Szia Szasza, ez a " jingu li" megint valami olyasmi lesz, amit képekkel próbál leegyszerüsíteni a kínai harcművész. Viszonylag újkeletű a kutatás, ami a fascia-t célozza https://youtu.be/oSa6KbosJS0 , de lehet, hogy erről van szó. A fascia egy olyan kötőszöveti háló, amely az egész testet beborítja, és kulcsszerepet játszik a test szerkezetében és mozgásában. A fascia összekapcsolja az izmokat, csontokat, inakat, szerveket és más szöveteket, és szinte mindent összeköt egymással. Korábban gyakran elhanyagolták az orvostudományban és a mozgástudományokban, de az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott.A fascia egy hálószerű kötőszövet, amely a test minden részét átszövi. Három fő típusa van: felületes fascia, amely a bőr alatt található; mély fascia, amely az izmokat, csontokat és szerveket borítja be; és zsigeri fascia, amely a belső szerveket körülveszi.
A fascia rugalmas, de erős (olyan kötőszövet , amelyben harántcsikolt izomszövet is megtalálható), és segít fenntartani a test alakját és szerkezetét, valamint az izmok, inak és egyéb szövetek közötti sima mozgást. A fascia segít az izmok és az ízületek összekapcsolásában és stabilizálásában, lehetővé téve a sima mozgást és az erő átvitelét az egész testen keresztül (itt lehetséges az amiről alább Louhan írt, hogy bizonyos szinten tárolható az erő). Továbbá, amikor sérülés, stressz éri az embert, és/vagy megsérül olyankor az adott sérülés körül megkeményedik és mozgáskorlátozottságot okozhat. Sok esetben a meghúzódott a hátam stb. inkább a fascia működésére vezethető vissza , mint első védelmi szint és nem az izomsérülésre. Ilyenkor csomos az izom és ezekre van jó hatással a masszázs és a triggerpontnyomás és hasonló praktikák.
HZsolt mesélt nekem erről, és el is gondolkoztam rajta, de anatómiailag nem találtam olyan értelmes testhelyzeteket (mármint a magunk rendszerén belül) amelyben egyáltalán létre lehet hozni megfelelő irányú húzást. Konkrét, gyakorlatilag használható mozdulatot tudsz, amiben a kínaiak ezt használták?
Más, illetve hasonló. Van nálunk a tolás nevű dolog, ez van a nyújtás (streching) helyett. Itt az történik, hogy az ember két pontot elképzeléssel széttol, mire jó esetben az agonista izomban nullára csökken a tónus, és az antagonista tónusa szét tudja húzni. Ha az antagonistára még ráhúzol, az agonista nyújtásba kerülhet. Utóbbi tartományt mi nem preferáljuk, az emberek nagy részénél nem működik, tiltakozik ellene a tudat. (Valójában a streching is ezért nem működik, mert a legtöbb ember nem tud eljutni még a hajlékonysági határig sem, ahol a fejlődés megindulhatna, mert már előtte lehatárol a rendszer. Ő viszont az érzetek alapján azt hiszi hogy a határon van, és nyújt bőszen, holott csak a saját védelmi funkciója ellen küzd, akár éveken át, eredmény nélkül.) Namost ez a széthúzott állapot lehet h az amiről te beszélsz, de sok jót nem tudok róla elmondani. Ami biztos, hogy önmagában nem idegződik be mint mozgás, ezt immár 20 év tapasztalattal állíthatom. De ha ebben a kissé megnyújtott pontban saját erővel mozgatni kezded, (agonista-antagonista felváltva) akkor hajlékonyságfejlesztés, ezt használjuk mi. De erőt képezni itt, el sem tudom képzelni. Ez egy határterület, amiről a mozgatórendszernek még nincsenek adatai és programjai, csak rendkívül biztonságos körülmények közt (nyugalmi testhelyzetek) enged hozzáférni. Itt ugye az izom végi inakról beszélünk.
