Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
A germánok egy jókora nagy területet kiürítettek Kelet-Németország és Lengyelország környékén, lehet innen jöttek. Érdekes, hogy ennek ellenére északi-germán nyelvük van mégis.
A legérdekesebb az szerintem ez a rész: ,,During the Migration Period, we detect a previously unknown northward migration back into Southern Scandinavia, partly replacing earlier inhabitants and forming the North Germanic-speaking Viking-Age populations of Denmark and southern Sweden, corresponding with historically attested Danes."
Szóval akkor ha jól értelmezem a dánok egy népvándorlás korában délről visszavándorolt csoport utódai? Végülis olyan szempontból értelmes elképzelés, hogy a dánokat azelőtt nem említették semmilyen írásos forrásban, de népvándorlás kor után hirtelen előkerülnek a semmiből.
Vajon honnan érkezhettek és mely korábbi törzs(ek)ből alakultak ki?
Szerintem ami Lengyelországból került át Skandináviába(akár tengeri, akár szárazföldi úton) az inkább ilyen pre-proto-germán volt ami első ránézésre jobban hasonlíthatott a litvánra mint egy modern germán nyelvre. Az igazi proto-germán fázist már valószínűleg inkább Skandinávia tájékán érte el.
Kiemelve az a rész, amely szerintem ebben a kérdésben releváns:
"We find evidence of a previously unknown, large-scale Bronze Age migration within Scandinavia, originating in the east and becoming widespread to the west and south, thus providing a new potential driving factor for the expansion of the Germanic speech community. This East Scandinavian genetic cluster is first seen 800 years after the arrival of the Corded Ware Culture, the first Steppe-related population to emerge in Northern Europe, opening a new scenario implying a Late rather than an Middle Neolithic arrival of the Germanic language group in Scandinavia. Moreover, the non-local Hunter-Gatherer ancestry of this East Scandinavian cluster is indicative of a cross-Baltic maritime rather than a southern Scandinavian land-based entry. "
Mondjuk ez a cross-Baltic migration elég érdekes, tengeri úton érkeztek volna a Baltikumból vagy inkább jó nagy kerülővel szárazföldi úton a lengyel és a dán partokon keresztül?
Vigyázz, mert a cikk eredeti angol szövege a BP, azaz a "before the present" időskálázást használja, azaz a BP 1.700 az kb. Kr.u. 300-nak felel meg a mi időszámításunk szerint.
Mondjuk szerintem elég nagy hülyeség ilyen régészet időléptékben viszonylag közeli eseményekre a BP skálát használni a történelmben szokásos BCE (Before common era, azaz kb. időszámításunk előtti), ill. CE (common era) skálázás helyett.
Germanic-speaking populations historically form an integral component of the North and Northwest European cultural configuration. According to linguistic consensus, the common ancestor of the Germanic languages, which include German, English, Frisian, Dutch as well as the Nordic languages, was spoken in Northern Europe during the Pre-Roman Iron Age. However, important questions remain concerning the earlier Bronze Age distribution of this Indo-European language branch in Scandinavia as well as the driving factors behind its Late Iron Age diversification and expansion across the European continent. A key difficulty in addressing these questions are the existence of striking differences in the interpretation of the archaeological record, leading to various hypotheses of correlations with linguistic dispersals and changes in material culture. Moreover, these interpretations have been difficult to assess using genomics due to limited ancient genomes and the difficulty in differentiating closely related populations. Here we integrate multidisciplinary evidence from population genomics, historical sources, archaeology and linguistics to offer a fully revised model for the origins and spread of Germanic languages and for the formation of the genomic ancestry of Germanic-speaking northern European populations, while acknowledging that coordinating archaeology, linguistics and genetics is complex and potentially controversial. We sequenced 710 ancient human genomes from western Eurasia and analysed them together with 3,940 published