Milyen fiatal is vagyok! Még nincs 1 éve... Szeptemberben lesz.
Amszterdam. Persze előtte is, de ott szinte semmi nem volt.
Csak mellékhatások. Ott meg... egyszerre van túl hideg és túl meleg.
Már legalább tíz perce ugyanaz a falat van a számban. Zsibbadás
árad szét a gyoromból indulva az egész testemben. Nem érzem
a lábam. De azér' túl magasan vagyok ezen a kanapén. Potty.
Sikerült mennem 3 métert. Rábőltem a hálózsákomra. Az utcáról
beszüremlő fényben jegyzetelek kicsit. Nem emlékszem a mondat
elejére. Valaki azt mondja, menjünk várost nézni. Ha fel tudnék
állni. Valami távoli szar érzés. Azzal kapcsolatban, amit már írtam.
Pedig akkor még semmi. Légszomj. Hányinger. Fuck. Egy kijózanító
élmény. Allergia. Azóta tapasztalok, fejlődöm. Most már le tudom küzdeni.
Eddig nem tartottam magam semmilyen szubkultúrába tartozónak igazán.
Jól van, én is homályosan látom már a monitort, túl vagyok két windows fagyáson, úgyhogy go to bed.
Köszönöm, hogy megosztod velem a határidőnaplód tartalmát! :)
Amint tudom, hogy mikor érek rá, (lehet,hogy az lesz a vége, hogy valamelyik éjszaka net-ezés helyett kell majd találkoznunk :) ) mail menni fog.
A tökéletességet? Na nem, azt nem engedem : )))(csak, hogy ujjal mutogathassak a hibákra :)
Mostanában bizonyos szavak felhívják a figyelmemet arra, hogy nem szabad leírnom, vagy kimondanom oket. Lehet egy egészen egyszeru szó is egy akármiféle kontextusban, csak a tartalom amit közölni szeretnék vele, túlsúlyozza a mondatot és nem lesz befogadható.
Pedig nem kenyerem a kirekesztés, csak a génjeimben van.
Na ez itt egy tipikusan ilyen mondat : )
érthetetlen hülyeség : )
Fish, lehet, hogy én teljesen elfáradtam?
Azt hiszem lefekszem aludni.
Aztán írj, ha van egy felesleges szabadnapod, csempészünk bele némi újszeruséget.
Nekem sem árt tudnom néhány nappal elore.. lehet, hogy átküldöm neked mailban az e havi idobeosztás-menetrendemet : )
Az 'organic' dolog fejlődésének a megfigyelésében még igen csak az elején járok, viszont nyitott szemmel. :)
Igen, a barátaim rendkívül fontos szerepet töltenek be az életemben, és ezért rendkívüli emberek. Lehet, hogy elcsépelt dolog a "kiegészítjük egymást" szöveg de nálunk valóban így működik. Méghozzá elég régóta. És talán nem is kiegészítjük egymást, hanem emberileg építjük egymást. Ami valamelyikünkben megvan, az azt átadja a másiknak. (Itt nyilván pozitívumokról van szó) Még a végén mindannyian tökéletesek leszünk! :)) (Itt az alkalom, hogy hozzátegyük a relatív fogalmak szótárához a tökéletesség fogalmát is :) )
Egy ido után szükségszeruen megtörik a virtuálszemélyiségedbe vetett bizalom. Sokan szerintem ilyenkor választják a nicktemetot, de lehet, hogy aztán újra visszakívánkoznak és megjelennek más néven...
Én azt az utat választottam, hogy továbbviszem ezt az 'organic' dolgot, mert jól megfigyelheto a fejlodése. Persze ez sem más mint a virtuálszemélyiségembe vetett bizalom. De egy találkozás az több ennél. Ott el kell vállalni azokat a dolgokat amiket leírtál. Ez pedig felelosséget igényel.
Lehet, hogy indítanom kellene egy internetfilozófiai topicot : ) kár, hogy 5 percnél nem érdekelne tovább : )
Jó a zöld békás bemutatkozótörténet, biztos klassz baráti köröd van. Ez egy általam is igen elfogadott formája az emberi lények közösségének : )))))))))) jujj
ajajaj, szabadon eresztettük a "normális" fogalmát és most kereshetjük.: )
Amúgy igen pozitív élményeim vannak a topiclakókkal. Sok hihetetlen csodaembert volt szerencsém megismerni. Na jó igazi csoda csak egy ketto akadt : )
Persze azért a paranoia szurojén mindig átereszkedik az ember mikor eldönti, hogy kivel találkozzon és kivel ne.
