Hát ezt nem gondolhatjátok komolyan Malmsteen kapcsán...
Ez a srác nem jó dalszerző??? Ahhoz képest MacAlpine, Vinnie Moore, Petrucci nagyon-nagyon bőven merít belőle és hivatkoznak rá, megsúgom: amikor Vai őt pótolta az Alcatrazzban (szerény sikerrel), szintén úgy beszélt róla, mint a stílus utolérhetetlen alakjáról.
Sorolhatnék még bandákat, akik a Malmsteen-féle dalszerzői iskolát képviselik, mint az általam nagyon szeretett Talisman (Soto énekel), Stratovarius...
A fikázást pedig azért sem értem, mert valószínűleg a topic látogatói - velem együtt - arra is méktatlanok vagyunk, hogy agy Yngwie, Satriani vagy Vai szintű korszakos zseni gitártokját cipeljük, úgyhogy max. azt írhatjuk, hogy x-nek speciel nem tetszik Malmsteen gitározása.
Nekem tetszik, sőt, bár rengeteg kedvencem van, ő az első számú. Szerintem Satriani után az ő gitározása a legérzelemdúsabb a HM-ban (lsd: Amberdawn), ahogy megvibrátózza a hangokat, az mindenki számára etalon kellene, hogy legyen.
Nem tudom, aki azt írta, hogy Malmsteen csak fel-alá skázázik, játszott-e valaha Malmsteen nótát. Én játszottam, jópárat, és megsúgom: nem csak skálázik föl és alá. Annyit soha, egyetlen zenéből nem tanultam, mint a Malmsteen lemezekből.
Elfogadom, ha valakinek a stílus nem tetszik, de a becsmérlő fikázásra harapok.
Egy biztos: A MacAlpine, Vinnie Moore, Greg Howe, Paul Gilbert, stb. gitárhős különítmény nem létezne, ha nem lett volna egy Yngwie.
Még egy adalék: Bryan May nagy rajongója Yngwie-nek (és viszont), nem lehet, hogy neki van igaza? Azt hiszem B.M. jobb zenész itt valamennyiünknél.
Azt hiszem másféle arpeggiokról beszéltünk. Persze hogy az arpeggio, mint hangzatfelbontás létezik régóta (annyira bunkó én sem vagyok, hogy ezt Yngwie-nek tulajdonítsuk...).
Én a sweep-picking arpeggio-ról akartam szólni, amelynek felbukkanását és "ipari méretű alkalmazását" tudásom szerint rockban elsősorban Yngwie J. Malmsteen, fúzióban pedig Frank Gambale névével kapcsolatban szoktak emlegetni.
És persze, hogy (biztos) vannak kiváló gitárosok, akiknek a technikája silány, csak én ezt nem szeretem, mert mint korábban írtam, nálam a jó gitáros 3 dolog egysége. Ha az egyik hiányzik, kkor nálam nem jön be. Hát ez van.
Igazat adok a Malmsteen fikazoknak....az ember teknikas, es ennyi, a zenehez semmi koze, a szoloitol pedig hosszutavon ideggorcsot kapok....sajna ez van, pedig megvan egy csomo albuma....
Halgassatok meg a Narnia 'Awakening' c. albumat, nagyon hasonlo stilusban jatszo gityos van rajta, megis mennyivel masabb....
Az Adrian Smith, Dave Murray parost meltatlanul kevesen emlegetik, pedig ok szerettettek meg velem ez a fajta zenet, bamulatos milyen temakat nyomnak, orom a fulnek, folpezsditi az embert, orakig elhallgatnam.... :)
A Stratovarius-os Timo Tolkki-t is ideirnam, nekem nagyon tetszik a jateka.
A Malmsteen témához annyit, hogy én is igazat adok azoknak akik hiányolják a dalszerzői képességeket.
Amikor elöször halottam Malmsteent a következöket tapasztaltam : tingli-tangli, tingli-tangli közepes rock számocska, majd gitárszóló, amitöl elkezdett hátrairányba lobogni a hajam, az álkapcsomat meg kerestem, hogy hová esett, majd gitárszóló vége - tingli-tangli rockszámocska.
Aztán halottam töle a Marching out-ot, amin van egy nagyon kellemes instrumentális, és ugy éreztem inkább instrumentális lemezeket kéne készítenie, hátha az jobban menne.
