Ebből is látható, hogy a magyar politikai élet balkáni jellegű. Bár Görögország az Eu-ban
van, az ő földjük is tele van elkezdett, de be nem fejezett nagyberuházásokkal. Ott is, ha új
kormány jön első dolga, hogy az előző kormány ötletével felhagyjon, s saját fantazmagóriáit
kezdi felépíteni.
Mi lett volna, ha a Szabadságharc bukása után bosszúból lebontják a Lánchidat.
Ez az egész NSZ ügy egy évek óta tartó tragikomédia.
Az előd színház lebontása könnyen ment a 60-as években (?) azóta folyik a szarakodás.
Valamikor a 80-as években beszedték az adományokat most 2000-ben , van egy gödör a város közepén félbehagyva 2 milliárdért, meg van egy nyertes pályázat x millióért, de minek?
Még az kéne, hogy ,hogy váltás legyen 2002-ben és az új gazda megint kezd mindent elölről...egy harmadik helyszínen.
A végén kiderül nem is kell, de jól elköltöttünk pár milliárdot.
Ritka gazdag ország vagyunk, csak nem pénzben hanem marakodó politikusokban.
Az egy jiddish szakkifejezés arra, hogyan értékeljük fel egymást a közvélemény szemében folytonos dicsérgetéssel. Miután a felértékelődés anyagi vonzatú, ez egy meglehetősen üzleties módszer, mely kereskedői gyakorlatból került át az értelmiségi körökbe. Régi szokás volt, hogy egyes kereskedők jutalékért egymás portékáját is dicsérték, reklámozták, természetesen utólag elszámolva a nyereségen. Ennek tökéletesre kifejlesztett változata a körbe kaserolás, amikor négy őt értelmiségi összebeszél és a nyilvánosság minden fórumán ha kell, ha nem kell, minden alkalmat megragadva a töbieket dicséri. Ez akkora reklám hatású lehet, hogy egy idő után már mindenkiben csak a kaseroltak neve rögzül. Szellemi közéletünk tele van ilyen kaserolással felspannolt jelentőségű zsenikkel. Persze ehhez a módszerhez kissebbségi lét is szükséges, mely ilyen alattomos módszerekre kényszeríti a résztvevőket, meg nagy mafla többség is kell, mely a nyílvánvaló maszlagot beveszi.
Ez esetben Váncsa elvtárs a maszlag. Én viszont nem tartozom a nagy mafla tömeghez.
Ha feltétlenül dönteni kéne, hogy ezt a valamit lentről, vagy fentről nézve határozzam-é meg, akkor ebben a konkrét esetben CsabÁ-val értenék egyet. Amúgy, ahogy pindiy mondta a másik topikban (amit, szvsz jó 5let volt megnyitni:-)), mindketten ugyanarról beszéltek.
Én nagyon kedvelem Váncsát, persze volt jobb is olykor, de most is nagyon jó.
Váncsa tényleg a legjobb (na jó, mondjuk dobogós).
Megsúgom néked - ha még nem jöttél volna rá - nem szégyelik magukat. :-)))))))))
/Hazugságon rajtakapni valakit olyan megszégyenítő. Megfigyeltem, az esetek nagy részében én szégyelem magamat a hazudozó helyett, ezért teszek úgy, mintha hinném, amit mondd./
Nem igazán, hanem éppen fordítva, a Nemzeti ügye egy tipikus korkép, amely leképzi a mai magyar politikai állapotokat, különösen a mostani kormány impotens politikáját.
És mondd csak kedves Urby, kire tippelsz, ki nem mondd igazat?
Tippem nekem is van......... csak nem fogjuk tudni ellenőrizni. Szóval fogadásról nem lehet szó :-)))))))
Váncsa István
Zongorába történő szarás (ÉS. 2000.07.07.)
Természetesen esztétikai kérdésről van szó.
Szép az ami a kormány(biztos)nak tetszik.
