Az Index hire, szerint a Népszava cs?dbe ment (a tulajdonosok még reménykednek). Ilyet se halottam még. Egy baloldali lap nem gazdaságos :). ? Ejnye, ejnye.
Az agyonvert igazságügy-miniszter
Hetvenöt év után a Népszava megszűnt szociáldemokrata újság lenni
Magyar Nemzet Balogh Zsigmond
Szerző
Felküldve: 2000. szeptember 15.
7 . oldal
Ma ötven éve történt, de sokáig kevesen tudhatták, hogy dr. Ries István igazságügy-miniszter, neves szociáldemokrata politikus kínzásoktól meggyötört teteme 1950. szeptember 15-én, valahol a váci börtön környékén eltűnt egy meszesgödörben. Gyötrelmes halála George Orwell tollára illő körülmények között következett be. Nem csodálkozhatunk hát, hogy a közelmúltig tabu téma maradt; így e gyászos évfordulóról az országos napilapok közül alighanem egyedül a Magyar Nemzet emlékezik meg.
Hiszen Orwell szerint: Az emberek ezreire kiterjedő nagy tisztogatások, amelyek során az árulók és gondolatbűnözők nyilvános tárgyalásokon vallották be aljas bűneiket, hogy utána kivégezzék őket, különleges színjátékok voltak, s csak pár évenként fordultak elő. A megszokottabb az volt, hogy azok, akik magukra vonták a Párt haragját, egyszerűen eltűntek, s többé hallani sem lehetett róluk...
Ries István 1950. július 8-án már nem ment be hivatalába. Eltűnt az emlékezetlyukban. Pedig igazságügy-miniszterként jogtörténetünkben páratlan hatalommal rendelkezett. Felügyelete alá tartozott nemcsak a bírói, hanem az ügyészi szervezet is. Ő készítette elő az 1948. márciusban hatályba lépett, a bírói akasztófahumorban guillotine-törvénynek elkeresztelt jogszabályt, amely egy tollvonással megszüntette a bírói függetlenség minden alkotmányos garanciáját. Majd annak végrehajtásához szorgosan hozzá is látott. Kezdetét vette a megbízhatatlanná vált bírák és ügyészek tömeges áthelyezése és végelbánás alá vonása. A nagy hatalmú miniszter eltüntetésével az orwelli Párt nevében a Gondolatrendőrség üzent a HUNGSZOC teljes lakosságának, de különösen a bíráknak és ügyészeknek: ez a sors vár rátok, ha nem vetitek alá magatokat minden feltétel nélkül az állampárt akaratának.
Aztán évtizedek múltán, a rendszerváltozás némi eredményeként kezünkbe került Gábor Róbert Az igazi szociáldemokrácia. Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 19441948 című műve, amelyből megtudhattuk: Ries Istvánnak az volt a bűne, hogy fellépett a kommunisták 1947. évi kékcédulás választási visszaélései ellen. Ügyében dr. Bauer Miklós, az ÁVH alezredese folytatott vizsgálatot, aki a gyanúsítottat agyonverte, és ezzel mind az 1950. július 22-én kelt jelentésében, mind pedig társai előtt hivalkodott. Bauer megkapta jutalmát bűneiért: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda munkatársa olvasható a könyv 173. és 243. oldalán.
A Magyar Nemzet augusztus 10-én részletesen beszámolt Ries István meggyötréséről, továbbá arról, hogy a Tiszta Kezek Alapítvány Horváth Jenőt, az Országos Ügyvédi Kamara elnökét lemondásra szólította fel, mert nem vette figyelembe az ügyvédekről szóló törvény azon kitételét, hogy nem vehető fel a testületbe az, aki életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen. A szervezet ugyancsak indokoltnak tartaná, hogy Bauer Miklós önként mondjon le kamarai tagságáról,
Bauer Miklós a lemondását megtagadta, mondván: politikai üldözés áldozatának érzi magát. Horváth Jenő a lemondást megtagadta, mert politikai üldözés áldozatának érzi magát. Horváth Jenő lemondásának pedig nincs törvényes alapja, mert nem az Országos (helyesen: Magyar) Ügyvédi Kamara elnöke, hanem a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöksége vette fel tagnak Bauer Miklóst, mégpedig olyan időben, amikor az idézett, kizáró tartalmú törvényi rendelkezés még nem volt hatályban. Ezért valószínűtlennek tartjuk, hogy a felhívás eredményre vezessen. Publikációt olvashattunk még a Magyar Nemzetben Molnár Pál tollából, aki két szabad demokrata politikusnak: Bauer Tamásnak és Eörsi Mátyásnak a magatartásával, illetőleg az ügyben vállalt szerepével foglalkozik. Napilapunk tehát súlyt helyezett arra, hogy olvasóit Ries István szociáldemokrata politikus és igazságügy-miniszter tragikus és a korra jellemző halálának körülményeiről, egyben az ügy az általa helyesnek talált megítéléséről tájékoztassa.
