keretében. (Vámos és Kuczora, Albeket most hagyjuk, mert ő nem a teljesítménye miatt van ott és nem is mondanám szűk kerettagnak egyelőre). Persze ebben benne van, hogy ez a korosztály el lett kényeztetve, de összességében nagyon kevés ez is. És akkor hozzájuk képest mit várhatunk a mostaniaktól, akiknél fele annyi tehetséget sem látni, két korosztályban együtt.
Én már csak FU-ban reménykedek, hogy az U17-nél igaza lesz és majd jönnek újak, meg lesz még nagy fejlődés egyeseknél.
A 98/99-es volt igazán sikeres, mert ott volt up szinten sztem kilenc kiemelkedő mezőnyjátékosunk, akik közül négy ott van (illetve Csibe lenne, ha éppen nem sérült lenne) a válogatott szűk keretben.
Tényleg rosszak az előjelek, de inkább akkor kéne a korosztályokat értékelni, amikor már a felnőttben játszanak egy ideje. Az 1998-2001-esek közül rengetegen vannak a válogatottban. A 2004/05-ös korosztály is igéretes. Miközben a legjobb eredményekkel rendelkező 2002/03-ös korosztály tragikusnak néz ki, a kettő legperspektivikusabb játékos Szmolek és Kocsis Bettina, előbbi nem is volt up-válogatott, utóbbi alig. Hol vannak a többiek? A svédeket mindig bucira vertük, aztán náluk már ott van a felnőtt válogatottban Koppang és Axnér.
A felnött válogatott az kb az U33, azaz jóval nagyobb merítésböl dolgoznak az ellenfelek is, ki lehet csemegézni minden korosztály legjobbjait, nem csak az van, hogy két év lehetö legjobb játékosaiból próbálsz csapatot csinálni.
Egy női kézilabdázó a teljesítménye csúcsát 30-31 éves korában éri el (egyénileg ettől ide-oda kicsit eltérhet, de ez tipikus, átlagos).
A mostani magyar válogatottban tehát leginkább az Ostravában* U20-ban bronzérmes '92-es korosztályból (Planéta, Klivinyi, Tóth Eszter) kellene a húzóembereknek jönnie. Meg az utánuk következőből, segítek, mert spontán talán egy név se ugrana be: Szekerczés Luca, Kurucz Ivett, Virág Noémi. Vagy még eggyel utánuk, 1996-osok, Tóth Gabi, Gerháth Fanni, Élő Bea, Hámori, Monori.
Hát, ööö ... De ezek azért, bár minden említett társaságnak volt legalább egy korosztályos érme, nem az az időszak volt, amikor utánpótlás-sikerekről beszélünk.
(Szándékosan írtam csak irányító-átlövőket, szélen és kapuban lényegesen szebb lenne a lista).
Amikor Stine Oftedal, az utóbbi tíz év minden bizonnyal legjobb női irányítója, annyi idős volt, mint most Vámos Petra, Párizsban játszott, és ismertük, de nem számított klasszisnak.
Érdekes lehet mellétenni, hogy Dmitrijeva, aki tegnap volt harminc éves, és Vjahireva, aki tavasszal, ők 21 évesen abszolút felértek a csúcsra, vezéralakjai voltak egy olimpai bajnok válogatottnak. Utána aztán a pályafutásuk nem alakult igazán egészségesen. Szó szerint se meg átvitt értelemben se.
* A régi szép idők, amikor még nem minden utánpótlásverseny a Balkánon volt.
Tök igazad van, már csak azt kellene megfejteni (és tenni is ellene!), hogy miképp lehetséges az, hogy a felnőtt válogatott nem igazán tudja megismételni az utánpótlás válogatottak sikereit, vagy inkább hogy miképp lehetne sikeres(ebb) a felnőtt válogatott, akár az utánpótlás sikerek rovására (!), ha másképp nem megy...
A másik meg az, hogy igazi világsztár mióta nincs a magyar női kézilabdában? Utoljára (tudom nem mindenkinél leszek népszerű) Radulovics, Görbicz és Pálinger voltak azok, illetve szerintem Vérten is közel állt hozzá; azóta eltelt sok és, és nem igazán van más: Vámos és Klujber (meg még Lukács) jutott a legmesszebb, de azért nemzetközi összehasonlításban vannak náluk jobbak azonos poszton, még ha nem is sokan.
Neked elhiszem, meg mindenkinek jó lenne, ha igazad lesz.
Az előző korosztályból is talán Fazekas és Keceli látszott jobbnak, aztán két év után most is ők ketten és a kettő közül is az egyik súlyosan megsérült, a másik meg majdnem abbahagyta.
A sérültek között remélem van kiváló játékos, csak a szokásos lemorzsolódási arány miatt aggódom, hogy kevés lesz a mennyiség..
Azért nem mindenki azonos korban és módon érik, vannak korábban és később érő játékosok. És az U17 pont az a korosztály, ahol a legélesebb a különbség köztük. Ráadásul a játékosok legfiatalabb része az EB idjén még csak 15 éves.
Egyébként, honnan tudod, hogy nincs kiváló magyar játékos, aki most sérült?
>sztem ez a kivétel inkább, ritkább hogy olyan játékosokból lesz felnőtt klasszis, akik U17-ben még közepes szinten állnak, de legalábbis nem látszik valamiben náluk extra
Ezzel egyáltalán nem értek egyet, úgy gondolom, ez tényszerűen téves megállapítás.
