Hamasz többször is felajánlotta a 10 éves fegyverszünet amit Izrael elutasított amit egy európai érti miért
Itt a magyarázat. A hudna magyarázatot ad, hogy most miért nem lehet szó fegyverszünetről
Hudna
Azonban az iszlámban Mohamed óta alkalmazott és közismert intézmény az ún. hudna (határozott ideig tartó tűzszünet), melynek célja a saját erők felfejlesztése, fegyvereseknek kipihenniük magukat, újraszervezni alakulataikat, konszolidálása.
(Ne felejtsük el, hogy a Védelmi Pajzs fedőnevű hadművelet során az izraeli hadsereg 2001-2002-től kezdve gyakorlatilag szétverte a Hamasz infrastruktúráját!)
A határozatlan ideig tartó tűzszünet szintén bevett intézményét pedig az iszlám tanítás szerint bármelyik pillanatban fel lehet bontani, ha a "muszlim nép érdekei úgy kívánják". Erre a háttérre helyezve a Hamasz damaszkuszi száműzetésben élő vezetőjének, Khaled Masaalnak kijelentetését - mely szerint az iszlamista mozgalom be kívánja tartani a Palesztin Hatóság és Izrael között köttetett megállapodásokat, "mindaddig, míg azok a palesztin nép érdekeit szolgálják" -, láthatjuk, már nem annyira egy választási kampányígéret visszavonásának esetével, hanem egy tudatos iszlamista taktikával állunk szemben.
Ugyanez, a fentebb már említett taktikai módszerváltás világlik ki a mozgalom egyik vezetőjének, Sejh Mohammed Abu Tirnek a szavaiból is, aki visszavonhatatlanul leszögezte, hogy az új kormány a saríát, vagyis az iszlám törvénykezést fogja bevezetni, módosítani fogja a palesztin oktatási rendszert, melynek keretében egy kifejezetten iszlamista tantervet kíván meghonosítani, illetve szakítani kíván a koedukált oktatással is. Ugyanakkor hozzátette - és itt érhető tetten a Muszlim Testvériség által korábban elsajátított módszer -, hogy a Hamasz saját példájával elöl járva kívánja rávenni a palesztinokat arra, hogy szigorúbban kövessék az iszlám tanításait.
Arafat 1993 decemberében Nelson Mandela elnöki beiktatására érkezve egy johannesburgi mecsetben a békemegállapodást az iszlám jog szerinti ideiglenes tűzszünetként, hudnaként aposztrofálta. A palesztinok előtt mondott beszédeiben Dzsihádra ("Szent Háború") hívott fel és kilátásba helyezte, hogy egymillió sahid ("öngyilkos merénylő") menetel Jeruzsálem "felszabadítására." Arafat álláspontja még az oslói folyamat idején is változatlan maradt. Mindig is Palesztina egészének meghódítását és Izrael felszámolását tűzte ki célul. A Palesztin Nemzeti Tanács 1974-es határozata szerint ugyanis az állam "Palesztina" bármely felszabadított részén megalapítható
Az 1993-ban aláírt Elvi Nyilatkozat a palesztinok szemében az iszlám jog szerinti tűzszüneti megálapodás, azaz hudna. A hitetlenekkel kötött megállapodás nem kötelezi a muszlim hivőt, így az Izraellel szemben vállalt kötelezettségeket szabadon elmulaszthatja. Az Izraellel szemben elkövetett fegyveres kommandó akciók, a dzsihád - álláspontjuk szerint - nem terrorcselekmény.
1994-ben az oslói egyezmény létrehozásában betöltött szerepéért Rabin Jasszer Arafattal és Simón Peresszel együtt elnyerte a Nobel-békedíjat.[40][41] A megállapodások erősen megosztották az izraeli társadalmat, néhányan Rabint a békét előmozdító hősnek, mások árulónak látták, aki elfecsérli a földet, amelyet jog szerint Izraelhez tartozónak tekintettek. A jobboldalon sok izraeli gyakran őt okolja az oslói egyezmény következményének betudott terrortámadásokban odaveszett zsidók haláláért.
Aztán a zsidók lelőtték a picsába mert békét akart kötni a palesztinokkal.
Az ENSZ elfogadta izrael-palesztin államalakulatokban nem jeruzsálem izrael fővárosa, vegyük ezt úgy hogy ezt is "behúzta" izrael a többi palesztinának itélt területtel együtt.
Nem muszáj csak egyvalakinek hinni. Ennek az úrnak ez a véleménye, de csak vélemény, nem szentírás.
"A konfliktus lezárását az 1993-as osló-i egyezmény jelentette, melyben a PFSZ vezetője Jasszer Arafat és az izraeli miniszterelnök, Jichák Rabin megegyeztek a Palesztin Nemzeti Hatóság létrehozásáról, melynek fennhatóságát Ciszjordánia és a Gázai övezet egyes területeire terjesztették ki. Cserében a PFSZ és a vele szövetséges szervezetek elismerték Izrael államiságát, ezt a gesztust a Hamász és a Palesztinai Iszlám Dzsihád nem voltak hajlandóak megtenni."
A nick simán hazudik. Ő nem tudja de itt mindkettő ajánlat miatt nagy ordibálás volt.
2001-ben amikor Ehud Barak izraeli miniszterelnök felajánlotta Kelet-Jeruzsálemet és az összes elfoglalt terület kiürítését. Arafat elutasította.
Olmert javaslat 2008. szeptember 16. Szinte a teljes területet megkapták volna ami 1967 előtt nem állt izraeli fennhatóság alatt. Jeruzsálemet megosztották volna. Templom hegy, óváros, szenthelyek nemzetközi fennhatóság alá került volna amit Szaúd-Arábia, Jordánia, az Egyesült Államok, Izrael és a palesztinok együtt felügyeltek volna. Abbasz addig halogatta a választ amíg az izraeli választások miatt okafogyottá vált mert új kormányzat jött.
Egy megjegyzés mert nem mindnekinek van helyismerete.
"Az elmúlt 1300 év történelmét vizsgálva azt látjuk, hogy a mohamedánok ragaszkodása Jeruzsálemhez nem a vallásos érzékenységükből, hanem a politikából fakad. Azt is láttuk, hogy amint a mohamedánok megszerzik az áhított várost, lelkesedésük lelohad. Az igazság azonban az, hogy
(1) Jeruzsálem soha nem volt több a mohamedánok számára, mint egy másodlagos fontosságú város, és a város "szent" volta soha nem gyökerezett mélyen az iszlámban, főképpen azért, mert neve nem szerepel a Koránban;
(2) Jeruzsálem nem azért fontos az iszlám számára, hogy biztosítsa felette az iszlám uralmát: pont fordítva, azért fontos, hogy ott más ne uralkodhasson;
(3) míg az iszlám csak átmeneti és világi meggondolásokból ragaszkodik a város birtoklásához, elvitathatatlan, hogy Jeruzsálem a vallásos (és nem vallásos) zsidók számára központi jelentőséggel bír. Ahogy a katolikusok örök városa Róma, a zsidók örök városa Jeruzsálem."
