Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Freud csak az előbbiben volt erős, te nem tudom melyikben érzel magadban kvalitást.
Az élet mindig a halál útja, megkerülhetetlenül.
Vannak akik előbbre hozzák, vagy megszakítják. Aztán, sokszor csak egy rossz pszichés állapot miatt járnak úgy.
Ami meg ezt illeti:
"Ezért csökkenti a halál bekövetkezte után eltelt idő az újraéleszthetőség esélyét. Belátható, hogy minél régebbi egy élőlénynek a maradványa, annál jobban hasonlít a sohasem élt anyagra. Továbbá az is belátható, hogy nagyobb valószínűséggel támad fel egy fosszília, mint a sohasem élt anyag."
Egyrészt semmi sem "támad fel" ami meghalt.
Másrészt fura, hogy egy hívő, aki hisz a "feltámadásban" kételyt fogalmaz meg a "az újraéleszthetőség esély"-ről.
Mítoszi hősöd bomlásnak indult halottat hullahoppolt:-)
Amit írtam, az egy alig módosított változata annak a Sigmund Freud által kidolgozott elméletnek, amely szerint az emberben egyszerre van jelen az életösztön és a halálösztön. Ezen az elméleten csak annyit módosítottam, hogy a halálösztönt az életösztön hiányaként értelmeztem, és az életösztön lecsökkenését a halálösztön fogalmának használata nélkül írtam le. Minden egyéb tekintetben azért követtem Sigmund Freud elméletét, mert az a biológiai folyamatokból levezethető; ugyanis az élet számára fontos molekulákat és ionokat némely folyamatok előállítják, más folyamatok pedig lebontják. Továbbá az is megállapítható, hogy a lebontó folyamatok sokkal gyorsabbak az előállító folyamatoknál. Ezért az anyag életképességét azok az életfolyamatok biztosítják, amelyek a lebontó folyamatoktól védetten képesek előállítani az életfolyamatokhoz szükséges molekulákat és ionokat; és ennek alapján belátható, hogy az életfolyamatok az önfenntartásra, önvédelemre és szaporodásra irányulnak; továbbá az is belátható, hogy az ilyen életfolyamatok megvalósításához viszonylag sok atomból álló szerveződésre van szükség. Egy laboratóriumban kialakított biztonságos környezetben akár 500 atomnál kevesebből is előállítható egy életképes szerveződés, de a valós körülmények között is életképes szerveződéshez 1000 atomnál többre van szükség. Ezzel szemben a lebontó folyamatokra az élettől független nagyon egyszerű szerveződések is alkalmasok (pl.: HCl).
Érdemes bevezetni az alábbi fogalmakat: • Az élet útja az, amit az életfolyamatok határoznak meg. • A halál útja az, amit az élettől független folyamatok határoznak meg.
A természeti folyamatok vagy az élet útján, vagy a halál útján haladnak. Amikor egy élőlény életfolyamatai leállnak, akkor az élőlény elpusztul (meghal), és a maradványa a halál útján halad tovább; és minél tovább halad a maradvány a halál útján, annál kevesebb nyoma marad az egykori életnek. Ezért csökkenti a halál bekövetkezte után eltelt idő az újraéleszthetőség esélyét. Belátható, hogy minél régebbi egy élőlénynek a maradványa, annál jobban hasonlít a sohasem élt anyagra. Továbbá az is belátható, hogy nagyobb valószínűséggel támad fel egy fosszília, mint a sohasem élt anyag.
Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódó részlet a Szentírásban:
5Mózes 30,19: Tanúnak hívom ellened ma az eget és a földet: elétek tettem az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy élhess te és az utódaid.
Ez csupán egy elvakult hívői álláspont, amikor mindenre kivetítitek a képzelt lényeteket, a mindent figyelő Big Brothert aki elől nem érdemes elsunnyogni.
Aki lebutítja magát egy ilyen szintre, annak persze a bajok, problémák, személyes tragédiák, betegségek, mind és mind a Főhősük "próbatételei".
Ám az is elvezethet addig, hogy a hívő a "rámért betegség" gyógyításában nem partner, és azt véli, hogy ily' módon az "Úr előbb öleli szerető kebelére".