genomes suitable for imputing diploid genotypes. We find evidence of a previously unknown, large-scale Bronze Age migration within Scandinavia, originating in the east and becoming widespread to the west and south, thus providing a new potential driving factor for the expansion of the Germanic speech community. This East Scandinavian genetic cluster is first seen 800 years after the arrival of the Corded Ware Culture, the first Steppe-related population to emerge in Northern Europe, opening a new scenario implying a Late rather than an Middle Neolithic arrival of the Germanic language group in Scandinavia. Moreover, the non-local Hunter-Gatherer ancestry of this East Scandinavian cluster is indicative of a cross-Baltic maritime rather than a southern Scandinavian land-based entry. Later in the Iron Age around 1700 BP, we find a southward push of admixed Eastern and Southern Scandinavians into areas including Germany and the Netherlands, previously associated with Celtic speakers, mixing with local populations from the Eastern North Sea coast. During the Migration Period (1575-1200 BP), we find evidence of this structured, admixed Southern Scandinavian population representing the Western Germanic Anglo-Saxon migrations into Britain and Langobards into southern Europe. During the Migration Period, we detect a previously unknown northward migration back into Southern Scandinavia, partly replacing earlier inhabitants and forming the North Germanic-speaking Viking-Age populations of Denmark and southern Sweden, corresponding with historically attested Danes. However, the origin and character of these major changes in Scandinavia before the Viking Age remain contested. In contrast to these Western and Northern Germanic-speaking populations, we find the Wielbark population from Poland to be primarily of Eastern Scandinavian ancestry, supporting a Swedish origin for East Germanic groups. In contrast, the later cultural descendants, the Ostrogoths and Visigoths are predominantly of Southern European ancestry implying the adoption of Gothic culture. Together, these results highlight the use of archaeology, linguistics and genetics as distinct but complementary lines of evidence.
Egy építkezés miatt kezdtek ásatásokat a németországi Nürnbergben, ahol több, egymáshoz közel eső középkori tömegsírra bukkantak a régészek. Az ásatásokat folytató In Terra Veritas közleménye szerint a sírokból akár 1500 ember földi maradványai is előkerülhetnek, ezzel ez a temetkezési hely lehet a legnagyobb tömegsír Európában.
A régészek radiokarbonos kormeghatározással elemezték a sírokban fellelt cserépedényekből származó kerámiaforgácsokat és pénzérméket. Az eredmények alapján az edényeket 1622 és 1634 között használhatták, a pénzérmék pedig 1619-ből származhatnak. A Live Science arról ír, hogy a tömegsírt a 15. század végétől a 17. század elejéig pusztító pestisjárvány áldozatai számára létesítették.
Erre utal az is, hogy a sírokban nem a korabeli keresztény temetkezési szokásoknak megfelelően helyezték el az embereket. Ez ugyanis azt írta elő, hogy a fejnek nyugat felé, a lábaknak pedig kelet felé kellene néznie. Helyette a testeket esetlegesen rendezték el a rendelkezésre álló helyen, a szűkebb részekbe pedig kisgyerekek vagy csecsemők maradványai kerültek.
A régészek eddig összesen nyolc sírgödröt találtak, ezek közül hármat tártak már fel. Az eddig előkerült mintegy 1000 ember csontjai mellett további több százra számítanak, ezért is gondolják úgy, hogy Európa legnagyobb tömegsírjáról van szó.
A közlemény kitér még arra is, hogy a most megismert temetkezési helyek afféle kiegészítő temetők lehettek, a városnak ugyanis volt külön temetője a pestis áldozatai számára. Valószínűleg a férőhelyek korlátozottsága miatt volt szükség újabb sírok kijelölésére a városban.
A mai Franciaország területén 8 ezer évvel ezelőtt élt emberek csotmaradványainak csúcstechnológiás DNS-elemzése arra utal, hogy Európa utolsó vadászó-gyűjtögető népessége kulturális stratégiákat dolgozott ki a csoporton belüli genetikai diverzitás fenntartására, vagyis a beltenyésztés elkerülésére – állítja a PNAS folyóiratban nemrég megjelent tanulmány.
