Ha már agykutatás, akkor írjunk le egy jó hírt is (már akinek jó...). Az agy is változik, alkalmazkodik az őt érő feladatokhoz, és tud regenerálódni sok mindenből. Az intelligens, az agyát rendszeresen használó ember agya hozzászokott, hogy egyes funkciók területeit áttérképezi, átköltözteti odébb, hogy újabb funkcióknak jusson nagyobb hely. Ezért a sérült funkciókat is újra tudja építeni máshol, egészséges részeken. Akár olyan fontos dolgokat is mint látás, egyensúlyozás stb, bár ezekre speciálisan "edzeni" kell. Néhány kevésbé használt funkció összehúzza magát, vagy elvesztünk kevésbé fontos (pontosabban ritkán használt) emlékeket, de ennyi. Egészen komoly betegségekből fel lehet épülni eme eljárás által.
Hozzáteszem, ha ring, vagy edzőtermen kívül, otthon lefejeled a konyhaszekrény ajtaját, mert nyitva maradt, vagy egy alacsony ajtófélfát, stb... akkor is szerzel ilyen sérüléseket.
Az a baj, hogy a CTE igazából nem válogat extra nagy trauma, vagy sok kisebb-közepes között.
Ha ütés éri a fejet, és akármennyire is tiszta marad utána az elszenvedője, akkor is érik mikrosérülések az agyat. És a legújabb kutatások szerint ezek összeadódnak. Ha sok éven keresztül van ilyen behatás, akkor szinte a biztos a CTE.
Egy cikket olvastam régebben, amerikai focisok között megmérték. (lehet készült ilyen full kontakt küzdősportosoknál is, de nem kerestem rá az NFL-ben ugye van pénz lóvéra , és kifizették a sok MRI-t vagy CT-t.). 99,9....%-os a kimutatható agykárosodás.
Mértéke persze attól is függ mennyit kapott az illető, mely területe az agynak az érintett, és egyénileg mennyire érzékeny erre aki kapja.
A Vészhelyzet óta tudjuk, hogy a tompa trauma sokkal veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb, mint a látható.
S még valami, ha már nem vagy fiatal és el akarsz kezdeni sportolni, érdemes egy általános orvosi kivizsgáláson átesni. Rémtörténetek tucatjait tudnám elmesélni, amikor a középkorúak úgy gondolják, hogy holnaptól sportos életet kezdenek élni.
Szia, a fejvédő sokat ad hozzá, az arccsont, áll és a orr védelméhez. A bekapott ütést tompítja és szétkeni, de azért egy tisztán bekapott ütés fejvédőn keresztül is hat.
Agykárosodás? Ez sajnos nem megválaszolható. Életkor, életvitel, edzettség , rutin kérdése, hogy mit bírsz el és pontos állapotot egy koponya MRI tud adni.
Pl. ajánlás, hogy ha versenyen tiszta -fejre mért - ütéssel KO-ztak le, akkor érdemes a következő versenyig várni 4-6 hónapot. Hobbistaként azért nem gondolom, hogy ezzel találkozhatna az ember.
Mindkettőtöknek köszönöm, én is a 12-t tartanám normálisnak. Hát, itt felénk, főleg küzdősportolókkal közösködve, egy 1.5-es szorzóval számolnak, plusz még én is adjak le emberenként fejpénzt. Meg amit a paci himbál, költözünk.
Gondolkodom egy ideje, hogy kipróbálom a bokszot. Szigorúan csak hobbi szinten űzném, semmi versenyzés. Nem is versenyezhetnék szerintem, mert ahhoz már "öreg" lennék, de nem is akarok versenyezni. A kérdésem az lenne, hogy: Kell-e félnem az agykárosodástól? Mert ütéseket nyilván bekap fejre a hobbista is. A minőségi fejvédő mennyit véd?
Most rám tört a nosztalgia. Jó kis verekedések voltak azok. A folyamatos küzdelem és a szabályok miatt kissé kaotikus volt néha, de nagy élmény! Azon meglepődtem, hogy már 8 éve ennek...
A szivacsfegyvereknél nagyon kell figyelni az eszköz állapotát! A házi készítésű, polifoam csőhéjból gyártottaknál hamarabb, a Go-now féle profibbaknál később, de idővel mind sérül a szivacsréteg, összetörik, összeesik az ütésektől. Ha nem figyel az ember, egyszer csak közvetlenül a magnak használt műanyag csővel veri a másikat.
