Ez is egy magyarázat!De mint fentebb irták ,miért nem engedték utána azonnal mindet!Azt akkor nincsen semmi gond! Miért is kellett két percet várni,ha már véletlen,bármilyen okból kinyilt egy ketrec?!Szerintem az nem okozott volna semmi problémát ha 2 percel a megadott idő előtt engedik ki a galambokat!De igy bizony "találgatások"lehetőségét felveti a dolog!
A KIREPÜLT GALAMBOK A Z.03.EGYESÜLET GALAMBJAI MELYEK A 360-AS KETREC AJTÓ ZSANÉR LESZAKADÁSA MIATT TÖRTÉNT MELYET A HELYSZÍNEN A STARTEROKKAL EGGYESZTETTÜNK. üdv. Nyitrai János V.B. TAG.
Ettől függetlenül azt gondolom,hogy annál az egyesületnél,ahol ez nem egyértelmű,ott bajok vannak.
Ami viszont már másik eset az az,ha az autóban van egy hím félbeli láda,amit esetleg a másik egyesületben egészítenek ki,ott egyértelmű,hogy csak hímekkel lehet feltölteni a ládát.
Nyilván ezért vannak a kísérők,hogy erre (is) odafigyeljenek.
Ugyanakkor az egyesületi vezetők felelőssége ez is,meg még néhány dolog,hogy rendben menjenek a dolgok.
Aki eltöltött néhány évtizedet a galambászatban összegyűlt nála sok irodalom, újság, különböző kiadványok, könyvek a sporttunkkal kapcsolatban, aminek jelenleg már nem sok hasznát veszi! Évek óta porosodnak egy polcon vagy fiókban és valószínűleg ott is maradnának az idők végezetéig azzal a biztos tudattal, hogy nem veszik kézbe soha többet!Kérésem a következő!Szedjétek össze amire már úgy gondoljátok, hogy nem lesz rá szükségetek és tegyétek hozzáférhetővé azok számára, akik még érdeklődéssel olvasnák azokat!Tőlem már jó sok évvel ezelőtt megkapta egy kezdő galambász 35 év anyagát! Én már a díjaimból is ajánlottam fel elég sokat a fiataloknak, amit persze csak Ők nyerhetnek meg, remélem örülnek is neki!Nem viszünk el semmit, itt marad minden és végül értéktelen papírhulladékként kidobásra kerülnek a féltve őrizgetett dolgaink!Hiszem, hogy néhány igazi galambászban megmozdul valami és ezzel is segíti a fiatalokat!
Szép napot!
Lev Tolsztoj Háború és béke regényét is meglehettt volna egyszóval is írnii, BÉKE!
Most a többiek megint meg fognak kövezni, de ez a fórum azért van, hogy elmondja a véleményét mindenki, így én is!Tehát nekem az a véleményem, hogy mint a bor bírálatakor, ebbe is minden illatot, ízt, zamatot bele magyaráznak, mert az olyan menő!Mindegy milyen a szem színe, az erezettsége, érdessége nem számít az eredményesség szempontjából, csak mi emberek formáljuk a MI ízlésünkre, kézbe illőségre, un. ideális formára a galambokat!Ez nagy tévedés, mert nehogy azt mondja valaki, hogy ha egy centivel hosszabb a farka vagy kissebb a szárnya, jelen esetben nem olyan a szeme mint amit mi ideálisnak elképzelünk, akkor már az selejt!Rengeteg szuper és győztes galamb van amelyik a 88 pontot nem érné el az ÁLTALUNK felállított ideális követelményeknek megfelelően és itt nem a standartra gondolok!Nincs szándékomban okosságokat mondani, de meggyőződésem, hogy a galamb nem a szemével, nem a szárnyával és nem a testi felépítésével előzi meg az összes többit és nyeri meg a versenyt!Hanem egy általunk felfoghatatlan, leírhatatlan olyan belső, emberi szem által láthatalan és kezünkkel kitapogathatalan képességével, amit nehéz meghatározni és mégnehezebb kitenyészteni!Mert ha a fent említett szervek, szem, szárny, izomzat stb. ideálisnak hitt leírásai jelentenének valamit a győzelemhez vezető úton, már mindenkinek ilyen galambokkal lenne tele a dúca!Az igaz, hogy mindenki így én is szívesebben fogja kézbe a formásabb galambokat, mint a slamposakat, de ha valaki a külső jegyek alapján selejtez az sokat tévedhet, de a tévedését nem lehet bizonyítani, mert a kiselejtezett kontrol csoportnak nincs lehetősége a bizonyításra!Jogos a kérdés, hogy akkor minek alapján selejtezzünk, de ez már másik téma!
ANNO... Ekkor még bátrak voltunk, Rostock-ba tízet küldtem, Brüsszel-be meg ötöt! Rostock-ból pénteken jött az utolsó, Brüsszel-ből meg hétfő délben! A mostohább száll… Továbbiak
ANNO... Ekkor még bátrak voltunk, Rostock-ba tízet küldtem, Brüsszel-be meg ötöt! Rostock-ból pénteken jött az utolsó, Brüsszel-ből meg hétfő délben! A mostohább szállítási körülmények ellenére azok a galambok szerettek hazajönni! Abban az időben 3 csapatot (30 db) röptettem és a 7. úton veszett el az első galambom! Azóta sok minden megváltozott!