És csinált is ilyet a Prágai Filharmonikusokkal. Elég yo lett bár azért egy picit többet vártam.
Mielött a rajongók megköveznének : elismerem, hogy tényleg nagy hatása volt a gitárosokra és nem is véletlenül. :)
Nekem nagyon bejött Malmsteen, amikor először hallottam, mondjuk a Black Star. De a későbbiek nagyon nem, pl a Heaven Tonight-tól kifejezetten savas felbüfögésem van.
Nagyon ambivalens érzéseket ébreszt az emberekben, a zenészek meg kifejezetten utálják, nem egy könnyű ember állítólag.
De a z.imre hasonlatod miatt beírunk egy feketepontot. Három után a topic gazdája fültövön csap egy erre a célra rendszeresített strandpapuccsal :-))))))
1.
Nahat en is hozza szolnek ehhez a Yngwie J. Malmsteen temahoz.
Szerintem a foszer nagyon ott van a szeren.
Technikai tudasa OK. Igaz neha sokat teker, de vannak szep dallamos feelinges szamai (pl. hold on, dream in [Tell Me]). Szerintem eleg sok mindent hozott o a gitaros tarsadalomnak.
Lasd az egyedi hangzast, amit barhol hallasz felismered, hogy o igen malmsteen batyo.
Hallgassatok tole meg 1-2 live szolot hat amit ott muvel az szornyu.
2.
Most Satirjanko jon (Joe Satriani)
Meghallgattam az uj albumat az Engines Of Creation-t. Nagyon tetszik. Vannak benne iszonyu jo durva reszek. :) Azok a soundok ami a lemezen van, hat nem semmik az tuti.
3.
John Petrucci
Mig nem hallottam nem hittem el rola, hogy ilyen nagy kvalifitasu zenesz. Szerintem iszonyu jo riffeket es szep lirai szolokat tud irni. Az is igaz olyan eromuvel a hata mogott van, nem is csodalkozom rajta, hogy ugy szol ahogy. :)
Nem, nem a roggitárosokat fikázom, hanem Malmsteent, aki szerintem egy iszonyatos sarlatán, akinek jó technikája van. A három pontodból csak a technikai tudás van meg.
Egyébként ez szerintem nem igaz, hallgasd meg Fripp bácsi egykét szólóját, hát, éppen nem nyúl mellé, de... Ennek ellenére nagyon ott van, ugyanis aggyal zenél, meg persze sok fílinggel.
És elvitatnám Malmsteen-től a klasszikus/arpeggios érdemeit is, az arpeggiot azóta használják, mióta van gitár, a klasszikus vonalat pedig a hetvenes években művelték nagyon sokan. Malmsteen tkp. egy freak-showba való, nem a zeneiparba. Megtestesíti mindazt a zenében, amitől rosszul tudok lenni. Nála még Zámbó Imre is muzikálisabb.
No azért nem minden rockgitáros ilyen... Ezt te sem gondolod komolyan! :-)
Meg azért ne felejtsük el, hogy lehet Malmsteen-t fikázni, de azért ezeket az arpeggio-s meg klasszikus szinezetű témákat ő hozta be a műfajba.
Szerintem a jó gitárszólónak 3 eleme van, és ezek között nincs sorrend. Egyformán fontosak:
- technikai tudás
- dallam
- feeling.
Ha te a zúzást látod (hallod) csak a rockgitározásban, akkor vagy nem figyeltél eléggé, vagy rossz gitárost hallgattál... :-)
Szerintem iszonyú állat, ahogy Sykes tompítva "reszel" ritmusozás közben! Mint valami hegedű úgy szól! Egyébként azt hittem jól informált vagyok Sykes témában a polcon lévő Blue Murder lemezekkel. Hát nem!!! Találtam valahol egy sykes site-ot, hát a csávónak (főleg Japánban) megjelent már vagy 15 lemeze, amióta elhagyta Coverdale apót...
Ritchie Blackmore -> John Frusciante -> Jimmi Page -> Robert Fripp -> Pat Metheny -> John Scofield (kábé időrendben). Amúgy nekem nem annyira a gitárosok a példaképeim, sokkal inkább a fúvósok, de ez off itten.