Vagy ott az érdekes pszichés defekt, amikor annyira beborul valaki a hítébe, hogy akár stigmák is képesek megjelenni a testén.
Aminek külön érdekessége, hogy sokszor nem egyezik a rómaiak kivégzési eljárásával, hanem az általa látott hibás művészi megjelenítés szerint történik.
Arra nem is kívánok kitérni, hogy eleve az "Örökkévaló" léte kétséges, gyakorlatilag nulla, de legalább is bizonyíthatatlan.
Ezzel kapcsolatban az a kedvencem a hívői oldal képzelgéseiről, amikor az "anyagtalan entitás" akiben egy atom, molekula sincs, még külön "szellemmel" is rendelkezik.
Egy kvázi körvonalazhatatlan szellemlény szelleme, ami "szentszellem/lélek néven szalad a mítoszotokban:-)
A sok felesleges gondolkozásod a kitalált főhősödről nyilván nem tér ki arra, miként is gondolkozhatna, lehetne memóriája, vagy érzelmei "anyagmentesen"?!
Vagy honnan is lenne tudása, tapasztalata, miféle úton tenne rá szert?
Mi az az energia ami működtetné ezt a roppant különösnek képzelt lényt? Vajon anyagcseréje lenne?
Mi alapján biggyeszthető rá az "Öröklét" ha sem a kezdete, pláne a vége nem ismert működésének?
Lehetséges ha lett volna, már nincs.
Miként is lehetne mondjuk neme, hisz" "Úr" ill. "Atya" titulussal bír, ám az ehhez való attribútumok hol is leledzenek?
;-)
Az a meglátásom, bárminemű állítás felőle, semminemű ismeretre nem támaszkodik, és soha, senki, semminemű tudással nem bírna felőle, még akkor sem ha talán létezne.
Ily módon, minden ez irányú értekezésed, holmi fantazmagóriára támaszkodó meddő agyalás.
Ismét írom, hogy az Örökkévalóval történő együttműködés nélkül az örök élet utáni sóvárgás értelmetlen, alaptalan és nonszensz.
Ezért is létező jelenség a halálba késztetés (életösztön vesztés). Ez a jelenség röviden arról szól, hogy a születéskor meglévő életösztön (az Örökkévalóval megélt együttműködés hiányában) folyamatosan csökken, és egy idő után teljesen elvész. Az életösztön elvesztésének folyamatát akár meg is fordíthatja az Örökkévalóval megélt együttműködés, de ennek hiányában az életösztön folyamatosan csökken, és ezt a csökkenést a különféle traumák fel is gyorsíthatják, aminek következtében szuicid késztetés is kialakulhat. Ez egy olyan jól dokumentált természeti jelenség, amely gyakorlatilag kizárja azt, hogy az Örökkévalóval megélt együttműködés nélkül sóvárogjon valaki az örök élet után. Ehhez kapcsolódó részlet a Szentírásban:
János 10,10: A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; de én azért jöttem, hogy legyen életük, bőséges életük.
Az emberré válás evolúciós folyamatához nem kell a "receptbe" szellem.
• Arról volt már szó, hogy az életnek csak akkor van értelme, ha értelmessé tesszük.
• Arról is volt már szó, hogy az életnek az együttműködés (a szeretet) ad értelmet.
• Belátható, hogy a múlandókkal való együttműködés a múlandó életnek ad értelmet.
• Belátható, hogy az örök életnek csak az Örökkévalóval történő együttműködés ad értelmet.
A gyarló és esendő jellemmel bíró ember persze sóvároghat "feltámadásra", meg "mennyben" való kitudja minő "öröklétre". Hinni bármit is lehet, noha totál alaptalan, vagy nonszensz dolog.
• Belátható, hogy az Örökkévalóval történő együttműködés nélküli az örök élet utáni sóvárgás értelmetlen, alaptalan és nonszensz.
