Ezt a látványos műveletet a GEDEON Programmes csapatai, Laurence Thiriat rendező vezetésével, egy 90 perces dokumentumfilmhez filmezték le, amelynek premierje főműsoridőben lesz a France Télévisions csatornán.
Az elmúlt évtizedben több mint 100 világítótorony-tömböt szkenneltek digitálisan víz alatt fotogrammetriával. Ezeket az új, felszínről kinyert blokkokat hasonló kezelésnek vetik alá, és átadják a Dassault Systèmes önkéntes mérnökeinek, akik digitálisan elemzik és virtuálisan újra összeszerelik a szerkezetet.
Kiemelték a tengerfenékről az ókori világ hét csodájának egyikéhez tartozó óriási kőtömböket
"Egy francia-egyiptomi régészeti projekt keretében 22 hatalmas kőtömböt emeltek ki a Földközi-tenger mélyéről, amelyek egykor az ókori világ hét csodájának egyikéhez, az alexandriai (vagy pharoszi) világítótoronyhoz tartoztak. A tömböket (köztük egy becslések szerint 70-80 tonnás kőkapu részeit) a kikötőhöz közeli tengerfenékről hozták a felszínre, hogy 3D-szkennelés után digitálisan rekonstruálhassák a csodálatos építményt. Az eredeti világítótornyot i. e. 290-280 körül építtette I. Ptolemaiosz Szótér és fia, II. Ptolemaiosz Philadelphosz, és bár méretéről nincs pontos adatunk, legalább 100 méteres magasságával az ókori világ építészeti és technológiai csodájának számított. Tűz és tükrök segítségével akár 50 kilométer távolságból is képes volt navigálni a tengeren hajózókat, mielőtt földrengések áldozata lett. Először egy 956-ban történt földmozdulás még csak kisebb károkat okozott az épületben, de a 14. század elején bekövetkező újabb földrengések szinte teljesen lerombolták a tornyot. A romokból 1480-ban az egyiptomi szultán, Káitbej erődöt építtetett, ami máig áll az egykori világítótorony helyén. A pharoszi világítótorony elsüllyedt építőköveit 1994-ben fedezték fel francia régészek, és azóta több francia és egyiptomi expedíció is indult a feltárásukra. A most futó digitális rekonstrukciós projektben régészek, történészek és mérnökök dolgoznak együtt, hogy a történelmi feljegyzések és a megtalált anyagok alapján virtuálisan újjáépítsék a világítótornyot."
Még érdemes elmondani pár dolgot a Maxine Asher-expedicióról, ami mégis a legérdekesebb ilyen próbálkozás volt az elmúlt fél évszázadban (minden okkult vonatkozása ellenére). Az expedíció tagja volt Egerton Sykes a 20. századi atlantológia talán legnagyobb alakja. A francia Jaques Mayol búvár, akit "A Delfin"-nek neveztek is tagja volt az expedíciónak. Életéről könyvet írtak, sőt L. Beson róla mintázta a Nagy Kékség búvárját: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jacques_Mayol
Aztán Francisco Salazar spanyol búvár szintén, akit meg "A Párduc" néven emlegettek.Továbbá: Dr. Julian Nava, a California State University történész professzora és a kirendelt spanyol régész: Olga Vallespin.
A Szatmári Hirlap 1973 ápr-i száma kicsit bővebben írt a témáról az expedíció kapcsán:
Alexander Kondratov: Vizek mélyén – idők mélyén (1984) könyvében egy kisebb fejezet szánt az expedíciónak:
(Mellesleg a fordító [Előd Nóra] nem állt a helyzet magaslatán, mert utána se nagyon nézett a cirillbetűkkel leírt nyugati neveknek: Maxine Asher nála Maxin Escher!)