Ezzel szemben a hazai elektronikus és nyomtatott sajtó Ries István kínhalálának az újonnan megismert körülményeit, sőt Gábor Róbertnek ennek a régi szociáldemokrata politikusnak, a szakszervezeti mozgalom kipróbált harcosának, az amerikai szakszervezetek (AFL-CIO) kelet-európai ügyekbeni tanácsadójának az igen részletes, alaposan dokumentált művét (amelynek megjelenését támogatta a Forgács Pál Alapítvány és a Soros Alapítvány) általában kevés érdeklődéssel, inkább döbbent csenddel fogadta. Az országos napilapok közül a szabad demokratákhoz talán leginkább közel álló Magyar Hírlapnak a tartózkodása az említett két politikus érintett voltára tekintettel magyarázható. A Népszabadságot a közvélemény mint az MSZP leghitelesebb szócsövét tartja számon. A szociáldemokrata pártnak és élenjáró politikusainak elbukásával, tragikus sorsával, a pártnak a kommunisták által történt bekebelezésével foglalkozó művel szembeni tartózkodó magatartása tehát olyan következtetésnek szolgálhat alapul, hogy az MSZP valójában továbbra is érzéketlen a szociáldemokrata értékekkel szemben.
Különös figyelmet érdemel a szociáldemokrata múltjára különben olyannyira büszke Népszavának mind a szociáldemokrata politikus mostoha sorsával, mind pedig az ugyancsak szociáldemokrata Gábor Róbert művével szemben tanúsított közömbössége. Pedig a szerző az idézett mű A szociáldemokrata sajtó című fejezetét azzal kezdi: A szociáldemokrata sajtót törvényszerűen a Népszavával azonosítják... A Népszava a magyar történelem szerves része, résztvevője volt. Majd öt és fél oldalon át méltatja a lapot, amit azzal fejez be, hogy Jelképértékű esemény volt, hogy az akkor hetvenöt éve megjelenő Népszava megszűnt szociáldemokrata újság lenni. Ennek az állításának az alátámasztására a szerző dokumentumként közli a lap 1948. március 7-i számának a címlapját, ahol az agonizáló Népszava még mint a szociáldemokrata párt központi lapja szerepel. Első oldalán a következő vastag betűs főcímmel: Boldogan és felszabadult lélekkel lépünk az egyesülés útjára. Az 1948. június 15-i szám első oldala pedig felér egy szemfedővel. Itt már a Népszava valódi hovatartozását A Szabad Szakszervezetek központi lapja megjelöléssel kódolják. Megalakult a Magyar Dolgozók Pártja tudósít a diadalmas headline. Majd a kannibálok üdvözlik a vidám halotti tort: Nagy lelkesedéssel választották meg a központi vezetőséget... Rákosi: Velünk örvend világszerte a demokratikus haladás minden híve... A dolgozó tömegek elhatározásából született az MDP... Az egyesülést a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom ujjongó lelkesedéssel fogadja. Kell-e még dokumentálni, hogy a lap arculata felismerhetetlenül elváltozott?
