Hát... mivel tudom, hogy van aki szintén jön a koncertre, nincs értelme elkezdeni kibeszélni az eddig megjelent felvételeket róla. De legyen elég annyi, hogy aki arra panaszkodott az utóbbi években, hogy Jarre mindig ugyanazokat számokat adja elő, az most meg fog lepődni. Voltak persze szokásos dalok is, de olyan számokat fogunk hallani, amiket eddig még soha nem hallottunk élőben, a régiek és újabbak közül is, persze mind felújított verzióban! Egy norvég JMJ fan ismerősöm szerint legalább 7 olyan szám volt, ami teljesen meglepte és a számok fele eddig nem hallott új verzió!!!
A régiek közül úgy értem, hogy Zoolook előtti időkből is egy rég elfeledett, de népszerű szám, ami nem, nem a Magnetic Fields 1, amit már eleve tudtunk, hogy lesz!!!!!!
Már nagyon várom, hogy láthassam, hallhassam 2 hét múlva...
"Amikor elkezdtem komponálni az 1976-os Oxygene című albumot, nem volt más bennem, mint hogy valami sajátot akarok elérni.
Nem ambícióként, hanem egyszerűen csak tényként. Egyszerűen nem voltak referenciáim az Oxygene-hez, mert előtte semmi ilyesmi nem létezett. Aztán nagyon intuitív módon dolgoztam, és hagytam, hogy az irányítson, amit csináltam.
Tehát meg kellett találnom a saját utamat, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel létrehozzam a zenét...
Federico Fellini mondta nekem egy nap:
„Tudod, Jean-Michel, sok filmet csináltam, és minden alkalommal azt gondoltam, hogy ez egy teljesen más film. De visszatekintve azt hiszem, mindig ugyanazt csináltam. Ezt nevezzük stílusnak.”
Szerintem a művészeknek gyakran csak egy mondanivalójuk van, és amit csinálnak, az mindig csak önmaguk variációja.
Az emberi érzelmek tekintetében sincs fejlődés. Amit egy ókori egyiptomi művész akart, amit valaki a 18. században akart, vagy ha a mai művészetről van szó, ugyanaz marad.
Mindig a halálhoz, a szerelemhez és a magányhoz való viszonyunkról van szó. Az alapvető emberi érzések és érzelmek visszatérőek. Csak az eszközök változnak nemzedékről nemzedékre, és ez teszi a zenét egyedivé.
Amikor az emberek először hallották Charlie Parkert játszani, vagy amikor először találkoztak egy heavy metal darabbal, sokan egy kicsit értetlenül álltak és elveszettek voltak. Nem tudták, hogy mit kezdjenek vele. Mert maga a stílus, a forma váratlan volt. De ez nem jelenti azt, hogy az érzések, amelyeket ebből a váratlan helyzetből tapasztaltak, újak voltak.
Az elektronikus zenében gyakran van egy ismétlődő ütőhangszeres vagy basszusgitár-mintázat, amely öntudatlanul egyfajta transzba ejti az embert. De ugyanakkor a kényelmes várakozás helyzetébe is hoz. És én menekültem ettől, ezért is tetszik, amit oly sokan mondtak, hogy nem tudták, mit gondoljanak vagy mit érezzenek.
Majdnem olyan, mintha fordított sorrendben dolgoztam volna, volt egy rendszer vagy egy dogma, néhány ütemenként változni kell a ritmusnak. Mint a természetben, amikor a felhőket vagy a hullámokat nézed.
Órákig nézheted a hullámokat a tengerparton, és nem unod meg. Majdnem mindig ugyanaz, de mégsem pontosan ugyanaz. Olyan, mint a szívverés: Ahhoz, hogy testünk megfelelően működjön, minden szívdobbanásnak kissé eltérőnek kell lennie. Ha egyforma szívverésünk lenne, meghalnánk.
Az Oxygene-t többé-kevésbé hat-hét hét alatt csináltam. Tehát elég gyorsan. De aztán sok időbe telt, mire befejeztem a keverést, és a térbeli elhelyezést.
A másik dolog az, hogy egyáltalán nem volt rajtam nyomás, mert ahogy mondtam, az egész arról szólt, hogy felfedezzek valamit, amiről tudtam, hogy más, valami olyasmit, amiről nem volt semmilyen előítéletem.