Lehet még az izület körüli, legbelső réteg, a közvetlen inszalagok, ezeket is van aki inaknak nevezi. Ez nehéz kérdés, mert a civil ezek nyújtásáig ld fenn el sem jut, az izmok védelmi rendszere hamarabb kapcsol be. Régen, kevésbé civilizált mozgású embereknél, nyilván könnyebben hozzá lehetett férni. De ezek ugye csak a mozgástartomány legszélén kerülnek nyújtásba, erre mondtam fent h funkcionálisan nem értem mire lehet használni. Krisztusban, negatív angolspárgában plusz erő? Minek?
Igy belelendülve van még egy verzió. Sok helyen a test valóban inszalagokat használ antagonistának, de azok stabilizátorok. Valóban olcsóbb mint az izmok, mert nem kell őket etetni. Pl a keresztcsonti rendszert egyik irányból főleg a farizmok stabilizálják, a másik irányból főleg a rugalmas keresztcsonti szalagok. De mivel stabilizátorok, csak nagyon rövid, milliméteres mozgásokhoz valók.
Nyitott vagyok, nem állitom h a kinaiak hülyeségeket beszélnek, de kétségeim vannak, hogy nem valami modell vagy magyarázati trükk ez is. Én se mindig az igazat mondom a tanitványnak, mert ha azt mondanám, nem hinné el vagy nem akarná megérteni. De amikor már megy neki, akkor elmondom h lám, mit is csináltunk valójában. Lehet h a kinaiaknál ez az utolsó lépés kimarad. Végülis a pénzt már kifizette, eredményt elérte, minek beszélni neki többet :D
Ami szerintem kifejezetten nehezen tanítható, és ami a gyakorlók 99 %-ánál elsikkad, és, ami kb a legfontosabb az egész belső stílus, külső stílus kungfu stb csomagban, az a bizonyos erőhasználat.
A kínai harcművészetekben a szerencsésebb européer gyakorló talán már találkozott azzal, amit úgy hívunk, hogy csont-ín erő (jingu li), szemben az izomerővel (jirou li).
Máshogy is lehet hallani. "Jin", szemben a "Li"-vel. Ez utóbbiban az a vicces, hogy mindkettő kifejezés magyarra fordítva erőt jelent. Sokan a jin-t "energiának" fordítják, és értelmezik, de valójában annyira azonos a mindennapi jelentésük, hogy gyakorlatilag felcserélhetők.
A lényeg. Míg az izomerő a feszítés/elengedés elven működik (nagyon leegyszerűsítve, ha nem akarok mélyre menni az antagonista izmokig stb), és ezt használja gyakorlatilag az összes mai sport, addig a csont-ín erő a nyújtás/elengedés elven. És még ez is rossz megfogalmazás, de nem tudom értelmesebben.. Valahyogy úgy, mint az íj. A testet úgy használjuk, mintha egy felahúrozott íj lenne, vagyis van benne egy állandó, nyújtásból eredő "feszültség", tenzió, amit az erőgyűjtés idején még jobban megnyújtunk, és az erő kieresztése idején ezt a plusz nyújtást engedjük el.
Ez teljesen más, mint az általánosan használtlaza állapotú izomból, annak minél gyorsabb megfeszítésével elért erőátadás.
Én azt látom, hogy ez a fajta, speciális erő és testhasználat mára szinte teljesen kihalt az ázsiai harcművészetekből, és átvette a helyét a mindenki által ismert modern sporthoz köthető test, és erőhasználat.
Ez engem sokkal jobban érdekel, és izgat, minthogy valaki mindek nevezi a belső erőt vagy, hogy képes-e a qi-jét kiereszteni az ujja végén...
Ilyesmivel kísérletezik bárki közületek? Esetleg hallott róla valaki?
"a nagy titok másik fele viszont, hogy hogyan érjük el a fentieket... Hogyan rendezzük úgy a testet, hogy használni tudja az egész test erőt?"
Jaja, nálunk is ez az örök sztori. Kb: -Látod, előretolod, erős. Kipróbálja. -Aztak*va, tényleg erős. -Akkor még egyet. -Nem jó. -Mer, előretoltad? -Ja nem. -Akkor told előre. -Hubazzeg. -Oké, még egyszer. -Nem jó. -Mer, előretoltad? - Ja nem. -hörgggÖLszéttépFöldbetaposomMegölömNemlehet - Akkor mégegyszer...