Gábor Róbert műve 1998 végén jelent meg. A szerző megállapítása azóta sem veszített időszerűségéből. A Népszava élén mégis az áll, hogy: Alapítva: 1873-ban; mintha szociáldemokrata múltja, kötődése változatlan maradt volna. A félszázados évforduló most kiváló alkalmat kínál a méltó megemlékezésre. Az identitás visszanyeréséhez azonban ma már nem lenne elegendő, hogy a lap kiáll az áldozat mellett, és gyötrelmes haláláról híven beszámol. Hiszen Ries István a szociáldemokrata párt balszárnyához tartozott, aki tevékenyen vett részt a burzsoázia erőszakszervezetének (a bíróságnak és az ügyészségnek) a szétzúzásában, a két munkáspárt egyesülését pedig lelkesen támogatta; de tévesen mérte fel, hogy a kékcédulás választási visszaélések ellen és a szociáldemokrata rendőrtisztek szabadlábra helyezése mellett sikerrel felléphet. Ellent-mondásos pályája módot adna arra, hogy az egyesülés tanulságait a szerkesztőség végre levonja.
A korrekt számvetés elmaradása máig akadályozza hazánkban egy modern szociál-demokrata párt megalakulását. Abban az esetben azonban, ha a Népszava laptársai-val cinkosan továbbra is hallgat, úgy ez arról árulkodik: máig hisz abban, hogy aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.
HAME kollega valaszahoz, amivel teljesen egyetertek, meg annyit tennek hozza, hogy egy ilyen volumenü, uj vallalkozas beinditasanal sehol a vilagon nem varjak el, hogy mar az elsö evben vastagon nyereseges legyen. A tulajdonosok tisztaban vannak azzal, hogy elöször vetni kell ahhoz, hogy kesöbb arathassanak.
Epp ezert kisse korainak erzem sommas iteletedet a Vodafone managementjevel kapcsolatban is.
"csak ne tessenek se kicsit se nagyon egyszerűsítgetni. Se olyanokat kijelentgetni, hogy ha egy magáncégben az államnak x% részedesése van, akkor a cég minden kiadásából az állampolgár x%-nyit fizet"
Ne bizony! Még szerencse, hogy ilyet senki sem mondott. :))
számítani ugyan számít, de csak ne tessenek se kicsit se nagyon egyszerűsítgetni. Se olyanokat kijelentgetni, hogy ha egy magáncégben az államnak x% részedesése van, akkor a cég minden kiadásából az állampolgár x%-nyit fizet.
Lehet polemizálni azon, hogy ez mennyire érinti a cég nyereségét - ezen keresztül az állam bevételét (osztalékát + adók).
Lehet azon is polemizálni, hogy kiragadva ezt a reklámügyet, egy ekkora volumenű kampány mennyi munkahelyet teremt, mennyi a résztvevők ÁFA, társasági, meg akármilyen adó befizetése, meg akármi máson is, csak ennyire egyszerűsíteni nem.
A mobil üzlet nyeresége meg valszín igencsak meghaladja a bani kamatokat, különben a résztvevők nem törnék magukat ennyire, és nem fizetnének kemény pénzeket csupáncsak a koncesszióért.
"Értelek én, szimpatizáns, kínos helyzetben vagy. Nehéz azt megmagyarázni, amit elsőre írtál."
Akkor kanyarodjunk vissza az elso irashoz. Kezdjuk azzzal, hogy szerinted "Megsúgom Neked, hogy tőlem tudd meg, ne mástól: kábel és műholdas csatornából sincs korlátlan..."
Erre kenytelen vagyok azt mondani, hogy DE.
Akkor pedig szembe kell neznunk azzal, hogy az elektronikus mediaban ervenyes szabalyozas oka nem a kioszthato csatornak szukossege, hanem egy politikai megfontolas, amelyik kivanatosnak tartja, hogy ne alakuljanak ki monopoliumok, mert azok lete sertene a velemenyszabadsagot. Ennek az analogiajat hianyolom az irott sajto szabalyozasabol. Itt ertunk vissza a Nepszvahoz es az elso beirasomhoz, es ezert nem igaz, hogy "De ennek sincs köze a Népszava finanszírozóinak megregulázáshoz és elosztásához..."
Udv.