Ez ma már elég nehéz, mert azzal, hogy elkészült, valami olyasmi, ami sajnos már nem fog megtörténni, egy értékes pillanat. (Forrás; FifteenQuestions)
#JeanMichelJarre, az elektronikus zene atyja, 2025. június 26-án érkezik a Papp László Budapest Sportarénába. (📸: Herve Lassince)"
Idén is azon gondolkodunk, hogy készítsünk egy különleges születésnapi meglepetést Jarre számára – az ötlet az, hogy mindannyiunk csoportos videós üdvözletét gyűjtsük össze.
Kérjük, készítsen egy rövid videós üdvözletet barátaival és/vagy családtagjaival, vagy egyszerűen csak barátaival, akikkel a koncerten találkozik. Hogy még különlegesebb legyen, kérünk benneteket, hogy ezt a nyár valamelyik koncertjén tegyétek meg – kérem, ügyeljen rá, hogy a helyszín felismerhető legyen.
Részletek:
- Helyszín: egy koncert ezen a nyáron. - Hossz: legfeljebb 5 másodperc. - Nézet: Vízszintes/tájkép. - lehetőleg csoportos üdvözlet - Küldés: jmjfamily2025@gmail.com - E-mail tartalom: Mellékelje videóját. - HATÁRIDŐ: július 19
Az jó helyekre villámgyorsan elfogytak, a gyengébb helyekre meg lassan fogynak, szerintem erre lehetett számítani a körülményeket tekintve. De akkor is azt mondom, hogy szerintem az utóbbi 10 év után egyrészt már sokkal inkább kialakult egy közönség, aminek tetszik a mostani Jarre is, ezért nem leszek olyanok akik felállnak és elindulnak, mint 2016-ban, másrészt pedig ugye az utóbbi 10 évben alkotott, szóval ahogy írtam is, fura helyzet ez, de 2016-ben visszatérő zenészként jött ide, azaz most, 76, majdnem 77 évesen egy "népszerűbb" koncert ez, mint ami akkor volt.
Csak azért írtam ezt a fejtegetést, mert említetted, hogy BlueRay-en adja ki a minősége miatt.
Viszont azt hozzátenném, hogy a kettő dolog összefügg. A 10 vagy 25 évvel ezelőtti dalai is már a múltja, szóval ha érdekel hogy mit kezd a múltjával, akkor az is érdekel, hogy alkot-e még és mit, mivel abból amit mostanában, a közelmúltban vagy akár most alkot, abból egy nap a régi kiadvány, a múltja lesz! :D
Nemcsak az akusztikát, hanem a teljes látványt. Ez lenne az innovációja ennek a rövid nyári turnénak, hogy minden egyes helyszínen mást fogunk látni, az adott helyszínhez illeszkedően és egyedien, AI segítségével irányítva.
Közben az újabb kis videókból kiderült, hogy Equinoxe 7 is lesz, de az újabb verziója persze.
Érdekes helyszín. Mintha valami filmgyár lenne. Eddig valamiért azt hittem, hogy egy nagyobb arénában gyakorol, de igazából elég csak egy színpad méretű hely, az akusztikát pedig majd aktuálisan igazítják a koncertek előtt.
Engem nem foglalkoztat a munkamorálja vagy az, hogy meddig alkot még. Számomra ez magánügy, ha ad valamit, hajrá, ha nem, tök oké.
Ami számomra kalapemelős, az az, ahogy a múltjával, a régi kiadványaival, dalaival törődik. Az újrakiadások, a koncertekre leporolt régi dalok. Sztem így kell ezt. Riszpekt.
Picit leegyszerűsítesz. Én bírom a dallamos house-t, vásárlom is, ott a Yore Records, modernre hangszerelt, de ugyanakkor végtelenül egyszerűen, de szerethetően meghangszerelt dalokkal operálnak. Meg szeretem Herbert régi house 12"-eit, amiben egy darab preset hang nincs, mégis igazi house-nak hat.
Én csak arra próbáltam utalni, hogy manapság 2 perc összedobni egy sajátos 4/4 alapütemet úgy, hogy egyszerűen szóljon, mégis egyedi legyen. A Fairlight idejében ezek az ütemek nagyon újak voltak, ma egy ilyen tuctuc ritmus uszkve 35-40 éves.
Nem hiszem, hogy onnan a hatás. Az interjúk alapján inkább az iparizene akkori pionírjaitól vették a dolgot. De jól érzed, bejövős, úgy is, hogy az MF-et jóval hamarabb ismertem már, mint magát a DM-et. (4-5 évvel)
Rendben, de akkor lépjen fel közben egy népzenei kórus is, Claude és Adiescar is öltözzenek magyar népviseletbe és hegedűvel, dobbal lehet kísérni Jarre-t.