Részt vettem több szivacskardos versenyen, elég vegyes a felhozatal a versenyzők tudását tekintve egy hagyományőrző rendezvényen. Van, aki a vívótudás hiányát erővel kompenzálja, lehet szivacskarddal nagyot ütni. Horpadt be fejvédem ilyentől is!
"Ezek a tompa és életlen fémfegyverek, még úgy is fájdalmasak tudnak lenni, amikor abszolút visszafogottan mérik rád a csapást"
Nos a video láttán megkövetném a társaságot , az én fémfegyver használatom sokkal lájtosabb volt.
Azonban hogy "szépítsek a megítélésemen" :) , volt olyan szivacsfegyver használatom sparring közben (még nagyon kezdő voltam és a műfajhoz nagyon nem értettem), hogy lelkesedésemben visszakezes szúrásoknál gyakorlatilag majdnem leütöttem a gyakorlópartnert. A szivacsfegyver nem okozott sérülést, de gyakorlatilag több viszonylag erős kalapácsütést hajtottam végre nyakra, mellkasra és fejre. Szerencsére volt védőfelszerelés, de ez akkor se volt jó a partnernek, szóval ebben a műfajban is tapasztalatot és gyakorlatot kell szerezni.
UvL: "Viszont a birkózáshoz meg az öklözéshez már öreg vagyok"
F: "...próbáld ki ne csak nézd a TV-ben"
Jó régen volt valamennyi dzsúdó, a 2000-es évek elején egy év dzsúdzsucu, aztán az évtized vége felé 3 év ökölvívás.
Szóval, meglehetősen jó elképzelésem van ezekről és úgy érzem, ennyi bőven elég volt. Kimondottan normálisak voltak az edzők, nem kaptam nagy ütést fejre, tök felesleges lenne most kísérteni a szerencsét meg a sorsot ;-)
Most bőven elég az alábbi heti edzésmennyiség: nyáron 2 futás, 1 vívás, 1 kettlebell.
Ha meg elkezdődik a vívószezon, akkor 2 vívás, 1 futás, 1 kettlebell. Néha lecsökkentve 3 edzésre, érzés szerint vagy
"A fájdalomtűrés függ az izomfeszítés jó ütemezésétől is. Mindenesetre, amikor a 98kg-os partner bentfelejti a lábát egy combosban, az 58kg-os partnernél, akkor mindig kérdéses, hogy az eset milyen irányba viszi a gyereket."
A rúgások tekintetében szerintem egy kisebb partner is meg tud rúgni telibe egy nagyobb partnert, úgy hogy az fájdalmas. Anno capoeira edzésen 50 kg-os csaj rúgott telibe sarokkal egy 80+ kg-os csávót úgy, hogy kiakadt az állkapcsa, a mentős tette vissza neki. Engem is rúgtak már meg úgy, hogy felrepedt a szemöldököm. Pedig a capoeira legtöbb esetben no-contact, haladóbbaknál sem-contact. Viszont amikor már haladóbb capoeiristák vannak a roda-ban, ott már nagyobb a lendület, nagyobb a sebesség, jobb maga a technika kivitelezése is, ilyenkor néha előfordul az, hogy telibe betalál egy rúgás, és ilyenkor nincsen semmilyen védőfelszerelés, még fogvédő sem.
Bartitsu edzésen pedig cipőben rúgtunk - ugye a bartitsu állóharc része az részben savate, az én bartitsu edzőm pedig savate edző is volt egyben - sparringokon, na most amikor cipőorral telibe rúg bordán vagy májon egy nagyobb partner egy kisebbet, az sem kellemes.
Annatar
"Saját tapasztalatom alapján a szivacskard és a fémkard meglepően sokban különbözik egymástól, egészen más a fizikájuk, máshogy reagálnak a kontaktra, máshogy mozdulnak a levegőben is. ("meglepő" módon a fémkardra kitalált technikák sokkal jobban működnek fémkarddal)"
Egyetértek.
Ezen a régi videón jó magam is szereplek, mikor még egy viking-varég hagyományőrző csoport tagja voltam. (én vagyok az utolsó pajzsos-kardos aki letérdel).