Az időutazás, alapvetően veszélyes vállalkozás. Itt az ezredmásodpercek is számítanak, mivel az „út” alatt is telik az idő. Ha rosszul számítják ki az utazás idejét, hónapokat, heteket is tévedhetnek az érkezéssel. Igaz, ezt be lehet kalkulálni, de a „fogadó bizottság” lelkiállapotával nem lehet számolni. Teszem azt munkaszüneti napon érkezünk, és az egész társaság sörmámorban van, nem lesz feltűnő az érkezés. Ha a munkahét első napján, amikor mindenki másnapos, még elmegy. De amikor mindenki a toppon van, kiszúrhatják, hogy valami nem stimmel. Ezért a térbeli pozícióra is nagy figyelmet kell fordítani. Ha egy elhagyott oázisba érkezünk, akkor van lehetőség a mimikri alkalmazásának és nincs probléma a megfigyeléssel. De ezt szigorúan feltételes módban kell értelmezni. ;-)
Érdekes, de Francis Baxter is azt a nézetet pártolja, hogy ezek az "abroncs kövek" (Girdle Stones) az eredeti elemei a piramisnak, amiket a folyosó kialakításakor csak keresztülvágtak (The Great Pyramid of Giza: The Final Explanation, 1994). Egy lap a könyvéből:
hogy a Felvezető járat kőműves illesztéseinek részletes terve, amelyen láthatók a „övkövek”. Most úgy tűnik, hogy csak az első három alkot különleges szerkezeti rendszert, míg a negyedik és az ötödik egyszerűen vízszintes kövek, amelyeken keresztül az építők vájták a járatot.
Megjegyzi, hogy Borchard elméletében, miszerint ezek az abroncs-kövek egy belső lépcsős piramis szerkezet lejtős rétegeinek találkozásainál helyezkedtek el. Vito Maragioglio és Celeste Rinaldi ezt elvetették, s akik először is megjegyezték, hogy a hézagok függőlegesek és nem ferdék, másodszor pedig, hogy háromszor jelentek meg ebben a felfelé vezető folyosóban, és sehol máshol a piramisban. A Médumi piramis belső lépcsős szerkezettel rendelkezett, de a folyosóin belül semmi hasonló nem volt látható.
Gilles Dormion új ötlete, hogy a három övblokk-készletet egy csúszókapu-rendszer kialakítása miatt építették be, de erről később letettek (ez szerintem elvetélt ötlet).
Ez merész vállalkozás lenne. Ha úgy adódik mindenképp vigyél magaddal titkos segítőket, akik majd kimentenek mielőtt a korbáccsal csapkodó munkafelügyelők kiszúrnának. Én csakis ember és vadállatmentes lagúnás paradicsomba mennék, egy fél év elég is lenne... 🏝️
Magam is arra tippelek, hogy a piramis nagyobb léptékű lépcsökkel épült. A külső burkolatot pedig csak a sarkokhoz kell tájolni, hogy esztétikus legyen a gúla.
A platóba vájt lejárat egy barlanghoz, az alvilági szentélyhez, bizonyára már jóval a piramis építése előtt megvolt. Ezt csak felhasználták, vagy elrejtették a piramissal.
Ahhoz mit szólsz, amire már más is rámutatott, hogy az első terv a föld alatti sírkamra volt. Az abroncskövek tulajdonképpen a piramis eredeti falazata ezen a részen, amit meghagytak. Borchardt szerint mikor megváltozott a terv az első abroncskőig egyszerűen belevágták a piramis testbe a folyosót. A többi részen pedig már építették a folyosót. (Gyakorlatilag Mendelssohn is ilyesmire utalhatott.)
„Kurt Mendelssoh angol fizikus, aki könyvet írt a piramis rejtélyeiről, úgy vélte ezek a kőgyűrűk bizonyítják, egy belső lépcsős-piramis struktúra meglétét.”
Magam is arra tippelek, hogy a piramis nagyobb léptékű lépcsökkel épült. A külső burkolatot pedig csak a sarkokhoz kell tájolni, hogy esztétikus legyen a gúla.
Azt írtam, hogy lehetséges, amit írtál, csak éppen nem hiszem, hogy ezt a nehézkes módszert választották volna. Minden folyosót beirányoztak nemcsak itt, hanem más piramisokban, hegyek belsejében is, ráadásul sokszor nagyon pontosan, és nem alkalmaztak ilyen "abroncs--kő" elemeket.
Petrie megoldásával szemben is vannak kételyeim, de az mégis rokonszenvesebb, mivel statikai elemnek fogja fel ezeket. Az egyik ellenérzésem például a lecsúszó a mészkődugók miért feszítették volna a járatot? Hisz akkor ezeket lefelé se nagyon tudták volna engedni vagy ez esetben miért nem ilyen „abroncs-kövekből” építették meg az egész járatot?