A beslő stílusoknál általában elég komoly alapelvi előírások vannak arra vonatkozóan, hogy, hogyan kell tartani a testet.
Ilyenek:
-Leengedni a melkast, kihúzni a hátat.
-Süllyed a váll, lóg a könyök
-Laza a csípő, íves az ágyék
-hajlít a térd, de nem megy a lábfej elé
-Behúz az áll, nyújtott a nyak, Emelő erő jelenik meg a fejtetőn,
De a qire is van előírás, áltralában ez:
A qi lesüllyed a dantian-be.
Hogy milyen szinten hangsúlyozzák vagy nem hangsúlyozzák a qi-t az oktatók, az eléggé egyén, illetve iskola függő. Vannak olyan, akár kínai mesterek is, akik szinte meg sem említik.
Mások minden helyett is azt használják, de attól még a testre vonatkozó előírásokat ők is folyamatosan darálják.
Megint más kérdés, hogy a hasonló alapelveket ki hogyan értelmezi, ki, mit szűr le belőlük, melyiket tartja igazán fontosnak. Ezek is nagyban befolyásolják a végeredményt.
S ha mondjuk a 10. emeleten tartanak edzést, akkor ott hogy jön fel a csí? Csak kérdem, ezt hogy szokták magyarázni, vagy olyankor belülről generálódik?
"Hogyan rendezzük úgy a testet, hogy használni tudja az egész test erőt?"
Gondolom itt jönnek azok a magyarázatok, hogy a földből áramlik fel a csi a lábakon keresztöl, amely ilyen olyan úton a kezeken lábakon át kiáramlik, és ahhoz, hogy ez az áramlás JÓ legyen, ahhoz így úgy el kell rendezni a testrészeket.
....és a csíí kedvéért a gyakorló rendezgeti a a dolgait.
Hát a nagy titkok egy része konkrétan ez. Ez hivatalosan nem belső erő egyébként, cvsupán úgynevezett "egész test erő". Ezt elég konkrétan magyarázzák az iskolák, illetve elég konkrét utalások vannak rá az elvekben. Pl: "A kéz és láb együtt érkezve üti az ellenfelet". Ehhez hasonlók.
Komolyabb gyakorlók odáig jutnak, hogy a test súlypontjával vagy tömegközéppontjával machinálnak. Ezt általában úgy fogalmazzukk hogy használjuk a gravitáviót. :)
a nagy titok másik fele viszont, hogy hogyan érjük el a fentieket... Hogyan rendezzük úgy a testet, hogy használni tudja az egész test erőt?
Szia, ezek a videók meg is válaszolták a kérdést, legalábbis az ütős részét. Úgy látom a legendás belső erős, chi használó irányzatok bizonyos szempontból úgy ütnek mint mi, azaz a testük még mozog előre a becsapódás pillanatában. Szerintem itt a kulcs. Ez egyébként tudatos, vagy csak szóvirágosan van elmagyarázva, esetleg a jó drága titkos tanítás része? Tudod, a "jó tanítványoknak"? :-)
Ez nagyon jó. Megnéztem most több videót is, a lökés testhasználata egy-az-egyben olyan mint a miénk. Ütés-rúgásos videót nem tudsz? Kíváncsi vagyok, ott is használják-e ezt a mozgást.
Az a legnagyobb baj az úgynevezett belső erővel, hogy mindenki valami mást ért alatta.
Mi valójában a belső erő? Ha erre a kérdésre valaki megadná a választ, akkor lehetne elgondolkodni azon, hogy létezik-e, illetve, hogy hogyan kell helyesen gyakorolni.
Az ún. belső erős harcművészetek sem egységesek a kérdésben, még kevésbé az oktatók.
Vannak, akik különlegesen nagy erőt értenek alatta, olyasmt, amiről sszasza írt.
Vannak, akik valamiféle szellemi, gondolati erőt, egyfajta hipnózist.
Vannak, akik szerint az a fajta erő, amit alig érzékelni, mégis áthatol az ellenfél védekezésén, és megállíthatatlan.