Abban igazad van, hogy vannak kivételek pozitív irányban, pld. Márton Gréti akkor nem volt ott, mert két NEKA játékost vittek (ami persze lehetett politikai döntés is), egy év múlva kiszorított mindenkit a kezdőből. De azért sztem ez a kivétel inkább, ritkább hogy olyan játékosokból lesz felnőtt klasszis, akik U17-ben még közepes szinten állnak, de legalábbis nem látszik valamiben náluk extra (pld, még ügyetlenebb, de van egy kiváló súlypontemelkedése és lövőereje). És ebben mindegy, hogy az adott up válogatott (pld. holland) hányadik helyen végzett, ettől még 1-2 játékos lehet már kiemelkedő. Reistad miért nem volt ott, arra már nem emlékszem, lehet sérült volt.
A másik irány az gyakori, sok játékosból akik 17-20 éves korukban kiemelkednek, aztán felnőttben már nem lesz belőlük nemzetközi szintű játékos. Szabirova pld. állandóan sérült volt, a másik orosz dopping eltiltást kapott. Ezért is aggaszt a helyzet a két mostani up korosztályban, mert kellene legalább 8-10 játékos, akik kiemelkednek, hogy aztán belőlük legyen legjobb esetben 3-4 felnőtt szinten is meghatározó játékos. A 98-2005-ös négy korosztály 17 és 19 éves korukban sztem nem csak csapatban, hanem egyénileg is simán jobbak voltak ennél a mostani kettőnél. És ahogy egyre több pénzt kapnak az akadémiák (most már nem csak a NEKA és az ETO, hanem a Fradi és a Debrecen is), de messze jobb helyzetben vannak az egyéb up műhelyek is, sztem óriási gáz, ha lefelé megyünk.
Ez az U17, ezt nem szabad komolyan venni. Tömegével lehet sorolni olyan sikeres irányítókat, átlövőket, akik az U17-ben tán még válogatottak se voltak, és ugyan valamivel rövidebb, de még mindig elég hosszú azoknak a listája, akik az U17-ben jónak tűntek, de később az eső osztály szintjét se érték el.
Tíz éve, az akkori U17-ben, a 11. helyért(!) a norvégok simán verték Hollandiát. A norvég csapatban nem volt Reistad nevű játékos, a ripityára vert hollandoknál volt van Wetering és Housheer. A döntő egyébként orosz-dán volt, mint akkoriban rendszeresen, onnan a dánoktól kétségkívül több jáétkos is jó karriert fut be, pl. Kristina Jörgensen és Helena Elver, az ellenféltől Karina Szabirova és Antonyina Szkorobogatcsenko potenciális világklasszisoknak tűntek.
Azaz Kun Attila valami olyasmit akart mondani h 'nekik csak alacsonyabb, jól összeszokott játékosaik vannak de nekünk lesznek jövőre magas átlövőink is és akkor már mi leszünk a jobbak'. Ez volt a message.
Vesztes meccs után öt perccel egyetlen edzőtől sem várhatsz jól átgondolt, hibátlanul levezetett érvelést a kudarc okairól.
Kun Attila nyilatkozatából inkább csak az derül ki h még mindig nem tette túl magát két balátlövőnk sérülésén (márciusban és áprilisban sérültek meg...) Ők magasak, jól védekeznek és velük a támadó játékunk sokkal változatosabb lett volna, a védekezésünk középen meg jóval pontosabb.
Érthető h az ő kiválásukat még most is nehezen éli meg.
Érdekes dolog, mert a magyar up közeg hevesen tiltakozott az ellen, hogy nálunk alacsony testalkatú, átlövések nélküli, up-ban eredményesebb, később kevésbé fejlődőképes játékosokkal és a többieknél összeszokottabb csapattal érünk el eredményeket up-ban. Majd amikor az up eredmény sem jön, akkor a válogatott edzője szépen levezeti, hogy azok tudtak velünk szemben eredményeket elérni, akik alacsonyabb játékosokkal, jobban összeszokva és átlövések nélkül játszanak, de később ők egyénileg nem fognak már úgy fejlődni.
Az eredmény engem egyáltalán nem érdekel. Felőlem lehetünk tizedikek is, ha lenne néhány kiemelkedő játékosunk, akikben alkatilag, meg egyéb fizikai mutatókban is benne van egy sikeres felnőtt karrier.
Az akadémiák brutális pénzeket használnak fel ténylegesen is, tehát csak azt mondom, amit az utánpótlásra költenek el, az is rettenetesen sok, és a sokszorosa (reálértékben is) a mondjuk tíz évvel ezelőttinek. Meg is lehet nézni, milyen felszereltség van mindenhol, hány főállású szakember dolgozik ott (nem csak szakedzk, hanem egyéb pozíciókban is).
Szóval arról azért semmiképpen nem beszélhetünk, hogy hiányzik a pénz az akadémiákon. Az megvan. Bőségesen.
Ezzel együtt az U17-et nem kell túlmisztifkálni, semmi jelentősége az itteni eredménynek, se pro, se kontr. Ki kell értékelni a tapasztalatokat, és kb. ennyi.
Kiváncsi vagyok lesz-e következménye az idei nyári szezon női up versenyeknek. Beleölünk csak a négy kiemelt akadémiára évente vagy 5-6 milliárd forintot (most más kérdés, hogy ennek egy jelentős részét a felnőtt csapatokhoz csatornázzák át) és ezek után se kapus, se beálló, se szélső, se átlövő nem jön ki, akibe bele lehetne látni komolyabb felnőtt válogatott karriert. És még az alacsony belső posztosoknál is gyengébb a felhozatal, mint a korábbi évjáratokban.
A tippem persze az, hogy nem fog semmi történni, folytatódik a nagy pénz kis kézi.