Ha számít valamit, Diolen meglehetősen jól látja a helyzetet. Kicsit egyszerűsítenék:
Ha a Magyar Állam egy befektetésen éves 5%-os hozamot keres, miközben a banki kamatláb 8%, akkor 3%-os úgynevezett alternatív költséget (veszteséget) könyvel el. A rádiótelefon piacon - teszem hozzá - nem éppen 5%-os a haszonkulcs...Tehát egy igen jól prosperáló piacon alacsony nyereséget felhalmozni sokkal kevésbé dicső tett, mint egy stagnálón.
Ha tehát egy részben állami tulajdonú vállalat drága reklámkampányt csinál és az nem hatékony, az bukta:
Ugyanis a ráfordított költséggel és az el nem ért nyereséggel csökken a haszon. Tehát az AH-nak, ezáltal nekünk sem, érdeke egy ennyire gyenge management. Nem beszélve a lanyha versenyhelyzetből eredő elmaradt piaci árcsökkentésről, ami további forintoktól foszt meg minket rádiótelefont használókat. Ehhez nem kellene állami asszisztencia.
Persze kérdés, hogy az AH, üzletrészével milyen mértékben képes befolyásolni a döntéseket. Amellett előfordulhat, hogy a Vodafone (ezáltal az AH) nyeresége még mindig messze meghaladja a banki kamatokat....
Azt a pletykát hallottam, hogy egy-két hónapja a Vodafone Marketing részlegét zack und pack lapátra tették a hihetetlenül gyenge kampány miatt. Higgyünk a burzsujoknak, egy pár éve már aktívan játszanak Capitalyt.
Ha számít valamit, Diolen meglehetősen jól látja a helyzetet. Kicsit egyszerűsítenék:
Ha a Magyar Állam egy befektetésen éves 5%-os hozamot keres, miközben a banki kamatláb 8%, akkor 3%-os úgynevezett alternatív veszteséget könyvel el.
Ha tehát egy részben állami tulajdonú vállalat drága reklámkampányt csinál és az nem hatékony, az két szempontból is bukt
Értelek én, szimpatizáns, kínos helyzetben vagy. Nehéz azt megmagyarázni, amit elsőre írtál. Csakhogy emlékeztetném az olvasókat, hogy Te nem az elektronikus média tulajdonosi viszonyaiban igyekeztél volna államilag rendet vágni, mert ez a topic a Népszaváról - és az írott sajtóról szól. Hogy összekeverted az elektronikus média szabályozásával, az már más kérdés.
Megsúgom Neked, hogy tőlem tudd meg, ne mástól: kábel és műholdas csatornából sincs korlátlan...
De ennek sincs köze a Népszava finanszírozóinak megregulázáshoz és elosztásához...
Nem ismétlem meg ugyanazt a hibát, éppen ezért ünnepélyesen kijelentem, hogy ha egy cégben x% részesedésed van, az nem jelenti azt, hogy minden költséget és ráfordítást x%-ban neked kell finanszíroznod.
A dolog sokkal bonyolultabb. A vállalkozások költségeinek és az állam kiadásainak és bevételeinek viszonya nem olyasvalami, amit egy ötsoros hozzászólásban kimerítően ki lehetne fejteni. A példámmal azt próbáltam volna bemutatni, hogy még a magáncégek költségei is érintik az állam bevételeit az adófizetésen keresztül, egy közvetlen, ill. közvetett állami tulajdonú cég esetében pedig ráadásul az osztalékfizetésen keresztül is. Itt valójában elmaradt költségvetési bevételekről van szó (nem véletlenül nem beszéltem költségvetési kiadásról), amik persze később realizálódhatnak, amikor és amennyiben a vállalkozás nyereségessé válik.
Az a sajnálatos tény, hogy az államháztartás pénzforgalmi szemléletben könyvel, bizonyára nem zavarja meg Brealey-n és Myers-en pallérozott agyunkat abban, hogy különbséget tudjunk tenni a befektetés, a ráfordítás és az opportunity cost kategóriái között. Az AH-nak a Vodafone-ba való befektetése például egy fillérünkbe sem kerül, egészen addig, amíg a tulajdonrészt le nem értékelik, vagy az alaptőkét le nem szállítják. Ez a vagyon a "közé", vagyis a miénk marad. Az pusztán egy könyveléstechnikai kérdés, hogy az államnál a befektetések is a kiadás rovatba kerülnek.
