ugyanmár. hetek óta jönnek a bizonyítékok, hogy az alsifa nem egy körház, hanem egy komplett fegyverraktár. alagutakkal, gyerekosztályon több tucat kalasnyikovval, ki-be járkáló rpg-s terroristákkal stb. ide csak mutatóba hoznak betegeket. azért hogy nyersanyagok legyenek a palesztin (hamasz) propagandának.
A kommunikációs áramszünet megnehezíti az Al-Sifa evakuálásáról szóló jelentést
Tom Bateman Közel-Kelet tudósítója, Jeruzsálemben Napok óta kihívást jelent az Al-Sifa kórházban zajló események összegyűjtése,
mivel az izraeli ostrom folyamatos kommunikációs áramszüneteket okozott Gázában.
A további evakuálás első jelei ma délelőtt az AFP hírügynökségtől érkeztek, amely az egyik helyszínen tartózkodó újságíróját idézte.
Azt mondta, hogy az izraeli csapatok hangszórókon keresztül elrendelték a kórház evakuálását „a következő órában”.
A közösségi média felhasználóitól származó bejegyzések hasonlót sugalltak, bár nem mindig világos forrásból.
Az újságíró elmondta, hogy az izraeli hadsereg felhívta a kórház igazgatóját, Mohammed Abu Szalmiját, hogy utasítsa
„a betegek, a sebesültek, a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek és az egészségügyi személyzet evakuálására, valamint arra, hogy gyalog menjenek a tengerpart felé”.
Egész délelőtt próbáltunk üzenetet küldeni és felhívni az Al-Sifa-i orvosi kapcsolattartóinkat, de nem tudtuk elérni őket.
Az AFP jelentését követő 90 percen belül az izraeli hadsereg nyilatkozatot adott ki, amelyben tagadta, hogy az evakuálás „parancs” volt,
és azt mondták, hogy az egészségügyi személyzet maradhat, hogy vigyázzon a betegekre, akik nem tudnak kijutni.
Közölték, hogy „megállapodtak”, hogy „kibővítik és segítik az evakuálást” azok számára, akik a kórház igazgatójának „kérésére” szeretnének távozni.
Ha azonban tankok és csapatok veszik körül a kórházat, a kérdés nagy része, hogy a kiürítést „kérik” vagy „parancs”-e, csupán szemantikának tűnhet.
A hadsereg azt mondta, hogy lesz egy „biztonságos útvonal” a kiürítéshez, de nem mondták, hová.
Az izraeli hadsereg azt állítja, hogy a Hamász parancsnoki központként használja a kórházat, de a Hamász ezt tagadja.
> Saját állításuk szerint a világ mindenben is legeslegjobb hadserege és rendőrsége nem tudta megvédeni a lakosait.
A terrorista támadásról jelenleg ezeket az adatokat lehet a neten találni:
Around 1,200 Israelis and foreigners were killed, which included 859 civilians, at least 278 soldiers, 57 policemen and 10 Shin Bet members. The attack left over 3,400 wounded, and 247 soldiers and civilians taken hostage. On 19 October 2023, Israeli officials reported an additional 100 to 200 missing.
Vagyis majd 9,5millió izraelinek nem esett bántódása. Ezeket megvédte az izraeli állam. Az adatok szerint többszáz katona és rendőr is áldozatul esett a támadásnak. Ezek a polgári lakosságot védték.
> Mindegy, hogy ki a hibás,
mi van? hogy lenne mindegy? nagyon nem mindegy ki a hibás. A támadást a hamasz terroristái hajtották végre, ők a hibásak, ha épp így szeretnél fogalmazni.
> a nagy kérdés az, hogy egyáltalán szándékában állt-e megvédeni vagy csak egyszerűen minden ennyire elcseszett volt.
Az értelmes és legitim kérdés, hogy az izraeliek tudtak-e előzetesen a tervezett támadásról. Ezt semmilképp nemlehet kizárni. Ebben az esetben nyílván annak is lehet oka és magyarázata, hogy miért nem próbáltáá ezt megakadályozni. Erre több magyarázat és ok is lehet.