A másodlagos késztetésekhez mereven ragaszkodó ember elfojtja magában az elsődleges késztetéseit, aminek következtében az elsődleges késztetései irracionálisan fognak feltörni... ami miatt nem találja meg a lelki békéjét.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódva érdemes megjegyezni, hogy az ember egy másodlagos késztetés hatására akar beilleszkedni a környezetébe, aminek a konformitás a megnyilvánulása. A konformitásról szóló angol nyelvű wiki cikk annyira részletesebben szól arról, hogy a különféle kultúrákban mennyire eltérő mértékű a konformitás, mintha az lenne a kulturális sokszínűségnek az egyik megnyilvánulása. Ezért számomra különösen érdekes, hogy mit ír erről a Szentírás.
Prédikátor 7,29: Vedd észre, hogy az Isten által becsületesnek alkotott ember túl sokfelé akar megfelelni!
Vagyis a Prédikátor 7,29 vers szerint a túl sokfelé megfelelni akaró ember problémákat okoz (önmagának). Mik lehetnek ezek a problémák?
• Alacsony önértékelés miatti szorongás, és kimerítő stressz.
• A határok hiánya, és túlságos függés mások véleményétől. • Képtelenség az ön-azonos döntések meghozatalára.
• Identitásvesztés és felszínes kapcsolatok.
Amennyiben ezek tartósan fennállnak, akkor azok az alábbi testi tüneteket okozhatják: • Fejfájás • Alvászavarok • Emésztési problémák • Immunrendszeri gyengülés
A megoldás az, hogy ne akarjunk túlságosan megfelelni másoknak.
Az Isajas 55,2vers azt ajánlja az olyan helyzetekre, amelyekben egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, hogy kezeljük rugalmasan a másodlagos késztetéseinket, és az alapvető szükségleteink kielégítésében keressük az örömünket.
A másodlagos késztetésekhez mereven ragaszkodó ember elfojtja magában az elsődleges késztetéseit, aminek következtében az elsődleges késztetései irracionálisan fognak feltörni. Ez a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogy sokáig az elsődleges késztetésit elfojtva teljes erejével a másodlagos késztetései szerint akar megnyilvánulni; majd amikor már nem bírja tovább erővel, akkor a másodlagos késztetéseit figyelmen kívül hagyva veti bele magát az elsődleges késztetései szerinti megnyilvánulásba, amit rendszerint lelkiismeret furdalás szokott követni. Vagyis a rugalmatlan embernek kétféle lelki állapota van; és mind a kétféle lelki állapotára az jellemző, hogy valamely késztetését elfojtja, ami miatt nem találja meg a lelki békéjét.
Az Isajas 55,2vers azt ajánlja az olyan helyzetekre, amelyekben egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, hogy kezeljük rugalmasan a másodlagos késztetéseinket, és az alapvető szükségleteink kielégítésében keressük az örömünket.
Ezzel kapcsolatban érdemes tisztába lenni azzal, hogy másodlagos késztetéssel hajtva törekszik az ember a jogkövető magatartásra. Ennek következtében az ember mindaddig törekszik a jogkövető magatartásra, amíg az nem okoz számára túlságosan nagy frusztrációt és stresszt. Az embernek ez a jogkövető magatartásra törekvése már abban is megnyilvánul, hogy nem vitatja azt, hogy valóban törvény-e az öntelt jogalkotó által törvénynek minősített jogszabály. Minek is vitatná addig, amíg nem okoz túlságosan sok frusztrációt és stresszt; utána meg majd úgyis kiderül, hogy (az üvöltve hirdetett törvény is) csak egy eltörölhető jogszabály.
Akár egyfajta természeti törvénynek is tekinthető az, hogy a párkapcsolatok spontán alakulnak ki a társas életet élő emberek között.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a Teremtő akaratából vannak a természeti törvények, ezért azokat a teremtményeknek lehetetlenség megtörni. Noé fiainak hét szabálya szerint törekedni kell a jogbiztonságra, ami a jogszabályok alkotásával és a jogkövető magatartásra törekvéssel valósul meg; de a jogszabályok megtörése csak tilos, és nem lehetetlenség. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a lehetetlen dolgokat (például a plafonon mászkálást) fölösleges megtiltani. Továbbá az is megállapítható, hogy ha a jogalkotó úgy érzi, hogy a saját képességeit felülmúlóan jó jogszabályokat alkotott, és ezzel összhangban úgy gondolja, hogy "az Istentől kapta az ihletet a jogszabályok megalkotásához", akkor ettől még az általa megalkotott jogszabály nem válik megtörhetetlen törvénnyé. Ezért a jogalkotó önteltségére utal az, ha az általa megalkotott jogszabályt megtörhetetlen törvénynek tartja.
