Kösz az infót! Ha tényleg ennyire nem számít az, hogy nem vagyok egy egyesületnek se tagja, akkor majd rászánom magam, és kimegyek egy versenyre.
Még valami. Tudtok olyan helyet a neten, ahol fent van az ez évi versenynaptár? Csak mert a lazarus.elte.hu/tajfutas -on nem találtam.
Kiegészíteném az előző választ azzal, hogy soxor az is számít, hogy melyikben indulsz, hogy mennyire van pénzed, vagy egyáltalán mennyire van kedved fizetni. Egy példa: ha szombaton el akarsz indulni a Petőfi Kupán a Vértesben, akkor a helyszíni nevezési díj a "normális" kategóriákban 850 forint. ezért mehetsz C-ben, meg Br-ben, de felesleges ezzel játszani, mert a nyílt technikással jobban jársz potom 400 forintért. Ezekhez mondjuk még hozzájön 200 forint bérleti díj a dugókára (elekronikus karton, ezzel "lyukasztasz")
De ez még OK, a legdurvább a Budapest Nagydíj második napja volt, ott helyszíni nevezés 1800 forint lett volna egy napra (1200-at mondtak a helyszínen), a nyíltban valami 300. Ezért aztán elindult nyílt technikásban egy A kategóriás csávó, aki lealázta a mezőnyt. Ma került fel a netre az eredménylista, elég brutál: az első valami 35 perc, aztán 55, 65. Szóval a nyílt technikást ajánlom én is, ha előre tudsz nevezni, akkor Br a király.
"csak ún. nyílt kategóriában indulhatok, vagy rendesen a koromnak megfelelő kategóriában (F20)?"
Indulhatsz akármiben, legfeljebb nem kapsz érte minősítést (ezt, gondolom, túléled valahogy) és Rajtengedélyszám hijján esetleg ki is meszelnek. Szóval futni mindenképpen tudsz, legfeljebb eredménye nem lesz.
"Tényleg, nehézségben mennyire tér el a nyílt kategória mondjuk a C kat.-tól?"
Az attól függ melyik. Igényes versenyen két nyílt van: könnyű és technikás. A könnyű az nagyon olyan (=kb. F/N12C, 3-4 km táv, primitív pontok), a technikás meg inkább a BR felé közelít (4-5 km, nehéz átmenetekkel).
Én néha indultam nyílt technikásban és még élveztem is. Tudom ajánlani. De ha - Csokis után szabadon - szopni akarsz, akkor elindulhatsz F20-ban.
Sziasztok!
Lenne egy tájfutással kapcs. kérdésem. Régebben egyesületi tag voltam (nyolc éve), de ma már semmi közöm a tájfutáshoz ilyen szempontból. Viszont ha csak hobbiból (nosztalgiából) akarok indulni egy versenyen, akkor csak ún. nyílt kategóriában indulhatok, vagy rendesen a koromnak megfelelő kategóriában (F20)?
Tényleg, nehézségben mennyire tér el a nyílt kategória mondjuk a C kat.-tól?
>Bár mostanában mintha mindenki csak lepedőakrobatikával foglalkozna... :) ) Off on:
Most majdem mondtam valamit azokra, akik nem jonnek Semmelweist rendezni, de nem tettem. Viszont a listan elolvashatod.
Off off.
(Elnézést az offtopicért, de tegnap AKKORÁT másztunk Tardosbányán... Hódol még valaki errefelé ennek a szórakozásnak? Bár mostanában mintha mindenki csak lepedőakrobatikával foglalkozna... :) )
En ugyan teljesitmenyturan meg nem voltam, de azert szoptam mar eleget. :-) Nekem a tesztat is tartalmazo csokik valtak be (Balaton, Duna, kekszes Boci, stb.), ill. a sima kekszfelek (Pilota es tarsai). A masik, ami nekem mindig kell, a husfele. Egy ido utan meg lehet orulni a sok edes szartol. Ilyenkor a tepozaras majkrem es a cabanossi kolbasz jatszik, nemi kukoricakonzervvel leoblitve. A tetejebe johet egy kis plehcici, es mar tuti is a hanyas. :-)
Nem tudom, mennyire olvassa ez a topic a Kinizsi 100 topicot, úgyhogy itt is felteszem a következő kérdést:
Az lenne a kérdésem a T. társasághoz, hogy ki, mivel tuningolja magát a Kinizsin, vagy hasonló túrán (szőlőcukor, Nikoflex, Extasy :-) stb.)?