Ezek a tompa és életlen fémfegyverek, még úgy is fájdalmasak tudnak lenni, amikor abszolút visszafogottan mérik rád a csapást, hiába van rajtad gambeson + láncing + fémsisak. Aztán még nem is beszéltünk a pajzshasználatról. A pajzzsal ütni is lehet, az élével, a lapjával, és az umbo-val. Ha alkarra bekap az ember egy pajzséllel kivitelezett ütést, az azért nem kellemes. A fafegyverekkel és a szivacsozott fegyverekkel végzett vívás az egészen más.
f_zsolt_01
"Vívás közben emberünk megkérdezte, hogy beleférhet -e a vívásba bírkózás is. Ó mondom, hogy a viharba ne (8 év cselgáncsmúltam van, amiből 6 évet komolyan is vettem). A vívás innentől kezdve nagyon érdekes volt, mert több esetben, amikor a távolság le lett zárva, akkor nagyon gyorsan bírkózás, dobás, földrevitel lett kivitelezve és természetesen az ellenfél átszúrása. Nem tudom, hogy fém karddal a kezedben lehet -e bírkózni (itt azért inkább gáncsot, dobást és lábkirántást érts), de bottal nagyon kélyelmesen lehet."
Nem lehetetlen fémfegyverrel birkózni, tapasztalat. Nálunk is alap volt fegyveres sparringokon (víváson) a birkózás + derék alatti rúgások ( Pl.: lábelkaszálás, térdhajlat megrúgása). Sőt, mivel az én pajzs nélküli kardvívó tudásom nem valami nagy szám - (főleg ha kétkezes hosszú kardról van szó), hiába jártam Ars Ensis-re - ezért amikor pajzzsal + karddal (vagy kard helyett néha fokos, ugye varég hagyományőrzőknél fokos is volt) vívtam, az inkább volt pajzs + birkózás. Pláne úgy, hogy életem első küzdősportja amit űztem, az a (szabadfogású) birkózás volt.
Sziasztok. Muay thai és a fájdalom. Egy éve, hogy a gyereket elvittem az első edzésére. Meg kell mondanom, hogy a legtöbbet a fájdalomtűrésben kellett fejlódnie. Ennek sok oka lehet. Gyakorlatlan edzőpartner, esetleg az edző nem találja a megszokott lábszár védőjét és egy 20 évest vesz fel, esetleg a partner kicsit beljebb lép - lehetne még sorolni. Mostanra meg kellett értenie, hogy amekkorákat ad, akkorákat fog kapni.
A fájdalomtűrés függ az izomfeszítés jó ütemezésétől is. Mindenesetre, amikor a 98kg-os partner bentfelejti a lábát egy combosban, az 58kg-os partnernél, akkor mindig kérdéses, hogy az eset milyen irányba viszi a gyereket. A legnehezebb a sparring során a sebesség-éeletszerűség egyensúlyát megtalálni. Ezt nehezebbnek tartom, mint magát a kűzdelmet.
Szerintem a kesztyű mérete igenis számít, leginkább akkor, amikor a valamelyikük lemarad egy védekezéssel. Az nem mindegy, hogy a kesztyű mekkorát terül. Azt gondolom, hogy a nagy kesztyűben hajlamosabb az ember engedni a figyelemből, amig az impulzus mozdulatokat könnyebben kiengedi. Az a megérzésem, hogy ha a gyermek mondjuk 12 évesen kezdi az edzést, akkor a 6 unciától indulva 2-3 év alatt érje el a 14 unciát, hiszen az ütés ereje, koherenciája növekszik. Majd 15 éves korától visszafelé, a kisebb kesztyűk felé kell haladni, vissza 8 unciáig - mert védekezni kis kesztyűben is tudni kell.
Nagyon demoralizáló tud lenni, ha minden edzésen megrúgnak keményen és gyakorlatilag mindig kiújul a belső izomszövet sérülése, szükségtelen érzékenységet okozva a megrúgott felületen.
...még valami, említetted a kesztyűket. Igazából nem a kesztyű mérete a döntő , hanem inkább annak a felépítése. Mire gondolok?
Az gondolom egyértelmű, hogy az mma-s kesztyűben tudsz fogni és bírkózni, de igazából egy 10 oz kesztyűben is rengeteg dolgot meg tusz csinálni , ha a felépítése engedi.
"Viszont a birkózáshoz meg az öklözéshez már öreg vagyok" pedig épp írni akartam, hogy próbáld ki ne csak nézd a TV-ben :D Khru pl 60 évesen még 5x3 perces mérkőzést végigcsinált (nem én se tudnám az 5x3-at, már csak 3x2, vagy max 3x3 menne).