A párkapcsolatok spontán kialakulására visszatérve belátható, hogy a társadalom igényt tarthat arra, hogy valamilyen módon szabályozza a párkapcsolatok kialakulását; és ez a szabályzás megvalósulhat írott jogszabályokkal, vagy íratlan népszokásokkal és családi szokásokkal. Az is belátható, hogy az egyébként spontán módon kialakuló párkapcsolatok csak úgy alakulhatnak a szabályok által meghatározott módon, ha a szabályok valamilyen hatást gyakorolnak a társadalom tagjaira, és ennek a hatásnak frusztráló mellékhatása is van. Sigmund Freud helyesen állapította meg azt, hogy a pszichés zavaroknak párkapcsolati, illetve szexuális eredete van. A részletekbe nem belemerülve is megállapítható, hogy az embernek két alapvető ösztöne van: az egyik az önfenntartási ösztön, a másik a fajfenntartási ösztön. Az önfenntartási ösztönhöz kapcsolódó szükségletek akár egyedül is kielégíthetőek, de a fajfenntartási ösztönhöz kapcsolódó szükségletek kielégítéséhez együtt kell működni egy másik emberrel. A spontán kialakuló párkapcsolatok elvileg lehetővé tennék a fajfenntartási ösztönhöz kapcsolódó szükségletek kielégítéséhez az együttműködést, de a gyakorlatban ezt megnehezítik a párkapcsolatok kialakulását irányító szabályok, és ez okozhatja a frusztrációt és a pszichés zavarokat.
A szabályokból fakadó frusztrációval és pszichés zavarokkal kapcsolatban érdemes megemlíteni még azt, hogy az embernek vannak elsődleges késztetései (ezek a Maslow-piramis alján lévő szükségletek), és másodlagos késztetései (a többi szükséglet); és a szélsőséges esetek kivételével minden esetben a másodlagos szükségletek irányítják az emberi megnyilvánulásokat. Például egy ember csak akkor kezd el mohón zabálni, ha már nagyon éhes, mert egyébként udvariasan fog étkezni; és így van ez a többi elsődleges késztetés esetében is. Általános jelenség, hogy amikor egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, akkor annak frusztráló-stresszelő hatása van. Az ilyen helyzetekkel kapcsolatban érdemes felidézni az Isajas 55,2 verset.
Isajas 55,2: Miért adtok pénzt arra, ami nem kenyér, és fáradoztok olyanért, ami nem elégít meg? Hallgassatok rám, és egyetek jót, és élvezze lelketek.
Vagyis Isajas 55,2 vers azt ajánlja az olyan helyzetekre, amelyekben egy másodlagos késztetés hatására egy elsődleges késztetés háttérbe szorul, hogy kezeljük rugalmasan a másodlagos késztetéseinket, és az alapvető szükségleteink kielégítésében keressük az örömünket.
Mekkora eszük volt a Biblia szerzőinek, hogy kell a nő, ha másért nem a szaporodás végett, amit sikeresen túl is toltunk:-)
Amúgy a Biblia nem pontosítja az "oldalbordát" tudtommal.
De tök mind egy.
Ami érdekes, hogy minden állatot csiribázott a főhős, az emberhez már kellett neki pár vödör föld, Évához meg a leszedált Ádámból szerzett anyagot:-O:-P
Merült benne az aksi?
A 10 parancsolattal már 2x 40 napot elpöcsölt, az a főhős, aki egy nap alatt rittyentette a Föld köré az univerzumot:-O:-P
Az 1Mózes 2,15 és az 1Mózes 2,18 versek hagyományos értelmezése szerint a férfiakra jellemző a céltudatosság és a nőkre jellemző a kapcsolat-központúság; továbbá az is következik ebből, hogy amíg a nők szívesen élik meg az érzelmeiket, addig a férfiak kerülik azt, hogy az érzelmeik megakasszák őket a céljaik elérésében.