Képzeljük magunkat a galambjaink helyébe, mit éreznénk fordított helyzetben, ha nekünk kellene repülni helyettük!Két galamb beszélget egy vendéglátó egység asztalára támaszkodva a két sör és két féldeci után!Ezen szerek fogyasztása sokaknál két szörnyű mellékhatást vált ki, mégpedig a tisztánlátást és a hirtelen megokosodást!– Te, szólalt meg a szúrósabb szemű! Már régen azon agyalok, hogy mit kellene adni a GAZDINAK azért, hogy egész évben egészséges maradjon és mindig formában legyen, ráadásul még az "imunistrációs" vagy milyen, rendszere is erősödjön, de vigyázva ám piszkosul arra, hogy a belső szervei főleg a mája, ( mert a jó máj kincset ér! én már csak tudom...) nehogy tönkre menjen, mert nyáron én be vágom majd 13 versenyre és tudod komám nekem a bajnokság a cél, de legalább a dobogónak meg kell lennie!- hopp egy feles, majd folytatta.- Viszont ha az ilyen gondos és alapos kezelés ellenére nem bizonyítanak, akkor kinyírom komám, ki én, majd meglátod, csak ne jöjjenek időben haza, rozsdás fűrészlappal vágom el a nyakukat és dobom a kutyáknak! - a hosszú beszédtől megszomjazott majd nagyot húzott a söréből!– Először vegyük sorra, hogy mások miket tanácsolnak! - turbékolta az értelmesebb tekintetű!– Legfontosabb a TISZTA VÍZ, ezért tegyünk a vizébe először is egy löttyintés HYPÓT, mert az biztosan jó, majd csepegtessünk bele SÓSAVAT, hintsünk rá MÉSZHIDRÁTOT, egy marék JÓDOZOTTSÓT is vessünk bele, csak az íze miatt, pár csepp LUGOL sem árthat, bolondítsuk meg egy kevés RÉZGÁLICCAL, majd forraljuk fel az egészet, közben öntsünk hozzá bőven ALMAECETET, keverjük jól össze, hagyjuk kihűlni, majd kényszerítsük rá, hogy megigya, mert addig nem kap mást!– Na akkor ez meg van beszélve, a víz már biztosan tiszta, megnyugodhatnak és úgy döntöttek, hogy a következő kört a GAZDI egészségére fogyasztják! - úgy is tettek, mert Ők aztán állják a szavukat és dülöngélve elrepültek hazafelé, hogy ördögi tervüket végrehajtsák!Év közben beoltották még a GAZDIT két-három OLTÓANYAGGAL, meg ejtettek egy két alapos MEGELŐZŐ KÚRÁT, majd versenyek közben bele tömtek egy csomó drága GYÓGYSZERT, mert a győzelmet nem adják ingyen!A szezon után újra találkoztak az említett bútor darab mellett és megegyeztek abban, hogy ŐK MINDENT MEGTETTEK ami "galambilag" lehetséges, még sem nyertek semmit és elgondolkoztak azon, hogy a bajnok vajon mit is adhatott neki!- majd a kudarcot is szokás szerint meg ünnepelték és szomorúan elrepültek!Repülés közben találkoztak a bajnokkal és megkérdezték tőle, hogy ö mit tanácsol?- Na figyusz ide tudatlanok, én elmondom a tutit!- A GAZDIT be kellett volna zárni egy kis helyre és naponta egyszer vagy kétszer kiengedni sétálni egy kis időre, hagy tréningezzen kedvére, nőt ne is lásson egész héten! Majd gyűjtéskor néhány trükköt bemutatunk neki, hogy féltékeny legyen és siessen haza!A versenyek után, télen, meg egyáltalán nem mehet ki, csak nyugodtan üldögéljen a fél négyzetméteres hokedlijén, különzártan!- Aztán nem elhizlalni ám, naponta egyszer bedobni neki egy kevés száraz kenyeret meg egy kis avas szalonnát, aztán annyit eszik belőle amannyit csak akar és semmi kényeztetés, mert a dúc lehet nyirkos is, meg huzatos is és a padló meg lehet rácsos és majd tavasszal elég lesz kitakarítani alóla a piszkot!Itt már a figyelmük lankadni látszott....- A versenyeken meg ezeket a pepecül felkészített "emberszabásúakat" egy autóba be kell zsúfolni, aztán elvinni jó messzire őket, utána kiengedni!Lehet, hogy fele el veszik vagy még több, de nem baj, mert valószínűleg betegek voltak, viszont a LEGJOBBAK visszajönnek szeretett otthonukba!Itt már a fonal el volt veszve...Őket már lehet újra és újra küldeni, hagy bizonyítsanak, amelyik végig bírja azt bezárjuk egy szűk cellába egész életére szaporítani, elvesszük a gyerekeiket, cserélgetjük a párjukat, összeházasítjuk a saját anyjával vagy az apjával, a gyerkőcök meg mennek a vágóhídra vagy a rabszolga piacra!Ennél a résznél már nem voltak észnél....Itt jöttek rá, hogy ők valahogy másképp csinálják!Még az a jó, hogy közben meglátták azt a helységet ahol tíz perc alatt éveket lehet okosodni és mint mindig, megszomjaztak és betértek feldolgozni a hallottakat...A szokásos harmadik kör után ujra elhangzik a kérdés,hogy akkor mit is kellene adni a GAZDINAK, hogy..siessen haza?