Kurt Mendelssoh angol fizikus, aki könyvet írt a piramis rejtélyeiről, úgy vélte ezek a kőgyűrűk bizonyítják, egy belső lépcsős-piramis struktúra meglétét.
„ Ez szerintem működhetne is, de valahogy én inkább a Petrie féle megoldásra szavaznék, hogy elsősorban statikai okok miatt rakhatták be a folyosóba, egyfajta biztosítékként. Hogy a zárótömbök ne veszítsék szét a folyosó falait, ill. a záródugók ne fejtsenek ki erős nyomást az alsó folyosóra. (de ezzel a megoldással is lenne pár kérdésem).”
Véleményem szerint a „gyűrűző kövek” nem statikai célból lettek berakva, hanem a tájolás és mérettartás miatt. Mivel könnyebben faragható mészkőből vannak, ráadásul lyukasak, sokkal hamarabb eltörnének, mint a gránit. Azonban az egész lejtaknának a kövei az aknával párhuzamosan vannak illesztve, ami az egész akna stabilitását adja.
„ A folyosó szögének ilyen ellenőrzése nem tűnik praktikusnak. Gondold meg, ekkor a folyosó felső vége nyitott az ég felé! A vízen alapuló szintezők vagy a csillagászati megfigyelések szintén adhatták a folyosó pontos szögét. De igazából az építőkre se olyan jó fényt vetne, szerintem, ha így határozták volna meg a lejtszöget...”
A függőlegesen állított tájolókövek között két lépcső alakul ki, ahol a szintsor ideiglenesen kimarad, míközben körülötte növekednek a szintsorok. Ez körülbelül 8-10 sor „kihagyását” jelenti egy lépcső esetén. Amikor a tájolás megtörtént, utána felrakták a sorokat, közben a lejtaknával párhuzamos köveket is. Mivel kellett egy magasabban lévő referenciapont a méret és a lejtőszög tartásához. A csillagászati referencia nagyon távolinak tűnik számomra. Ez elég volt az oldalak tájolásához.
Lassan leszokom róla, hogy a neten keresgessek képeket, mert nincs időm azzal szöszmötölni, hogy valós-e vagy csak egy fotóprogrammal/AI-vel készült. Elő kell vennem a régi könyveket!
Hagyományosan az építők ilyeneket használtak az építés során: vízszintezők, derékszögű háromszögek, zsinórmérő módszerek, függőónok, mérőrudak, és talán optikai jelzők, kijelölők, stb.
Amennyiben lenne egy időgépem, akkor a Nagy Piramis alapjának kitűzését, és az első szint felrakását követném a dolgozók között elvegyülve. Elvégre minden „háznak” az alapja a legfontosabb. Akkor az is kiderülne, hogy milyentervrajz alapján készült.
Ezekre a "gyűrű-kövekre" talán jobb szó lenne az abroncs-kő, szorító-kő vagy körbeövező-kő elnevezés (az angol könyvekben: "Girdle-blocks").
Mondjuk a gyűrűző-kövek pontos elhelyezésével és egymáshoz viszonyított helyzetével - szemmel ellenőrizték volna az egybevágóságot és a pontosságot, mintegy optikai "lézerként" használva azokat. És ugyanígy a pontosan egyforma kövek közötti szintkülönbségek és távolságok alapján számolták volna ki a folyosó pontos lejtési szögét.
Ez szerintem működhetne is, de valahogy én inkább a Petrie féle megoldásra szavaznék, hogy elsősorban statikai okok miatt rakhatták be a folyosóba, egyfajta biztosítékként. Hogy a zárótömbök ne veszítsék szét a folyosó falait, ill. a záródugók ne fejtsenek ki erős nyomást az alsó folyosóra. (de ezzel a megoldással is lenne pár kérdésem).
A folyosó szögének ilyen ellenőrzése nem tűnik praktikusnak. Gondold meg, ekkor a folyosó felső vége nyitott az ég felé! A vízen alapuló szintezők vagy a csillagászati megfigyelések szintén adhatták a folyosó pontos szögét. De igazából az építőkre se olyan jó fényt vetne, szerintem, ha így határozták volna meg a lejtszöget...