Ebből az is következik, hogy a férfinek az a nő a hozzá illő társa, aki önként és szívesen követi őt. Továbbá az 1Mózes 2,21-23 versekből megtudható, hogy a férfi a szívéhez közel álló társaságban (oldalbordájában) találta meg a hozzá illő társat. Vagyis a párkapcsolatok spontán alakulnak ki a társas életet élő emberek között.
Néha csak a nyers egyszerűséggel megfogalmazott állítások érthetőek. • Belátható, hogy létezik az örökkévalóság fogalma, mert 1+1=2 akkor is, ha azt senki nem képes felfogni. • A Szentírás szövegéből levezethető, hogy az Örökkévaló Szellemétől vált a hominida emberré.
• Ezért az is belátható, hogy az embernek vannak a múlandóságon túlmutató vágyai, szükségletei. • Ennek fényében az is belátható, hogy az embernek csak egy másik ember lehet hozzá illő társa (a többi hominida nem hozzá illő).
Nagyon vicces, hogy a "Mindentudó" bibliai főhős, minden állatnak csiribázott nőstényt, emsét, kancát...stb... csak Ádám maradt hoppon, a 1Mózes 2,18 szerint:-):-):-)
"Szerintem az ember felismeri a természeti törvényeket, és nem kitalálja"
Az ember a "természetfelettit" azt kitalálta, aminek a létével, valósnak élésével vergődsz, egy ismeretlenek és ismerethiányosok alkotta fantazmagória alapján.
Semmit sem neveztél meg ami örök, mert például az ember alkotta matematika addig "örök", amíg ember ismeri.ű
Vagyis velünk együtt elillanhat, mint az elégő fa füstje.
Amit mi felismertünk a természet törvényei közül, az az ismeret is véges, és ráadásul csak a mi világunkban igaz.
Az az "ősi szöveg" semmiben nem ellentétes, emberfüggő, ráadásul annyira ember alkotta, hogy még az izzadtság szaga is érezhető:-)
1Mózes 2,15: Az Örökkévaló Isten fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt.
Az Éden kert művelése és őrzése egy céltudatos tevékenység; és ezért az emberre a céltudatosság jellemző. Aztán néhány verssel később található az alábbi vers.
1Mózes 2,18: És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó, hogy az ember önmagának van; alkotok hozzá illőt mellé és ellene.
Vagyis az embernek szüksége van egy önálló véleménnyel bíró társra; és ebből fakadóan az ember társára a kapcsolat-központúság jellemző. Ezzel összhangban az ember társa így értelmezi az 1Mózes 2,18 verset: És mondta az Örökkévaló Isten: Nem jó az embernek egyedül; alkotok hozzá illő társat.
Ezeknek a verseknek a hagyományos értelmezése szerint a férfiakra jellemző a céltudatosság és a nőkre jellemző a kapcsolat-központúság; továbbá az is következik ebből, hogy amíg a nők szívesen élik meg az érzelmeiket, addig a férfiak kerülik azt, hogy az érzelmeik megakasszák őket a céljaik elérésében.
Ismersz-e valamit, ami örök, és nem az emberi fantázia terméke?
Itt a fórumon is volt már téma az Örökkévalómeghatározása; amiben sokan azért szoktak kételkedni, mert a természetben minden múlandó. A múlandósággal szembeni leggyakoribb ellenpéldák a matematikai összefüggések (például: 1+1=2) szoktak lenni; amire az előbbi álláspont képviselői azt szokták mondani, hogy a matematika az emberi fantázia terméke. Szerintem az ember felismeri a természeti törvényeket, és nem kitalálja; továbbá az is egy felismerés, hogy a matematika képes a természeti törvények leírására, továbbá az is belátható, hogy a matematikának ez a képessége független attól, hogy a természet lehetővé teszi-e azt, hogy a törvényszerűségeit a matematika leírja. (Ha valaki át tud ugrani egy 2 méter magas korláton, akkor ez a képessége független attól, hogy van-e mellette egy olyan sporteszköz, amellyel a magasugrási képességét mérni lehet.) A lényeg az, hogy az ember fantáziájától függetlenül is léteznek örökkévalók; és ezért csak az a kérdés, hogy milyennek képzeljük el az ember fantáziájától függetlenül is létező Örökkévalót. Aki úgy gondolja, hogy csak a megszólíthatatlan matematikai összefüggések alkotják az örökkévalót, az elkerüli ezt a számára meseszerűnek tűnő témát. Aki viszont az ehhez a témához kapcsolódó eszmecserében szívesen részt vesz, az elfogadja azt, hogy a Szentírás szerint megszólítható az Örökkévaló, akit erre utalva nagybetűvel kezdve említ.