Maguk a legendák is mind eltérőek. Egyes mesterek 3-4 méterre lökdösték az ellenfeleiket. Mások egy érintéssel kiütötték őket vagy összeomlasztották őket. Megint mások olyan fogásokból szabadultak egy mozdulattal, amikkel le szokták szorítani az ellenfelet véglegesen.
Aztán vannak a qing gong, a könnyedség mesterei, akik leginkább parkourosokhoz hasonló képességekkel rendelkeztek (vajon tudtak bunyózni is?).
És vannak ezeknek így-úgy összekevert képességei. Nagyot is tud ütni, meg védhetetlent is. Ellőkni is tud, meg felugrani a keítésre is.... stb.
És persze ne felejtsük el a legenda gyártást sem.
Vajon ha valaki képes a mások prekoncepcióival játszani, az belső erős mester vagy csak egy csaló? Voltak a századfordulón azok a híres trükkmesterek Európában meg Amerikában is, akiket nem lehetett felemelni vagy nem lehetett eltolni vagy esetleg a kinyújtott karjukat nem lehetett behajlítani. Ezek nem is egyszer gyenge testfelépítésű nők voltak. PL Lulu Hurst. Leginkább mágusnak, mágneses erővel rendelkező szuperembernek, ilyesminek nevezték őket. Ezek beslő erős mesterek vagy csak bűvészek, esetleg előadóművészek voltak? Mint a mentalisták...?
Ha ugyanezeket a trükköket egy ázsiai harcművész adja elő, az belső erős mester vagy szintén csak előadóművész?
Pontosan erről van szó. Annyi, hogy én ütéssel és rúgással is tudom meggyőzően demonstrálni, igaz, jóérzésű ember vagyok, csak zsákon vagy pajzson keresztül szoktam. Pontosan azért, mert nem tudom pontosan, mit csinál az emberrel. Bárki aki eddig megtanulta, akár csak félig is, elgondolkozik a használatáról. Jóval kisebb erővel szoktuk osztogatni, ott két megjegyzést szoktam kapni. Egy: mintha vonatütközőtől kapta volna az ember. Kettő: mint a földrengés, elöl vagy oldalt kapod, de a hátadtól a sarkadig végigremeg tőle a test.
Nincs benne semmi misztikum, könnyen megérezhető mozgás, ezért a harcművészeket nem érdekli. Biztos nem chi, mondják. Nem kell edzeni hozzá mint az állat, ezért a küzdősportolókat sem érdekli. Ha kap belőle valaki, vagy csak szimplán látja/hallja, hogy az ő fogalmaik szerint edzetlen 50-es csókák, vagy épp a 15 éves lányom kezétől/lábától majd kiszakad az állvány, bezárkózik, hogy ilyen állat márpedig nincs. Márpedig szerintem ha valami olyan ízű, olyan szagú, úgy is néz ki, és a hatásaiban is ugyanaz, mint amit a legendákban írnak, akkor az ugyanaz.
Egy dolgot nem tudok, az ún érintéssel energia átadás. Bár ez is kérdéses, mert ha egyszázadnyi erővel és gyök kettővel adom le az ütést/rúgást, szinte csak érintve, akkor is érezni hogy a vonatütköző mögötte van. Lehet hogy ezt ujjheggyel (azaz igen kis ütő-nyomó felülettel) begyakorolva szintén valamelyik legendás leírt hatás következne be. Egyszerűen azért, mert az emberi test a kis felületen nagy nyomásra talán speciálisan reagál. Mármost ha igaz amiket írtak erről, akkor én ezt nem merem kipróbálni, mert gyógyítani nem tudnám.
Én most elővettem és újraolvasom Újvári könyvét, és 50 éves fejjel olvasva, a fazon végtelenül korrektül ír. Nyilván 15-20 évesen, az akkori lelkivilágunkkal mást láttunk benne, mert az akkori ismereteinkkel, világképünkkel úgy értelmeztük. Tényleg érdemes újra elolvasni. Nem tudom hány éves volt amikor írta, de le a kalappal hogy ennyire tárgyilagosan volt képes fogalmazni abban az elszállt, hazudozókkal és világmegváltókkal teli időben és légkörben.