.Nehéz úgy visszaidézni a közös emlékeket, hogy azok megtörténtekor még nem tudhattam, hogy később még annak jelentősége lesz valamikor!Megpróbáltam sorba rakni a történeteket, de ez nem mindig sikerült, hiszen az idő könyörtelenül múlik és az én emlékezetem is kopik, épp ezért szeretném még időben megidézni illetve megörökíteni ennek a nagyszerű SPORTBARÁTNAK az emlékét.Természetesen ha valakinek van hozzáfűznivalója vagy tud valamit érdekeset róla nyugodtan írja le, egészítsen ki, mert Sanyi amilyen nyüzsgő, örökmozgó és vibráló ember volt én csak egy morzsáját tudom megosztani Önökkel annak a hatalmas aktivitásnak ami ebben a kisemberben lakozott! Pörgessük vissza az idő kerekét 1980 nyarára, mikor Eger főterén sétálva betértem egy gyors étterembe, ahol a főnök egy akkora adagot tett elém, hogy alig bírtam megenni! Azt mondta, hogy egy nagyembernek nagyadag kell! Isteni volt a sertéspörkölt tarhonyával! A főnök egy kis fekete emberke volt, akiről még nem tudhattam, hogy évek múlva nagy barátom lesz! Ez volt az első találkozásunk amit még számtalan követett!A 90-es évek elején kialakult egy ragyogó baráti társaság a kövesdi Z-03, Gál Ottó, Murányi Márton, Gáspár József és Gáspár István, a füzesabonyi V-2, Nagy Ferenc, Kaló Sándor, Bocsi Imre és Országh István, továbbá a V-35 egri Ötvös Imre, Vígh Zoltán, Krizsai József és HUSZTI SÁNDOR között!Ez a baráti kör mindhárom egyesület díjkiosztóján részt vett éveken keresztül, remek hangulatot teremtve főleg az egrieknek köszönhetően. Sanyi nem mulatozott, de kitűnő előadó képességével nagy hallgatóságot vonzott mindig maga köré. Óriási lexikális tudással rendelkezett, anekdotáival, egyedi humorával, versenyzési elméleteivel, külföldi látogatásainak elmesélésével órákig letudta kötni a népes hallgatóságát! Persze nem mindenben értettünk vele egyet, így heves viták alakultak ki közöttünk, amiknek soha nem lett lezárva és a legközelebbi találkozáskor újra kezdtük az egészet. Ez volt az özvegységre átallás hőskora!Volt téma bőven, emlékszem mikor a sokat emlegetett kazánházban hosszú estéken át vitatkoztunk nyolcan-tízen a hogyan mikéntről, Sanyi az íróasztalon ülve szórta az érveit, elméleteit! Ezeket a díjkiosztókat, kiállításokat, baráti összejöveteleket és azokat a kazánházi estéket nem lehet és nem is szabad elfelejteni! Sajnos ezek az összejövetelek Murányi Márton halálával ritkulni kezdtek, majd meg is szűntek! Változtak az idők változtak az emberek! 1995. 02. 26-án volt egy furcsa röp. csoport gyűlésünk Füzesabonyban, ahol az nem jelent meg aki összehívta! Ültünk, mint a kisközség, tanácstalanul, veszélyben forgott az nyári röptetés!Ekkor Huszti Sanyi felajánlotta, hogy saját pénzén vesz egy kocsit, amit majd utólag kifizetünk! A saját felépítményét a kerületnek átadja, továbbá ebben a szezonban elszállítja a galambokat jobb körülményeket biztosítva nekik mint eddig volt!Ígéretét betartotta és ezzel megmentett bennünket! Ezzel lehetővé vált a MÁTRA kerület megalakulása és versenyezhettünk! Ilyen ember volt! Sokat köszönhetünk neked Sanyikám! Több nyelven beszélt így a rengeteg külföldi útja során sok barátot szerzett, járt számtalan hírességnél, köztük Desmeth Matthijsnál is akivel napi kapcsolata volt. Meghívta egyszer Egerbe, amit el is fogadott, minket, kövesdieket is hívott a vacsorára, de munkahelyi elfoglaltságom miatt én nem tudtam elmenni és ezért a többiek sem mentek! Ezt utána nagyon megbántuk, mert egy legendával találkozhattunk volna, ráadásul az Ő galambjait tenyésztjük! Emlékszem egyszer hazafelé autóztunk Miskolcról, mikor vita keveredett Gál Ottó és Sanyi között, hogy a Matyi hím anyja testvére vagy féltestvére a Bulténak?Sanyi ott azonnal felhívta Rogers D Matthijst és megkérdezte! Döbbenet volt a kocsiban! Ez úgy tizenöt éve lehetett!Szervezett Egerbe egy olyan kerületi díjkiosztót, hogy több mint kétszázan voltunk neves hazai és külföldi vendégekkel, akik csakis a Rá való tekintettel fogadták el a meghívást! Azóta sem volt és ezután sem lesz ilyen többet!Eredményei nem tükrözték az állománya értékét (kapott is ezért tőlünk rendesen), de aki Tőle kapott galambot az nem bánta meg! Egyszer én is hoztam tíz fiatalt, amiből egy D.M. származású tojó költötte éltem legeredményesebb galambját, az 529 kék hímet, ami néhány tized ponttal esett ki az Olimpiai csapatból! Köszönöm még egyszer Barátom! Sanyi legnagyobb eredménye 2005-ben Nagy Ferivel közösen megnyert Rövidtávú Bajnokság volt! Nagyon büszke volt rá, tele tervekkel, elgondolásokkal, reményekkel!De az amúgy sem acélos szervezete nem így gondolta és fizikai állapota hamarosan rosszabbodni kezdett! A vizsgálati eredmények egyre riasztóbbak lettek! Ez a KISEMBER hihetetlen erővel küzdött és harcolt a betegséggel, de az könyörtelen volt és végül legyőzte! Családja, orvosai mindent megpróbáltak, ami emberileg lehetséges volt, de hiába! Utolsó találkozásunk az egri kórház Bel. Osztályán történt, mikor meglátogattam már nem kért ebédet, azt mondta a nővérnek, hogy tegnap nagyon jóllakott!Kaló Sanyival voltak egy szobában, még utoljára egy jó órát elgalambásztunk, tervezgettünk még jókat is nevettünk, mint régen a kazánházban vagy más beszélgetésekkor, de ez a nevetés már nem volt az igazi! Sanyi már többször elfordult, szeme bepárásodott! Tudtuk mire gondolhatott! Mindhárman szinte éreztük, hogy van még a szobában rajtunk kívül VALAKI, aki hamarosan közbelép és véget fog vetni a szenvedéseinek!Isten áldjon mondta búcsúzóul, Téged is Sanyikám, válaszoltam!Párnap múlva jött a hír, hogy bevégeztetett! Sanyi átadta lelkét a teremtőnek!Temetésén csepergő esőben több százan búcsúztak Tőle meghatódva mikor Bárdos István szöv.elnök búcsúztatójában méltatta a postagalamb sporttért végzett felbecsülhetetlen érdemeit, munkáját!