Eddigi tapasztalataim alapján a szarvasfaggyú biztos, szőlőcukrot is viszek, Ben Gay vagy hasonló bemelegítő krémen még gondolkodom. Magnézum, kalcium és kálium (pezsgő)tablettát is viszek, de csak végszükség esetére.
Ja, és Mogyorósbányán egy sör... na jó, lehet, hogy kettő... és ha van, akkor Bányahegyen még egy.
Mi voltunk a Rezéten és nagyon korrekt volt. Az egyik kedvenc versenyünk. Tavaly kisebb viták voltak, most még annyi sem. Kicsit sok volt a dzsumbuj, de nagyon élveztük.
Nem kell ahhoz megemelt éberségű körzet, hogy bekábelezett fák álljanak a határszélen. Evezős túrán a csehszlovák-magyar határt képező Duna-szakaszon, a Szigetközi főág mentén is láttunk néhány öreg fát, ahonnan a határőrök telefonálgattak
Nem allhatom meg, hogy idezzem November utolagos engedelmevel a ciki topicban megejtett hozzaszolasat:
(...) Még 86-ban postás koromban elmentünk egy ún. Postás Természetbarát Túrára Sopronba. (Én, a kőrengeteg kimozdíthatatlan lakója. Na mindegy, fiatalok voltunk, jó hecc volt). A kalandok ott kezdődtek, hogy a főszervezők, akik a Budapesti Postaigazgatóság (vagy mi) jelenlévő természetberátait voltak hivatottak pesztonkálni, hátramentek a büfékocsiba sörözni. Mint Sopronban leszállásnál kiderült, a büfékocsit már régesrég lecsatolták a szerelvényről, és hozzácsapták egy nemzetközi vonathoz, ami röpítette őket tova. Hát máig nem értem, nem szóltak ott nekik, vagy mi, lényeg, hogy egy darabig magányosan szédelegtünk, azt sem tudtuk hol a szállás, hol várnak minket, aztán befutott a főnökség, csináltak egy jó fuvart valami rajkai, vagy mosonmagyaróvári taxisnak.
Nos... a helyismeretem lakott területen belül még elmegy, de az erdőben?! Turistatérképpel?! Máig nem tudom miért voltak benne azok az amorf körök, és hát a tájoló?! Nem irigylem Kolombuszt, ahhoz külön végzettség kell, hogy azt a bonyolult szerkezetet valaki a megfelelő célra használja. No végül mi valahogy végigmentünk a pályán, máig emlékszem azokra a rikító sárga műanyag szalagokra amiket helyenként a fák köré tekertek "POSTA KÁBEL" felirattal, hogy el ne tévedjünk. Aztán az egyik társaság, akiket a nem túl távoli határőr laktanyából hoztak vissza nem túl jókedvű katonatisztek, elmondták, hogy Pesten a telekommunikációs infrastruktúra smafu a Sopron környékihez képest, ugyanis békésen battyogtak a vélt útvonalon, mikor géppisztolyokkal megállásra kényszerítette őket egy járőr, egyikük odaszaladt egy nagy, öreg és szép fához, benyúlt a fa odvába, kiemelt egy hallgatót és lejelentette, hogy határsértőkre bukkantak akik eltévedt postásnak adják ki magukat. (...)
Nem voltam gépközelben egy darabig és nagyon nagy öröm volt olvadsni a topicot. Külön köszönet Jokernek a hosszú leírásért és a válaszért a kérdésemre. Tényleg jobban meg tudom érteni a teljesítménytúrázókat.
Gödény felállni nem tudásáról eszembe jutott még egy emlékem. A Balaton-felvidéken voltunk valahol egy Bauxit kupa éjjeli túraversenyen, másnap hazafelé felültünk a vonatra. Az egyik kupéban volt osztálytársam utazott, beültünk mellé. Mondta, hogy a Kinizsi százasról jön. Nem tűnt fel rajta semmi eleinte, csak később, hogy alig mozdul meg, egy helyben görnyed. amikor le kellett volna szállni, nem tudott felállni, mi vittük le a vonatról és támogattuk a buszmegállóig, persze harsány kacajok közepette.