Organic kedves, én olyan normális vagyok, hogy azt már tanulmányozni kéne, 8))))))
csak szeretek találkozni hasonlóan normálisakkal is.Egyébként azt hiszem annál, hogy 'normális' nem létezik relatívabb fogalom.
A találkozóra vonatkozó lehetőségeket, majd mail-ben, mert egyelőre nem tudok semmi biztosat. Mármint a szabadidőmre nézve. (Ami úgyszólván nincs)
Szerencse, hogy nem beszélünk el egymás mellett!
Szóval, itt vagyok.
Sajnálom, hogy ki kell hagynom a szombati bulit, de szombaton is és vasárnap is dolgozom.
Kicsit lassú vagyok már tekintettel a késoi órára : ) is : )
Szombat este pedig végre megyünk táncolni! Már hetek óta semmi komolyabb rendezvényen nem voltam. A "party" mindig is nagy kedvencem marad. Szeretem az embereket akik oda járnak, mert nagyon keresnek valamit és ez fenemód ismeros.
Bocsi Organic, csak már majdnem lemondtam rólad.:)
Holnap nem dolgozom, úgyhogy most éjszakai bűnözés.
Nem tudok menni hétvégén, mert akkor viszont dolgozom, bár nagyon csalogatnak
És végül engedjétek meg, hogy én is csatlakozzam,"hogyan váltam társadalmunk szégyenévé?" című beszámolómmal.
Szigethalmon van egy telkünk,rajta kis düledező faházzal, mozaik csempéből kirakott terasszal, szóval el tudjátok képzelni, igazi szocreál. Örököltük, és gondoltuk pénzünk nincs, hogy olyat csináljunk belőle,amilyet szeretnénk, de a célnak így is tökéletesen megfelel. Szóval először 15. születésnapomat ünnepeltem ott barátaimmal, azóta évente egyszer augusztusban a 4 napos szigethalmi kábulat már tradicióvá vált. Szóval, amikor a 17. szülinapomat ünnepeltük itt, előkerült egy joint. Akkora már elfogyasztottam alkoholból ezt-azt, így hát úgy éreztem,ezt most mindenképp ki kell próbálnom, habár előtte megrögzött drogellenző voltam.(ez most így visszagondolva elmúlt 5 évemre elég vicces :)) ) Legjobb barátaim közül én voltam az, aki legutoljára próbáltam ki a zöldet, úgyhogy csupa szakértő vett körül. Szóval gondoltam, csapjunk bele! Elszívtuk a rakétát, és hatalmas meglepetésként ért az élmény. Rájöttem, hogy én aztán nem találok ebben semmi kivetni valót tulajdonképpen, úgyhogy barátaimmal nagy egyetértésben úgy gondoltam, hogy engem, mint szüklinapost megillet egy következő joint. Hogy egyik legjobb barátnőmet idézzem: Nagyon így-úgy éreztem magam.
Jöttek az aggodalmak:
- Jól vagy? Hogy érzed magad? Nem kell hánynod? Nem vagy szomjas?
Mire én:
- Mit akartok tőlem gyerekek? Soha életemben nem éreztem még ilyen jól magam!
Szóval itt indult, és jött minden szépen sorjában. Azóta túl vagyunk egyen s máson,(bringázás, buszozás stb.) a kezdeti "éhségérzet" elmúlt, megtanultam kezelni és használni (és főleg igazán kiélvezni) a drogokat, de valami megmaradt:
minden évben négy nap totális kikapcsolódás Szigethalmon a legjobb barátokkal, (bográcsozás, filozofálgatás a stégen, szeretetrohamok) ahol brekkencs mindig velünk van.
közeledik a hétvége és a nagy partizánkodás.
Organic bátyónak ilyenkor bizony eszébe jut, hogy biztos van közöttünk olyan, aki igyexik ezt az alkalmat megragadni abból a célból, hogy új drogokat próbáljon ki, vagy a régiek idotlen megtapasztalásába mélyedjen.
Tapasztalataim szerint, sokan nem tudjuk, hogy valojaban mennyire veszelyes dolgot is csinalunk egeszen addig amig az ido egy napon ra nem kenyszerit minket a jozan belatasra.
Nem feltetlen arra gondolok, hogy szervezetunket eppen ezzel az estevel fogjuk romba donteni, vagy most fogunk vegleges szellemi csorbulast elszenvedni, es valoszinuleg a szivunk sem fogja felmondani a szolgalatot.