A motiváció, amint már írtam, az egyik leglényegesebb dolog az életben és a sportban egyaránt. Kellő motiváció nélkül nincs se eredmény, se siker. Az állatoknál kissé másképpen működik a dolog, mint az embereknél. Én ezeket a technikákat főként a kaszkadőr lovaim kiképzésénél tanultam meg alkalmazni és ott értettem meg a motiváció lényegét. Az állatoknál a motiváció sikerességének alap feltétele, hogy meg kell tanulni a galamb vagy ló fejével gondolkodni, és át kell változnom szinte lóvá vagy galambbá. Aki erre nem képes, annak esélye sincs a siker elérésére. Pont az ilyen tenyésztőknél fordul gyakran elő, hogy a siker helyett a galamb elvesztését éri el a tudatlanságával.Miért is? A válasz a következő: A rosszul motivált állatok becsapottnak és megalázottnak képzelik magukat vagy megsértődnek, ezt a lovaknál gyakran észrevettem, és az addig szinte már rutinosan ment feladatokat sem csinálta többé meg és mindent elölről kellett kezdenem. Volt olyan ló, aki teljesen magába fordult, és 1-2 év kihagyás után volt csak újból használható, pedig előtte már 10-15 filmben volt használva, mint kaszkadőr ló, mivel akkorra tudtam őt olyan módon motiválni, hogy szinte magától csinálta az elvárt feladatokat. A galamboknál ez pontosan így van, mint a lovaknál, csak a galamboknál még sokkal nehezebb, mivel ott egyszerre több galambbal foglalkozunk, és szinte biztos, hogy 20 galambból 15-nek az a motiváció nem, hogy előnyére válik, hanem épp fordítva sül el. Erre az az egyetlen megoldás, hogy a versenygalambokat olyan dúcokban helyezzük el, ahol 5-6 db galamb van, és azok úgy vannak összeválogatva, hogy a tenyésztő ismeri már a szokásaikat és a természetüket, valamint az őseik szokásait illetve természetét, és így talán sikerül olyan csoportokat alkotni, akik egyszerre motiválhatók valami módon. Ezt Segmüllertől tanultam meg illetve Robert Venustól, de több órát beszélgettem napi szinten Michael Van Lint barátommal, akit abban az időszakban, amikor Dr. Holec nálam dolgozott két évig, szinte naponta hívtam és Holec tolmácsolásával órákat beszélgettünk, de ez így volt Robert Venusszal is, akitől megtanultam a galambok inszeminálását, magyarul mesterséges megtermékenyítését, amit most már szinte bármikor meg tudok csinálni 100%-os sikerrel. A galambokat minden távon máskor és máshogy kell motiválni, de az is nagyon lényeges dolog, hogy a motiváció, amit mondjuk vasárnap használtunk, legközelebb 5-6 hét múlva alkalmazható újra. Aki eztnem veszi figyelembe, az biztos, hogy a galambjait kockáztatja, mivel a galambot az már nem hogy gyorsítja, hanem becsapottnak érezteti, és a galambok ilyenkor nagyon hajlamosak elmaradni és új dúc után nézni, főleg a tojók. A motiváció csakis a tökéletes egészségi állapotban lévő galambnál tud sikeresen működni. A legkisebb betegség is az eredmény rovására megy. Én azt tanácsolnám azoknak, akik nem képzettek szakszerűen – ami természetesen csak tanulható, még senki nem született úgy, hogy tudta a galambokat motiválni –hogy inkább addig, amíg nem sajátították el tökéletesen a titoknak nevezett fogásokat, azok meg se próbálják, mert rontanak, és nem javítanak az eredményeiken. Erre mérget vehet bárki. A helyes motiváció egy művészet. Nekem van egy kb. 300 oldalas füzetem, ami tele van írva különféle motivációkkal különféle jellemű galambokra személyre szabva, és különböző távokra és időjárási viszonyokra. Most ezekből írok le pár darabot, de a könyvemben bővebben fogok róla írni. Ezen kívül terveim között szerepel, hogy készíteni fogok több oktató videofilmet DVD formájában, amin már a fiatal galambok első tréningezésétől kezdve egészen a versenyekig bemutatom, mit hogyan csinálok, és persze a versenyeken a galambok teljes bekosarazásától az érkezésig minden rajta lesz. A film a jövő évi országos kiállításon valószínűleg már kapható lesz.Akkor kezdjük az öreg galambok első versenyétől kezdődően a rövid- és középtávú versenyekre való pár motivációs módszer bemutatásával. De le szeretném szögezni, ezek a módszerek itt most csak körvonalakban lesznek leírva, ha bárkinek bármi kérdése lesz hozzá, az nyugodtan írja meg vagy hívjon fel, én inkább elmagyarázom, mintsem rosszul alkalmazza és a galambok elvesztését eredményezze. Robert Venustól tanultam meg a következő motivációt, amivel én szinte mindig megnyertem az első 1-2 versenyt. A galambokat már az első közös tréningre úgy készítsük fel, hogy a galambok alatt 7-8 napos fiatal legyen. A galambokat ekkor megözvegyítjük, és a párok nem látják egymást egészen a harmadik tréningútig, és a fiatalokat oly módon nevelik közösen, hogy reggel a hím, este a tojó van a dúcban a fiatallal! Másnap fordítva, szóval mindkettő azt hiszi, hogy csak ő neveli. Ez a tréningek alatt elég motiváció. De most jön a lényeg: amikor a galambok az első versenyről hazaérnek – én most teljesen özvegyekről beszélek, de ezt lehet csak hímekkel vagy csak tojókkal is csinálni – a fiatalokat átcseréljük szintén 7-8 napos fiatalokra, és a párokat a verseny után együtt hagyjuk egészen addig, amíg a fiatalok 18 naposak nem lesznek. De ennél a motivációnál a lényeg, hogy a galambok már 4 hétig előtte a tréningek alatt özvegyek voltak. Elmondható, hogy azok a rövidtávú galambok, akiket ezzel a módszerrel motiváltam, azok mind a lista első 50 galambja közt érkeztek az első-, második- és harmadik versenyen. De amint írtam, nálam 5-6 galamb van egy dúcrészben, amiből van 16 db. Szóval én ezt az 5-6 galambbal csináltam. A többit másképpen motiváltam, de amikor eljött a hosszútáv, akkor ezt eljátszottam azokkal a hosszú távú galambokkal, amiket oda készítettem. Az eredmény? 