Mivel épp ma olvasgattam a júniusi gyalogos túratalálkozó programját és ott van néhány gyökérnek nevezhető teljtúr, elgondolkodtam egy 30-ason. Majd meglássuk, de egyelőre a két túraverseny, amit ott csinálnak, az a biztos.
Jól tudom, hogy a hét végén van a Mátrabérc? Az biztos, hogy túraversenyből kettő is van a hét végén, az egyik Baja mellett (Rezét Kupa) a másik a Vértesben, Csákányospusztán vasárnap, a Tavaszi Tájoló, hagyományosan a legnagyobb létszámú verseny. Arra megyünk mink is, ellenben egy Mátrás beszámolót jól esne olvasni. Nekem elegendő cumi volt a Kékesről Sirokra "lemenni" (800 m szint, de amúgy egyik kedvenc útvonalam), nem hogy ugyanez visszafelé, plusz még Muzsla, stb.
> kötözködés, rivalizálás indult el,
Rivalizálást nem igen éreztem, egy kis kötözködést igen - de pontatlan fogalmazásommal én magam dobtam fel a magas labdát. Valóban kár, hogy erre gombolyodott a fonal ...
> Szidtuk a rendezőket, mint a bokrot - Gödény, remélem te nem voltál köztük :-)
Amikor beérkeztél, nem a célban ültem, hanem 4 keréken valahol az útvonalon. Azért is érzem magam érintve - hiszen a Kinizsi Százas a saját gyermekem, néhányan, akik a Nagyszombati Százason megfertőződtünk, indítottuk itthon ezt a műfajt.
Megszoktam, hogy szidnak minket. Néhányan jogosan - pont azért érdekeltek a részletek, mert ha a 13 év már ahhoz sok is, hogy bármit helyrehozzunk, de tudunk az esetből és következményeiből tanulni - sokan meg csak első mérgükben. De kerül a mérleg másik serpenyőjébe is elég benyomás ahhoz, hogy csináljuk tovább.
> A katonai sátras, teás pont még megvolt, annak idején ott feküdtem le egy
> fél órácskát aludni (: tudom... :)
Bányahegy kb. 70-nél. Ott sokan ücsörögnek, ledőlnek. És néhányuknak nem sikerül utána elindulni ... Akármilyen kellemes is a tűz mellett megpihenni, a 70 km már elég sok - a pihenő után igencsak darabosan mozognak a gyakorlottak is.
> a 91 km biztos, ebbe benne van az autópálya is.
Én inkább 81-re tippelnék. Autópályástul. Mert ugyanazon a bizonyos ponton, ahol 96-ban jobbra az erdőbe kellett befordulni, 87-ben még balra kellett fordulni. A nyitottabb rész ez előtt - meg annak, aki feladta, ez után volt: Koldusszállás vadászház (illetve hát hogy ne zavarjuk az esetleges tisztelt nyugati vadászokat, néhány száz méterrel utána).
Nem indult 87-ben a 2 évvel idősebb bátyád is ?
> A kiközösítés és a pokol persze túlzás volt részemről,
> azt hiszem, egy szmájli lemaradt onnan.
Ami egyedül számít, az akkori érzéseid. Ezen egy szmájli nem segít.
De aminek szívből örülök - nem fordítottál végleg hátat a műfajnak. Megszeretted, és másokat is fertőzöl tovább.
> Megint hosszú lettem, ez az én formám :-)
És az miért baj ? Amekkora forgalom volt itt az előző hónapokban ... Emlékek, érzések hosszadalmasak (néha a civakodás is). Na és ?
Egy kicsit szomorú voltam, hogy a nosztalgiázás, a lelki élet helyett a kötözködés, rivalizálás indult el, És most egy kicsit örülök, hogy Zmac, aki a kavicsot dobta a tóba, csillapítani próbálja a szerintem is nagyra sikerült hullámokat. Már azt hittem, az első itteni megszólalásom az utolsó is lesz.