Akkor mi szükség van arra, hogy letűnt idők ismeretlen személyeinek, egy mítoszi hős szájába adott szövegein rágódj?
Pont az teszi értelmessé ezeknek a letűnt koroknak az ismeretlen személyei által írt szövegein a rágódást, hogy olyan mai is érvényes dolgokról szól, mint például arról, hogy az ember az adekvát érzéseit követve akár a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére. Ma rengeteg ember van, aki úgy képzeli, hogy csak más emberek vezetését követve képes arra, hogy kielégítse a valós szükségleteit; és itt van egy ősi szöveg, amely ellentétes az elképzeléseikkel.
"miután a szellemi vezetőktől olajat (iránymutatást) vettünk, tisztítsuk meg magunkat a szellemi vezetők kovászától, hogy közvetlenül a Szent Szellem lehessen a kovászunk."
Ezzel a gondolattal kapcsolatban felmerülhetnek az alábbi kérdések: • Miért kell megtisztítani magunkat a szellemi vezetők kovászától? • Miért okozhat gondot a szellemi vezetők kovásza?
Jézusnak a Máté 25,1-13 versekben található példázatában a szellemi vezetőket szimbolizáló kereskedőknek olyan sok olajuk van, hogy azzal másokat is el tudnak látni, de ők inkább váltják evilági javakra az olajukat, minthogy az Istennel való bensőséges kapcsolatba fektessék. A kereskedőknek ez a viszonyulása a saját olajukhoz teljes összhangban van a Máté 23,13 verssel: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert sem ti nem mentek be, sem az oda igyekvőket nem hagyjátok bemenni.
Először úgy tűnt, mintha a mennyek országának kapujában ácsorogva akadályoznák az írástudók és a farizeusok a bejutást, aztán a Máté 10,8 vers hatására beláttam, hogy azért akadályozzák a saját maguk és mások bejutását a mennyek országába, mert pénzért adják az olajukat. A kereskedők nem fogyasztják el a terméküket, és nem tárják fel a lelőhelyeiket; és pont ennek kereskedelmi szemléletnek a megelőzésére mondta Jézus az apostolainak azt, hogy ingyen végezzék a szolgálatukat, mert a kereskedelmi szemlélet kovásza mellett nem tud érvényesülni a Szent Szellem kovásza.
Korábban azt gondoltam, hogy a vallásgyakorlást is olyan szabályokkal kellene szabályozni, mint az etikus kereskedelmet. Ma már belátom, hogy az ilyen szabályozás bevezetésének nincs realitása; és ez felveti a következő kérdést: "Ebben a helyzetben mi lehet a megoldás?"
Erre a kérdésre keresve a választ elém került a 1Kor 5,7 vers, ami a saját fordításomban így szól: Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen kovásztalanok vagytok, mert a mi pászkánk, Krisztus leöletett!
Ez a felszólító mondat egyrészt arra utal, hogy régi kovászt azért kell kitisztítani, mert csak a kovásztalan tésztában tud az új kovász érvényesülni. (Ha a régi kovászos tésztába tesszük az új kovászt, akkor abban az új kovász nem tud érvényesülni.) Másrészt azt is feltárja, hogy mit jelképez a régi kovász; mert az Ószövetség (régi kovász) beteljesítőjének megölésével elkezdődött az Újszövetség (új kovász) ideje.
Ezeket egybevetve a János 3,5 verssel belátható, hogy az Újszövetség idejében a Szent Szellem az új kovász, továbbá az is belátható, hogy a régi kovászhoz ragaszkodás megnehezíti (és talán akadályozza is) a Szent Szellemmel betöltekezést. Ezért is kapcsolódik szorosan össze az újjászületés a Szent Szellemmel betöltekezéssel.