5 év alatt 6 hosszú távú országos első díj. A barátom az olimpiai bajnok galambjait is ezekkel a módszerekkel motiválta, és az eredmény 4 év alatt 6 olimpikon galambja van, háromszoros olimpiai győztes és egyszer harmadik hely.A neve Skrbek Marek.Egy másik motivációt is leírok nektek. Az özvegy hímek főként a dúchoz való kötődéssel való motivációkat kedvelik, a tojók inkább a gazdájuk iránti szeretetet és az egyedi ápolgatással motiválhatók leginkább. A tojóknak azt merném mondani, még párra sem lenne szükségük, ha a gazdájuk legalább olyan szakértelemmel bír, mint barátom és mentorom, Horváth Károly, akit én a világ egyik legjobb, sőt, ha nem a legjobb galambászának tartok, legalábbis Magyarországon évekkel jár mindenki előtt, ezt nekem elhihetitek, ha azt mondom, hogy a legjobb, akkor a legjobb szakember. Ő nekem elmondott nagyon sok dolgot, és ő a tojókat olyannyira meg tudja őrjíteni, hogy a tojók istenként imádják, és a párjukká is őt választják. Ezt komolyan mondom. De most maradjunk a hímeknél. A hímeknél nagyon bevált módszer, hogy ha a gyűjtés napján a dúcokban különféle oda nem illő dolgokat helyezünk el, egyszóval rendetlenséget csinálunk. Beteszünk különféle dobozokat, amelyeken olyan nyílásokat vágunk, hogy a galambok be tudjanak menni és oda fészektányért helyezünk, vagy beteszünk öreg székeket, autógumit, aminek a belsejébe szalmát teszünk, a galambok rögtön belemásznak és fészeklehetőségként tekintenek rá. Az a lényeg, hogy ha 6 galamb van a dúcban, akkor 6 dolgot kell betenni, hogy mindenkinek akadjon valami újdonság. Ilyenkor a galambok egész nap eljátszadoznak az új dolgokkal, és a játék közben kerülnek bekosarazásra, ilyenkor csak a verseny után találkoznak a tojókkal, de a megérkezéskor a játékszerek ott várják őket, nem szabad kivenni, nehogy a galamb becsapottnak érezze magát, hisz ezekért sietett olyannyira a dúcába haza. Ezt szintén egy másik hatos társasággal játszom el. Szóval minden dúcban másként motiválok heti szinten. De amint mondom, nekem rengeteg ilyen módszer van még a tarsolyomban.Vagy Koopman barátomtól is tanultam több módszert, mivel vele napi kapcsolatban voltam Dr. Holecen keresztül, aki tolmácsolt nekünk, de most is szoktam vele megbeszélni dolgokat, főként a maratonnal kapcsolatban, mivel ő 4 éve tért át erre a versenyzési távra és tavaly és tavalyelőtt is ő volt Hollandia bajnoka maratoni távon, legalábbis én úgy tudom. Most leírok két olyan módszert, amiket ő alkalmazott rövid- és középtávon, aztán egyelőre lezárom ezt a témát, mivel írhatok egy hónapon keresztül éjjel-nappal, akkor sem fogyok ki a mondanivalóból. Szóval az első: A galambok dúcát olyan fészkekkel látjuk el, ahol az elválasztó középső deszkát vagy lapot – nevezzük, ahogy tetszik – kivehetjük egy mozdulattal, és így a két fészek összenyithatóvá válik. Ide készítünk egy olyan ládát, dobozt, ami pont olyan hosszú, mint a deszka, amit kivettünk és kb. 30-40 cm széles és tele van olyan lyukakkal fúrva, hogy a galamb ki tudja simán dugni a fejét rajta. Szóval ez a doboz választja el a fészkeket. Ezt a módszert lehet mindkét nemnél alkalmazni nagy sikerrel csak abban a dúcban, ahol a tojókat küldjük, ott csak hímekkel játszunk, ahol hímeket, ott csak tojókkal. Keverve szigorúan tilos. Most az egyszerűség kedvéért beszéljünk a hímek motivációjáról, szóval olyan dúcról ahol a hímek lesznek kosarazva. A dobozok a helyükre kerültek, a dobozok elején a kis nyitható ajtócska ki van nyitva, a hímek szabadon mozoghatnak a dúcban. Olyan dúcban vagyunk, ahol 6 hím van, az érthetőség kedvéért. Előkészítünk három tojót. A szomszédos hímek közül csak az egyik galamb párját, és betesszük a dobozba, ahol mindkét hím be tudja dugni a fejét és pározni szeretne a tojóval, a tojó meg a hímekkel, hisz mindkét hím megőrül érte, a hímek látják egymást és szinte megőrülnek a féltékenységtől, aztán 5 perc elteltével a tojót átcseréljük a másik galamb párjára, és megint várunk 5 percet és utána a galambok egyéni szállítóketrecekben elmennek a gyűjtőhelyre. Amikor a galambok megérkeznek, már a párjuk várja őket. Ami minden motivációnál fontos, hogy a galambok párja mindig otthon kell, hogy maradjon, fontos, hogy várja. Ha nem, akkor kell tartani olyan 10-20 galambot mindenféle színben és nemben, amik csak azért vannak, hogy ha megjön a galamb, akkor a párja amíg nem érkezik meg, addig ezek a helyettesítik a galambok párjait, persze ezek tökéletesen elő vannak a célra készítve, akiknél a párzáshoz nem kell udvarlás, hisz ez a fázis ki van húzva náluk. Szóval a pót galambok erre a célra vannak csak tartva. Aki ezt nem így csinálja annál az első olyan esetnél, hogy nincs aki várja a galambot, annál többé az a galamb csak véletlenül fog kerületi első díjat repülni. Hisz a motiváció az első díj eléréséhez kell, és nem azoknak van kitalálva, akik csak helyezésekre játszanak!
Van olyan a mai verseny - röptetési - szabályokban, hogy a hímet és a tojót külön ketrecbe kell - gyűjtéskor - rakni. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy ki bírják e, vagy az özvegyeket nem (illik) szabad össze pakolni .
- , hiszen, hogy … nem helyes. …., hiszen tudtál stb a helyes
Na de mindegy, írhatod helyesen is, nem segít. A nem fórumba illő terjengős tartalom és önmutogatás a csúnya. Agresszív stílusod, na az talán nem lóg ki a fórumból. Sajnos.
Örülök annak, hogy elolvastad az írást, hiszen, hogy tudtál véleményt alkotni róla! A Török szultán neve mögé bújva, maradj is ott!Olyan alkot véleményt aki egyetlen egy bejegyzést sem írt még a fórumra!!! Azonnal befejezném a fórumozók zaklatását, ha olyan írástudatlanok mint te meg tanulnátok írni! Én szívesen olvasnám! Íme egy újabb tőrdöfés!
