Szeretnék itt válaszolni a "miért tartják undorítónak a melegeket" c. topikban nemi erőszak témában 2000/09/15 körül jött hozzászólásokra.
Megdöbbenéssel olvasom, hogy lehet a megerőszakoltat hibáztatni és nem az elkövetőt. Óriási hülyeségnek tartom (finoman fogalmaztam), hogy ha egy nő kihívóan öltözik, akkor egy potenciális áldozattá tette magát. Ez akkora hülyeség, hogy felfogni nem tudom. Az, hogy a nők kihívóan öltöznek az egyszerűen azért van, mert ez része a "szerelmi táncnak", a csábítás folyamatának. Nemcsak embereknél van így. A két nem mindig próbálja valamivel felhívni a figyelmet egymásra. Ha a nők kihívóan öltöznek, a férfiak harapnak erre. Ez így teljesen OK.
De azzal, hogy egy nő feltűnően öltözik, csak azt mutatja meg, mit "árul". Mert ez fontos neki. Aztán jönnek a "vevők". Egy kölcsönös "játék" alapján kiválasztják egymást. Teljesen normális dolog, hogy egy nő vonzó, elmegy egy szórakozóhelyre stb., ragadnak rá a férfiak, az egyikkel pl. táncolni beszélgetni fog, aztán egyszer ágybabújik vele.
AZ ÖLTÖZKÖDÉS CSAK A FIGYELEMFELHíVÁS ESZKÖZE, NEM FELSZÓLíTÁS.
Tehát mégha a kihívó öltözet azt is jelenti, hogy meg akar valakivel ismerkedni, vagy ágyba akar bújni valakivel, az ismerkedés folyamatát akkor sem lehet kihagyni. Akkor sem, ha az két perc, de ez teszi kölcsönössé a dolgot. A nő "ajánlata" pedig nem bárkire, csak valakire érvényes.
Feljött példaként a szűk farmer. Nekem is tetszik. Ha épp le akarok feküdni az azt viselő nővel, akkor ha megismerkedem vele bármikor megtehetem. Lehet, hogy MO-n 2 millió férfinak tetszik a szűk farmer! Ki se jöjjenek a nők az utcára? Jöjjenek ki. Majd megszólítja egy férfi és megismerkednek.
HA MEGTETSZIK VALAKI/VALAMI ATTÓL AZ NEM AZ ENYÉM, MEG KELL "DOLGOZNI" ÉRTE.
Ha a kölcsönösség nincs, könnyen erőszak lehet a dologból. Akár ismerőssel, akár nem.
Elég szar a homlokra tűzött pénz esete. (Egyébként azt se lenne kötelező elvenni.)
De mi lenne, ha nem erre gondoltál volna, hanem a zöldségesre. Ki van téve az alma. Nem lophatom el. Meg kell vennem. Azért tették ki, hogy megjöjjön a kedvem hozzá.
(Nőktől bocs a hasonlatokért)
Leirtam világosan , álláspontom nem mérvadó személyes tapasztalat nélkül. De érdekelt volna a módszer , az eszköztár amitől sikeres az eredmény.
Mitől jó egy szakember , továbbra sem tudom, de megfelelő alany ill. annak hajlandósága a siker egyik záloga. Személyes tapasztalatot egyenlőre nem szeretnék, de őszintén örülök, hogy Nálad bizonyithatóan eredményt hozott.Szerettem volna megtudni , hogy ez mitől lett igy Nálad, de ez most itt nem sikerült... Azért köszönöm véleményedet.
Más. Aki áldozat volt valaha, annak mennyire szükséges a lelki békéjéhez tudni azt a tényt, hogy az elkövető ismert és elnyerte méltó/?/ büntetését.
Mennyire fontos tényező ez a regenerálódásban ?
Egész egyszerűen fáraszt, hogy mindig el kell mondanom: ne ítélj olyamiről, amit nem ismersz. Ranschburg urat ismerem, kedvelem és tisztelem. De sajnos ez nem az a téma, amiről itt meg kéne győznelek: csak leírtam a véleményemet, mert kérdezted. Ha ki akarod próbálni, kipróbálod, vagy a barátnődet próbálod erre bátorítani. Leírtam hogyan lehet jó szakembert keresni, többet nem mondhatok.
Nem feladatom, hogy bizonygassam álláspontom helyességét.
Ez a dolog a SZEMÉLYES TAPASZTALATSZERZÉS témakörébe tartozik. Mindenkinek saját választása alapján.
Princess
Köszönöm válaszodat, még akkor is ha Te más aspektusból közelited meg a kérdést.
Igaz, elnagyolt dolog volt azt mondani, ismerem a történetedet, tényleg csak amit itt leirtál azt, ami ugye nem egyezhet a volósággal , csak kivonatosan.
Egy félreértést szeretnék eloszlatni... Én nem a
pszichologusi szakmát tartom feleslegesnek, ohgy a Te értelmezésedben olvastam vissza , vagy talán csak ugy fogalmaztam...