"Mielőtt a Felvezető Folyosó szimbolikus jelentésére térnénk, szeretnénk megjegyezni még néhány érdekes jellegzetességet a „gyűrűzőkövek”, a „gránit dugó” és a „nagyméretű szögletes kő” kapcsán. Ahogy az Edgar fivérek is rámutattak, az első három gyűrűzőkövet leszámítva a többi gyűrűzőkő mind érintkezett egymással. Hasonlóképpen, bár mind függőlegesen, a piramissal egy vonalban helyezkednek el, akárcsak az első három, mégsem merőlegesen keresztezik a folyosót, hanem – mint a fenti ábrán (pirossal jelölve) látható – átlósan felfelé lejtnek a keleti faltól a nyugatiig. Ami azokat a gyűrűzőköveket illeti, melyekről úgy véljük, hogy a gránit dugót ölelték körül, lehetséges, hogy ezek kivételt képezhettek, mert amint a diagramon látható, a gránit dugó felső végénél jelölt utolsó gyűrűzőkő ismét majdnem egyenesen, a folyosón keresztül húzódik."
Úgy gondolják ugyanis, hogy a Felvezető folyosó elején megmaradt 3 gránitdugó körül ilyen abroncs-kövek vannak, mert a gránit erősebb a mészkőnél, amiből az abroncs-kövek készültek. A folyosó többi részén viszont csak mészkődugók voltak, amiket Al Mamun bányászai szétvertek.
Igen, a cikk nagyrészt az ún. "kísérleti-folyosóról" szól, amit ott találtak a Nagy Piramis közelében. Az építők ebben modellezték a piramis-folyosók csatlakozásának pár elemét, kicsiben. Az egyiptomiak ugyanis maketteket és tervrajzokat is készítettek a piramisokhoz. Néhányat meg is találtak. Mit nem adnék a Nagy Piramis eredeti tervrajzáért...!
Itt találtam meg a köveket, talán már volt ez az oldal, és akkor nem tetszett. A tableten írok most ~s úgy >rta a voltot, hogy ölt már ez az oldal... Mára már tetszik. Az az igazság, hogy még egy link lenne, de arra még kondicionálni kell benneteket. 😌🙃😘
A Királynő kamrájának alapszintje is ezzel lett meghatározva. Ami a további tájolásokhoz is referenciaként szolgálhatott. Az biztos, hogy nagy koponya volt a Nagy piramis tervezője, munka vezetője.
Véleményem szerint, azokat a mészkő „gyűrűket” a pontos tájolás miatt építették be a lejtaknába. Pontosan azért, hogy a lecsúszatni szánt zárókövek ne akadjanak el félúton. Azért rakták őket függőlegesen, a helyszínen vízszintesen, mert a szintemelkedések során ebből számolták ki a pontos lejtési szöget. (Koszinusztétel) A három követ előre kifaragták nagy pontossággal egyformára, amit azután vízszintezve építettek be a járatba. Így lézer helyett, a szemmértékre hagyatkozva érték el a kövek közötti egybevágóságot. :-)
3 vagy 4 kőgyűrű van beépítve a felvezető járatba (nem lehet pontosan tudni). Ezt a folyosót eleve úgy építették, hogy ebbe csúsztatják le a huszonvalahány zárókövet. A folyosó közepe táján három, egymástól tíz könyök (5,23 m) távolságra elhelyezett monolitikus kőgyűrűt építettek be. Ezek építészeti jelentőségére Borchardt hívta fel a figyelmet. Ez a mészkő kőgyűrű egy vastag kőlap, amiből kb. 1x1 m négyzetet vágtak ki (a folyosó méretének megfelelően). Ezeket a kőgyűrűket érdekes módon függőlegesen pozicionálták be, nem a folyosó lejtőszögének (26°2'30") megfelelően. Ezek a kőgyűrűk a legkülönösebb sajátosságai a folyosónak (Petrie). Egyébként Waynman Dixon vette észre ezeket először, aki a Királynői Kamrában megnyitotta a szellőzőjáratokat (1872-ben). Volt több elgondolás, hogy miért kellettek ezek.
az a három vonalka a gyanúsított