Ez az "öreg vagyok" valamihez ez azért nincs így. Kérdés, hogy milyen a fizikai állapotod, ha edzésben vagy, akkor az életkor nem számit olyan jelentősen. Oda kell figyelni a bemelegítésre, jobban kell figyelni a sérülésekre és ha sérülés van, akkor a rehabra is időt és energiát kell szánni, mert hamarabb adódik össze 2-3 sérülés, de ha ésszel csinálja az ember, akkor most úgy látom, hogy élethosszíg lehet edzeni. Nekem ez a célom.
"Itt szeretném megjegyezni, hogy az mma-s kesztyűnek megvan az a tulajdonsága, hogy kényelmesen lehet fogni is vele, így a bírkózást is kipróbálhatod."
Ez meglehetősen nyilvánvaló.
Egyébként meglehetősen sok UFC mérkőzést nézek, egy másik csatornán néha Bellator küzdelmeket is lehet látni.
Viszont a birkózáshoz meg az öklözéshez már öreg vagyok, bőven elég a vívás, a futás meg némi kettlbell.
"Zsolt, lenne egy tök egyszerű kérdésem: Kivel vívtál? Mikor? Milyen eszközzel??? [1]"
Főleg FMA rendszerek eszközeit ismerem és ritkán gyakoroltam úgy, hogy teljes védőfelszerelésben Védőfelszerelésben nem éreztem a fém eszközt problémának, azonban hiányos öltözékben (maszk és kesztyű) csak bottal, vagy olyan bottal gyakoroltam amelynek a kívüljén szivacs is volt, illetve rövid eszközöknél -sparringszerűen gyakorolva- főleg rugalmas eszközt használtam (sajnos sérülés még így is volt). Emellett volt hosszúbot és francia botvívás. Nagyon régen voltam Bécsben sz332 -vel ilyen középkori vívásos hétvégén, ott volt lehetőség megnézni, hogy mi mennyire elég. Az érdekes élmény volt.
Egy vívást kiemelnék. Ennek a középkori vívós eseményen volt pár óra szabadvívós része, itt több emberrel sikerült vívnom. Tök jó fejek voltak, eszközt is adtak 😊 Én ennek a kardozós vivásnak csak az alapjait ismerem, azonban bothasználatban már nem számítok teljesen ügyetlennek. Szóval valami német sráccal vívtunk, az eszköz szivaccsal bevont bot volt, amit én botként használtam, ő meg úgy gondolom hosszú kardként. Vívás közben emberünk megkérdezte, hogy beleférhet -e a vívásba bírkózás is. Ó mondom, hogy a viharba ne (8 év cselgáncsmúltam van, amiből 6 évet komolyan is vettem). A vívás innentől kezdve nagyon érdekes volt, mert több esetben, amikor a távolság le lett zárva, akkor nagyon gyorsan bírkózás, dobás, földrevitel lett kivitelezve és természetesen az ellenfél átszúrása. Nem tudom, hogy fém karddal a kezedben lehet -e bírkózni (itt azért inkább gáncsot, dobást és lábkirántást érts), de bottal nagyon kélyelmesen lehet. S ami a legszebb, nagyon hamar rájött az ember arra is, hogy pl a jitsu stílusok miért arccal a földre egyik kezet kontrollálva teszik le az embert. Érdekes élmény volt. Nekem kb ennyi és ilyen irányú tapasztalataim vannak. Kevés technikát ismerek, azokat sparringban gyakoroltam, nem szeretek hosszasan vívni, általában kéz-fej, láb-fej , test-fej támadásaim vannak (jobb szeretek szúrni, de szúrás vágás vegyesen van). Támadásnál maximum 2, vagy 3 technikát használok, jó a lábmunkám , sohasem állok le statikus állásba, vagy legalábbis erre törekszem.
Igen, igen Ulrich, meg kell tanulni rendesen verekedni :D
10-es kesztyűnél nem használtam nehezebbet. Gyakorlás és sparring során pusztakézzel és bandázzsal csak úgy küzdöttem, hogy fejre nem ütöttünk (cserébe volt olyan, hogy gyakoroltuk ily módon az egy a több ellenit is), de ez remek alkalom volt arra, hogy megtapasztalja az ember, hogy milyen hatékony is a testütés és a kint hagyott végtagok támadása. A kesztyű méretének csökkenése bizonyos skilleket igen erőteljesen fejleszt. Ma is többféle méretű kesztyű van a táskámban és tudás, kedv alapján választunk megfelelőt. Itt szeretném megjegyezni, hogy az mma-s kesztyűnek megvan az a tulajdonsága, hogy kényelmesen lehet fogni is vele, így a bírkózást is kipróbálhatod.