A hasonlatod meg , meg kell mondanom igen sántit, maradva vizvezetékszerelőnél, - de én is technokrata szakmában dolgozom - van ám egy nagyon lényeges különbség.
Amig én eltolok valamit azt kidobom, mint a vizes kolléga, de egy orvos selejtje esetleg a temetőben köt ki, vagy idegroncs lesz , ami azért nem ugyanaz.
Hála Istennek, nem kerültem még oplyan krizis helyzetbe, hogy akár a lehetősége is felmerüljön , külső segitség is kellhet.
Válni már más is vált, munkahelyi konfliktusa másnak is volt, ez ugyan egyidejüleg, de túl lehetett élni.
Lehet hogy bennem van a nagy hiba, de én tudom , lehet hogy gátlások miatt , de biztosan nem érne el célt az adott szakember, mert képtelen lennék annyira megnyilni, hogy eredményt érjen el.
...és még valami. Miután érdekelt a pszichologia
korábban, a szabadegyetemen jártam Dr. Ranschburg
Jenő óráira, akit toronymagasan a szakma csucsának tartok itthon , de azt hiszem egyetérthetünk, ilyen kvalitásu ember nem sok szaladgál kis hazánkban. Lehet tudat alatt Ő a mérce - talán még Telkes józsef, de Ő aztán más terület - és ez bizony igen magas.
Lehet hogy tévedek , de baráttal is meg lehet sok probélémát oldani, még ha a szakmai tudása nincs is annyi, de van empátiaképessége és TUD őszinte lenni veled , mert az elengedhetetlen.
Amit igen jól látsz, a problémát NEKED kell megoldanod mindenképpen. Ha meg ellenkező nemü a pszichologus, hadd ne mondjam egy idő után, már túl sok, amit kiadtam magamból, esetleg érzelmileg közel kerülsz hozzá, csak a gondjaid nőnek...
Igen önismereti analyzis lehet haszos, de kell ehhez pszichologus egyáltalán ?
Szerintem nem ismered a történetemet, akármit is írtam le a topic-ban. Maximum a kivonatát, a különbség kb. annyi mint ha a 100 híres regényt egyenként végig olvasod, vagy ha elolvasod a 100 híres regény című könyvet.
Van jó autószerelő és van rossz. Van jó vízvezeték szerelő és van rossz. Jómagam az 5. vízvezeték szerelőt koptatom, de nem mondanám, hogy a vízvezeték szerelés mint szakma semmire nem jó.
A pszichológusokat és pszichiátereket ugyanígy ítélheted meg, de csak akkor, ha már kapcsolatba kerültél velük: hogy ülsz egy sötét sarokban és azt mondod: nem ismerem őket, de nem bízom bennük, durva általánosítás és szerintem te ezt nem engedhetnéd meg magadnak.
Nem az első pszichológus "mentett meg", akinek az útjába kerültem, hanem volt egy problémám, amit nekem kellett megoldanom - NEM NEKI - és a megfelelő segítséget, csapattársat kerestem. Ha sziklamászó túrára megyek, nyilván olyasvalakivel teszem azt, akiben megbízom, van róla tapasztalatom és van gyakorlata a sziklamászásban. (A sport gyakorlásához min. két ember szükséges ugyanis)
Magyarul: akiben nem bízom meg legfeljebb a 2. találkozó után, azt otthagyom, és keresek mást, vagy megkérem, hogy ajánljon ő mást.
Minden képzett szakember tisztában van azzal, hogy csak akkor lehet sikereket elérni, ha az ügyfél elismeri és megbízik benne, tehát ha csak nem hihetetlenül beszűkült, kérésre, vagy anélkül is ajánl valakit, akiben lehet hogy jobban megbízol. Ki kell próbálni.
A pszichológus nem vadidegen. Jobban mondva az ügyfél számára talán kicsit az, mert az ő életéről keveset tudsz meg.
A pszichológus segít meghallani a saját belső hangodat, elfeledett gyermeki énedet, illetve segít megérteni azt, hogy meddig tartasz te, és hol kezdődik a másik ember.
(Tárgyelmélet-kapcsolatnak hívják, könyvesboltban van szabadon megvásárolható szakirodalom)
Sok irányzat van. Nem mindegy, hogy milyen szakembert választasz, mármint szakosodás szerint sem.
A pszichiátert orvosi titoktartás köti, a pszichológust morális és etikai. Amit elmondasz, azt te tudod, és ő voltaképpen csak annyira kell tudja, hogy segíteni tudjon merre indulhaszt tovább a TE SAJÁT utadon.