Ezzel szemben például a Vodafone költségeinek egy része akkor is a "mi" zsebünket nyomja, ha azokat az AH nem alaptőke-emelésből finanszírozta. Mert annyival (nem annyival, de valamennyivel) kevesebb lesz a nyeresége, amiből kevesebb adót fizet az államnak és osztalékot az AH-nak, aki ennek megfelelően kisebb osztalékbevételhez és nyereséghez jut, és kevesebb adót és osztalékot fizet az államnak. Illetve, amennyiben egyszer felszámolják a céget, ennyivel kevesebb vagyont kapnak vissza a tulajdonosok.
Elismerem, hogy az elmaradt költségvetési bevétel számszerűsítése túlzottan leegyszerűsítő volt(például nem emlékeztünk meg arról az apróságról sem, hogy a marketingköltségeket várható jövőbeli bevételek érdekében vállaljuk), de fenntartom, hogy a példa tökéletesen megfelelt annak érzékeltetésére, hogy nagyságrendi különbség van a Népszava veszteségéből, illetve egy részben állami tulajdonú cég költségeiből származó elmaradt költségvetési bevételek között.
(Elnézést a hosszú offért. Én tényleg nem akartam.)
On:
Fogalmam sincs, hogy a Vodafone mikor lesz nyereséges, de azt pontosan tudom, hogy mikor lesz nyereséges a Népszava: ugyanakkor, amikor a Napi Magyarország. Sohanapján. Az ilyen ügyeket a legegyszerűbb a demokrácia társadalmi költségei közé sorolni. Van és kész.
Amiben leírtam Rockynak, hogy: Valósztínű nem a Vodafone Magyarország fizette ki a Mannesmann árát, a 2401 Mrd márkát, hanem az anyacég, a Vodafone Airtouch, 158 milliárd dolláros tôkeerôvel, több mint 32 millió ügyféllel.
Meg azt, hogy a Vodafone csak 30 állami cég, közvetve:
Te most vagy tudatlan vagy, vagy szándékosan ferdítesz.
Irod: a Vodafon most vásáolta fel a Mannesmann-t. Így is van, de ugye azért egy távoli, halvány gyanú csak felsejlett benned, hogy azt a 240 Mrd márkát nem a Vodafone Magyarország, hanem az anyacég, a Vodafone Airtouch fizette ki? Akinek ugyebár a világ huszonnégy országában több mint 32 millió ügyfele van.
Kérem tisztelettel a Vodafone nem állami cég, az államnak közvetve összesen 30 százaléknyi rész jut.
"Az elektronikus média ugyanis valamiféle techhnikai eszköz, sugárzásának korlátai vannak. Ezért azt a világot ellenőrizni kell, mert csak bizonyos számú frekvencia van. Ezt osztják, és a tulajdonlását szabályozzák."
Igazad lenne, ha az altalam emlegetett szabaly csak a hagyomanyos foldi frekvenciakra vonatkozna, mert abbol tenyleg keves van. De kabel es muholdas csatornabol korlatlan mennyisegu van elvileg, megsem lehet ket TV-m, ha ugymond orszagos sugarzasu, ami nem feltetlen foldi frekvencia.
Illetve lasd meg Derek hozzaszolasat: 000-03-31 18:05:32 (59)
"ehhez hasonlo torveny az USA-ban is van. Eppen annak az elkerulesere, hogy egyeduralkodo ceg alakulhasson ki a tomegkommunikacios piacon egy adott teruleten. Persze lehet egy cegnek tobb orszagos csatornaja , de ezek teljesen eltero profiluak, pl csak Sci-fi filmeket ad, a masik csak kerteszet szoleszet es hasonlo."
Udv.
Hm. Szimpatizáns Kollega. Te nyilván nem az írott sajtóról beszélsz, vagy - sajnálom, de kénytelen vagyok megismételni - keversz mindent. Az írott sajtóban nincsenek a világon olyan szabályok, mint az elektronikus médiában.