"A Pearl Harbor elleni japán támadás – avagy Pearl Harbor-i csata – a Japán Császári Haditengerészet által végrehajtott rajtaütésszerű légicsapás volt az Egyesült Államok Csendes-óceáni Flottájának Hawaii-szigeteken lévő fő támaszpontja ellen 1941. december 7-én."
"A washingtoni japán nagykövetség csak december 3-án kapott utasítást arra, hogy a két rejtjelező készüléke közül az egyiket és a kódok nagy részét semmisítse meg, amiből az elemzők számára egy az USA és Japán közötti háború esélye jóval valószínűbbnek tűnt.
A dekódolt katonai üzenetek nem szolgáltattak használható információkkal a célpontokat illetően, de ez nem is volt elvárható. December 6-án a 14 részből álló japán jegyzék – melyet másnap kellett átnyújtani Washingtonnak – első 13 részét vételezték és dekódolták. Habár a legfontosabb információkat tartalmazó utolsó rész még hiányzott, az első 13-at számos olyan személynek eljuttatták, akiknek jogosultságuk volt ezeket megismerni. Ezek a részek nagyrészt történelmi visszatekintést tartalmaztak Japán és az Egyesült Államok viszonyának alakulására és ebben az Egyesült Államokat a Japánnal szembeni ellenséges magatartással vádolták, de a japán politika szándékairól nem esett szó. A szöveg átnézése után Roosevelt elnök tanácsadójához, Harry Hopkinshoz szólva megjegyezte: „Ez háborút jelent.” Miután röviden megvitatták a dél-kelet-ázsiai japán flotta- és csapatmozgásokat, Hopkins úgy ítélte meg, jobb lenne, ha az USA mérné az első csapást és ezzel kivédené az esetleges meglepetéseket. Roosevelt erre úgy válaszolt, hogy egy békeszerető demokrácia ilyet nem tehet meg. Roosevelt fel akarta keresni telefonon Stark tengernagyot, ő azonban ekkor színházban volt. Ki lehetett volna ugyan hívni a nézők közül, ez azonban feltűnést keltett volna, amit pedig Roosevelt nem akart.[10]
Mindenki más, aki az első 13 részt olvasta az este folyamán előbb még ki akarta várni a 14. rész tartalmát mielőtt óvintézkedéseket hoztak volna. Frank Knox haditengerészeti miniszter ebből a célból másnap reggelre megszervezte egy konferencia összehívását Henry L. Stimson hadügyminiszter és Cordell Hull külügyminiszter részvételével. A japán jegyzékről a haditengerészeti hírszerzéstől késő este tudomást szerző Stark tengernagy is másnap reggelre az irodájába kérette a teljes a szöveget. A hadsereg törzsfőnöke, George C. Marshall tábornok nem látta a jegyzéket, mivel már aludt és nem akarták vele felébreszteni. Másnap reggelizés után kilovagolt és nem tudták hosszabb ideig fellelni, mikor a japán jegyzék beérkezett 14. részét akarták neki átadni.[22]
A fennmaradt kódok és a második rejtjelező készülék megsemmisítésére vonatkozó utasítás a japán jegyzék 14. részének kísérőszövegével együtt érkezett a washingtoni japán nagykövetségre. Az utasítások között szerepelt az is, hogy a jegyzéket washingtoni idő szerint pontban 13:00-kor (Pearl Harbor-i idő szerint 07:30-kor) nyújtsák át. A kísérőszöveg fordítása a felelős hírszerző tiszthez, Alwin D. Kramer hadnagyhoz 10:20-kor jutott el, csaknem három órával a Pearl Harbor elleni japán támadás kezdete előtt. A hírt azonnal továbbította és Marshall tábornok 11:30-kor parancsba adta, hogy számos tengerentúli parancsnokságot – fő prioritásként a Fülöp-szigeteket kiemelve – figyelmeztessenek a lehetséges japán akciókra. Pearl Harbor azonban ezt az üzenetet nem kapta meg időben. A figyelmeztetés a Fülöp-szigeteken és a Csendes-óceán más amerikai támaszpontjain, mint például Wake-en és Guamon sem keltett jelentős hatást, mivel a japán támadásig hátralévő idő túl rövid volt már.[10]
Mivel Hawaiion nem számoltak komolyan egy japán támadás lehetőségével, a csatahajók Ford-sziget körüli horgonyzóhelyeit nem biztosították. A hajók legénységének jó része eltávozáson volt, a hajók kazánjai teljesen vagy félig ki voltak oltva. A kazánban égő tűz nélkül a hajók nem tudtak gőzt előállítani a gépeik számára és egy-egy kazán felfűtése órákat vett igénybe.