Mindkettő (pszi és pszi) bizalmas napló. Nem azért van ott, hogy sajnáljon, vagy hogy megértsen. Azért foglalkozik veled, hogy neked segítsen és ez nem lesz mindig fájdalom mentes. A sebésznek is az a szakmája, hogy vágjon, mégha fájdalmas is, mert a vágáson keresztül gyógyít. A beszélgetések azonban 95%-ban fájdalom mentesek és kifejezetten kellemesek. A barátokkal szemben nem mindig lehetsz őszinte, hiszen tekintettel kell rájuk lenned, és nem engedheted meg magadnak a változást, hiszen mindig emlékeztetnek arra, hogy mit mondtál a múlt héten, azaz TE milyen vagy SZERINTÜK. Kevés az olyan barát, aki elviseli ha változol és akivel oly módon is kísérletezhetsz, hogy először szétbontod azt amit magadnak nevezel és utána újra összerakod, csak éppen kitisztítottad ami nem oda való, vagy megértetted, hogy miért is van ott, mire használod azt a tulajdonságodat, amit legjobban utálsz.
Így röviden, ennyi.
Őszinte tanács: találkozzon legfeljebb 2-3 pszichológussal, és ha az egyik szimpatikus, és szakmai felkészültségét is bizonyítani tudja (meg lehet kérdezni mire van képesítése, hol tanult, kitől, mi a szakterülete, hány éve csinálja, stb.) akkor érdemes végigcsinálni.
ps. szerintem egyszer mindenkinek rá kéne szánnia azt a 20-30 órát, még akkor is, ha úgy gondolja neki aztán nincs semmi baja: hihetetlen önismeretet tanít.
Ismerve a topikból történetedet és azt hogy kértem már Tőled tanácsot, arra bátorit, hogy engedjél meg nekem egy kérdést.
Hogyan értékeled a pszichologustól kapott segitséget, - ugy itéltem meg, hogy nagyon pozitivan - , de hallhatnánk e többet erről, miben nyilvánult meg , milyen megközelitésből ,
modszer...stb.
Tudod szerintem Te is a pszichologusi munka megitélése, nem egyértelmű az átlagember szemszögéből. Az egyik felmagasztalja, mig a másiknak komoly kételyei vannak munkájukat illetően. Pillanatnyilag magam is az utobbiakat képviselem, de tény soha nem kerültem közvetlen kapcsolatba velük eddig... Neked mint akinek a szomoru története folytán segitségre volt szükséged, adj át valamit abból, mitől remélhet valaki - teszem azt egy áldozat - érdemi segitséget az Ő helyzetében.
Én abból indulok ki, semmilyen szelekció nincs arra vonatkozólag még az egyetemen, az illető empátiakészségét illetően, alkalmas e egyáltalán a szakmára. Emberekkel való bánásmód ?
Nézd meg az orvosok között hány alkalmatlan egyed szaladgál, akiknek a 3 féléven sem lett volna szabad átmennie az egyetemen, mert hiába tárgyi tudás , ha embereileg tökéletesen alkalmatlan.
Tudnám hasonlitani ahhoz, hogy egy tanárnak sem alkalmas az , akinek bár tudása megvan , csak éppen nem tudja átadni....
Ha emlékszel még , kérdeztem mit tudnék tenni egy barátnőmmel kapcsolatban, aki elszenvedett egy esetet, akkor a hozzáértő szakembert tanácsoltad. Nos két dolog miatt nem sikerült az a variáció: az érintett nem hajlandó pszichologushoz menni,a másik meg amit Ő mondott, el nem tudja képzelni, hogy egy vadidegen ember annyi türelemmel lenne iránta, mint egyik másik hozzá közel álló barátja.
Kösz, legalább tudom, hogy megéri néha ide is bekukkantani. Amióta csak rábukkantam erre a topic-ra az a bajom vele, hogy nagyon jó, hogy van, de keveset tud segíteni. Vagy azért, mert perceken belül mindenki intellektuálisan közelíti meg a kérdést, vagy pedig azért, mert az áldozatok bizonygatják hogy nem tehetnek róla, olyanoknak, akikkel nem történt meg.
Ha a terveim beválnak, akkor nem is olyan soká meg fog jelenni egy olyan interaktív web, ahol ilyen témában írásban segítséget lehet kérni, illetve el lehet olvasni, hogy hogyan, hol és ki tud segíteni. Lehetőleg névtelenséget megőrizve - már ameddig azt fenn kívánják tartani.
Próbálkozom....