Az elektronikus média ugyanis valamiféle techhnikai eszköz, sugárzásának korlátai vannak. Ezért azt a világot ellenőrizni kell, mert csak bizonyos számú frekvencia van. Ezt osztják, és a tulajdonlását szabályozzák. Ellenben ha van 112 újság, még mindig lehet 400-at gründolni.
És még egy megjegyzés: az elektronikus médiabirtoklást sem szabályozzák piolitikai értelemben sehol a világon. Talán emlékeztetlek rá, hogy a Bertelsmann is birtokol több, mint száz írott sajtóterméket, melyekből több politikai napilap azonos országban.
Ami a mahirt illeti, nos egyben biztos lehetsz: a Fidesz nem tartja el, hanem egyrészt a privatizáción lenyúlt cég, a Mahir tartja el magát, másrészt a Fideszhez közel álló cégek és személyek dobnak be a kalapba pénzeket. És mindegyik anonim. Legfeljebb Téged éppen az nem izgat. Engem viszont egyik sem.
A sajtónak van sok-sok problémája. Speciel az, amit Te felvetsz - tudniillik az írott sajtó állami kontrollja - az diktatórikus elem.
Ez van.
Na megegyszer. (A "honfibuzgalom" kifejezes gunyoros hasznalatara hadd ne terjek most ki.) Irod: "Semmilyen jogok nem ütköznek, újságot bárki kiadhat és újságot bárki támogathat, ameddig a törvény keretein belül működik. Az semmilyen szabadságba nem ütközik."
Lehet, hogy a Nepszava eseteben nem utkozik, de elvileg utkozhet. Ha peldaul egy orszag osszes napilapjat egy tulajdonos tartja kezben, akkor az serti az informaciohoz valo hozzajutas szabadsagat. Ezert szoktak valamilyen modon korlatozni a sajtomonopoliumok kialakulasat. (Mas: Szoktak korlatozni akarmilyen monopoliumok kialakulasat is, pont azert mert ellehetetlenitik a gazdasagi versenyt, ami nem kivanatos. Az USA-ban pl. most napirenden van a Microsoft feldarabosa. Akarhogy is dontenek majd a birosagon, a megoldando kerdes letezik, napirenden van es senki sem beszel diktaturarol.) Oda akarok kilyukadni, hogy nem igaz, miszerint ujsagot kiadni definicio szerint nem utkozik semmilyen szabadsagba. Az, hogy a Nepszava eseteben mi a helyzet, az egy masik kerdes.
Irod meg: "Keversz mindent", merthogy nem az a kerdes, hogy ki adja ki az ujsagokat, hanem hogy ki finanszirozza. En a "ki finanszirozza" kerdesre probaltam meg valaszolni. A Magyar Forumot kozvetlenul nyilvan a MIEP, kozvetve pedig azok akik a MIEPet finanszirozzak. A Napi Magyarorszagot pedig a Mahir, ami ugye egy "FIDESZ kozeli ceg", tehat nem olyan nagy titok, hogy honnan johet a penz. Szemben a Demokrataval, amit kiad es eltart a Magyar Haz alapitvany. Na ez vajon mi? Kodos, mint ahogy az NSZ1999Rt is az. Szerintem ez egyik esetben sem helyes, szerinted meg igen, mert szerinted elvileg sem lehetseges, hogy a sajtoval kapcsolatban barmi korlatozas is megengedheto lenne. Ezzel kapcsoltban kerdezgettem mar tobbszor, hogy mi a velemnyed arrol a szbalyrol, hogy nem lehet egy kezen tobb orszagos TV csatorna. Erre meg nem valaszoltal.
Udv.
Nézd, látom én, hogy nem érted, de ha értetted volna, akkor nem is írtad volna meg első hozzászólásod honfibuzgalomtól vezérelve.
Semmilyen jogok nem ütköznek, újságot bárki kiadhat és újságot bárki támogathat, ameddig a törvény keretein belül működik. Az semmilyen szabadságba nem ütközik. Következésképpen szabad. Senki jogát nem sérted, ha százféle újságot kiadsz - hiszen nem kötelező megvenni.
Keversz mindent.