Alább volt egy kis diskurzus , hogy az aikido jó e pl utcai önvédelemre. Erről beszélgettönk is a barátaimmal. Szerintünk nem jó utcára, egyszerűen nem erre való. Az Aikido egy önismereti út. Azt természetesen nem vitatom, hogy maga Ujesiba a maga idejében egy félelmetes harcos lehetett.
Szerények az ismereteim az aikido történetéből, de Ujeshiba az aikido-t élete második felében alakította ki. Ha jól emlékszem fiatalon szumózott, úszott, futott és robbanékony természete miatt töbször is összeötközésbe került a törvénnyel. Ez idő alatt több HM iskolában is tanult. Később katonai karriert is befutott, volt telepes , harcolt rablókkal , banditákkal és a rendőrök munkáját is segítette. Pl itt egy demonstráció azok közül a stílusok közül amelyeket tanult: https://youtu.be/zX-KZPa9n2g?t=176
Összefoglalva, szerintem ahhoz, hogy az aikido működjön, ahhoz elengedhetetlen, hogy előtte megtanuljon az ember rendesen verekedni.
A kungfuban tényleg létezik/létezett a technikai titkolózás, elég sok stílus (vagy a stílus lényegi része) ki is halt már miatta, mert az papíron nagyon szépen néz ki, hogy a teljes hagyományt csak 2-3 embernek adod tovább, de mi van, ha - ez a 2-3 ember nem érdekelt a továbbadásban, vagy nem ért hozzá
- meghal
- nem találsz életed során 2-3 embert akinek továbbadhatnád.
Anno úgy emlékszem mindegyikre találtam példát amikor a stílusok történetéről olvasgattam.
Plusz legtöbbször ez a "titkos tudás" olyasmi, amit a mai ismereteink szerint bárki két kattintással elérhet (bár a végrehajtáshoz általában azért elég sok gyakorlás kell), de annak idején persze bőven elég lehetett egy szituáció megfordításához, és még talán mágikusnak is tűnhet külső szemlélők számára (pl. nem egy videó elérhető az interneten, ahol idős volt boxolókba kötnek bele fiatalabb/erősebb emberek, aztán látszólag apró mozdulatokkal lecsapja őket. Igazából ez nem misztikum, hanem technikai tudás és rettentő sok gyakorlás eredménye, de mondhatná a bácsi, hogy a főnixmadár szárnycsapása technikát alkalmazta, aminek a helyes használatát (ti. hogy hova kell ütni) csak a stílus örököseként tanulta meg és lehetne ezer tanítványa, és akkor már rögtön máshogy néznénk a dolgot, pedig valójában ugyanaz történt :) )
Am minden olyan tudást, amit csak évtizedek alatt lehet elsajátítani, alapból gyanakodva néznék, régen többnyire sokkal hamarabb volt szükség használható harci tudásra, pláne ha tábornok volt az ember vagy ilyesmi.
Ujvári Miklós könyvei a saját korában úttörőek volt, de nagyon sok, amit bennük ír, inkább legenda, vagy félreértés, mint valóság. Mondhatnám, hogy a bevett kifejezés szerint "chinese bullshit", de sosem éreztem fairnek ezt a dolgot a kínaiakra szűkíteni (bár lehet, hogy ők csináltak belőle először üzletet, nem lepne meg), mert szerintem bárhol a világon találhat az ember meggyőző embereket, akik kissé, hm, kiszínezik a dolgokat, hogy jobban eladhassák őket.
Tudom, nem a legjobb hasonlat és almát almával hasonlitsunk össze, de pl. az általános orvos szakon a képzés más alapszakoktól eltérően osztatlan képzésben történik, a képzési idő 12 félév.
Tételezzük fel , hogy igaz az állítás és 6-10 év kell egy ütésben a jártasság valamilyen szintű megszerzésére. Az alatt az idő alatt egy egész szakmát megtanulok. Megéri?