Új, jelentéktelen külsejű, gyenge fizikumú tanítónő voltam egy kis faluban. 1 hónapja laktam ott az iskola udvaron álló szolgálati lakásban egyedül, senkit nem ismertem a kollégákon kívül. Kb. 1 mázsát nyomó, kigyúrt, börtönviselt férfi fürdés közben meglesett, rámtörte az ajtót, nem törődve azzal, hogy épp menstruálok meg akart erőszakolni. Erősen megfeszítettem magam, nem sikerült neki elsőre belémhatolnia, de igazából ellenkezni nem mertem. Igy is kaptam tőle 2 akkora pofont, hogy agyrázkódásom lett. De szerencsém volt, beérte volna azzal, hogy ha szájjal elégítem ki. Sose csináltam addig ilyet, meg tkp. akkor is csak próbálkoztam, mert csak öklendeztem és nem ment. Próbáltam beszélni vele és beszéltetni, (közben többször kényszerített, hogy próbáljam meg kielégíteni a számmal) és végül kitalálta, ha megint fürdöm előtte, utána elmegy. Megeskettem az anyja életére (babonásnak néztem, rá volt írva az alacsony értelmi szint), hogy így lesz, és amikor persze nem akart elmenni, halálos nyugalommal közöltem vele, hogy akkor meg fog halni az anyja. Erre elment. Szerencsém volt, mert végülis nem megerőszakolni akart, csak kielégülni.
5 évet kapott, mert (akkoriban) a jog szerint, ha a két nemiszerv érintkezik (és a behatolási kísérlete közben érintkezett) akkor az már nemi erőszaknak minősül.
Még aznap éjjel kihallgattak, elfogták, szembesítettek vele. Reggel orvosi vizsgálat. Utána hazavittek a szüleimhez. El sem tudtam képzelni, hogy vha is visszatérjek a faluba. De eleinte azt se, hogy egyedül maradjak. Az igazi kiborulást viszont az jelentette, mikor 1 hónap után újra ki akartak hallgatni (meg is tették, de olyan módon ...) és újra szembesíteni akartak.
Rettegtem attól, hogy újra és újra felidéztessék velem. Felejteni akartam. Végül drága pénzért fogadott ügyvéd képviselt engem végig a tárgyalásokon az idegösszeroppanásomra hivatkozva, így megúsztam a további tortúrát. Egy ideggondozó szanatórium pszichológusánál kötöttem ki, csoportterápiát javasolt, nevetséges volt az egész. Végül befektettek volna, de közben munkát kaptam a városunk egyik iskolájában, ahol egy karatés csoport is működött.
Megfogadtam magamnak, hogy velem mégegyszer ezt senki nem teszi meg, inkább megölöm, vagy addig küzdök, míg engem meg nem ölnek. Beiratkoztam a karatéra. A rendszeres munka, az elfoglaltság, de legfőképpen az segített túllépni az egészen, hogy abban a karatés csoportban (lehetett volna bármilyen más csoport is, nem ez volt a lényeg) teljesen ismeretlenként is úgy fogadtak, akkora szeretettel, hogy az gyógyír volt a fájó lelkemnek. Már rég felbomlott az a csoport, de még ma is azt mondom, hogy abban a szörnyűségben, ami velem történt, volt vmi jó is. Nevezetesen az, hogy megismerhettem az ottani barátaimat. És még vmit megtanultam ott. Nem, nem megvédeni magam. Csak azt, hogy ha megtámadnak, nem szabad félni és tűrni. Küzdeni kell, akkor is, ha hiábavalónak tűnik. Sokan, ha látják, hogy áldozatuk milyen keményen ellenáll, visszarettennek. És ha mégis a másik az erősebb, legalább nem kell szégyenkeznünk amiatt, hogy meg se próbáltunk ellenállni. És persze néha le is lehet beszélni szavakkal is a támadót. Igaz, van úgy, hogy semmi nem használ.
Ami a büntetést illeti: A fickó próbált arról meggyőzni, hogy ne jelentsem fel, mert az az "én szégyenem" lesz, ami történt. De uakkor hányavetin meg is jegyezte, hogy ha éppen le is csukják ezért, az se sokat számít, ült ő már, és nem olyan borzasztó az egész. (Tényleg ült, a zsaruk mondták.) Annak ellenére, hogy igazából a rendőrségi tortúra készített ki idegileg, nem bánom, hogy feljelentettem. Nem érezném jól magam, ha megússza büntetlenül. De semilyen büntetés nem változtat azon, hogy egy kitörölhetetlen emléket őrzök azóta. Férjhez mentem, a szexuális életem rendben, bár egy ideig az orális szex problémát okozott, most már nincs gondom vele.
Tanács, hogy hogy lehet ilyesmit feldolgozni? Segít, ha a környezetedben olyan emberek vannak, akik szeretnek. A pszichológus is segíthet, de szvsz nem ez az ideális megoldás. Igazán minden azon múlik, hogy az, akivel megtörtént, hogyan tudja magában helyére tenni a dolgot. Én azt mondtam magamnak (egy hosszú periódus után, amikor úgy éreztem, hogy azt senki sem értheti, hogy min mentem keresztül, és így nem élet az élet, mi lesz velem ezek után, már soha többé nem lehetek boldog, stb.) :
1. Megtörtént, most már ezen senki és semmi nem változtathat
2. Attól, hogy egyfolytában sajnálom magam, nem lesz jobb, csak rosszabb.
3. Az a szemét, geci stb. állat nem érdemli meg azt, hogy miatta tönkretegyem a saját életem.
4. Egyszer élek, ha boldog akarok lenni, most kell. És lehetek is, csak meg kell keresnem, hol, kivel és hogyan. Nem azzal kell foglalkozni, ami a hátam mögött van, hanem azzal, ami előttem.