Vagyis a fenti kérdésemre azt a választ találtam, hogy miután a szellemi vezetőktől olajat (iránymutatást) vettünk, tisztítsuk meg magunkat a szellemi vezetők kovászától, hogy közvetlenül a Szent Szellem lehessen a kovászunk.
Jézusnak a Máté 25,1-13 versekben található példázatában a kereskedők nemcsak szimbolizálják a szellemi vezetőket, hanem a kereskedők és a szellemi vezetők közötti hasonlóságra is rávilágítanak. A szellemi vezetőket azért nem profanizálta a kereskedőkhöz hasonlításuk, mert Jézus idejében a kereskedelem egy áldottnak vélt megbecsült szakma volt, és ezzel az 1Kor 9,11 vers is összhangban van. Ha pedig a szervezett vallások tevékenységére úgy tekintünk, mint egy üzleti vállalkozásra, akkor ezzel annak a jelentőségét is a helyén kezeljük, hogy minden szervezett vallásnak vannak bevételei és kiadásai. A bevételeik alapesetben a híveik adományából vannak, de előfordul, hogy állami bevételekben is részesednek; a kiadásaik pedig az infrastruktúrájuk felépítési és működtetési költsége, továbbá a marketing- és reklámtevékenység költsége. Belátható, hogy a szervezett vallások egyrészt egymással piaci versenyhelyzetben vannak, másrészt minél több a bevételük, annál sikeresebbek tudnak lenni ebben a piaci versenyhelyzetben; és ezek alapján az is belátható, hogy a szervezett vallások vezetőinek jól felfogott piaci érdekeik vannak. Továbbá az is megfigyelhető, hogy a szervezett vallások vezetőinek fontosabbak a piaci érdekeik, mint az, hogy ragaszkodjanak az igazsághoz.
Az eddigiek ismeretében talán már senki sem csodálkozik rá naivan arra, hogy a szervezett vallásoknak vannak téves tanításaik, terjesztik a hamis bűntudatot és a hamis önelégültséget, a konkurens tanítások obstruálására és szét-trollkodására bíztatnak, és vallási háborúkat folytatnak egymással.
Máté 25,1-13: Akkor a mennyek országa hasonló lesz a tíz szűzhöz, akik lámpásaikat fogva mentek a vőlegény fogadására. Volt köztük öt buta, és öt okos. Mert a buták a lámpásaikat tartalék olaj nélkül vitték, az okosok pedig a lámpásaikkal együtt tartalék olajat is vittek edényeikben. A vőlegény késett, és mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor azonban kiáltás hallatszott: 'Itt a vőlegény, menjetek elébe!' Akkor a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásaikat. A buták pedig mondták az okosoknak: 'Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak!' Az okosak ezt válaszolták: 'Nehogy ne legyen elég nekünk és nektek, menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!' Amíg ők vásároltak, megjött a vőlegény, és a készen lévők bementek vele a menyegzőre, és a kapu bezárult. Később a többi szűz is megjött, és mondta: 'Uram, uram, nyiss ki nekünk!' Ő azonban így válaszolt: 'Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.' Figyeljetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok! Jézus maga segíti a példázat helyes értelmezését annak felfedésével, hogy a figyelemnek (a szellemi irányultságnak) a jelképe az olaj. Visszatérve a példázat elejére még a többnejűség korszakában is szokatlannak számított az, hogy valaki egyszerre tíz szüzet vegyen feleségül; és az is szokatlan, hogy a vőlegény annyit késsen a menyegzőről, hogy a menyasszonyok addigra elaludjanak. Ezért belátható, hogy a példázat szereplői is jelképesek, és az is belátható, hogy mindannyian ott vagyunk a tíz szűz között, és Isten maga a vőlegény. Vagyis ez a példázat arról szól, hogy csak a megfelelő szellemi irányultságú emberek kerülhetnek bensőséges kapcsolatba Istennel. A példázat lényegének megértése után észre lehet venni, hogy még a megfelelő szellemi irányultságú embereknek is nehézséget okoz az Istennel való bensőséges kapcsolat kialakítása, mert tartalék olajra van szükségük, kitartónak kell lenniük. Továbbá az is észrevehető, hogy ott vannak a példázatban a szüzek által bármikor elérhető kereskedők, akiktől a szüzek személyesen vásárolhatnak olajat. Belátva, hogy a szüzek az Istennel bensőséges kapcsolatra vágyó embereket szimbolizálják, az is belátható, hogy a kereskedők a szellemi (vallási, gyülekezeti) vezetők. Az is belátható, hogy az okos szüzek is, és a buta szüzek is a szellemi vezetőktől szerezték be a megfelelő szellemi irányultságukat (olajukat), de az okos szüzek tartalékot halmoztak fel, a buta szüzek pedig csak az éppen aktuális szükségletük kielégítését keresték.