Ahogy alább is írta Ttomi ilyen ütést a világon kevesen ismernek, a világ lakossága 8 milliárd, ebből mondjuk van 100 titkos belsőerős harcos, akiknek nem ismert a valódi értéke. Kevés a valószínűsége, hogy bármelyikkel össze fogok futni én erre nem pazarolnék időt.
A misztikumra mindig lesz vevő. Általában azok keresik, akik nem szeretnek tenni azért , hogy megszerezzenek egy képességet, vagy elérjenek egy állapotot. Lehet varázsolni, de ha az ember beletesz 30 évet, vagy még többet (akár élete végéig) egy rendszerbe, amit ésszel gyakorol, abból rengeteget lehet profitálni és ez az ami megéri.
Szerintem ahol elfogy a tudás, ott megjelenik a misztikum.
Ha egy mester folyamatosan titkokra, rejtélyes tanításokra hivatkozik, de soha nem ad konkrét válaszokat vagy mérhető eredményeket, az gyanús lehet."
Hát igen... ;-D
Amíg van igény az ilyen misztikus "tanokra", addig mindig lesznek vámszedői is a misztikumnak, akik elhitetik a hiszékenyekkel, hogy "személyes kapcsolattal a belső erő használat [...] 6-10 év alatt elég magas szinten elsajátítható."
"Előfordulhat, hogy egy mester azért nem osztja meg a tudását, mert valójában nem rendelkezik azzal a titkos vagy mélyebb ismerettel, amit állít. Az ilyen helyzetekben a "titkok" körüli misztikum fenntartása arra szolgálhat, hogy fenntartsák a mester tekintélyét, vagy növeljék a tanítványok elkötelezettségét, anélkül hogy valódi belső tudást adnának át. Ez különösen a tradicionális vagy misztikus harcművészeti körökben fordulhat elő, ahol a belső erő és az energetikai munka gyakran nem könnyen ellenőrizhető vagy mérhető.
Néhány ok, amiért egy mester nem oszthat meg mindent:
A hitelesség hiánya: Lehetséges, hogy a mester maga is olyan rendszert tanult, ahol az "igazi tudás" sosem volt elérhető számára, és ő maga sem tudta elsajátítani a belső erő titkait. Ennek ellenére tovább adja azt, amit tanult, a misztikum fenntartása mellett.
Pszichológiai manipuláció: Az is elképzelhető, hogy a titokzatosságot és a rejtélyt szándékosan használják a mester-tanítvány kapcsolat fenntartására, ahol a mester különleges helyzetben marad, és a tanítványok folyamatosan azt érzik, hogy még többet kell tanulniuk, és hogy valami nagyobb tudás vár rájuk, ha elég hűségesek és kitartóak lesznek.
Kulturális vagy hagyományos okok: Egyes rendszerekben a titkok továbbadása szigorúan hierarchikus és hagyományos szabályokhoz kötött. A mester talán azt mondja, hogy nem osztja meg a tudást mindenkivel, de valójában ő maga sem rendelkezik mélyebb ismeretekkel. Ezt a hiányt elrejtheti a misztikummal vagy a hagyományhoz való ragaszkodással.
Misztikus vagy nehezen bizonyítható tanítások: Az olyan fogalmak, mint a chi (qi), belső erő, energetikai gyakorlatok, vagy a harcművészetek metafizikai aspektusai gyakran nehezen mérhetők vagy ellenőrizhetők. Ez megnehezíti annak megállapítását, hogy egy mester valóban rendelkezik-e mélyebb tudással, vagy egyszerűen csak elméleti síkon beszél ezekről.
Mítoszok és valóság
Az ilyen rendszerekben sokszor nehéz megkülönböztetni a valós tudást a mítoszoktól vagy a legendáktól. A mesterek körüli titkokat gyakran övezik mítoszok, amelyek fenntartják a hitelességet. Azonban nem mindenki, aki mesterré válik, feltétlenül rendelkezik különleges képességekkel vagy belső erővel, amit a hagyomány megkívánna.
Hogyan lehet megkülönböztetni a valódi mestert?