Némely korábbi teoretikusok ezt másképp látják, de most nem velük foglalkozunk, hanem Schwajda Györgynek, a Nemzeti Színház kormánybiztosának ( a továbbiakban KB) frissiben közzétett gondolatait kívánjuk méltatni, márpedig azzal a figyelemmel, elmélyültséggel, sőt mondhatni alázattal, amely egy ilyen súlyú szellemi megnyilatkozásnak föltétlen kijár.
A KB, ezt már az elején le kell szögeznünk, nem magánember, de nem is csak egyszerű közhivatalnok. Az interjúban, amely a KB alább elemezendő fontos és érdekes gondolatait tartalmazza, s amellyel a KB a múlt héten tisztelt meg és kötelezett hálára egy napilapot, az áll, hogy a KB minden lépését egyezteti a miniszterelnökkel, továbbá, hogy a KB és a miniszterelnök között kezdettől fogva egyetértés van. Ez a megfogalmazás példamutatóan tartózkodó, KB nem azt mondja, hogy az ő szemével a miniszterelnök lát, fülével a miniszetrelnök hall, s az ő ajkairól a miniszterelnök igéi szárnyalnak föl, hanem csak azt, hogy minden lépés egyeztetve, meg hogy teljes a nézetazonosság, ami nagyjából ugyanezt jelenti. Tehát a KB a legfelsőbb akarat hiteles képviselője, szószólója vagy prófétája, ahogy tetszik, így az ő - egyébként becses - személyéta továbbiakban melleőzhetjük is. Azt kell vizsgálnunk, hogy mit mond az ő szájával a legfelsőbb akarat.
Mindenekelőtt egy példázatot mond, amely figyelemreméltó történelem- és jogfilozófiai meglátások hordozója, bár ezt a körülményt az olvasó elől a szöveg tárgyszerű, higgadt eleganciája akár el is födheti. Így hangzik: "..bizonyos építészek egy építész köztisztviselővel megirattak egy törvényt a saját maguk számára, és azt elfogadtatták egy szakmailag hozzá nem értő parlamenttel". Természetesen eddig is tudta mindenki, hogy a parlament, mint olyan, nem szakértője semminek, ezzel együtt a parlamentáris demokráciák egész története arra a hipotézisre épül, hogy ez a nem szakértő parlament a maga laikus voltával együtt képes törvényeket alkotni, ezen törvények betartandók, és akkor az egész hóbelevanc működik.
De vajon csakugyan jó ez minekünk?
Összeül egy halom nyilvánvalóan inkompetens figura, aztán törvényeket hoz a vízügy, az informatika vagy éppen az építészet tárgykörében, amiről gőze sincs.
A legfelsőbb akarat most azt mondja, hogy nekem ezek itten csak ne törvénykezzenek.
Implicite mond azonban mást is.
Azt sugallja, hogy az a fajta törvényesség, ami a történelem eddig eltelt ötezer évét jellemzi, végül is meghaladható. Hogy a merev, statikus törvények előtti kényszerű meghunyászkodásban van valamifajta enervált, ószövetségi jelleg, ami a hatalomgyakorlás újszerű, dinamikus és polgári formáinak ellene mond. A jövő törvényeit nem fogalmazhatja meg valamifajta vontatottan működő és lassú gondolkodású testület, hanem csakis egy rugalmas, a kihívásokra frissen és gyakorlatiasan reagáló erő, tehát az operatív hatalom maga. Ez nem valamifajta tiszteletreméltó hagyomány lerombolása, éppen ellenkezőleg, arról van szó, hogy a nyugati kultúra cirkalmas, ám avítt építményét a történelem előtti ember üde, romlatlan, természetes erkölcsiségével és viselkedéskultúrájával gazdagítjuk.
Ahogy ez a gyakorlatban már folyik is.
Hogy ehhez bizonyos országok előkelősködő klubja mit szól, az indifferens, ők finomkodva klimpíroznak a zongorájukon, mi ezzel szemben felnyítjuk a tetejét, és frissen, üdén, energikusan beleszarunk. Nekik is megvan a maguk törvénye, nekünk is a magunké, és a miénk ilyen.