A sziget védelméért az amerikai szárazföldi hadsereg volt a felelős. Az itteni csapatokat sem készítették fel semmilyen módon egy támadás elhárítására. A légvédelmi lövegeket nem a katonai létesítmények körül állították fel, hanem a raktárakban álltak, mivel a környező területek magánterületek voltak, amelyek tulajdonosainak nem akarták szükségtelenül bosszúságot okozni. Az újonnan épített Kāneʻohe támaszpont védelmére a hadsereg által telepített légvédelmi tüzérséget pár nappal korábban ismét a kaszárnyákba helyezték át. A légvédelmi lövegek lőszerkészletét elkülönített lőszerraktárakban tárolták és az összes többi lőszerraktárhoz hasonlóan le voltak zárva. A támadás ideje alatt ezek kulcsainak egyes birtokosai megtagadták a raktárak kinyitását erre utasító írásos parancs hiányában. Short tábornok utasítására a reptereken a gépeket a kijelölt helyeiktől távol, szétszórtan (a repterek szélein illetve az azok közepén felállított bunkerekben) helyezték el, hogy könnyebben lehessen védeni őket a szabotázsakciókkal szemben. A hat új mobil radarállomás, melyek 1941 októberében érkeztek Hawaiira, csak reggel 04:00 és 07:00 között voltak beüzemelve.[8]"
Frissítés: Az izraeli hadsereg tagadja, hogy elrendelték volna az al-Sifa kórház kiürítését. Szerintük a kórház dolgozói a helyükön maradhatnak és továbbra is elláthatják a sérülteket és a betegeket, akik pedig távozni akarnak, azok azt is megtehetik.
A hadsereg és a rendőrség feladata (máshol is) az, hogy megfelelő védelmet biztosítson. "Én nem tudtam azt, kérem!" önbecsapásnak is nagyon gyenge próbálkozás.
Na jó, azért ezeket a képeket igen csak saját véleményed alátámasztására válogattad össze. :) A behatoló csapatok bizony q...a jól fel voltak szerelve, még harckocsikat is simán likvidáltak. Ezek bizony most nem ketten, hárman rohangáltak 2 gépfegyverrel, meg robbanó mellénnyel. Mint ahogy a tüzérségi támadás sem a szokásos 1-2 darabot átlövünk, hogy érezzék a törődést, hanem ezres nagyságrendű volt. Itt bizony a megszokott mennyiség aránya volt 1000 szorzójú. Még akkor is hasonló veszteségeik lettek volna, ha közel van élesben a hadseregük.
Az al-Sifa kórházban se áram, se víz nincsen, az intenzív osztályon ápolt betegek nagy része és a koraszülöttek egy része emiatt mostanra meghalt.
Most az ott dolgozó orvos szerint egy órát adtak a kórház elhagyására, de nem adtak se járműveket, se dízelt, hogy a kórház személyzete a Gázai övezet déli részére szállítsa a kezelt betegeket.
Gyalog a legtöbben valószínűleg nem fogják tudni megtenni az utat.
Újabb izraeli háborús bűncselekmény.