Mér van az, hogy mindenkinek rokker a példaképe? Pl. felfoghatatlan, hogy Malmsteen-t hogy lehet szeretni, bazeg az skálázik fel, majd le, majd megint fel, kicsi tapping, zúzás, majd megint skála. Egy szemernyi zene sincs benne, csak hangok egymás után. Persze jó a kézügyessége, ezt el kell ismerni...
Nos, Satch apó egyszerűen fenomenális gitáros... Valóban kimaradt. Mea culpa...
Lehet, hogy valaki nem érti, miért írtam Steve Stevens nevét a listámra, mert mondjuk a Billy Idolnál nem nagyon mutatta meg magát, és a Dzsekó féle Dirty Diana szólója sem túl reprezentatív. De ha egy kurva jó dallamos metállemezt akartok, akkor próbáljátok beszerezni az 1993-as Vince Neil: Exposed c. albumot. Ez az után született, amikor Vince elhagyta (vagy kirúgták?) a Mötley-t. Ezen mindent Stevens játszott fel... Hát ez a csávó szerintem zseniális. Állati jó riffek, állati jó szólók, technika No. 1, dallamok, feeling, minden a helyén. Megvettük amikor megjelent, azóta is állandóan hallgatom... Szerintem etalon.
Egyébként éppen Jake E. Lee fatert hallgatom Ozzy Bark at the Moon-járól. Ez is egy állat csávó...
Örülök, hogy megemlítetted Sykes papát a kedvenceid között. Imádom az első Blue Murder albumot. Nemcsak zseniális gitáros, hanem hihetetlen vastag torkú, remek énekes. (Hát, nem egy Satriani vagy egy Steve "Dalospacsirta" Vai...hehe, úgy értem, imádom a játékukat, csak büntet a hangjuk.)
nem tudjátok, hol lehet megszerezni a Steve Howe Interactive CD-t? Állítólag december 13-án jelent meg (a www.stevehowe.com szerint). Vannak rajta Yes számok, S.H. szóló szerzemények elektromos és akusztikus gitárra + (állítólag) kotta, tab, szöveg és video betétek (kéztechnika). Ha rámentek a page-re, A "news" linken keresztül láthattok néhány kimásolt képet is a CD-röl. Elsö ránézésre nekem nagyon tetszik. Látott már valaki ilyet közelröl?
Edward Van Halen - King Edward!
Nuno Bettencourt - Nuno Numero Uno!
Steve Lukather - Luke Rules!
Egyébként meg nagyon kedvelem a következő személyeket:
Steve Vai
Steve Stevens
John Petrucci
Paul Gilbert
Reb Beach
Richie Sambora
Phil Collen
John Sykes
Gary Moore
Chris De Garmo @ Michael Wilton
Adrian Smith & Dave Murray
Nálam a boltban kapható "guitar-polish" cuccok bejöttek. Ezek ilyen viaszos jellegű ápolók, és fém ,műanyag és fa felületek tisztítására és ápolására egyaránt alkalmasak. (Brrrrrrr. Ez olyan volt, mint valami reklámszöveg...)
Amikor utoljára vettem, kb. olyan ezer Ft körül volt az ára, és nekem elég sokáig elég egy flakon (másfél év, ha mondjuk 2 havonta csinálsz egy alapos tisztítást). Fender, Jim Dunlop, Martin, stb. - szerintem egyremegy.
A "bútorfény" igaz olcsóbb, de a legelső kis akusztikus gitáromon voltak problémáim vele. Lúzer kezdőként ilyennel tisztítottam, és a fa felülete szálkás kinézetű lett, mintha felázott volna. Valószínűleg magas volt a nedvességtartalma. Tanultam az esetből.
Hozzá puha pamut rongy használható. Vagy "polish cloth", az is jó. Bundok tisztításához régi, nagyon puha fogkefe nekem bevállt.
Úgy tudom egy néger kollégája nevezte el így mert még neki is gyors volt amit kavart az ifjú Eric. Épp az ellenkezőjét jelenti ez a Nick-név mint a szótári alak.
Végre valaki megfejtette a nevemet! (legalább leírta a "megfejtést"...)
Nálam kezdetben Satriani, Vai, Malmsteen voltak az istenek, de most már elfoglalta a kizárólagos helyet Petrucci.
Ezekkel a Rickenbackerekkel én is így vagyok. Fogalmam sincs milyen a hangja. Mintha a Dolly Roll gitárosának a kezében láttam volna ilyet (no comment).