5. Tudomásul kell vennem, hogy ezt soha nem fogom elfelejteni, ezentúl ezzel együtt kell élnem, le kell vonni belőle a tanulságokat (pl. ne szolgáltasd ki magad azzal, hogy egyedül vagy egy elhagyatott helyen), de úgy kell tekinteni rá csak, mint egy élettapasztalatra, ami negatív.
Én így éltem meg, és azért írtam le nektek, hogy tanuljon belőle aki akar és aki tud.
Az igaz hogy olyan nem lesz a lány mint annak előtte, mert egy nem egy szeméthez ragaszkodik, de sok türelemmel és érzéssel magadhoz láncolhatod - jó értelemben - és hálás lesz Neked
esetleg mig él.
Ebben a munkahely keresése sem gátolhat meg, fog az menni, szurkolunk Neked is , meg természetesen neki is.
Elöször is köszönöm, hogy válaszoltattok, és biztattok.
tama_i: Igen igaz ... az egysejtüre nem érek rá...
Nem lesz könnyü a türelem, de nem adom fel ...
sok sok idöbe fog kerülni, de megprobálom. Lehet hogy sohasem lesz Olyan mint volt a Lány, de megprobálom.
A helyzetemet idöközben neheziti, hogy állást keresek, meg egyéb saját problémám, de minden idömet rá fogom szánni ...
Moll F. : Természetesen szeretem még most is ...
csak nehéz. Valamilyen szinten engem is megeröszakolt a Srác. Nehéz nem kimutatni hogy fáj a lány szenvedése, amikor kettesben vagyunk ... azt hogy mit kell tennem ? egyenlöre küzdök azért hogy ne dobja el az ÉLETét!!! Nem könnyü de eddig sikerült.
Stockham:
Nem adom fel. a baj az hogy elmondani elmondja, de néha ( köszönhetöen a nagy pofásjuságának és vicceskedésének) Nem veszik komolyan. Félelme az Uj dolgok felé van ... tervezz, épiti magában a jövöt csak fél megtenni az elsö lépést ... Nem volt egyszerű a gyerekkora sem.
Foglak tájékoztatni benneteket, és köszönöm a biztatást.
rendes dolog tőled, hogy segítesz valakin. A leányzónak mindenképpen sok-sok szeretetre van szüksége, ne add fel!
Egy dolgot azonban ne feledj el! A dolgok ilyenirányú alakulásában a leányzó is igen hibás! Azt, hogy nem mondja meg, hogy mit akar, a legkárosabb dolog a világon. Írtad, hogy fél kimondani a dolgokat, és ezt nagyszájúságával akarja ellensúlyozni. Nagyon káros ez is! Ha erről a viselkedésről nem sikerül leszoktatnod, te sem fogod tudni később a problémáidat vele normálisan megbeszélni.
még mindig szereted a lányt, miért írod múlt idoben? :)
Ha tényleg szereted akkor érzed mit kell tenned és mosolyogni fog, rád biztosan. Nem holnap, erre készülj fel!
Most maradj meg mellette és ne engedd el a kezét , sok sok türelemmel nyert ügyed van , pláne Téged már ismer, helyzeti előnyben vagy.
Szép kihivás, küzdj meg érte, nyerni fogsz és egy életre hálás lesz Neked...
Az egysejtüt, embernek látszó tárgyat később is lerendezheted, lesz arra még alkalom.
Ha másképp nem megy...
Ahogy elnézem itten a nemi eröszak a téma ...
Hozzá szolnék ...
A történetet mesélnék el:
Körübelül ugy két honappal ezelött ismertem meg egy lányt az egyik Chat odalon. Levelezgetünk, beszélgetünk és egy kcsit egy hullámhosszra keveredtünk. Ugy éreztük, hogy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Végül személyesen is megismerkedtünk. A Lány az elejeén elmondta, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak de el kell mondania hogy még a barátjánál lakik ...
Elöször meglepödtem, és mondtam, hogy Hát akkor a Lánnyal nem igen leszek közelebbi kapcsolatban ... De a lány tovább mesélt. Elmesélte, hogy nics semmi már a Sráv és Ö iránta, söt a srác már csak terrorizálja.
Lánnyal továbbra is találkoztam és magam is megtapasztaltam jo képeségü barátja cselekedeteit.
Lány sajnos hiába nagyszáju, meg vagánynak látszik, lelke érzéken és nagyon könnyen összetörhető. Napokon, heteken és most már honapok ota remeg nem eszik az egész szervezete ki van a sok sok idegességtöl meg fájdalomtól amit a barátjától kapott... ugyan akkor félt szakitani Töle. Én adtam bele az életet, segitettem ugy ahogy tudtam és szerettem. Majdenm minden nap találkoztunk, mondtam neki hogy költözz el onnan minnél elöbb, de Ö nem ... Félt.