A II. VH után ennél sokkal kevesebbért ítélték halálra a japán Homma tábornokot a bataani hadifogolymenet miatt.
egy túlterheléses támadás érte őket a határon, mint ahogy a vaskupolát is. A határon ugye a rendőrség, a rangerek és a nem gyengén felfegyverkezett civilek simán megtudták volna védeni a területüket a kisebb létszámú támadókkal szemben. Csak hogy itt állig felfegyverzett, jól szervezett és arányaiban nagy létszámú volt a támadó erő.
Nem volt semmiféle túlerő a Hamasz részéről.
2-2.400 fő fegyveres vett részt a támadásban, plusz 3-4.000 hozzájuk csatlakozott fegyvertelen civil.
Ehhez képest simán felmorzsolták és bedarálták az izraeli határőrség és a hadsereg alakulatait.
És ez az, ami sokaknak feltűnt, hogy miért volt ennyire gyenge az izraeli védelem a kerítés térségében.
Mindig minden más miatt történik, a hatalmas fiaskóról (elcseszésről) nem illik beszélni, össze vissza hazudoznak mindenről és az ellenkezőjéről is, ha éppen azzal lehet fényezni magukat.
Csak 2006-tól több adok-kapok volt, a többiről nem is beszélve.
Az előbb már kitették, legalább ennyit ismerj meg a valóságból, Izrael-Palesztin konfliktus:
U.u. egy túlterheléses támadás érte őket a határon, mint ahogy a vaskupolát is. A határon ugye a rendőrség, a rangerek és a nem gyengén felfegyverkezett civilek simán megtudták volna védeni a területüket a kisebb létszámú támadókkal szemben. Csak hogy itt állig felfegyverzett, jól szervezett és arányaiban nagy létszámú volt a támadó erő. Ami pedig a felderítést illeti, pont gázával kapcsolatban a szakértők szerint igen csak gyenge a rálátásuk. A hamasz elhárítása brutálisan dolgozik, akire a legkisebb gyanú árnyéka vetül, simán likvidálják. Százával intézik el a gyanús embereket. Tehát az csak szóbeszéd, hogy az izraeli szolgálat számára nyitott könyv lenne gáza. Mondjuk ezt ékesen be is bizonyította, hogy a támadással kapcsolatban mennyire nem voltak képben. Persze az is igaz, hogy ez kb. 0 mentség a balfaxkodásukra, mert ugye ők tudták a legjobban, hogy mennyire vakon vannak gázában és a hamaszal, ennek ellenére még az alapvető védelmet /hadsereg/ sem tartották élesben.
A Gázai övezet északi része után a déli terület legnagyobb városából is elküldené a lakosságot Izrael
Izrael másodszer is figyelmeztette a Gázai övezet déli részén található Khan Júniszban tartózkodókat, hogy hagyják el a várost.
Khan Júnisz Gáza után az övezet legnagyobb városa, aminek több százezer lakója van, rajtuk kívül több százezer, az övezet északi részéről érkezett menekült is lehet a településen.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök egy munkatársa erről azt nyilatkozta:
„Arra kérjük az embereket, hogy hagyják el a területet. Tudom, hogy ez sokuknak nem könnyű, de nem akarjuk, hogy civilek kerüljenek a kereszttűzbe.”
Az övezet déli részén már most is borzalmas körülmények uralkodnak, a kórházak nagy része leállt, a lakosság nagy része alig jut ivóvízhez és az utcákat elöntötte a szennyvíz.
A város megtámadása tovább rontana a helyzeten.
Az izraeliek most az szeretnék, hogy a Khan Júniszban tartózkodó több százezer ember a város és a tenger közötti területre vonuljon.
Ez egy részben sivatagos, részben mezőgazdasági termelés alatt álló terület, ahol nincsen a lakosság igényeire szabott infrastruktúra.
Várható, hogy a teljes kórházi komplexumot lerombolják, és eldózerolják, mint ahogy a parlamenttel tették pár napja, az ősi szép izraeli szokás szerint.
Nekünk pedig bemondásra el kell hinni, hogy a romok alatt van a Hamász fellegvára, a több szintes főhadiszállás a föld alatt.
Nincs ezen mit szépíteni, népirtás, még a vak is látja, ahogy a fórum főpropagandistája mondaná.