A #2531 számú hozzászólás alapján belátható, hogy az ember az adekvát érzéseit követve akár a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére. A Szentírás keletkezésének idején még a szellemi józansággal írták le az adekvát érzések követését úgy, ahogyan azt a 2Tim 1,7 versben találjuk. Mindezek után felmerülhet a következő kérdés: Ha a szellemileg józan ember a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére; akkor mi szükség van a szervezett vallásokra?
Erre a kérdésre maga Jézus adja meg a választ a Máté 25,1-13 versekben található példázatával.
jól láthatóan el vagy magadban a fantazmagóriáiddal
Szerinted az egy fantazmagória, hogy az ember az adekvát érzéseit követve akár a szervezett vallások tanításától függetlenül is képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére?
Máté 5,16: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy meglássák a ti jótetteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Érdemes ezt a verset összevetni az alábbiakkal:
Jeremiás 31,33-34: Hanem ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok a napok után – mondja az Örökkévaló: Belsőjükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom; és én leszek az Istenük, és ők lesznek a népem; és nem tanítja többé senki a társát, és senki a testvérét mondván: "Ismerjétek meg az Örökkévalót!" Mert mindannyian ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig — mondja az Örökkévaló —, mert megbocsátom bűnüket, és vétkükről nem emlékezem többé.
Továbbá a Jeremiás 31,33-34 verset az újszövetségi időkre vonatkoztató Zsid 8,10-11 versekkel. Mert ezek alapján aki kerüli a hamis bűntudatot, kerüli a hamis önelégültséget és önmagának érdemtelen jutalmazását, az már a szervezett vallások tanításától függetlenül is (az adekvát érzéseit követve) képes a jótettekre, képes a valós szükségletek kielégítésére.
Ennek alapján az evangélium hirdetését segítő csodák, a tisztességes élet melletti döntést segítik.
Máté 5,16: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy meglássák a ti jótetteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Jézus ebben a tanításában felfedi a mennyei Atyának azt a vágyát, hogy az emberek tetteiben megnyilvánuló jóságáért részesüljön dicsőítésben. Ez a gondolat egyébként az Ószövetségben és az Újszövetségben több helyen is megtalálható, és szerintem arra utal, hogy a mennyei Atya a megérdemelt dicsőítésre, a megérdemelt jutalomra vágyik. Persze erre eszünkbe juthatnak a Jel 4,9-11 versek: És mikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónon ülőnek, az örökkévalóságban örökké élőnek, a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt, és imádja az örökkévalóságban örökké élőt, és koszorúikat a trón elé teszik mondván: Méltó vagy Urunk és Istenünk elnyerni a dicsőséget és a tiszteletet és a hatalmat, mert a mindenséget Te teremtetted, és a Te akaratod eredményeként jött létre és teremtetett. - Vagyis Isten mindenképpen méltó a dicsőségre, de Ő olyan dicsőítőkre vágyik, akik ezzel tisztában vannak.
Mindezt azért írtam le, mert szerintem az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember is akkor tisztességes, ha a megérdemelt jutalomra vágyik, és az önmagukat érdemtelenül jutalmazók ezzel megemelik az agy jutalmazási területén az ingerküszöböt, aminek következtében az esetleges érdemeik már nem fogják kiváltani az adekvát pozitív érzelmeket. ☺ Mi erről a véleményetek?