Mindamellett a "törvény" fogalmát a lehető legáltalánosabban kell értelmeznünk, a jog határain messze túlmutatóan, hiszen a KB a továbbiakban már esztétikáról beszél, aminek ő (azaz általa a legfőbb akarat) szintén törvényalkotója, és mint ilyen, nem fogja szemétbe dobni az eklektikát. A legfőbb akarat kinyilatkoztatja, hogy itt és most egyetlen építészeti stílus fogadható el, az eklektika. Ahogy más korban és másik helyen ugyancsak egyetlen építészeti stílus volt elfogadható, jelesül a Sztálin-barokk.
A részletekre itt most nincs helyünk, noha a KB (=a legfelsőbb akarat) a továbbiakban sok érdekes dolgot közöl, például sallangmentes megfogalmazással minősít egy ismeretlennek éppen nem mondható építészt, körülírja, kikből kéne az építészeti kamara elnökségének állnia, továbbá a Nemzeti Színház tervpályázatának nyertesét is megnyugtatja, Vadász Györgynek ugyanis lesz három hónapja arra, hogy megálmodja a színház homlokzati részét, vagy annak vakolását, jobb esetben viszont az illemhelyeket is maga tervezheti, persze eklektikusan. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a legfelsőbb akaratnak iránymutató tanítása és ezt képviselő szószólója nem csak az építészetre vonatkozólag lehet. Sztálin sem csupán az építészetben jeleskedett, hanem a művészetek és a tudományok valamennyi területén, csak persze a helyzet most egészen más. Sztálin ugyanis eldöntötte, hogy a Föld forog-e a Nap körül, vagy megfordítva, utána pedig az ellentétes nézetek képviselőit felakasztották. Egy rugalmas, a kihívásokra frissen és gyakorlatiasanreagáló erő, tehát a mostani legfelsőbb akarat viszont nem azzal törődik, hogy mi forog mi körül, az ugyanis tök indifferens. Az a fontos, hogy e pillanatban melyik a jobb minekünk. Megeshet a jövő héten azt közli a legfőbb akarat, hogy a magyar nyelv közvetlenül a tübatulabalból származik, a másik héten kormányzatilag preferált versformává nyilvánítja a szonettkoszorút, a harmadikon pedig bejelenti, hogy a Föld egy lapos, ágytál alakú képződmény, amelyet kilenc rojtos fülű orrszarvú hordoz a hátán. Persze mindezt nem ő maga mondja majd, hanem a kijelölt KB, mert mindig lesz, aki örül, ha a legfőbb akarat nevében szólhat és az ő nevében rondíthat a zongorába, azaz ő a legfőbb helyettes száj, a legfőbb helyettes fül és a legfőbb helyettes ülep.
Csak most tudtam kezembe venni a mai újságokat. :-(
A Magyar Hírlapban nyilatkozik az építészkamara, a SM elleni fegyelmi eljárás egy évig is elhúzódhat.
Hát akkor erről ennyit.
AZ ügyvédi kamara a felsorolásban szerepelt. Általában a kamarákról írtam. A helyes az lenne a kamaráknak erős érdek érvényesítése lenne oda vissza. Jelen esetben Siklos Mária jóval túllépte a szakma etikai határait, a bíróság előtt viszont nem lehet törvénytelenséget rábizonyítani.
ha nem hallottal arrol hogy kizart tagjai kozul vkit pl. az ugyvedi kamara, az nem az o hibajuk. nem egy ugyvedet zart ki pl. torvenytelenseg vagy etikatlan magatartas miatt.
A Kamara már több országban bevált (pl. Németország, Ausztria, hogy ne menjünk nagyon messzire), úgyhogy nálunk is működhetne akár jól is. Egyébként törvény írja elő a létét.
A vita alapkérdése szerintem abban gyökeredzik, hogy senki, de főleg a színházi szakma nem tudja jelenleg megválaszolni, hogy mi is lenne a feladata a Nemzeti Színháznak, amiért egy új épületet kellene a társulatnak kapnia, hiába forszírozták többen pl. az 1997-es pályázaton. Úgy a színházi, mint az építész szakma megosztott, így azután lehetőség nyílik arra, hogy egyesek szólózanak, másoknak meg ez nem tetszik.
Így már jobb. A Piliscsabai Katolikus Egyetem. Makovecz.