AZ ELSŐ VERSENYEKRE VALÓ FELKÉSZÍTÉS
Most, az első versenyek kezdetén sok ember csalódottságát hallottam a napokban,mivel nem úgy alakultak az első versenyeik és tréningjeik, mintgondolták. De nem szabad elfelejteni egy lényeges dolgot: agalamboktól csak azt lehet várni, amit beletettünk.A múlt héten néztem a DAC és a TRENCSIN futballmeccset, ahol a DAC0-3-as vereséget ért el, a mérkőzés végén a DAC trénere, aMagyarországon is ismert Rossi nyilatkozott, ahol a riportermegkérdezte tőle, hogy mire véli a vereséget, és ő erre azt mondta,hogy a csapata alapjátékosai csak 70%-os tréninget tudtak végeznikülönféle sérülések végett, és ebből kifolyólag a meccsen csak 50%-osteljesítményre voltak képesek. Ha valaki 100%-os eredményt akarelérni, akkor annak 150%-os tréningeket kell végigabszolválni és100%-os egészségi állapotban kell, hogy legyen.De visszatérve a galambokra, én mindig azt mondom, amikor hazajönnek agalambjaink az aktuális versenyről, abban a percben el kell felejtenia versenyt, lényegtelen, hogy milyen eredményt értünk el, és abban apercben a következő versenyre, és annak a felkészítésére kellkoncentrálni, a múlt csak az energiánkat veszi el, minden profisportoló így gondolkodik. Az első versenyeket általában azok atenyésztők nyerik meg, akiknek módjukban áll a sok magántréning, és agalambjaik tökéletesen be vannak reptetve. A 350 kilométeres utakigmerem mondani 90%-ban csakis azoknak van esélye, akik a galambjaikatközel napi szinten magántréningekre tudják vinni, persze én most nemarra gondolok, hogy valakinek 1-1 galambja véletlenül nem tudelhelyezést ezek nélkül is repülni. Belgiumban és Németországban a350 kilométeres utakig naponta 150 kilométeres magántréningekenvesznek részt a galambok, akik erre a vannak tenyésztve és általábanezek nyerik is meg. Tudom ezt nálunk sokan nem tehetik meg, deösszefogva, közösen meglehet szervezni, heti 2-3 magántréningetlegalább 100 km-ről. Megoszlanak a költségek és akkor márelmondhatjuk, hogy elmozdultunk a gödörből és megtettük az elsőlépéseket a győzelem felé! A tréningek fontosságát és hasznosságátszámtalan példa igazolja!Azok a galambászok, akik érdeklődéssel olvasták az eddigi írásaimat éssaját lehetőségeikhez mérten alkalmazni a leírtakat és megpróbálták azén módszereim szerint felkészíteni és kezelni a versenyzőket, szintebiztos, hogy az első 1%-ban stoppolták a galambjaikat és a következőversenyen még jobb helyezésben reménykedhetnek. Még egyszer felhíyom afigyelmet a tréningek fontosságára és ez az amire most összpontosítanikell! Legyen a tréningezés az első szempont, legalább 3-4-szer ki kellvinni a galambokat hétközben legalább napi 80-100 kilométeres távra,és utána a galambokat pihenni kell hagyni. Ami nagyon fontos, agalambokat ajánlatos napközben fészekre zárni a tréning után, hogy apihenés tökéletes legyen. A takarmányra is nagyon oda kell figyelni!Ilyenkor minél nagyobb mennyiségben kell a galamboknak olajostakarmányt adni, ami szerdától akár a 80%-ot is elérheti, hisz azenergiát csak abból tudja nyerni. De a takarmánybevitel arányosankell, hogy a tréningek mennyiségével növekedjen.Nagyon fontos, hogy az első versenyeken a galamboknak napontamagnéziumot kell a vízbe tenni, amire tökéletes az emberi készítményekis, amit bárhol meg lehet venni, én magnézium pezsgőtablettát szoktamnaponta adni, 5 liter vízhez 2 tablettát, nagyon jó a galamboknak,hétfőn és szerdán, de akár pénteken is egy negyed Tihamin tabletta,ami szintén emberi fogyasztásra van kitalálva ami B1-es tabletta, amagnézium és a tihamin a galambokat nagyon megnyugtatja és serkenti azagyi funkciókat. Nagyon fontos, hogy a galambokat szerdai tréningremár kedd este begyűjtjük a szállítókosarainkba, de a szállító kosaraka dúcban maradnak, vagy is galambok a dúcban alszanak, ez azértlényeges, hogy a galambok rá tudjanak jönni, hogy nyugodtan aludhatnaka verseny előtt és nem kell idegeskedniük, ezt csak a rövidtávúversenyek előtt szoktam alkalmazni. Amire oda kell az első út utánfigyelni, hogy most jött el az az időszak, amikor támadni fog azOrnitózis komplex valamelyik változata, ez szinte biztos és most errea legjobb védekezés az, ha a galambok a 2. verseny után amikorhazajönnek vasárnap vagy hétfőn, le vannak oltva lincosprektin éscatosal kombinációval, de ha suanovil injekciót is keverünk ezekhez agyógyszerekhez, akkor biztos, hogy ez a veszély messziről elkerülminket, ezt szerdán vagy csütörtökön megismételjük, ez aversenyeredményeken csak jelentős előnyt fog mutatni. Michael van Lintis ezt a felkészítést alkalmazza, én tőle tanultam meg és rengetegversenyt nyertem e módszerrel. Én azért írom le ezeket afurcsaságokat, mert azt akarom, hogy lássák az emberek, hogy milyenegyszerű módszerekkel lehet elérni kimagasló eredményeket, de vannakakik legyintenek az egészre és egész héten hagyják otthon parádézni,tele etető mellett a galambjaikat és a fentieket megkérdőjelezik, éspersze ők is nyerni akarnak, azok álomvilágban élnek és bután fognakmeghalni. Na ezeket az örökösen reménykedő vesztesek!Az előzőekben a versenyek utáni kezelésekről írtam pár gondolatot, de ez egy olyan szerteágazó, bő téma, amiről napokat lehetne beszélni. Én nem akarok olyanokról írni, amit bárkitől, bármikor meg lehet tudni. Én próbálok olyan dolgokat elmondani, amit kevés ember