Más. Gödény írta:
Valami nem kóser az emlékeidben: 87-ben a Kinizsi Százas nem ment a Baji vadászház felé, akkor még Somlyóvár - Szárliget volt az útvonal.
Jogos lehet a felvetésed. Utánanéztem, a 87 az biztos. A túra után a távolságot vettük le a térképről, a 91 km biztos, ebbe benne van az autópálya is. Az ellenőrző pontot nem tudom, de amikor másoknak elmeséltem, mindig azt válaszolták: Aha, a baji erdészház előtt. Ez ragadt meg a fejemben. Egyébként nekem is gyanús volt a dolog, ugyanis amikor tényleg megcsináltam (kb 96-ban), direkt figyeltem azon a tájékon a helyet, próbáltam visszaidézni, hogy hol adtam föl. A katonai sátras, teás pont még megvolt, annak idején ott feküdtem le egy fél órácskát aludni (: tudom... :), de az utolsó előtti pont már gyanúsan idegen volt, és utána jobbra fordultunk, be egy sötét erdőbe. Annakidején pedig egy bokros, nyílt terepen haladtunk libasorban, még látni is lehetett valamicskét a csillagok fényénél, és ott volt hívogatóan közel az M1-es (persze annyira nem közel, hogy látni lehessen, de előtte néztük valakinek a térképét, és ezt igen megjegyeztem:). Emlékszem, egy kétméteres kerítésen kellett átmászni :-) Az autópálya alatt ment el egy kis út, egy meredek betonlépcsőn kellett lemenni, és ahogy leértem, mindjárt felvett valaki, pedig hajnali két óra lehetett, és épp a célba vitt. Valamelyik túrázó kísérője volt.
Ami a virslit illeti, arra biztos jól emlékszem, mert nagyon éhes voltam, gondolom, a vércukrom se lehetett rendben, és valamennyi pénz volt is nálam. A teljességhez hozzátartozik az is, hogy bár nyilván elsőre lehetett látni rajtam, hogy túrázó vagyok, de a túrafüzetem nem volt nálam, a haverom elvitte, hogy azt az utolsó pecsétet megszerzi. (Ehhez két megjegyzés: 1. foggalmam se volt arról, hogy mi az hogy teljesítménytúra, menet közben derült ki számomra, hogy nevezési díj van, hogy pecsételőfüzetet kapunk, kötelező ellenőrző pontok vannak, szabályok stb. 2. Végül a srác nem tudott nekem pecsétet szerezni, sőt még neki sem lett meg a teljesítés, mert még az elején kihagytunk egy pontot. Egy Y elágazásnál mindenki jobbra ment, de a haverom azt mondta, hogy tavaly itt balra kellett menni, meg a térkép szerint is az a jó irány. Valami jelzés tényleg rosszul volt feltéve, de az óvásunkat nem fogadták el.) Szóval amikor a barátom beért, elkértem a túrafüzetemet, de arra sem adtak virslit. Asszem a barátom kunyerált valakitől egy kis csokit, mert látta, hogy csehül vagyok. Meg persze a virslijét is megfeleztük. Mert ő persze kapott, dacára annak, hogy egy pecsét hiányzott neki. Szóval azon múlt, hogy ő gyalog jött be a célba, én meg kocsival. Szidtuk a rendezőket, mint a bokrot - Gödény, remélem te nem voltál köztük :-)
(Bocs, de olyan , hmm ... nekem nem tetsző ez a név, mindig úgy érzem, mintha bántanálak vele, olyan ... pejoratív. Szólíthatlak Gödinek?)
A kiközösítés és a pokol persze túlzás volt részemről, azt hiszem, egy szmájli lemaradt onnan. De a pecsételés miatti lelkiismeretfurdalásom talán érthetővé teszi ezt a túlzást.
Én személyesen a turista tájékozódási versenyeket művelem - mint jóval nyugodtabb műfajt, pont azért, mert a tájfutás nekem már túlságosan "sport" -, de pont ezért nem akartam, hogy rajtam ragadjon, nem vagyok jóba a tájfutással.