A Live Science március 4-én, hétfőn publikált ismertetője szerint egy svéd és francia genetikusokból és antropológusokból álló kutatócsoport összesen 10 időszámítás előtt 6350 és 4810 között Európa észak-nyugati részén, a mai Bretagne területén élt ember csontmaradványait vizsgálta. A leletek a letelepedett földművelés kezdeti, neolitikus átmenetnek nevezett időszakból származnak – a genomikai analízisre alkalmas mintákat adó valamennyi maradvány a Téviec, illetve Hoedic néven ismert, páratlanul gazdag lelőhelyekről került elő.
A településszerkezetben, a technológiában, az étrendben és a temetkezési szokásokban is totális átalakulással járó átmenet végére a vadászó-gyűjtögető csoportokat rövid idő alatt leváltották a letelepült gazdálkodók közösségei, amely a korábbi archeogenetikai vizsgálatok szerint azzal is járt, hogy a nomád életmódot folytató emberek párválasztás szempontjából a földműves népességet preferálva rövid úton a populáció szintjén is beolvadtak az agrárközösségekbe.
A francia-svéd kutatócsoport szerint azonban a Téviecből és Hoedicből előkerült maradványok genomikai elemzése egyáltalán nem mutat keveredést. Annak ellenére, hogy ezekben az őskori vadászó-gyűjtögető csoportokban kevés ember élt, és nem párosodtak nagyobb gazdálkodó csoportokkal, az együtt eltemetett egyedek sem voltak szorosabb biológiai rokonai egymásnak. Mindez az eddig feltételezett primitív berendezkedésnél jóval kifinomultabb és összetettebb társadalmi rendszerek meglétére utal.
A tanulmány szerint „a genomikai, kronológiai és táplálkozási adatok elemzése feltárta, hogy a késő mezolitikus populációk jól körülhatárolt társadalmi egységekre bontott hálózat fenntartásával szabályozták a párválasztást. A beltenyészet lehetőségét minimálisra redukáló társadalmi keretek annak ellenére alacsonyan tartották a csoporton belüli rokonságok mértékét, hogy az együtt élő populációk létszáma ritkán haladta meg a néhány tucatot. A vadászó-gyűjtögető népesség körében ez a csoportmintázat része volt a beltenyésztés elkerülésére irányuló stratégiának
Lehet hogy kutatók túlzásba vitték az általánosítást és a dániai esetet kiterjesztették egész Skandináviára, északabbra lehet hogy igaz a régi elmélet a két népesség keveredéséről.
Nem tudom, néhány éve volt egy tanulmány ami szerint volt egy népességösszeomlás a neolit kor végén a járványok miatt és az indoeurópai pásztorok az elnéptelenedett területekre telepedtek le a bronzkor elején, szóval nem egy véres hódítást kell elképzelni, hanem beszivárgást.
Egyébként a járványok vajon valóban olyan komoly csökkenéseket eredményezhettek abban az időben? Csak mert a népsűrűség jóval alacsonyabb volt mint mondjuk a római és a középkorban, a ritkás lakosságban meg alapvetően nem terjednek olyan könnyedén a járványok...Ráadásul még a rossz higiéniai viszonyokkal járó korai urbanizáció sem volt még akkoriban.
Ezt igy ebben a formában nem gondoltam volna, eddig inkább arra tippeltem, hogy fokozatosan elkeveredtek egymással, nem pedig komplett népességcserékre.
De egyébként ez nem számít kivételesnek, mert pl: a Brit-szigetek lakossága is csaknem teljes egészében lecserélődött a bronzkorban. A Kárpát-medence is több népességcserét megélt(elsősorban az alföldi rész), a pontuszi sztyeppéről nem is szólva.