tud, és aki tudja, az nem mondja el, őrzi a titkát!Szerintem a rövidtávon és a középtávon nagyon sok esetben nem a galamb győz, hanem a gyógyszerek és a megfelelő tréningmódszer. Tudnék olyan legális szerekkel végzett felkészítésről írni, ami akár 10-15 percet is képesek a galambok teljesítményét megnövelni, de ezeket a dolgokat úgy gondoltam, hogy nem hozom nyilvánosságra. Ismétlem, ezek természetesen legális, engedélyezett dolgok, csak tudni kell, hogy mikor és mennyit kell adni. Viszont tudni kell azt is, hogy ezek az első versenyek semmit nem jelentenek, mivel a táv rövid és a sebesség általában 1400 m/s felett van, ahol a galambok egyszerre jönnek és az a győztes, akinek a legnagyobb szerencséje van.Egy barátom erre azt mondta tegnap, hogy a menyegzőben is a gyerekek kezdik a táncot, ez tökéletesen megfelel ezekre a versenyekre.Az előző írásomban írtam egy-két gondolatot az aktuális kezelésekről, ami a versenygalambokkal kapcsolatos, most ezt folytatom. Mára szinte mindenhol elkezdődtek a versenyek és már az első eredmények is felkerültek az internetre. Örömmel látom, hogy az általam tenyésztett galambok már az első versenyen 3 kerületi díjat nyertek, de aminek nagyon örülök, hogy Esztergom kerületben az első 8 galamb Dombai Gábor barátomé, akinek külön gratulálok, és ezek a győztes galambok Horváth Karcsitól és tőlem származnak. Gábor egy kezdő galambász, de szerintem 1-2 éven belül az ország egyik legmeghatározóbb galambásza lesz. Visszatérve az aktuális dolgokra, most már a galambok nagy része valamilyen versenykondícióba hozta magát, de ne feledjük el, hogy most kezdődik csak a versenyszezon és a galambok mára már megfertőződtek a közös kosárban, igaz ez nem látszik rajtuk, de aki most sürgősen nem kezeli az állományát, annak a harmadik verseny után az eredménye rohamosan csökkenni fog. Miért is? Hát azért, mert a galambok mára megfertőződtek a Micoplazma valamilyen ágával, és ez most fogja kimutatni az eredményét. Éppen ezért, hogy elkerüljük ezeket a gondokat, nagyon sürgősen le kell a galambokat kezelni ezekre a betegségekre, és a vizükbe Catosalt tenni (2 liter vízhez 5ml-t) hétfőn, szerdán és pénteken, ezt nyugodtan tehetjük a többi vitaminnal vagy gyógyszerrel egyben. Galambjaink vasárnap, amikor hazajönnek, már ezzel a gyógyszeres kezeléssel várjuk, amit egészen kedd estig fontos, hogy a galambjainkat lehetőségeinkhez alakítva minimum 1-2 alkalommal vigyük el tréningezni, elég 20-30 km-es távolságra, a lényeg, hogy repüljenek. Ha nem tudjuk akkor zárjuk ki őket a dúcból, de semmiképpen se kergessük őket a ház körül, azzal csak rontunk.A galambászok többsége már biztos találkozott olyan jelenséggel, hogy a versenygalambok, akik teljesen egészségesnek tűnnek, egyik percről a másikra elkezdenek hányni. Miért is van ez? A válasz a következő: Mert a galambok a stresszt ezzel a reakcióval tudják csak levezetni. Most a galambok másfél hónap alatt a téli pihenő után hirtelen nagy megterhelésnek és stressznek lettek kitéve, éppen ezért írtam, hogy ilyenkor elkerülhetetlen a magnézium és a tihamin adagolása. Május végén elkezdődnek a középtávú utak, és ezekkel egyidejűleg a meleg ellenszeles utak, ezeken az utakon már olyan galambok fognak nyerni, akik a minőségükből kifolyólag tudnak elsők lenni és nem a szerencse és a szél miatt, ami általában ezeken a versenyeken hazafújja ezeket a galambokat. Ezeken a versenyeken nagyon sokat segít a kosarazás előtti napon és a kosarazáskor használt különféle orrcseppek használata, ami kitisztítja az orrot és légutakat, és leveszik a különféle gyulladásokat, ezek a gyulladások szinte láthatatlanok, de a galambok teljesítményében éppen ezek okozzák a 3-4 perces késéseket, amiket nem lehet másképpen kiküszöbölni. Én legalább 10-15 féle készítményt használok, mindig a versenyek nehézségétől és távolságától határozom meg az aktuális szert. Természetesen ezek nem dopping hatású szerek. Ezeket a szereket Belgiumban szinte az összes profi galambász használja, én is tőlük és Dr. Holectől ta
A sportban ugyanúgy, mint az életben, a legfontosabb dolog a motiváció megtalálása, hisz ez a siker titka. A galamsportban többféle motivációt ismerünk, és még több, amit nem. Mi a motiváció? Motivációnak neveznek minden olyan dolgot, ami a cél érdekében kellő mértékben inspirálni tud valakit. A galamboknál ezt több csoportra osztanám. Első csoport a fiatal galambok. A fiatal galamboknál nyilván teljesen máshogy kell megközelíteni a motiváció kérdését, mint a többi csoportnál. Itt az első és lényeges dolog, ami a legnagyobb veszélyt okozhatja a motiváció elvesztésében, az az anarchia, vagyis a rangsor aljára való kerülés. Az ilyen fiatal galamb bármennyire is jó származású, szinte biztos, hogy előbb-utóbb elmarad. Ez olyan dúcokban fordul leggyakrabban elő, ahol túl sok fiatalt tartanak kis dúcban és nincs meg a galamboknak a kellő komfortérzetük. A másik gond, ha a különböző kelésű galambokat egy dúcban tartják, és ilyen esetben az erősebb galambok rendszerint elverik a fiatal galambokat a fészkekről és az etetőkről. Gondoljunk bele, hogy ez úgy néz ki, mintha egy óvodást belöknénk a gimnazisták közé. Teljesen elnyomott lenne mindenféle téren. A többsége csak a maradékot tudja felenni, és amíg meg nem erősödik, szinte teljes idegi nyomás alatt