Edward Van Halen - King Edward!
Nuno Bettencourt - Nuno Numero Uno!
Steve Lukather - Luke Rules!
Egyébként meg nagyon kedvelem a következő személyeket:
Steve Vai
Steve Stevens
John Petrucci
Paul Gilbert
Reb Beach
Richie Sambora
Phil Collen
John Sykes
Gary Moore
Chris De Garmo @ Michael Wilton
Adrian Smith & Dave Murray
Nálam a boltban kapható "guitar-polish" cuccok bejöttek. Ezek ilyen viaszos jellegű ápolók, és fém ,műanyag és fa felületek tisztítására és ápolására egyaránt alkalmasak. (Brrrrrrr. Ez olyan volt, mint valami reklámszöveg...)
Amikor utoljára vettem, kb. olyan ezer Ft körül volt az ára, és nekem elég sokáig elég egy flakon (másfél év, ha mondjuk 2 havonta csinálsz egy alapos tisztítást). Fender, Jim Dunlop, Martin, stb. - szerintem egyremegy.
A "bútorfény" igaz olcsóbb, de a legelső kis akusztikus gitáromon voltak problémáim vele. Lúzer kezdőként ilyennel tisztítottam, és a fa felülete szálkás kinézetű lett, mintha felázott volna. Valószínűleg magas volt a nedvességtartalma. Tanultam az esetből.
Hozzá puha pamut rongy használható. Vagy "polish cloth", az is jó. Bundok tisztításához régi, nagyon puha fogkefe nekem bevállt.
Úgy tudom egy néger kollégája nevezte el így mert még neki is gyors volt amit kavart az ifjú Eric. Épp az ellenkezőjét jelenti ez a Nick-név mint a szótári alak.
Végre valaki megfejtette a nevemet! (legalább leírta a "megfejtést"...)
Nálam kezdetben Satriani, Vai, Malmsteen voltak az istenek, de most már elfoglalta a kizárólagos helyet Petrucci.
Ezekkel a Rickenbackerekkel én is így vagyok. Fogalmam sincs milyen a hangja. Mintha a Dolly Roll gitárosának a kezében láttam volna ilyet (no comment).
JPM Ilyen névvel nem csodálom, hogy Ibanez fan vagy.
Egyébbként nekem is passzolnak nagyon az Ibanezek, de pl. egy Talman-t biztos nem probálnék ki.
Meg persze Hamer Californian fan vagyok.
MusicMan Totál egyetértek veled.
Nálam Petrucci és Vai az örök isten, meg hát persze Kotzen.
Én apró koromban elég sokat voltam kénytelen hallgatni az Edda első lemezeit (amiket azóta is nagyon kedvelek!), így esetleg Slamót említhetném mint inspirátort. De nemigen lehet felismerni a hatását a stíusomban - mert nincs stílusom. :( (Sokat kell/ene/ még nekem tanulnom.) Gyakoroltam, megtanultam még egy két riffet Vai-tól, Satrianitól, Paul Gilberttől (Mr.Big-Lean into it), Steve Ray Vaughan-tól, Maditól, Nunótól, meg mindenfélét össze-vissza, amivel összefutottam...
Ja még egy cím, többek közt a Fender található itt. (De sosem néztem még meg ezt az oldalt):
Sok gitáros "pályája" úgy indul, hogy lát/hall valakit játszani, és azután úgy dönt ennek hatására, hogy ő gitározni akar. Ennek gyakori következménye, hogy az illető kedvence stílusát, figuráit, stb. próbálja lenyúlni. Azután kialakít egy saját stílust, amelybe beépíti ezeket az elemeket és keveri őket a saját stílusjegyeivel.
Nektek volt ilyen "kezdő lökést" adó gitáristenetek?
Én bennem a Rickenbacker gitárokkal kapcsolatban van ilyesmi érzés. Soha nem próbáltam ki ilyen hangszert, így fogalmam sincs arról, hogy milyen a hangja, milyen rajta játszani, stb.
Rockgitár fan vagyok, és ezzel a hangszerrel egyszerűen nem tudok "azonosulni", nem tudom elképzelni magam kezemben egy ilyennel (pedig lehet, hogy jó gitár). Mondjuk a Beatles-t sem szeretem, lehet, hogy a zenei hatások ilyen erősek a hangszer megválasztásánál...
Ismered az Atec honlapját? A www.atecaudio.com címen (asszem, hogy ez az) van egy link a magyar oldalra. Igaz itt csak Gibsonok, Kramerek, meg Epiphonok vannak, na meg stúdiótechnika. Egyébként az én gityóm is koreai, és állítom jobban szól mint némelyik japán modell. Persze qrva nagy szerencse kell egy ilyenhez.
Tessék, most mondja meg valaki, hogy miért nincs a magyarországi hangszerimportőröknek, meg nagyobb boltoknak (magyar nyelvű) honlapja??? Esetleg árlista??? (Hál' isten azért még nem tartunk ott, mint az USA-ban, ahol az árképzés elve, hogy mennyit néznek ki belőled!!!)
Fel kellene ismerni, hogy az internet manapság roppant fontos a kereskedelemben is, mert ha venni akarok valamit, elöször körülnéznék a neten, hogy egyáltalán mit érdemes megnézni. Ugyanis az még mindig olcsóbb, mint napokat eltölteni a boltok végigjárásával.
Nem kell brutálisan nagyot vakítani vele: csak kéne egy fotó, meg mellette egy rövid leírás és ár. Ennyi. Szerintem maguknak is meg tudnák csinálni...
Nem akarlak kiábrándítani, de a Made in Japan felirat nem jelent semmit, a 199.900 Ft meg még annyit sem. Komolyan, kérdezz meg valakit aki ért hozzá. Semmi baj nincs azzal ha Koreában készül, csak azt akartam mondani, hogy tényleg lehet hogy még egy helyen is ...
Nekem RG 240-es Ibanezem van 1990-es modell. Szerintem tök jó a faanyag és Schaller Floyd Rose II eredeti tremoló van benne.
Nekem is Made in Korea jellegű gityóm van, de nekem nincs semmi bajom vele.
Most már a legtöbb gityó cég, meg minden más cég inkább gyártat ott, mivel sokkal olcsóbb neki.
Szerintem ha a cég adja a nevét a modellhez, akkor szerintem a minőségi követelményeket is elég magasra rakja, elég csak a magyar rabszolgagyárak minőségrendszerére gondonli, szerintem ott is ugyanaz megy.
Meg hát ki kell fogni egy jól beállított hangszert, persze olcsón, és örülni neki ezerrel.
Elég csak az Armageddon egyik jelenetére gondolni, amikor az orosz csávó azt mondja ő ért az amerikai rendszerhez is, mivel azok is a Távol-Keleten készülnek.
Szerintem ez nem vicc.