Megszeretet engem. Én is Öt ... Viszont történt valami a közel multban ami az egész életére kihat ... és sajnos a mi kapcsolatunkra is ...
Egyik nap reggelén a Srác szokásos lelkiterrorját adta elö ... A lány összeesett lelkileg ... A Srác ugy gondolta hogy most már itt az ideje ujból sexelnie ... a lány nem akarta ...
Ma a lány össze van teljesen törve, nem tud a férfiakra ránézni, nem megy el nögyógyászhoz csak azért mert férfi ne érjen hozzá ... teljesen kikészült... az érzelmei eltüntek nem csak amit nekem adott hanem mindeki másnak ... Megölték a lelkét ezzel a tettel ...
Kérdem én lesz-e még valaha belöle ujra az a szeretettel teli lány aki volt 1-2 honappal azelött?
Hogy fog kigyogyulni belöle?
Mit kell ilyenkor csinálni hogy a sebet jobban elfeledje?
És még egy kérdés ... mivel nem lett se rendörségi feljelentés se semmi, ( mert a lány megszolalni sem tud már ) mi lesz a sráccal? Büntetlenül megussza ?? Nem ...
ÉS ha a törvény elitélné akkor is én csak egy valamit tudok ... Én fogom a törvényt elhozni és én fogom eme tettét örökké megbélyegeztetni rajta ....Szemet szemért, fogat fogért ...
A Srác miatt vesztettem el egy nagy szerelmet ... ... aki van még mellettem, de nem érez ... csak azt érzi hogy mellette kell lennem, de mosoly az arcán soha sem lesz ...
Egyre erősebb a megérzésem , hogy ügyvédi pályán
mozogsz és netalántán még védesz is néhány ilyen kétlábú szörnyű lelkületü embrnek látszó tárgyat.
A BTK t ki lehetett volna jegyzetelni, nem ez volt a cél, gondolom aki itt hozzászólt ugyis tudja miről van szó.
Ha magadból indulsz ki, beszélj népszerűségről, abban legyél biztos ez tőlem távol áll.
Lehet gyüjtögetni az enyhitő körülményeket, erről én már elmondtam a véleményemet.
A tájékozatlanságod ürügyén , ne hazudtolj meg másokat és különösen más emberek nevében ne prejudikálj, hogy ők mit szólnak hozzá .
Ez az a vislkedés amivel ügyvédek próbálják a birókat hasba akasztani.
Emlitett beszélgetés , francia partnereimmel anno akkor történt , azon ominozus hétvégén, mikor ugy két rab kiengedésre került, franc tudja milyen megfontolásból, az egyik gyilkolt , a másik nemi erőszakot követett el. Jó ok volt hogy ez a dolog szóba került.
/Néhány emberenek a biró alkalmasságát is megkérdőjelezem, igaz nemcsak ennek ürügyén/
Tedd meg hogy elovasod a Megütni egy nőt utolsó hozzászólások egyikét, ennél kisebb dolgok hogyan műkődnek az USA ban , ha még neked nem tetszik akkor is.
Talán nyitni kellene egy olyan topikot ahol az emberek véleményét kellene meghallgatni a mai hatályos BTK tételekről.
A vérbosszut kár emlegetni, mert ahol az van ott nemigen van ez a cselekmény, mert ott a következmények világosak és a kandur is felfogja
a nemisége által beszükült eszével.
/ Ezt nem kivánta senki/
Semmi gond, megitélheszt mindent a belátásod szerint, ki mit miért ir le, az embert a cselekedetei minősitik és ezzel a lekiismeretednek tartozol beszámolni.
Nekem nincs szükségem népszerűség vadászatra, ha hiszed ha nem, ettől még a véleményem változatlan.
Azt írod te kiállsz mellette. Te csak fölhasználod ami vele történt, hogy itt hőböröghess, de ezzel te aztán nem segítesz rajta, még kevésbe azokon, akiket, majd ezután ér ilyen támadás.
Tök egyszerű a neten azt hajtogatni: én megértelek, én is elitélnem, meglincselném, én veled vagyok... Valószínűleg ideig-óráig még jól is esik az áldozatoknak. Így lehet némi népszerűséget vadászni, és végigolvasva ezt és pár más topikot ahová írtál, mintha működne is.
Közben minden kétségeket fölvető vélemény be lehet állítani úgy, hogy: látod ők nem értenek meg téged, ők ellened vannak, tán még meg is erőszakolnának...
Eddig elég blöffölős vitapartnernek bizonyultál, mi lesz ha ők is rájönnek?