éli életét. Nem beszélve arról, hogy a szervezet ilyen körülmények közt könnyen elveszíti az erejét és ezzel egyben az immunitását, és a betegségek csalijává válik. Ezért ajánlom a minden profi által alkalmazott szisztémát, a választási csoportok külön dúcban való tartását, ahol ilyen gond nem fordulhat elő. A fiatal galambok legjobb és legkönnyebb motivációk egyike a dúc megszerettetése, hisz a fiatal galambot a dúcán és a gazdáján kívül semmi más nem köti a dúcához. És nekünk itt kell rájönnünk arra, hogy mi az a dolog, amivel felhívhatjuk a fiatal figyelmét arra, hogy még jobban siessen haza. Én most le fogok írni több olyan módszert, amivel én rendkívül nagy sikereket értem el a fiatalok versenyén. Én mindig a fiataljaimat olyan dúcokban helyeztem el, ahol kényelmesen és teljes mértékben óvva voltak a fertőzésektől. Ezért építettem egy olyan 40 méter hosszú voliert ami 1 méterre fel van emelve a földtől és az elején kívül mindenhol zárt. A mérete 40 méter hosszú, 3 méter széles és 2 méter magas. Ebben a volierben 5 dúcot alakítottam ki, ahol 1200 db galamb elhelyezésére van állóka beszerelve. A trágya azonnal kihullik a volier alá. 10 db kirepülő van felszerelve, amik 1,5 méterszer 1,5 méter nagyságúak, és szputnyikok, hogy a fiatal nyugodtan láthasson ki rajta, ismerkedhessen a helyével. Ezekbe a dúcrészekbe választom le a fiataljaimat születési sorrendben, de ha esetleg máshonnan hozok fiatalt, akkor az is más dúcba kerül. A galamboknak 3-5 fészek jut fejenként. Amikor a galambok mind falkáznak, akkor a hímeket különválasztom a tojóktól, ez azért fontos, mivel a hímek gyakran elverik a tojókat és a tojók nem tudnak kellő táplálékot felvenni, ezzel csökkentjük az esélyt a tökéletes kifejlődéshez. De külön tartom azokat a fiatal hímeket, akik nem annyira dominánsak, mint társaik, ami természetesen később kialakul majd bennük. De ha most együtt hagynám őket, akkor sok dologban csökkenteném az esélyüket a jövőre nézve. A galambokat ilyen csoportokban megtanítom a saját dúcrészükben való életre, ahol közöttük kialakul egy bizonyos sorrend.Amikor a galambok mindegyike megértette, hogy hol a helye, akkor minden nap más és más partit kezdek tréningeken egyben kiengedni, de ami fontos, hogy nem a ház körüli tréningeken, hanem a kihordott tréningekre gondolok. Ilyenkor mivel a rendszer megvan fiatal koruktól és mindenki a kirepülőkre száll le azonnal és kb. 1 perc alatt a dúcban van, a tetőn szinte soha, mivel azokat, akik nem tudták ezt a rendszert megérteni, már rég kiselejteztem tudják, tréning után a kaja várja őket, utána pedig mindig valami finomság, általában ráetetés mogyoróval, de vastagon. Én a fiatalok szezonjában általában 150 kg mogyorót szoktam megetetni. Vastagon eléjük öntök ilyenkor, egyen mindenki amennyit csak akar. De persze már előre megtanítom őket a mogyoróra. Később pedig ledarálom és 30%-ban keverem rá a tréning utáni takarmányra. Ezzel a fiatalok 80%-a nagyban motiválható és egyben rendkívül jó energiaforrás. Amikor a fiatalok a versenyekre készülnek, akkor öregebb hímekhez gyakran pénteken beengedem az öreg tenyész- és versenytojóimat, amiket már legalább 1-2 hónapja külön tartok párjaiktól, ezek tapasztalt öreg galambok, akik megőrjítik a fiatal hímeket. Pénteki tréning után egészen szombaton a kosarazásig együtt lehetnek, a tojókhoz pedig a tenyész- és versenyhímeket szoktam engedni. Az eredmény magáért beszél. Vagy szoktam olyan dolgot is csinálni, hogy péntek este elviszem őket 20 km-re, olyan későn, hogy ne legyen esélyük aznap hazaérni, csak reggel, ők olyan sokkot kapnak, hogy szombat reggel már korán hazaérnek és annyira félnek a nagy ellenségtől, a sötéttől, hogy amikor bekosarazom szombaton estére őket, akkor alig várják, hogy kiengedjék őket és hazaérjenek. Így is már nagyon sokat nyertem. Erre véletlenül jöttem rá, egy tréningről ilyen módon engedtem és nem értek haza, vasárnap mindent megnyertem az első 30 db az enyém volt. Aztán megismételtem többször és mindig telitalálat. A fiataloknál az a lényeg, hogy minden héten és minden versenyre újat kell kitalálni. Az új dolog az mindig siker. De ne feledjük, a motiváció csak egy módszer a gyorsaság fokozására, de a galamb a jutalomért jön és nem a motivációért. Ha a jutalom egyszer elmarad, akkor a galamb becsapottnak érezheti magát és elronthatjuk vele a karrierjét. Minden galambbal azt kell elhitetni, hogy ő az egyetlen és a legfontosabb az életben nekünk. Minden galamb egy külön egyéniség. Minden galambnak külön is kell adni jutalomfalatot, persze nem mindig, de a zsebünkben legyen folyton mogyoró, vagy ami még jobb, a szalonnát kukoricaszem nagyságúra vágni és édes paprikába beforgatni, ezt a galamb szájába betesszük, amikor kézbe fogjuk, annyira imádja, hogy meglátjátok, pár alkalom után ellepnek a galambok amikor bemész a dúcba, ezzel a módszerrel idomítják a cirkuszokban a galambokat. Rengeteg ilyen módszert ismerek, természetesen mindent most nem fogok leírni, de a könyvemben megígérem, kibővítve fogok ilyen trükkökről beszélni minden felkészítési folyamatban. De ami a lényeg és nem szabad elfelejteni, csakis a teljesen egészséges galambtól várhatunk sikert, a betegnek hiába adunk bármit, a gyógyszeren kívül neki semmi más nem segít.Wiedermann Károly lejegyezte Gáspár István 2