Nem az volt a kérdés, hogy ki adja ki a Népszavát, Magyar Fórumot, Demokratát, Napi Magyarországot, hanem ki finanszírozza.
Megpróbálom, hátha érted:
Népszava: kiadja (tulajdonos) NSZ 1999 Rt. Mindent megtudsz róluk a cégjegyzékből... Semmi anonim...
Csakhogy éppen úgy, ahogy a Demokrata, Napi Magyarország, Magyar Fórum - nem gazdaságos vállalkozás, finanszírozni kell.
Nos én megmaradnék a saját véleményemnél: semmi közöd hozzá, ez nem az állami televízió, hanem magánvállalkozás. Ha valaki arra akarja költeni a űpénzét, hogy újságba öli - teheti. Ha ebben akarod korlátozni - nos, ez a diktatúra.
Kedves GLaszlo!
Komolyan kerdezem: Ez most valasz a konkret kerdesemre?
"Konkrét kérdésed olyan maflaság, ami pontosan ezt mutatja: ismereteid hiányosak, így lehet, hogy szerinted Te széles látókörrel rendelkezel, ám kevés ismerettel."
Sugallt valasz: Szerintem nem, marmint hogy ez nem valasz. (Engedd meg, hogy ne sertegesselek, nem jut most eszembe semmi frappans visszavagas.)
Irod: "Számodra kétségesek a szabadság korlátai - számomra viszont világosak: addig tartanak, amíg mások szabadásgát nem sértik." Ez egy gyornyoru 300 eves kozhely, csak az a baj vele, hogy nem lehet belole levezetni, hogy konkret kerdesekben mi a teendo. Marmint akkor, ha ket szereplo szabadsagigenye konfliktusba kerul.
Mas. Irod: "...Csak semmi közöd hozzá." Na ebben nem egyezik a velemenyunk. Szerintem igenis kozom lenne hozza, ugyanugy mint ahogy pl. Neked is. (A felsorolt lapok kozul kulonben a Demokrata illik ide egyedul, a Napi Magyarorszag mogott ott a Mahir es mindaz amit ez a szo jelent, eleg vilagos helyzet, a Magyar Forum pedig a MIEP lapja, szinten eleg vilagos helyzet.)
Ha kibirod, hogy "parbeszedunkben" nem a Tied az utolso szo, akkor legyen az, hogy erre nem valaszolsz.
Udv.
Kedves Diolen Mobi
Ne ismeteld meg ugyanazt a hibat. Aki nem ert hozza a vegen meg tenyleg elhiszi, hogy ha x% reszesedesed van egy cegben, akkor minden költseget es veszteseget x%-ban neked kell finansziroznod. (Tenyleg a beveteleket es nyereseget itt miert nem emlegeted?)
Hacsak az AH nem alaptökeemelesböl finanszirozta a Vodafone befekteteset, az allamnak egy fillerjebe sem került a Vodafone-ban megszerzett reszesedes. A müködesi költsegek csak a Vodafone-t terhelik, az esetleges vesztesege meg csak akkor fog kiadast jelenteni nekünk, ha a Vodafone tulajdonosai ugy döntenek, hogy alaptökeemelesböl finanszirozzak a veszeteseget es az allam az AH reszaranyanak megtartasa miatt szinten beszall ebbe. De a Vodafone nyugodtan veszteseges lehet evekig, anelkül, hogy erre sor kerülne.
Keress egy mas peldat, mert ez nem alkalmas arra, amire hasznalni szeretned!
Nézd, szimpatizáns!
Tőlem Te nevezhetsz engemet szűklátókörűnek, a lényegen ez aligha változtat.
Nagyon sajnálom, hogy képtelen vagy megkülönböztetni a _diktatúrát_ a _szabadság korlátaitól_, de - ha már engem minősítettél, akkor én egy tanácsot adok cserébe: olvass.
Ha nem haragszol én addig nem tartok Neked szemináriumot, és e tárgyban vitaképtelennek gondollak továbbra is, amíg a bűnözésnek szabott korlátok és a sajtószabadság közötti(?!?) meglehetősen méretes különbséget nem vagy képes felfogni.