A fuggoseg viszont nem azt jelenti, hogy valamit allandoan nyomni kell reggeltol estig, a fizikai fajdalmak elkerulese vegett. A hetvegi drogozas nemcsak taptalaja a fuggosegnek, hanem mar maga a fuggoseg. A fugges ott indul el, ahogy varod az alkalmat, ahogy keszulsz ra egesz heten, ahogy beteljesedest varsz tole, es elhiszed, hogy az ott megtapasztalt elmenyeid hozzasegitenek valamifele allandosult joerzes eleresehez, es az eleres technikajanak elsajatitasahoz.
Az altalam legveszelyesebbnek tartott cuccok ebbol a szempontbol az extasy es az LSD.
1. Ex: könnyed cuccnak véled, hoszen nagyon kellemes extatikus erzesekhez juttat, eszreveszed, hogy micsoda energiak fakadnak a puszta lelkesedesbol, es ezenkivul meg misztikus elmenyekkel is megajandekoz. Raadasul masnap semmi bajod, napokig happy vagy tole, azt hiszed ez valami idealis cucc.
A helyzet az, hogy valojaban reszeve valsz altala egy sokszinu folyamatnak, melynek bizonyos reszei "avatatlan fulek" szamara valami nepmesei szofosásnak tünhetnek. Vigyazni kell ra, hogyha exezel, vagy tamogatod magadban a dolgot, akkor "belülrol" gondolkozol az exrol, a sajat folyamatain keresztül nézed ot. Nem lathatod azt ami abbol fakad, amikor elhagyod. Ami tul könnyen jön és túl jó, annak hamar odaadsz mindent. Odaadod az ideális lelkesedést, a szabad és vad szeretkezést, a vagányság és szabadság princípiumát. Mindez nagyon célravezetonek tunik, de ha egy nap majd nem múlik el soha a hatása -és ez a nap eljön- hiába próbálsz elszakadni, észreveszed, hogy mindent odaadtál ami cél volt az életedben és onnan következik a tökéletes magány és értetlenség, azaz a poklok pokla, amit könnyen lehet, hogy te is meg fogsz tapasztalni, tekintve, hogy mi fenéért is hinnéd el amit egy ismeretlen arc papol egy index fórumon.
2.LSD: szerintem az egyik legdurvább veszélyforrás. Magam tudom nézni kívülrol és belülrol is. Mielott még jönne a véleményem, gondoljatok bele abba, hogy én sokat trippeltem és szerettem is csinálni, konkrétan valamiféle megvilágosodással azonosítottam. Nos szerintem az LSD egy igen eros méreg, ami az embert halálközeli állapotba sodorja és az ilyenkor átélt állapotok tulajdonképp élvezhetok és tanulságosak, attól az apro szétomlás-feszülés érzettol pedig szivesen eltekintunk. De miért akarnánk mi halni, mikor élünk? Itt vannak karnyújtásnyira a legcsodálatosabb dolgok!
Ne zárjuk be magunkat papírdarabokba és színes tablettákba, mert tanulnunk kell majd az életet, amit pedig már csak úgy kézhezkaptunk egyszer, és nem is rossz lehetoség... Éljen az ember/i/ség! Minden drogban is csak magunkat magyarázzuk!
Végso konklúzióm, hogy amit az isten teremtett, azt nem véletlenül tette. Amit az ember csinál az hiányos, lyukak maradnak rajta. Vigyázzatok ezekre a lyukakra, mert kificamodik az ember bokája ha belelép.
Ha most belegondolsz abba, hogy a hétvégi partin nem nyomsz semmit és úgy érzed, hogy ezzel csorbát szenved az egész heted és a bulizás értelme, akkor már köszönthetlek is a pokol bejáratánál, de ne izgulj, a purgatórium gyors lesz és orjítoen fájdalmas.
Köszönöm a mérhetetlen türelmet és várom a leteremto hozzászólásokat!
Régen egy nyomdai cuccokat kivitelező cégnél dolgoztam, van egy szitás pasi, aki iszonyatosan szépen dolgozik, és elég jó áron. Ha gondolod, felveszem vele a kapcsolatot.
A telefonpara, az tényleg nagyon súlyos, és ilyenkor mindig olyan telefonál, akivel éppen akkor nagyon nem szeretnél beszélgetni.(Még akkor sem, ha egyébként szereted) Például ilyenkor nálam, ha csörög a telefon, szinte biztos lehetek benne, hogy a nagymami vagy a nagypapi. Hát az nagyon súlyos, pedig nem hívnak gyakran, de hát a murphy ugye. Nem tudom, olyankor mit gondolnak, bár lehetséges,hogy pozitív élményként éri őket, mert iszonyatosan kedvesen elbeszélgetek velük. Mindig csak az első egy-két szó nehéz, aztán már megy, csak az a baj, hogy azt nem tudom, hogy mit beszélek, de azt viszont tényleg nagyon kedvesen.:)