Az egyébként egy külön mise, mi a sport, mi nem sport. A kérdés egészen addig kedélyes beszélgetés, a definíció feszegetése lehet - örök vitatéma, mint bármi hasonló - amíg nem kezd el vérre, pardon, pénzre menni - amikor pályázatoknál valami határterületi rendezvényről vagy ezt, vagy azt kell bebizonyítani, mert pl. csak sportrendezvények pályázhatnak, vagy azok nem pályázhatnak. A nemzetközi szövetséggel is rendelkező versenysportok besorolása egyértelmű (ezért pl. a tájfutásról még szükség esetén is nehéz lenne hihetővé tenni, hogy nem sport), de a természetjárás széles skálájában a sziklamászóktól, barlangászoktól, teljesítménytúrázóktól, tájékozódási versenyzőktől a kedélyes, szalonnasütéses kirándulásokig terjedő széles tartományban már lehet játszani a határvonal elhelyezésével - megpróbálhatjuk, hogy semmit sem veszünk sportnak, meg megpróbálhatunk a "tömegsport" címszó alá minél többet begyömöszölni.
Bocs Gödény, nem gondoltam komolyan a rosszallást, azért is volt ott a szmájli... A későbbi reagálók mintha komolyabban vették volna mint én magam. De vsz annyira komolyan azért senki sem. :)
Na belepottyantam valami olyasmibe, amibe egyáltalán nem akartam, de szerencsére megkaptam a kivezető utat:
> Az ossz kulonbseg hogy a tajfutasat azt amator szinten is lehet csinalni
> es a hangulat sokkal csaladiasabb".
Az eredeti, Zmac által kipécézett mondatom pont erre utalt:
>> de többségünk nem "sportolt" mást, csak túrázott (aki igen, az is csak tájfutott).
Itt én egy konkrét személyre gondoltam, aki a tájfutást ezen a laza módon művelte - elment versenyekre, hogy fusson egy jót, élvezte a pályát, a társaságot. Amilyen szintű minősítést sikerült éppen elérnie, ott indult - és nem élt benne a vágy, mindenáron bajnoknak lenni. Ő úgy járt (és jár még mindig, 60 fölött is) tájfutni, ahogy a srácok lemennek a grundra egy kicsit kergetni a bőrt, és nem úgy, ahogy az alsóbörgöndi focicsapat rúgja a labdát (a nevesebb csapatokról nem is szólva).
Az a _csak_ nem a tájfutást magát akarta minősíteni, hanem az illetőnek erre a laza, kényelmes, tulajdonképpen a túrázással rokon stílusára akart utalni.
Sziasztok!
Azert a tajfutas tavol all a turazastol. A tajfutas a turazashoz valo hasonlitasa teljesitmeny szinten olyan mintha a marathon futo teljesitmenyet osszehasonlitanank egy hatizsakos kedelyes tarsasgban gulyasfozos 40km-es turazashoz. Aki tahfut es ezt komolyen csinalja az pont annyi es olyan kemenyen edz mint azok akik barmilyen mas sportot uznek. Az ossz kulonbseg hogy a tajfutasat azt amator szinten is lehet csinalni es a hangulat sokkal csaladiasabb valamint minden korosztly ugyanazon a versenyen indul mig ez sajnos mas sportokban nem lehetseges. De ettol az meg teljes erteku pont ugyanolyan nehez sok edzest es kitartast kivano sport mint a tobbi.
Az minek minosul, amikor valaki "csak" tajfut, semmi komoly atletika, es szorakozasbol fut maratont? Most nem magamrol beszelek, mert ott az utolso 10 km mar eleg hervatag volt, de ott van pl. Csikos ur, vagy akar maga Zmac is. (Bar te kegesziteskent versenyszeruen atletizaltal is mellette, nem?)
Semmi rosszalót, sőt :-)
Joker Karakter beszámolójában szerepelt: "Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam", meg "Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak". Ezekhez képest "csak" tájfutott, tehát egy, a túrázással rokon sportágat művelt, és _NEM_ olyat, amit az emberek többsége is annak tart.
Semmi rosszalót, sőt :-)
Joker Karakter beszámolójában szerepelt: "Én serdülő koromban komolyan atlétizáltam", meg "Ismerek egy dzsúdómestert, aki a tanítványainak". Ezekhez képest "csak" tájfutott, tehát egy, a túrázással rokon sportágat művelt, és olyat, amit az emberek többsége is annak tart.