Számodra kétségesek a szabadság korlátai - számomra viszont világosak: addig tartanak, amíg mások szabadásgát nem sértik. (Ennyit előzetesen, amíg engem minősítesz olvasás helyett.)
Konkrét kérdésed olyan maflaság, ami pontosan ezt mutatja: ismereteid hiányosak, így lehet, hogy szerinted Te széles látókörrel rendelkezel, ám kevés ismerettel.
Hogy anonimek lennének a Népszava finanszírozói, azt én nem tudom. Az egy magánlap, éppúgy, mint a Demokrata, a Magyar Fórum és a Napi Magyarország. Én egyikről sem tudom a finanszírozói nevét és Te?
Mert mindegyik veszteséges, hiszen az eladási áruk és a hirdetési bevételük nem fedezi a nyomda és a szerkesztőség kiadásait. De miután legális gazdasági vállalkozások, így könyveikben minden fellelhető, igaz, szimpatizánsok számára ezek a könyvek elérhetetlenek. Ha a demokrácia korlátairól beszélsz, akkor ezt is tedd hozzá: attól, hogy szimpatizáns nem lát bele a Magyar Fórum könyvelésébe, az abban levő adatok még léteznek és nem anonimak a befektetők. Csak semmi közöd hozzá. Itt zavarnak a korlátok? :-O
Pont ezt a körülményes magyarázkodást akartam elkerülni. Bele kellett volna keverni a Vodafone elvárt nyereségét, az adópajzsát, az osztalékkifizetési rátát, az osztalékadót, az AH adópajzsát, elvárt nyereségét, osztalékkifizetési rátáját, meg egy sor - egyébként általam ismeretlen - változót, oszt' a végén Kovács bácsi jól letechnokratamaszlagozta volna az egészet.
Ez itt nem közgáz szeminárium, mint ahogy volt módom rádöbbenni.
A lényeg, amit ki akartam hangolni, hogy van közpénz a Vodafone-ban, és a Vodafone kiadásai (és az esetleges működési vesztesége) sokkal többe van nekünk, mint a Népszaváé.
Diolen Mobi
"Ami azt jelenti, hogy az államnak (=nekünk) kb. 200 millióba volt a féléves kampány"
Ez egy óriási, laikusok által gyakran bevett tévedés. Az államnak a Vodafone kampány valszeg egy fillérjébe sem került. Az AH egy gazdálkodó szerv. Mint ilyen van alaptőkéje, ami x%-ban az állam tulajdona. Ez az x% az, amennyibe az államnak az AH került. Innentől kezdve, hacsak nincs alaptőkeemelés, az AH finanszírozza önmagát a gazdasági tevékenységéből vagy hitelekből. A Vodafone-ba befektetett pénzt is valszeg az eredménytartalékából és hitelekből fedezte.
Jól összezagyváltad itt a befektetést a müködési kőltséggel és veszteséggel.
Azt azért kötve hiszem, hogy az Antenna Hungáriának 20%-os tulajdonrésze lenne a Vodafone-ban. Ugyanis a Vodafone most vásárolta fel kb 240 milliárd márkáért a Mannesmant, s a tözsdei értéke úgy 500 milliárd márka körül van. Eszerint az Antenna Hungáriának 100 milliárd márka körüli tulajdona lenne? Hurrá, mert ebböl az egész magyar államadósságot játszva ki lehet fizetni, s még minden mennyiségü autópályára is futja.
A Vodafone épp most fejezett be egy monstre országos bevezetőkampányt, és ha rajtuk áll, még Jelcin ülepére is plakátot ragasztottak volna.
A kampányt lebonyolító Republic of Art ügynökség szerint a bevezetés teljes marketingköltsége kb. 1 milliárd forint lehetett.
A Vodafone-ban 20%-os tulajdoni része van az állami tulajdonú Antenna Hungáriának.
Ami azt jelenti, hogy az államnak (=nekünk) kb. 200 millióba volt a féléves kampány. Vesd össze a magántulajdonban lévő Népszava _éves_ 300 milliós veszteségével. Ahogy damil rámutatott, ez az államnak (még mindig = nekünk) az elveszett adóba kerül, ami évente 54 millió forint.