Gyakorlati eredmények: Egy valódi mester tanítványai gyakran képesek olyan eredményeket elérni, amelyek mérhetőek, például javuló harci készségek, jobb egészség, vagy a belső energiák tudatosabb kezelése.
Tanítások nyíltsága: Az igazi tudással rendelkező mesterek gyakran nem titkolóznak feleslegesen, hanem fokozatosan, a tanítvány fejlődésének megfelelően osztják meg az információkat.
Túlzott misztifikálás: Ha egy mester folyamatosan titkokra, rejtélyes tanításokra hivatkozik, de soha nem ad konkrét válaszokat vagy mérhető eredményeket, az gyanús lehet.
A mester hitelességének felméréséhez fontos figyelembe venni a tanítványok eredményeit és a mester gyakorlati tanításait."
A tapasztalatom az, hogy a kungfu tele van titkokkal, a chikung is, sőt a jóga is. Az itteni kungfu mesterem sok mindent nem mondott el, de neki se mondott el mindent az ő mestere, ahogy én láttam. A titkok a belső erő körül vannak, a többit (a külső munkát) megosztotta a mesterem, el is magyarázta őket. Van olyan, aki a sírba viszi a tudását. A taichiban tényleg vannak belső erős mesterek, és ma már nyíltan el mondják sok helyen, hogy a mester a 10 000 követőjével nem osztotta meg az igazi tanítást, hanem csak néhány személyes tanítványával. Ez úgy látom ezekben a körökben még ma is így van, az interneten néhol érdekes infók vannak ezzel kapcsolatban. Személyes kapcsolattal a belső erő használat úgy láttam 6-10 év alatt elég magas szinten elsajátítható. Ha vki nincs bent a személyes körben, az 20-30 év múlva is csak utánozza a mozdulatokat és csak filozofál a gyakorlatról.
Érdekes a taichi régi neve is: zhanquan ("touch boxing") Ez arra utal (szerintem), hogy a taichit magas szinten űző régen egy érintéssel legyőzte a támadóját. Mint ahogy ezt sok helyen leírják, pl. anno Újvári Miklós is a 80-as évekbeli könyvében. Ma már ezeket videókon is lehet látni. Érdekes egyébként ahogy Cheng Man-ch'ing csinálja a taichi formagyakorlatot, lehet látni, hogy teljesen más, mint annál aki nincs tisztában a belső erő használatával.
A taichin kívül még legalább két iskoláról vagy vonalról tudok, ahol magas szintű a belső erő használat. A taichiban illetve a másik ilyen iskolákban is, az akkor élt mesterek hadsereg tábornokok voltak, a császár körül voltak, vagy később a második világháborúban harcoltak is. Ezen kívül helyi kungfu versenyeken is győztek, és néha rablókkal szemben is használták a tudásukat.
Amúgy a harcművészetek körül vannak másfajta titkok is, hogy mondjak vmi halandó, emészthető titkot is: https://www.parents.com/mma-fighter-angela-lee-discusses-suicide-of-sister-victoria-7972635 A cikk arról szól hogy a harcművész családban a 4 gyerek közül felnőtt korában ketten is öngyilkosságot kíséreltek meg. Itt se mondanak el mindent, hogy mi történt. Az iron claw film jut erről eszembe, nem tudom azt ki látta?
Pedig jó lenne. Érdekelne hogy a chi-nek van-e olyan aspektusa, ami alapján meg lehet különböztetni a rendkívül magas szintű mozgáskoordinációtól, ill. annak érzékelésétől.
Szia. Helyesebb inkább belső erő használatról beszélni. Ütéssel nem nagyon szokták demonstrálni, inkább húzás, tolás, lenyomás, ellenállással. Ott tisztán érezhető a különbség, nem lehet összekeverni az izom erőt a belső erővel. De ezt tapasztalni kell. Magánban kétszer ütöttek meg belső erővel a kérésemre, ott nem nagyon lehet érezni a különbséget, annyi volt, hogy 4-5-6 métert hátramentem.
Van a belső erős ütésnek komplikáltabb (haladóbb) változata is, azt valószínű nem is fogják demonstrálni. Ez egy magánórán egy véletlen kérdésemmel derült ki.