Meg az sem véletlen, hogy ezzel a keleti ország dologgal megint csak blöffölsz ( vagy hazudsz), ugyanis ott bizony mind a büntetések, mind a büntetendő cselekmények köre, nem is beszélve a gyakorlatról jóval "liberálisabb" (a te szóhasználatod), azok az országok nem csatlakoznak sem a nők, sem a gyermekek jogait védő egyezményekhez, a prostítúció ( a gyermekprostítúció is) elterjedt, gyakran az állam még hallgatólagosan támogatja is, mert hatalmas pénzeket húz a szextúrizmusból. A családon belüli nemi erőszak egyáltalán nem büntetendő, és vannak országok ahol az apa fenyítőhatalma kitrjed arra is hogy családja tagjait megerőszakolja. Ennyit a felvilágosult és tamai által példaként elénk állított keleti államokról.
Na csakhogy világos legyen, mert már megint félinformációkat tálaltál nekünk:
Az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak és a természet elleni erőszakos fajtalanság büntetési tételei:
alapeset 2-8 évig
minősített esett (12 év alatti sérelmére, vagy ha gondozása, felügyelete alatt áll a sértett, vagy többen, egymás cselekményéről tudva követik el) 5-10 évig
többszörösen minősülő eset (ha 12 év alatti a második két eset szerint is minősül) 5-15 évig.
Az általad említett 3 év - fajtalanság ( ami így, hogy fajtalanság soha nem volt bűncselekmény, gondolom itt a természet elleni fajtalanságra célzol - egyébként a Btk alaklmazásában fajtalanság - minden nemi cselekmény ami nem közösülés, pl.: csók, simogatás, blowjob, és a többi...) és az 1-5 év - megrontás (ami ugye 14-12 év közöttivel való nemi cselekményre vonatkozik) nem erőszakos bűncselkmény, így nem is esik ebbe a témába. De azért jól hangzik, legalábbis lehet vele lincshangulatot szítani. Egyébként a megrontás pl. azért van ebben a fene liberális Btk-ban, hogy ha pl. időmúlás miatt, már nem lehet bizonyítani az erőszakot, de a nemi cselekmény ténye nyilvánvaló, a pasit még mindig le lehessen ültetni.
A büntetési tételek elvben valóban lefelé korlátlanul enyhíthetőek, ha a bűncselekmény társadalmi veszélyessége csekély, vagy hiányzik. Hadd idézzem az egyik idevonatkozó, tekintélyes (és friss!) büntetőjogi munkát: "Vannak viszont olyan bűncselekmények (pl.:az erőszakos közösülés (Btk. 197. §)), amelyeknek jellegéből folyó absztrakt súly kizárja, hogy ilyen deliktumokat megvalósító cselekmény konkrét veszélyessége csekély legyen." Ezen kívül csak akkor van lehetőség úgynevezett kétszeres enyhítésre, ha az elkövető a kísérlettől önkéntesen eláll, te mondtad és én egyetértek, ez nem túl valószínű, így amit írtál az egyszerűen nem igaz, a büntetés nem enyhíthető korlátlanul. Viszont nagyon jól hangzik. Lincshangulat, stb...
Azután, ahogy már említettem, ha valamilyen nemi erőszakos bűncselekmény csak eszközcselekmény, és súlyosabb bűncselekményt is megvalósít, annál a cselekménynél minősítő körülményként szerepel, így akár örök életfogyt is kiszabható
És még azzal is egyetértek, hogy lehetne tovább emelni a büntetési tételeket, de ez a kutyát sem tartana vissza, de ahogy elnézem, (és újra olvastam a topikot) ez téged nem nagyon érdekel, az annál inkább, hogy olcsó népszerűséget keress azzal, hogy lovagocskát játszol.
Hidd el azoknak a lányoknak akiket megrőszakoltak, vagy meg fognak erőszakolni nem az a legfőbb gondjuk, hogy mennyit fog kapni az elkövető, sokkal jobban örülnének, ha nem erőszakolnák meg őket. És megértek mindenkit akiben dolgozik a bosszúvágy, de ezért nem rájuk, hanem a bíróságra bízzák a cselekmény megítélését.
Ahol van kasztrálás már négy éve, az USA két-három déli államában, ott a következő a szerkezete: vagy 70 év (pl) vagy válaszhatja a kasztrálást és mehet isten hírével. Ezt a bíróság nem szabhatja ki, csak önkéntesen vállalhatja, (gyógykezelés jellegel) ugyanis büntetésként alkotmányellenes lenne ott is. És csak hogy tudd, összesen egy arc választotta eddig (1999 közepéig), az USÁn belül ezekben az államokban kimagasló az erőszakos bűncselekmények aránya, így a nemi bűncselekményeké is. És nincs semmi csökkenés! Másrészt az általad oly nagyra becsült USA "szigorú" büntetőrendszere mégis a legmagasabb bűnözési rátát produkálja az összes fejlett állam között. Talán azért mert valójában nem is szigorú, de leginkább azért mert a hatékonysága messze bármelyik európai országé alatt van, beleértve Mo-t is. Én véletlenül tényleg ismerem, hogy milyen néhány más európai állam büntetőrendszere, és pl. a nemi bűncselekmények viszonylatában, de más személy elleni bűncselekmények büntetési tételeiben is a szigorúbbak közé, és az objektívabb bűnösség álláspontjára helyezkedők közé tartozik, pl. jóval szigorúbb a te hüledező franciáéidnál, bár gondolom azok után, ahogy te előadhattad nekik...