A Nature folyóiratban publikált, új tanulmány szerint Dél-Skandinávia lakosságát mindössze ezer év alatt kétszer is teljesen felváltották a területre újonnan érkezett népek, akik maradványainak DNS-profilja szinte semmi nyomát nem viseli az elődjeiknek.
Ezt az átmenetet korábban békésnek mutatták be
– magyarázta Anne Birgitte Nielsen, a Lundi Egyetem paleoökológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A mi tanulmányunk azonban ennek az ellenkezőjére utal: az erőszakos halál mellett valószínűleg az állatállományból származó új kórokozók is végeztek sok gyűjtögetővel.
A csapat a Shotgun szekvenálásnak nevezett technika segítségével száz, Dániában talált emberi maradvány DNS-mintáját elemezte.
A maradványok 7300 évet öleltek fel a mezolitikumból (vagy középső kőkorszakból, amikor a vadászó-gyűjtögető életmód hanyatlásnak indult), a neolitikumból (vagy újkőkorszakból, amikor az emberek a földművelő életmódra rendezkedtek be) és a korai bronzkorból.
Azáltal, hogy a kutatók egy adott régióra összpontosítottak – amely történetesen olyan éghajlattal rendelkezik, amely alkalmas mind a táplálékszerzésre, mind a földművelésre, és amely emberi maradványokat őriz –, feltérképezhették a populációk közötti génáramlást, valamint a növényzetben bekövetkezett változásokat, amelyek tükrözik a földhasználat módját.
Az elemzés azt mutatja, hogy körülbelül 5900 évvel ezelőtt egy földművelő népesség elűzte a korábban Skandináviát benépesítő vadászokat, gyűjtögetőket és halászokat, majd kivágta az erdőket, hogy termőföldeket csináljon belőlük.
Korábbi kutatások (egy maroknyi csontváz DNS-ének összehasonlítása) azt sugallták, hogy ezek az első skandináv földművesek genomjuk körülbelül harminc százalékát örökölték a vadászó-gyűjtögetőktől, ami azt jelentené, hogy a népességük keveredett – nem pedig azt, hogy az egyik kiirtotta volna a másikat. Számos régészeti bizonyíték ehelyett arra utal, hogy ez egy különösen erőszakos időszak lehetett, és az új tanulmány szerint a vadászó-gyűjtögető DNS lényegében eltűnt, alig kimutatható Skandinávia első földművelőinek genomjában.
Uralkodásuk azonban viszonylag rövid ideig tartott. A földművesek, más néven a Funnelbeaker kultúra, még körülbelül ezer évig virágzott, mielőtt a keleti sztyeppékről érkező újonnan érkezők egy újabb hulláma beköltözött volna. Az újonnan érkezők magukkal vitték felmenőiket is a dél-oroszországi eredetű állattenyésztő nép őseik révén. Gyorsan felváltották a korábbi kultúrát, és egy új kulturális csoportot hoztak létre, amelyet Egysírkultúrának neveztek el.
A szakemberek szerint a Dániába elsőként betelepülő földművesek DNS-profilja így lényegében eltűnt a mai dán népességből.
With the beginning of the Early Bronze Age in Central Europe ~ 2200 BC, a regional and supra-regional hierarchical social organization emerged with few individuals in positions of power (chiefs), set apart by rich graves with extensive burial constructions. However, the social organization and stratification within the majority of people, who represent the non-elite, remain unclear. Here, we present genome-wide data of 46 individuals from the Early Bronze Age burial ground of Leubingen in today’s Germany, integrating archaeological, genetic and strontium isotope data to gain new insights into Early Bronze Age societies. We were able to reconstruct five pedigrees which constitute the members of close biological kinship groups (parents and their offspring), and also identify individuals who are not related to individuals buried at the site. Based on combined lines of evidence, we observe that the kinship structure of the burial community was predominantly patrilineal/virilocal involving female exogamy. Further, we detect a difference in the amount of grave goods among the individuals buried at Leubingen based on genetic sex, age at death and locality but see no difference in the types of grave goods.