És a korábbi válaszodhoz: nem tudom ezt a halmazat dolgot honnan vetted, de az általam idézett esetben szó sincs halmazatról. Nem tudom vetted-e amit írtam, de a muksó azért juthatott ide, mert anyuci némán tűrte! De biztos ezt a kasztrálás visszarettentette volna. Így gondolkodott volna:"Ja, ha nem a 15 évet nem kockáztatom, hanem a kasztrálást akkor nem folytatom." Tuti így lett volna, úgyhogy menjünk, rakjunk mágját a bíróságok ekőtt, a bírákból, akik egyébként nem is alkotják a törvényt, csak alkalmazzák.
Ugyan nem láttam az általad említett sorozatot, de tudok az FBI különleges csoportjáról, amely ilyen ügyeken dolgozik, évente 30-40 esetben, amelyek nagy részét meg is oldják. Sajnos a csoport első vezetője szerint ez csak kirakat, az ügyek elenyésző töredékével tudnak csak foglalkozni, persze a sikereket amerikaiasan nagydobra verik, míg a felderítetlen eseteket ők sem reklámozzák, ám a látenciaszint szerinte az USÁban is 90% fölötti. Az tök érdekes amit az érdekeltté tételről írtál abban, hogy ne csak megaláztatás érjen valakit. Már csak azért is mert a mondatnak nincs különösebb értelme, ha végigolvasod. Persze értem mit akarsz mondani, és ebben is igazad van, az eljárás is meglehetős reparációra szorul ( de itt sem jogi probléma van, hanem a túlterhelt rendőrség alulképzett, empátiával nem nagyon felvértezett tagjainak eljárásáról), de azárt itt van némi előrelépés, a BRFK-n már van egy speciális csoport piszológussal, szép kis játékszobával a nemi erőszakot szenvedett gyerekek számára, hogy könnyebben menjen -és csak egyszer- a kihallgatás) Ugyanígy, teljesen meg fogják reformálni a nemi bűncselekményekre vonatkozó anyagi jogot is (ami lehet, hogy a büntetési tételek emelését is jelenti majd).
Azt meg sajnos el kell fogadnod, hogy bűnözés mindig lesz, nemi erőszak is. Ha csökkenteni akarjuk az esetek számát az igen hosszú időbe és sok pénzbe kerül, az általad javasolt megoldás: "sokkal szigorúbb és nyíltan deklarált büntetés" ebben nem oszt nem szoroz, a topikban már sokak által fölemlegetett okok miatt. Ha ilyen egyszerű volna, gondolod, hogy nem tennék meg holnap? Egyébként hogyan lehet a mainál nyíltabban deklarálni a büntetést? Ma nem nyílt, vagy nem deklarált a büntetés? És mitől liberális a Btk? Mert szerinted alacsonyak a büntetési tételek? Csak úgy elmondanám, hogy a büntetés kiszabásánál a bírák nem csak a különös részi tényállás, hanem az általános rész szabályainak figyelembevételével döntenek az adott ügyben, azaz kőkeményen betartják a törvényt.
Egységes büntetési tétel, modjuk 15 év. Két probléma: az első, hogy a hozzád hasonlók azonnal elkezdenének lincshangulatot szítani, hogy miért kapott a kislány 6x-os megerőszakolója is 15 évet, meg az is aki csak nemi rőszak kísérletét követte el egyszer. (Mármint azt követelnéd, hogy többet annak aki 6x.) Azaz akkor meg különbségtételt követelnél az objektivitás nevében. Szóval az egységes büntetési tétel már nálad megbukott, de nálam is bukik, hiszen minden körülményt, minden egyes esetben egyedileg kell értékelni, márha a törvényt a te követelésed szerint kőkeményen betartjuk, és nyilván van akinek több jár, mint az alapesete elkövetőnek.
Hogy mindneki számára világod legyen ., a ma érvényes büntetési tételek:
Nemi erőszak 2 - 8 évig
/12 év alatt: 5 - 10 év /
szemérem elleni erőszak: 2 - 8 évig
Fajtalanság 3 év
megrontás: 14 év alatt / 1 - 5 évig /
Namármost, lefelé szinte korlátlanul enyhithető,
és iszonyatosan kevés. Ez a véleményem.
Keményen becsukni , ez még nem vérbosszú.
Ahol egyébként létezik, ott a madár ne félj meggondolja kétszer is mig kanos lesz és nekimegy valakinek... Nem mondom hogy legyen , de egy biztos , hatásos.
